Hirdetés
„...szunnyad már minden lény"
Ettől függetlenül vannak enyhítő tényezők, mint a lépteink hangját elfedő esőzés és vihar, vagy éppen a feltámadó szél moraja, továbbá azon hasznos eszközünk, amivel a környezeti zajok intenzitását és a saját magunk által keltett hangok kontrasztját tudjuk nyomon követni. Ez nagyvonalakban felfogható az Alien: Isolationben látott mozgási szenzor itteni megfelelőjének, sőt, akár replikájának is, amennyiben a kisegítő beállításokban bekapcsoljuk, hogy mutassa, hogy a környezetben ólálkodó lények mennyire figyeltek fel jelenlétünkre (ez azonban nem hiába van alapból kikapcsolva, mert rombolja a beleélés mértékét).
[+]
Értelemszerűen amire ügyelnünk kell, hogy cselekedeteinket folyamatosan próbáljuk úgy végrehajtani, hogy ne ugorjunk a környezeti zajok fölé. Bár az első hiba csak felkelti a környezetben ólálkodó vadász figyelmét (melynek vészjósló morajlására egyértelműen felkapjuk majd a fejünket), több óvatlan mozdulat a szörny megjelenését hozza magával, még több ügyetlenkedés pedig könnyűszerrel a halálunkhoz vezethet. A három nehézségi fokozat közül ráadásul én a legnehezebben ugrottam neki a kalandnak, itt pedig tényleg mindent át kellett gondolni, főleg azért, mert maximum érzékenységgel bekapcsoltam a mikrofonomat is, hogy még a való életbeli reakcióim hangja miatt is izgulnom kelljen.
[+]
A legfeszültségteljesebb pillanatok mindenesetre azok, amikor különféle navigációs kihívásokat kell teljesíteni – pl. akadályokat leküzdve eljuttatni egy fadeszkát a fészerből az árokhoz, a túloldalra való átkeléshez – mindezt úgy, hogy egy, vagy több szörny a környéken portyázik, és még azokat is kerülgetni kell. Persze tárgyak eldobásával el lehet terelni a figyelmüket, de amikor rájön egy asztmaroham a főszereplőre, akkor ez se sokat ér. Ez utóbbinak esélye egyébként egyre inkább nő, minél több fizikailag megterhelő cselekvést – pl. mászást, cipelést – hajtunk végre, vagy poros területen, netán egy szörny közelében tartózkodunk, mérsékelni pedig csak helyenként elszórt, felkutatható gyógyszerekkel lehet.
[+]
Bár a játékmenet többnyire kimerül a fentebb részletezett ‘hangmérnöki’ tevékenységekben, ez a recept remekül működik, színesítő elemekként pedig kapunk egy-egy elvétett logikai feladványt, feljegyzések formájában kibontott extra történeti elemeket, illetve némi tárgymenedzsmentet is a gyógyszerek, valamint a lámpánkba való elemek gyűjtögetése és beosztása által. Talán a játékmenet egyszerűbb mivoltának tudható be így az is, hogy balanszbeli problémákba és hibákba se nagyon futottam bele, bár azért volt legalább két olyan opcionális szakasz, ahol érthetetlen módon akárhogy lopakodtam, nem lehetett az ambiens zajok alatt maradni – ami többször instant game overt eredményezett.
[+]
Technikai oldalról bár a játék többnyire mentes az Unreal Engine-re jellemző akadásoktól, optimalizáció terén még bőven lett volna mit csiszolni rajta. Viszonyításként míg a gépemen maxon (ám RT nélkül) vígan pörög 120 fps-sel a Cyberpunk 2077, addig itt visszafogott beállítások mellett is frame-genre volt szükség ugyanezen érték eléréséhez (azonos felbontás mellett). Az eltérő képarányok és felbontások nem megfelelő támogatása is fájó probléma, így a képeken látható ultrawide támogatást nekem kellett a játékba moddolnom. A Steam pedig hiába van tele panaszokkal, a fejlesztőcsapat ezt letudja annyival, hogy az efféle limitációkra a művészi víziójuk integritása és egyben tartása miatt van szükség (és véletlenül sem arról van szó, hogy nem adnak alapvető hozzáférhetőségi lehetőségeket a felhasználóknak).
[+]
Összegzés
Az A Quiet Place: The Road Ahead folytatja a filmek által kikövezett utat, és a legutóbbi részhez hasonlóan megfelelő érzékkel ötvözi a feszültségteljes, idegtépő, izgalmas pillanatokat az átélhető és azonosulható emberi sorsokkal és küzdelmekkel – csak éppen videojátékos formában. Nem biztos, hogy ez a komplexebb irányvonal mindenkinek be fog jönni – ahogy ez a stílusváltás a filmrajongók körében sem aratott osztatlan sikert. Azonban akik nyitottak valami másra, valami többre, azok nyugodtan tegyenek egy próbát vele – én nem találkoztam ennyire immerzív és magával ragadó horrorral a Resident Evil 7-8 párosa óta.
Az A Quiet Place: The Road Ahead október 17-én jelent meg PC-re, PS5-re, és Xbox Series konzolokra.
Az A Quiet Place: The Road Ahead legjobb vonásai:
- Erős narratív fonal, érzelmekben gazdag pillanatokkal;
- immerzív, feszültségteljes és izgalmas játékmenet;
- hatásos hangulatfestő elemek (aláfestő zenék, környezeti történetmesélést szolgáló elemek).
Az A Quiet Place: The Road Ahead legrosszabb vonásai:
- Nincs FOV csúszka és normális képarány/felbontástámogatás PC-n;
- apróbb pályadizájn- és balanszbeli hibák;
- lehetne jobb az optimalizáció.
Koncz Dávid
