Új hozzászólás Aktív témák

• #21354 kymco veterán Kékes525 #21352

  Új Válasz 2018-01-31 16:46:48 #21354

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  kymco

  veterán

  válasz Kékes525 #21352 üzenetére

  A házasság az rossz hasonlat erre, mert ott a két fél képességei nagyjából egyenlőek. Az Isten és Ember esetében a képességek már korántsem egyformák.
  A házasság jó hasonlat erre, mert a Biblia is sokat használja akár az ószövetségben, akár az újszövetségben, sőt Jézus is többször húz párhuzamot a házasfelek és az Isten-ember kapcsolat esetén.
  Ezért én nem vetném el a helyedben, ha a megértés és nem nem az önmagáért való vita a célod.
  A házasság képe szerintem nagyon jó párhuzam. És pont ebben válik erőteljessé, hogy az Isten kiüresíti magát, bizonyos szempontból emberivé válik a kapcsolatban és ez kiszolgáltatottá teszi az emberrel szemben. Elég csak Jézus sorsára emlékeznünk, és látjuk a kiszolgáltatottság mértékét.
  És az önálló ember a házasságban maximálisan kiszolgáltatja magát szeretetből a másik félnek... ez a házasság egyik alapja.

  Ezt csak akkor fogadhatom el, ha a szeretetét is korlátozta a mindenhatósága mellett, hiszen akit igazán szeretek azt nem állítom mély örvény fölé, szédelgő fejjel, kárhozatra szánva (Madách után).
  Az, hogy mit fogadsz el Istennel szemben, az a te dolgod. De Isten szeretete nem az örvénylő mélység fölé állította az embert, hanem méltóságot adott neki: Isten-képűvé tette, Isten képviseletének méltóságát biztosította egy olyan világban, amit arra teremtett, hogy uralkodjon az ember rajta, művelje és őrizze.

  Ezzel te azt mondod, hogy azzal tett rosszat Isten, hogy adott. Vagy azzal, hogy óva intett, hogy az elszakadás következményeire figyelmeztetett...

  Szabad akarat Isten szemszögéből sincs az Embernek, mert nem tudok másként cselekedni, mint ahogy teremtett engem, hisz ő ezt a teremtésünkkor is pontosan látta, tudta, hogy ki, mikor milyen bűnt fog elkövetni. Ez miatt a mi szempontunkból a szabad akarat csak illúzió. Mást nem tudok csinálni, mint azt, amit ő gondosan eltervezett. Csak hihetem, hogy tudok, de mivel ő mindentudó volt a teremtés pillanatában is, valójában én mást nem tehetek, mint végrehajtom azt, amit megtervezett annak idején.
  Ez a te véleményed, és ez a vélemény nem igazság önmagában... Nem érdemes tényként megfogalmazni.
  A Bibliai történetekben az embereknek vannak döntéshelyzetei. Az életemben vannak döntéshelyzetek, és a döntéseimért felelősséggel tartozom. Lehet, hogy Isten látja, hogyan fogok dönteni, de ez nem azonos azzal, hogy a döntést Ő hozta meg helyettem.
  Én tudom, hogy a fiamnak lesznek rossz döntései az életben (tippjeim is vannak, hogy miben, pedig csak egy egyszerű véges emberi lény vagyok), de ez nem azt jelenti, hogy nem övé a döntés felelőssége.

  Még egyszer írom, a bűn nem az, hogy lopok, hanem az, hogy Isten nélkül akarom élni az életem, és ez magával hozhatja azt is, hogy akár lopni is fogok...

  mindenhatóság-paradoxon: Isten nem lehet mindenható, mert akkor kellene tudnia teremteni olyan sziklát, amelyet még ő maga sem tud felemelni. (Mi történik, ha a megállíthatatlan ágyúgolyó sérthetetlen oszlopnak ütközik)?

  Jópofa paradoxon, csak az a baj vele, hogy az emberi dimenzióból akarja Istent csőbe húzni.
  Az embernek fontos az anyagmennyiség, mert a nagyság, a méret jelentőséggel bír az embernek. A sok pénz, a nagy ház, a monumentális szikla és irdatlan mély óceán mind a korlátainkra emlékezetnek. Mert van az a pénz, amit nem tudok kifizetni, van az a súly, amit nem tudok megemelni. Egy olyan dimenzióban, ahol vannak korlátok, ott van értelme a méretnek.
  De Isten szemszögéből nem kell anyag a teremtéshez, és nem kell erő a felemeléshez. Más dimenzió. Az emberi logika megakad a végtelen értelmezésében, mert mi csak végesben tudunk gondolkodni. Ez a paradoxon valójában a véges emberről szól, aki nem tudja felfogni a végtelent, nem az Istenről.

  A kibontakozó vitánkban érzem, hogy sokszor olyan peremfeltételeket állítasz fel, amiken belül nyugodtan igaznak tarthatod az állításaid. De az Isten hit nem ezek között a korlátok között létezik.
  Az Isten hitemet jól ábrázolja ki a házasság képe, az ember valóságosan szabad arra, hogy elutasítsa Isten kegyelmét, és nem a szakadék szélére taszította a teremtéskor, hanem egy gyönyörű világba, méltóságot adva neki. A végtelent nem értelmezhetően végessé lett Krisztusban, hogy felfoghassuk, hogy milyen is valójában Isten...

  www.refujvaros.hu

Új hozzászólás Aktív témák