World Fighters
Alig néhány nappal az igazi brazil-japán meccs előtt volt szerencsém kipróbálni a feltehetően a világbajnokságra időzített, de arról végül pár héttel lemaradó Captain Tsubasa-játékot. Pontosabban: az új Captain Tsubasa-játékot, hiszen a manga az 1981-es indulása óta rengeteg ilyen feldolgozást kapott már – ha jól számolom, a mobilos és webes vackok nélkül is ez a 17. darabja a játékszériának. Abban viszont mindenképpen úttörőnek számít a World Fighters, hogy ez az alszéria az első, ami angolul is napvilágot látott – az előd kissé szerencsétlen módon pont a legnagyobb Covid-lezárások kellős közepén jött ki, és a sok Animal Crossing meg Among Us között sajnálatosan elsikkadt. (Érdekes módon anno 1992-ben NES-re megjelent a legelső játék, de akkori szokások szerint japántalanítva – az átrajzolt főhős például egy szőke amerikai srác lett, bizonyos Robin Field.) Most viszont focivébé tombol, idén ünnepli 45. születésnapját a széria, ráadásul a 2024-es mangának és animének is jó volt a fogadtatása, így az augusztus 28-ra időzített második rész sokkal jobb előjelekkel vághat neki a megjelenésnek.
Az első meccsem előtt még azt hittem, hogy a World Fighters egy focijáték lesz, ami látványos mangakörítést kapott – aztán úgy a harmadik másodperc közepén realizálnom kellett, hogy ez sokkal inkább egy játszható anime, fociba ágyazva. A szupertámadások, a roppant drámai összeszólalkozások, a szó szerint mágikus cselek persze önmagukban még nem leptek meg, hiszen egy-két epizódot láttam már Tsubasa korábbi kalandjaiból, de arra nem számítottam, hogy ezek ennyire dominálják majd a játékmenetet. Talán az NBA Jam a legjobb párhuzam: a díszletek a valódi sportot idézik, de ami a pályán zajlik, arra a totális őrület és a 200%-os vadulás a legjobb jelzők.
[+]
Természetesen lehet passzolni és becsúszni, van kapura lövés és válthatunk a játékosok között is, mint egy „rendes” focijátékban – de ezek a World Fightersben nem a fő eszközeink lesznek, hanem meglepően ritkán használt fapados megoldások. A Super Move, Miracle Move, illetve a Max Action lehetőségek uralják a játékot, hiszen ezeket csak a játékosonként külön-külön vezetett, és amúgy is igen bőkezűen töltődő staminacsíkok korlátozzák kicsit. Kontextustól függ, hogy ezekből mágikus szerelési kísérlet, varázscselezés, boszorkányos lövés, avagy valami más hasonló akció lesz – ráadásul a fontosabb karakterek mind-mind rendelkeznek a mangából már ismert specifikus akcióikkal is. A kapusok sem feltétlenül a valós fizika szerint működnek: a 16-oson belül sokszor úgy is megszerzik a labdát, hogy az az előző pillanatban még méterekre volt tőlük, a védéseknél pedig nem a helyezkedéstől, hanem az egyre csökkenő HP-csíkjuk állapotától függ, hogy egy lángoló-villámló lövést el tudnak-e kapni, avagy az berobban a kapuba.
Hirdetés
[+]
Mindettől függetlenül a Captain Tsubasa nem egy olyan focis RPG, mint amilyen az Inazuma Eleven: Victory Road volt – ez egy akciójáték, ahol az akciók (például a lövések, szerelési kísérletek) erejét az határozza meg, hogy milyen sokáig nyomtuk előtte a vonatkozó gombot. Az időzítés is fontos, főleg, ha két ellenirányú speciális mozdulat – például egy Max Action csel és egy Max Action szerelés – találkoznak. Egy nyugis versus összecsapás során még lehet szimpla passzokkal és lövésekkel is operálni, a felhevült sztorimód során azonban muszáj szinte folyamatosan lángoló aurákban tartani a karaktereket, mert az ellenfél könyörtelenül aktiválja a saját szuperképességeit.
[+]
Mivel most csak három meccset lehetett leküzdeni a sztorimódból, annak esetleges különlegességeiről még nem tudok beszámolni – mindenesetre a foci erejéről és drámaiságáról szóló párbeszédek egyelőre nem tudták felkavarni lelkemet. Jelenleg úgy tűnik, hogy a manga meccsek közti részeit nem dolgozza fel nagyon mélyen, pár dialógusnál többet nyújtva a játék, pedig azért nem lenne rossz, ha Tsubasáék (beleértve az általunk megalkotható karaktert is) magánéletét, edzéseit és egyéb kalandjaikat is át lehetne élni. A játékban mindenesetre 22 játszható válogatott lesz és 110 játékos rendelkezik saját szinkronnal és képességekkel. Érdekes, hogy a vébén a legjobb nyolc közé jutott csapatok közül csak három szerepel a játékban – viszont Üzbegisztán, Kína és Thaiföld ott vannak a felhozatalban. Igaz persze az is, hogy a manga, és így a játék is a fiatalkorúak bajnokságát dolgozza fel, nem pedig a felnőttekét.
A Captain Tsubasa 2: World Fighters meg tudott lepni – sokkal inkább időzítésre és állandó szupermozdulatokra építő akciójáték, mintsem „rendes” foci, netán focis RPG. A karakterek nem fejlődnek, de tele vannak varázslatszerű képességekkel, amelyek egy-egy intenzív meccsen egy máguspárbaj robbanássorozatával kísérve akadnak egymásba. Aki valami klasszikus labdarúgást vár, azt irritálni fogja nem csak ez, de a pocsékul helyezkedő karakterek és a mélyebb taktikai lehetőségek teljes hiánya is. A World Fighters azonban egy anime akciójáték a zöld gyepre helyezve – annak pedig… nos, meglátjuk, mit kínál majd a végleges verzió a sztorimód és egyéb lehetőségek terén. Ha csak szimpla meccseket kapunk némi gyermekded párbeszéddel megszórva, azt kihagyott ziccernek is minősíthetjük – ha viszont sikerül valamit a villámló lövéseken és 10-méteres becsúszásokon túl is átvenni az alapműből, akkor valami különlegesség is születhet. Ezt most még lehetetlen megmondani, de a megjelenés már közel van.
A Captain Tsubasa 2: World Fighters augusztus 28-án fog megjelenni PC-re, PlayStation 5-re, Switch-re, valamint Xbox Series konzolokra.
Bényi László
