A legkisebb ugrifüles: Olympus OM-D E-M10

  • (f)
  • (p)
Bemutató – Írta: | 2014-03-05 10:26

Végre Magyarországra is megérkezett az Olympus OM-D gépcsaládjának legkisebb tagja, az E-M10.

Külvilág, ergonómia

Az Olympus OM-D gépcsaládja – mondhatni – beért, hiszen mára az E-M10-zel már „minden szinten” kínál egy-egy fényképezőgépet az érdeklődőknek: a 2012 elején bemutatott E-M5 a középkategóriát, a tavaly ősszel tesztelt E-M1 a felsőkategóriát, míg az E-M10 a belépőszintet képviseli. Sokan úgy vélték, hogy a most bemutatott masinával az Olympus az E-M5 utódját fogja letenni az asztalra, ám amint azt a példa is mutatja, nem így lett, az E-M5 továbbra is forgalomban marad. A gyártó besorolása ne tévesszen meg senkit – szó sincs arról, hogy az E-M10 egy lebutított gép lenne, sőt, bizonyos pontokban még az E-M5-ön is túlmutat!

Amint az a fenti fényképen látható, máris megvan az első eltérés a többi OM-D géphez képest: az E-M10 rendelkezik beépített villanóval, ami ráadásul kellően magasra nyílik, így a vörösszemhatás könnyedén elkerülhető. A beépített vakunak azonban ára van, ugyanis az E-M5 „puklijában” nem csak az elektronikus kereső lencserendszere és a hozzá tartozó elektronika található, hanem az öttengelyes képstabilizátor mozgásérzékelője is – az E-M10 „EVF aknájából” ez az érzékelő – helyhiány miatt – kikerült, a mérnököknek pedig máshová kellett bepasszírozniuk a stabilizátor szenzorait. Mivel az E-M10 sem épp egy óriás, így nem igazán állt rendelkezésre a szükséges hely. Ennek következtében a mozgásérzékelőn butítani kellett, így lett az ötből háromtengelyes stabi – legalábbis Toshiyuki Terada, a japán gyártó egyik vezetőjének elmondása szerint (a hivatkozott információk egy interjúban hangzottak el, ami itt található). Hogy mennyire hatékony az új, egyszerűbb rendszer, azt cikkünkben kicsit később megvizsgáljuk.

Ettől eltekintve az E-M5 és az E-M10 elölnézetből nagyon hasonlít egymásra: az AF segédfénye ugyanott található, a markolat is szinte ugyanolyan (az E-M10-é picivel szélesebb a bajonett felé), csupán a pukli alacsonyabb az újoncnál.

Hátulról nézve már valamivel izgalmasabb a helyzet: az E-M10-ről lemaradt az AP2 (tartozékoknak szánt) aljzat, és az E-M5-nél ergonómiai bakiként emlegetett lejátszás és funkció 1 gomb is jól (értsd: könnyebben) elérhető helyre került, bár hüvelykujjunkkal még mindig nyújtózkodni kell egy kissé. Az E-M10 hüvelyktámasza szélesebb, szerintünk kényelmesebb lett, az E-M5-nél az időjárásálló felépítés miatt kissé érzéketlen kurzorgombok itt kifogástalan nyomásponttal rendelkeznek. A többi kezelőszerv ugyanott lelhető fel, mint az E-M5-ön, így az E-M10-et másodgépként megvásárlóknak nem kell egy új kezelőfelületet betanulniuk. Az új OM-D masina az E-M5 elektronikus keresőjét örökölte, ami ugyan nem veheti fel a versenyt az E-M1-be építettel, de ennek ellenére a mai napig nagyon jól használható.

Egy másik, korábban kifogásolt elérhetőségű ponton is módosítottak a mérnökök: az USB és a HDMI csatlakozó átkerült a bal oldalról a jobbra; immár nem kell a gumifedél nyitását megelőzően ledönteni a kijelzőt, hogy hozzáférhessünk a csatlakozókhoz.

A fentiek miatt viszont le kell mondanunk a memóriakártya szeparált elhelyezéséről, az ugyanis átköltözött a gépváz aljára, ahol az akkumulátor is található. Ez nem túl nagy baj, tapasztalatunk szerint kisebb és közepes méretű cseretalpakat használva is hozzáférhető, cserélhető a két komponens.

Ha már kicsit fentebb említettük a kijelzőt: az E-M10 egérmozija, bár ugyanúgy 3”-os és érintésérzékeny, mint az E-M5 -é, felbontása viszont a régebbi modell 610 000 képpontjához képest jelentősen meg lett növelve, így az E-M10-ben már 1,037 millió képpontban gyönyörködhetünk. Az LCD az új masinánál már nem OLED, hanem hagyományos jellegű, kontrasztja talán valamivel gyengébb – erős napsütésben azonban egyik képe sem látható túl jól.

Felülnézetből is megmaradt a nagy hasonlóság, mintha két tojásra néznénk le: bal oldalt a módválasztó tárcsa, jobb oldalt pedig a két vezérlőtárcsa mellett a felvételt indító gomb és a funkció 2 nyomógomb található.

Az Olympus mérnökei ezúttal hallgattak a felhasználók (és a szaksajtó) visszajelzéseire, így E-M10-ben az E-M5-nél tapasztalt bakikat a lehető legjobban korrigálták. Igaz, kisebbnek tűnik, mint az eggyel fölé pozicionált készülék, de közben mégsem az. Kezelhetősége most már pont jó; a csiszolatlan gyémánt formát öltött!

Adatlap

Olympus E-M10
Érzékelő típusa, mérete 4/3" Live MOS szenzor
Effektív felbontás 16,1 MP
Optika cserélhető
Bajonettrendszer m4/3 bajonett
Pormentesítő rendszer van, ultrahangos
Képstabilizátor van, szenzormozgatásos, háromtengelyes
Záridő 1/4000 - 60 mp (maximum 30 perc bulb módban)
Kijelző érintésérzékeny, dönthető 3"-os TFT LCD 1 037 000 képpontos felbontással
Kereső elektronikus kereső 1 440 000 képpontos felbontással, 100%-os képfedéssel, 1,15-szörös nagyítással, -4/+1 dioptriaállítási lehetőséggel, 18 mm-es betekintési távolsággal, három választható stílussal
Belső memória nincs
Támogatott memóriakártyák SD/SDHC/SDXC
AF típusa kontrasztérzékelő AF-rendszer 81 AF-mezővel (81 mező, Csoportos (9 mezős), Egyes (normál), Egyes (kicsi), 800 mező (manuális kiválasztás nagyított nézetben))
AF módok egyszeri AF, folyamatos AF, egyszeri AF+MF, követő AF
ISO érzékenységtartomány 200-25 600 1/3 és 1 FÉ lépésekben, válaszhtaó "LOW" értékkel (kb. az ISO 100 megfelelője)
Fénymérés módja TTL nyitott rekeszes fénymérés 324 mérőmezővel, ESP, szpot, középre súlyozott fénymérés
Fehéregyensúly automata, manuális, fehéregyensúly sorozat (3 kép +/- 2, 4, 6 mired lépésenként), egyérintéses fehéregyensúly, Kelvin fok választásos, volfrám, fénycső 1, napfény, vaku, felhős idő, árnyék, víz alatti, meleg színek megtartása be/ki
Vaku van, 8,2-es kulcsszám ISO 200-on, 1/250 mp legrövidebb vakuszinkron idővel
Vakuüzemmódok - automata, manuális (Full, 1/4, 1/16, 1/64), vörösszemhatás-csökkentés, lassú expozícióra szinkronizált villantás vörösszemhatás-csökkentéssel, lassú expozícióra szinkronizált villantás, lassú expozíció második redőnyre szinkronizált villantással, derítő villantás, vakutiltás, TTL automata, FP Manuális, FP TTL automata;
- külső vakuvezérlés: automatikus, vörösszemhatás-csökkentés, lassú expozícióra szinkronizált villantás, lassú expozíció második redőnyre szinkronizált villantással, derítő villantás exkluzív vakuval, manuális;
- vezeték nélküli vakuvezérlés: maximum 4 csatornán, aktiválás és vezérlés a beépített vakuval
Exponálás egy kép; sorozatfelvétel (8; 3,5 kép/mp) maximum 20 RAW, illetve a memóriakártya kapacitásáig JPEG-ben; önkioldó
Üzemmódok P, A, S, M, filmfelvétel, sémák, művészi szűrők, intelligens automata, "Photo Story"
Sémák Portré, e-portré, Tájkép, Tájkép + Portré, Makró, Sport, Éjszakai felvétel, Éjszakai felvétel + Portré, Gyermekek, Világos tónus, Sötét tónus, Digitális képstabilizátor, Makró, Természetfotó, Gyertyafény, Naplemente, Dokumentum, Panoráma, Tűzijáték, Vízpart és Hó, Halszem konverter, Makró konverter, 3D, Nagylátószögű konverter, Csillagfény
Nyers (RAW) fájl van, 12 bites ORF formátum
Videofelvétel van, MOV (H.264) és AVI (Motion JPEG) formátum
Videó minősége Full HD 1920x1080 (16:9) 30p, 24 Mbps (MOV);
Full HD 1920x1080 (16:9) 30p, 16 Mbps (MOV);
HD 1280x720 (16:9) 30p, 12 Mbps (MOV);
HD 1280x720 (16:9) 30p, 8 Mbps (MOV);
HD 1280x720 (16:9) / 30 kép/mp (AVI Motion JPEG);
640x480 / 30 kép/mp. (AVI Motion JPEG) 29 perc (16Mbps);
14 perc (SD) / 7 perc (HD) (AVI Motion JPEG);

Max. fájlméret: 4 GB (AVCHD); 2 GB (Motion-JPEG)
Extrák művészi szűrők (Pop Art, Lágy fókusz, Halvány és világos szín, Világos tónus, Szemcsés film, Pinhole, Dioráma, Kereszthívás, Drámai tónus, Lágy szépia, Key Line, Akvarell); beépített EVF; 3 tengelyes képstabilizátor; Photo Story; time lapse felvétel; stop motion felvétel; érintésérzékeny kijelző; Wi-Fi
I/O interfész USB 2.0, HDMI
Áramellátás BLS-5 Li-ion akku, 7,2 Volt, 1150 mAh
Méret 119,1 x 82,3 x 45,9 mm
Tömeg 396 gramm akkuval és memóriakártyával együtt
Váz anyaga magnéziumötvözet
Fogyasztói ár 209 990 Ft (csak a váz), 279 990 Ft (váz + 14-42 mm EZ objektív)
Garancia 2 év (3 év az Olympus Mintaboltban vásárolva)

Működés

Az Olympus OM-D E-M10 menüje teljesen azonos a többi OM-D és újabb PEN (E-P3-tól) vázakéval, így ezúttal nem térünk ki rá ismételten. A készülék gyorsmenüje sem változott a korábbi gépekéhez képest: az OK megnyomásával megjelenik a kijelző jobb szélén az adott funkció, míg a kép alján a funkcióhoz tartozó paramétereket találjuk. A gyártó szerencsére megtartotta a már az E-M5-nél is látott „szupermenüt”, ahol az összes, a képalkotás szempontjából fontos paramétert egy képernyőn láthatjuk. Ide tartoznak többek között a dátum, az érzékenység, a fehéregyensúly, a fénymérés, a fókuszmód, a fókuszmező, a színtér, a felbontás, a működési mód, az expozíciós értékek és mások. Itt érintéssel választhatjuk ki azt a paramétert, amit meg szeretnénk változtatni; az új értékek bevitele a vezérlőtárcsák segítségével történik.

Rátérve a készülék működésére, a nyújtott szolgáltatásokra és funkciókra az mondható el, hogy az E-M10 az E-M5 teljes tudástárával rendelkezik, ami még részben az E-M1 újdonságaival tovább is bővült. Mivel korábbi cikkeinkben (itt és itt) ezeket részletesen taglaltuk, itt csak érintőlegesen fogunk foglalkozni ezekkel, a hangsúlyt az újdonságokra, továbbfejlesztett szolgáltatásokra helyezzük.

A zárszerkezet továbbra is csak 1/4000 mp-ig gyorsítható, az 1/8000 mp megmaradt a csúcskategóriának (E-M1). A sorozatfelvételi sebesség maximuma ennél a masinánál „csak” 8 kép/mp (E-M5: 9 fps, E-M1: 10 fps); az elektronikus kereső egy az egyben át lett emelve az E-M5-ből, tehát meg kell elégednünk az 1,44 millió képpontos felbontással. Előnyére változott a kijelző, amely immár nem OLED, hanem hagyományos TFT LCD, a valamivel csökkent kontrasztot (tényleg alig észrevehető) a nagyobb felbontással (610e versus 1037e képpont az E-M10 javára) kompenzálták a mérnökök. Az autofókusz rendszer ugyanolyan gyors használat közben, mint a két másik OM-D-nél, azonban itt a fázisérzékelő mezőkről le kell mondanunk (az az E-M1 kiváltsága), cserébe több kontrasztérzékelő pötty áll rendelkezésre, mint az E-M5-ben (81 versus 35 mező).

Az E-M10-ben az Olympus legújabb jelfeldolgozó processzora, a TruePic VII dolgozik, ezzel gyorsult valamelyest a képalkotás, valamint hatékonyabb lett a zajszűrés. Eltűnt az AP2 (Accessory Port 2) aljzat, amit a legtöbb felhasználó amúgy sem használt semmire. Sokkal nagyobb érvágás, hogy az E-M10-en nincs mikrofon bemenet (se 3,5 mm-es Jack, se AP2-n keresztül), így a videózni vágyóknak meg kell elégedniük a beépített sztereó egység minőségével. Van viszont beépített vaku, ami már az egymagában való villogtatással is hasznos kiegészítője a gépnek, de ezzel a kis vakuval megvalósíthatjuk a külső, vezeték nélküli vakuvezérlést (ehhez természetesen olyan rendszervakura lesz szükségünk, amely támogatja a vezeték nélküli vezérlést). Az E-M10 nem időjárásálló felépítésű, így szakadó esőbe, komolyabb fagyba, sivatagba ne tegyük ki a természeti erőknek, mert a gépezet valószínűleg alulmaradna velük szemben.

Még egy nagy különbség, amit azonban külön szeretnénk kivesézni, hogy az E-M10 az E-M5-tel, az E-M1-gyel, de még a PEN E-P5 készülékkel ellenben is csak egy háromtengelyes képstabilizátorral lett ellátva (ennek okát cikkünk első pontjában részleteztük). Még a fotómasina megjelenése előtt heves párbeszédeket folytattak a márka rajongói arról, hogy miért kellett ennyire „megnyirbálni” az újoncot. Nos, utánajártunk a kérdésnek, hogy vajon valóban gyengébb-e az új rendszer, s ha igen, látványos-e a különbség az öttengelyeshez képest. Ehhez a vizsgálathoz egy E-M5 fényképezőgépet hívtunk segítségül, melyre ugyanazt az új, M.Zuiko Digital 14-42 mm F3.5-5.6 EZ ED MSC jelölésű palacsinta-zoomobjektívet csavartuk, mint amilyet az E-M10-en is bevetettünk (értsd: két azonos lencserendszerrel dolgoztunk egyszerre). Összesen három videót és egy állóképes tesztet készítettünk, amelyek eredménye itt látható:

Amint látható, kézben tartva 42 mm-es gyújtótávolság mellett (ekv. 84 mm) még az 1/5 másodperces záridő sem okoz gondot; biztosabb kezű szerkesztőinknek sikerült az 1/2 mp-et is kitartaniuk, de a nagy átlag az 1/5-öt biztosra veheti. Lássuk a mozgóképeket, ahol gyalogosan haladva, az E-M5 és az E-M10 párhuzamosan, egy közös rúdra csavarva rögzítik a környezetet. Ezeken a filmeken ne a képminőséget, hanem csakis a stabilizátorok munkáját figyeljük (a videók veszteséges tömörítést alkalmazva át lettek konvertálva, hogy méretük kisebb legyen az eredetinél)!

Nos, az E-M10 talán egy hangyányival érzékenyebb a hirtelen mozgásokra, mint az E-M5, de a különbség a két rendszer között csak erőltetett megfigyelés során vehető észre. A mérnökök ismét egy nagyon jó rendszert tettek le az asztalra, ami a hétköznapi használat során nem marad el az öttengelyes rendszer mögött.

Az E-M5-ben nincs WiFi modul – ezt a hiányt az E-M10-ben pótolták az Olympus szakemberei, így immár lehetőségünk van a teljes vezeték nélküli távvezérelhetőségre, a képek drót nélküli másolására, fotók szerkesztésére, illetve helymeghatározó koordináták hozzáadására. Filmünkben részletesen bemutatjuk, hogyan lehet az E-M10-et egy okostelefonnal összepárosítani és használni:

Nagy divat már egy ideje a time lapse, avagy időeltolásos mozgóképek készítése. Az Olympus E-M10 ebben is társunk, hiszen külön pontban foglalkozhatunk a beállításokkal a menüben. Videónk legfeljebb 999 fotóból állhat, megadhatjuk a gépnek a várakozási időt a felvétel kezdéséig (max. 24 óra 59 perc és 59 mp), az egyes felvételek közti intervallumot (maximum 24 óra 59 perc és 59 mp), illetve azt, hogy csak az állóképeket (RAW, JPEG, vagy RAW+JPEG), vagy videót (1280 x 720 @ 10 fps, 10,4 Mbps adatsűrűséggel, AVI formátum) is kérünk (a videó mellé a gép ugyanúgy elmenti a képeket az előzetes beállításokkal). Készítettünk egy nagyon rövid kis példát ehhez a szolgáltatáshoz:

Egy például csillagfotózással foglalkozó fotósnak érdekes új funkciót kapunk az E-M10-ben, ami a „Live Composite Mode” névre hallgat. Ennek köszönhetően hosszú expozíciós felvételeket figyelhetünk meg alakulásuk során (élőképen) – gondoljunk csillagsávokra, melyek szemünk láttára jönnek létre a fotómasina kijelzőjén. Ebben a módban legfeljebb három órás felvételeket készíthetünk. Működés közben a készülék a képeket egymásra helyezi (stacking – rétegezés), így minimalizálja a zajt (RAW módban is használható funkció). Az első kép minden ilyen felvételnél egy „dark frame”, aminek segítségével a fényképezőgép feltérképezi saját zajmintázatát, amit később a végtermékből kivon. Az egyes fotók közt fél másodperctől legfeljebb egy percig állíthatjuk be az időintervallumot. Sajnos, a rossz időjárás miatt ezt a funkciót nem tudtuk látványosan próbára tenni.

Mint minden Olympus masinánál, úgy az E-M10-nél is jelen vannak a művészi szűrők, melyeket az idők során nagyon megszerettünk mi magunk is. Használatuk egyszerű és pillanatok alatt látványos felvételek jöhetnek létre segítségükkel. Ráadásul a kreativitást is serkentik esetenként. A fotómasina lehetőséget ad művészi szűrős képsor készítésére, így később, a karosszék kényelméből dönthetjük el utólag, melyik képi hatás illik legjobban az elkapott pillanathoz.

A nagyszerű csúcsfény és árnyék „egyengető” funkció sem maradt ki az E-M10-ből. Csakúgy, mint többi OM-D kollégáinál, úgy itt is remek szolgálatot tesz erősen kontrasztos (tág dinamikájú) témák megörökítésekor. A két vezérlőtárcsával finomhangolhatjuk a kiégett és a bebukott képi részek megmentését.

Aki gyakran használ telefotó objektívet, bizonyára találkozott már olyan helyzettel, ahol a téma megörökítéséhez hiányzott még pár milliméter az objektív gyújtótávolságából. Az E-M10 erre a problémára is nyújt megoldást a digitális telekonverter funkciójával. Persze, a képminőség nem lesz olyan tökéletes, mintha eleve egy megfelelő gyútávú optikát használtunk volna, de ahhoz képest, hogy a fényképezőgép interpolációval hozza létre a plusz „nyújtást”, egyáltalán nem rossz a végeredmény!

Az E-M10 sokkal többet nyújt szolgáltatások terén, mint az E-M5, tehát ha csak a készülék funkcióit nézzük, nemhogy az E-M5 alá, hanem sokkal inkább fölé pozícionálható az újonc. Leginkább a „Live Composite Mode” nyerte el tetszésünket, ami bár eléggé szűk rétegnek fog örömet okozni, de nekik nagyon!

Képminőség

Az Olympus E-M10 fényképezőgépet a nálunk töltött rövid idő alatt kizárólag a mellékelt M.Zuiko Digital 14-42 mm F3.5-5.6 EZ ED MSC jelölésű palacsinta-zoomobjektívvel használtuk, egyelőre így tettük próbára a képminőségét. A laborban készített „zajos” képeket a masina JPEG és RAW fájljai alapján vizsgáltuk meg. Az E-M10 ORF kiterjesztésű nyers állományait az Adobe Camera RAW legfrissebb béta változatával (8.4.0.182) nyitottuk meg a gyári értékek megtartása mellett. Első körben jöjjenek is ezek a felvételek, ahol a készülék zajszintjét elemezhetjük kedvünkre.

A fényképezőgépen belül az összes zajszűrést kikapcsoltuk, majd ezután rekeszprioritásos módban, F5.6-os rekeszérték mellett, 2 mp-es önkioldóval, kézi élességállítást használva (stabil állványról) lőttük a fotókat a tesztábránkról. A fentiek alapján arra a következtetésre jutottunk, hogy ISO 3200-ig nagyon jó az Olympus újdonságának a képminősége, ám egy Fé-vel efölött, ISO 6400-on sem esik még szét a kép, de már látszik a „maszatolás”, a pixelek összefolyása. Színzaj nagyon minimálisan van jelen, inkább a foltosodás rontja le a felvételek minőségét. Mivel az ACR felhasznált változata még nem végleges, ezért a nyers képekből konvertált JPEG állományok fölött ne törjünk pálcát; a masina saját JPEG motorja viszont (ismét, Olympus-hoz hűen) nagyon jó munkát végez.

Amint majd a való világból származó képmintáinkon is látni fogjuk, az E-M10 semmiben nem marad el az OM-D család többi tagjainak képminőségétől. A friss szenzor azonban megköveteli a jó minőségű objektívek használatát; igaz, nagyon kevés idő állt rendelkezésünkre a szettel való ismerkedésre, de mintha az M.Zuiko Digital 14-42 mm F3.5-5.6 EZ ED MSC nem minden helyzetben tudott volna megfelelni a fényképezőgép képérzékelőjének – felbontóképessége - főleg távoli témák megörökítésekor – lehetett volna még egy fokkal jobb. Az E-M10 az Olympus-tól megszokott színvilágot hozza, ami nem adja vissza maradéktalanul a témák természetes színeit, de mégis kellemes élményt nyújt a szemnek.

Filmfelvétel és értékelés

Általában az Olympusnál a fényképezésre, az állóképek készítésére helyezik a hangsúlyt, ennek „köszönhetően” az eddigi m4/3-os masinák mozgóképes tudása és videóik minősége elmaradt a konkurens gyártókétól. Az E-M10 sem egy videokamera, de már egy fokkal jobb képet nyújt, mint a korábbi masinák. Legjobb minőségi beállítások mellett 22,4 Mbps-os az adatfolyam, amiből a kép 20,7 Mbps, a maradék a hangé (48 kHz-es mintavételezési frekvencia, 16 bites felbontás, sztereó). A képfrissítési frekvencia 29,97 fps, a szín-mintavételezés 4:2:0 arányú 8-bites színmélység mellett. A hangfelvételhez csak a beépített (sztereó) mikrofont használhatjuk, mert nincs semmiféle csatlakoztatási lehetőség a vázon. Bár van teljesen manuális expozíciós és dedikált mozgóképfelvételi mód, a záridőt és a rekeszt csak a felvételt indító gomb lenyomása előtt módosíthatjuk szabadon. Filmezéshez legfeljebb ISO 3200-at használhatunk. Felvételkor működhet a stabilizátor, és bekapcsolhatjuk a szélzajszűrést. Tesztvideó.

Értékelés

Még hogy belépő az OM-D családba! Ha eltekintünk az E-M10 és az E-M5 közti legfőbb különbségtől, mégpedig az E-M5 időjárásálló felépítésétől, akkor az E-M10 nemhogy jobb választás, hanem egyenest elsöprő győzelmet arat a nagy öreg fölött. Van Wi-Fi, megvannak a régi, kedvelt szolgáltatások, vannak művészi szűrők, de van a „Live Composite Mode” is. Ráadásul a sokat emlegetett háromtengelyes képstabilizátor is remekül teszi a dolgát – jelentős eltérés nem vehető észre az E-M5 és az E-M1 öttengelyes rendszeréhez képest.

Az állóképek minősége is nagyon rendben van, negatívumként tényleg csak a gyenge mozgóképfelvételi lehetőségeket tudjuk felróni az E-M10-nek. Kéne egy 3,5 mm-es mikrofonaljzat, kéne végre menet közben is állítható manuális mód, kéne végre nagyobb képfrissítési frekvencia (máshol már az 50/60 fps sem gond Full HD felbontásban) – tessék ezeket pótolni! Az E-M10 egy remek kis masina, még kezdő hazai ára sem mondható megfizethetetlennek, így kövér ajánlott díjat kap tőlünk.

Termék megnevezése Olympus OM-D E-M10
Jellemzés Maximalista belépő kategória.
Pró + Kiváló állóképminőség,
+ rengeteg dedikált kezelőszerv,
+ teljesen egyedire szabható kezelői felület,
+ jó beépített elektronikus kereső,
+ praktikus érintésérzékeny, dönthető kijelző,
+ hasznos és érdekes szolgáltatások, funkciók (pl. mágikus szűrők vagy a Live Composite Mode),
+ gyors és pontos AF-rendszer,
+ hatékony háromtengelyes képstabilizátor,
+ jó ár/érték arány.
Kontra - A vázhoz képest aránytalanul nagy kijelző,
- visszafogott filmfelvételi tudás (még mindig),
- nincs mikrofonaljzat.
Ergonómia
Képminőség JPEG
Képminőség RAW
Mozgóképek minősége
Mozgóképfunkciók
Ár/érték
Felépítés, anyaghasználat
Ennyire kellene


Olympus OM-D E-M10 fényképezőgép

MLaca

Az Olympus OM-D E-M10 fényképezőgépet a Olympus hazai kirendeltségétől kaptuk tesztelésre.