Hirdetés
Carpenter nyomában
A négyfős kooperatív lövöldék vonzereje elég könnyen megfogható: kevés olyan műfaj létezik, ahol ennyire gyorsan fontos lenne a csapatmunka, és ahol ennyire természetesen keletkeznének a közös élmények. A horda-shooterek akkor működnek igazán jól, ha a játékmenet nem akar mindent túlkomplikálni, mégis elég változatos ahhoz, hogy ugyanaz a pálya vagy futam még századjára is kicsit más döntéseket és más tempót kérjen. A Left 4 Dead is ezért lett etalon: nem a rendszerek túlbonyolításával nyert, hanem azzal, hogy következetesen a kooperációra és a mindig tökéletesen adagolt nyomásra épített. Azóta sokan próbálták ugyanezt az érzést megragadni eltérő hangsúlyokkal: a Vermintide 2 és a Darktide a fejlődésrendszerrel és a tematikus világgal erősített, a World War Z a tömegdömping látványára épített, a Back 4 Blood pedig nyíltan a szellemi örökös szerepére pályázott. Jó játékok így is születtek, de kevés olyan akadt, amely ugyanazzal a magabiztos ritmusérzékkel és természetességgel tudta volna megidézni a Left 4 Dead csapatdinamikáját. Ebbe a mezőnybe próbál most belépni a John Carpenter’s Toxic Commando is, láthatóan a klasszikus receptet célozva.
Ha valaki nem ismerné a nevet: John Carpenter a modern horror és sci-fi egyik legismertebb amerikai alakja, rendezőként és forgatókönyvíróként évtizedeken át azt a feszesebb, minimalista szemléletet képviselte, ahol a hangulat, a feszültségépítés és a pontos ritmus gyakran fontosabb a látványos túlzásoknál. A neve azért vált ennyire erős hívószóvá, mert alkotóként sokszor nem csupán a képi világ formálásához kötődött, hanem a zenei oldalhoz is szorosan kapcsolódott, és a szintetizátoros horrorhangzás mára szinte összeforrt vele. A Toxic Commando esetében a név jelenléte nem puszta díszítés: a Saber Interactive egy későbbi fejlesztési szakaszban kereste meg a rendezőt, amikor már megvolt az alapötlet és a játékmenet iránya, de a csapat kifejezetten azt a filmes hangvételt és Carpenter-féle tónust akarta beemelni, amit a neve jelent a műfajban.
[+]
A Toxic Commando a közeljövőben játszódik, ahol egy nagyszabású tudományos kísérlet a Föld magjának erejét próbálja megcsapolni. A projekt azonban kiszámítható módon katasztrófába torkollik, és kiszabadít egy Sludge God nevű lovecrafti entitást. E jelenség nem egyszerűen veszélyt hoz, hanem szó szerint átformálja a környezetet: a talaj és a táj mérgező iszappá alakul, az emberekből pedig fertőzött, élőhalott-szerű szörnyetegek válnak. A hatóságok az érintett területek lezárásával próbálják kordában tartani a helyzetet, miközben a világ nagy része a megszokott rend szerint működik tovább. A káosz felszámolására nem egy elit egységet küldenek, hanem egy olcsóbban felbérelhető megoldást: itt lép be a képbe a Toxic Commando csapata, akik küldetésről küldetésre próbálják megtisztítani a területet és visszaszorítani a Sludge God hordáit.
[+]
A játék során négy játszható karakter közül választhatunk: Walter, Ruby, Cato és Astrid állnak rendelkezésre. Ők alapvetően a küldetések közbeni párbeszédekkel vannak jelen, a választás viszont érdemben nem befolyásolja a játékmenetet, így inkább az dönt, kit tartunk szimpatikusnak. Ami ténylegesen számít, az a kasztrendszer és az osztályok képességei: minden class kap egy aktív skillt és több passzív bónuszt, és ugyanazt az osztályt többen is vihetik egyszerre. A négy foglalkozás jól elkülönül: a Striker támadásra épít, és a fő képességével gyorsan képes kisebb hordákat eltakarítani, a Defender védőpajzsot húz fel, ami a védelem mellett a társak képességeinek töltését is gyorsíthatja, az Operator támogatói szerepet ad és drónjával különféle trükköket tud bemutatni, a Medic pedig nyilván gyógyító aurával képes a csapatot gyorsan rendbe tenni. A skillek visszatöltése ráadásul nem pusztán a szokásos időalapú számlálóval megy, de a fertőzöttek darálásával is rövidíthető a visszaszámláló.
[+]
A kampány három fejezetre, azon belül összesen kilenc pályára van bontva, amelyek közül az egyik a tutorial. A pályákon különféle feladatokat teljesítünk, de a cél pedig minden esetben az invázió fékezése és a terület megtisztítása. Ezek félig nyitott zónák: a kisebb pályaterületeken belül szabadon mozoghatunk, a haladást pedig nem kizárólag gyalog, hanem jellemzően járművekkel oldjuk meg – ráadásul több küldetés kifejezetten igényli is, hogy adott járgányt használjunk. A feladatok nem kifejezetten összetettek: eljutni egy pontra, járművet vinni A-ból B-be, tárgyakat összegyűjteni, generátorokat beüzemelni, vagy bizonyos szakaszokat megvédeni a zombihordáktól. Emellett minden küldetéshez társul egy mellékcél is, ami többnyire adott ellenféltípusok levadászását vagy meghatározott mennyiségű nyersanyag begyűjtését kéri.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
