Asus G60J

Annak ellenére, hogy a notebook nem éppen optimális platform a játékhoz, szinten minden gyártónak megvan a maga „gamer” sorozata. Még érdekesebb ennél, hogy a hazai, árérzékeny piacról is azt a visszajelzést kapjuk, hogy az előirányzott – nem túl nagy – mennyiség minden probléma nélkül elfogy ebben a speciális szegmensben. Mai tesztalanyunk az Asus friss, G60-as sorozatának legújabb tagja, a G60J még az extrák közt is extrának számít. Ugyanis az Intel legújabb négymagos, Core i7 processzora került bele, mely nagyon közeli rokona az asztali gépekbe szánt, Lynnfield kódnevű lapkáknak. Kívülről is tekintélyt parancsoló a G60-as. Formája a vaskosságától eltekintve átlagos, fedelére viszont látványos mintát pingáltak. Közepén az Asus felirata alatt ott virít a Republic of Gamers logo, néhány lángnyelvet vagy inkább szakadást imitáló minta társaságában. A fényes fedlap egyik sarka fekete, középen átlósan, a szaladás mentén sötétkékbe vált, ami fokozatosan újra feketébe megy át.

A hatalmas homlokzaton és farrészen csak pár szokásos elemet láttunk. Elöl bal oldalon találjuk a kártyaolvasót és a drót nélküli hálózati eszközöket ki-bekapcsoló reteszt. Hátul a gép méretéhez képest kicsinek tűnő, amúgy átlagos kapacitású, 53 Wh-s akkumulátor ragadta meg a figyelmünket. Kapható a G60J-hez nagyobb, kilenccellás, 80 Wh-s modell is, mely kissé kilóg a hátsó traktusból. A telep mellé balra Kensington zárhoz való felfogató, jobbra tápcsatlakozó és Ethernet aljzat került.

Oldalról jól látszik, hogy az Asus notebook meglehetősen vaskos. Nem szenteltek túl nagy figyelmet a fedél és az alsó rész illesztési hézagának, ami elég nagy. Csatlakozókból teljes a kínálat. Balra két USB, HDMI, eSATA és mini FireWire követi egymást, és a méretes szellőzőnyílás előtt van még egy vélhetőleg az opcionális tévétuner antennájához való vak kimenet. A sort az analóg (D-sub) monitorkimenet zárja. Jobbra a hatcsatornás hangrendszer három aljzata kezd, ezeket további két USB, majd az optikai meghajtó követi.

Méretes zsanéron fordul a játékos Asus vaskos kijelzője. A súlyos alsó résznek köszönhetően nyitás közben sem billent hátra a laptop. A zsanér környékén kicsit eljátszottak a formai elemekkel: a fedél alsó része apró, méhsejtes mintázatú, a zsanér végén pedig fényes gomb van. Szerencsére az egész nem túl hivalkodó, csak az unalmas egyhangúságot hivatott megtörni.

A külsőhöz hasonlóan hideg fejjel megtervezett belsőt találtunk az Asus G60J-nél. Teljesen fekete színével talán kissé komornak is mondható. A fényes monitor szintén fényes kávája alatt egy kezelőpanel húzódik. Ezt követi a sajnos hagyományosan numerikus pados, szigetes kialakítású billentyűzet, ami alatt viszont nagy örömünkre egy csúszásgátló, izzadást jól tűrő anyaggal bevont, méretes csuklótámasz van. Benne a touchpadnak végre nem krómozott, hanem valódi fémből készült, szálcsiszolt gombjai vannak.

Bár az ilyen kaliberű gépek nem éppen ölbe valók, az Asus G60J kellően nagy szögben nyílik ahhoz, hogy a magasabb felhasználóknak se kelljen görnyednie előtte. Összességében a masina visszafogott, de azért nem átlagos formatervével meg voltunk elégedve, szerintünk egy gamer notebooknak nagyjából így kell kinéznie.

Alul a VX5 Lamborghininél megismert, hangszórót imitáló, de funkció nélküli dísz köszönt vissza. Ennél sokkal fontosabb, ami a méretes ajtó mögött rejlik. Nevezetesen a Core i7 processzor az MXM kártyára telepített GeForce GTX 260M és két winchester társaságában. Minden adott tehát a komoly játékos teljesítményhez.

Clarksfield a fedélzeten

Mint írtuk korábban, az Asus G60J legnagyobb érdekessége a Nehalem architektúrára épülő Clarksfield kódnevű processzor, mely közeli rokonságban áll az asztali gépeknél megismert Lynnfield kódnevű termékekkel. Itt a 800-as és 700-as termékvonal is Core i7 nevet kapott QM utótaggal. Közös bennük a négy processzormag, de a 800-as családban 8 MB, a 700-asban csak 6 MB marmadszintű gyorsítótár van. Mindkét sorozatnál aktív a Hyper-Threading, szóval virtuálisan nyolcmagosnak látszanak.

Talán ennél is fontosabb, hogy az asztali fronton megismert Turbo Boost technológiát itt agresszívebben használják ki. Tesztgépünk Core i7-820QM processzora viszonylag alacsony, 1,73 GHz-es hivatalos órajelen jár, ezt 13-as szorzóval hozza ki a 133 MHz-es alapütemből. Ha viszont úgy érzékeli, hogy nem érte el a 45 wattos TDP értékét, ezt a tempót alaposan megemeli. Mind a négy mag kihasználtsága esetén 2,00 GHz-ig (15-ös szorzó) gyorsul, amikor viszont csak egy-két mag kap feladatot, akár 23-as szorzóra is válthat, ami 3,06 GHz-es órajelet, vagyis 77%-kal gyorsabb tempót jelent. Mondhatni a szolid órajelű négymagos mellé kaptunk egy brutális kétmagost is.

Az Intel Turbo Boost működése 2 GHz alapórajelű Clarksfield processzornál

Játékok szempontjából a processzornál sokkal lényegesebb komponens a grafikus alrendszer. Ezen a téren az NVIDIA GeForce GTX 260M elég komolynak számít, de távolról sem annyira, mint az asztali GTX 260. A reklámszagúan megválasztott név mögött ugyanis nem GT200-ra, hanem a korábbi G92 mobil változatára épülő grafikus kártya van. Teljesítménye nagyjából az asztali GeForce 9800GT (korábbi nevén GeForce 8800GT) szintje alatt mozog egy kicsivel. Hozzájuk hasonlóan 112 aktív számolóegysége van 256 bites memóriavezérlő mellett, de GPU-órajele csupán 500 MHz, a számolói 1250 MHz-en, memóriája 800 MHz-en dolgozik. Hozzá 16:9 oldalarányú, 16 hüvelykes kijelző kapcsolódik, aminek csak 1366x768 pixeles felbontása van. Erre a szintre illett volna a G50-hez hasonlóan Full HD felbontás közelében mozgó panel, vagy legalább egy 1600x900 képpontos. Mindenesetre az alacsony natív felbontás később talán jól jöhet, ha a GeForce a modern játékoknál kezd kifogyni a szuszból.

Említést érdemel még az Asus G60J adattároló-rendszere. Két 2,5 hüvelykes merevlemezzel érkezik, amelyek vagy 500 GB kapacitásúak és percenként 5400-at pörögnek, vagy 320 gigabájtosak percenként 7200-as fordulatszámmal. Mi egy közepes – vagy annál jobb – SSD és egy 500-as winchester kombinációját szívesebben láttuk volna. Optikai meghajtónak egy DVD-írót kaptunk, de kérhető Blu-ray lemezeket olvasó modell is. Természetesen, a többi komponens is megfelelően komoly. A memória 4 GB DDR3, az n-es Wi-Fi, Bluetooth és a 2,0 megapixeles webkamera az alapfelszereltség része, akárcsak a 64 bites Windows 7, mely miatt csak október 22-én jelent meg az Asus G60J.

Hozzánk később, várhatóan november végén érkezik az első Asus G60J konfiguráció, mely egyetlen részletében tér majd el tesztgépünktől. Processzora az 1,60 GHz-es alapórajelű, turbóval legfeljebb 2,80 GHz-re gyorsuló Core i7-720QM lesz, melynek a 820QM 8 MB-ja helyett csak 6 MB második szintű gyorsítótára van, de megtartotta a Hyper-Threadinget. A 4 GB DDR3 memóriával, GeForce GTX 260M grafikus alrendszerrel, 16”-os, 1366x768 pixeles kijelzővel, két 500 GB-os merevlemezzel, DVD-íróval, n-es Wi-Fi és Bluetooth adapterrel, hatcellás akkumulátorral felszerelt Asus G60J Windows 7 Home Premium 64 bites operációs rendszerrel 400 000 forintba kerül majd. Kapunk hozzá egy játékosoknak szánt Razer egeret, egy elég korrekt hátizsákot és még egy headsetet is. Figyelembe véve a hasonló grafikus kártyával és erős Core 2 Duo vagy Core 2 Quad processzorral szerelt konkurensek árát azt kell mondanunk, hogy az Asusé nincs eltúlozva.

Mobil Core i7 masszív turbóval

A Clarksfield teljesítményének vizsgálatához értelemszerűen az Intel korábbi négymagos processzorait a Core 2 Q9000 szériát kell elővenni. Ilyen központi egységgel az asus VX5 Lamborghiniben találkoztunk. Mielőtt szokásos platformtesztjeinket tálalnánk, kitérünk a Turbo Boost hatására. Ezt sajnos az asztali gépek mintájára nem tudtuk a BIOS-ból kiiktani, de a Windows 7 energiakezelési részén bizonyos esetekben vissza tudtuk fogni a Core i7-820QM órajelét a hivatalos 1,73 GHz-re. Érdekes lett volna még a Hyper-Threading kikapcsolása, de erre nem találtunk módot. A különböző teljesítményszintek összehasonlításához a Cinebench 10 tesztprogramot használtuk. Ugyanis ebben működött az 1,73 GHz-re fojtás, és jól kihasználja a több végrehajtó egységet. Az alábbi táblázatban szerepelnek a korábbi Asus W90 tesztünkben 2,80 GHz-ről 3,20 GHz-re tuningolt kétmagos, Core 2 Duo T9600 számai is.

Ha nem piszkáltuk meg az órajelét, akkor a Core i7-820QM a referencia 1,73 GHz helyett 3,06 GHz-en futtatta az egymagos tesztet, a négymagosat pedig 2,00 GHz-en csinálta. Ez nemcsak órajelben, hanem teljesítményben is 70, illetve 13 százalék körüli többletet jelent. Ennek a tuningnak és a Hyper-Threadingnek köszönhető, hogy a Core i7 egy maggal közel 20%-kal gyorsabb volt a 3,20 GHz-re húzott Core 2 Duónál. Több szálon dolgozva már kisebb a turbó mértéke, de a virtuálisan megduplázott magok miatt így is sikerült majd 35%-kal túlteljesíteni a szintén 2,00 GHz-en dolgozó Core 2 Quad Q9000-et. Összefoglalva tehát: az új középső négymagos egy szálon gyorsabb a csúcs kétmagosnál, több szálon pedig lekörözi az azonos órajelű elődöt. Legalábbis ami a Cinebenchhez hasonlóan jól párhuzamosítható feladatokat illeti.

Az Everest résztesztjeiben néhány olyan esettel is találkoztunk, ahol a Core i7-820QM alig volt jobb a Core 2 Quad Q9000-nél. Memóriakezelésben viszont szárnyalt az újdonság. Úgy tűnik, az Intel jól megcsinálta hozzá az integrált vezérlőt. Notebookban soha nem mértünk még ilyen jó eredményeket.

500 GB-os Seagate merevlemezek az Asus G60J-ben...

Talán a picivel modernebb Seagate winchester, talán az új vezérlő miatt, de az Asus G60J 500 GB-os adattárai jobban teljesítettek, mint a VX5 Lamborghini merevlemezei. Érdekes, hogy mindkét esetben furcsán alacsony, az átlagos olvasási tempónál is kisebb löketszerű sebességet mértünk. Ez minden bizonnyal a HD Tune hibája, akárcsak a Clarksfield processzornál a negatív processzorterhelés.

... és az Asus VX5 Lamborghiniben

Játékos képességek

Természetesen a GeForce GTX 260M sem maradhatott kipróbálás nélkül. Notebookos vonalon ez volt messze a legerősebb szóló GPU, amivel eddig találkoztunk. Igaz, korábban az asus W90-ben vendégül láttunk már Radeon HD 4870 X2-t. Nagyszerű összehasonlítási alapul szolgál most szokásos, 2,00 GHz-es Pentium Dual-Core processzorral szerelt asztali gépünk, ugyanis abban szintén 112 számolóegységes GeForce dolgozik, egy 8800 GT.

Játékok

• Unreal Tournament 3 – Epic Games / Midway
• The Elder Scrolls: Oblivion – Bethesda Softworks / Take 2 Interactive
• Race Driver: GRiD – Codemasters / Codemasters
• World in Conflict – Massive Entertainment / Vivendi
• Far Cry 2 - UBISoft / UBISoft Montreal

A meghajtóprogramokban csak annyit módosítottunk, hogy az anizotropikus szűrést nyolcszorosra állítottuk. Az Oblivionban és a GRiD-ben egy begyakorolt útvonalat jártunk be háromszor egymás után, miközben FRAPS-szel mértük az fps-eket. A három lefutott kör után az átlagot jegyeztük fel. A World in Conflict és Far Cry 2 játékokban a beépített teljesítménytesztet futtattuk le, a Unreal Tournament 3 esetében pedig a Shangri-la fly-by demót alkalmaztuk a méréseinknél. A grafikonokon szereplő megnevezések az alábbi konfigurációkat takarják:

GeForce GTX 260M: Asus G60J - Intel Core i7-820QM 1,73 GHz, GeForce GTX 260M 500/1250/800 MHz-en, 4 GB DDR3-1066 RAM

Radeon HD 4870 X2: Asus W90Vp - Intel Core 2 Duo T9800 CPU 2,80 (alap), illetve 3,20 (tuning) GHz-en, Mobility Radeon HD 4870 X2 550/850 MHz-en, 6 GB RAM

GeForce 8800 GT 512 MB: Desktop - Pentium Dual-Core E2180 CPU 2,00 GHz-en, GeForce 8800 GT 512 MB 600/1500/900 MHz-en, 2 GB DDR2-800 RAM

A mérésekhez nem az Asus G60J meglehetősen kicsi natív felbontását használtuk, hanem egy külső monitoron 1280x1024, illetve 1600x1200 pixeles felbontást állítottunk be. Ezek a mai, széles kijelzőknél nagyjából az 1440x900-as, illetve az 1680x1050 pixeles felbontásnak felelnek meg. Ismét szokásos öt játékunkat vetettük be.

A kisebb felbontású Unreal Tournament 3 tesztről már korábban is tudtuk, hogy processzorlimites. Éppen emiatt a Corce i7-tel most minden eddiginél magasabb eredményt értünk el. A nagyobb felbontásnál az Asus G60J már szinte semmivel sem volt gyorsabb asztali gépünknél.

Összevetve a játékos notebook és a hasonló VGA-val szerelt asztali gép Nagy Erdőben mért eredményeit, ismét processzorlimitre következtetünk. Ugyanis a Core i7-es rendszer lényegesen nagyobb sebességet produkált mindkét felbontásban. Sikerült szépen megvernie a sokkal komolyabb grafikus résszel, de lassabb processzorral rendelkező Asus W90-et.

Autóversenyünkben viszont már megmutatkozott a dupla Radeon ereje. Itt a GeForce GTS 260M csak a gyengébb beállítással tudott nagyot menni, a komolyabbal már sokat csökkent a sebessége. Ezért az asztali gép szintjét most is hozta, és bőven játszható fps-értéket produkált.

Gyengébb DirectX 9-es beállításunknál a World in Conflict is masszívan a processzor erejére támaszkodott. A Core i7 ismét alaposan elhúzott. DirectX 10-re váltva viszont a GeForce-okból kifogyott a szufla, játszhatatlanul lassúak maradtak. Ezen a felbontás csökkentése sem segített.

Végül a FarCry 2-ben beállt az elméletben várt sorrend. A Mobility Radeon HD 4870 X2 mindkét beállításnál diadalmaskodott, igaz a nagyobban a Core i7 és GTX 260M párosa meg tudta közelíteni. A két hasonló GeForce-os konfiguráció eredményéből az a tanulság szűrhető le, hogy a kisebb felbontásnál még a processzor a szűk keresztmetszet.

Összefoglalva azt mondhatjuk, hogy a GeForce GTX 260M notebookos viszonylatban komoly játékos potenciállal bír. Fölösleges óvatosság vagy takarékoskodás volt az Asustól csupán 1366x768 pixel felbontású kijelzővel párosítani.

Megjelenítés, bevitel

A tizenhat hüvelykes, 1366x768 pixel felbontású kijelzőpanel vizsgálata közben a szokásos tényeket állapítottuk meg: hogy egy TN+film panelről van szó, mely fogyasztásban jobb az xVA vagy S-IPS technológiás modelleknél, de színei ferde szögből nézve jobban torzulnak. Az Everest azt is kiderítette, hogy ugyanazzal a Hannstartól származó panellel van dolgunk, amit korábban a lényegesen olcsóbb Asus F50S-ben már kipróbálhattunk.

Megvizsgáltuk a panel színhelyességét. A kalibrációt a GretagMacbeth Eye-One Display 2 kalibrátorral (koloriméterrel) és a LaCie Blue Eye Pro szoftverrel végeztük. A programok azt mérik, hogy a képernyőn bemért színek mennyire térnek el a referenciától. Ezt az eltérést a deltaE értékkel határozhatjuk meg. A kisebb deltaE érték kisebb különbséget jelent a szín referenciához való hasonlóságában. A szabály általánosan az, hogy ha a deltaE nagyobb háromnál, akkor a megjelenített szín erősen eltér az elvárttól, tehát szemmel láthatóan különbözik tőle. Az ennél kisebb különbséget már nem látjuk. DeltaE<1 esetén a színhűség szinte tökéletes.

Nem meglepő, hogy a Hannstar panellel szinte ugyanazokat az értékeket mértük beállítás előtt és után is, mint korábban az F50S-nél. A kapott 1 deltaE értékhez közeli átlagos és 3-as maximális eltérés rendben van, bár nem kiemelkedően jó.

Ahogyan az F50S-nél, úgy a G60J-nél is egészen jó egyenletességet tapasztaltunk a kijelző fényerejében. A bal oldala néhány százalékkal világosabb, a jobb picivel sötétebb volt a közepénél. Feketéjének bevilágítása az átlagnál csekélyebb mértékű volt, csak két alsó sarka fényesedett számottevően. Sajnos a gamer Asus maximális fényereje elég alacsony, csak 171 cd/m² volt. A 0,6-os minimummal ez 300:1 körüli kontrasztarányt jelent, ami direkt napfényben kevés az üdvösséghez. Főleg tükrös felülettel párosítva.

Egy játékosoknak szánt számítógépnél fokozott elvárásokat támasztunk a billentyűzettel szemben. Ugyanis a célcsoport folyamatosan a WASD négyes környékébe vagy a kurzormozgatókba kapaszkodik, sokat és kitartóan használja őket. Sajnos az Asus G60J mindkét kérdéses területen alulmúlta a várakozásainkat. Ugyanazt a nem éppen tökéletes, de legalább modern és látványos, szigetesre formált klaviatúrát kapta, amit lényegesen olcsóbb márkatársai is használnak.

Gombjai nagyon rövid úton járnak, és ezen a három szinten állítható háttérvilágítás sem segít sokat. Elrendezésben a kurzormozgatók környéke nagyon zsúfoltra sikeredett, a felső Insertet pedig váltóval a Delete-re tették. A fő billentyűzet fölött két valódi gombot (bekapcsoló és Express Gate), három érintőgombot (RoG, energiagazdálkodási, touchpadot letiltó), és három LED-et (merevlemez, leragadó gombok) sorakoztattak fel. Az érintőfelületek állandó jelleggel és sötét környezetben zavaró fényerővel világítottak.

Az Asus G60J felhasználóval kapcsolatot teremtő részei közül a csuklótámaszt találtuk a legjobbnak. Ez amolyan „gémer” műanyagból készült. Tapintásra gumiszerű, matt; izzadt kézzel fogdosva sem vált csúszóssá. Benne hatalmas szálcsiszolt fémkeret és némi fényes műanyag ölelte körbe a közepes nagyságú tapipadot. Kissé érdesített felületével nagyon jól használható volt, de a játékosok minden bizonnyal az egeret részesítik majd előnyben. Kár, hogy a mellékelt Razerrel nem volt szerencsénk találkozni.

Hőmérséklet, zaj, akkumulátor

Egy csúcskategóriás processzorral és grafikus kártyával, valamint két merevlemezzel megrakott notebooktól értelmetlen azt várni, hogy halk és hűs legyen. Legalábbis terhelve. Nyugalmi állapotban a vaskos Asus G60J teljesen nyugodtan, hideg fejjel viselkedett. Huszonnégy Celsius-fokos tesztkörnyezetünkben billentyűzete és csuklótámasza legfeljebb 33 fokig melegedett. Alján viszont a 40-et közelítő érték jelezte, hogy itt komoly hőforrások rejtőznek. A kiindulási 20 dB körüli zajszint is rendben volt.

Az Intel szerint 45 wattos TDP értékkel rendelkező processzort meghajtva a hőmérséklete 48-49 fokról azonnal 64-re ugrott. Ez meghozta a gép hangját, mindenféle átmenet nélkül 26 dB-re emelkedett. Az első perc végén már 70 fok fölött járt a CPU, a gép hangja pedig pár másodpercenként váltogatott a 26 és 31 dB-es szint között. Ez a hullámzás nagyjából tesztünk tizedik percéig tartott, mire a Core i7 elérte a 85 fokos hőmérsékletet. Itt már fix 31 dB-t kaptunk. Nagy örömünkre, az Asus G60J billentyűzete és csuklótámasza fél órányi intenzív processzoros fűtés után sem melegedett 40 fokig. Persze az alján több mint ötvenet mértünk, de valószínűleg kevesen fogják majd ölben használni ezt a méretes, 3,3 kilogrammos bestiát.

Nem maradhatott próba nélkül a grafikus kártya sem. Fél órás játéktesztünk alatt a processzor már csak 70 fok környékéig melegedett. A hűtés hangját most a grafikus kártya hozta meg: korábbi 31 dB-es szintet sikerült még három decibellel túlszárnyalni. Persze az ellen irtása közben ebből vajmi kevés jutott el a tudatunkig. Szerencsére a tenyerünkön sem tapasztaltunk az előzőnél lényegesen komolyabb melegedést. A gép alján a hőmérő viszont megmutatta, hova helyezkedett át a hőtermelés: most a GeForce GTX 260M-et rejtő sarok melegedett 50 fok fölé.

A hang mellett meg kell említenünk még egy zavaró jelenséget. A csuklótámasz középső része alatt lakozó merevlemez rezonanciája átterjedt nemcsak a támaszra, hanem az asztalunkra is, ezzel kellemetlen bizsergést és zúgást okozva. Kipróbáltuk, csak a szélső merevlemezt hajtva nem lépett fel a jelenség. Az Asus hazai képviseletétől azt az információt kaptuk, hogy a rezgés minden bizonnyal csak a mi előszériás tesztpéldányunkra jellemző, ugyanis a végleges darabokat komolyabb ellenőrzésnek vetik majd alá.

Az Asus G60J teljesítményéhez képest vicces méretű, 53 Wh-s akkumulátortól nem vártunk komoly elektromos hálózat nélküli üzemidőt. Végül is érthető, hogy a játékos notebookokhoz nem adnak túl nagy telepet, hiszen ezzel az átlagos méretű darabbal is bőven 3 kilogramm fölé emelkedett a súlya. Látva a két órás minimális terheléses és alig több mint fél órás játékos üzemidőt, kijelenthetjük, hogy kétszer ekkora teleppel sem javulnának lényegesen ezek az értékek.

Érdemes kiszámolni, mennyit is fogyaszt ez a bika hardver. Az akkumulátor kapacitásából, és az üzemidős mérésekből úgy számoljuk, nyugalmi helyzetben a Core i7-820QM-mel és GeForce GTX 260M-mel fémjelzett konfiguráció közel 28 wattot emészt fel. Ez az érték videolejátszás közben 45 wattra emelkedett, játéknál pedig brutális, 99 wattos átlagot értünk el, nem véletlenül adnak 120 wattos tápot a masinához. Kár, hogy azt nem sikerült eldönteni, hogy a processzor és a grafikus alrendszer milyen mértékben felelős ezekért az adatokért .

Értékelés

Úgy gondoljuk, az Asus jó irányba viszi játékosnak szánt, G sorozatú notebookjainak formatervét. A G60J külsőre nem eltúlzottan hivalkodó, de első pillantásra kiderül róla, hogy átlag fölötti masina. Fedelén a mélykék színátmenet nagyon tetszetős, belül a csuklótámasz matt, gumiszerű anyaga látványos. A klaviatúra viszont megjelenés és használhatóság szempontjából is fejlesztést igényel még, jelenlegi állapotában szinte kötelező helyette egy külső billentyűzet.

A kijelző a másik részlet, amivel nem voltunk maradéktalanul megelégedve. Tizenhat hüvelykes méretére, ráadásul egy ilyen komoly, játékos notebooknál szerintünk kevés az 1366x768 pixel. Legalább 1600x900-at vagy még inkább Full HD-t vártunk volna el. A rezonáló merevlemezt tesztgépünk egyedi sajátosságának, a rövid akkumulátoros üzemidőt és terhelés közben hangos hűtést pedig a hasonló notebookok általános jellemzőjének tekintjük.

Hardveres téren elsősorban a Core i7 processzor képességeit értékeltük. A négymagos, ami nyolcmagosnak látszik, akkor sem jött zavarba, ha kevesebb programszálat kapott. Ilyenkor nagyszerű a komoly mértékű Turbo Boost, ami lényegében fölöslegessé teszi a tuningot. A jövőre való tekintettel viszont nem is ennek a processzornak örülünk igazán, hanem azoknak a kétmagosoknak, amelyek az új technológiát használják majd. Náluk minden bizonnyal a fogyasztás is mérséklődik, mert a mobil Core i7 a maga 45 wattos TDP értékével nem igazán való hordozható gépbe.

Sokszor bizonyítottuk már tesztjeinkben, hogy egy játékos számítógép lelke nem a processzor, hanem a grafikus kártya. Az Asus a G sorozatban régóta felsőkategóriás GeForce-okat használ. Bár asztali viszonylatban a GeForce 9800 GT közeli rokonának tekinthető GeForce GTX 260M teljesítménye már távol van a csúcstól, a notebookos világban még mindig a legjobbak közé sorakozik. Az Asus G60J meglehetősen alacsony natív felbontásához bőséges 3D teljesítménnyel bír.

További felszerelésében tesztpéldányunk azt a magas szintet hozta, amit processzora és grafikus kártyája beállított. A két merevlemez 1 TB-os tárkapacitása bőséges, bár lehet, hogy a két gyorsabb, percenként 7200-at pörgő, de „csak” 320 GB-os winchester kombinációja még jobb választás. Lényegében semmilyen kiegészítőt vagy csatlakozót nem hiányoltunk. Örvendetes, hogy az Asus igényes hátizsákot, egy komoly egeret és egy headsetet is ad a nagy játékos mellé.

Milyen alternatívái vannak az Asus G60J-nek? Egyelőre még nem találkoztunk a hazai piacon más Clarksfield processzoros notebookkal, a GeForce GTX 260M teljesítményszintjét hozó Mobility Radeon HD 4800-ak is ritkák, mint a fehér holló. Külföldön az Alienware M15-ből próbáltunk hasonló konfigurációt választani, ami bőven 2000 dollár fölötti árra jött ki. Idehaza pillanatnyilag csak a nagyobb monitorral, és egy merevlemezzel ellátott MSI GT729-et találtuk az Asus G60J súlycsoportjában, mely még a régi Core 2 Quad Q9000 processzorral és Mobility Radeon HD 4850-nel kerül valamivel több mint 400 000 forintba. Ennek fényében a Core i7-es Asus G60J akár ajánlott minősítést is kaphatna, ha nem lenne az elvártnál gyengébb a kijelzője és billentűzete. Összességében az Asus G60J megjelenésben, teljesítményben és felszereltségében is nagyon tetszett nekünk, de kíváncsian várjuk, milyen konkurensek érkeznek majd még novemberben.

További képek az Asus G60J-rőla galériában.

Asus G60J

rudi

Az Asus G60J notebookot az Asus hazai képviselete bocsátotta rendelkezésünkre. A tesztelt laptop PORT Designs táskában utazott.