Nagyágyúk
A merőleges adatrögzítési eljárás 2006-os megjelenésével egyértelművé vált, hogy a merevlemezgyártók egy időre túlléptek a winchesterek méretének növelését illető problémákon. Bevezetése előtt a hagyományos merevlemezeken az információt hordozó, mágnesesen polarizált részek az írás/olvasás irányát tekintve egymást követve, hosszirányban (longitudinálisan) helyezkedtek el, az észak-dél polarizáció iránya párhuzamos volt a tányér felületével. Bár az újabb bevonatok lehetővé tették az egyes biteket hordozó felület zsugorítását, a technológia lassan elérkezett a megvalósíthatóság határához. A Perpendicular Magnetic Recording (PMR) esetében a polarizált részek nem egymás mellett, hanem egymáson, vagyis a tányér felületére merőlegesen helyezkednek el – így jóval kisebb az azonos mennyiségű adat biztonságos rögzítéséhez szükséges felület nagysága. Összehasonlításul: az új eljárással közel ötszörösére növelhető az adott területre rögzíthető adatok mennyisége (110-ről 500 gigabit/négyzethüvelykre). Az új technológia révén nem csak a merevlemezek mérete, de az adatsűrűség változásának köszönhetően a sebességük is megváltozott. A kérdés csupán az, hogy a legnagyobb cégek hogyan képesek ezt kihasználni, és milyen termékekkel rukkolnak elő.
Előző, háttértárolókkal foglalkozó tesztünkben 400 és 500 GB-os méretű, a kapacitás/ár arányában akkortájt legjobb mutatókkal rendelkező winchestereket vizsgáltunk meg. Az elmúlt fél év alatt a helyzet nem sokat változott, az 500 GB-os méret továbbra is igen jó vétel, de napjainkra a 750 GB kapacitású lemezek is kelendőek lettek, a gyártók a 250 GB-os bónuszért már nem kérnek irreálisan sok felárat (ezzel szemben a 750 és 1000 GB-os méretek között egyelőre még aránytalan az árkülönbség). Ezért döntöttünk úgy, hogy ezt a csoportot is alapos vizsgálódásnak vetjük alá. Szerintünk a csökkenő árak ellenére a 750 GB-os HDD-k egyelőre nem lesznek annyira népszerűek, mint az egy árkategóriával alattuk lévő 500-asok, egyszerűen azért, mert ez a méret már-már feleslegesen nagy. Természetesen ezt is ki lehet használni filmek, zeneszámok tárolására, vágására (ahogyan a leggyorsabb VGA-t is ki lehet fektetni), de hosszú távú tárolásra a felhasználók többsége inkább az optikai lemezeket választja. A HD tartalmak megjelenésével talán változhat a trend, de a 20–30 GB-os filmek merevlemezes tárolása legalábbis vitatható. Remélhetőleg már tényleg az olcsó és gyors SSD-k megjelenésére sem kell nagyon sokat várnunk, a winchesterek mindenesetre már kevésbé mozgatják meg az emberek fantáziáját. Ennek ellenére is azt kell mondanunk, még ezen a téren is van látnivaló, például érdekelne minket, hogy ha valaki úgy dönt, hogy korosodó, három-négy éves, 200 GB-os merevlemezét lecseréli egy effajta monstrumra, akkor mire számíthat? Már persze a tárkapacitás növekedésén felül – az újabb merevlemezek gyorsabbak is, vagy csak évek óta egy helyben toporog ez az iparág?
Hitachi Deskstar 7K1000 [+]
Első tesztalanyunk a Hitachitól származik, a munkaállomásokba szánt E7K1000 asztali változatáról van szó, a 7K1000-ről. Az 1 TB-os méretért folyó harcban ez a típus kapta meg az aranyérmet. A 7K1000 egyik szerencsétlensége, hogy mivel elsőként (a többieknél előbb) érte el a bűvös határt, a konkurenciánál kicsit elavultabb belsővel rendelkezik. A Hitachi az egyes merevlemezcsaládok legnagyobb méretű típusait általában öt tányérból építi fel, és ez igaz a 7K1000-re is, ami annyit jelent, hogy a tányérok 200 GB-ot tárolnak. Ezzel csupán az a probléma, hogy a tányérok számával együtt nő a zajszint és a melegedés is, éppen ezért emeltük ki, hogy a 7K1000-et (pontosabban annak felmenőjét) elsődlegesen a munkaállomásokba szánták. Na de most nem erre, hanem a 7K1000 750 GB-os változatára vagyunk kíváncsiak. A kisebbik modellben csak négy tányér pörög, ezeket 8 fej írja/olvassa. A szóban forgó lemezből ennél kisebb változat nem létezik, ugyanis az alsóbb szegmensben több másféle típus található, például a 7K500, P7K500, T7K500, tehát így is van miből választani. A 7K1000 szintén első volt a puffer méretének 32 MB-ra bővítésében, viszont az újításokat leszámítva a kisebb merevlemezeknél már megszokott paraméterekkel rendelkezik.
Samsung Spinpoint F1 [+]
A Samsung az utóbbi időben egyre jobban teljesít. Talán néhány évvel ezelőtt határozhatták el, hogy úgy igazán betörnek erre a piacra, és bizony, amit a koreai cég kiagyal, azt meg is valósítja. Az 500 GB-osok mezőnyében megismerhettük a Samsung Spinpoint T166-ot, amely tesztjeinkben rendkívül jó eredményeket ért el, gyors volt és halk. A megdöbbentő az, hogy a T166 még nem PMR technológiával készül, éppen ezért nyilvánvaló volt, hogy hamarosan megérkezik az utód, PMR-rel és ki tudja milyen áll-leejtős tulajdonságokkal. Ez lett az F1 széria, melyet most alkalmunk volt tesztelni. Az F1 a Samsung első PMR rögzítést használó merevlemeze, és a versenytársakat megelőzve elsőként alkalmaz 334 GB-os tányérokat, ami annyit jelent, hogy az 1 TB-os méret eléréséhez mindössze három tányérra van szüksége. Az F1 széria 160 GB-tól 1 TB-os méretig kapható, ami jó hír a még nem túl kicsi, de nem is túl nagy 320 GB-os méretűre áhítozók számára, hiszen ebben egyetlen tányér található, ennél fogva elvileg halkabb minden korábbi megoldásnál. A Spinpoint F1 a Hitachi 7K1000-hez hasonlóan 32 MB-os átmeneti tárolóval büszkélkedhet, tehát a sikerhez ezúttal is minden adott.
Seagate Barracuda ES (7200.10) [+]
A Seagate világszerte nagyon jó hírnévnek örvend, mégis amikor egy tesztről van szó, a legnagyobb gyártó legújabb típusait a legnehezebb beszerezni. A Barracuda családról híres cég már az asztali változat tizenegyedik kiadásánál jár, de a beszerzés nehézségei miatt csak a Barracuda 7200.10-et teszteltük le. Erről a típusról előző cikkünkben már esett szó, a 80 és 750 GB méretek között kapható merevlemez 500 GB-os változata 166 GB-os tányérokkal abban a mezőnyben igen jó mutatókkal rendelkezett, de amikor a gyakorlat került szóba, teljesítményét és zajszintjét tekintve sem tündökölt. A 750 GB-os változatban a 7200.10 legnagyobb, 188 GB-os kapacitású tányérjai dolgoznak, szám szerint négy darab, a gyártó ezt 16 MB pufferrel megfejelve indul a harcba. Valójában a 7200.10-ből is egy ES, azaz belépőszintű szerverekbe, illetve munkaállomásokban szánt (Enterprise) verziót sikerült kerítenünk; ez a nagy hírű NL sorozat átkeresztelkedve, belsőleg teljesen megegyezik a valódi 7200.10-zel.
Western Digital SE16 [+]
Az 1 TB-os kapacitásért folyó verseny közepette nem kapott rivaldafényt a WD Caviar SE16 750 GB-os változata, igaz, ezt a WD önmagának köszönhette, hiszen a többi gyártótól jelentősen lemaradva mutatta be saját fejlesztését. A Caviar SE16 és RE16 sorozat 400 és 500 GB-os változatai (de főleg a 400-as) nagyon jó vételnek bizonyultak, tesztjeinkben szépen szerepeltek. Az ott alkalmazott négytányéros koncepciót követve született meg a 750 GB-os változat, a Seagate-hez hasonlóan 188 GB-os lemeztányérok felhasználásával, ehhez már a WD-nek is szüksége volt a PMR alkalmazására. Ebből kifolyólag a 750 GB-os SE16 nem csak a méretből, de az adatrögzítési technológiából adódóan is más, mint a kisebbek. A WD az igazán „adatéhes” alkalmazásokhoz Caviar GP néven egy külön szériát jelentett be (ennek is létezik Raid Edition verziója), amelyből már kapható 1 TB-os, illetve 750 GB-os méretű változat is. Mi most az itthon is kapható, 250, illetve 750 GB között SE16 néven ismert WD-t teszteltük, 16 MB-os pufferrel.
A WD mellett a többi gyártó is egyre-másra mutatja be különböző, energiatakarékosságra utaló, hangzatosan elnevezett technológiáit. Ezekkel mi azért nem szoktunk külön foglalkozni, mert szerintünk egy asztali PC-ben a merevlemez a fogyasztás szempontjából a legelhanyagolhatóbb komponens, nem sokat nyom a latban, hogy a HDD 5 vagy 7 wattot fogyaszt. Ebből a szemszögből elsősorban a videokártyák és a processzorok kapnak kiemelt figyelmet.
A résztvevők
