30 nappal
A lengyel fejlesztők egyszer már bebizonyították, hogy a szláv mondavilágra és a kelet-európai hagyományokra építve is lehet világszerte sikeres szerepjátékot készíteni. A The Witcher 3 után azonban nem csak Geralt indult új kalandokra, hanem az alkotók egy része is: Konrad Tomaszkiewicz, a játék rendezője 2022-ben több korábbi CD Projekt Red-munkatársával együtt megalapította a Rebel Wolves csapatát. Az új stúdióhoz idővel a Witcher-sorozat és a Cyberpunk 2077 további veteránjai is csatlakoztak, így már az első bejelentés előtt sejteni lehetett, hogy nem egy apró, néhány órás projekttel szeretnének majd bemutatkozni. A kezdetben még csak Dawnwalker munkacímen emlegetett játék mögé 2022 végén a NetEase is beállt kisebbségi befektetőként, két évvel később pedig a Bandai Namco vállalta el a kiadói feladatokat. A The Blood of Dawnwalkert végül 2025 januárjában, stílusosan telihold idején leplezték le, az ezt követő hónapokban pedig fokozatosan mutatták be a történetet, a nappal és éjszaka között változó játékmenetet, valamint az úgynevezett narratív sandbox rendszerét. A nagyszabású akció-szerepjáték így alig négy és fél évvel a Rebel Wolves megalapítása után jutott el a megjelenésig, ráadásul a készítők már jó előre jelezték, hogy Koen történetét egy hosszabb saga első fejezetének szánják.
A középkori környezet, a szörnyek és a morálisan kétes döntések miatt persze lehetetlen nem észrevenni a The Witcher 3 örökségét, a Rebel Wolves azonban nem egyszerűen egy vámpírokkal megtöltött Witchert akart készíteni. A történet felépítéséhez elsősorban a klasszikus asztali szerepjátékok szabadságából merítettek, ahol a játékos nem egy előre kijelölt útvonalat követ, hanem saját döntéseivel alakítja a kalandot. A vámpíros világra Anne Rice Interjú a vámpírral című regénye, a Drakula és a Nosferatu különböző feldolgozásai is komoly hatást gyakoroltak. Az igazán érdekes kérdés így nem az volt, hogy felismerhető-e a csapat korábbi munkáinak hatása, hanem az, hogy a The Blood of Dawnwalker képes-e kilépni Geralt árnyékából, és saját jogán is emlékezetes szerepjátékká válni.
[+]
Hirdetés
A történet a XIV. században, a Kárpátok hegyei között megbúvó Vale Sangora vidékén játszódik, ahol a háborúk pusztítása után a fekete halál is alaposan megtizedelte a lakosságot. Az emberi uralkodók képtelenek megfékezni a járványt, a káoszt pedig a korábban az árnyékban rejtőző vámpírok használják ki. Vezetőjük, az ősi Brencis előbb a saját vére által kínál gyógyulást és védelmet a kétségbeesett embereknek, majd társaival megdönti a helyi földesurak hatalmát. A felszabadításnak tűnő beavatkozás azonban hamar újfajta elnyomássá változik: a vámpírok istenekként kezdenek uralkodni, a túlélők pedig vérrel fizetnek a biztonságukért. E vidék egyik kisebb településén, Lasleában – vagyis a mai Erdély területén található Szászszentlászlón – él Koen és családja. A falu néhány lakója idővel megelégeli Brencis elnyomását, és lázadást szervez ellene, kísérletük azonban vérbe fullad: a felkelők többségét megölik, Koent pedig Brencis megpróbálja vámpírrá változtatni. Az átalakulás viszont nem a tervek szerint alakul, így a fiúból egy egészen más szerzet, úgynevezett hajnaljáró lesz. Koen két létforma határán reked: nappal emberként járja a vidéket, éjszaka viszont vrakírrá, azaz vámpírrá változik. Miután Brencis foglyul ejti a családját, harminc napja és harminc éjszakája marad arra, hogy megerősödjön, szövetségeseket találjon, és végül szembeszálljon a vámpírúrral. Hogy eközben mennyit őriz meg saját emberségéből, és kit hajlandó feláldozni szerettei megmentéséért, az már kizárólag a döntéseinken múlik.
[+]
Koen családjának megmentésére harminc napot kapunk, de azt már senki nem mondja meg, hogy ezt az időt pontosan mivel töltsük. Vale Sangora szinte azonnal szabadon bejárható, a különböző küldetéseket pedig tetszőleges sorrendben teljesíthetjük – vagy akár teljesen figyelmen kívül is hagyhatjuk. Ha valaki különösen magabiztos, rögtön a bevezető után megrohamozhatja Brencis erődjét, ám megfelelő felszerelés, képességek és szövetségesek nélkül nem érdemes sok sikerre számítani. A feladatunk tehát kezdettől világos, az odáig vezető út megtervezését viszont teljes egészében ránk bízza a játék. A harminc nap szerencsére nem valós időben telik, így nem kell attól tartanunk, hogy egy hosszabb felfedezőút vagy elhúzódó harc miatt lemaradunk valamiről. A nappalok és az éjszakák nyolc-nyolc időszegmensből állnak, amelyeket bizonyos küldetések, cselekedetek, párbeszédlehetőségek és fejlesztések mozdítanak előre. Ezek költségét a játék előre jelzi, míg a bóklászás, az összecsapások és számos kisebb tevékenység egyetlen percet sem emészt fel értékes időnkből. Ennek köszönhetően akár az egész térképet körbejárhatjuk anélkül, hogy közelebb kerülnénk a határidőhöz. A megoldás egyszerre őrzi meg a sürgősség érzetét és enged bennünket nyugodtan felfedezni, még ha időnként kissé mesterségesnek is hat, hogy a világ türelmesen várakozik a következő fontos döntésünkre.
[+]
Nyolc szegmens elhasználása után következik a napszakváltás, ami nemcsak a környezetet, hanem Koen teljes működését is megváltoztatja. Kár, hogy ezt mindig egy töltőképernyő intézi el, így nem láthatjuk menet közben besötétedni a vidéket vagy átalakulni főhősünket. Ez különösen azért furcsa, mert az emberi és vámpíri én közötti kettősség a játék egyik legfontosabb eleme, amit egy látványosabb átmenet sokkal jobban kihangsúlyozhatott volna. A völgy nem tartozik a műfaj legnagyobb nyílt világai közé, de éppen elegendő helyet kínál ahhoz, hogy változatos útvonalakon indulhassunk Brencis ellen. Útközben banditákat vadászhatunk le, bajba jutott embereket menthetünk meg, szörnyekkel számolhatunk le, valamint kisebb és nagyobb küldetéseket vállalhatunk. Az ellenfelek és feladatok mellett látható koponyák jelzik, hogy az adott kihívás mennyire veszélyes számunkra, ezért általában időben kiderül, ha túl korán tévedtünk egy nehezebb területre. A pályán szétszórt szentélyek gyorsutazási pontként, tárolóként és fejlődési helyként egyaránt szolgálnak, új vidékekre azonban először mindenképpen gyalog kell eljutnunk. Ló híján ezért érdemes korán megszerezni a gyorsabb közlekedést segítő képességeket, amelyek közül a farkassá változás bizonyult talán a leghasznosabbnak.
[+]
A területeket felfedő, félig leomlott tornyokhoz már Koen éjszakai képességeire van szükség, emberként ugyanis képtelenség feljutni a tetejükre. Vámpírként rövidebb távolságokra teleportálhatunk, valamint a falakon és mennyezeteken is mozoghatunk, legalábbis amikor a rendszer hajlandó együttműködni velünk. A teleportálás több alkalommal is elérhetetlennek jelölt könnyedén megközelíthető pontokat, a falról a tetőre történő átfordulás pedig szintén gyakran problémát okozott. Olykor Koen már a tetőn állva is vízszintesen folytatta a mászást, máskor pedig képtelen volt megkapaszkodni egy látszólag elérhető peremben, és egyszerűen a mélybe zuhant. Az alapötlet remekül illik a vámpírléthez, a kivitelezés azonban még némi finomhangolásért kiált – alighanem ez lesz az első hetek frissítéseinek egyik fókusza. A küldetések többségénél nemcsak azt dönthetjük el, hogy mikor foglalkozunk velük, hanem azt is, hogy miként jutunk el a végükig. Egy jókor megszerzett információ, egy megkímélt szereplő vagy egy kevésbé békés választás később megkönnyítheti, megnehezítheti vagy teljesen megváltoztathatja a történetszál lezárását. Nincsen hagyományos, mindent jó és rossz pontokba rendező erkölcsi rendszer: segíthetünk másokon, kihasználhatjuk őket, vagy akár teljesen magukra is hagyhatjuk a bajba jutott embereket. A narratív sandbox papíron és a gyakorlatban is rengeteg szabadságot ad, ám a küldetések kötetlen sorrendjére nem minden párbeszédet sikerült megfelelően felkészíteni. Előfordult, hogy Koen olyan információ hallatán lepődött meg, amelyet mi már jó ideje ismertünk, az NPC-k pedig gyakran ugyanúgy viselkedtek vele vámpíralakban, mintha teljesen átlagos halandóként állt volna előttük.
[+]
z éjszaka nemcsak új útvonalakat és képességeket nyit meg, de az egyre növekvő vámpíri a vérszomjjal is meg kell küzdenünk. Ilyenkor Koent sem ételekkel, sem az emberek számára készített fogyóeszközökkel nem gyógyíthatjuk, életerejét kizárólag vérrel állíthatjuk helyre. Táplálkozhatunk állatokból, ellenfelekből vagy szükség esetén ártatlan járókelőkből is, a döntés következményei azonban könnyen túlmutathatnak néhány elveszített erkölcsi ponton. Ha egyetlen életerőszegmenssel kezdünk beszélgetésbe, Koent felemésztheti az éhség, és akaratunk ellenére is végezhet a másik féllel, ami akár egy hosszabb küldetéssorozatnak is egy pillanat alatt véget vethet. A harcrendszer szintén igyekszik eltérni a szokásos könnyű és erős támadások váltogatásától. Az ellenfelek négy irányból csaphatnak le, nekünk pedig lehetőség szerint ugyanennek megfelelően kell védekeznünk. A helyes irányba végrehajtott, pontos hárítás nem emészti az állóképességet, de akkor sem maradunk teljesen védtelenek, ha nem választunk irányt: az általános blokkolás ilyenkor is felfogja a támadást, csak jóval többet vesz ki Koenből. A koponyával jelzett, kivédhetetlen csapások elől természetesen ki kell térnünk, a beállítások között pedig a védekezés több részletén is könnyíthetünk, ha valakinek nem áll kézre a rendszer.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
