14 olcsó hűtő tesztje

  • (f)
  • (p)
Elemzés – Írta: | 2003-02-17 00:54

A processzort mindenképpen hűteni kell, de nem mindegy, hogy mivel. Gyakran viszont az ár is számít, a pénztárca a legnagyobb úr. Most megmutatjuk, mi éri meg a legjobban!

Bevezető

Hosszú idő után ismét monstre hűtőtesztet láthattok a PROHARDVER! hasábjain. Ráadásul a cikkünk a piac egy jól körülhatárolható szektorára fókuszál: a kedvező árú, azaz olcsó hűtőkre (az olcsó nem jelent értékítéletet!). Hiába jelennek meg ugyanis naponta a legújabb, millió gigahertzes processzorok, a "csóró" felhasználó (vagyis mi) még mindig a Pentium III CPU-t próbálja húzni 1500 MHz-ig, vagy a tavaly vásárolt Athlonját akarja megóvni a fekete füst leple alatt manifesztálódó processzorhaláltól, már amennyiben létezik ilyen.

Ehhez pedig nincs szükség a legújabb, legnagyobb és természetesen legdrágább hűtőre. Ráadásul az előbb említett csóró felhasználó (továbbra is rólunk van szó) ott spórol, ahol lehet. Néha ott is, ahol nem lehet, ennek egyik kellemetlen következménye a fent említett égési jelenség. Egy komplett konfiguráció összeállításánál minden megtakarított ezerforintos számít, így sokakban felmerülhet az ötlet, hogy a hűtőn spóroljanak. Szerencsére az alsó árkategóriába tartozó coolerek többségére nem igaz a mondás: olcsó húsnak híg a leve. Persze az ideális választáshoz észnél kell lenni, és nem árt megfogadni a bölcsek tanácsát (továbbra is rólunk van szó :) ).

Aki azt hiszi, hogy az olcsó coolerek csak a régi processzorokat tudják megfelelően hűteni, azok tévednek. Méghozzá nagyot, jó példa lesz erre pár cooler, melyek képességeik alapján akár felsőbb árkategóriákba is léphetnének, de legnagyobb örömünkre nem teszik, és továbbra is olcsón kínálkoznak fel a kedves felhasználóknak (persze, csak ha a hűtők kínálni tudják magukat...). Az viszont tény, hogy hazánkban ezek a típusok vezetik az eladási toplistákat, melyet nagymértékben a felhasználók hűtéstechnikai jelszavának köszönhetnek: a hűtő legyen olcsó, 'oszt jóvan. Mi azért feltételezzük, hogy a kedves olvasó egyéb tényezőket is figyelembe vesz vásárláskor -- legalábbis a PROHARDVER! olvasóitól ezt elvárjuk.

A tesztben való szereplés alapfeltétele az volt a hűtők számára, hogy áruk kedvező legyen. A középkategória és az alsó szegmens közötti határ valahol bruttó 3200 Forint körül van (továbbra is csak árakról beszélünk, a teljesítményt jelen tesztünk hivatott helyre tenni), így elméletileg az itt szereplő coolerek egyike sem kerül többe ennél. A gyakorlat persze mást mutathat, így le kell szögezni: a 3200 HUF az átlagos bolti árat jelzi. Igyekeztük a kategória összes ismertebb coolerét megszerezni, rajtuk kívül pedig néhány ritkább típus is helyet kapott a megmérettetés porondján. Cirkuszt és kenyeret! - követelte a római nép, a kedves olvasó pedig már biztosan az olcsó coolerekre éhezik, így nem ragozzuk tovább, íme a hűtők!

GlacialTech

GlacialTech Igloo 2320, 2410, 2410 Pro

A tajvani GlacialTech abban különbözik a legtöbb cégtől, hogy ők maguk tervezik hűtőiket, teljesen egyedi termékek kerülnek ki kezeik közül. Hazánkban 2002. nyara óta kaphatók a GT coolerek, sok felhasználó legnagyobb örömére, mivel az átlagos dizájn alatt gyakran remekmű lapul. Hogy ez mennyire igaz, mindjárt kiderül! A követelményeinknek 3 termékük felelt meg, egyikük a korábban már bemutatott Igloo 2320, két társa pedig a 2410 és a 2410 Pro. Mivel a bordázatukat tekintve nincs túl nagy eltérés köztük, így egyszerre kerülnek bemutatásra.

Csomagolás

A GlacialTech hűtők megjelenése igazán kellemes, a csomagoláson minden fontosabb adat megtalálható. A hűtéstechnika iránt perverz vonzalmat táplálók számára olyan adatokat is feltüntettek, mint például a hőellenállás. A doboz oldalán szerelési útmutató is található, így a laikus felhasználók sem fognak tanácstalanul nézelődni a csomag kibontása után. Az már más kérdés, hogy valószínűleg a laikus userek nem fognak hűtőt venni és a gépükben matatni. A hűtőkre a csomagolás szerint 5 év garancia jár, aminek csak örülni tudunk.

Ventilátor

A 2320-as cooleren van a leggyengébb és egyben leghalkabb venti, 6 centis típus, mely 3000 fordulat/perc sebességgel forog, miközben 13.3 CFM (köbláb/perc, nagyjából 0.37 köbméter/perc) levegőt mozgat meg. Ez bizony harmatgyenge, de nagyon alacsony zajszintet tesz lehetővé. A 2410 már 7 centiméteres ventivel kapható, mely 3000 fordulatot tesz meg percenként, ezzel pedig 22.7 CFM levegőt képes átpréselni a bordák között. A 2410 Pro pedig a legerősebb és leghangosabb GT cooler, 4800 rpm mellett 38 CFM légszállítást ér el! A gyártó által megadott zajszintet nem érdemes elhinni, de a teljesség igénye miatt ez sem maradhat ki. Papíron a 2320 25 dB, a 2410 26 dB, a 2410 Pro pedig 36 dB zajszintet produkál.

Borda

A bordázat mindegyik típusnál szinte ugyanolyan, apró eltérések azért vannak. A kialakítása igényes, megfelelő mennyiségű és vastagságú borda áll a talpon. A ventilátor egy színes fémlapon keresztül lát rá a hűtőre, amely azon kívül, hogy megkülönböztethetővé teszi a coolereket, javít a légáramláson is; bár ez inkább csak az Igloo 2320-ra igaz (a többi esetében a venti az egész bordát befedi). A borda mérete: 70x72x54 mm, amely eléggé kicsinek számít, ahogy a súlyuk is: körülbelül 230 gramm.

Talp

A GlacialTech coolerek egyik jellegzetessége, hogy a talpon előre felhordott hőátadó paszta található, méghozzá nem is az gyengébbik fajtából, tekintve hogy ezüsttartalmú anyagról van szó. Nálunk a 2410 és 2410 Pro szilikonos bevonattal járt, de az ezüst és szilikon között nincs nagy különbség, maximum 1 fok. A talp kellően vastag. Sajnos nem eléggé sima a felület, holott egy rendesen polírozott talp több fokot is javíthat a hűtésen! Házilag nem érdemes ezzel kísérletezni, könnyen a hűtő illetve a hatásfok láthatja kárát a műveletnek.

Rögzítés, egyebek

Az egyik kedvencünk lett a GlacialTech rögzítési rendszere, mivel a cooler csavarhúzó és nagyobb erőkifejtés nélkül is könnyen felhelyezhető, ráadásul a kis méret és súly még tovább egyszerűsíti a művelet. A processzorfoglalat két fülébe akad be, amely nagyobb biztonságot ad, bár ilyen kis hűtőknél ennek igazából nincs túl nagy jelentősége. Inkább azok örülhetnek ennek, akik véletlenül letörték foglalatuk középső fülét. Arra viszont érdemes figyelni, hogy a 2410 és 2410 Pro lesarkazásvédő használata esetén nem biztos, hogy teljesen érintkezik a CPU maggal, így GT cooler esetében ajánljuk annak mellőzését.

Alapvetően jó benyomást tettek ránk ezek a hűtők, a könnyű szerelhetőség igazán kellemessé tette a tesztelést. A 2320 tényleg eszméletlenül halk típus, és a 2410 esetében is csak a levegő áramlását hallottuk. A 2410 Pro viszont zajos, így a halk gépet építők számára nem ajánlott. Negatívumként azt említenénk, hogy a csomagban nincs hőátadó paszta, így a cooler eltávolítása esetén a következő használathoz külön be kell szerezni azt. Az 5 év garancia még egy érv a Glacialtech hűtők mellett.

Thermaltake

Thermaltake Volcano 6Cu/6Cu+

A Thermaltake igazán ismert és elismert cég külföldön, hazánkban pedig tavaly tavasszal jelent meg. A cégről rossz nyelvek azt szokták mondani, hogy a termékeik felerészt hűtőből, felerészt marketingből készülnek. Ezt az állítást lehet cáfolni és bizonyítani is, de el kell ismerni, hogy gyártásukkor a csilli-villi dizájn mellett a hűtés is szerepet kapott. A Volcano család már sokadik generációjánál tart, a 6Cu pedig már öregnek tekinthető, nemrég jelent meg a V11. Az olcsó kategóriába tartozik, bár sokkal kevesebb helyen kapható, mint a teszt többi szereplője.

Csomagolás

A Volcano 6Cu és 6Cu+ csomagolása megegyezik, ahogy a két cooler is, a különbség egyedül a ventilátor. A 6Cu+ a hírhedt 7000-es Delta típust, a 6Cu pedig egy halkabb, 4600 rpm-es ventit kapott. A csomagoláson minden fontosabb adat megtalálható. A dobozon belül egy zacskó szilikonpasztát találunk, amely több felhelyezésre is elegendő. Szerelési útmutató nem jár hozzá, bár ez megítélésünk szerint az átlagos hűtők esetében nem is szükséges.

Ventilátor

A 6Cu+ 6 centis ventilátora 7000 fordulat/perc sebességgel forog, eközben pedig 38 CFM levegőt szállít. A gyártó szerint 39 dB a zajszint. Hogy ez mennyire igaz, nem tudjuk, de tény, hogy a felhasználó mindenképpen meg fogja hallani, ha leáll valami miatt. Tapasztaltabb felhasználók a "porszívó", "hajszárító" és hasonló használati tárgyakhoz szokták hasonlítani, nem alaptalanul. A 6Cu ventije 4600-on pörög 30 CFM légszállítással és 30 dB zajszinttel. Ez már tolerálhatóbb, de még ezt sem neveznénk igazán halk hűtőnek. Felelőtlenségnek tartjuk, hogy a 7000-es típushoz nem jár rács; komoly sérüléseket képes okozni, ha valami vagy valaki véletlenül a lapátok közé keveredik.

Borda

A kialakításon látszik, hogy már több év van a háta mögött. Semmi extra. Egyedül azt lehet kiemelni, hogy nagyon vastag talppal rendelkezik, és a cooler mérete bizonyos alaplapokon nehézzé vagy szerencsétlenebb helyzetben lehetetlenné teszi a felszerelést (80x60x65) mm. A bordán oldalról nem teljesen látszik, de nem árt tudni: a típus nevében a Cu a vörösréz betétre utal, melyet mindjárt látni is fogunk!

Talp

Íme, a talp! A Volcano 6Cu volt az egyik első közismert cooler, amelybe vörösréz magot integráltak. Sajnos a kör alakú rézbetét nem teljesen sík, így nem tökéletes az érintkezés a borda és a CPU között. A képen az első használat utáni állapotot láthatjuk. Mint a legtöbb vörösréz magba, ebbe is alig észrevehető módon beleégett a processzor magján lévő kódsorozat egy része. Ez nem meglepő, inkább természetes, mivel a hűtőkhöz használt réz enyhén puhább az alumíniumnál.

Rögzítés, egyebek

Bár csavarhúzó szükséges a felszereléshez, mi mégis kényelmesnek ítéltük, mivel nem kell nagyon erőlködni ahhoz, hogy a helyére ugorjon, és ami szintén nagyon fontos, hogy ott is maradjon. Jól tartja magát a 6Cu/6Cu+ ahhoz képest, hogy a mezőny egyik legöregebb coolere. Akkor tervezték, mikor a zajszint még nem számított; ez pedig a mai, hangtalan PC-re vágyó többség szemében elfogadhatatlan tény, így csak zajra teljesen immunis (mazochista) egyéneknek ajánljuk.

Coolink

Coolink Cool142

A tajvani Coolink volt az egyik első gyártó, amely minőségi hűtőkkel jelent meg a hazai piacon. A GlacialTech-hez hasonlóan ők is saját fejlesztésű coolereket állítanak elő. Hazánkban sok ideig a GlobalWin mellett csak a Coolink neve került elő, ha márkás hűtőről volt szó. Az árlimit ellenére több Coolink is szerepelhetne a tesztben, mi viszont most csak ehhez jutottunk hozzá. A Cool142 a jelenleg divatos U és H sorozat előtti generációból származik.

Csomagolás

Spártai, letisztult, sivár, üres, kicsi - ezek a jelzők illenek a Coolink Cool142 csomagolására. Tulajdonképpen egy felakasztható, átlátszó műanyag dobozról van szó, mely a hűtőn kívül csak egy szép nagy zacskó pasztát tartalmaz. A típusszámot és a legfőbb jellemzőket is a csomag másik oldaláról kell leolvasni. Tehát nem túl részletes, bár ez érthető, mivel az adathegyek felhasználóra való zúdítása csak az utóbbi időkben lett divatos, korábban nem volt az.

Ventilátor

Megjelenésekor csodákat zengtek az új, 11 csavart lapátos kialakításról, mára ez már szinte szabvánnyá nőtte ki magát. 4700 fordulat/perc sebességgel forog a 6 centiméter átmérőjű venti, mely 22.3 CFM levegőt szállít. Halknak ez sem mondható, de az sem igaz, hogy kegyetlenül hangos lenne. Átlagos, ahogyan az egész hűtő az. Zajszintje állítólag 36.8 dB, de a papíron szereplő értékeket nem érdemes összehasonlítani más termékek neve mellett szereplő adatokkal. Különlegesség, hogy a ventilátort két egyszerűen oldható pánt tartja, így pillanatok alatt leszedhető csere vagy tisztítás céljából.

Borda

A PC-s hűtéstechnika egyik fejlődésben gazdag időszakából származik a kialakítás, melyet akkoriban mindenki csodált. Először a GlobalWin jött ki a WBK családdal, ahol új, formabontó bordával jelentkeztek; mint később kiderült, ez jó húzás volt. A Coolink hasonló formákkal válaszolt: a Cool sorozat tagjai szintén "hullámos" bordát kaptak, és ezzel korábbi társaikat simán überelni tudták. Ma már nem számít nagy dobásnak, de akkor az volt. Mérete 75x62x40 mm, tehát nem túl nagy, kényelmesen elfér az alaplapokon.

Talp, rögzítés, egyebek

A talpa a hagyományos kialakítást követi. Nincs polírozva, nem csillog, és a gyártási technológia miatt enyhén "csíkos", ami azt jelenti, hogy nem teljesen egyenletes a felület, vagyis nem lesz tökéletes az érintkezés a processzor és a talp között. Az alumínium hűtők legnagyobb része ma is így készül, hasonló paraméterekkel bír. A rögzítés sem hoz izgalmakat; a művelethez csavarhúzó szükséges, a kapocs átlagos erővel szorítja a coolert a procihoz. Kicsi és átlagos hűtő, mely főleg előnyös ára miatt nyerheti el a vásárlók kegyeit.

GlobalWin

GlobalWin FOP68, WBK68

Ha pár éve megkérdeztek valakit, hogy mondjon egy kiváló hűtőmárkát, akkor szinte bizonyosan a GW-t említette, mivel más nem is volt akkor a hazai piacon, és persze tényleg minőségi termékeket lehetett vásárolni tőlük. A Socket 370-es és korai Socket A-s korszak meghatározó vállalata volt, ha tuningról volt szó, csak a GlobalWin jöhetett szóba. Tesztünkben a mára legendássá vált FOP68 és utódja, az "új hullám" egyik első képviselője, a WBK68 fog megküzdeni a többi coolerrel.

FOP68

Csomagolás

Mivel nagyon régi típusról van szó, ne várjunk csillogó, száz nyelven beszélő, esetleg zenélő vagy mentolos illatú dobozt. A típuson és fordulatszámon kívül csak annyit árul el a felirat, hogy 1.3 GHz-ig ajánlott. Ennek ellentmond az a matrica, amely azt állítja, hogy Athlon XP 1900+ a felső határ, melyről tudjuk, hogy 1.6 GHz-es frekvencián üzemel. A teszt majd mindenre fényt derít!

Ventilátor

Nagyjából megegyezik a Cool142-n található típussal, szintén 6 centiméter az átmérő, 11 lapáttal rendelkezik. Hivatalosan 5000 rpm a sebessége, bár láttunk már olyan típust is, mely dobozán 4800 fordulat/perc szerepelt. A lényeg az, hogy 24 CFM légszállítás mellett 35 dB a zajszint. Elméletileg. A ventilátort a Cool142-höz hasonlóan pánttal szorítják le, a módszer első alkalmazója a GlobalWin volt.

Borda, rögzítés

A FOP68 megjelenésekor mindenki erről beszélt. Ma már csak mosolyogni tudunk rajta. Semmi extra, csak egy kicsi alumínium borda, amely akkoriban nagynak számított. A "nagy borda" akkoriban a 70x62x37 millimétert jelentette. A rögzítés pedig szintén legendás, hiszen a FOP68 óta ismert a processzor foglalatáról letört rögzítőfül fogalma. Nagyon erős kapocsról van szó, melyet csavarhúzóval kell rögzíteni. Sokat lehet vele szenvedni, kényelmetlen.

Talp, egyebek

A GW talpakról mindig csak negatív véleményeket lehetett hallani. A felhasználók ugyanis elvárták, hogy egy minőségi cooler kiváló "fenékkel" rendelkezzen, ne recés, egyenetlen felület meredjen a vásárlóra. És persze nem csak a rosszul megmunkált talp nézett farkasszemet a userrel, hanem a paszta is, mely gyárilag rá volt applikálva. Igazából nem is paszta, hanem egy rózsaszín, rágógumira emlékeztető anyag, melyet csak sebbenzinnel lehetett lemosni, és a felhasználók szerint a hagyományos pasztáknál rosszabb eredményeket hozott. Ezt a mi tesztünk is alá fogja támasztani.

WBK68

Csomagolás

A csomagolása időközben megújult, ám ez sem túl nagy extra. A FOP68-hoz hasonlóan csak a típusszám, a maximálisan ajánlott processzor és a venti fordulatszáma olvasható le a dobozról. Az igazság odaát van - szól a Mulder ügynök UFO-vadászata óta közhellyé lett szólás, és ez a WBK68 esetében is igaz. A csomagolás túloldalán ugyanis a hűtő mellett egy részletes útmutató és egy dizájnos GlobalWin matrica található.

Ventilátor, borda

A ventilátor ugyanazokkal a paraméterekkel bír, mint a FOP68-on használt; a különbség csupán a fordulatszám: a WBK68 4700-on pörög. Legalábbis hivatalosan, a nálunk járt példányok ugyanis mind 4900 fordulat/perc sebességet produkáltak. Ez bőven belefér a 15%-os eltérésbe. Csavar helyett itt is könnyen szerelhető kapocs rögzíti a ventit. A borda jelentős újítás volt a maga korában, a hullámforma a jobb légáramlást segítette elő. Sokak szerint a Coolink a WBK családról mintázta a Cool sorozatot, bár ez a felhasználó szempontjából teljesen lényegtelen. Mérete: 75x63.5x39.4 milliméter.

Talp, rögzítés, egyebek

A talp kialakítása megegyezik a FOP68-nál tapasztaltakkal, bár annál kicsit simább. A "rágógumi" itt is megtalálható. Érdekes módon kétfajta rögzítő kapoccsal lehet kapni, az újabb valóban kényelmesebb, bár ez sem változtat azon a tényen, hogy baromi nehéz feloperálni a processzorra. Érdemes vele vigyázni, mert könnyen az alaplap vagy a proci bánhatja. A hűtőt hivatalosan 1.5 GHz-ig ajánlja a gyártó.

Titan

Titan D5TB4/TC

A Titan is a tajvani gyártók listáján foglal helyet, hűtőit nem maga tervezi, ez látszik a Spire WhisperRockkal való rokoni kapcsolat letagadhatatlan jelein is. A tavalyi év elején a Titan volt a sláger, több okból is. Először is nagyon olcsó volt (és most is az), másodszor pedig a D5TB család mindenre jó volt, még a tuningot is bírta. A D5TB hosszú fejlődésen ment keresztül, külalakban és funkciók tekintetében is változtattak rajta. Mi az egyik legelső, és az utolsó előtti generációját vettük közelebbről szemügyre.

A cooler fejlődését három részre lehet bontani: esztétikai, hűtéstechnikai és használati. Az első szempont alapján a legjelentősebb újdonság a ventilátor, mely a szokásos fekete típusok helyett csillogó ezüstben pompázik, ezzel átlagostól eltérő kinézetet adva a hűtőnek. Megjegyezzük, hogy az ezüst bevonat nem csak esztétikai célokat szolgál, ugyanis egy olyan speciális védőréteggel van dolgunk, ami a por lerakódását akadályozza. A hűtés javítását az egyre jobban kidolgozott borda és talp segíti, valamint az, hogy a CU35 kódnevű D5TB talpán a Spire FalconRockhoz hasonlóan vörösréz betét található. Használati szempontból a továbbfejlesztett, kényelmesen kezelhető, 3 fülbe kapaszkodó kapocs érdemel említést.

Csomagolás

A Titan csomagolása minden cooler esetében megegyezik, csak a méret különbözik, valamint a doboz oldalán található típusjelzés, így nem árt odafigyelni, ha az ember ezt a hűtőmárkát választja. Legnagyobb örömünkre a cég egy fecskendő ezüst alapú pasztát is rakott a dobozba, amely sok felszereléshez lesz elegendő. Egy belső műanyagréteg védi a coolert a sérüléstől. Annyi leszögezhető, hogy nem a doboz keltette látvány miatt fogunk Titan hűtőt venni.

Ventilátor

Dizájnos, ezüst színben pompázó 8 centis típusról van szó, amely egy extra funkcióval is rendelkezik: a ventiből egy kis fekete kábel kúszik le, és a borda talpán található lyukban tűnik el a vége. Tapasztaltabb felhasználók máris rájöhettek, hogy itt bizony terhelésfüggő fordulatszám-szabályozásról van szó. Erre utal a TC (Temperature Control) a típusjelzésben. Lényege, hogy minél melegebb a proci, annál melegebb a borda is. Minél melegebb a borda, annál gyorsabban forog a venti, vagyis jobban hűt; ennek egyenes következménye: ha nincs nagy terhelés, akkor nagyon halk marad a cooler, amikor pedig kezd meleg lenni a helyzet, a venti is rákapcsol. A sebesség 1600 és 3600 rpm között váltakozhat (19-42 CFM, 22-29 dB).

Borda

Korábban hívták Flower Design-nak is ezt a kialakítást, mára inkább a Zalman coolerekre alkalmazzák. A lényeg az, hogy a felső része felé egyre jobban kiszélesedik, amely a megnövelt felületen kívül azért is jó, mert kisebb az esélye arra, hogy a processzorfoglalat melletti kondenzátorok miatt nem fér el a D5TB. A középső részen meg van növelve a talp vastagsága, amely a hűtés javítására szolgál. A kialakítás hátránya, hogy a venti által a bordák közé fújt levegő egy része mindenképpen feleslegesen elveszik, nem jut le a borda tövébe. Ez igaz a Spire hasonló hűtőire is. 80x80x66.5 mm a mérete.

Talp, rögzítés, egyebek

Ahogy az a képen is látszik, az új D5TB-nél már figyeltek a talp megfelelő megmunkálására. Tükröződik és teljesen sima, egyenletes a felülete, ez pedig hűtési szempontból nagyon előnyös. Na meg esztétikai szempontból is, bár ritka az olyan felhasználó, aki egy hűtőt talp nézegetése végett vásárol meg. A rögzítéshez használandó kapoccsal meg voltunk elégedve, három fülben kapaszkodik és könnyen szerelhető. Sokkal jobb a korai D5TB-knél tapasztalt rendszernél. Kijelenthető, hogy a D5TB fejlődése csak pozitív eredményeket hozott.

Spire

Spire WhisperRock III, FalconRock II

A Spire tavaly nyáron tűnt fel a hazai piacon, és igaz rájuk a mondás: jöttek, láttak, győztek. Persze ebben segítségükre volt az igen erős marketing tevékenység is, de tagadhatatlan, hogy a Spire coolerek érték/ár aránya nagyon kedvező. Az anyavállalat a FannerTech, mely Spire és Speeze néven is forgalmazza ugyanazokat a hűtőket. Nálunk értelemszerűen Spire néven kaphatók, és már hosszú ideje vezetik a hazai népszerűségi listákat. Hamarosan kiderül, jogosan-e.

Csomagolás

A WhisperRock és a FalconRock között az egyetlen jelentős különbséget a FalconRock integrált vörösréz betétje jelenti, amúgy a borda és a ventilátor szinte ugyanaz. A Titan D5TB-hez nem csak kinézetben hasonlítanak: ezeket is folyamatosan továbbfejlesztik. A csomagolás a Titanhoz hasonlóan minden hűtőnél ugyanaz, csak a méret és a típust megjelölő matrica változik. A dobozban találunk útmutatót és egy fecskendő szilikon alapú hőátadó pasztát. A hűtők ventilátorán és talpán is műanyag "védőkupak" van, melyeken nagy betűkkel hirdetik, hogy használat előtt le kell őket venni. Na igen, felhasználóbarát.

Ventilátor

Ez egy izgalmas kérdés, ugyanis szinte mindegyik típusnak más a fordulatszáma. Ami pedig tovább bonyolítja a helyzetet, hogy néha a gyári értékektől is eltérnek a mért fordulatszámok. Annyi biztos, hogy mindegyiket 8 centis ventivel szerelik, valamint 2400 és 2800 fordulat/perc közötti sebességgel forognak. Hivatalosan a FalconRock II 2300-on (25.0 dB), a FalconRock I 2700-on (26.5 dB), a WhisperRock III pedig 2500-on (26.5 dB) pörög.

Borda, rögzítés

A bordázat erősen hasonlít a Titan D5TB-jéhez, de annál nagyobb egy kicsit, és azon a részen, ahol a processzor magjával érintkezik, nagyon meg van vastagítva a talp. Igazán masszív hűtőről van szó, ennek ellenére nem nehéz. Mérete: 80x80x69 mm. A rögzítésről sajnos csak negatív vélemény tudunk alkotni. Hiába a három fülbe kapaszkodó kapocs, ha veszélyes. Hatalmas erőt kell kifejteni ahhoz, hogy a helyére akasszuk. Aki eddig azt hitte, hogy az alaplap egy viszonylag sík tárgy, az meg fog lepődni, mivel a Spire coolerek annyira feszítik az alaplapot, hogy az enyhe ívet vesz föl. Ez mindegyik Spire-re igaz, ez pedig nem túl megnyugtató. Reméljük előbb-utóbb tesznek ez ellen valamit.

Talp, egyebek

Mint említettük, a Falcon és Whisper között csak a rézbetét jelent különbséget a talpat szemlélve. Alumínium hűtőhöz képest viszonylag szépen van kidolgozva, kicsit hasonlít a D5TB-re. A réz betétről nem tudunk túl sokat, de az látszik, hogy nagyon vékony, és meglepően jól van integrálva a bordába. A talpon paszta is található, szilikon alapú. A régebbi típusokon a GlobalWinhez hasonlóan rózsaszín trutyi volt, így ezen a területen is fejlődésről beszélhetünk. Mindkét coolerrel elégedettek voltunk, mivel olcsó és halk mindegyik, de a rögzítés simán bekerülhetne a Csernobilt és a Big Brothert egyaránt megjárt Tvrtko "Pokoli történetek" sorozatába.

Spire 2.

Spire FridgeRock, SkiveStream

SkiveStream

Csomagolás, ventilátor

Ahogy korábban már említettük, a csomagolás minden Spire coolernél lényegében megegyezik. Útmutató, paszta, venti-, és talpvédő kupak. A SkiveStreamen számunkra érthetetlen okok miatt egy kicsit hangos, viszont gyenge légszállítású venti található, holott a borda kialakítása pont az ellenkezőjét követelné. A 6 centis típus 4800-on pörög (mi 5000-et mértünk) és 22.2 CFM légszállítás mellett 30 dB zajszintet ér el. Érdekes, hogy a Spire még erre a kis típusra is rakott ventirácsot.

Borda

A SkiveStream-et speciális eljárással készítik. A skive-fin technológia lényege az, hogy viszonylag vékony, rendkívül sűrűn elhelyezkedő bordákat "faragnak ki" az alumínium tömbből, melynek nagy előnye, hogy az átlagoshoz képes sokkal nagyobb hőleadó felület hozható létre, valamint gazdaságos az anyagkihasználás. Hátránya viszont az, hogy gyenge ventilátorokkal nem szerepel olyan jól, mivel nagyobb nyomás szükséges ahhoz, hogy megfelelő mennyiségű levegő jusson le egészen a bordák tövéig. Mérete: 60x62x40 mm. Ezt a technológiát főleg vörösréz hűtőknél használják, de mostanában már az alumínium coolereknél is gyakoribb, jó példa erre a Cooler Master hasonló típusa.

Talp, rögzítés

Nagyjából ugyanazt lehet elmondani, amit a FalconRockról, talán pont azért, mert alapvetően azonos koncepcióra építenek: jól megmunkált talp és jól integrált vörösréz mag. Hátránya, hogy ezen még a rózsaszín anyag található, mely sokkal rosszabb a szilikon alapú pasztáknál és sokkal nehezebb levakarni a processzorról. Nem vizuális csalódás, valóban olyan vastag a talpa, ahogy az a képen látszik. Hogy ez mennyire hatásos, a tesztben majd kiderül. A rögzítéshez itt is a 3 pöcökbe akaszkodó kapcsot kell használni, ami elvileg biztonságos, de a szerelés igazi kínszenvedés.

FridgeRock

Csomagolás, ventilátor

A FridgeRock ugyanolyan dobozban érkezik, mint a többi Spire cooler. Útmutató és paszta is van a dobozban. A 7 centis venti érdekessége, hogy az egyik sarkában egy hőérzékelő van, ennek köszönhetően, a terheléstől függően 3000 és 4000 fordulat/perc közötti sebességgel forog, légszállítása 20-27 CFM, a zajszint pedig 27-35 dB között mozog. Nem tartjuk előnyösnek az ilyen hőérzékelést, igazából ez csak egy látszatfunkció, túl nagy haszna nincsen. A D5TB-nél sokkal értelmesebben oldották meg ezt a kérdést.

Borda, rögzítés

Viszonylag vastag talpú, hagyományos kialakítású coolerről van szó, és amint az látszik is, vörösréz lap található az alján. A hűtő méretei: 78x73x49 mm. A kapocs csak egy fülbe akaszkodik a processzor foglalatán, bár ennek nincsen túl nagy jelentősége. Itt is elmondható, hogy a rögzítési rendszer újításra szorul, mivel nem kényelmes, és bizonyos esetekben veszélyes is lehet.

Talp, egyebek

A vörösréz lap igazán vastagra sikerült, ami jó lenne, de sajnos nagyban lerontja a képet az a tény, hogy a rézlap csavarozva (!) van, tehát valószínűleg messze nem tökéletes a kapcsolat alumínium és vörösréz között. További negatívum, hogy a FridgeRock talpa nincs rendesen megmunkálva, pedig több fokot is javíthat a hűtésen a minőségi polírozás. A rózsaszín hőátadó anyag pedig csak tovább rontja az összképet. Nem voltunk megelégedve ezzel a hűtővel.

Felkészülés a tesztre

Hardverek

A teszthez a következő konfigurációt használtuk:

  • MSI K7N420 Pro
  • AMD Athlon XP 1700+ (Palomino, AGOGA stepping)
  • 2x128 Mbyte Micron DDR266 RAM
  • nForce chipsetbe integrált Gef2MX
  • Acorp nagytorony
  • Wolf's TS580 szilikon alapú paszta

Mivel az Acorp háznak tulajdonképpen nincs szellőzése, ezért levett oldallappal teszteltünk. A teszt ideje alatt a gépben nem volt semmilyen kártya. A gyárilag pasztázott coolereket saját pasztájukkal mértük, a többit a jó minőségű és tulajdonképpen korlátlan mennyiségben rendelkezésre álló Wolf's típussal szereltük fel.

Szoftverek

A következő szoftverek és fájlok kerültek felhasználásra:

  • Windows XP Professional HUN operációs rendszer
  • FlasK MPEG
  • Motherboard Monitor
  • DivX 5 codec
  • Dallas paródia videó

A FlasK MPEG segítségével az mpeg formátumú Dallas videót tömörítettük be DivX-es avi-ba. A FlasK egyik legjobb tulajdonsága, hogy tömörítés közben képes 100%-ra terhelni a processzort. Más szoftverek is képesek erre, de eddigi tapasztalataink szerint ez a legalkalmasabb erre a célra, megelőzve például a kedvelt SiSoft Sandra Burn in funkcióját. A ventilátorok fordulatszámát és a processzor hőmérsékletét a Motherboard Monitor segítségével olvastuk le. A teszt alatt nem futott más program ezeken kívül.

A méréseket elvégeztük a processzor alapsebességén, majd tuningoltunk is, így Athlon XP 1900+-nak megfelelő processzort kaptunk. A feszültséget 1.75 Voltról 1.85 Voltra növeltük, így egy Athlon XP 2100+ hőleadásánál is magasabb értéket értük el. A terhelést addig végeztük, amíg be nem állt egy állandó érték, mely fölé már nem emelkedett a hőmérséklet. Az itt olvasható mérési eredményeket nem érdemes összevetni más konfigurációknál kapott adatokkal, mivel a szenzorok pontatlansága és egyéb tényezők erősen befolyásolhatják azokat. A lényeg az itt szereplő coolerek egymáshoz viszonyított hűtési képessége.

Eredmények

Mivel a szobahőmérséklet nem minden méréskor egyezett, így az igazságos összehasonlítás érdekében nem az elért hőmérsékleteket tesszük közzé, hanem a szobahőmérséklettől való eltérést, vagyis a delta T-t. Táblázatba foglaltuk a hűtők gyártó által megadott zajszintjét is, melyet érdemes kétkedéssel fogadni.

Aki azt hitte, hogy a teszt olvasása során már nem érheti meglepetés, most valószínűleg értetlenül áll pár számadat előtt. A legfeltűnőbb jelenség a két GlobalWin és két Spire által mutatott eredmény. Nem elírás, a gyári, rózsaszín anyaggal nem voltak képesek megfelelően hűteni. A hiba oka is ismert előttünk: nem eléggé vastag és rugalmas anyag, így használata esetén nem érintkezik kellően a cooler és a processzor. Mikor a jó öreg Wolf's paszta került a fenekük alá, máris megtáltosodtak. Az általunk megfigyelt hiba nem egyedi, másnál is előfordult már, így azt tudjuk ajánlani, hogy e hűtők vásárlása után rendes pasztát használjon a vásárló!

A versenyt a Volcano 6Cu+ és a GlacialTech Igloo 2410 Pro nyerte, de ha megnézzük, az első és az 5. helyezett között csupán 2 fok eltérés van. A legtöbb régi típus a lista végére került, az öreg FOP68, Cool142 és Volcano 6Cu nem bírta a tempót a többiekkel, ettől függetlenül nem nagy a lemaradásuk. A középmezőnyt a hangos WBK68-at kivéve alacsony zajszintű coolerek alkotják. A felső kategóriába meglepően sok Spire került. Ha ezeket az értékeket egy átlagos szobahőmérséklethez adjuk, látni fogjuk, hogy szinte mindegyik cooler megfelelően teljesített, a léc a Cool142-től lefelé kezdett rezegni. Ez volt az alapfrekvencia, most pedig nézzük, ki volt a legnagyobb vitéz a tuningtornán!

Ismét a GlacialTech nyert, második a Volcano 6Cu+. Ha összehasonlítjuk az előző eredményekkel, láthatjuk, hogy a sorrend szinte semmit nem változott. A két táblázat tehát megmutatja, hogy melyik cooler hol helyezkedik el a kategórián belül. De még mielőtt valaki azonnal kihúzná listájáról a gyengébb eredményeket hozó coolereket, vagy rohanna megvásárolni a győztest, érdemes megnézni a zajszint táblázatot is, mely ugyan nem kezelhető hiteles forrásként, de némi támpontot azért ad.

A listán nem 14 tétel szerepel, mivel a változó fordulatszámú ventilátoroknál feltüntettük a legmagasabb és legalacsonyabb zajszintet is. Így fölényesen nyert a hűtés szempontjából középmezőnybe tartozó D5TB4/TC. Zajszint szempontjából a GlacialTech hűtők a 2410 Pro-t kivéve előkelő helyen végeztek, és a hűtés területén sem kell szégyenkezniük. A Spire csapata szétszórva található meg, a leghangosabb és leghalkabb részlegnél is találkozunk velük. A régebbi típusok itt igazából labdába sem rúghatnak, a Coolink, GlobalWin és Thermaltake hűtők igazán hangosak a többiekhez képest. Viszonyításként eláruljuk, hogy egy átlagos tápegység ventilátorának zajszintje kb. 28 dB.

Összegzés

Most érkeztünk el a teszt legnehezebb részéhez, ugyanis eljött az idő, hogy véleményt alkossunk; tudassuk, mit érdemes, mit nem, vagyis szép magyarosan: megmondjuk a frankót. A "frankó" pedig az, hogy nem lehet egyértelmű győztesekről és vesztesekről beszélni, csupán igényeknek teljesen és kevésbé megfelelő coolerekről. Egy Pentium III-hoz a teszt leggyengébb hűtője is elég, és ha az öcskös vagy unokatestvér gépébe kell, akkor nem biztos, hogy ugyanolyan magasra tesszük a lécet, mint mikor saját Athlonunkat akarjuk hatásosan és ami mostanában még fontosabb, halkan lehűteni. Általánosságban viszont meg lehet fogalmazni, hogy mit tartunk jónak, mivel voltunk megelégedve.

A halk hűtők kategóriájában nyertesnek megítélésünk szerint a GlacialTech Igloo 2410 és a Spire FalconRock számít. További pályázó lehetne még a Titan D5TB4/TC is, mely az előbb említett típusoknál is halkabb volt, de a hűtés és a zajszint közötti egyensúlyt leginkább a Spire és a GT hűtője tudta megtalálni. A D5TB4/TC ettől függetlenül nagyon jó hűtő. Ahogy a GlacialTech 2320 is, de gyengébb hűtési képességei miatt nem tud versenyezni a nagyokkal. Nagyon halk típus, így Pentium III és tuningolatlan Athlon CPU-kra bőven megfelel. A Spire WhisperRock III sem rossz hűtő, de kicsit hangosabb és gyengébb a FalconRock-nál, a kettő közötti csekély árkülönbség így a FalconRock felé billenti a képzeletbeli mérleg nyelvét.

Ha csak a hűtés érdekel, akkor a GlacialTech Igloo 2410 Pro és a Thermaltake Vulcano 6Cu+ a nyerő, a tuningot is jól bírják. Sajnos zajszintjük miatt nem mindenkinek lesznek a kedvencei. Ugyanez mondható el a Spire SkiveStreamről is, mely sokkal kelendőbb (és talán jobb is) lenne, ha nagyobb és halkabb ventivel szerelnék. Akit nem zavar a hangerő, az jól fog járni mindegyikkel, az olcsó hűtők kategóriájában ezek a legjobbak. Aki viszonylag alacsony zajszint mellett akar megfelelő hűtést elérni, annak a halk hűtők között említett Spire FalconRock-ot és a a GlacialTech Igloo 2410-et tudjuk javasolni.

Aki rokonnak, vagy a régi gépbe akar olcsó hűtőt, jól járhat a GlobalWin FOP68 vagy Coolink Cool142 hűtővel is. Ezek a legolcsóbbak, nettó 1200 Forint körül már kaphatók. Viszont a zajszintjük sokkal magasabb a jobb teljesítményű, kicsit drágább hűtőknél tapasztalt hangerőnél, így érdemes kicsit többet áldozni a halkabb gép érdekében. Csalódás volt számunkra a Spire FridgeRock, viszonylag zajos és gyengén teljesítő cooler volt, kialakítása nem nyerte el a tetszésünket. Hasonló véleménnyel voltunk a Thermaltake Volcano 6Cu/6Cu+ coolerről is, mely egy jó konstrukció, ez az eredményeken is látszik, de az ideálisnál érezhetően hangosabb, sajnos.

A cikk-sorozatot folytatjuk, a honi kínálat messze nem merül ki az itt tesztelt 14 típusban, épp ezért abszolút győzteseket sem hirdetünk. Egyelőre.

Reméljük sikerült mindenkinek igényeinek megfelelő hűtőt találni. Az eredmények igazolták a cikk elején tett megjegyzésünket, miszerint ezek a coolerek nem csak a lassú CPU-kat képesek megfelelően lehűteni. További pozitívum, hogy az újabb Thoroughbred magos Athlon XP-k magas órajelük ellenére sem melegednek túlságosan, így az itt szereplő hűtők jelentős része képes velük is boldogulni. Aki pedig a maximumra pályázik, az a drágább hűtők között válogathat, de az már egy másik cikk története. Köszönet a GlacialTechnek, a Kelly-Technek, a Pulsarnak és a Wentil-Technek a hűtők biztosításáért.

(andorpapa)