Tesztkonfiguráció és fogyasztás

Az Intel ezúttal 5 processzort indít útjára. A csúcskiépítés továbbviszi az Extreme megkülönböztető jelzőt, és Core 2 Extreme néven kerül a boltokba, az egyszerű CPU-k pedig a Core 2 Duo nevet kapták. Az első kiadású Extreme verzió csak és kizárólag magasabb órajele miatt lett Extreme, egyes pletykák szerint a döntés hátterében az Intel magabiztossága áll, hiszen az AMD-t ez az egyszerű, órajelemelt CPU is szinte megoldhatatlan feladat elé állítja, így felesleges lett volna azonnal egy olyan Extreme processzorral előrukkolni, amiben pl. nagyobb az L2 cache, vagy még ennél is magasabb az órajel (pl. 3,13 GHz), netán az FSB (333 MHz). Mások szerint az Intel nem képes ennél magasabb órajelű példányt gyártani egyelőre. A kérdés irreleváns, a teljesítmény a lényeg.

A Core 2 processzorok sem órajel szerint lesznek megkülönböztetve, hanem egy modellszám alapján. A Core 2 márkanév mögött egy Exxxx vagy Xxxxx jelölés látható, az E betüjel után található szám határozza meg egy adott típus besorolását a családba, míg az X jelöli az Extreme verziót (T - mobil CPU). Idővel elképzelhető, hogy megjelenik egy új Extreme processzor, ekkor valószínűleg az X6800-asat átnevezik E6800-ra, és a legújabb Extreme felveszi az X6900 jelölést.

A szerkesztőségben két Core 2 processzor landolt, egy Extreme X6800 és egy Duo E6700. Sajnos nem kaptunk E6400-at, ami azért fájó pont, mert ebben már csak 2 MB az L2 cache, kíváncsian vetettük volna össze azonos órajelen a Core 2 processzorokat különböző cache-méretekkel. Talán majd máskor...

Intel Core 2 Extreme X6800 üresjárat / terhelve / cache[+]

Intel Core 2 Duo E6700 üresjárat / terhelve / cache[+]

A processzorok mellé egy Intel DB975XBX alaplapot kaptunk, a rendelkezésünkre álló 975X chipsetes lapok nem indultak el az új processzorokkal. Ez sajnos rossz hír minden i975X és ennél gyengébb chipsettel szerelt laptulaj számára, mivel nagy valószínűség szerint csak a legújabb gyártású alaplapok fogják támogatni a Conroe-t. A Core 2 processzorokkal való kompatibilitásnak két feltétele van, egyrészt a 266 MHz-es FSB támogatása (legalább 925, 945, 955, 975, 965 chipsetek), másrészt az alaplapot a gyártónak már a VRM 11-es specifikációkban foglaltak szerint kell legyártania (alacsonyabb támogatott feszültségek, kisebb lépésközönkénti feszültségemelés). Ha az adott alaplap a két feltételnek eleget tesz, akkor képes a Core 2 fogadására.

Visszatérve a Core 2-höz, a túlhajtás terén nem lettünk sokkal okosabbak, mivel az Intel lap BIOS-ában nincs lehetőség az FSB-emelésre, ezért csak a szorzó változtatásával tudtunk órajelet emelni. Amit sikerült megállapítanunk, hogy az X6800 képes volt alapfeszültségen a 3,2 GHz-es órajelet stabilan vinni (ez eggyel nagyobb szorzót jelent), viszont 13-as szorzóval már nem volt stabil a rendszer (3466 MHz) még 1,45 V-on sem. A processzort egy Pentium D 950-es gyári hűtője hűsítette.

A tuningpróbálkozások után lemértük a rendszerek fogyasztását. A Core 2-es processzorokat tartalmazó rendszerek üresjáratban 8 watt különbséggel 90 watt alatt maradtak. Sajnos nem tudjuk, hogy az EIST valójában működött-e, ugyanis bár az alaplap BIOS-ában bekapcsoltuk, és a CPU-Z képei szerint működött is, utólag kiderült, hogy a CPU-Z 1.34-es verziója még nem kezeli jól ezeket a processzorokat, tehát az is lehet, hogy a mért értékeket még mindig maximális órajel mellett kaptuk. Ha lesz nálunk megint Conroe, akkor megvizsgáljuk a kérdést. Terhelve a két Core 2-es processzorral szerelt rendszer közel ugyanannyit fogyasztott, viszont ez a két érték (135 és 132 watt) több mint 10%-kal alacsonyabb, mint amit az Athlon 64 X2 5000+ rendszerrel mértünk (151 watt). Fogyasztás terén tehát jól áll a Core 2.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!