Szájbergyerek
A System Shock egyik legfontosabb mechanikája a biztonsági szint rendszere, amely elsőre könnyen tűnhet egyszerű sci-fi sallangnak, valójában azonban a játék egész gondolkodásmódját meghatározza. A fedélzeteken szétszórt kamerák és CPU-node-ok kiiktatásával lehet csökkenteni az adott szint veszélyességi mutatóját, és ennek messze nagyobb a tétje annál, mint hogy a játékos elégedetten letudjon még néhány opcionális célt. Gyakran maga a továbbjutás is ezen áll vagy bukik, valamint a mutató redukálásával folyamatosan csökken az ellenséges utánpótlás is – nullánál pedig teljesen megszüntethető. A halál kezelése hasonlóan sajátos logikát követ. Ha az adott szint Restoration Bayje már aktiválva van, a játék képes ott újraéleszteni bennünket, így a kudarc nem egy hagyományos checkpoint-visszatöltés formájában jelentkezik. Ez a megoldás is csak tovább mélyíti azt az érzést, hogy a Citadel Station minden fedélzete külön rendszerként működik, saját szabályokkal és saját túlélési feltételekkel. Nem elég tehát pontosan célozni vagy jól gazdálkodni a felszereléssel: észben kell tartani, melyik útvonal a biztonságosabb, melyik helyszínre érdemes még visszatérni, mit sikerült korábban megnyitni, és mit célszerűbb későbbre hagyni.
[+]
Külön említést érdemel a hackelés is, amely szervesen illeszkedik a System Shock világához. Itt ugyanis szó sincs egy olyan, rutinszerűen letudható minijátékról, amelyet néhány alkalom után automatikusan kipipál a játékos. Hol terminálokon keresztül kell boldogulnunk, hol különféle áramköri fejtörőket kell megoldanunk, hol pedig a cyberspace-be merülünk alá – utóbbi ráadásul első pillantásra szinte úgy hat, mintha egy teljesen másik játékba csöppennénk. Ezek a megoldások nem mindig pörgősek, mégis kifejezetten jól szolgálják a játék atmoszféráját, mert tovább erősítik azt az érzetet, hogy egy hideg, embertelen, technokrata rémálomban próbálunk eligazodni. Éppen ezért a játék nehézsége sem pusztán abból fakad, hogy kíméletlenül bánik a játékossal. Sokkal inkább abból, hogy következetesen ellenáll minden olyan szándéknak, amely kényelmessé vagy túlságosan befogadhatóvá tenné. Nem akar folyamatosan kapaszkodót nyújtani, nem magyaráz túl mindent, és rendszeresen elvárja, hogy a játékos maga rakja össze, mit kíván tőle az adott helyzet. Ez kétségtelenül frusztráló lehet azok számára, akik világosabb iránymutatásra vágynak, ugyanakkor éppen ez adja az élmény különös ízét azoknak, akik értékelik, ha egy játék nem kiszolgálni, hanem próbára tenni akarja őket.
Hirdetés
[+]
És valahol ugyanez a kettősség jellemzi a Switch 2-es kiadást is. Maga az alapjáték továbbra is erős, a valódi kérdés inkább az, hogy ez a platform mennyire tud méltó otthona lenni egy ennyire eredendően PC-s szemléletű élménynek. A válasz pedig nem egyértelmű. Bizonyos szempontból igen, más szempontból viszont nagyon is érezhetőek a kompromisszumok. Teljesítmény terén az összkép alapvetően vállalható, de korántsem makulátlan: a játék az idő nagy részében rendben fut, ám időről időre egészen komolyabb beakadások is megtörik az élményt. Ezek nem folyamatosan vannak jelen, mégis elég gyakran bukkannak fel ahhoz, hogy az ember ne tudjon egyszerűen napirendre térni fölöttük. A töltési idők talán még ennél is zavaróbbak. Egy olyan játék esetében, amely eleve sok visszalépegetésre, terminálhasználatra, rendszeralapú interakcióra, és bizony nem ritkán halálra épít, különösen kellemetlen, amikor a program érezhetően túl sokáig várakoztat. Ez hackelésnél válik igazán szembetűnővé: ilyenkor a játék ritmusa amúgy is könnyen megtörik, a hosszabb töltések pedig csak tovább mélyítik ezt a kizökkenést. A Switch 2 saját funkciói ugyanakkor szerencsére valóban hozzá tudnak tenni az élményhez. Az egérmód és a giroszkópos irányítás érezhetően segíthet a célzásban, különösen a sűrűbb, idegőrlőbb összecsapások során. Erre szükség is van, mert a verzió legnagyobb problémája egyértelműen az, hogy a játék kontrollerrel nem mindig áll kézre. Túlságosan gyakran fordul elő, hogy a játékos mellényúl, rossz objektumot aktivál, interakció helyett újratölt, vagy éppen olyan eszközt használ el véletlenül, amit nagyon nem szeretett volna.
[+]
A System Shock Remake Switch 2-n ezért egy különös kettősség megtestesítője. Egyrészt kifejezetten izgalmas látni, hogy egy ilyen kultikus, nehezen beskatulyázható klasszikus immár hordozható formában is elérhető, ráadásul olyan vezérlési extrákkal, amelyek valóban hozzá tudnak tenni az élményhez. Másrészt viszont éppen ezek az extrák teszik nyilvánvalóvá, hogy egy ennyire precizitásra, rendszerszintű interakciókra és feszült tájékozódásra épülő játék kontrollerrel óhatatlanul kompromisszumokra kényszerül. Nem játszhatatlan, távolról sem, de végig érezni rajta, hogy eredendően más közegre szabták. Ettől függetlenül a System Shock Remake továbbra is nagyszerű alkotás. Nyomasztó, intelligens, olykor kifejezetten ellenséges játék, amely nem akar mindenáron a játékos kedvében járni. És talán éppen emiatt marad meg ennyire erősen az emberben.
A System Shock Remake PC-re, PlayStation 4-re és 5-re, Xbox One és Series konzolokra, valamint már Switch és Switch 2-re is elérhető.
A tesztjátékot a kiadó Nightdive Studios biztosította.
Összefoglalás:
A System Shock Remake továbbra is egy erős hangulatú, meghatározó túlélő sci-fi FPS, a hordozható kiadás azonban nem ússza meg kompromisszumok nélkül. Bár a teljesítmény összességében többnyire rendben van, időnként komolyabb megakadások és zavaróan hosszú töltési idők is megtörik az élményt. Ezt némileg ellensúlyozzák a Switch-specifikus extrák, például az egérmód és a giroszkópos irányítás, amelyek érezhetően javítanak a kezelhetőségen. Összességében tehát egy remek, de korántsem hibátlan portról van szó, amely egyszerre emeli ki a játék különlegességét és azt is, mennyire nem konzolos irányításra szabták.
A System Shock Remake Switch 2 legfőbb pozitívumai:
- Végre Switchen is elérhető a széria első része
- egér és giroszkópos célzás támogatás
- többnyire stabilan fut...
A System Shock Remake Switch 2 legfőbb negatívumai:
- ...azonban érezhetőbb megakadások is előfordulnak
- hosszú töltőképernyők
- problémás kontrolleres irányítás
Balga Bence
