Mindent átfestett a Rembrandttal az AMD

A vállalat új SoC APU-ja az összes részegységből a legmodernebbet kapta, de az igazán erős oldalát csak most mutatta meg.

Energiatakarékosság lapkaszinten...

Az előbbiekből leszűrhető, hogy az AMD az elérhető legújabb komponenseket alkalmazta a Rembrandt SoC APU tervezésénél, de a vállalat célja volt az is, hogy hatékonyság tekintetében is egy teljesen új szintet ostromoljanak a teljesítmény/watt és a teljesítmény/mm² arány tekintetében. Ezek kulcstényezők ahhoz, hogy elérhető legyen az egy teljes napig tartó üzemidő, amit értékelhető teljesítmény mellett eddig csak az ARM-os megoldások tudtak abszolválni Windows operációs rendszeren.

[+]

Hirdetés

Ez a célkitűzés teszi igazán érdekessé az új fejlesztést, mert az AMD a problémát ötszintű energiaoptimalizálással kezeli. Az alapot nyilván a TSMC 6 nm-es node-ja adja, amely kifejezetten kedvez a rendszerchipeknek, de önmagában nem adna jelentős előnyt a Cezanne SoC APU-hoz képest, ami még a TSMC 7 nm-es node-ján készült. Emiatt teljesen újratervezték az eredeti Zen 3 magot. A logikai működésében nincs eltérés, de a Zen 3+ fizikai dizájnja ötvennél is több, hatékonyságot célzó módosítást tartalmaz. A legfontosabb, hogy az újratervezett magnál a szivárgási áram jóval kisebb problémát jelent, de eközben az L3 gyorsítótár inicializálása késleltetett, hardveresen segített az egyes magok ébresztésének a folyamata, illetve ezeket a korábbitól eltérő módon is alvó állapotba lehet küldeni, sőt, a kihasználási adatokból kiindulva a felesleges ébresztések is ritkábbak.

[+]

A fentiek mind előnyösek a késleltetés, illetve az energiafelhasználás szempontjából, de van három kiemelkedően fontos fejlesztés. Egyrészt a Zen 3+ magokat már szálszinten is menedzselheti az operációs rendszer ütemezője, ami némileg nagyobb teljesítményt is lehetővé tesz a korábbi magszintű menedzseléshez viszonyítva, de ennek igazán a hatékonyság javításában van haszna. Másrészt az áramerősség szabályozása jóval finomabb lett, amivel igen sok energiát lehet spórolni, harmadrészt pedig a túl sok cache miss magával vonja az erőforrások lekapcsolásának ideiglenes tilalmát. Utóbbi nehezen érthető lépés, mert a logika azt diktálná, hogy ha az adatért a memóriáig kell menni, akkor az a jó, ha addig spórol a rendszer, de hosszabb távon valójában ez hátrányos az olyan hatékonyan működő dizájnokkal, mint amilyen a Zen 3+ mag. Emiatt az AMD úgy döntött, hogy beáldozza a pillanatnyi hátrányt a hosszabb távú előnyért, és összességében ez a koncepció vezet visszafogottabb fogyasztáshoz.

[+]

A Zen 3+ a változásokkal rendkívül hatékonyan dolgozik, de ez igaz a teljes Rembrandt SoC APU-ra, mivel lapkaszinten is rengeteg olyan újítást alkalmaz az AMD, ami hatékony működést tesz lehetővé, és a rendszer energiamenedzsmentjét a firmware is aktívan segíteni tudja.


[+]

A nagy kérdés persze az, hogy mit jelent ez a gyakorlatban. A Rembrandt SoC APU második leggyorsabb alternatívája a Ryzen 9 6900HS lesz, amit az ASUS ROG Zephyrus G14-es notebook 35 wattos fenntartott, CPU-ra vonatkozó energialimit mellett képes üzemeltetni, és ilyen paraméterekkel 5733 pontot ér el a Cinebench R20-as tesztprogram többszálú tesztjében. Ugyanitt az MSI Raider GE76-os notebookba épített Intel Core i9-12900HK jelzésű csúcsmodell 6849 pontra volt képes, de ehhez ennek a mobil processzornak 110 wattos fenntartott, CPU-ra vonatkozó energialimit szükséges. Az AMD mérése szerint tehát a Rembrandt SoC APU 2,62-szer hatékonyabb, mint inteles konkurense, és a cég elmondása alapján ez a hatékonyság teszi lehetővé, hogy 15 wattos fogyasztási osztályon is nyolc darab nagy teljesítményű magot tudjanak biztosítani a notebookgyártóknak, szemben az Intel 15 wattos Alder Lake megoldásainak két darab nagy teljesítményű magjával – amit nyolc, kisebb tempóra képes alternatíva egészít ki.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!

  • Kapcsolódó cégek:
  • AMD

Azóta történt

Előzmények

Hirdetés