Nikon S800c, végszó
A másik „okos” fényképező a Nikon S800c, aminek lelke a Google Android rendszerének egy régebbi kiadása (v2.3.3, azaz a „Gingerbread”). Ez igazából nem jelent hátrányt, hiszen a fényképezőgépes résznek gyakorlatilag teljesen mindegy, hogy éppen milyen OS fut rajta – sokkal inkább a megfelelő működési sebességen és stabilitáson van a hangsúly, s szerencsére az S800c-nél egyikkel sincs baj.
A Nikon fényképezőgépének működése hasonlít a Samsung Galaxy Cameráéhoz, azonban itt valamivel gyorsabban zajlik a hidegindítás. A kezelőfelület (tehát a képernyő) több elemet tartalmaz, és az érintőfelület mellett rendelkezésünkre áll még három fizikai nyomógomb is – ennél a pontnál látszik, hogy az S800c-t fényképezőgép-gyártó tervezte.
A Coolpix S800c-ben is megtalálható a vezeték nélküli rész, és a GPS-ről sem kell lemondania a fotósnak. Három fájlmegosztási módot kínál fel a masina, melyek a Google+ (a Google közösségi hálója), a Gmail és a Picasa (fényképmegosztó és online album oldal). Ha nem kívánunk ezekkel élni, akkor sem kell lemondani a képek vezeték nélküli megosztásáról: a „Kapcsolat” címszó egy egyedi alkalmazást rejt, ami képes egy másik androidos (vagy iOS rendszerű) okos eszközre feltölteni képanyagainkat. Ennek feltétele, hogy a másik készüléken fusson az ingyenesen letölthető Nikon Connect to S800c nevű program, amely egy rövid párosítás után automatikusan átmásolja felvételeinket.
Sajnos, a Nikon gépe is „zabálja” az akkumulátort – úgy tűnik, a nagy érintőkijelző, a GPS és a Wi-Fi modul egyszerűen akkora étvággyal esnek neki a kis telepeknek, hogy azok nem képesek 2-3 óránál tovább életben maradni. Sajnos az egyre újabb műszaki tárgyak rohamos fejlődésével nem képesek lépést tartani az áramforrások. Ha ezeket a masinákat is legalább 2-3 napig szeretnénk egy-egy feltöltéssel használni, akkor vagy sokkal nagyobb elemekre lenne szükség, vagy olyan technológiai lépésekre, amelyek irreális mértékben megemelnék a termék árát és/vagy tömegét. A Nikon S800c kezelhetősége valamivel „fényképezőgépesebb”, mint a Samsungé, de egy olyan felhasználónak, aki a hagyományos fényképezőgépekhez és azok analóg kezelőfelületéhez szokott, néha sokkoló élményt nyújt ez az újdonság.
Végszó
Mi hát az előnye ezen hibrid rendszereknek? Miben nyújtanak mást/többet, mint hagyományos kompakt társaik? A gyártók tévesen értelmezték volna a piaci igényeket? Nos, ezen Androidos gépek előnye igazából csak a modularitásuk. Az okostelefonokból átemelt rendszerre tetszőleges alkalmazás telepíthető – és ilyenekből ezerfélét találhatunk –, melyek jó része ráadásul ingyen is elérhető. Képszerkesztőre, képi szűrőre lenne szükség? Képanyagainkat egyből megosztanánk ismerőseinkkel? Semmi gond, ez mind megoldható ezekkel a masinákkal.
Sajnos a kütyüknek árnyoldalai is akadnak bőven: elsősorban az energiaéhséget és a nem túl felhasználóbarát kezelést kell említeni. És itt merül fel a kérdés, hogy nem értették-e félre a piaci igényeket a gyártók ezekkel a hibridekkel? Ha nem tudunk telefonálni, kommunikálni az újoncokkal, akkor ezeket sem fogjuk plusz koloncként magunkkal cipelni, mert nem feltétlenül az Android nyújtotta szabadságra van szüksége az amúgy kompakt gépeket használó kocafotósnak, hanem inkább a „mindent egy készülékben” megoldásra. Most akkor zárul a kör? Ismét az okostelefonhoz érkeztünk volna vissza? Meglátjuk.
A Nikon S800c fényképezőgépet a Nikon Magyarország Kft.-től, a Samsung Galaxy Camera fényképezőt pedig a Samsung magyarországi képviseletétől kaptuk kölcsön bemutatónkhoz.
