Alienware M18x
Múltkor a Panasonic Toughbook CF-31-gyel elérkeztünk a notebookos világ egyik csúcsára. Ma újabb csúcsot hódítunk meg: az elit játékos Alienware M18x került terítékre. Röpke teszt erejéig pihent meg nálunk ez a jóval több, mint egymillió forintos csoda, ugyanis már elkelt, itt, Magyarországon. Nem újdonság számunkra az ufófejes elitmárka nagy notebookja, hiszen jó egy évvel ezelőtt már járt nálunk az akkori maximum, a „csak” 17 hüvelykes M17x. Az új ász, az M18x minden tekintetben rátesz egy lapáttal: kijelzője 18,4 hüvelykes, a több mint öt kilogrammos masina gyomrában a legújabb, második generációs Core i7 Extreme processzor és csúcs Radeon grafikus kártya dolgozik – kettő is. A külső mondhatni a szokásos. Vaskos alumíniumburkolatot kapott, mely a látványos formatervvel és a hatalmas mérettel nagyon ütős elegyet képez. Bárhol rántjuk elő ezt a laptopot, biztos, hogy megdöbbentő hatást érünk el vele!
Csatlakozókból elsőrangú a kínálat. Monitorkimenetből például két HDMI-t – egy 1.3-ast és egy 1.4-est – kapunk, de emellett van még analóg D-Sub és mini DisplayPort is. Természetes a gyors, 3.0-s USB csatlakozó (két darab), és az eSATA-ról sem feledkeztek meg. Érdekes, hogy az ExpressCard bővítőt sem hagyták le, a kártyaolvasó társaságában ott mosolyog a tálca nélküli optikai meghajtó fölött. Hanghoz 5.1-es csatlakozóarzenált kapunk, de a HDMI-ken keresztül 7.1 csatornát is meg tudunk szólaltatni.
Mi sem természetesebb annál, hogy a 18,4 hüvelykes képernyő Full HD felbontású. Ugyan TN+film technológiás panelt használtak, de magas fényerejének és korrekt színvilágának köszönhetően akár grafikai munkára is használni mernénk. Egy notebookot – még ha ilyen nagy is – kb. 30-40%-kal közelebbről nézünk, mint egy asztali monitort, szóval a 18,4 hüvelyk nagyjából a 24 hüvelykes külső monitorok látványvilágát biztosítja. Sajnos az M18x kijelzője fényes felületű, ami szerintünk sokat ront használhatóságán. A felső kávába 3 megapixeles webkamerát telepítettek, a hangzásért pedig a Klipsch közreműködésével fejlesztett, 2.1-es hangszórókészlet gondoskodik. Kár, hogy a két fő sugárzót előre tették, ahol kezünkkel leárnyékoljuk nagyszerű hangjukat.
Az Alienware M17x-nél kifogásoltuk, hogy a nagyszerű fémburkolathoz nem illik a kopogósan olcsó hatású csuklótámasz. Az M18x-nél már korrekt, csúszást és izzadást korlátozó, „gamer” műanyagból készült ez a rész. Fölötte a játékos notebookban valaha látott legjobb billentyűzetet találtuk. A kurzormozgatókat szépen elkülönítették, a szintén szeparált numerikus pad miatt nem is kerültek olyan vészesen a masina jobb szélére. A billentyűk nyomáspontja nagyszerű, puhán, de mégis határozottan járnak. Leütésük szinte semmilyen zajt nem kelt, de a gép hatalmas méretei miatt tapasztaltunk egy picike horpadást. Játékhoz hasznos lehet a bal szélére telepített négy programozható gomb, melyekre a legfelső váltónak köszönhetően fejenként három funkció tehető.
Szintén elsőrangú lett a touchpad, bár valószínű, hogy a játékosok külső egeret használnak majd. Kellően méretes, felülete optimálisan érdes, gombjai a billentyűzethez illő igényességgel járnak.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
