Hirdetés

Minden, amit az SD kártyákról tudni érdemes

Hirdetés

Mit vizsgálunk ma?

Egy Hama és egy marék SanDisk memóriakártyával annak járunk utána, hogy milyen sebességviszonyban vannak egymással a különböző teljesítmény- és árkategóriákba sorolt termékek, illetve egy nagy adag olvasót is próbára tettünk. Segítségükkel azt is kiderítettük, hogy érdemes-e a sokféle készülékben használatos kártyákat – különösen a microSD-ket – egy ügyes kis olvasó beiktatásával pendrive-ként használni. Egységesen 16 GB-os memóriakártyákat teszteltünk.

A SanDisk SD kártya repertoárjában több kategória létezik. Vannak az SD és microSD modellek alaptudással és átlagos árral, aztán jönnek a közepes Ultrák, majd a normál méretű SD-knél az Extreme széria jelenti a csúcsot. Az abszolút leg-leg-leg jelenleg az Extreme Pro kártya hivatalosan Class 10 besorolással és a magas átviteli frekvenciát (azaz gyorsaságot) biztosító UHS-I támogatással, a marketingadatok szerint akár 95 MB/s-os tempóval és lehengerlően hangzó, 633-szoros sebességgel. Szabvány szerint (Class 10 és UHS-I) épp ilyen gyors a SanDisk Extreme is, de ott „csak” 30 MB/s és 200-szoros sebesség szerepel; az Ultra ennek a felét tudja, a fantázianevek nélküli SD kártyáról pedig annyi derült ki, hogy az Ultrához hasonlóan Class 4-es, és az általunk kiválasztott 16 GB-os méret SDHC szabványú. Kicsit más a microSD-k elrendezése, itt a Mobile Ultra névre hallgat a csúcsmodell, melynek annak ellenére Class 6 a besorolása, hogy 30 MB/s és 200-szoros reklámértékekkel rendelkezik.


Tesztünk SanDisk szereplői

A Hama kínálatából a szintén 16 GB-os, Class 10-es Gold kártyát próbáltuk ki. Itt már nem voltak olyan bátrak a marketingesek, csak 22 MB/s-os tempót vállaltak fel, és szerényen odabiggyesztettek öt csillagot a burkolatra. Komolyabb termékeire mindkét gyártó tíz év garanciát vállal – lejártának idejére a 16 GB-os kapacitás már minden bizonnyal megmosolyogtató lesz.


Hama SDHC kártya

Alapvetően kétféle olvasót teszteltünk: gyorsakat és kicsiket. Utóbbiakkal azt akartuk kipróbálni, hogy microSD kártyával mennyire életképesek pendrive-ként, hiszen semmivel sem voltak nagyobbak egy kisebb USB-s tárolónál. Alapvetően nagyon hasonlítottak egymásra, bár mindegyikbe másképp kellett beledugni a parányi memóriakártyát. A vörös SanDiskhez még egy SD kártyára átalakítót is kaptunk, de még ez a modell sem volt drágább 2500 forintnál.


MicroSD olvasók balról jobbra: Delock, LogiLink, SanDisk, Connectland, másik LogiLink

Három komoly, USB 3.0-s kártyaolvasót is górcső alá vettünk. Köztük a legegyszerűbb a DeLock modellje volt, melynél elsőként találkozhattunk a memóriakártya-olvasók újabb marketingfogásával. Egyetlen, SD és MMC kártyák fogadására alkalmas nyílására azt állítják, hogy 36-féle kártya olvasására képes, de ehhez talán nem csak fizikai kialakítás (sima, mini, micro), formátum (SD, SDHC és SDXC), Class sebesség (sima, 2, 4, 6, 10), hanem még tárkapacitás (2-64 GB) alapján is fel kell bontani a kínálatot – nevetséges. Persze a Media-Tech Hurricane sem sokkal jobb, ott 60 formátumot hirdetnek, habár ennek az olvasónak legalább több nyílása van. A legnagyobbat mégis a SanDisk alakította, merészen ráírták az ImageMate dobozára, hogy mindent támogat, és megcsillagozva ugyan (ami valamiféle lehetetlen körülményeket jelez), de bevállaltak 500 MB/s-os sebességet. Igen, elvileg tud ennyit az USB 3.0, de hogy milyen adattárolóval...?


USB 3.0-s olvasók balról jobbra: DeLock 36 in 1, Media-Tech Hurricane, SanDisk ImageMate

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!

Hirdetés

Azóta történt

Előzmények

Hirdetés