Bang & Olufsen BeoVision 11: a tévék Rolls Royce-a

Médialejátszó

A beépített médialejátszó egyaránt képes az egész fájlrendszer kezelésére, de emellett lehetővé teszi csak a videók, képek vagy zenék listázását is. A grafikusokat itt sem engedték szabadjára, tehát ennél a szolgáltatásnál is be kell érni a visszafogott, minimalista kezelőfelülettel. Azért arra odafigyeltek, hogy a filmeket, fotókat és dalokat külön piktogramokkal jelöljék, ami eléggé megkönnyíti a könyvtárstruktúrában történő navigálást.

A mappák és fájlok között mozogni a nyilakkal lehet, az esetleges plusz szolgáltatásokról, például hogy a részletes adatok mivel csalhatóak elő, arról az alsó információs sáv tájékoztat. Aki már látott életében egyszer közelről integrált médialejátszót, az ezzel is biztos rögtön boldogulni fog, de valószínűleg a többieknek sem lesz szüksége a megértéséhez negyedóránál többre.

Hirdetés

Videók

Miután bedugtuk a tesztcsomagunkkal teletömött pendrive-unkat a készülék egyik USB portjába, olyat tapasztaltunk, mint amit eddig még soha: egyetlen fájl lejátszását nem támogatta, az pedig a DivX volt. Valószínűleg azért, mert egyszerűen nem akarják, hogy a tévéhez nem méltó minőségű tartalom fusson a képernyőn. Ezenkívül mindent hibátlanul, döccenés nélkül vitt, igen még a Killa_sample sem okozott neki semmi problémát, tehát a színek sem estek szét, és a hang is rendben volt minden esetben.

Ez szép és jó, azonban a kezelés nem száz százalékos, elsősorban azért, mert az egyes anyagokon belül nem mozoghatunk kellő finomsággal. Legjobb esetben is húszmásodperces ugrásokkal kell számolni, és arra sincs mód, hogy a számokkal pontosan megadjuk, honnan is szeretnénk folytatni a lejátszást. A külső feliratokat nem sikerült a képernyőre varázsolni, pedig a menüben van Felirat funkció, de az elektronika vagy a szoftver egyszerűen nem érzékelte ezeket.

Fotók, dalok

A különböző, akár több könyvtárban pihenő fájlokból összeállítható lejátszási lista némiképp érthetetlen okból az ilyen médialejátszók egyik gyenge pontja, és sajnos itt is el lehet felejteni. Szerencsére a fotóknál a diavetítés funkció működik, még aláfestő zene is pakolható alá. A képek forgathatóak, nagyíthatóak, viszont a fájlokba kódolt EXIF adatok – tehát hogy milyen géppel, milyen beállítások mellett, mikor stb. készült egy fotó – feldolgozását és megjelenítését nem teszi lehetővé. A kötelező JPG mellett a BMP, TIFF, PNG és GIF kiterjesztésű állományokkal is boldogul, viszont az animgifeknek csak az első képkockájáig jut el.

A formátumtámogatásra a zeneszámok esetén semmi panasz nem lehet; nem kell megelégedni az MP3 vagy WMA fájlokkal, ugyanis a veszteségmentesen tömörített, így elméletileg igen jó hangminőséget kínáló FLAC anyagokat is képes megszólaltatni. Az ID3 Tagek kezelését biztosítja, viszont az meghaladja képességeit, hogy a netről szedjen le az éppen lejátszott dallal, az albummal vagy a szerzővel kapcsolatos adatokat.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!

Azóta történt

Előzmények

Hirdetés