Az AMD nehézségei
Az előbbi két oldalon látható, hogy az integráció, illetve a heterogén irány sok problémát felvet, és a párhuzamosítás kivitelezése sem egyértelmű. Minden koncepció mellett fel lehet hozni előnyöket és hátrányokat, tehát nincs egyértelműen jó irány. Nyilván az igazán lényeges teszt majd a hardverek gyakorlati meghajtása lesz, de ezt jelenleg csak az AMD megoldásán lehet kivitelezni, mivel más, PC-ben vagy mobilban utazó cég még nem készült el mély integrációjával. Ez elsősorban az ATI korábbi felvásárlása miatt alakult így, mivel az üzlet részeként az AMD a technológiák mellett több évtizedes tapasztalatot és képzett mérnöki gárdát is megvett. Ennek köszönhetően még 2007-ben egy olyan irányba indították el az új generációs architektúra tervezését, ami a veterán ATI-s mérnökök szerint működőképes lesz. És itt az ATI-s mérnökökön van a hangsúly, mivel az AMD szakemberei a processzorok tervezésében voltak jártasak, vagyis lényegében semmi tapasztalatuk nem volt abban, miként kell megtervezni egy olyan utasításarchitektúrát, ami akár ötvenezer szálat is képes hatékonyan kezelni egy lapkán belül, biztosítva a szálak közötti gyors kommunikációt és a hatékony működést.
A felvásárlás első tényleges gyümölcse a GCN architektúra lett, ami a mély integrációhoz készült. Ezt azonban végre kell hajtani, így jött a második lépés, ami most a Kaveri APU-val révbe is ért. Azt persze távolról sem lehet mondani, hogy minden zökkenőmentesen ment. Többek között azért sem, mert a most megjelent lapkát leginkább Kaveri 2.0-nak kellene hívni (ahogy sok leírásban is szerepel), mivel az első verzió nem született meg. A miértekre nem tért ki az AMD, így ez valószínűleg örökre titok marad. A ténylegesen megjelent termék azonban már külsőre is nagyon érdekes, főleg meghallva a gyártásra vonatkozó adatokat.
Az AMD a Kaveri APU-hoz a GlobalFoundries 28 nm-es SHP gyártástechnológiáját választotta. Ennek óriási jelentősége van, ugyanis a korábbi Trinity és Richland APU-k 1,303 milliárdos tranzisztorszámához képest a Kaveri igen acélosnak mondható 2,41 milliárd tranzisztorával. A mérnökök feladata csupán az volt, hogy helyezzenek el a lapkára több mint egymilliárd extra tranzisztort, mindezt egy fél node váltással, illetve anélkül, hogy a lapkaméret növekedne. Aki kihívást keresett, most biztos megtalálta, hiszen hétköznapi nyelvre lefordítva az AMD gyakorlatilag kétszer annyi tranzisztor elhelyezését igényelte a 32 nm-es SHP node-hoz képes szimplán a 28 nm-re való átállással.
[+]
Végül ezt sikerült összehozni, hiszen a Kaveri APU kiterjedése 245 mm², vagyis az elődnek számító Trinity és Richland APU-khoz hasonló méretű. Érdekesség, hogy a tranzisztorok elhelyezése még az Intel 22 nm-es gyártástechnológiájánál is lényegesen sűrűbb, hiszen az Ivy Bridge-E processzorban 1,86 milliárd tranzisztor található 257 mm²-en.
Az AMD mérnökei az extrém tranzisztorsűrűséget úgy érték el, hogy más irányelvek szerint választották ki a gyártási eljárást. A vállalat szerint korábbi APU-ikat processzorokhoz optimalizált technológiával gyártották, de valójában a lapka nagy része már nem processzor, így a Kaveri APU esetében áttértek egy univerzálisabb eljárásra, leginkább az IGP igényeit figyelembe véve, illetve a korábbi PD-SOI helyett már hagyományosabb bulk struktúrát használnak. A Kaveri gyártástechnológiája – a meghozott döntésekkel – rengeteg tranzisztor beépítését teszi lehetővé kis helyen, amiért csak a processzor órajelének visszavételével kellett fizetni magas fogyasztás mellett.
Alacsony energiaigény esetében az új eljárás szinte minden szempontból kedvezőbb a korábbinál, éppen ezért a Kaveri 15-95 watt között fog skálázódni. Ezen belül is az asztali megoldásoknál 45, 65 és 95, a mobil szinten 15, 25 és 35, míg a beágyazott termékek, illetve a szerverek piacán leginkább 15 és 25 wattos opciók lesznek elérhetők.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
