Megjelenés
Mostanában notebookok kapcsán az Ultrabook és a vékony szavakat hallani a legtöbbet. Az Intel óriási energiát (és állítólag pénzt) öl a szerintünk nem is annyira szükségszerű, bár kétségtelenül látványos laposításba. Valahol a normál notebookok és Ultrabookok határán kezd kialakulni egy egészen érdekes kategória, amit úgy is definiálhatnánk, hogy a notebookok racionális, nem Intel által gerjesztett laposodási üteme. Pár éve még ezek a gépek csak energiatakarékos (rendszerint drága vagy lassú) processzorokkal és integrált vagy kis teljesítményű különálló (tehát lassú) grafikus kártyákkal jöttek, most viszont itt van előttünk az Asus U32V, ami egyszerre vékony és erős, sőt fém is. Igaz, csak egy vékony burkolati réteget húztak a fedelére, de a kitűzött célt eléri: mutatós, tapintásra kellemes, nyomásra meg körülbelül annyit horpad, mint a legjobb Ultrabookok tömör alumíniumfedele.
Alul a zsanérnál fekete műanyagba vált a szerintünk tetszetős sötétszürke fém. A pántok látszatra nem valami bizalomgerjesztőek, de szépen teszik dolgukat, minimális holtjátékkal mozgatják a kijelzőpanelt, viszont a fedél kinyitása közben az alsó rész elemelkedik az asztalról. Ugyan nem ultrabookos szinten, de az átlagnál vékonyabb az Asus U32V, legvastagabb pontján 22,5 milliméter; a hatalmas, nyolccellás akkumulátorral sem nehezebb 1,75 kilónál, négycellás – mondhatni ultrabookos – akkuval pedig másfél kilogrammot nyom.
Belülre, a billentyűzet köré is került vékony fémburkolat, de itt simábbat kapunk a fedélénél, enyhébb a szálcsiszolt hatás. Az egyes billentyűk szépen a burkolat nyílásain magasodnak ki, sokkal nagyobb mértékben, mint az Ultrabookoknál, ráadásul az alapjuk is kifejezetten masszív, szinte alig horpad. A billentyűzetes szakasz és a kijelző találkozásánál újra a fekete műanyag veszi át a fém helyét – szerencsére matt, akárcsak a 14 hüvelykes kijelző. Hangszórónyílások nincsenek, azokat a gép elejébe rejtették, így borítékolható a nem éppen Hi-Fi hangzás.
Kézbe kapva, kicsit megforgatva, nyomorgatva kimondottan igényes masina benyomását kelti az Asus U32V. Természetesen nem olyan látványos, mint a legkomolyabb Ultrabookok, például a márkatárs Zenbookok, de legalább olyan masszívnak és merevnek éreztük, mint a legjobb unibody alumíniumházas ultrát. Az utóbbi időben nálunk járt vékony gépeknél valamivel vastagabb az Asus versenyzője, cserébe viszont sokkal kevésbé rugózik, nem éreztük, hogy mindjárt megadja magát az alaplap a nagy meghajlás miatt, vagy hogy átnyomjuk az Entert a számítógépházon. Egyáltalán nem bántuk azt az extra fél centimétert, amivel több gép került a kezünk alá, mert érzésre is több volt ez a laptop az Ultrabookoknál, pedig a belepakolt hardverről és a brutális, 84 wattórás akkuról még nem is nagyon beszéltünk.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
