A Nikon AF-S 35 mm F1.8G rövid bemutatója

Képminőség

Mint mindig, egy objektív legfontosabb tulajdonsága a képminőség (persze a mérete és a tömege sem elhanyagolható tényező), így ezt – szokásunkhoz híven – részletesebben megvizsgáltuk a Nikkor AF-S Nikkor 35 mm F1.8G esetében is. Mivel itt egy nagy fényértékű lencserendszerrel álltunk szemben, ezért elsősorban annak nyitott rekesz melletti képminőségére voltunk kíváncsiak, hiszen általában nem azért veszünk nagy „F-értékű” objektíveket, hogy azokat több FÉ-vel lerekeszelve használjuk. Első körben a peremsötétedés, avagy vinyettálás mértékére derítettünk fényt, íme animációnk:

Látható, hogy f/4.0 alatt igen erősen jelen van a peremsötétedés, ami teljesen f/4.5-f/5.6 körül szűnik meg. Persze fényképezőgépen belül, vagy a nyers fájlok feldolgozása során megszabadulhatunk a nem kívánatos hatástól, de van, hogy kifejezetten jó hangulatot ad egy-egy felvételnek.

Hirdetés

Ezt követően megnéztük a színhibákat, avagy a színes kontrasztéleket, hogy mennyire vannak jelen nyitott rekesz mellett, s mennyire kell lerekeszelni az optikát ahhoz, hogy ezek eltűnjenek.

F1.8-on kifejezetten erős a kromatikus aberráció, de F4.0-re rekeszelve ez a jelenség megszűnik, illetve olyan minimális mértékűre zsugorodik, hogy nem zavaró a jelenléte. A tesztábrán kevésbé, a valós világban fotózva viszont annál hangsúlyosabban látszottak a lilás elszíneződések. Ha fényképezőgépünket nem JPEG, hanem RAW felvételek rögzítésére állítottuk, akkor a hívás során ezt a hibajelenséget is könnyen, egy-két csúszka elhúzásával korrigálni lehet.

Nagylátószögű objektíveknél igen gyakori a becsillanásokra való hajlam, ám a vizsgált Nikkort nem tudtuk olyan helyzetbe hozni, hogy ezt a hatást előcsalogassuk. Fenti összeállításunkon – és majd később, a képmintáinkon is – látszik, hogy nyugodtan elhelyezhetjük akár a Napot is a kompozíció egyik sarkába, akkor sem találkozunk majd becsillanásokkal.

Az AF-S Nikkor 35 mm F1.8G írisze (rekesze) hét, lekerekített formájú lamellából áll, így teljesen nyitott állásban nagyon szép háttérelmosást (bokeh) tapasztalhatunk. Ha a téma hátterében fényforrások találhatóak, akkor azok elmosott formája egészen F2.5-ig teljesen kör alakú lesz, majd kicsit szűkebb állásban, F2.8-tól ezek már láthatóan kezdenek szögletesedni. Minél szűkebb a rekesznyílás, annál könnyebben számolhatjuk meg az íriszlamellákat ezeken a fényfoltokon.

Mivel a 35 mm már nagylátószögnek minősül, így számoltunk azzal, hogy látni fogunk némi hordótorzítást, s a Nikkor valóban mutatott is ilyet, de ennek mértéke nem volt zavaró, sőt észrevenni is csak a tesztábrán lehetett.

Végül az optika részletgazdagságának jártunk utána, ahol a kép közepét, illetve bal felső sarkát vettük nagyító alá. Ehhez a teszthez használt Nikon D800-at stabil állványra szereltük körülbelül egyméteres távolságra a tesztábrától, majd élőképes módba, kézi élességállításra kapcsoltuk, és az élőkép maximális kinagyítása mellett állítottuk be a megfelelő fókuszt. Utána minden egyes fotót 2 mp-es időzítővel készítettük el, hogy a legapróbb bemozdulás se zavarhassa meg az eredményt. Azt tapasztaltuk, hogy középen F2.8-túl kezd borotválni a Nikkor, míg az extrém sarkok F4.0-5.6 környékén lesznek majdnem tökéletesek.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!

Hirdetés

  • Kapcsolódó cégek:
  • Nikon

Azóta történt

Előzmények

Hirdetés