Szoftveres részleg és felhasználói élmény
A dupla kijelző rengeteg új lehetőséget kínál, ennek hála végre megvalósulhat sok felhasználói vágyálom. Egyszerre nézhetünk filmet és dolgozhatunk, két dokumentumot tarthatunk megnyitva külön kijelzőn, egy weboldalt böngészhetünk görgetés nélkül, és még sorolhatnánk azokat a feladatokat, amiket eddig csak külső monitort használva tudtunk kényelmesen megvalósítani.
Mint a képeken is látszik, a két kijelző között holttér van, de ez használat közben nem volt zavaró, másképp egyébként sem lehetett volna megoldani. Az érintéses vezérlés miatt nélkülözhetetlen a Windows 7 operációs rendszer, ami zökkenőmentesen fut a hardveren, ráadásul a két kijelző kezelése is problémamentesen zajlott. Az előretelepített szoftverek közül az ICONIA lelkét alkotó Ringet emelnénk ki, amit úgy hívhatunk elő, ha öt ujjunkkal egyszerre érintjük meg az alsó kijelzőt. A virtuális klaviatúra helyén ekkor egy kör alakú (innen a ring elnevezés) vezérlőpult és feladatkezelő jelenik meg.
Ennek segítségével nem csak különböző beállításokhoz férhetünk hozzá, hanem olyan integrált programok elindítására is lehetőségünk nyílik – például videó- vagy képnézegető, rajzprogram, zenelejátszó stb – melyek kifejezetten az érintésalapú vezérlésre lettek optimalizálva. Ugyanitt érhető el a kézírás-felismerő alkalmazás, de nem ismeri az ékezetes karaktereket és a használatot gyorsító XT9 szótárba is csak német szavak vannak feltöltve, ezért egyszerűbb és gyorsabb a virtuális billentyűzetet használni.
Az eszközkezelő résznek is érdemes figyelmet szentelni, itt ugyanis a két kijelző fényerejét egymástól függetlenül állíthatjuk, változtathatjuk a rendszerhangerőt, módosíthatjuk az energiagazdálkodási lehetőségeket, ellenőrizhetjük az akkumulátor töltöttségi szintjét, továbbá a képernyő szélén láthatjuk, hogy a ház oldalán milyen csatlakozók találhatók.
Apropó, virtuális billentyűzet (melynek virtuális csuklótámaszának kinézete „bőrözhető”): nem csak a zsanér oldalában lévő gombokkal hívhatjuk elő, hanem két tenyerünket az alsó kijelzőhöz hozzáérintve is előugrik. Egyébiránt a felhasználók számára is adott a lehetőség, hogy egyedi gesztusokat vegyenek fel a repertoárba, kiváltva ezzel a virtuális billentyűzet egyes funkcióit. Szintén ötletes, hogy a megnyitott alkalmazások ablakai két gombnyomással tetszés szerint áthelyezhetők a másik monitorra, vagy igény szerint mindkét képernyőre felnagyíthatók.
A felhasználói élményt nehéz szemléltetni vagy írásba foglalni, de az ICONIA szoftveres részén érezni, hogy sokat foglalkoztak vele, aminek meg is lett az eredménye. Az érintés érzékelésének pontossága nem hagy kívánnivalót maga után, és ez nem csak a virtuális beviteli részre, hanem a windowsos pepecselésre is vonatkozik. Az okostelefonokat és tableteket leszámítva eddig nem nagyon éreztük azt, hogy az érintésvezérlés nem csak nyűg, hanem egy könnyen használható „feature”. Nos, az ICONIA-nak ez sikerült, és valóságos függőség alakult ki már egy nap használat után. A gép visszaadása után többször azon kaptuk magunkat, hogy a munkahelyi notebook képernyője felé közelít az ujjunk, és csak az utolsó pillanatban eszméltünk fel, hogy ez már nem az a gép.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
