Hirdetés

Bang & Olufsen BeoVision 11: a tévék Rolls Royce-a

Beovision 11

Bang & Olufsen

Az világosan látszik, hogy ma az európai szórakoztatóelektronikai konszernek képtelenek tartani a lépést ázsiai vetélytársaikkal szemben a gyilkos piaci versenyben. Így a megmaradt néhány kisebb cég mindegyike a tömegtermelés és árverseny helyett a prémium kialakításra, az exkluzív megoldásokra, a presztízsre, illetve a dizájnra koncentrál.

Ezt az utat követi a svéd Lava, a német Loewe, és az igen impozáns múltra visszatekinthető, dán Bang & Olufsen is. E vállalatot 1925-ben alapították, és kezdetben különféle elektronikai eszközök, köztük audioberendezések, rádiók, hangszórók gyártásával, fejlesztésével foglalkoztak. A televíziózás elterjedése a B&O-t sem hagyta hidegen, de a cég sok konkurensével ellentétben már a CRT tévék korában is a jó kép- és hangminőségre, illetve a különféle kapcsolódó szolgáltatásokra fókuszált. Utóbbira jó példa a külső fényviszonyokat mérő szenzor és a fényerőt a kapott értékekhez igazító elektronika, amely elsőként a Bang & Olufsen modelljeiben bukkant fel.

Sokáig teljes mértékig a kezükben tartották a gyártást, azonban a lapostévék megjelenése az üzleti stratégia megváltoztatására kényszerítette a vállalatot. A saját panelek előállítása ugyanis elképesztő költségekkel járt volna, ezért úgy döntöttek, hogy külső partnerektől szerzik be azokat. A tévék mellett az otthoni hangrendszerek is megtalálhatóak a kínálatban, sőt a legtöbb esetben e két termékcsaládot közösen értékesítik. Abszolút rétegmárkáról van szó, amit alátámaszt, hogy a hazai képviselettől kapott információk szerint évente átlagosan mindössze 150-200 ügyféllel kerülnek kapcsolatba. A közelmúltban jelent meg a tévécsalád legújabb tagja a BeoVision 11 személyében, így hát ellátogattunk a márkaboltba, hogy ott vegyük közelebbről szemügyre az 55 hüvelykes változatot.

Külső

A B&O cégfilozófiájának egyik alapja, hogy a kép mellett a megszólalásnak is pöpecnek kell lennie, így a hagyományos modellektől eltérően tévéikbe általában komoly hangrendszert építenek. Ez ebben az esetben sem történt másként, ami alapvetően meghatározza a BeoVision 11 külsejét, ugyanis az aktív hangsugárzók a képernyő alatt kaptak helyet, ezáltal a készülék jóval nagyobb, mint egy átlagos tévé.

A készülék külsejét a felhasználók bizonyos keretek között saját ízlésükhöz igazíthatják, hiszen a hangszórókat fedő szövet tónusa a kék mellett lehet fekete, sötétszürke, vörös, ezüst és fehér is. A 3,5 centiméter vastag, masszív, fémből készült, elegánsan lekerekített kávánál a fekete mellett választható fémszínű árnyalat is. Manapság, a különlegesen hajlított talpak világában egy ilyen szimpla, kerek darab konzervatívnak hat, de ez esetben jól illik a tévéhez. A nyak egyébként a beépített elektromos motor segítségével emberi erő nélkül is mozgatható, ami igen látványos és elegáns megoldás. De persze emellett annak sincs semmi akadálya, hogy a tévét az ember a falra akassza, azt leszámítva, hogy 63 kilót nyom, azaz egy daru vagy néhány markos segítőtárs azért szükséges ehhez. Vastagsága az Edge-LED LCD háttérvilágítás ellenére 6 centiméter, úgyhogy egy kifejezetten vaskos, masszív televízióról van szó.

Az interfészek a hátlapra kerültek egy kis ajtó mögé zárva. Ezekkel nem nagyon spóroltak, hiszen a hat darab HDMI mellett került rá öt úgynevezett MasterLink (RJ45), két USB 2.0, illetve 1-1 db mini AV, RCA, SPDIF, mini jack és Ethernet csatlakozó, illetve a fizetős adások dekódolására alkalmas kártyák fogadására képes CI slot sem hiányzik belőle.

Bang & Olufsen BeoVision 11
Panel Samsung Edge-LED LCD
Képernyőméret 55 hüvelyk
Maximális felbontás Full HD
Maximális kontrasztarány 5000:1 (valós)
Válaszidő 6 ms
Maximális fényerő 450 cd/m²
24p lejátszás Támogatott
Képbeállítások Adaptív, film, játék
Hangbeállítások Adaptív, film, játék, beszéd, tévéfilm, sport, zene, felhasználói, éjszakai zenehallgatás
Hangszórók 4 x 35 watt + 2 x 35 watt (mélynyomók)
Beépített digitális tunerek DVB-T, DVB-C, DVB-S2
Interfész 6 db 1.4 HDMI, 5 db RJ45 (Masterlink), 2 db USB 2.0, Mini AV, RCA SPDIF, mini jack, Ethernet, 2 db CI slot
Extrák Beépített 500 GB-os merevlemez, digitális zajcsökkentés, Smart TV rendszer, Eco szenzor, HDMI Simplink, EPG, médialejátszó, 3D (aktív shutter), vezérlés tabletről és okostelefonról, motoros forgatás, különleges távirányító, kislexikon, nagyteljesítményű hangrendszer
Teljesítményfelvétel 143 watt; készenléti üzemmódban: 0,4 watt
Méret 128,9 x 109,8 x 6 cm
Tömeg 63 kg
Gyártó honlapja www.beostore.hu
Termék honlapja Bang & Olufsen BeoVision 11
Fogyasztói ár kb. 3 000 000 forint

Képminőség

A termékbe a Samsungtól vásárolt LCD panel került, amit a vállalat saját fejlesztésű vezérlő elektronikájával hajtanak meg. A szokásoktól eltérően e tévével hetek helyett mindössze fél napot tudtunk eltölteni, de a rendelkezésre álló szűkös idő alatt is megpróbáltuk előcsalogatni az esetleges hibákat.

Az a képen is látszik, hogy a háttérvilágítás a szokottnál jóval egyenletesebb, a felhősödés elenyésző, és a betekintési szögekre sem lehetett semmi komolyabb panasz, azaz átlagos használat mellett nem kell a színek torzulásával számolni. Az egész frontfelületet egy tükröződésmentes bevonattal ellátott üvegtábla takarja, ami jól ellátja feladatát, hiszen annak ellenére nem csillogott a képernyő, hogy a helyiség tele volt pakolva lámpákkal. Utánhúzásba, illetve akadozásba nem futottunk bele, köszönhetően a 200 hertzes képfrissítési rátának. Emellett zajosodás sem jelentkezett, a ferde vonalak nem váltak lépcsőkké, és a bőrszín visszaadása is egész jól sikerült. A képernyőn végigfutó animációk, illetve logók megjelenítésével sem volt probléma, nem remegtek be, nem hullottak atomjaikra.

Előzetes beállítások, képjavító technológiák

A termékkommunikációban hangsúlyozzák a különféle képjavító eljárásokat, azonban ezeket egyáltalán nem lehet ki- és bekapcsolgatni. Mindössze annyit lehet tudni, hogy a Játék névre hallgató képüzemmód esetén ezek mindegyike ki van lőve a minél kisebb input lag elérése érdekében. Egyébként mindössze három előzetes képbeállítást tartalmaz a modell, egyéni felhasználói fiók nincs, így tehát az említett Játék mellett a Film és az Adaptív profilok közül lehet választani.

Az első a hideg színek kedvelőinek jöhet be, a második egyértelműen mozis képi világgal, meleg tónusokkal operál, a harmadik pedig az arany középutat képviseli. Mivel a fehéregyensúllyal kapcsolatos paraméterek módosítására nem nyílt mód, az egyéb technológiákba pedig nem lehetett belenyúlni, így az ideális beállítások ismertetése most kimarad. Igazából nincs is nagyon szükség arra, hogy ilyesmivel vacakoljon az ember, hiszen a kép minőségére sok panasz nem lehet.

Egy kalibrátorral, illetve a LaCie Blue Eye Pro névre hallgató alkalmazás segítségével vettük szemügyre tüzetesebben az előzetes beállításokat. Sorrendben ezek a következők: Adaptív, Film, Játék. A kép jobb oldalán látható, hogy a bemért 18 szín milyen mértékben tér el a referenciától. Ennek meghatározására használatos a delta E, ami egy olyan numerikus érték, amely két különböző szín távolságát határozza meg egy színrendszeren belül. Minél kisebb a delta E értéke egy adott színnél, annál közelebb áll a referenciához, vagyis annál jobb.

A színvilág valósághű, visszafogott és kellően kontrasztos, nyoma sincs a koreai gyártók néhány modelljére jellemző műanyag harsányságnak. A képaránynál kijelölhető, hogy maradjon-e a forrásanyag által meghatározottnál, vagy kiválasztható a 4:3 és a 16:9 üzemmód is, de a legjobb rábízni az egészet az automatikára, hiszen ez jól végzi a dolgát, és látványos torzítás nélkül tölti ki a kép a teljes kijelzőt.

3D és hangzás

Három dimenzióban

Ha Samsung panel, akkor aktív shutteres eljárás, még akkor is, ha manapság a passzív polarizációs 3D megjelenítés egyre inkább teret nyer. Szóval ebbe a tévébe is ez a technológia került, és a cég munkatársaitól kapott információk szerint ez a jövőben is így lesz. A Bang & Olufsen egyébként meglehetősen későn lépett be a háromdimenziós piacra, ez mindössze a második olyan modelljük, ami támogatja a térhatású anyagok kezelését.

A készülék az összes jelenleg használatos háromdimenziós szabvánnyal boldogul, és automatikusan 3D üzemmódba kapcsolja magát, ha ilyet érzékel, de persze ez manuálisan is aktiválható. A bemutatóteremben csak egy márkajelzés nélküli, viszonylag nagydarab és nehéz szemüveget kaptunk, de valószínűleg ennél könnyebb, tehát például az általunk is kipróbált SSG-3550CR típusjelzésű darabok kerülnek a tv mellé a dobozba.

A háromdimenziós megjelenítéssel semmi gond nem volt, szellemképesedés, akadozás nem igazán jelentkezett, de az igazsághoz hozzátartozik, hogy nem állt rendelkezésre túl sok idő arra, hogy hibákat keresve térhatású anyagokat bámuljunk rajta órákon keresztül. Érdekes, hogy a 2D->3D konverziót nem támogatja a tévé, aminek valószínűleg az állhat a hátterében, hogy a gyártó semmiféle olyan kompromisszumot nem kívánt megkötni, ami rossz hatással lehet a képminőségre.

Hangzás

Az már a szikár tényekből is látszik, hogy ez a tévé valószínűleg jobban szól, mint vetélytársai, hiszen a 2.1 csatornás rendszer tartalmaz két-két, egyenként 35 wattos kimeneti teljesítményt produkáló kéthüvelykes közép- és háromnegyed hüvelykes magassugárzót, illetve további két, ugyanekkora teljesítményű 4"-es mélynyomót. Ennek megfelelően a termék nem is okozott csalódást, tényleg pazarul dörrent meg még az akusztikailag korántsem tökéletes teremben is.


Amellett, hogy a dinamika és az erő sem hiányzik, természetesen se percegés, se a rezonanciából eredő cicergés nem zavart be. Emellett a tv alkalmas arra, hogy egyfajta multimédiás eszközként egy nagyobb, többcsatornás rendszer egyik komponenseként funkcionáljon. A cég saját fejlesztésű Truelmage technológiája akár tucatnyi audiocsatorna kezelésére is képes, azaz az összes térhatású hangszabvány kezelését biztosítja. Kilenc előre programozott hangbeállítást kínál a modell, amelyek a már bevált módon nevükben (Film, Dráma, Sport, Zene, Játék stb.) is jelzik, hogy milyen jellegű tartalomhoz szánja ezeket a gyártó. Emellett megtalálható a kínálatban egy Auto profil is, ami az aktuális műsor típusához választja ki a megfelelő beállításokat.

Digitális adások

A tunereknek köszönhetően biztosított a műholdas, a kábeles és a földfelszíni digitális adások vétele is, legalábbis elméletben. A bemutatóteremben ugyanis nem volt digitális vételi lehetőség, az általunk bevitt kis szobaantennával pedig nem volt hajlandó együttműködni a tévé. Mindenesetre EPG van benne, de értelemszerűen teljesen üres volt, így azt sem tudjuk megmondani, hogy hány csatorna hány műsora fér rá, illetve tud-e egyéb kunsztokat, mint mondjuk listázhatóak-e a műsorok típusuk szerint vagy programozható-e a felvétel.

Kezelés és az extrák

Visszafogott menürendszer

A régivágású kezelőfelületnél nyoma sincs a manapság egyre divatosabbá váló komplex, portálként funkcionáló smart rendszernek. Sőt még a színes, látványos, megértést, eligazodást segítő ábrák is hiányoznak, így a puritán feliratok uralják a kijelzőt. A szisztéma olykor kicsit bonyolult, első látásra néha még logikátlannak is tűnik, és az sem tesz jót, hogy egyes, más tévéknél megszokott menüpontok egyszerűen hiányoznak, illetve jó pár olyan is bekerült, amivel másutt nem igazán találkozni. Ennek ellenére viszonylag hamar bele lehet jönni a kezelésbe, amit talán az is segíthet, hogy a menü magyar nyelven is kommunikál.

Távirányítók

A készülék mellé járó távvezérlő (a Beo4) első látásra egy hagyományos kialakítású darabnak tűnik, de azért jobban megnézve feltűnik rajta egy-két furcsaság. Ilyen például a felső részébe épített LCD kijelző, illetve viszonylag nagy tömege, valamint a fémborítás. Utóbbi kettő egymásból következik, és az az oka, hogy állítólag így kívánták elérni, hogy e kiegészítő mindig hidegebb legyen, mint a külső környezet, így előzve meg azt, hogy a felhasználónak izzadni kezdjen a keze. A távirányító támogatja a BeoLink technológiát, ezzel lehetővé téve minden más kompatibilis termék, hangsugárzó, mélynyomó vagy médialejátszó vezérlését.

Emellett a modell képes együttműködni a különleges Beo6 névre hallgató perifériával is. A kifejezetten dizájnos, alumíniumból készült, félgömb alakú, programozható kiegészítőre applikáltak egy viszonylag nagyméretű, színes, érintésérzékeny LCD kijelzőt is. Ez mind szép és jó, de az ára hallatán biztos kettéáll egy átlagember szeme, hiszen 500 eurót kell érte letenni az asztalra. Bár aki kifizet egy tévéért 10 000 eurót, azt valószínűleg ez a pár száz sem fogja már földhöz vágni. Akinek pedig ez sem elég, az egy ingyenesen letölthető alkalmazás segítségével iOS vagy Android-alapú okostelefonnal, esetleg tablettel is navigálhat.

Extrák

Az egyes menüpontok mellől hiányzik a manapság lassan alapelvárásnak számító rövid leírás, ám szerencsére a kislexikon azért megtalálható. Itt igen részletesen taglalják az egyes funkciók, paraméterek szerepét, sőt még hasznos tippeket is kapunk ezek helyes használatához. Egyedül csak a teljesen dísztelen, pusztán a szöveges információátadásra épülő grafikus kialakításra lehet némi panasz.

A Bang & Olufsen tévéken jó ideje hagyományosan megtalálható a külső fényerőt mérő szenzor. E készülékben az az újdonság, hogy ez az érzékelő már 360 fokban pásztáz, vagyis a tv mögött elhelyezett fényforrást is "látja". A szolgáltatás lényege, hogy így az elektronika a termék fényerejét automatikusan változtatja a külső környezet adottságait figyelembe véve, így hozva létre a technológia szerint ideálisnak vélt képi világot. Akik nem rajonganak azért, ha a tv helyettük dönti el, mekkora legyen a fényerő, azok ezt a funkció kikapcsolhatják, ami jó hír, ugyanis a márka korábbi tévéinél ezt a szimpla menürendszerből nem lehetett elintézni, ehhez a szerviz segítségét ellett kérni.

A tévébe került egy 500 GB tárolókapacitású merevlemez, amire egy gombnyomással felvehetőek a digitális tévéműsorok. Arra azonban nincs mód, hogy ezeket kimásoljuk egy másik adattárolóra, így csak azon a tévén nézhetőek meg, amelyiken rögzítették azokat.

Médialejátszó

A beépített médialejátszó egyaránt képes az egész fájlrendszer kezelésére, de emellett lehetővé teszi csak a videók, képek vagy zenék listázását is. A grafikusokat itt sem engedték szabadjára, tehát ennél a szolgáltatásnál is be kell érni a visszafogott, minimalista kezelőfelülettel. Azért arra odafigyeltek, hogy a filmeket, fotókat és dalokat külön piktogramokkal jelöljék, ami eléggé megkönnyíti a könyvtárstruktúrában történő navigálást.

A mappák és fájlok között mozogni a nyilakkal lehet, az esetleges plusz szolgáltatásokról, például hogy a részletes adatok mivel csalhatóak elő, arról az alsó információs sáv tájékoztat. Aki már látott életében egyszer közelről integrált médialejátszót, az ezzel is biztos rögtön boldogulni fog, de valószínűleg a többieknek sem lesz szüksége a megértéséhez negyedóránál többre.

Videók

Miután bedugtuk a tesztcsomagunkkal teletömött pendrive-unkat a készülék egyik USB portjába, olyat tapasztaltunk, mint amit eddig még soha: egyetlen fájl lejátszását nem támogatta, az pedig a DivX volt. Valószínűleg azért, mert egyszerűen nem akarják, hogy a tévéhez nem méltó minőségű tartalom fusson a képernyőn. Ezenkívül mindent hibátlanul, döccenés nélkül vitt, igen még a Killa_sample sem okozott neki semmi problémát, tehát a színek sem estek szét, és a hang is rendben volt minden esetben.

Ez szép és jó, azonban a kezelés nem száz százalékos, elsősorban azért, mert az egyes anyagokon belül nem mozoghatunk kellő finomsággal. Legjobb esetben is húszmásodperces ugrásokkal kell számolni, és arra sincs mód, hogy a számokkal pontosan megadjuk, honnan is szeretnénk folytatni a lejátszást. A külső feliratokat nem sikerült a képernyőre varázsolni, pedig a menüben van Felirat funkció, de az elektronika vagy a szoftver egyszerűen nem érzékelte ezeket.

Fotók, dalok

A különböző, akár több könyvtárban pihenő fájlokból összeállítható lejátszási lista némiképp érthetetlen okból az ilyen médialejátszók egyik gyenge pontja, és sajnos itt is el lehet felejteni. Szerencsére a fotóknál a diavetítés funkció működik, még aláfestő zene is pakolható alá. A képek forgathatóak, nagyíthatóak, viszont a fájlokba kódolt EXIF adatok – tehát hogy milyen géppel, milyen beállítások mellett, mikor stb. készült egy fotó – feldolgozását és megjelenítését nem teszi lehetővé. A kötelező JPG mellett a BMP, TIFF, PNG és GIF kiterjesztésű állományokkal is boldogul, viszont az animgifeknek csak az első képkockájáig jut el.

A formátumtámogatásra a zeneszámok esetén semmi panasz nem lehet; nem kell megelégedni az MP3 vagy WMA fájlokkal, ugyanis a veszteségmentesen tömörített, így elméletileg igen jó hangminőséget kínáló FLAC anyagokat is képes megszólaltatni. Az ID3 Tagek kezelését biztosítja, viszont az meghaladja képességeit, hogy a netről szedjen le az éppen lejátszott dallal, az albummal vagy a szerzővel kapcsolatos adatokat.

Internetes tartalmak, értékelés

Nem túl okos tévé

A tévébe a Philips által fejlesztett, mára teljesen elavulttá vált Net TV rendszer egyik verziója került, ami egyszerűen nem méltó se a Bang & Olufsen márkához, sem pedig ehhez a modellhez. Összehasonlítva a rivális okostévé-megoldásokkal, a Samsung és az LG sokoldalú, bőséges kínálatát nyújtó fejlesztésével, a Sony által kínált tartalombőséggel vagy akár a pár tízezer forintba kerülő androidos dobozkákkal, szembeötlő a szegényes alkalmazáskínálat és a grafikus kezelőfelület kiforratlansága.

A YouTube, a Picasa és az Aupeo!, tehát a legfontosabb videó, kép és zenemegosztó adatbázisok elérhetőek, de ez ma már kevés. A jelek szerint a hiányosságokkal a Bang & Olufsen háza táján is tisztában vannak, hiszen a termékkommunikációban számos helyen megjelenik az Apple TV támogatásának lehetősége. Nyílt böngészője kellően gyors és a Flash-t is támogatja, viszont hajlamos az oldalak mobilverzióját betölteni (ráadásul a PROHARDVER! esetében annak egy igen fura mutációját), ami egy ilyen nagy tévén nem néz ki túl jól.

Vélemény

Krizsán Anita, a világ jelenlegi legsikeresebb Bugatti-értékesítője jelentette ki azt, hogy "senkinek nincs szüksége egy Bugattira", és ez a megállapítás valahol erre a modellre is áll. Az tény, hogy ha csak a technikai tudást, a specifikációkat nézzük, akkor nincs az a tévé a földön, ami ekkora méretben megérne 10 000 eurót, azaz hárommillió forintot. De az is igaz, hogy egy Bang & Olufsen tévével a vásárló egy érzésvilág, egy szemléletmód mellett teszi le a voksát, és ez az, amit nem lehet pénzben patikamérlegen kimérni.

A készülék impozáns, elsőre magára rántja a szemet a különleges kialakítás, de közelebbről megnézve is számtalan finomsággal találkozhatunk. A lekerekített élekkel, elegáns tónusokkal és nemes anyagokkal operáló dizájn nagyon jól sikerült, így a tv már külsejében is utal gazdája státuszára. A kezelés és a smart rendszer nem az igazi, viszont a médialejátszó, a képminőség és a megszólalás pazar. Az olyan apróságok, mint a motoros nyak, a különleges távirányító vagy a beépített 500 GB-os merevlemez pedig további hozzáadott értéket jelentenek. Mindent összevetve egy nem mindennapi tévét ismertünk meg a BeoVision 11 személyében; teljesen jó kis darab, tetszett, dehát három millióért még jó, hogy tetszett!


Bang & Olufsen BeoVision 11 3D tévé

elefant

A Bang & Olufsen BeoVision 11 prémium smart 3D LCD tévét a Bang & Olufsen magyarországi képviselete bocsátotta rendelkezésünkre.

Azóta történt

Előzmények

Hirdetés