Asus B53F

Az elmúlt években rengeteg olyan gyártó lépett be a notebookok piacára, melyeket korábban más hardverterületekről ismerhettünk. A legnagyobb utat közülük egyértelműen az Asus tette meg. Gondoljunk csak a netbook, mint olyan kitalálására, vagy a közelmúltból a nagyszerű G73 játékosra, a bambusz borítású U53Jc-re vagy a látványos NX90-re. Ezek a laptopok mind azt mutatják, hogy bőven van potenciál a gyártóban, mely a hazai notebookos szféra egyik vezető márkája. Most újabb mérföldkőhöz érkezett az Asus. Itt áll előttünk a szerény nevű B53, ami a vállalati szférát kívánja meghódítani. Nagy feladat ez, hiszen komoly hagyományokkal rendelkező, irdatlan tudású ellenfelekkel kell megvívnia. Az Asusnál pedig még csak a második sorozatnál tartanak. A B50 és B80 a Core 2 éra végén jelentkezett, őket váltja a Core i-re alapozó B43 és B53. Utóbbi – tesztalanyunk egyben – 15,6 hüvelykes, szóval klasszikus méretű. Formavilága és anyaghasználata is klasszikus, céges. Vagyis külsejét határozott élekre és szálcsiszolt fémre alapozó, visszafogott formaterv és teljesen fekete szín jellemzi. Olyan, mint egy jó öltöny: elegáns, igényes, de nem feltűnő.

Szemből rápillantva máris láthattunk egy olyan elemet, ami meghatározza a komoly, vállalati gépeket. A Smart Card olvasó csíkjáról van szó, amibe biztonsági azonosító kártyát tehetünk. Vele átellenesen is van egy kártyahely, SD foglalat. Ami viszont hiányzik elölről, az valamiféle zárszerkezet. Az Asusnál, a kevésbé komoly vállalati gépekhez hasonlóan, csak a zsanér tartja össze a fedelet és az alsó részt. A zsanér egészen bizalomgerjesztőnek tűnt, ugyanis borítása fém, járása pedig korrekten stabil. Nem igényel túl nagy vagy túl kicsi erőt a mozgatása, jól tartja a vékony panelt, tehát rendben van. Két pántja között korrekt, nyolccellás, 63 Wh-s akku terpeszkedik, amivel úgy 2,80-2,90 kilogrammot nyomhat. Pontos adatunk – 2,69 kilogramm – csak a kisebb, hatcellás, 47 Wh-s típushoz van.

Oldalt egy olyan csatlakozót láthatunk, amit a legtöbb vállalati notebookról hiányolni szoktunk. A HDMI-ről van szó, amit még egy DisplayPort és egy D-Sub egészít ki a monitorcsatlakozók sorában. Elhelyezésük nem éppen szerencsés, kerülhettek volna hátrébb, az USB pedig előbbre, de így is nagyon meg vagyunk elégedve. Balra előre került a két hang, leghátra a tápaljzat. Jobbra az egyik USB eSATA-val kombinálása okoz örömöt, fölötte ott a kihalófélben lévő ExpressCard hely, a sort pedig a modem, az Ethernet hálózat és a Kensington zár csatlakozója zárja. Köztük az optikai meghajtó az első olyan elem, ami nem elégíti ki maximálisan a vállalati igényeket, mert nem lehet kivenni és második telepre vagy merevlemezre cserélni.

Belül is folytatódik a B53 külsején megismert formaterv. A sötét szín, a fegyelem és az ingerszegénység jellemző rá, mindemellett a látvány azért nem annyira unalmas, mint a múltkori Acer TravelMate TimelineX-eknél. Leginkább a HP EliteBookjaira hasonlít, csak itt minden fekete. És matt, még a monitor felülete is! Egyetlen baja, hogy csak 1366x768 pixeles, pedig 15,6 hüvelykes méretben az 1600x900 sem olvashatatlanul kicsi. A másik részlet, ami elsőre nem tetszett nekünk, a billentyűzet. Igaz, cseppálló, de vállalati szinten nagyon erősek, többet nyújtanak a konkurensek.

Maximális nyílásszögében korrekt az Asus B53. Több nem kell, kevesebb talán már kevés lenne. Még fontosabb, hogy az egész gép megnyugtató, amolyan „jól egyben van” érzést kelt. Bár azzal kapcsolatban nem találtunk információt, milyen váza van a B53-nak, de minden bizonnyal valamit jól összeraktak benne, mert az Asus büszkén hirdeti, hogy fokozott kínzópróbának veti alá vállalati gépeit. Ehhez jön még a merevlemez rázkódásvédelme és a billentyűzet cseppállósága. És van még itt egy nagyon érdekes tétel: az Asus a B53 akkumulátorára is három év garanciát vállal! Az ugyanis a Boston-Power Sonata családjába tartozik. Amellett, hogy egy óra alatt feltölt kapacitásának 80%-ára, állítólag 3 évig (nagyjából 1000 töltési ciklus) megtartja eredeti teljesítményének 80 százalékát. Nagyon komoly fegyvertény ez, hiszen más akkuk három év intenzív használat után eredeti tudásuk töredékére képesek csak.

Alulra is került jellemzően vállalati gépes részlet, mégpedig a dokkoló széles csatlakozója. Érdemes még szemügyre venni a névjegykártyatartótól jobbra látható, kicsi rácsot, ami a billentyűzet vízelvezetőjének kimeneti nyílása. Belül a méretes fedél alatt azt láthatjuk, hogy a B53-nak tényleg van valami váza, mert a nagy téren műanyagnak látszó pillérek nyúlnak át. Alulra került a szépen, fémmel és rezgéscsillapítókkal megtámogatott merevlemez, balra látható a két memóriamodul a kis Wi-Fi adapter társaságában, jobbra pedig a processzor és egy üres mini PCI Express hely, ahová a 3G modem kerülhet. Annak külső – esetünkben vak – kártyanyílása éppen fölötte, az akku mögött található.

Platform - CPU, RAM, HDD

Szabályos és szabálytalan úton az Intel rengeteget költött arra, hogy vállalati vonalon csak az ő neve jöhessen szóba, ha notebookplatformról van szó. Így hát az Asus B53 Arrandale CPU-t kapott. Esetünkben Core i5-520M-et, ami alap 2,40 GHz-es órajelén egy szorzóval (133 MHz) lassabb, turbóval, 2,93 GHz-en viszont egy szorzóval gyorsabb a hazai forgalomba kerülő erősebb kiszerelés Core i5-460M processzoránál. Mellé 4 GB memória és 500 GB-os merevlemez került, ami sajnos csak percenként 5400-at pörög. A csak 1366x768 pixel felbontású, matt felületű monitort az Intel CPU mellé tokozott GPU hajtja a B53F-ben, de létezik Radeon HD 5470-es B53J verzió is. Szerintünk vállalati környezetbe nem feltétlenül szükséges a kis diszkrét VGA, és processzorból is elég lehet a Core i3-350M. A konfiguráció többi részét a szokásos tételek jelentik: n-es Wi-Fi modul, Bluetooth adapter, webkamera, olyan vállalati kiegészítőkkel, mint az ujjlenyomat-olvasó, a Smart Card, a dokkolócsatlakozó és a Windows 7 Professional 64 bit operációs rendszer. Az egészen erős csomag hároméves garanciával, ami az akkura is vonatkozik 299 900 forintba került. Ha beérjük a Core i3-350M-mel, 3 GB memóriával és 320 GB-os merevlemezzel, akkor spórolhatunk 20 000 forintot.

Összehasonlítási alapnak a Core i5-520M-es tesztgépünk mellé múltkori Acer TravelMate TimelineX cikkünk alanyait tettük. Ezek a gépek is a vállalati szférát célozzák, és ami még fontosabb, processzorban azonosak a hazai piacra várható Asus B53-akkal.

A két, hasonló órajelű Core i5 között alig volt eltérés, egyedül az AES titkosításban mértünk hatalmas különbséget. Ugyanis abban az 500-as széria hardveres gyorsítást használ, míg a 400-as nem. A Core i3 lemaradása jól látható a teszteredményekből, gyakorlati hátrányát viszont irodai alkalmazások és internetezés közben nem tapasztaltuk. Sok helyzetben ez az olcsóbb központi egység is elég lehet, bár az Asus B53-ban vele, 1 GB memóriával és egy harmaddal kisebb merevlemezzel is csak 20 000 forintot nyerünk.

Asus B53 (Seagate 500 GB, 5400 rpm) - Asus U53j (Hitachi 500 GB, 7200 rpm)

Adattárak kapcsán azt akartuk megmutatni, mennyivel gyorsabb egy percenként 7200-at pörgő modell a szokásos 5400-asnál. Mint látható, átlagos olvasási sebessége majd 30%-kkal magasabb, elérése ideje pedig kisebb. Ezek az előnyök egy-egy komolyabb alkalmazás vagy az operációs rendszer indításakor jól érezhetőek. Úgy gondoljuk, ezen a téren hibát vétett az Asus, de ez könnyen orvosolható.

Megjelenítés, bevitel

Vállalati vonalon szinte kötelező a matt kijelző. Itt nem működik a „fényesen szebbek az árnyalatok” mese, sokkal fontosabb, hogy a monitoron a tartalom, és ne a felhasználó vagy környezete látszódjék. A matt felület mögött viszont maradt a szokásos, betekintési szögekben nem éppen remek, de keveset fogyasztó TN+film technológia, ami a kornak megfelelően LED-es háttérvilágítást kapott.

Bár az 1366x768 pixeles felbontás távolról sem elég komolyabb grafikai munkához, megnéztük, mennyire pontosak a B53 színárnyalatai. A méréshez a GretagMacbeth Eye-One Display 2 kalibrátorát (koloriméterét) és a LaCie Blue Eye Pro szoftverét használtuk. A berendezés azt vizsgálja, hogy a monitoron megjelenő árnyalatok milyen mértékben térnek el a referenciától. Ezt az eltérést deltaE értékben adjuk meg. Egy deltaE a minimális, szabad szemmel látható eltérés. Ha átlagban ennél kisebb értéket kapunk a kalibrálásra, akkor a színhűség szinte tökéletes. Három deltaE értéknél a megjelenített szín erősen eltér az elvárttól.

Kalibrálás előtt és után is a szokásos számokat mértük. Beállítva az árnyalatokat, átlagos eltérésük az optimálistól egy deltaE érték környékére csökkent, a maximális differencia pedig ennek háromszorosa volt. Mint mindig, most is a sötétszürke és vörös árnyalatok beállítása okozott gondot. Az Asus B53 színprofilja innen tölthető le, a maximálisnál néggyel kisebb fényerőn adja a legpontosabb árnyalatokat.

Egészen korrekt, 202 cd/m²-es maximális fényerőt mértünk a matt panelen, ami a 0,7 cd/m²-es minimummal és közel 290:1 kontrasztaránnyal megmutatta, hogy a tükrös felületnek a kényes és kontrasztos kijelzőhöz nincs sok köze. (Szóval nem értjük, minek kell a konzumer notebookokra.) Visszatérve a B53-hoz, valószínűleg a LED-es háttérvilágításnak köszönhető, hogy mérete ellenére is meglehetősen homogén volt a kijelző fényereje, még a felső sarkaiban is kevesebb mint 10%-kal volt gyengébb, mint a közepén. Feketéjén az átlagosnál valamivel nagyobb bevilágítást tapasztaltunk, ami lényegében egyetlen – és pici – hiányossága a sokkal fájóbb, kis felbontás mellett.

Ha egy otthoni felhasználásra szánt Asus notebookban látnánk a B53 cseppálló billentyűzetét a nem éppen sikeres, szigetes megoldás helyett, akkor ujjongva dicsérnénk. Ebben a vállalati gépben viszont a HP ProBookok, EliteBookok, a Dell Laditiude és Vostro sorozatai, illetve a legendás billentyűzetű ThinkPadekkel szemben kell helytállnia. Ahhoz képest pedig kissé rövid úton járnak a gombjai, melyek nyomófelülete túl közel van egymáshoz. Az Acer TravelMate TimelineX-ek megoldását viszont lazán veri az Asus.

További jó pontot érdemel a kellően stabil alapzat, ami erős kalapálásnál is alig rugózott be. Nálunk még angol kiosztással járt a B53, de a magyarnál lényegében rendben lesz az elrendezés. Egyedül az Insert és Delete összevonása nem tetszett, a numerikus billentyűzetet meg úgy tűnik, kénytelenek leszünk megszokni a 15,6 hüvelykes méretnél. Extra gombok kapcsán a szépen a zsanér méretéhez igazított bekapcsolót és sebességprofil-állítót kell megemlíteni. Ezen felül balra van még egy programozható gomb, és a tapipad letiltója.

No, tapipad terén haragszunk az Asusra! Itt a B53-on megmutatták, hogy tudnak a formatervbe illő, nagyon korrektül működő gombokat is csinálni hozzá! Csakhogy ez, úgy tűnik, otthoni használatra nem jár, ahogy a matt kijelző sem. A B53-ban a tapipad felülete is rendben volt, épp annyira érdesítették, hogy izzadósabb ujjak alatt se váljon síkossá.

Hőmérséklet, zaj, akkumulátor

Lassan ki is hagyhatnánk már az Arrandale processzorral és IGP-vel szerelt notebookos írásainkból a hűtés elemzését, hiszen a kis fogyasztás és korrekt szellőzés miatt rendszerint semmi érdekes nem történik. Az Asus B53 esetében is ez volt a helyzet. Tesztlaborunkban 24 °C-os hőmérséklet mellett felületén 28-31 °C-ot mértünk szinte néma, 20 dB alatti zajszint mellett.

Meghajtva a hardvert a processzor hőmérséklete egyből 47 °C-ról 58 °C-ra emelkedett, a hűtés hangja pedig elérte a 20 dB-t. Még az első percben eljutott a CPU 70 °C-ig, ahol jött az újabb hangosodás, most már 28 dB-re. Valamikor az ötödik percben kapcsolt végleges, 31 dB-es szintjére a hűtés. Szerintünk ez már zavaró, különösen annak fényében, hogy a gép legmelegebb pontján – az alján – nem érte el a 40 °C-ot, felső részének pedig minden pontja 35 °C alatt maradt. Sokkal jobban örültünk volna, ha a decibelekből úgy öt átváltozik Celsius-fokká.

Nem is látszik, de az Asus B53 talán legérdekesebb részlete az akkumulátora. Ez a továbbra is lítiumion technológiás megoldás a Boston-Powertől származik. Egy olyan cellát hoztak létre, mely két hagyományos notebookakkumulátor-cellának felel meg. Fejlesztésének pontos részleteit szigorúan titkolja a gyártó, csak annyit árulnak el, hogy az új megoldás sokkal gyorsabban tölthető és sokkal több töltési ciklust bír ki elöregedés nélkül, mint az eddigi modellek. Ennek egyetlen, de nagyon ígéretes jele, hogy az Asus három év garanciát vállal a B53 akkumulátorára.

Amellett, hogy fejlettebb társainál, az Asus B53F nagyobbik akkuja 63 Wh-s, ami vállalati vonalon nem is olyan nagy szám. Gondoljunk csak a TravelMate TimelineX-ek 99 Wh-s telepére, vagy a konkurensek 100-150 Wh-s utazóakkuira. Azért az Arrandale processzorok köré épülő platform 63 Wh-val is szép eredményekre képes: maximális energiagazdálkodás mellett majdnem hét és fél óráig üzemelhet. Videózni már „csak” valamivel több mint három óráig tudtunk, teljes terhelésen pedig másfél óra után kellett a töltőért nyúlni. Az ígéreteknek megfelelően, elég gyorsan, úgy két óra alatt sikerült visszatöltenie az akkut, ráadásul egy óra alatt már 80%-os töltés fölött tartott.

Az üzemidők alapján most is arra jutottunk, mint korábban: a Core i3/i5 processzorok nagyon takarékosak. Nyugalmi állapotban 10 watt alá ment az Asus B53 energiaigénye, videózás közben még 20 watt alatt, teljes terhelésen pedig 42 watt környékén fogyasztott.

Értékelés

Úgy gondoljuk, az Asusnak egy nagyon jó kis céges notebookot sikerült összehoznia. A B53 a méregdrága és legendás T-s ThinkPadekkel vagy csúcs EliteBookokkal azért nem veszi fel a versenyt "összerakottság" terén, de árban sem az ő ellenfelüknek szánják. Az eggyel alacsonyabb Dell Vostro, HP ProBook és Lenovo ThinPad L modellekkel fémjelzett kategória képviselői viszont kezdhetnek aggódni, a B53 ugyanis legalább annyira igényes gép látszatát kelti, mint ők. Anyaghasználata, összeszerelése és formaterve szerintünk nagyon korrekt, egyedül a billentyűzetét érheti némi kritika.

Hardverben, platformszinten a szokásosat hozza – Intel Arrandale –, de a kiegészítők kínálata versenytársai fölé emeli. Itt nem a kötelező, n-es Wi-Fi-re, Bluetooth adapterre, rázkódásvédelmes merevlemezre, ujjlenyomat-olvasóra és cseppálló billentyűzetre gondolunk, hanem a 3G modemre, a Smart Card olvasóra és végül, de nem utolsósorban a fejlett akkumulátorra. Esetében a hároméves garancia már nagyon sokat jelent, a beígért hosszú élettartam a gyors töltés mellett pedig még ennél is érdekesebbnek tűnik.

A hazai piacon kapható erősebb Asus B53 nagyjából annyiba kerül, mint egy Acer TravelMate TimelineX azonos konfigurációval, de abban az Intel IGP mellett jó erős, GeForce GT 330M grafikus kártya és másfélszer akkora akku van. Az Asus viszont sokkal felnőttebb, összerakottabb masinának tűnik, van HDMI és DisplayPort kimenete, Smart Card olvasója és a port replikátornál elegánsabb dokkolója. Ha gyorsabb merevlemezt és nagyobb felbontású kijelzőpanelt szereltek volna bele, akkor gondolkodás nélkül ajánlanánk. Így viszont az a véleményünk, hogy az Asus B53F tetszett, de a 14 hüvelykes B43 lehet az igazán jó vállalati notebook.

Asus B53F

rudi

Az Asus B53F notebookot az Asus hazai képviselete bocsátotta rendelkezésünkre.