Nagyágyúk

A merőleges adatrögzítési eljárás 2006-os megjelenésével egyértelművé vált, hogy a merevlemezgyártók egy időre túlléptek a winchesterek méretének növelését illető problémákon. Bevezetése előtt a hagyományos merevlemezeken az információt hordozó, mágnesesen polarizált részek az írás/olvasás irányát tekintve egymást követve, hosszirányban (longitudinálisan) helyezkedtek el, az észak-dél polarizáció iránya párhuzamos volt a tányér felületével. Bár az újabb bevonatok lehetővé tették az egyes biteket hordozó felület zsugorítását, a technológia lassan elérkezett a megvalósíthatóság határához. A Perpendicular Magnetic Recording (PMR) esetében a polarizált részek nem egymás mellett, hanem egymáson, vagyis a tányér felületére merőlegesen helyezkednek el – így jóval kisebb az azonos mennyiségű adat biztonságos rögzítéséhez szükséges felület nagysága. Összehasonlításul: az új eljárással közel ötszörösére növelhető az adott területre rögzíthető adatok mennyisége (110-ről 500 gigabit/négyzethüvelykre). Az új technológia révén nem csak a merevlemezek mérete, de az adatsűrűség változásának köszönhetően a sebességük is megváltozott. A kérdés csupán az, hogy a legnagyobb cégek hogyan képesek ezt kihasználni, és milyen termékekkel rukkolnak elő.

Előző, háttértárolókkal foglalkozó tesztünkben 400 és 500 GB-os méretű, a kapacitás/ár arányában akkortájt legjobb mutatókkal rendelkező winchestereket vizsgáltunk meg. Az elmúlt fél év alatt a helyzet nem sokat változott, az 500 GB-os méret továbbra is igen jó vétel, de napjainkra a 750 GB kapacitású lemezek is kelendőek lettek, a gyártók a 250 GB-os bónuszért már nem kérnek irreálisan sok felárat (ezzel szemben a 750 és 1000 GB-os méretek között egyelőre még aránytalan az árkülönbség). Ezért döntöttünk úgy, hogy ezt a csoportot is alapos vizsgálódásnak vetjük alá. Szerintünk a csökkenő árak ellenére a 750 GB-os HDD-k egyelőre nem lesznek annyira népszerűek, mint az egy árkategóriával alattuk lévő 500-asok, egyszerűen azért, mert ez a méret már-már feleslegesen nagy. Természetesen ezt is ki lehet használni filmek, zeneszámok tárolására, vágására (ahogyan a leggyorsabb VGA-t is ki lehet fektetni), de hosszú távú tárolásra a felhasználók többsége inkább az optikai lemezeket választja. A HD tartalmak megjelenésével talán változhat a trend, de a 20–30 GB-os filmek merevlemezes tárolása legalábbis vitatható. Remélhetőleg már tényleg az olcsó és gyors SSD-k megjelenésére sem kell nagyon sokat várnunk, a winchesterek mindenesetre már kevésbé mozgatják meg az emberek fantáziáját. Ennek ellenére is azt kell mondanunk, még ezen a téren is van látnivaló, például érdekelne minket, hogy ha valaki úgy dönt, hogy korosodó, három-négy éves, 200 GB-os merevlemezét lecseréli egy effajta monstrumra, akkor mire számíthat? Már persze a tárkapacitás növekedésén felül – az újabb merevlemezek gyorsabbak is, vagy csak évek óta egy helyben toporog ez az iparág?

Hitachi Deskstar 7K1000 [+]

Első tesztalanyunk a Hitachitól származik, a munkaállomásokba szánt E7K1000 asztali változatáról van szó, a 7K1000-ről. Az 1 TB-os méretért folyó harcban ez a típus kapta meg az aranyérmet. A 7K1000 egyik szerencsétlensége, hogy mivel elsőként (a többieknél előbb) érte el a bűvös határt, a konkurenciánál kicsit elavultabb belsővel rendelkezik. A Hitachi az egyes merevlemezcsaládok legnagyobb méretű típusait általában öt tányérból építi fel, és ez igaz a 7K1000-re is, ami annyit jelent, hogy a tányérok 200 GB-ot tárolnak. Ezzel csupán az a probléma, hogy a tányérok számával együtt nő a zajszint és a melegedés is, éppen ezért emeltük ki, hogy a 7K1000-et (pontosabban annak felmenőjét) elsődlegesen a munkaállomásokba szánták. Na de most nem erre, hanem a 7K1000 750 GB-os változatára vagyunk kíváncsiak. A kisebbik modellben csak négy tányér pörög, ezeket 8 fej írja/olvassa. A szóban forgó lemezből ennél kisebb változat nem létezik, ugyanis az alsóbb szegmensben több másféle típus található, például a 7K500, P7K500, T7K500, tehát így is van miből választani. A 7K1000 szintén első volt a puffer méretének 32 MB-ra bővítésében, viszont az újításokat leszámítva a kisebb merevlemezeknél már megszokott paraméterekkel rendelkezik.

Samsung Spinpoint F1 [+]

A Samsung az utóbbi időben egyre jobban teljesít. Talán néhány évvel ezelőtt határozhatták el, hogy úgy igazán betörnek erre a piacra, és bizony, amit a koreai cég kiagyal, azt meg is valósítja. Az 500 GB-osok mezőnyében megismerhettük a Samsung Spinpoint T166-ot, amely tesztjeinkben rendkívül jó eredményeket ért el, gyors volt és halk. A megdöbbentő az, hogy a T166 még nem PMR technológiával készül, éppen ezért nyilvánvaló volt, hogy hamarosan megérkezik az utód, PMR-rel és ki tudja milyen áll-leejtős tulajdonságokkal. Ez lett az F1 széria, melyet most alkalmunk volt tesztelni. Az F1 a Samsung első PMR rögzítést használó merevlemeze, és a versenytársakat megelőzve elsőként alkalmaz 334 GB-os tányérokat, ami annyit jelent, hogy az 1 TB-os méret eléréséhez mindössze három tányérra van szüksége. Az F1 széria 160 GB-tól 1 TB-os méretig kapható, ami jó hír a még nem túl kicsi, de nem is túl nagy 320 GB-os méretűre áhítozók számára, hiszen ebben egyetlen tányér található, ennél fogva elvileg halkabb minden korábbi megoldásnál. A Spinpoint F1 a Hitachi 7K1000-hez hasonlóan 32 MB-os átmeneti tárolóval büszkélkedhet, tehát a sikerhez ezúttal is minden adott.

Seagate Barracuda ES (7200.10) [+]

A Seagate világszerte nagyon jó hírnévnek örvend, mégis amikor egy tesztről van szó, a legnagyobb gyártó legújabb típusait a legnehezebb beszerezni. A Barracuda családról híres cég már az asztali változat tizenegyedik kiadásánál jár, de a beszerzés nehézségei miatt csak a Barracuda 7200.10-et teszteltük le. Erről a típusról előző cikkünkben már esett szó, a 80 és 750 GB méretek között kapható merevlemez 500 GB-os változata 166 GB-os tányérokkal abban a mezőnyben igen jó mutatókkal rendelkezett, de amikor a gyakorlat került szóba, teljesítményét és zajszintjét tekintve sem tündökölt. A 750 GB-os változatban a 7200.10 legnagyobb, 188 GB-os kapacitású tányérjai dolgoznak, szám szerint négy darab, a gyártó ezt 16 MB pufferrel megfejelve indul a harcba. Valójában a 7200.10-ből is egy ES, azaz belépőszintű szerverekbe, illetve munkaállomásokban szánt (Enterprise) verziót sikerült kerítenünk; ez a nagy hírű NL sorozat átkeresztelkedve, belsőleg teljesen megegyezik a valódi 7200.10-zel.

Western Digital SE16 [+]

Az 1 TB-os kapacitásért folyó verseny közepette nem kapott rivaldafényt a WD Caviar SE16 750 GB-os változata, igaz, ezt a WD önmagának köszönhette, hiszen a többi gyártótól jelentősen lemaradva mutatta be saját fejlesztését. A Caviar SE16 és RE16 sorozat 400 és 500 GB-os változatai (de főleg a 400-as) nagyon jó vételnek bizonyultak, tesztjeinkben szépen szerepeltek. Az ott alkalmazott négytányéros koncepciót követve született meg a 750 GB-os változat, a Seagate-hez hasonlóan 188 GB-os lemeztányérok felhasználásával, ehhez már a WD-nek is szüksége volt a PMR alkalmazására. Ebből kifolyólag a 750 GB-os SE16 nem csak a méretből, de az adatrögzítési technológiából adódóan is más, mint a kisebbek. A WD az igazán „adatéhes” alkalmazásokhoz Caviar GP néven egy külön szériát jelentett be (ennek is létezik Raid Edition verziója), amelyből már kapható 1 TB-os, illetve 750 GB-os méretű változat is. Mi most az itthon is kapható, 250, illetve 750 GB között SE16 néven ismert WD-t teszteltük, 16 MB-os pufferrel.

A WD mellett a többi gyártó is egyre-másra mutatja be különböző, energiatakarékosságra utaló, hangzatosan elnevezett technológiáit. Ezekkel mi azért nem szoktunk külön foglalkozni, mert szerintünk egy asztali PC-ben a merevlemez a fogyasztás szempontjából a legelhanyagolhatóbb komponens, nem sokat nyom a latban, hogy a HDD 5 vagy 7 wattot fogyaszt. Ebből a szemszögből elsősorban a videokártyák és a processzorok kapnak kiemelt figyelmet.

Hirdetés

A résztvevők

Tesztkörnyezet

Kicsit régi, de még jó: Samsung Spinpoint P120 200 GB [+]

A négy fentebb megismert merevlemezt egy már kicsit koros, de még mindig üzemelő 200 GB-os Samsung Spinpoint P120-szal eresztettük össze. Arra voltunk kíváncsiak, hogy a régi HDD-k tulajdonosai mit várhatnak egy efféle váltástól. A P120 200 GB-os verziója 100 GB-os, hagyományos elrendezésű lemezeket tartalmaz, tehát tényleg igen elavultnak tekinthető a többi szereplőhöz képest.

Tesztprogramok

• HDTach
• PCMark 2005
• Intel Performance Evaluation and Analysis Kit (IPEAK)
• Xbitlab's FC-test és egyszerű fájlmásolás teszt
• Ghost32
• Crysis, Call of Duty 4 és Enemy Territory: Quake Wars
• Everest UE 4.2
• Hard Disk Sentinel

A merevlemezeket a déli hídról működtettük, de nem kapcsoltuk be az NCQ-t, ugyanis ezzel kapcsolatban már többször bebizonyosodott, hogy a funkció az átlagfelhasználó gépét inkább lassítja, mint hogy gyorsítaná a tempót. A HDTach és az IPEAK résztesztek particionálatlan állapotban futottak, az összes többi alkalmazáshoz NTFS fájlrendszert használtunk, mindegyik merevlemezt teljes méretére formatáltuk le, és 32 kB-os clusterméretet állítottunk be.

Csak az IPEAK, HDTach és Ghost32-es eredményeket lehet összevetni a korábbi cikkek teszteredményeivel, a többit nem.

HDTach és PCMark

A HDTach és PCMark2005 szintetikus tesztekben elért eredmények nem feltétlenül tükrözik egy merevlemez valós tudását.

Hitachi Deskstar 7K1000 750 GB [+]

Samsung Spinpoint F1 750 GB [+]

Seagate Barracuda 7200.10 750 GB [+]

Western Digital Caviar SE16 750 GB [+]

Samsung Spinpoint P120 200 GB [+]

A HDTach eredmények vegyes képet festenek fel előttünk. Szekvenciális olvasásban a Samsung F1 lett a nyerő, de valamilyen okból kifolyólag nagyon ingadozó volt a teljesítménye, 45 és 120 MB/s közötti eredményt ért el. Ha képzeletben megpróbáljuk kicsit kiegyenlíteni az EKG-t, akkor körülbelül 50 és 100 MB/s közötti sebességgel rendelkezik. A többiek hasonlóan szerepeltek, bár a Seagate húzta a legrövidebbet, 40–80 MB/s-os olvasásával. Elérési időben 12,8 ms-os értékével a Hitachi volt a nyerő, és csak 0,2 ms-mal maradt le a Seagate. Átlagos olvasásban a WD volt a leggyorsabb, de nem sokkal előzte meg a Samsungot.

PCMark alatt a Samsung és a Hitachi váltakozott az első helyen, a WD megpróbált beleszólni a csatába, de nem sikerült neki. A Seagate ezúttal sem száguldozott a többiekhez képest. A Samsung 117 MB/s-os fájlírási teszteredménye láttán elképedtünk, olyan mértékben verte a többieket, mintha egy RAID 0 kötetet hasonlítottunk volna össze egy szingli merevlemezzel.

IPEAK és fájlmásolás teszt

Következzen az Intel meghajtótesztelésre kifejlesztett PEAK szoftvere. A programcsomagban található „Win32 Disk Tracing Kit” egy memóriarezidens program, mellyel minden IO-műveletet rögzíthetünk, mint egy szkriptet, így azt később a RankDisk programmal visszajátszhatjuk, ezáltal minden futtatáskor szektorról szektorra ugyanazt a műveletsort hajtatjuk végre a háttértárolóval. Ha 1000-rel elosztjuk a RankDisk végeredményét, eredményül kapjuk a merevlemez alrendszer másodpercenkénti I/O műveleteinek számát az adott szkript alatt. A szkripteket mi magunk készítettük. Ez a teszt adja talán a leghitelesebb eredményeket a merevlemezek sebességét illetően, hiszen valódi, mindennapi alkalmazásokat, játékokat indítottunk el, futtatunk, teszteltünk.

Az első szkript egy számítógép átlagos, mindennapi használatát szimulálja. Megtalálható benne egy kis Office 2003-as Word szövegszerkesztés, Excel táblázatkezelés, Paint, Internet Explorer-es böngészés több ablakban, Outlook Express-es levélfogadás/olvasás/írás, Windows Commander alatti másolgatás ide-oda egy merevlemezen belül, Adobe Readerrel fájl megnyitása és olvasása, ACDSee-vel képek nézegetése, filmnézés Windows MediaPlayer 9-cel és QuickTime Playerrel, regisztrációs adatbázis Norton SystemWorksszel való kijavítása, víruskeresés Norton Antivirussal, könyvtártörlések, tömörítés WinRAR-ral, 3ds max renderelés, Windows Media Encoder 9 fájlkonvertálás – mindezek több esetben szimultán végrehajtva.

Második tesztünkben játékokat futtattunk, mentett állásokat töltöttünk vissza, játszottunk. A sorban a játékipar jeles képviselőit találjuk meg, úgymint Far Cry, Doom 3, UT2004, Half Life 2, MOHPA és Riddick.

Harmadik IPEAK tesztünkben egy számítógép bootolását rögzítettük, a Windows XP operációs rendszer betöltésének első pillanatától kezdve egészen addig, amíg az összes automatikusan futtatandó program el nem indul. Esetünkben egy elég komolyan leharcolt (több mint 1 éves) rendszerről van szó, és a háttérben a következő programok indulnak el a Windows startja után: Logitech Mouseware, Active SMART, QuickTime player, HP Digital Imaging Monitor, Norton Internet Security Professional 2003, Norton Antivirus 2003, CounterSpy kémprogram-irtó – tekintélyes a lista.

Végül bevetettünk néhány vírusirtót, és azt rögzítettük, ahogy ezek a programok végigfésülik a rendszerben található merevlemezeket.

Ezekben a tesztekben is a Samsung és a Hitachi volt a legjobb, és a WD volt a közelükben, próbálta befogni a két ászt, de nem jött össze neki. Érdekes, hogy az általános merevlemez-használatban a WD elvérzett, és a Seagate megelőzte, szinte épphogy csak felülmúlta a 200 GB-os Samsung régiséget. Ebből talán arra lehet következtetni, hogy az elérési idő sokat nyom a latban, a WD ezen a téren az utolsó volt a 750-esek között. A Seagate-re nézve egyébként ez egy jó pont, mert szerintünk az átlagos felhasználást feltételezve ezt a résztesztet kell a legnagyobb súllyal figyelembe vennünk.

A jól bevált FC-Test helyett ezúttal az FC-test által létrehozott fájlok háromszorosát másolgattuk ide-oda. Az FC tesztprogrammal előre meghatározott méretű és számú fájlt hozhatunk létre a merevlemezen (írásteszt) különböző példák alapján. Ezek a példák a mindennapi használatra jellemző fájltípusok/fájlméretek, például ISO fájlok (600–700 MB-osak, tehát CD-méretűek), MP3 zenék (2–10 MB-osak), a Windows állományai (1 kB-tól 1 MB-ig), és így tovább. Természetesen ha ezeket a fájlokat mind mi generáljuk, úgy mindig ugyanannyi és ugyanolyan méretű állományt kapunk, garantálva ezáltal a változatlan környezetet. Az így létrehozott fájlokat később szintén a programmal egy-egy kattintással átmásolhatjuk, átmozgathatjuk, letörölhetjük, tehát azokat a műveleteket végezhetjük el, amelyeket mindenki szokott a számítógépen. A program ezután kiírja, hogy a merevlemez az adott művelettel mennyi időt töltött, megadva a műveletvégzés sebességét. (MB/s-ben).

Mi tehát az FC-Test három példáját használtuk fel, amelyek a következők voltak.

• MP3 – 270 darab 2–10 MB-os fájl, összesen kb. 1 GB méretben
• ISO – 3 darab 4–700 MB-os fájl, összesen kb. 1,6 GB méretben
• WIN – 9006 darab 1 kB–1 MB-os fájl összesen kb. 1 GB méretben

Ezeket a programmal először létrehoztuk, tehát ráírtuk a merevlemezre (create), majd az adott könyvtárból beolvastuk (read), és végül átmásoltuk az adott merevlemezen egy másik könyvtárba (copy). Csak a másolást futtatuk (háromszor), majd a legjobb időeredményt (másodperc) jegyeztük fel, tehát az FC-Testek esetében a kisebb érték a jobb! A teszt, mint már említettük, annyiban megváltozott, hogy az FC-test által létrehozott fájlok háromszorosát másolgattuk át.

A Samsung ezúttal is nagyon jól szerepelt, háromból két elsőséget zsebelt be. A másolásokban a WD volt a második, és lám, a HDTach eredményekből pont erre lehetett következtetni. A Hitachi az ISO fájlos, a Seagate pedig a kisméretű fájlos másolásban maradt le, egyelőre ismeretlen ok(ok)ból.

Játékok és Norton Ghost

Találomra leteszteltünk három újabb játékot is, lemértük egy-egy pálya betöltésének idejét. Crysis alatt szépen megoszlott a mezőny, de a Samsung egyértelműen az első helyre futott be. Az ETQW eredmények ismeretében a 200 GB-os Samsung Crysis alatt elért ideje kicsit furcsa. COD4 alatt nem volt különbség.

A Ghost32-vel egy közel 6 GB méretű image fájlt (ami egy teljes Windows XP-s rendszert tartalmaz) töltöttünk fel a tesztlemezre, és ennek a folyamatnak az időigényét jegyeztük fel. A Samsung F1 és a Hitachi itt is befutó lett, a WD követte őket. A 200 GB-os Samsung, de főleg a Seagate nagyon messziről szemlélte az eseményeket (az eredmény hasonlatos a kisfájlos FC-tesztben elértekhez).

Melegedés és zajszint

A teljesítménytesztek után a melegedéssel és a zajszinttel foglalkoztunk. A lemez hőmérséklete nyomon követhető egyrészt egy S.M.A.R.T.-ból olvasni tudó programmal, és/vagy külsőleg egy infrás hőmérőeszközzel. Mi mindkét módon elvégeztük a méréseket.

A winchesterek külsőleg némileg különböznek, ezért találnunk kellett egy közös pontot, ahol lemérhetjük a hőmérsékleti értékeket. Végül a merevlemez üres oldalára esett a választásunk, ugyanis úgy vettük észre, hogy az itt mért értékek állnak legközelebb minden merevlemez esetében a S.M.A.R.T.-ból kiolvasott értékhez. A tesztek időpontjában a környezeti hőmérséklet 19–20 fok volt, a tesztcsokrot megfejeltük a Samsung T166 500 GB-os változatával (éppen volt egy kéznél).

Kb. 20 percnyi várakozás (üresjárat) után

Üresjáratban a Samsung merevlemezek a SMART értékek alapján kicsit kamuzósnak tűnnek, ugyanis az infrás hőmérővel mérve esetükben tapasztaltuk a legnagyobb eltérést a két érték között, de az is elképzelhető, hogy valahol teljesen máshol mérik a hőmérsékletet. Ennek ellenére is a Samsungok voltak a leghűvösebbek, beleértve a 200 GB-ost is. Előnyük nem volt számottevő, csak 2–3 fokkal előzték meg a többieket, akik a SMART-hoz képest lemérve sem nagyon tértek el.

Kb. 20 percnyi másolgatás után

Terhelés közben ugyanez a kép fogadott minket, a Samsung merevlemezek voltak a legkevésbé melegek, egyszerűen hihetetlen, hogy a Spinpoint F1 még az elődöknél is jobban szerepel. Utánuk a WD következett, majd a két nagyágyú, a Hitachi és a Seagate közel azonos eredményt ért el.

A zajszinteket szintén a meghajtók üres oldalán mértük, attól 3 mm-re helyeztük el a zajszintmérő eszközt.

Szigorúan a számokat alapul véve itt is a Samsung lett a nyerő. A WD csak picit volt hangosabb, majd a Seagate és a Hitachi következett. Végeztünk néhány szubjektív, hallás utáni tesztet is, mert a számok nem mondanak el mindent. A Hitachi 7K1000-ről elmondható, hogy bekapcsoláskor olyan, mint egy felszálló TU-154-es. A Seagatenek nincs „sípoló” hangja, csak egyfajta magas motorhangja, ami párosul egy amolyan süvítéssel. A WD motorhangja nem vészes, de a WD-től láttunk már jobbat is. A 200 GB-os Samsungnak van egy erős, süvítős tárcsahangja, ehhez képest a 750 GB-os Samsung csendes volt!

Összehasonlítottuk az 500 és 750 GB-os Samsungot, mert a számok alapján elég közel állnak egymáshoz. Úgy vettük észre, hogy az 500-asnak kicsit magasabb a hanghordozása, de maga a motorhang kicsit halkabb, és ezért alacsonyabb a zajszint. Összevetettük a Hitachit és a Seagate-et is, és szerintünk a Hitachiból „kihallatszik” egy magas hangszín, ami hosszabb távon nem túl jó, jobban kihallatszik a számítógépházból, emiatt szerintünk rosszabb, mint a Seagate.

A terhelt értékek nem olyan lényegesek, de azért lemértük. Itt is a 750 GB-os Samsung győzött, a WD-t és az 500-asat előzte meg. A Hitachi és a Seagate itt is hasonlóan szerepelt, bár a Seagate inkább „kopácsolós”, kerregős volt, míg a Hitachinak a süvítő motorhangja nyomta meg a zajszintmérőt.

Értékelés

A Hitachi fejlesztése korosodó mivolta ellenére is itt és most nagyon szépen helytállt. Ez annak ellenére is igaz, hogy a 7K1000 hátrányban van a többiekhez képest, hiszen a konkurenciának több ideje volt fejleszteni. Ahogy az lenni szokott, idővel minden királyt letaszítanak a trónról, és ez most is igaz. Ha a Samsung nem adja ki az F1-et, akkor a 7K1000 lenne továbbra is a leggyorsabb merevlemez. A 7K1000 ennek ellenére tényleg kívánatos, már amennyiben nem vagyunk allergiásak a zajra: főleg mert egy munkaállomásokba szánt, megbízható típus leszármazottja, ami ekkora méretnél már nem éppen hátrány, 750 GB-nyi adatot elveszteni nem egy leányálom.

A Samsung Spinpoint F1 750 GB-os verziója tesztünk nyertese. Az igaz, hogy a Samsung késett a konkurenciához képest, de még így is időben dobta piacra az F1-et, hiszen a lényeg, hogy a tömegek számára megfizethető árszint elérése után legyen megvehető a termék. A Samsung F1 a leggyorsabb és a leghalkabb, ennél fogva PC-kbe szerintünk a legjobb vétel. Ha a koreai cég így folytatja, a többieknek komoly problémákkal kell szembenézniük, a Hitachiról már olyanokat hallani, hogy ki akar szállni a bizniszből, a WD részesedése is csökken, így már csak a Seagate maradt mint komoly konkurencia.

A Seagate Barracudája nem egy rossz merevlemez, de nem is elég jó ahhoz, hogy mondjuk a Hitachi vagy a Samsung mellett megvételre ajánljuk. Sok tesztben nagyon elvérzett, és a hanghordozása sem túl vonzó. A WD7500AAKS többnyire a Hitachihoz közeli sebességet ért el, azzal a különbséggel, hogy annál azért halkabb, bár a Seagate-nél még mindig jobb. A legújabb Caviar sem sikerült rosszul, de a WD adott már ki jobbat is a kezei közül. A WD-t a Seagate-nél jobban és a Hitachihoz hasonlóan ajánljuk, annál kicsit lassabb, de halkabb is, kinek melyik szempont a fontosabb.

Samsung Spinpoint F1 750 GB (HD753LJ)	Western Digital Caviar SE16 750 GB (WD7500AAKS)	Hitachi Deskstar 7K1000 750 GB (HDS821075KLA330)

fLeSs

A tesztben szereplő Hitachi, Seagate és Western Digital merevlemezeket az EndWare Kft., a Samsungot pedig a Samsung Magyarország bocsátotta rendelkezésünkre.

További képek a résztvevőkről

Hitachi Deskstar 7K1000 [+]

Samsung Spinpoint F1 [+]

Seagate Barracuda ES (7200.10) [+]

Western Digital SE16 [+]