Acer Aspire 8942g

Újabb mérföldkőhöz érkezett az Intel notebookos platformja, az asztali után itt is bemutatkozott az első grafikus magot is tartalmazó processzorcsalád, melyet mobil vonalon az Arrandale kódnévvel illettek. A Core i7, i5 és i3 lapkák egyelőre még nem valósítják meg a teljes fúziót, hiszen a CPU és GPU különálló szilíciummorzsa, csak egy kalap alá – tokozásba – vették őket. Ma egy olyan laptopban mutatjuk be, mely ezen felül is technológiai újdonságokkal és érdekességekkel van dugig pakolva, sőt pusztán megjelenésével is tekintélyt parancsoló. Az Acer Aspire 8942g egy óriási notebook. Alapterülete 44 x 30 centiméter, súlya meghaladja a négy és fél kilogrammot. A hatalmas méretek 18,4 hüvelykes – természetesen Full HD felbontású – monitort rejtenek. Kívülről az Aspire 8942g visszafogott formaterve ellenére is hivalkodó, ritkán látni ekkora notebookot.

Mivel óriási a gép, van bőven hely az oldalain, az elejére és a hátuljára semmilyen csatlakozót sem tettek. Van viszont a homlokzaton méretes szellőzőrács és egy kártyaolvasó. Hátul jó nagy kimeneti nyílást találtunk a meleg levegő számára, fölötte pedig egy kék vágat látható, aminek ikertestvére a túloldalról integet. Ezek bizony a mélynyomó kopoltyúi.

Oldalt megtaláltunk minden csatlakozót, ami a notebookos világban elképzelhető. Balra a sokcsatornás hangmodul dugaszai és az ExpressCard bővítő nyitja a sort, ezeket az adatátviteli szekció követi mini FireWire, USB és eSATA/USB konnektorral, majd jön a monitoros részleg HDMI-vel, DisplayPorttal, D-Subbal, a végére pedig odakerült az Ethernet aljzat és a tápcsatlakozó. A másik oldalon a Blu-ray lemezeket is olvasó DVD-újraíró uralja a terepet, köré további három USB-t helyeztek el. Hátul az opcionális tévétuner antennájának helye és a Kensington zár felfogatási pontja látható.

Jó hosszú, de viszonylag keskeny zsanérok tartják a hatalmas fedelet. Zárszerkezet a modern konzumer notebookokon nincs, tehát itt is a pánt ereje tartja össze a két részt. Feladatát a nagy teher ellenére is minden gond nélkül ellátta, nem nyekergett, billegett.

Kinyitva még impozánsabban fest az Aspire 8942g, mint bezárva. Óriási irányítópult tárult elénk, aminek – nagy örömünkre – csak az alsó pereme fényes. Nagyjából közepén húzódik a billentyűzet. Így is hatalmas csuklótámasz fért alá, amiben szinte el is veszik a kellően méretes tapipad. Felül egy vékony sáv töri meg az egyhangúságot. A csuklótámaszhoz hasonlóan ez a rész is finoman texturált. Mindössze két gombot helyeztek felülre. Balra látható a méretes ki-bekapcsoló, melynek kék fénye a töltést is jelzi. Jobbra tették a „zöld” kapcsolót, ami ennek megfelelő fénnyel jelzi aktivitását. További három extra érintőgomb került a billentyűzetől balra, jobbra pedig egy teljes multimédiás panelt kaptunk, alján egy hangerőszabályzó koronggal. Meg kell említeni, hogy az Acerre jellemzően kellemesen járó klaviatúrának háttérvilágítása is van.

Felül keskeny peremből vigyorgott ránk az óriási, Full HD monitor, amit tükrös üveglap mögé bújtattak. Kinyitva a gépet, a felső és alsó rész találkozásánál kukucskál ki a mélynyomó két kékkeretes nyílása. A brummogót további öt hangszóró egészíti ki, közösen állítólag térhangzást érnek el. A majd fél méter széles, több mint négy centiméter vastag házba talán már normális hangszórókat is be lehet szerelni, de a rendes térhatás elérésében kételkedünk.

Egy ekkora notebooknál nem igazán lényeges, hogy milyen szögben lehet kinyitni, mert súlya és mérete miatt valószínűtlen, hogy ölbe véve használnák. Az Aspire 8942g minősége, kialakítása igényes, minden részletén érezhető a gondos tervezés, precíz összeszerelés. Hatalmas mérete és súlya ellenére sem csavarodott, nem recsegett-ropogott, illesztési hézagokat sem találtunk. Gyenge pontjaként talán csak a fedél fényes felülete hozható fel.

Alul egyetlen méretes ajtót találtunk. Mögötte szabadon hozzáfértünk a cserélhető alkatrészekhez, nevezetesen a merevlemezekhez, memóriamodulokhoz és mini PCI Express foglalatokhoz. Tesztgépünkben csak egyetlen winchester volt, de könnyedén szerelhetünk bele másodikat, ha extra kapacitásra vágyunk, vagy egy SSD-vel gyorsíthatjuk a rendszert. A jobb szélen húzódó hőcső alatt rejtőzött a Core i5 processzor és a HM55 chipkészlet. Sajnos a Mobility Radeon HD 5850-et nem pillantottuk meg, az valahol a gép jobb alsó sarkában, a méretes szellőzőnyílás alatt lapult.

Arrandale és Juniper

Az Acer Aspire 8942g legérdekesebb technikai részlete a processzora. Számunkra az Arrandale kódnévvel illetett család tagjai már ismertek, hiszen felépítésük megegyezik az asztali vonalra szánt Clarkdale lapkákéval. A tokozásban egy továbbfejlesztett Nehalem architektúrás CPU ül két maggal, jó nagy (de a korábbihoz képest azért csökkentett) harmadszintű gyorsítótárral. Másik lapkára került a grafikus rész, valamint a memória és PCI Express vezérlője, a két rész között pedig QPI busz tart kapocsolatot. Bizony, a memóriavezérlő ismét eltávolodott a CPU-tól, ezért a Bloomfield és Lynnfield alacsony memóriakésleltetését el lehet felejteni, de legalább a GPU gyors hozzáférést kapott. A QPI kapcsolat sávszélességével valószínűleg nem lesz gond memória terén.

A vegyes CPU/GPU-hoz a H55 után HM55-nek nevezett, egyrészes chipkészlet kapcsolódik, aminek már nincs túl sok szerepe. Kezeli az adattárakat és lassabb perifériákat, valamint az integrált GPU képe is rajta keresztül jut a monitorkimenet(ek)hez. Szerintünk asztali vonalon nem sok értelme volt az ilyen jellegű CPU-GPU integrálásnak. Nyertünk vele valamicskét a fogyasztáson, de az alaplapi GPU pontosan ugyanarra képes, mint a processzoros. Notebookoknál viszont a fogyasztás csökkentése sokkal lényegesebb, hiszen az akkumulátorok energiatartaléka véges. Helyben pedig lényeges szempont, hogy a nyomtatott áramkörön egy vagy két (platformszinten kettő vagy három) chipnek kell helyet szorítani. Ugyanígy vélekedünk a Turbo Boost fontosságáról. Desktopoknál nem igazán látjuk értelmét a 3 GHz körüli órajel 5-10 százalékos automatikus emelésének, amit sok alaplap és egyszerű tuningprogram is elvégez helyettünk. A mobil gépeknél viszont vannak olyan lapkák, amik szükség esetén megduplázzák az órajelüket.

Az Arrandale processzorcsalád két részre osztható. Az egyiket a klasszikus notebookokba szánt chipek képviselik, melyek TDP fogyasztási értéke 35 watt. Ez nem alacsonyabb a korábbi Core 2 Duók szintjénél, csakhogy most a grafikus mag is benne van. Induláskor egy Core i7-et, három Core i5-öt és két Core i3-at kaptunk. Ezek az órajelükben, a turbó mértékében és harmadszintű gyorsítótárban különböznek. A turbó a processzor alap, 133 MHz-es üteméhez tartozó szorzót emeli. Az Core i7-600M-nél öttel (667 MHz), a Core i5-500M-nél néggyel (533 MHz), a Core i5-400M-nél már csak kettővel (266 MHz), a Core i3-300M-nek, pedig nincs ilyen funkciója.

Még nagyobb extralöketet kaptak az ultraalacsony fogyasztású Arrandale lapkák. Ezeknek két alfaja van, a 25 wattos és a 18 wattos TDP értékkel rendelkező. Itt a szorzóemelés akár nyolcas is lehet. Érdekes, hogy az energiatakarékos modellek között négy i7-es és csak egyetlen i5-ös van, i3-ast pedig egyelőre nem jelentettek be. Az is nagy kérdőjel, hogy a 18 wattos TDP hogyan viszonyul az előd CULV platform fogyasztásához. Annál a kétmagos CPU-k 10 wattos TDP-vel szerepeltek, de a chipkészlet energiaigényét nem verték nagy dobra.

Még egy komoly hardveres újdonságot rejteget az Acer Aspire 8942g. A DirectX 11-et támogató Mobility Radeon HD 5850 grafikus processzorról van szó. Asztali változatához képest a mobilnak lényegesen kevesebb, csupán 800 számolóegysége van, tehát a Radeon HD 5700 szériában megismert Juniper kódnevű lapkával van dolgunk. Órajele a mobil HD 5850 esetében 625 MHz, a csúcs HD 5870-ben viszont már 700 MHz. Hozzá 128 bites memóriavezérlőn keresztül 1024 MB GDDR5, GDDR3 vagy DDR3 memória csatlakozhat. Az Acer honlapja szerint 1G DDR3, a GPU-Z szerint viszont GDDR3 memória van az Aspire 8942g-ben, mégpedig 800 MHz-es (effektív 1600 MHz) órajellel. Mivel nem tudtuk megnézni a RAM-chipeket, ezért nem tudjuk eldönteni, melyik forrásnak van igaza. Lényegében a Mobility Radeon HD 5850 egy kissé emelt órajelű Mobility Radeon HD 4870 DirectX 11 támogatással.

A Manhattan kódnévvel illetett, DirectX 11-es Radeonok családjának több kisebb tagja is van, 400 számolóegységes középkategóriások és 80 számolóegységes alapmodellek. Leglényegesebb tulajdonságuk, hogy 40 nm-es gyártástechnológiával készülnek, ezért fogyasztásuk alacsony, nem melegszenek. Gyorsítják a Blu-ray filmek és egyéb nagy felbontású videók lejátszását, a felső és középső szinten hat, az alsón négy további monitort tudnak meghajtani az Eyefinity technológia révén. Megfelelő operációs rendszer és szoftveres támogatás mellett ezek a GPU-k hatékonyan besegítenek a processzornak, ami alacsonyabb fogyasztást eredményez.

Összefoglalva tehát: az Acer az Aspire 8942g-ben a ma fellelhető legmodernebb Intel és AMD technológiákat egyesíti, amikhez brutális multimédiás körítést és méreteket adott hozzá. Hiszen a konfiguráció többi része is komoly, nyolc gigabájt DDR3 memóriát, 500 GB-os merevlemezt és Blu-ray olvasót kapunk, a második 2,5”-os winchester telepítése pedig pár mozdulat kérdése. Mindehhez ott van még a 18,4”-os Full HD monitor, az 5.1-es hangrendszer, az n-es Wi-Fi, a Bluetooth, a kártyaolvasó és a rengeteg csatlakozó. Ez a komoly konfiguráció már megvásárolható a hazai piacon. Szerintünk 370 000 forint körüli vételára összhangban van tudásával. Kisebb, Core i3-330M processzorral, 4 GB memóriával, Mobility Radeon HD 5650-nel és DVD-újraíróval pedig 270 000 forintért megkapható.

Akcióban a legolcsóbb Core i5

Egy kis házi versennyel kezdtük a Core i5-ös vallatását. Mivel a Windows 7 szépen szabályozta a processzor szorzóját, megnéztük, hogy mekkora löketet ad a turbó, azonos órajelen milyen viszonyban van a kétmagos mobil újdonság teljesítménye a négymagoséval és elődeivel, illetve megbecsültük a várható alacsony fogyasztású széria tudását a mostani CULV-hez képest. Az egyetlen Cinebench 10 érték nem ad pontos képet, de nagyjából felvázolja a viszonyokat.

A Turbo Boost pontosan annyit gyorsított, amennyit az órajel emelésétől lehetett várni. Ez egyáltalán nem meglepő, az viszont igen, hogy a processzor terhelésnél minden esetben a turbós órajelen járt, csak az energiagazdálkodási paraméterek módosításával sikerült arra kényszeríteni, hogy csak 2,26 GHz-en üzemeljen. A Core i7-820QM-mel azonos órajelen a Core i5-430 egymagos teljesítménye nagyobb testvére közelében volt, ahogy az illik. Kétszer annyi magja révén, többszálas üzemmódban a drágább modell ráduplázott az öcskösre. Érdemes viszont észben tartani, hogy a kétmagosnak van 3 GHz körüli változata is, ami már több szálon sem marad el annyira a négymagostól, ami csak 2 GHz körüli csúcsot ér el.

Az előző generáció Core 2 processzorainak 3 GHz körüli órajelre van szüksége, hogy egy szálon befogják a 2,53 GHz-es újdonságot, ami 15% körüli teljesítménybeli előnyt jelent. Több szálon, ahol az új architektúra már a Hyper-Threadinget is villantani tudja, teljesítménybeli előnye tovább növekedett. Hasonló volt a helyzet a CULV platform ellenében is. Ott viszont nem szabad elfelejteni, hogy szükség esetén akár meg is duplázódhat az újdonságok órajele, amivel az energiatakarékos platform a 2,2-2,5 GHz-es mobil Core 2 Duók szintjére gyorsul, tehát rádupláz a CULV-re.

A konkurensek válogatásakor a Core i5-430 200 dollár körüli listaárát vettük alapul. Ezen az árszinten helyezkednek el az Intel aktuális, P8000 sorozatos modelljei, melyek közül korábban a Toshiba gépében a 2,66 GHz-es P8800 járt nálunk. Sajnos az AMD Tigris platformjából eddig csak egyetlen processzort, a majdnem legerősebb M640-et vizsgáltuk, mely 2,60 GHz-en jár, teljesítményben tartja a lépést a Core 2 P8800-zal, olcsóbban kapható nála, fogyasztása viszont (szigorúan processzor- és nem platformszinten) valamivel magasabb. Azt is megnéztük, hogy a négymagos mobil Core i7-820QM hogyan viszonyul a magasabb órajelű kétmagoshoz. Meg kell jegyezni, hogy a Core i5-430 minden tesztnél turbós, 2,53 GHz-es órajelén ment, ugyanis alapbeállításon ennyin üzemelt.

A Core 2 Duo P8800-nál rendszerint 20-40 százalékkal volt gyorsabb a Core i5-430, de volt több olyan eset is, amikor százalékos előnye egyszámjegyűre olvadt. Hasonló volt a helyet az AMD (majdnem) csúcsmodelljéhez viszonyítva is. Az új Intel széria középkategóriásával szemben 20-40%-os lemaradásban van, legalábbis ami a teljesítményt illeti. Az ár és a fogyasztás már más kérdés. Hiába az alacsony órajel, a dupla számolóegység az dupla számolóegység. A Core i7-820QM előnye a Core i5-430-hoz képest 30-60% között mozgott, de masszívan többszálas esetben majdnem rá is duplázott a kétmagosra. Ebből, és a két rendszer memóriás részén mért eltérésből arra következtetünk, hogy a GPU-s részbe költöztetett memóriavezérlő nem szabadult meg úgy a klasszikus rendszerbusz nyomásától, mint a GPU nélküli nagyfiúk. Az Everesttel mért, 100 ns fölötti késleltetés például aggasztó. Ezen a téren – az olvasást kivéve – jobb az AMD, és a régi rendszerbuszos Core 2 sem marad le túlzottan. A memóriakezelés lesz az Arrandale Achilles-sarka?

500 GB-os Seagate merevlemez Aspire 8942g

Merevlemez-kezelés terén nem mutatott semmi váratlant az Acer óriása. A benne található 500 GB-os Seagate winchester ugyanúgy teljesített, mint a Centrino 2 platformos Asus VX5 Lamborghiniben. Az eggyel modernebb Seagate tár, amit a Core i7-es Asus G60J-ben próbálhattunk ki, sebességben és elérési időben is jobb volt.

500 GB-os merevlemez, Asus VX5 Lamborghini és G60J

Játékos képességek

Nagyon kíváncsian vártuk, mit tud a Mobility Radeon HD 5850. Technikai paraméterei alapján valahova az asztali gépek Radeon HD 4850-ese és HD 5750-e környékére várható. GeForce oldalról a 9800-as és a GTX 260 lehet az ellenfele, melyek ugyanarra a lassan három éves GeForce 8 architektúrára alapoznak. Az évek során csak a csíkszélességük változott. Ritkán jár nálunk igazán komoly, játékos notebook, ezért most is a Mobility Radeon HD 4870 X2-vel szerelt Asus W90-et, a GeForce GTX 260M-et felmutató Asus G60J-t és régi jó, GeForce 8800 GT-s asztali gépünket vetettük be összehasonlítási alapnak.

Játékok

• Unreal Tournament 3 – Epic Games / Midway
• The Elder Scrolls: Oblivion – Bethesda Softworks / Take 2 Interactive
• Race Driver: GRiD – Codemasters / Codemasters
• World in Conflict – Massive Entertainment / Vivendi
• Far Cry 2 - UBISoft / UBISoft Montreal

A meghajtóprogramokban csak annyit módosítottunk, hogy az anizotropikus szűrést nyolcszorosra állítottuk. A Oblivionban és a GRiD-ben egy begyakorolt útvonalat jártunk be háromszor egymás után, miközben FRAPS-szel mértük az fps-eket. A három lefutott kör után az átlagot jegyeztük fel. A World in Conflict és a Far Cry 2 játékban a beépített teljesítménytesztet futtattuk le, az Unreal Tournament 3 esetében pedig a Shangri-la fly-by demót alkalmaztuk a méréseinknél. A grafikonokon szereplő megnevezések az alábbi konfigurációkat takarják:

Radeon HD 5850 – Acer Aspire 8942g: Intel Core i5-430M 2,23 GHz-en, Mobility Radeon HD 5850 625/800 MHz-en, 8 GB RAM

GeForce GTX 260M – Asus G60J: Intel Core i7-820QM 1,73 GHz-en, GeForce GTX 260M 500/1250/800 MHz-en, 4 GB RAM

Radeon HD 4870 X2 – Asus W90Vp: Intel Core 2 Duo T9800 CPU 2,80 GHz-en, Mobility Radeon HD 4870 X2 550/850 MHz-en, 6 GB RAM

GeForce 8800 GT 512 MB – desktop: Pentium Dual-Core E2180 CPU 2,00 GHz-en, GeForce 8800 GT 512 MB 600/1500/900 MHz-en, 2 GBRAM

Mivel korábbi eredményeink nem az Acer óriás Full HD felbontásában készültek, ezért most is külső monitoron végeztük a játékteszteket 1280x1024, illetve 1600x1200 pixeles felbontáson. Emellett megmértük azt is, hogy 1920x1080 pixelen, mindent maximumra állítva, hogyan viselkednek a játékok.

Először a jó öreg Unreal Tournament 3-at vettük elő, amiben némi csalódást okozott a mobil HD 5850. A nagyobbik felbontásban valamiért alaposan visszaesett az fps-érték, Full HD-re váltva pedig már csak átlagban 63 képkockát kaptunk másodpercenként. Memóriás gondokat sejtünk a háttérben, de azt nem tudjuk megmondani, hogy az Arrandale magas késleltetése és a talán csak DDR3 video RAM közül melyik a ludas. Mindenesetre ezek az értékek is bőven elegendők a zökkenőmentes játékhoz, még mozgalmasabb jeleneteknél sem akadt meg a kép.

Oblivionban kiköszörülte a csorbát a HD 5850. Itt már nagyon közel teljesített a GeForce GTX 260M szintjéhez, Full HD-ben pedig alig 1-2 fps-t lassult. Ebben a tesztben valószínűleg nem dolgozott az Asus W90 mindkét GPU-ja, mert a HD 4870 X2 nagyjából ugyanazt hozta, mint a szóló GPU-s HD 5850. A asztali gépben minden bizonnyal a CPU volt a korlátozó tényező a kisebbik felbontásban. Ugyanis itt a több pixelre váltás nem hozott olyan mértékű lassulást, mint a többi rendszernél.

Autóversenyben is jó volt a Radeon HD 5850, bár a GTX 260M-et most sem sikerült befognia. Azért ott lihegett a nyakában, és Full HD-re váltva semmit sem lassult. Ismét abszolút játszható sebességet kaptunk mindent maximumra állítva.

Érdekesen alakultak a World in Conflict-os mérések. Itt a nagyobbik felbontásban valamiért a gyengécske asztali gép legyorsulta a két notebookot, melyek gyengébb grafikai beállításokkal alaposan elverték. Csak arra tudunk gondolni, hogy a mobil Nehalem architektúrának nem fekszik ez a játék, ugyanis a szintén Core 2-ön alapuló Asus W90 nem lassult ilyen mértékben.

Far Cry 2-ben többet vártunk a Radeon HD 5850-től. Igaz, hogy a grafikonon szereplő nagyobb és Full HD felbontásban is játszható tempót biztosított mindent maximumra állítva, de még a korosodó asztali gépet sem tudta befogni.

Egyelőre egyetlen Mobility Radeon HD 5850-es rendszer eredményei alapján nem akarunk messzemenő következtetéseket levonni. Lehet, hogy az Acer tényleg csak sima DDR3 memóriát használt, ami lényegesen lassabb a GDDR3-nál, és ez eredményezte a vártnál gyengébb számokat. Emellett akár az Arrandale magas memóriakésleltetése is bűnös lehet. Mindenesetre az új, kisebbik nagy Radeonról el lehet mondani, hogy Full HD felbontásban is kompromisszumok nélkül tudja futtatni a modern játékokat.

Megjelenítés, bevitel

Monitorból is nagyon komolyat kapott az Acer Aspire 8942g. A 18,3 hüvelykes képátló óriási, rajta a Full HD, 1920x1080 pixeles felbontás sem eredményez túl kis pixeleket. Egy ekkora xVA vagy IPS panel lényegesen nagyobb energiaigényű, mint az Acernél használt TN+Film technológiás, mely a Chi Mei műhelyéből való. Szemből nézve nagyszerű, kontrasztos képet ad, és oldalról sem romlottak olyan vészesen a színei, mint az olcsóbb megoldásoknak. Azért felülről és alulról nézve hamar jelentkeztek a paneltípusra jellemző gyengeségek – fényesedés, átfordulás.

Készítettünk az Aspire 8942g-hez színprofilt, hiszen akkora kijelzője van, ami már képfeldolgozásra is kényelmesen használható. A kalibrációt a GretagMacbeth Eye-One Display 2 kalibrátorral (koloriméterrel) és a LaCie Blue Eye Pro szoftverrel végeztük. A berendezés azt vizsgálja, hogy a monitoron megjelenő árnyalatok milyen mértékben térnek el a referenciától. Ezt az eltérést deltaE értékben adjuk meg. Egy deltaE a minimális, szabad szemmel látható eltérés. Ha átlagban ennél kisebb értéket kapunk a kalibrálásra, akkor a színhűség szinte tökéletes. Három deltaE értéknél a megjelenített szín erősen eltér az elvárttól.

Nem meglepő, hogy a kiindulási értékek itt is elég távol voltak a referenciától. Kalibrálás után viszont kellemesen közel, átlagban egy deltaE egységen belülre kerültünk az optimálishoz. A legnagyobb, 2,5 deltaE-s eltérést a vörösnél tapasztaltuk. Az Acer Aspire 8942g Mobility Radeon HD 5850-es verziójához való színprofil innen tölthető le, a masimálisnál eggyel kisebb fényerőn adja a leghelyesebb színeket. Ki kell emelni, hogy ez a profil a Radeon HD 5650-es verzióhoz nem feltétlenül lesz jó.

Nagyszerű eredményt kaptunk a fényerő mérésekor is. A 200 cd/m²-es maximális és 0,6 cd/m²-es minimális értékből 300:1 fölötti kontrasztarány jött ki. Az ekkora notebookokat ritkán használják szabadban, szobában, mesterséges fénynél pedig ez az érték elég a monitor elé szerelt tükör legyőzésére. Kellemesen egyenletes fényerőt mértünk a kijelzőn. Csak a bal felső sarka volt több mint öt százalékkal világosabb a közepénél. Sötétben a fekete bevilágítását is rendben találtuk.

Kinyitva talán még a monitornál is impozánsabb látványt nyújtott az óriási alsó rész. Nagyon jól tették az Acernél, hogy ennek a hatalmas felületnek csak kis részénél választottak fényes anyagot. Szerintünk még a divatos, szigetes billentyűzet mögött is elhagyhatták volna. Ugyanis ez a rész hamar, jól látható foltokban koszos lesz, tisztítása pedig meglehetősen körülményes. Alul a csuklótámasz pereme is fényes, de nagyobb része finoman texturált. Ez a minta a billentyűzet fölött, a hangszórós részen vált rácsosra, így a nagy felületek nem tűnnek olyan ridegnek. Több helyen kék betétekkel is élénkítették, szerintünk egészen jó lett az összhatás.

Az Aspire 8942g multimédiás jellegét erősíti a numerikus pados billentyűzet jobb oldalára helyezett, érintésérzékeny kezelőpult. Ilyet már több korábbi modellen is láthattunk. Legérdekesebb komponense a kék keretes hangerőszabályzó tárcsa. A túloldalra is került három érintőgomb. A felsővel az Acer archiváló szoftvere, a középsővel a Bluetooth, az alsóval pedig a Wi-Fi adapter aktiválható. Felül két méretes gombot integráltak a formatervbe. Balra került a bekapcsoló, melynek fényköre az üzemet, vékony vonala pedig a töltést jelzi. A jobb oldalival az energiakímélő lehetőségeket hozza elő. Még egy extra billentyűje van a nagy Acernak. A méretes, természetesen multi-touch tapipad mellé tették a letiltóját. Két gombja között pedig ujjlenyomat-olvasó pihen. Felülete kissé érdes volt, nekünk valamivel durvábban jobban bejött volna, de ez egyéni ízlés kérdése.

Fura volt a nagy Acer elé ülni, és gépelni rajta. Ugyanis a numerikus pad és a lejátszópult miatt nagyon balra tolódtak a fő gombsorok. Érdemes megfigyelni a fenti képet, hogy a tapipad mellett jobbra kétszer akkora hely van, mint balra. Szóval gépelés közben kissé féloldalasan ültünk a monitor előtt. A másik, elég komoly bajunk játék közben jött elő. Nem értjük, hogy egy grafikus teljesítményben és méretre is ilyen nagy laptopra miért kellett netbookra illő, vékony kurzormozgatókat tenni. Ugyanez a helyzet a funkciógombokkal is. Ráadásul ezek a kialakításuknál fogva nagyon közel vannak egymáshoz. Némileg kárpótolt a helyenkénti szűkösségért a gombok nyomáskomfortja. Finoman, de hosszú úton és jól érezhető nyomásponttal mozogtak, a mai divatnak megfelelően háttérvilágítást is kaptak.

Dicséretet érdemel az Aspire 8942g hangrendszere. Bár az 5.1-es térhatást nem lehet úgy élvezni rajta, mint az egész szobát betöltő hangszórókészleteken, de mindent űberel, amit eddig notebookban hallottunk. Erejével sem volt gond, lazán elég volt akár akciófilmek nézéséhez is, nem éreztük úgy, hogy egy filléres 5.1-es rendszer leverné. Ugyancsak rendben volt a fülhallgatón keresztül tapasztalható hangzás, szóval ezen a téren jelesre vizsgázott az Acer.

Hőmérséklet, zaj, akkumulátor

Még egy fajta hangja volt az Acer Aspire 8942g-nek, a hűtésé. Teljesen új platformmal és grafikus kártyával volt dolgunk, ráadásul mindkettőnél kiemelték a gyártók a korábbinál alacsonyabb fogyasztást, ezért nagy kíváncsisággal láttunk neki a hőmérésnek és hallgatózásnak. Tesztlaborunkban 24 fok körüli szobahőmérséklet uralkodott. A hasonló kaliberű Asus W90 és G60J sem volt túl meleg és hangos nyugalmi állapotban, de az Acer legfeljebb 30 fokos és 20 decibel alatti értékei túltettek rajtuk.

A nagy meglepetés pedig a terhelés kezdetekor jött. Az addig 30 fokon nyugvó processzorhőmérséklet 52-re ugrott, viszont hangban még most is csak 21 dB-t mértünk. Ráadásul hátul, a monitor mögött, tehát a billentyűzet felől még csendesebbnek tűnt a gép. A második perc végén 60 fokot és hátul 28 decibelt mértünk, amiből a monitor felől csak 24 hallatszott. Félórás tesztünk végén is csak 30 dB-t produkált a nagy Acer (ebből 25 dB hallatszott elöl), amihez 66 fokos processzoros és 40 fokos merevlemezes hőmérséklet tartozott. Szintén dicséretes, hogy a gépház egyetlen része sem melegedett 40 fokig.

Ezután elővettünk egy játékot, és további fél óra nyaggatásba kezdtünk. Ennek elteltével a processzor csak 55 fokos volt, a zajszint pedig csupán 28 dB-ig (elöl 24 dB-ig) emelkedett, és a gép felülete sem lett melegebb. Ezek az eredmények az Asus nagy gépeihez képest kiválóak, ugyanis azok 35 dB fölé hangosodtak, felületükön pedig bőven 45 fok fölötti értékeket mértünk.

A nagy teljesítményű notebookokkal az szokott a gond lenni, hogy az akkumulátoruk általában inkább biztonsági, szünetmentes áramforrásként üzemel, nem pedig mobilitást biztosító elemként. A hatalmas Aspire 8942g méretéhez képest nem is olyan nagy, 71 Wh-s telepet kapott, amivel nyugalmi állapotban bizony kibírta több mint négy és fél óráig. Filmből akár több mint két és fél órásat is megnézhetünk egyetlen töltéssel, vagy játszhatunk egy órát. Jó pontot érdemel az a tény, hogy az akku teljesen feltölthető két óra alatt. Sajnos a Radeon HD 5850 kikapcsolására nem találtunk módot, így a CPU mellé tokozott GPU-t használva elérhető üzemidőt nem tudjuk megállapítani.

Nagyon érdekes fogyasztási értékeket kaptunk a mért üzemidő és az akkumulátor kapacitásából kiindulva. A Core i5-430M processzor és a Radeon HD 5850 a méretes kijelzővel együtt nyugalmi állapotban beérte 16 wattal. Korábban ilyesmi értéket mértünk a Turion II Ultra M640 processzorral, Radeon HD 4650-nel és 16”-os LED háttérvilágításos monitorral felszerelt Asus N60Dp-nél, de hasonló grafikus alrendszerrel a Centrino 2 platform sem sokkal takarékosabb. A Core i7-820QM-mel, GeForce GTX 260M-mel és szintén 16”-os, LED-es kijelzővel ellátott Asus G60J pedig hasonló helyzetben 28 wattot emésztett fel. Videózás közben az Acer fogyasztása 27 wattra emelkedett, ennyit mértünk az AMD-s gépnél is, az Asus G60J pedig már 45 wattot kért. Teljes terhelésen az Aspire 8942g fogyasztása már 70 wattra nőtt, ami megint csak az AMD-s gép szintjét jelenti, az Asus G60J pedig ekkor már majdnem száz wattot evett.

Az Arrandale processzor fogyasztását vizsgálandó, csináltunk még két akkumulátoros mérést. Az elsőben maximális, 2,53 GHz-es órajelén járattuk a processzort. Ekkor 48 wattos értéket kaptunk, amiből levonva a nyugalmi 16-ot, 32 watt jön ki. Nagyjából ennyivel lett magasabb a CPU fogyasztása a nyugalmi helyzethez képest, szóval az Intel által megadott, 35 wattos TDP érték úgy-ahogy hihető. Ezután 1,2 GHz-en terheltük a processzort, és 30 wattos értéket kaptunk, ebből ismét 16 wattot levonva az alacsony fogyasztású Arrandale processzorokra adott 18 wattos TDP értéket is reálisnak látjuk.

Értékelés

Mai értékelésünket három részre bontjuk. Először is itt van az Intel Arrandale processzorcsaládja, amelynek egyik mérsékeltebb teljesítményű tagját próbálhattuk ki. A Core i5-430M a legkisebb i5-ös, alapból 2,26 GHz-es, de rendszerint 2,53 GHz-en járt, ha kellett az ereje. Ekkor feladattól függően 20-40 százalékkal volt gyorsabb hasonló órajelű elődjénél, és az AMD Turion II Ultrája is nagyjából ilyen mértékben van lemaradva mögötte. Ezzel szerintünk kiszorítja az AMD-t a csúcsteljesítményű notebookokból, és hasonló árú elődjénél is jobb alternatíva teljesítményben. Egyelőre a nagy Radeon és monitor miatt csak hozzávetőleges pontossággal tudjuk meghatározni az új GPU-s CPU fogyasztását. Annyit mondhatunk, hogy a 35 wattos és 18 wattos TDP érték reálisnak tűnik, de pontosabb definiálásához további, diszkrét VGA nélküli tesztgépekre lesz szükségünk.

Egyelőre abba sem mennénk bele, hogy milyen esélyekkel indul a Core i3 az AMD M300-as és M500-as szériája ellen a hazai vásárlók számára reális árkategóriában. Mindenesetre úgy érezzük, hogy a legkisebb, 2,13 GHz-es Core i3-330 alá is jó lenne még pár lassabb és főleg olcsóbb modell. Már most, röviddel a platform startja után több Acer modellt láttunk Arrandale processzorokkal (sajnos az AMD Tigris platformjára ez máig nem jellemző). Köztük a legolcsóbb Aspire 5740G 176 000 forint körüli vételára is távol van a belépő szinttől, de felszereltségét figyelembe véve (3 GB RAM, Radeon HD 5470, 15,6”-os kijelző, 320 GB-os merevlemez, Windows 7 Home Premium 64 bit) szerintünk ár/értékben versenyképes.

Nagyon érdekesen alakulhat az alacsony fogyasztású platform sorsa. Az ide tartozó Arrandale processzorok ugyanis megfelelnek az ideális mobil processzor elvárásainak. Ha kell, 1 GHz körüli órajelen járnak és takarékosak, mint az eddigi CULV platform, de ha kell, akkor képesek 2 GHz környékén olyan teljesítményt leadni, mint a mai 2,40 GHz körüli Core 2 Duók. És kis diszkrét VGA sem kell melléjük, ha HD filmet szeretnénk nézni akár HDMI kimeneten. Jó hír, hogy az 1,06/1,86 GHz-es Core i5-520UM nem drágább a mai Core 2 Duo SU9000 család tagjainál, bár erre a részlegre is szeretnénk még olcsóbb, esetleg kisebb turbós modelleket.

Ma először találkoztunk DirectX 11-es notebookos GPU-val, és úgy érezzük, máris a legjobbat kaptuk meg. A Mobility Radeon HD 5850 ugyanis 800 számolóegységével és 625 MHz-es órajelével olyan gyors, mint a korábbi legerősebb mobil Radeon, a HD 4870, de emellé támogatja a DirectX 11-et és 40 nm-es gyártástechnológiával készült, tehát kevesebbet fogyaszt. Igaz, DirectX 9-es és 10-es teljesítménye nem elég a GeForce GTX 260M befogására, de Full HD felbontáson sem kényszerülünk kompromisszumokra mellette.

Végezetül pedig itt az Acer Aspire 8942g, mely a fenti két nagyszerű technológiát ötvözi. Ráadásként olyan elemeket hozzáadva, mint a hatalmas kijelző, a Blu-ray-olvasó és a dupla merevlemez lehetősége. Ez a laptop, bár hibáktól nem mentes, szerintük a legjobb multimédiás modellek közé sorolható. Képe, hangja, teljesítménye egyaránt nagyszerű, fogyasztása alacsony, hűtése remek, és úgy gondoljuk, 370 000 forintos ára komoly problémát jelent majd konkurensei számára. Mi ezek ismerete nélkül is meg merünk az Acer Aspire 8942g-nek előlegezni egy ajánlott minősítést. Aki esetleg mégis négymagos processzorral szeretné, annak csak 10%-kal kell többet fizetnie érte, kisebb processzorral, Radeonnal és DVD-íróval pedig tesztgépünknél százezer forinttal olcsóbban is megkapható.

További képek az Acer Aspire 8942g-ről a galériában.

Acer Aspire 8942g

rudi

Az Acer Aspire 8942g notebookot az Acer hazai képviselete bocsátotta rendelkezésünkre.