A Canon EOS 7D Mark II tesztje egy vérbeli teleobjektívvel

Hirdetés

Ergonómia, 7D Mark II

A felsőkategóriás Canon gépeket használók kezébe régi jó ismerősként simul a Canon EOS 7D Mark II. Külsőre az elődhöz képest szinte semmi sem változott; biztos úgy voltak vele, hogy egy ilyen kiforrott vázon minek változtassanak – és tényleg minek? Maximum a vizuálisan újra vágyóknak okozhatott ez csalódást, hisz a felső kategóriás Canonok mindig is remek ergonómiával rendelkeztek. A változtatást a puszta esztétikai élményen túl így semmi sem indokolta. A 7D MkII maradt ugyanaz a jó értelemben vett masszív profi munkagép.

Maradt a remek minőségű, egyszeres nagyítású és 100% lefedettséggel rendelkező, szép világos kereső is. A vázról pedig továbbra is szinte minden könnyen elérhető. Az első vezérlőtárcsa tökéletes helyen van, a hátsó, nagyméretű vezérlőtárcsa pedig igazi Canon specialitás. Mióta az EOS széria létezik, azóta ez szinte védjegyükké vált, amiről a felső kategóriában nem is nagyon akarnak leszokni. Hozzáteszem szerencsére, mert ez egy imádnivaló pont minden ilyen Canonon.

Annyira átgondolt az egész váz, hogy még a roppant kifinomult és ennek megfelelően igen bonyolult AF rendszert is meglepően könnyedén kezelhetjük. Úgy uralhatjuk a rendszert, hogy közben akár még fogást se kell váltanunk. A mutatóujjunkkal a felső, státuszkijelző feletti gombbal válthatunk egyszeri vagy követő AF között, a pont a hüvelykujjunk alá eső kis joystickkal pedig az AF pontot helyzetét pozicionálhatjuk át pofonegyszerűen. És ha ez nem lenne elég, a joystick körüli kis rugós kart meghúzva a speciális AF módok között váltogathatunk villámgyorsan, amelyek a következők: pontszerű, egypontos, egy pont és körülötte még négy, egy pont és körülötte még nyolc, 15 pontos zóna, nagy zóna, teljes AF felület.

Elsőre kicsit bonyolultan hangzik, de gyakorlatban nagyon adja magát, ahogy az egész gép kialakításából is sugárzik, hogy egy igazi munkagép, hatékonyság mindenek felett! E filozófia mentén haladva nem meglepő módon egy igen nagyra hízott és nehéz vázról beszélhetünk. Csupaszon még talán mondhatnánk is rá, hogy már-már túl nagy, de amint rácsavarjuk tesztünk másik szereplőjét, a Canon EF 100-400L-t a maga cirka 1,6 kg súlyával, máris minden értelmet nyer. Egy ekkora objektív mellett egyszerűen már kell ekkora váz. Az így kapott, kicsit több mint 2,5 kg össztömeg nem kevés, de ergonómiailag minden adott, hogy ezt a súlyt normálisan kezelni tudjuk, a váz és az objektív kellemes összhangot alkot.

Két olyan pontja van a váznak, amit el tudnánk képzelni kicsit másképp is. Az egyik a bekapcsoló kar, ami még mindig kicsit fura helyen van. Megszokható bal oldalt a programtárcsa alatt, de azért jobb lenne, ha ez is elérhető lenne jobb kézzel. A másik pedig maga a programtárcsa, ami egyébként finoman jár, nincs vele semmi gond, csak hát ez is a bal oldalon van, így ahhoz, hogy állíthassuk bal kézzel, el kell engedni az objektívet, ami egy 100-400 súlyú üvegnél azért már nem kellemes dolog. Ráadásul még reteszgomb is került rá, ami kicsit túlbiztosításnak tűnik, viszont biztos lesznek, akik örülnek majd, hogy így a véletlen elállítás kizárt. Ezt leszámítva a 7D Mark II pontosan azt hozza, amit egy felsőkategóriás Canon váztól elvár az ember, masszív kezes jószág.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!

  • Kapcsolódó cégek:
  • Canon

Azóta történt

Előzmények

Hirdetés