Hirdetés

A V7 belépője: három monitor

V7 monitorok

Bizonyára sokaknak ismerős már a Videoseven márka, illetve a Videoseven monitorok, a nagyobb hipermarketekben nem egyszer nagyon jól járt, aki szemfüles volt, és akcióban sikerült megcsípnie például a 22 colos típust nevetségesen alacsony áron. Ugyanakkor bizonyára vannak néhányan, akik csak most hallanak először a V7-ről, számukra lehet érdekes ez a cikk. A V7 (2006 október előtt még Videoseven) szeretne ismertebbé válni, ezért a Proharder! számára három monitort biztosított a közelebbi szemrevételezésre. A V7 az az Ingram Micro LCD monitorokra és tévékre, illetve projektorokra specializálódott márkája. A PH! három, első ránézésre sem túlságosan különböző monitort tesztelt le, a 17 colos D1711-et, a 20 colos S20PD-t és a 22 colos D22W11-et.


Csomagolás [+]

A nálunk járt három típus közül kettő (a 17-es és a 22-es) szinte egy az egyben megegyezik, a 20 colos egy teljesen eltérő „személyiség”. Ez már a csomagoláson is látszott, ugyanis a D1711 és a D22W11 ugyanolyan dobozban érkezett, míg az S20PD egy ettől eltérő designt kapott.


Mellékelt kellékek [+]

A monitorok mellé csomagolt kellékek tekintetében megegyezik a három típus: a dobozban találtunk egy gyors üzembe helyezési útmutatót, egy részletes, többnyelvű leírást tartalmazó CD-t, audiokábelt, tápkábelt, analóg jelkábelt, egy garanciakártyát és egy papírt, amely a monitorok garanciális idejének lejárta után 1000 forintos kedvezményre jogosít egy esetleges javíttatás esetén. A V7 monitorokra 3 év teljes körű helyszíni garancia érvényes, hibás pixelek esetén a V7 az ISO 13406-2 szabványt tartja mérvadónak.


V7 D1711 és D22W11 szemből, illetve hátulról [+]

Kibontva a csomagolást, a talpat saját kezűleg kell összeilleszteni a monitorral. Mint látható a képeken, a D1711 és a D22W11 külsőleg 99%-osan megegyezik, még a színük is, csak a talpuk formája tér el. A káva igen keskenyre sikerült, és talán kicsit jellegtelen – ez persze nézőpont kérdése, vannak, akik az egyszerűséget kedvelik –, mindössze egy V7 logót találunk rajta, még a kezelőszervek jelmagyarázata sincs felfestve. A monitorok külseje tucattermék benyomását kelti, találkoztunk már ilyen kijelzőkkel, nincs is ezzel probléma, ha az ár is ehhez igazodik. Plusz pont, hogy a panelek szellőzése a hátoldalon található kis szellőzőnyílásnak köszönhetően megoldott.


V7 S20PD ugyanígy [+]

Az S20PD kicsit más, mintha a tervezőmérnökök némileg igényesebbek lettek volna az S20PD megrajzolása során. A káva ezúttal szürke lett (a fekete és a szürke a legelterjedtebb színek), és kicsit szélesebb, mint a másik két kijelző esetében. A V7 logót itt is középen találjuk, alatta pedig a kezelőgombokat a felfestett jelmagyarázatokkal. A két szélen a „rácsok” mögött a zajkeltő található (mindhárom típus rejteget speakert); sokat ne várjunk tőlük, de ez szinte az összes hangszórós monitorról elmondható. Valójában az S20PD azért érdekes, mert bár egy 20 colos kijelzőről van szó, maximális felbontása 1600x1200 helyett 1400x1050, tehát a 17"-os monitoroknál pixelszámban alig jobb, viszont a pixelméret emiatt jóval nagyobb.


A monitorok oldalról [+]

Kezelőszervek


A talpak [+]

A panelek magassága nem állítható, az elforgatásra sincs lehetőség, és előre- és hátradöntésben sem jeleskednek; ebből azért sejthető, hogy a három V7-est milyen célra szánták. A talpak műanyagból készültek, nem különösebben nehezek, felszerelésük nagyon egyszerű és evidens, de szépségre nem tartoznak az „élvonalba”.

A csatlakozások mindhárom burkolaton könnyen elérhetők, ugyanis a paneltartó szerkezet teljesen statikus. A csatlakozók számát tekintve egyik monitor sem villog, az egyetlen analóg jelbemeneten kívül egy audiobemenetet találtunk, az utolsó csatlakozó pedig arra ad lehetőséget, hogy árammal lássuk el a szerkezetet... Mivel digitális jelbemenet nincs egyik típuson sem, a jövőre nézve nem sok jóval kecsegtetnek, hiszen a HDCP nem támogatott: így hogyan nézünk majd HDCP-védett HD-filmeket rajta?


A csatlakozók és a kezelőszervek (D1711 és D22W11, illetve S20PD) [+]

Elérkeztünk a kezelőszervekhez, ahol a két feketeség és a szürkeség teljesen különbözik. A D1711 és a D22W11 öt gombbal rendelkezik, ezek a káva alatt találhatók, nincs hozzájuk jelmagyarázat, ugyanis az OSD pontosan a gombok felett jelenik meg, és mindig mutatja, hogy melyik gombot kell nyomni az egyes funkciók eléréséhez. Ötletes a megoldás, ugyanakkor kicsit igénytelen is. Viszont ami még kevésbé tetszett nekünk, az a gombok kezelése: a gombok kemények, sokszor nagyon könnyű összekeverni őket, és a sok nyomkodás után (kalibrálás) meg is fájdult tőlük az ujjunk (szerencsére ez egy szélsőséges esetnek tekinthető). Az S20PD ezen a téren hagyományosnak mondható, a kezelőgombokat a kijelző alatt találjuk, ezekkel nem volt különösebb problémánk.


A D1711 és a D22W11 OSD-je [+]

Ezek után már nem ért minket meglepetésként az OSD terén tett felfedezésünk: a D1711 és a D22W11 itt is megegyezik. Mint már említettük, az OSD pontosan a kezelőgombok felett jelenik meg (a pozíciója nem állítható), és az egyes funkciók (menübe belépés, előrelépés, hátralépés, kilépés stb.) jele pont az adott kezelőgomb felett található, tehát elvileg ez egy igen egyszerűen kezelhető és okos megoldás, mégis voltak vele problémáink. Az OSD szerkezeti felépítése könnyen megszokható, de a kezelése nehézkes, túl sokat kell nyomkodni a gombokat ahhoz, hogy elérjünk egy adott funkciót, főleg ha félrenyomtunk és véletlenül elállítottunk valamit. A színkezelés a szokásos, ugyanakkor négy előre beállított profilt érhetünk el, ezek a General, Movie, Picture és Game névre hallgatnak; mi a tesztelés során a Generalt használtuk.


Az S20PD-n így néz ki [+]

Az S20PD OSD-je ezzel szemben teljesen szokványos felépítésű és egyszerűen kezelhető menürendszerrel rendelkezik, ráadásul a gombokkal sincs probléma. Az OSD pozíciója állítható, de nem teljesen manuális a helymeghatározás, csak előre definiált pontokra helyezhetjük át. Az S20PD menüjében találtunk egy CM Engine névre hallgató menüpontot, ez a fényerőt és a kontrasztot kalibrálta be valamilyen, a monitornak tetsző értékre, ám sem színhelyesség, sem szemkímélés szempontjából nem javított a helyzeten. A szürke V7-es három előre definiált profillal érkezik, ezek a Picture, Text és Economy mód, mi a Picture módot használtuk a tesztelés során.

Hirdetés

Most pedig kapcsoljuk be a monitort, lássuk, hogy mire képesek! A következő táblázatban összegeztük a három monitor specifikációit, mint látható, nagyon sok a hasonlóság közöttük, főleg a 17-es és a 22-es hajaz egymásra. Mindhárom típus TN+film panelre épül, tehát a gyártó irodákban, a nagyobb modelleket otthon egy kis játék közben képzelte el. Érdekesség, hogy a két fekete még a panel gyártóját tekintve is megegyezik, ezek AUO, az S20PD pedig CHI MEI Optoelectronics kijelzőt tartalmaznak. Ebből még túl sok következtetést nem vonhatunk le, hacsak nem azt, hogy a D22W11-ben ugyanaz a panel lapul, amit Belinea 22W Artistline-ban és a Samsung Syncmaster 226BW-ben is megtalálhattunk. A specifikációk szerint a D1711 és a D22W11 kb. hasonló paraméterekkel bír, viszont az S20PD kicsit lassabb, alacsonyabb a kontrasztaránya és kicsit kisebbek a betekintési szögei. Eddigi tapasztalatainkból kiindulva TN+film paneleknél a meghatározott betekintési szögek nem tekinthetőek mérvadónak, ugyanis a technológiából kifolyólag ha szembe ülünk a monitorral, akkor már a fejünk mozgatása során változnak a színek. Hasonlóképpen, nincs az a felhasználó, aki a tényleges felhasználás (játék, filmnézés) során megállapítja az 5 és 8 ms-os kijelző közötti különbséget, keresve az utánhúzást persze más a helyzet.

Monitor típusaV7 D1711V7 S20PDV7 D22W11
TechnológiaTN+film
A panel gyártója / típusaAUO M170EG01 VDCHI MEI Optoelectronics M201P1-L01AUO M220EW01 V0
Válaszidő5 ms tipikus8 ms tipikus5 ms tipikus
A panel mérete17 hüvelyk20 hüvelyk22 hüvelyk
Felbontás1280x1024 (pixelméret: 0,264 mm)1400x1050 (pixelméret: 0,2916 mm)1680x1050 (pixelméret: 0,282 mm)
Kontrasztarány800:1600:11000:1
Fényerő300 cd/m2
Vízszintes betekintési szög160 fok (5:1)150 fok (5:1)160 fok (5:1)
Függőleges betekintési szög160 fok (5:1)130 fok (5:1)160 fok (5:1)
Megjelenített színek száma16,2 millió
CsatlakozókD-Sub és audio-in
Teljesítményfelvételmaximum 35 wattmaximum 55 watt
Bruttó fogyasztói ár41 500 Ft49 900 Ft54 900 Ft
Gyártó honlapja
Termék honlapja
D1711
S20PD
D22W11

Színhűség, képminőség

A három monitort szokásos módszereinkkel teszteltük le. Mindhárom típus analóg jelbemenettel rendelkezik, ez pedig egy DVI-hoz szokott szemnek eleinte okozhat problémákat. Érdekes, az elsőként tesztelt D1711-nél észleltünk egy kis zavaró életlenséget, de a második és harmadik monitornál már nem. Hogy ez annak köszönhető-e, hogy a szemünk hozzászokott az életlen képhez, vagy a V1711 tényleg életlenebb volt a másik két V7-esnél, ez egy jó kérdés.

Először a monitorok képminőségével kapcsolatos teszteket végeztük el. A kalibrációt a GretagMacbeth Eye One Display 2 kalibrátorral és a LaCie Blue Eye Pro nevezetű szoftverével végeztük. A kalibrációs program azt vizsgálja, hogy a bemért 18 szín milyen mértékben tér el a referenciától. Ennek meghatározására használatos a deltaE, amely kifejezi két különböző szín távolságát egy színrendszeren (sRGB) belül. Minél kisebb egy adott szín deltaE értéke, annál közelebb áll a referenciához, vagyis annál jobb. Általános szabály a LaCie programja esetében, hogy ha a deltaE nagyobb, mint 3, akkor a megjelenített szín erősen eltér az elvárt színtől, vagyis szemmel is jól látható a különbség. Ha a deltaE kisebb, mint 2, akkor a LaCie programja sikeresnek véli a kalibrációt, ugyanis a különbség olyan minimális, hogy az szabad szemmel nem látható. És ha a deltaE kisebb, mint 1, akkor a színhűség tökéletesnek mondható.


V7 D1711 kalibrálás előtt és után


V7 S20PD kalibrálás előtt és után


V7 D22W1 kalibrálás előtt és után

A grafikonokon jól látható, hogy a három V7-es monitor gyári beállítások mellett a színhűség tekintetében nem túlságosan optimalizált, 6 és 8 közötti átlagos deltaE értékeket mértünk, a maximális eltérések pedig elérték a 24-et is, ami egyenesen katasztrofális arra nézve, hogy az adott monitor bármilyen profi munkához mennyire is ajánlható. Úgy vettük észre, hogy mind a három típus inkább a kék színt favorizálja, így a szürke árnyalatai is rosszul jelentek meg. Belépőszintű monitorokról van szó, így elég valószínűtlen, hogy bárki bekalibrálná ezeket a megvétel után, de a kíváncsiság kedvéért megnéztük, hogy ideális esetben mire képesek a V7-esek: az eredmények egyértelműek, a színhűség mindhárom típuson megközelítette a tökéletest, 0,5-0,6 átlagos deltaE-t mértünk, és kalibrálás után még a maximumok is 1,8-ra csökkentek.


V7 D1711 kalibrálás előtt és után


V7 S20PD kalibrálás előtt és után


V7 D22W1 kalibrálás előtt és után

Az Eye One Match kalibrációs szoftver kalibrálás után egy másik módszerrel ábrázolja a monitorok színhűségét. Az ábrákon az látható, hogy a videokártyából származó RGB színkódok milyen mértékben egyeznek meg a monitoron megjelenő színekkel. A megegyező színek mindig a szürke egy árnyalataként jelennek meg. A szürkeárnyalatok minél jobban megegyeznek, annál jobb a színhűség, tehát a három alapszínt jelképező vonalnak lehetőleg minél inkább egymásra kellene feküdnie. A GretagMacBeth programja szerint sem változik jelentősen a helyzet, viszont érdekesnek tűnik az S20PD szereplése, ugyanis a görbék elég szépen illeszkednek egymásra, igaz, a Blue Eye Pro szerint is az S20PD színreprodukciója volt a legközelebb a jó értékekhez. A másik két V7-es kalibrálás után ugyan javult az eredeti állapothoz képest, de profi munkára alkalmatlanok.


D1711 / S20PD / D22W1 [+]

Ezek után következett a fekete tesztelése. Nem tettünk mást, mint hogy a monitorokat sötétben (ahogy a filmeket is szokás nézni) lefényképeztük, miközben egy teljesen fekete hátteret jelenítettünk meg rajtuk. A monitorok bemérése során kapott fekete értéke itt mérvadó szokott lenni, de ez a szám nem képes kifejezni a panel egyenletességét. A képek önmagukért beszélnek, olcsó paneleknél nem szokatlan az oldalsó csóva, bevilágítás. A 17-es és 20-as típusoknál ráadásul elég szerencsétlenül is jön ez így ki, hiszen a TN panelek lentről felfelé haladva sötétednek, ha erre rátesz egy lapáttal a beszűrődő CCFL fényforrás, akkor a panel felső régiójában bizonyos helyekről nézve teljesen sötét lesz a megjelenített kép. A 22"-os típus kivétel, ugyanis esetében fent és oldalt szűrődik be a fény, ami valamilyen szinten kiegyenlíti a viszonyokat.

Betekintés


A V7 D1711 színei különböző pozíciókból nézve [+]


A V7 S20PD színei különböző pozíciókból nézve [+]


A V7 D22W1 színei különböző pozíciókból nézve [+]

Megnéztük a monitorok betekintési szögeit is. Tudni kell, hogy az egyes paneltípusok (TN, MVA/PVA, IPS) ebből a szempontból eltérő jellemzőkkel bírnak a technológiából kifolyólag. A legrosszabb ebből a szempontból a TN+film panel, mely vízszintesen és függőlegesen sem rendelkezik baráti értékekkel, ez főleg akkor érhető tetten, amikor a monitort szemből nézve már a panel szélén sem olyan a színt látunk, mint kellene. A három V7 monitor TN+film paneles, ezért ebből a szempontból ugyanúgy teljesítettek, esetükben csak a szélső és jóindulattal a felső nézet elfogadható, bár már ez is komoly színtorzulásokkal jár együtt. Fentről nézve nagyon nagy a kontrasztarány csökkenése, míg lentről szemlélve a panel egyszerűen besötétül.

Az utánhúzást játékokkal (Quake 3 és 4, Gears of War, NFSPS, stb.) és filmekkel egyaránt vizsgáltuk. A három monitor ezen a téren is nagyon hasonlóan viselkedett: az utánhúzás sehol sem volt észlelhető, bár az S20PD-nél, ha csak erre koncentráltunk, a PixPerAn programmal már picit hosszabbnak látszott az utánhúzás-autócska, viszont ez a mindennapi életben szerintünk nem vehető észre. Filmeknél az LCD monitorokra jellemző problémák előjöttek, de ez minden LCD monitorra igaz. Az utánhúzást megpróbáltuk képekkel is illusztrálni, ehhez a PixPerAn nevezetű programot vetettük be, melyet már másodszor használtuk a megszokottól eltérő módon. Korábban egy szemmel megállapított utánhúzás-képkockát készítettünk, és így hasonlítottuk össze a monitorokat. A módszer jól működött egészen addig, amíg az egyes kijelzőknek elég hosszú volt a válaszideje, vagyis volt utánhúzása. Viszont ez a módszer 2–8 ms-os monitorok összehasonlítására már korlátozottan alkalmas, hiszen ezeket a szem gyakorlatilag ugyanolyannak látja. Ezért ezúttal azt csináltuk, hogy a PixPerAn jobbról balra száguldozó kisautóját felvettük kamerával (másodpercenként 15 képkocka), majd a felvételből kiválogattuk a legjobb (legkisebb utánhúzású) és a legrosszabb (legnagyobb utánhúzású) képkockákat. Ezzel ha nem is precíz, de mindenképpen összemérhető módon ábrázolható az egyes monitorok utánhúzása, hiszen ha a kamerával mindig ugyanolyan beállítással vesszük fel a kiskocsit, akkor a felvételek összehasonlíthatóvá válnak. Lássuk ezt a gyakorlatban. A bal oldalon látható a legjobb eset, a jobb oldalon pedig a legrosszabb.


V7 D1711 legjobb és legrosszabb eset


V7 S20PD


V7 D22W11 legjobb és legrosszabb eset

A PixPerAn-os teszt is csak megerősített minket abban a hitünkben, hogy a D1711 és a D22W11 közel ugyanolyan ebből a szempontból, az S20PD pedig picit le van maradva tőlük. A D1711 legjobb képkockáján a második „szellemautó” kevésbé látszik, mint a D22W11 képén, tehát a gyakorlatban valószínűleg a D1711 válaszideje a legalacsonyabb. A legrosszabb eset mindkét monitornál nagyjából azonos volt, ez pedig megegyezett az S20PD sebességével.

Értékelés

Értékelés


V7 monitorok voltak a tesztpadon [+]

Három V7 márkájú monitor járt nálunk, és végeredményben semmilyen meglepetés nem ért minket. A három kijelző belépőszintű tulajdonságokkal bír, ennek megfelelően átlagosan szerepeltek az összes tesztben, külsőre is átlagosak voltak, de ezen a szinten nem is várható el más. Ha a gyártó komolyan versenyezni akar a konkurenciával – akikből márpedig akad bőven –, akkor azt az árak csökkentésével tudja megtenni. A D1711 jelenleg 41 500 forint, ennyiért már kaphatunk más márkájú, hasonló paraméterekkel rendelkező, ráadásul DVI-os monitort is (LG, BenQ, HannsG, Xerox). Az S20PD végfelhasználói ára 49 900 forint, ez szintén nem túl kedvező a V7-re nézve, ugyanis ezen az áron több nevesebb gyártó kínál az S20PD-nél kívánatosabb modelleket, melyeken ráadásul van DVI-bemenet is, igaz, ezek többségében wide kijelzősek (például Samsung 206BW, LG L204WT). Ha kimondottan az 1400x1050-es felbontásra fáj a fogunk, akkor az S20DP-nek nincs túl sok ellenfele, így alacsony ára miatt van létjogosultsága. A D22W11-nek még nagyobb a konkurenciája, hiszen a legtöbb nagy gyártó kiadta saját 22 colos wide kijelzőjét, ezek közül néhányat mi is bemutattunk. A D22W11 54900 forint, tehát az olcsóbb 22"-os wide monitorok között kell helytállnia, de még ilyen árszinten is nagyon komoly ellenfelei vannak. Az a szerencséje, hogy belsőre ezek a kijelzők nagyjából ugyanúgy teljesítenek (ez igaz a másik két típusra is a saját árkategóriájában), tehát itt is inkább az dönt, hogy a vásárlónak szüksége van-e a DVI-ra, és hogy tetszik-e neki külsőre a monitor: a D22W11 nem a valaha látott legelragadóbb kijelző, de vannak, akik az egyszerű dizájnt kedvelik, tehát nem reménytelen a D22W11 helyzete sem.

fLeSs

A V7 monitorokat az Ingram Micro Magyarországtól kaptuk tesztelésre.

Azóta történt

Előzmények

Hirdetés