Működés
Az Olympus OM-D E-M10 menüje teljesen azonos a többi OM-D és újabb PEN (E-P3-tól) vázakéval, így ezúttal nem térünk ki rá ismételten. A készülék gyorsmenüje sem változott a korábbi gépekéhez képest: az OK megnyomásával megjelenik a kijelző jobb szélén az adott funkció, míg a kép alján a funkcióhoz tartozó paramétereket találjuk. A gyártó szerencsére megtartotta a már az E-M5-nél is látott „szupermenüt”, ahol az összes, a képalkotás szempontjából fontos paramétert egy képernyőn láthatjuk. Ide tartoznak többek között a dátum, az érzékenység, a fehéregyensúly, a fénymérés, a fókuszmód, a fókuszmező, a színtér, a felbontás, a működési mód, az expozíciós értékek és mások. Itt érintéssel választhatjuk ki azt a paramétert, amit meg szeretnénk változtatni; az új értékek bevitele a vezérlőtárcsák segítségével történik.
Rátérve a készülék működésére, a nyújtott szolgáltatásokra és funkciókra az mondható el, hogy az E-M10 az E-M5 teljes tudástárával rendelkezik, ami még részben az E-M1 újdonságaival tovább is bővült. Mivel korábbi cikkeinkben (itt és itt) ezeket részletesen taglaltuk, itt csak érintőlegesen fogunk foglalkozni ezekkel, a hangsúlyt az újdonságokra, továbbfejlesztett szolgáltatásokra helyezzük.
A zárszerkezet továbbra is csak 1/4000 mp-ig gyorsítható, az 1/8000 mp megmaradt a csúcskategóriának (E-M1). A sorozatfelvételi sebesség maximuma ennél a masinánál „csak” 8 kép/mp (E-M5: 9 fps, E-M1: 10 fps); az elektronikus kereső egy az egyben át lett emelve az E-M5-ből, tehát meg kell elégednünk az 1,44 millió képpontos felbontással. Előnyére változott a kijelző, amely immár nem OLED, hanem hagyományos TFT LCD, a valamivel csökkent kontrasztot (tényleg alig észrevehető) a nagyobb felbontással (610e versus 1037e képpont az E-M10 javára) kompenzálták a mérnökök. Az autofókusz rendszer ugyanolyan gyors használat közben, mint a két másik OM-D-nél, azonban itt a fázisérzékelő mezőkről le kell mondanunk (az az E-M1 kiváltsága), cserébe több kontrasztérzékelő pötty áll rendelkezésre, mint az E-M5-ben (81 versus 35 mező).
Az E-M10-ben az Olympus legújabb jelfeldolgozó processzora, a TruePic VII dolgozik, ezzel gyorsult valamelyest a képalkotás, valamint hatékonyabb lett a zajszűrés. Eltűnt az AP2 (Accessory Port 2) aljzat, amit a legtöbb felhasználó amúgy sem használt semmire. Sokkal nagyobb érvágás, hogy az E-M10-en nincs mikrofon bemenet (se 3,5 mm-es Jack, se AP2-n keresztül), így a videózni vágyóknak meg kell elégedniük a beépített sztereó egység minőségével. Van viszont beépített vaku, ami már az egymagában való villogtatással is hasznos kiegészítője a gépnek, de ezzel a kis vakuval megvalósíthatjuk a külső, vezeték nélküli vakuvezérlést (ehhez természetesen olyan rendszervakura lesz szükségünk, amely támogatja a vezeték nélküli vezérlést). Az E-M10 nem időjárásálló felépítésű, így szakadó esőbe, komolyabb fagyba, sivatagba ne tegyük ki a természeti erőknek, mert a gépezet valószínűleg alulmaradna velük szemben.
Még egy nagy különbség, amit azonban külön szeretnénk kivesézni, hogy az E-M10 az E-M5-tel, az E-M1-gyel, de még a PEN E-P5 készülékkel ellenben is csak egy háromtengelyes képstabilizátorral lett ellátva (ennek okát cikkünk első pontjában részleteztük). Még a fotómasina megjelenése előtt heves párbeszédeket folytattak a márka rajongói arról, hogy miért kellett ennyire „megnyirbálni” az újoncot. Nos, utánajártunk a kérdésnek, hogy vajon valóban gyengébb-e az új rendszer, s ha igen, látványos-e a különbség az öttengelyeshez képest. Ehhez a vizsgálathoz egy E-M5 fényképezőgépet hívtunk segítségül, melyre ugyanazt az új, M.Zuiko Digital 14-42 mm F3.5-5.6 EZ ED MSC jelölésű palacsinta-zoomobjektívet csavartuk, mint amilyet az E-M10-en is bevetettünk (értsd: két azonos lencserendszerrel dolgoztunk egyszerre). Összesen három videót és egy állóképes tesztet készítettünk, amelyek eredménye itt látható:
Amint látható, kézben tartva 42 mm-es gyújtótávolság mellett (ekv. 84 mm) még az 1/5 másodperces záridő sem okoz gondot; biztosabb kezű szerkesztőinknek sikerült az 1/2 mp-et is kitartaniuk, de a nagy átlag az 1/5-öt biztosra veheti. Lássuk a mozgóképeket, ahol gyalogosan haladva, az E-M5 és az E-M10 párhuzamosan, egy közös rúdra csavarva rögzítik a környezetet. Ezeken a filmeken ne a képminőséget, hanem csakis a stabilizátorok munkáját figyeljük (a videók veszteséges tömörítést alkalmazva át lettek konvertálva, hogy méretük kisebb legyen az eredetinél)!
Nos, az E-M10 talán egy hangyányival érzékenyebb a hirtelen mozgásokra, mint az E-M5, de a különbség a két rendszer között csak erőltetett megfigyelés során vehető észre. A mérnökök ismét egy nagyon jó rendszert tettek le az asztalra, ami a hétköznapi használat során nem marad el az öttengelyes rendszer mögött.
Az E-M5-ben nincs WiFi modul – ezt a hiányt az E-M10-ben pótolták az Olympus szakemberei, így immár lehetőségünk van a teljes vezeték nélküli távvezérelhetőségre, a képek drót nélküli másolására, fotók szerkesztésére, illetve helymeghatározó koordináták hozzáadására. Filmünkben részletesen bemutatjuk, hogyan lehet az E-M10-et egy okostelefonnal összepárosítani és használni:
Nagy divat már egy ideje a time lapse, avagy időeltolásos mozgóképek készítése. Az Olympus E-M10 ebben is társunk, hiszen külön pontban foglalkozhatunk a beállításokkal a menüben. Videónk legfeljebb 999 fotóból állhat, megadhatjuk a gépnek a várakozási időt a felvétel kezdéséig (max. 24 óra 59 perc és 59 mp), az egyes felvételek közti intervallumot (maximum 24 óra 59 perc és 59 mp), illetve azt, hogy csak az állóképeket (RAW, JPEG, vagy RAW+JPEG), vagy videót (1280 x 720 @ 10 fps, 10,4 Mbps adatsűrűséggel, AVI formátum) is kérünk (a videó mellé a gép ugyanúgy elmenti a képeket az előzetes beállításokkal). Készítettünk egy nagyon rövid kis példát ehhez a szolgáltatáshoz:
Egy például csillagfotózással foglalkozó fotósnak érdekes új funkciót kapunk az E-M10-ben, ami a „Live Composite Mode” névre hallgat. Ennek köszönhetően hosszú expozíciós felvételeket figyelhetünk meg alakulásuk során (élőképen) – gondoljunk csillagsávokra, melyek szemünk láttára jönnek létre a fotómasina kijelzőjén. Ebben a módban legfeljebb három órás felvételeket készíthetünk. Működés közben a készülék a képeket egymásra helyezi (stacking – rétegezés), így minimalizálja a zajt (RAW módban is használható funkció). Az első kép minden ilyen felvételnél egy „dark frame”, aminek segítségével a fényképezőgép feltérképezi saját zajmintázatát, amit később a végtermékből kivon. Az egyes fotók közt fél másodperctől legfeljebb egy percig állíthatjuk be az időintervallumot. Sajnos, a rossz időjárás miatt ezt a funkciót nem tudtuk látványosan próbára tenni.
Mint minden Olympus masinánál, úgy az E-M10-nél is jelen vannak a művészi szűrők, melyeket az idők során nagyon megszerettünk mi magunk is. Használatuk egyszerű és pillanatok alatt látványos felvételek jöhetnek létre segítségükkel. Ráadásul a kreativitást is serkentik esetenként. A fotómasina lehetőséget ad művészi szűrős képsor készítésére, így később, a karosszék kényelméből dönthetjük el utólag, melyik képi hatás illik legjobban az elkapott pillanathoz.
A nagyszerű csúcsfény és árnyék „egyengető” funkció sem maradt ki az E-M10-ből. Csakúgy, mint többi OM-D kollégáinál, úgy itt is remek szolgálatot tesz erősen kontrasztos (tág dinamikájú) témák megörökítésekor. A két vezérlőtárcsával finomhangolhatjuk a kiégett és a bebukott képi részek megmentését.
Aki gyakran használ telefotó objektívet, bizonyára találkozott már olyan helyzettel, ahol a téma megörökítéséhez hiányzott még pár milliméter az objektív gyújtótávolságából. Az E-M10 erre a problémára is nyújt megoldást a digitális telekonverter funkciójával. Persze, a képminőség nem lesz olyan tökéletes, mintha eleve egy megfelelő gyútávú optikát használtunk volna, de ahhoz képest, hogy a fényképezőgép interpolációval hozza létre a plusz „nyújtást”, egyáltalán nem rossz a végeredmény!
Az E-M10 sokkal többet nyújt szolgáltatások terén, mint az E-M5, tehát ha csak a készülék funkcióit nézzük, nemhogy az E-M5 alá, hanem sokkal inkább fölé pozícionálható az újonc. Leginkább a „Live Composite Mode” nyerte el tetszésünket, ami bár eléggé szűk rétegnek fog örömet okozni, de nekik nagyon!
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
