DVD-védelem
A DVD-Video formátum másolásvédelmi rendszere gyakorlatilag teljes csődöt mondott, ezért a kiadók egy része szívesen térne át egy másik (reményeik szerint a kalózkodásnak technikailag ellenállóbb) rendszerre, még akkor is, ha ennek optimális kihasználásához új megjelenítő beszerzésére kellene kényszeríteni a vásárlókat.
Bizonyára mindenki ismeri a sajtóban már ezerszer kivesézett történetet a DVD-Video másolásvédelmi rendszerének, a CSS-nek a feltöréséről. Lépjünk egy lépést hátra, hogy a teljes képet lássuk. Akárhogy is nézzük, a CSS feltörése sokkal több időt vett igénybe, mint azt a crackerek és a másolásvédelmi rendszer mindenhatóságát szajkózó kiadókon mulató felhasználók eleinte sejtették. Bár a nyilvános balhét a kiadók által meghurcolni próbált kamasz fiú vitte el, valójában a DVD-Video lemezeken alkalmazott CSS feltörése nem is annyira technikai bravúr volt, mint inkább az egyik szoftveres DVD-Video lejátszó program fejlesztését végző cég programozóinak trehánysága. Slendrián munkájuk miatt a crackerek megkaparintották a Xing lejátszó (emlékszik még rá valaki?) dekóderkulcsát, és bár állítólag abban az időben számos illegális csoport dolgozott már a CSS feltörésén, ennek a kulcsnak a kijutása, felfedése volt a legnagyobb döfés az addig szigorúan és sikeresen megőrzött kulcsok védelmi rendszerének. Ugyan sok cracker utólag azt állította, hogy már az elcsent kulcs nélkül is közel jártak a megoldáshoz, tény, hogy az első programok mind ezen a vonalon indultak el. A kiadók által nyilvánosan meghurcolni próbált fiú sokak szerint csak kivagyiságból vitte el a balhét, de azt is le kell szögeznünk, hogy a nyers dekóder algoritmushoz általa írt ügyes GUI (grafikus kezelői felület) tette valóban könnyűvé a védett lemezek másolását, "rippelését" az első időkben.
Meddig tarthat ki egy védelem?
Ameddig fel nem törik. De hogy milyen intenzitással állnak neki - mert minden bizonnyal neki fognak állni -, az attól függ, hogy mekkora az "igény" az adott rendszer kijátszására. Jó példa erre a DVD-Audio rendszer védelme, amely a DVD-Video lemezénél bonyolultabb, többlépcsős védelmi eljárást használ, amely ráadásul a dekódolt anyagok újraauthorizálása ellen is véd (ha sikerül is kinyerni a lemezről a hanganyagot, azt egy DVD-Audio authoring program nem fogja elfogadni forrásként, mert a stream nyomokban tartalmazza a korábbi kódolásra utaló jelzéseket, azaz digitálisan vízjelezett). A DVD-Audio rendszerét még nem törték fel, amit sokan azzal magyaráznak, hogy a SACD lemezekhez hasonlatosan az ilyen kiadványok műértőbb kedvelői (ráadásul többségük eredetiben is hajlandó megvásárolni a High End minőségű lemezeket) annyira kevesen vannak, hogy egész egyszerűen a popularitás hiányában senki nem veszi a fáradságot a rendszer védelmének megtörésére. "Amit ember védett le, azt egy másik ember fel is tudja törni" - olvashatjuk sokszor az internetes fórumok felhasználóitól, amikor kajánul kommentálják egy-egy újabb védelmi rendszer hangzatos sajtóbejelentését. A High Definition filmkiadásra tervezett másolásvédelem a jelek szerint viszont messze nem lesz olyan egyszerű eset, mint ahogy azt sokan képzelik.
A következőkben felsorolt másolásvédelmi, kriptográfiai eljárások sok tekintetben átfedik egymást, és egyelőre még nem tudni, hogy a végleges, hivatalos kiadású filmeken milyen kombinációban lesznek jelen, de bizton állíthatjuk, a készítők a lehető legbonyolultabb megoldást fogják választani a HD-kiadványokon.
Továbbfejlesztett titkosítás
Először is tisztázni kell, hogy bármelyik jelenlegi jelölt (HD DVD vagy Blu-Ray) is lesz a jövőbeni filmkiadás alapja, komoly másolásvédelemmel kell számolnunk. Ez a védelem azonban jóval túlmutat a korábbi CSS rendszer - mostani szemmel már egyszerűnek mondható - elvén, ugyanis jóval szorosabb interakciót feltételez és követel meg az adott kiadvány, a lejátszó (dekóder), sőt még a megjelenítésre alkalmazott eszköz között is. Az AACS (Advanced Access Content System) titkosítási rendszere 128 bites kulcsokra épül, a dekódoláshoz használatos eszköz saját kulcsának megfejtése, kijutása pedig önmagában nem ad akkora fegyvert a kalózok kezébe, mint a DVD-Video lemezek CSS-ének esetében. Ugyanis az AACS rendszerben komoly tényező a lejátszó egyedi (tehát minden egyes példánynál különböző) azonosító jele, amely a dekódolás aktív része, a lejátszó dekóderkulcsa és a lemezen található úgynevezett MKB (Media Key Block). Együttesen tehát három kulcs, azonosító jelenlétét követeli meg a rendszer, amelyből az egyik eleve már 128 bites titkosítással tárolódik a lemezen, és csak együtt alkalmasak a lényeges adatok (film, zene, multimédiás tartalom) lejátszásához feltétlenül szükséges, szintén 128 bites Media Key kinyerésére, amely azután egyedi azonosítóként funkcionál az adott lemez/lejátszó kombinációjához. Ugyanis az így kinyert Media Key által dekódolt anyagba számos digitális vízjel kerül a lejátszás és a digitalizálás során, tehát a dekódolt anyagból egyenesen visszafejthető, hogy melyik készüléken történt a lejátszása. Ha tehát sikerül is valamelyik lejátszóból a High Definition videoanyagot teljes pompájában kifejteni (később még szólunk a megjelenítésre alkalmas eszközökkel szemben támasztott követelményekről), akkor sem teljes a siker.
A kiadók - figyelvén az internetre, fekete csatornákra felkerült kalózkiadványokat - kizárhatják az illegális célra használt készülékeket a jövőben kiadott hivatalos kiadványok lejátszásából, olyan Title Key és Media Key Block variációkat használva az új megjelenésű filmeken, amelyek kizárják a védelem kriptográfiai rendszeréből a kalózkodással gyanúsított lejátszók egyedi azonosító jelét és dekóderkulcsát. Ha ehhez hozzávesszük, hogy az SPDC (Self-Protecting Digital Content) eljárás bevezetésével később végtelenül tudják variálni a lemezeken található kulcsok tárolásának titkosítását, mindjárt nem tűnik olyan egyszerűnek az új védelem kijátszása. Az AACS ráadásul mélyen integrálható a lejátszási felületet adó keretrendszer aktív folyamataiba, tehát a multimédiás kiadványok, jövőbeni filmek menüi és interaktív tartalma mögé programozott további ellenőrzések bővíthetik a védelem képességeit. Az alapvető védelmi rendszert nyilván nem lehetséges önmagából kifordítani, de ha ezt bővítik az SPDC-vel és a Blu-Ray esetén a ROM Mark néven emlegetett egyedi fizikai azonosítóval, akkor bizony sötétedik a horizont. Az AACS a kiadók szerint nem hogy korlátozza, de egyenesen segíti a felhasználókat, hiszen olyan bonyolult és összetett DRM (Digital Right Magament) található benne, amellyel könnyedén lehet engedélyezni vagy éppen (és ez lesz a gyakoribb) tiltani egy egy- vagy többgenerációs másolást, vagy egynél több kijelzőn történő szimultán lejátszást stb.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
