Bang & Olufsen BeoVision 11: a tévék Rolls Royce-a

Kezelés és az extrák

Visszafogott menürendszer

A régivágású kezelőfelületnél nyoma sincs a manapság egyre divatosabbá váló komplex, portálként funkcionáló smart rendszernek. Sőt még a színes, látványos, megértést, eligazodást segítő ábrák is hiányoznak, így a puritán feliratok uralják a kijelzőt. A szisztéma olykor kicsit bonyolult, első látásra néha még logikátlannak is tűnik, és az sem tesz jót, hogy egyes, más tévéknél megszokott menüpontok egyszerűen hiányoznak, illetve jó pár olyan is bekerült, amivel másutt nem igazán találkozni. Ennek ellenére viszonylag hamar bele lehet jönni a kezelésbe, amit talán az is segíthet, hogy a menü magyar nyelven is kommunikál.

Távirányítók

A készülék mellé járó távvezérlő (a Beo4) első látásra egy hagyományos kialakítású darabnak tűnik, de azért jobban megnézve feltűnik rajta egy-két furcsaság. Ilyen például a felső részébe épített LCD kijelző, illetve viszonylag nagy tömege, valamint a fémborítás. Utóbbi kettő egymásból következik, és az az oka, hogy állítólag így kívánták elérni, hogy e kiegészítő mindig hidegebb legyen, mint a külső környezet, így előzve meg azt, hogy a felhasználónak izzadni kezdjen a keze. A távirányító támogatja a BeoLink technológiát, ezzel lehetővé téve minden más kompatibilis termék, hangsugárzó, mélynyomó vagy médialejátszó vezérlését.

Emellett a modell képes együttműködni a különleges Beo6 névre hallgató perifériával is. A kifejezetten dizájnos, alumíniumból készült, félgömb alakú, programozható kiegészítőre applikáltak egy viszonylag nagyméretű, színes, érintésérzékeny LCD kijelzőt is. Ez mind szép és jó, de az ára hallatán biztos kettéáll egy átlagember szeme, hiszen 500 eurót kell érte letenni az asztalra. Bár aki kifizet egy tévéért 10 000 eurót, azt valószínűleg ez a pár száz sem fogja már földhöz vágni. Akinek pedig ez sem elég, az egy ingyenesen letölthető alkalmazás segítségével iOS vagy Android-alapú okostelefonnal, esetleg tablettel is navigálhat.

Extrák

Az egyes menüpontok mellől hiányzik a manapság lassan alapelvárásnak számító rövid leírás, ám szerencsére a kislexikon azért megtalálható. Itt igen részletesen taglalják az egyes funkciók, paraméterek szerepét, sőt még hasznos tippeket is kapunk ezek helyes használatához. Egyedül csak a teljesen dísztelen, pusztán a szöveges információátadásra épülő grafikus kialakításra lehet némi panasz.

A Bang & Olufsen tévéken jó ideje hagyományosan megtalálható a külső fényerőt mérő szenzor. E készülékben az az újdonság, hogy ez az érzékelő már 360 fokban pásztáz, vagyis a tv mögött elhelyezett fényforrást is "látja". A szolgáltatás lényege, hogy így az elektronika a termék fényerejét automatikusan változtatja a külső környezet adottságait figyelembe véve, így hozva létre a technológia szerint ideálisnak vélt képi világot. Akik nem rajonganak azért, ha a tv helyettük dönti el, mekkora legyen a fényerő, azok ezt a funkció kikapcsolhatják, ami jó hír, ugyanis a márka korábbi tévéinél ezt a szimpla menürendszerből nem lehetett elintézni, ehhez a szerviz segítségét ellett kérni.

A tévébe került egy 500 GB tárolókapacitású merevlemez, amire egy gombnyomással felvehetőek a digitális tévéműsorok. Arra azonban nincs mód, hogy ezeket kimásoljuk egy másik adattárolóra, így csak azon a tévén nézhetőek meg, amelyiken rögzítették azokat.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!

Azóta történt

Előzmények

Hirdetés