Hirdetés
-
Lenovo Essential Wireless Combo
lo Lehet-e egy billentyűzet karcsú, elegáns és különleges? A Lenovo bebizonyította, hogy igen, de bosszantó is :)
-
3 évre zárnák börtönbe a legnagyobb kriptotőzsde korábbi vezetőjét
it Az amerikai ügyészek keményebb, 3 éves börtönbüntetést akarnak elérni, miután Changpeng Zhao, a Binance korábbi vezérigazgatója bűnösnek vallotta magát a pénzmosásellenes törvények megszegésében.
-
Baladins - Megjelenési dátumot kapott a PC-s kiadás
gp A jövő hónapban esedékes premiert az év folyamán a konzolos verziók követik majd.
Új hozzászólás Aktív témák
-
szucsi84
csendes tag
válasz
Forestjo
#193
üzenetére
Hali!
Pontosan ahogy Mave írta! A megengedett dóziskorlátok átlagokra vonatkoznak. Szóval ha csak napi 12órán keresztül éri a tulajokat, még alatta maradnak a megengedettnek, ha 24 akkor fölé érnének. Ebből a szempontból mindegy hogy nappal vagy éjszakára engedik vissza őket. Egyébként a korlátok is hosszabb távra is meg vannak adva. Pl sugárveszélyes munkakörben dolgozóknak a 20mSv/éves korlát is csak átlag. Konkrétan így szól a szabályozás, hogy egy év alatt 50mSv-nél többet nem kaphatok, és 5 év alatt 100mSv-nél többet nem. Szóval a 20mSv/év túlléphető, csak akkor utána kell jobban figyelni, és a következő években alacsonyabban kell tartani a kapott dózist. Valószínűleg az elhárításon dolgozóknál is úgy van, hogy pl. egy hónapig dolgoznak, egyszerre sokat kapnak, aztán utána az év maradék részében, nem mehetnek a területre, és így átlagban a megengedett határérték alatt maradnak.
Üdv
T.[ Szerkesztve ]
-
vida14
csendes tag
Halihó!
"Ezzel mindent el is mondtam a témával kapcsolatban.
" Oké, vettem 
"Mondjuk úgy, hogy szeretek főzni..." Ott viszonylag könnyű feladatod lesz ( -> nem hinném, hogy titokban magyar-konyha specialisták lennének), a lényeg, hogy finom legyen. Ha meg nem olyan, amilyennek lennie kéne, majd azt mondhatod, bocs, de ezt mi itthon így szoktuk
(Meg lehet dicsérni, mert szenvedtem egyet a Html kódokkal
Egyébként még mindig több mint 1 hónapos csúszásban vagy. Úgy tűnik, ebbe bele kell törődni [ Szerkesztve ]
-
#203
Crystalheart
senior tag
vida14
#202
Crystalheart
senior tag
Ránézésre a magyar és a japán konyha legnagyobb különbsége (a halon kívül) az, hogy míg ők a végletekig cicomázzák az ételt, hajtogatják az omlettet, meg alakzatba pakolnak mindent, addig a hagyományos magyar kaják - a cukrászsüteményeket leszámítva - abból állnak, hogy összeöntünk sok jó cuccot egy bazi kondérban, hogy még jobb legyen belőle.
-
#204
Digital
addikt
Crystalheart
#203
Digital
addikt
válasz
Crystalheart
#203
üzenetére
"a hagyományos magyar kaják - a cukrászsüteményeket leszámítva - abból állnak, hogy összeöntünk sok jó cuccot egy bazi kondérban, hogy még jobb legyen belőle."
Ezt az utat járom én is!"barackot,imádom a húsos barackot" Emlékszel a lassú internetre? Csak nyolc kép fért bele egy éjszakába...
-
Sir Pocok
őstag
Na sikerült végig olvasnom a blogodat.
A japánokkal nagyon nehéz. Ezt saját tapasztalatból mondom. Sajnos a diplomatikusságuk és a túlzott udvariaskodásuk az "egyenesség" rovására megy, magyarán nagyon nehéz kideríteni, hogy valójában mit is gondolnak, mit hisznek egy adott kérdéssel kapcsolatban.
Ha azt mondja egy japán, hogy végül is jó, az biztos, hogy azt jelenti, hogy teljesen szar az egész. Ebből már akadtak félreértéseim.
A japánoknál a büszkeségből és az úgymond jó nacionalizmusából származik minden. Ők világ életükben adoptáló nemzetként funkcionáltak Nem kísérletező alkatúak, ha bármi újba belefognak akkor azt nagyon kis lépésekben vitelezik ki. Ahogy mondják róluk, ez a fajta adoptáló szemlélet azért alakult ki náluk mert a büszkeségük nehezen viseli a kudarcot ezért választják a kitaposott utat. Ezt magukról is tudják és ezért választják a kemény szorgalmas munkát mintsem az amerikaiakra jellemző "frointier" szemléletet.
A másik fontos dolog amit észrevettem, hogy az ötletelés, "brainstroming" az egy az egyben a felső vezetés privilégiuma.
Én úgy látom, hogy neked semmiképpen se szabad kint maradnod mert a te szemléletednek ez a fajta felfogás nem fekszik.
Az erős embernek nincs szüksége hatalomra, a gyönge jelleműt pedig tönkreteszi.
-
#206
Crystalheart
senior tag
Sir Pocok
#205
Crystalheart
senior tag
válasz
Sir Pocok
#205
üzenetére
Nagyon érdekes egyébként, hogy az általános hozzáállásukkal ellentétben a művészeik sokkal újítóbbak, sokkal bátrabban kísérleteznek, mint akár nyugaton manapság. Talán ott a társadalommal való szembenállás, ami a művészekre gyakran oly jellemző, épp ebben, az újításban érvényesül leginkább.
-
#207
Sir Pocok
őstag
Crystalheart
#206
Sir Pocok
őstag
válasz
Crystalheart
#206
üzenetére
Mondjuk a művészek álatalában mindenhol liberálisabbak mint az átlag. Japánban azért ütközik ki jobban véleményem szerint, mert sokan lázadnak a hagyományok ellen ebben a közegben.
Az erős embernek nincs szüksége hatalomra, a gyönge jelleműt pedig tönkreteszi.
-
Forestjo
senior tag
Kedves mave13! A másik blogger oldaláról ajánlok egy oldalt, de lehet hogy már olvastad. A bicikli vásárlással kapcsolatos tapasztalatairól írt még 2009-ben, pedig akkor még úgy volt, hogy csak fél évig lesz japánban - ha jól értettem.
Te hogy oldod meg a tiszteletadás különböző megnyilvánulási formáit? Mivel annyira összetett és körülményes ez a japánok között is, milyen tapasztalataid vannak, mint idegennek? Ha vegyes társasággal találkozol, mint pl. az az utóbbi "vacsoracsata", akkor mindenkinek személyre szólóan - a saját kultúrájának megfelelően - adod meg a kötelező tiszteletet? Persze, ha később akarsz erről írni, megvárom!Ha úgy élsz, ahogy eddig, ha azt teszed, amit eddig, akkor ugyanoda jutsz, ahol most vagy.
-
#210
Crystalheart
senior tag
Forestjo
#208
Crystalheart
senior tag
válasz
Forestjo
#208
üzenetére
Nehezen tudnám elképzelni, hogy felháborodjanak, ha európai illemet tanúsít az ember. Elvégre látványosan külföldi.
De amúgy erre én is kíváncsi volnék. Mennyire dívik pl. a kézfogás? Mert az egy új dolog, amit az amerikaiak vittek, vajon mennyire terjedt el? (Személy szerint utálok kezet fogni.) -
Sziasztok!
szucsi84: nagyon érdekes dolgokat írsz, lehet, hogy ezek fognak rám is vonatkozni a következő években, szóval, ha van még ilyesmi, ne tartsd magadban.
Érdekes módon több sugárvédelmi oktatáson részt vettem már, de ezt még valahogy sosem hangsúlyozták.vida14:
Ha nekiállok főzni valamit, akkor az olyan lesz, mint otthon. Ha ízlik nekik jó, ha nem, akkor majd megeszem én. Vagy tudok főzni olyan jól, mint otthon, vagy nem főzök. Nem miattuk, miattam.
Szépen haladsz a HTML kóddal. Várom az első honlapodat.Crystalheart: szívemből szóltál. Szeretek sok emberre főzni, azt igazából nem lehet elrontani. És, ha még esetleg jól is sikerül...
Csak, az alapanyagok. Azok sokat számítanak, és itt tök ismeretlen minden.Sir Pocok: A legegyenesebb japán, a részeg. Akkor mindegyik őszinte, teljes mértékben. Szerencsémre könnyű lemérni, mert ami nekem még nem elég, az már totál KO a másik oldalon, csak sajna, ritkán adódik rá lehetőség. Ugyanakkor, vigyázni kell, mit mond ilyenkor az ember, mert ők nem másnaposak, és mindenre emlékeznek az előző estével kapcsolatban, nincs tér/idő ugrásuk.
"Ha azt mondja egy japán, hogy végül is jó, az biztos, hogy azt jelenti, hogy teljesen szar az egész."
Szerintem, ha egy japán ezt mondja, az a teljes bizonytalanság. Nem beszélnek egyenesen. Ha én azt mondom nem, akkor az azt jelenti, hogy nem, és pont. Egy japán ilyet nem mond, az ő válasza, a "Lehet, hogy nem.", "Nem tudom", esetleg "Nem biztos, hogy igen." Na, ilyenkor kezd gyanús lenni a dolog. Tény, hogy nem egyenes emberek, kerülnek minden konfliktus helyzetet, és kitérnek a tiszta válasz elöl. És, soha nem lehet tudni, hogy épp mire gondolnak. Ha egy japán a képedbe mosolyog, az gyanús, és a legritkább estben jelent őszinte örömet.
Számomra nagyon frusztráló, amikor a beszélgetésből "egyik részem" azt szűri le, hogy színtiszta igazság, amit hallottam (beszéd hangsúly, gesztusok alapján), a "másik felem" meg üvölt, hogy valami gyanús, ne higgy neki. És egy idő után kissé hajlamos vagyok paranoiássá válni, ami további kételkedést szül."Én úgy látom, hogy neked semmiképpen se szabad kint maradnod mert a te szemléletednek ez a fajta felfogás nem fekszik."
Igen, igazad van. Sajnos, vagy szerencsére, egyenes jellem vagyok. Ami a szívemen, az a számon, még ha később meg is bánom, amit kimondtam. És, nem bízom az emberekben, ami itt talán még jobban érvényesül. Szóval, egy év, és irány haza, belátom, hogy ehhez a világhoz kevés vagyok. Az otthoni emberekhez "értek", de az itteniek nekem túl rejtélyesek. Az egyszerű őszinteségre neveltek, még ha nem is mindig következetesen. Megérzem, ha valaki nem őszinte, de ez itt semmit nem ér, mert a segítő szándék is legtöbbször burkoltan érkezik.Sajnos, a művészetekhez nem értek, így ehhez nem tudok érdemben hozzászólni. Az átlag tokiói japánt elnézve, a látszat a lényeg. Az őszinte érzések itt háttérben maradnak, gondosan elrejtve.
Forestjo:
Lehet, hogy lelövöm a poént, de végül letettem a bringázásról. Túl bonyolult lenne, és hét hónapra nem éri meg. Gyalog is eljutok oda, ahova akarok, maximum egy kissé lassabban."Te hogy oldod meg a tiszteletadás különböző megnyilvánulási formáit?"
Lehet, hogy ez most bunkóságnak tűnik, de sehogy. Önmagamat adom, mint mindig, nem vagyok hajlandó tisztelni se rangot, se kort. De, akit arra érdemesnek találok a személyisége, vagy bármi más alapján, aki számomra fontos, azt feltétel nélkül, és őszintén tisztelem. Nem tudom, mit jelent a tisztelet megadása úgy nagy átlagban, a saját szabályaimat követem itt is. Ha elfogadják, jó, ha nem, akkor nem, mást nem tehetnek."Ha vegyes társasággal találkozol, mint pl. az az utóbbi "vacsoracsata", akkor mindenkinek személyre szólóan - a saját kultúrájának megfelelően - adod meg a kötelező tiszteletet?"
Nem, mint idegen embernek adom meg a tiszteletet, úgy, ahogy bárkivel szemben tenném, se több, se kevesebb. Milyen kötelező tiszteletre gondolsz? Ne haragudj, de nem értem a kérdésedet.Crystalheart:
"Nehezen tudnám elképzelni, hogy felháborodjanak, ha európai illemet tanúsít az ember."
Nem, nem tanúsítok "európai illemet", nem tudom, hogy az mit takar. Saját szabályaimat követem, és annyi. Nem európai, nem magyar, hanem saját, "egyedi fejlesztés". Nem értem, hogy miként kéne tisztelnem, és mit, mint európai, és miként, mint japán. Tisztelem az élőt, és a élettelent, növényt, állatot, embert, őszintén, de részemről ennyi. Nem tudok másképp kezelni egy intézet igazgatót, és egy takarítót, csak mert más a társadalmi rangjuk, számomra ez lényegtelen. Ember, és ennyi. Se több, se kevesebb."De amúgy erre én is kíváncsi volnék. Mennyire dívik pl. a kézfogás?"
Alapvetően, nincs kézfogás. Ha a kezemet nyújtom, viszonozzák, de esetlenül, és gyengén. Ők nem érzik a dolog lényegét, esetleg nyújtják a jobb (néha a bal) kezüket, mert így látták valahol. Számukra ez semmit nem jelent, inkább csak kényelmetlen. Alapvetően, kerülnek minden testi érintkezést. Jó példa, hogy fizetéskor egy kis tálcára rakom le a pénzt, a kasszás elveszi, majd a visszajárót ugyanezen a tálcán nyújtja, hogy még véletlenül se legyen testi kontaktus (bár, néhány helyen kéz a kézből jár a pénz, de kontaktus zömében ekkor sincs).
Szóval, vicces, én nem hajlongok ész nélkül, ők nem nyújtják a kezüket, így lóg a levegőben az egész. Bemutatkoztok egymásnak, de, mintha valami hiányozna. Beszéltek egymással, majd elköszöntök, de mintha lógva maradna a beszélgetés, egyszer csak véget ér, minden lezárás nélkül. Frusztráló, de nem lehet mit tenni ellene, legalábbis eddig nem jöttem rá a lényegre.paramedic: köszi, hamarosan érkezik a folytatás.
Mister_X:
[ Szerkesztve ]
Icewolf || kósza ||
-
Mister_X
nagyúr
Hülye Opera mini, statikus a smiley... nem tudom, hogy :), :K vagy :N
Forestjo gondolom az eltérő köszönésekre gondol. Például nyugaton a kézfogás a kölcsönös tiszteletadás jelképe, Japánban meg a meghajlás. Esetleg mindkettő gyakran előfordul? (kézfogás majd meghajlás, esetleg fordítva)
Amikor "művelődtem" Japánról, engem is ez a nem nyílt őszinteség fogott meg. Fura. Elhívol egy helyi lányt randira, akkor nem tudod értelmezni, hogy most mi van. Az az igen igen-e, a talán most tényleg nem-e, stb. Idehaza egyenesek a nőstények, az igen igent, a nem nemet, a talán meg valós bizonytalanságot jelent. (egy példa)
Gondolkodtál már japán fordítóketyerén? Tudtommal vanna olyan masinák amik akár kamerával megnézik a szöveget, esetleg be is viheted tapipadon a kanjikat. Azt én is hasznosnak találnám.
"Most kell szerénynek lenni, mert most van mire." --- "All dreams eventually disappear when the dreamers wake."
-
válasz
Mister_X
#214
üzenetére
Köszönésnél meghajlás, többször, nem meghatározott számban. Kézfogás lehet, de csak ha kezdeményezed, illetve, esetleg teljes viszonzásra talál, ha az illető élt pár évet külföldön. Pl. Tom a maga másfél évnyi new orleansi tapasztalatával egész őszintén tud kezet rázni.
Ősznteség terén sajna nem csak ilyen téren van gond. Pl, ma az egyik kollégám felhívott egy jegyárusító céget, hogy lehetséges-e, hogy ő vesz jegyet a saját nevén, saját hitelkártyájával, de én utazok vele (Kyotóba szeretnék ellátogatni 3 napra). A hivatalos ügyfélszolgálattól azt a választ kapta, hogy "talán igen"... Na, most ezt logikázza ki valaki, hogy mit jelent. Tök jó, hogy egyértelmű kérdésre sem képesek korrekt választ adni.
"Idehaza egyenesek a nőstények..."
Kissé több tisztelet nem ártana, de egyébként egyetértek, ha nem tetszel nekik, azt meg fogod tudni. De, itt a nők kissé elnyomás alatt élnek, még mindig, szóval, ez felmenti őket valamelyest."Gondolkodtál már japán fordítóketyerén?"
Androidos alkalmazáson gondolkodtam, ami úgy működik, mint mondjuk a Barcode scanner, de nem találtam ilyesmit. Lehet, hogy ez a következő sikergyanús ötletem... Nagyban megkönnyítené az életemet, mondjuk, tudnék gyorskajáldában enni,meg ilyesmi...
A rosseb fog tapipadon kanjikat rajzolgatni.Icewolf || kósza ||
-
Mister_X
nagyúr
Még az ügyfélszolgálatosok is? Kész, bizonytalan az egész ország
"Jó napot! Szeretnék jegyet foglalni az Kamikaze Wasabi étterembe, lehetséges?""Talán igen". A fejem verném a falba "Kissé több tisztelet nem ártana"
Elnézést, nem volt benne semmi hátsó szándék.De. Létezik olyan fordítóketyere? Eddig csak egyetlen egy kanjit ismerek csak (私), a többihez nem ártana valami inteligens ketyere, amivel mondjuk újságot is lehetne olvasni. Nekem az is bőven elég lenne, ha kanji->hiragana vagy kanji->rõmaji funkciója lenne. Japán-japán szótár
"Most kell szerénynek lenni, mert most van mire." --- "All dreams eventually disappear when the dreamers wake."
-
Forestjo
senior tag
Szia!
"Milyen kötelező tiszteletre gondolsz?"Csak a japán szokások szerint "elvárt" tiszteletadásra gondoltam. De megválaszoltad a kérdéseinket - magam is egyetértek vele.
Az a fajta rang, pozíció, nem, kor, szituáció stb. szerinti megkülönböztetés, mely szerint a japán emberek élik a hétköznapjaikat, szerintem is nagy túlzás! De gondolom, egy általánosan alkalmazott szolid meghajlás, ami ott a kézfogás helyettesítésére kiváló alternatíva, nem okozhat gondot, hiszen ez nem tartozik szorosan a rangkórság, már-már "beteges" szokásához.Ha úgy élsz, ahogy eddig, ha azt teszed, amit eddig, akkor ugyanoda jutsz, ahol most vagy.
-
Forestjo
senior tag
Tomról jutott eszembe, amit már korábban is kérdezni akartam, hogy valóban fiatalabb tőled? Mert nagyon úgy néz ki, mintha a te tanítványod lenne (persze nem mintha te idősnek látszanál), csak inkább ő látszik nagyon fiatalnak.
A másik kérdésem: említetted az Androidot, ott is sokan használják, vagy a helyi masinákon inkább saját, a mobil márkának megfelelő menü van?
Köszi a válaszokat!
Ha úgy élsz, ahogy eddig, ha azt teszed, amit eddig, akkor ugyanoda jutsz, ahol most vagy.
-
vida14
csendes tag
Sziasztok!
Crystalheart (203) -> Ez jó XD
Mave13
"Két dolog hiányzott, a kötszer, és az elemlámpa. Előbbi nem nagyon érdekel, utóbbi viszont eléggé fájó pont." Szép kis orvos vagy, mondhatom
"express, sem" m "i-special express, és special express." Ezt nem hagyhattam ki
" Várom az első honlapodat." Köszi. Egész optimista vagy XD Egyébként már van egy, de átépítés alatt. Ha kíváncsi vagy rá, FB-n felírtam a címét az adatlapnál, de ne számíts valami fullosraEgyébként még mindig szórakoztatóan fogalmazol a blog bejegyzésekben. Jót mosolyogtam rajtuk
Thx! Meg végre kikeveredtél a városból Amúgy, Skacok,még nagyon régen ment a Tv-ben egy műsor, ami az idegen kultúrákat mutatja be. A címére sajnos nem emlékszem, de a Japán részben a teázást említették meg. A teaházba hogyan kell bemenni; meghajlással bocsánatot kel kérni teázás közben ivás előtt annak aki előbb iszik a csészéből mint a többiek, stb.
[ Szerkesztve ]
-
#220
Crystalheart
senior tag
vida14
#219
Crystalheart
senior tag
Azt hiszem, én derekasan bevallanám, hogy még a saját hazámban sem tudnék rendesen elmenni egy étterembe, nemhogy Japánban egy teaházba...
Az étkezési etikett számomra minden földrészen megtanulhatatlan.mave13: Lehet, engem sem bírnál ilyen szinten, pedig a konfliktuskerülés egyszerű politika. A politika intelligensebbik formája, a kompromisszumra való hajlás. Idegenekkel szemben magam sem jelentenék ki olyat, hogy "nem, az nem úgy van", vagy "nem, ez így nem jó", hiszen akkor rögtön és erélyesen kétségbe vonnám az igazát. Ezen így soha nem gondolkodtam el, de magától értetődik számomra. Van egy olyan érzésem, hogy egy japán is hasonló okból nem kétbites válaszokat ad. Mindig fenntartja annak lehetőségét, hogy akár neked is lehet igazad. És ha belegondolsz, ez egy sokkal jobb kiindulópont a vitapartner meggyőzésére, mint a hazai Parlamentben alkalmazott abszolút elhatárolódás, vagy szöges ellentmondás, valamint ha mégsem nekünk van igazunk, akkor sem ér akkora szégyen a keményfejűségünk miatt. Vegyünk egy példát, a szomszédasszony azt mondja, hogy ő mindig felülről, esőztetően locsolja a paradicsomját, mert úgy felfrissül, én azonban 100%-ig biztos vagyok benne, hogy az elősegíti a fitoftóra nevű növénybetegség terjedését, ami a paradicsom legveszedelmesebb károkozója. Ekkor olyasmit mondanék: "Valóban? Csak tudod, nem vagyok benne egészen biztos, hogy ezzel teszed a legjobbat a növénynek... Látod, már látszanak is rajta a fitoftóra első jelei. Ha a növény két óránál tovább nedves, elkezd rajta szaporodni a gomba. Én ezért takarom a földjét szénával, és csak reggel locsolom a tövüket. Most időszerű megpermetezni Ridomillal." Csak hát ezt addig nem fogod megtudni, míg nem értitek meg jobban egymást.
Amúgy ne mondjátok, hogy ilyen bizonytalansággal még nem találkoztatok Magyarországon. Igaz, gyakoribb a félretájékoztatás, meg hogy ahány helyen kérdezzük, mind mást mond.
Jó volna, ha az illetékes bevallaná, ha valamiben nem biztos, és nem mondana inkább presztízsből valami légből kapottat.Ami a tiszteletadást illeti, az leginkább a megnevezésekben mutatkozik, attól függően, hogy a megszólított hozzánk képest milyen elvi rangú, kor, pozíció stb. alapján. Valamint a japán szövegben eltérő szóvégződések is lehetnek. Ez utóbbinak nincs jelentősége, ha nem tudunk japánul.
Ami a meghajlást illeti, ezt az egyenes törzsűt szerintem soha nem fogom használni - bár nem akarom elkiabálni magam -, ellenben az Európában némileg elfeledett féloldalas, biccentős meghajlás kellően elegánsan mutat, úgy vélem. -
Sziasztok!
Mister_X:
"Létezik olyan fordítóketyere?"
Persze. Kismillió féle az olcsótól a brutálisan drágáig. Csak azt kell látni, hogy ezek inkább tényleg japán-japán szótárak, az hogy beszélnek angolul is, csak másodlagos. Főleg a helyi lakosoknak szánják őket, mivel ők sem ismernek minden kanjit.
Azt hiszem fizikailag fájna ilyennel újságot olvasni. Nem kamera alapú, hanem gépelős. A nagyon über cuccokon van tapipad, berajzolgathatod a karaktert, amit a gép felismer, és lefordít. Tehát, nem olyan egyszerű a dolog.Forestjo: Japán módon "tiszteletet adni" számomra lehetetlen, már csak azért is, mert nem vagyok japán, hanem csak egy gaijin. Így ez a lehetőség eleve kizárt. Egyébként meg, iszonyat bonyolult a rendszerük, és mint Crystalheart is említi lejjebb sokszor számomra láthatalan apróságokban nyilvánul meg. A meghajlásnak is rengeteg formája létezik. Pontosan milyen testtartásban, kar, és fej pozíciója, mélysége, száma, stb. Nekik ez ösztönös, nekem felfoghatatlan. És akkor még a megszólítások, gesztusok, stb... Ebbe születni kell.
"Tomról jutott eszembe, amit már korábban is kérdezni akartam, hogy valóban fiatalabb tőled?" Tom 34, Attila 28.
Pofátlanul fiatalnak látszanak. Majd lesz később kép az intézetigazgató profról, kíváncsi vagyok kitaláljátok-e hány éves..."A másik kérdésem: említetted az Androidot, ott is sokan használják, vagy a helyi masinákon inkább saját, a mobil márkának megfelelő menü van?"
Ami itt egyértelműen vezet, és mindent visz, az az iOS, ha okostelefonról, vagy tabletről van szó. Tényleg minden második mobil Apple, és természetesen a legújabb. Egész Cupertino vígan megélne csak a japán eladásokból, köszönhetően a hirdetési stratégiájuknak. Az itteniek tényleg elhitték, hogy ez Amerika szimbóluma. A második legnépszerűbb az Android. Nagyon elterjedt, de a hardverek eltérőek, mint otthon. Sok világmárka jelen van, de sok az egyedi, Japan only cucc is, mint pl. a Regza. Illetve, sok otthon is ismert gyártónak vannak csak itt elérhető modelljei. Szívesen vennék valami fasza telót, csak otthon használhatatlan lenne.vida14:
"Szép kis orvos vagy, mondhatom" Ezt nem szükséges tőlem eltanulnod. Honlapodat majd meglesem.
Elvileg majd egyszer részt fogok venni egy teaceremónián, csak sajna öttől indul, és én akkor még dolgozok. Azok csinálják, akik a főzőiskolát is, már mondták, hogy ha tudok, menjek, egyszer be fogok nézni. Biztos, hogy nagyon bonyolult.
"Azt hiszem, én derekasan bevallanám, hogy még a saját hazámban sem tudnék rendesen elmenni egy étterembe..."
Ezzel kapcsolatban nekem is sokáig problémáim voltak. Gyerekkoromban családdal sosem mentünk étterembe, így főleg egyetem alatt kellett kitanulnom a dolgot. Sok embernek tök természetesnek tűnik beülni és kajálni, nekem kezdetben nagyon nem volt az. Szerencsére voltak tapasztalt barátaim, akik sokat segítettek, így most már minden feszültség nélkül lazán képes vagyok beülni valahova. Persze, itt megint minden új, és újra el kell lesni mindent, ami legalább az alapszinthez elég. Jó, eddig a pálcika volt a legbonyolultabb, ez tény.Crystalheart:
"Lehet, engem sem bírnál ilyen szinten, pedig a konfliktuskerülés egyszerű politika." Nem azt mondom, hogy a konfliktuskerülés rossz, én is használom ezt a taktikát elég sokszor, mert szeretek játszani. De vannak olyan helyzetek, vagy kérdések, amikhez egyszerűen nem passzol ez a fajta reakció. Ha megkérdezek valakit mondjuk, hogy indul-e vonat 10:30-kor Shinagawából Kyotóba, akkor ne mondja már nekem azt, hogy "Talán..." Igen/nem/nem tudom. Na, de talán? Főleg, ha épp ügyfélszolgálatos az illető. Mondja, hogy igen, vagy nem, ha meg nem tudja, nézzen utána, nem szégyen az. Tehát, valahol a középutat tartanám az ideális megoldásnak. Míg otthon tényleg sokszor félretájékoztatás, meg nyílt anyázás megy, addig itt pont az ellentéte. Vérprofi módon térnek ki a konkrét választ elöl, és hagyják teljes bizonytalanságban az embert. Persze, nem mindig zavaró, mert sokszor rá lehet jönni arra, hogy mit is akart az illető, és mit jelent a válasz, de sokszor a fejemet tudnám a falba verni (vagy a válaszolóét...).
Lehet, hogy valóban nem bírnálak ilyen szinten, de lehet, hogy remekül el tudnánk beszélgetni, vagy vitatkozni sok dologról, mert ilyet játszani jó, vitázni, érvelni például nagyon szeretek, ahol pedig nem mindig az egyenes válaszok a legcélravezetőbbek. Mi értelme pár lépésből mattot adni, ha lehetne egy izgalmas játszma is a dologból... Ugyanakkor szeretem a konkrét válaszokat, és érveket is, éppen azért, mert konfliktushelyzetet lehet vele teremteni. Ekkor az illető vagy meghátrál, vagy kellő intelligencia, és magabiztosság esetén reagál valamit, és már ki is alakul egy vita. Szerintem, a parlamentben sem mindig a konkrét, és egyértelmű válasszal van a gond, hanem egyrészt a stílussal, amiben érkezik, másrészt azzal, ahogy a másik fél erre reagál. Illetve, sokszor kiállnak valami mellett, de ahhoz már nincs eszük, hogy képesek legyenek indokokat, és érveket is felhozni mellé, inkább megsértődnek, vagy ha kissé primitívek a felek, mint az mostanában látható, akkor anyázás lesz a dologból. Ilyen partnerrel nincs mit tenni, nincs értelme győzködni. Lehet teljesen, és tisztán ellent mondani valakinek, csak ahhoz kellenek érvek, meg persze, magabiztosság, és ha mégsem jön össze a dolog, akkor képesnek kell lenni emelt fővel elismerni a "vereséget". A parlamentben levők többségének először némi gerincet, majd észt kéne szerezni, aztán elkezdhetnének véleményt alkotni, meg hinni valamiben, és utána láthatnánk érdekes és tartalmas vitákat. De, azt hiszem ez nem mostanában fog megvalósulni.
Idegenekkel szemben is bármikor hajlandó vagyok egyenesen szembe menni, ha úgy gondolom, igazam van. Lehet persze, hogy nincs, de akkor majd valami kompromisszumra fogunk jutni, ha meg teljesen meg tud győzni az igazáról, el fogom ismerni, hogy tévedtem.
Szóval, igen, eléggé különbözünk ilyen téren, de ez nem baj. Viszont, ez a fajta hozzáállásom itt nem sikeres. Sokszor nem tudunk mit kezdeni egymással, én túl agresszív vagyok ide, ők meg nagyon kitérőek nekem, nem hagynak esélyt vitára, érvelésre. Joe valószínűleg azért tudott sokkal jobban beilleszkedni, mert ő is nagyon konfliktuskerülő (mégis remekül megértjük egymást). Valószínűleg, neked is könnyen menne.[ Szerkesztve ]
Icewolf || kósza ||
-
A legutolsó bejegyzés végére került egy kis frissítés. Az ötletért köszönet Szücsinek, a megvalósítás még eléggé béta szinte áll. Sajnos a RI/OS motornak kissé más elképzelései vannak a beágyazásról, mint nekem. Illetve, a Google is csak kompromisszumok árán csinálja azt, amit akarok, de majd alakul a dolog.
Esetleg, ha valaki tud egy jó .kml szerkesztőt, megköszönném. Nem, a North Gates' nem jó, nem tudom telepíteni a rohadt egyetemi proxy miatt.Icewolf || kósza ||
-
Forestjo
senior tag
"Japán módon "tiszteletet adni" számomra lehetetlen, már csak azért is, mert nem vagyok japán, hanem csak egy gaijin."
Így - ahogy részletesebben is kifejted - már érthető, kezdem érteni a problémád. Sőt, megértelek! Hát ezzel így tényleg nem sokat lehet kezdeni...
És a japánokban van ez ügyben egyfajta elnéző hozzáállás, mely szerint nem macerálnak téged ezzel vagy nem éreztetik, hogy neked is úgy kellene hajlongani és hasonlók? Gondolom ez a türelem és tolerancia alap náluk a külföldi vendéggel szemben. Csak kérdés, hogy meddig tekintenek valakit "vendégnek", és mikortól várnak többet? Gondolom ez nem elsősorban az ott töltött idő hosszától függ, hanem a velük való kapcsolat mélységétől.Pl. a másik produktív blogíró, az építész Bence szinte már otthon érzi magát az írásai alapján. Már sokszor nem tudom eldönteni, hogy magát kívülállóként látja, vagy lélekben egynek velük? De nagyon érdekes nekem a két különböző világ, amiben éltek egy (számunkra) nagyon fura és idegen országban, és a más-más látásmód apró eltérései. De ahogy így olvasgatom (bár több időm lenne rátok!) és összehasonlítom kettőtök élményeit és tapasztalatait, sok hasonlóságot is látok a megélt valóságban - ez is bizonyítja, hogy nem pusztán szubjektív látásmóddal írtok, hanem nagyon is a valóságot ragadjátok meg sokszor.
Ez tetszik nagyon.A konfliktuskerülésről: ezek szerint egy hosszabb japán "kirándulás" kiváló teszt arra, hogy kiben mi lakik
Bennem - ahogy magamat ismerem - ez ügyben egy jó adag kettősség van. Először is a hitem, világnézetem miatt úgy gondolom, hogy nagyon kifizetődő és gyakorlatias (tehát pozitív irányba befolyásoló), ha konfliktuskerülők vagyunk. De ellenben van bennem is egy jó adag, a természetemből fakadó vehemencia, mellyel ki tudok néha zavarni egyeseket a világból. Nem szeretek elbújni az érzelmeim álarca mögé, mert nagyon sokszor tapasztalom itt Magyarországon is, hogy ebből a bújócskából hosszabb távon nem születnek "jó gyümölcsök". Nem szeretem az olyan kollégát, az olyan embert, aki nem nyílt, nem őszinte, hanem számító és (negatív értelemben) "titokzatos". Mert ugyanis lehet valaki titokzatosan izgalmas és ezzel együtt nagyszerű barát, barátnő, de aki az álarcát elsősorban rosszindulatú manipulációk miatt viseli, azt kerülöm. És sok ilyen van itt minálunk. De ezt nektek mondom, kik gondolom ugyanezt tapasztaljátok?!Gondolom a japán lélek rejtelmeit sem egyszerű megfejteni. Biztosan sok gondot okoz ez a befelé-fordultságuk, de én innen a távolból azért titkon abban reménykedem, hogy ott sokkal kevesebben használják ezt fel negatív célokra, és ha valaki jobban megismeri őket, kiderül, hogy nagyszerű emberek. Na most, ez az idealista kép, hogy aztán mi a valóság...
Persze elhiszem, hogy ott is sokan csak "látszat emberek", de az valahol érthető is, ha belegondolunk, hogy másként hogy tudnák elviselni azt a sok "hülye-szabályt".Ha úgy élsz, ahogy eddig, ha azt teszed, amit eddig, akkor ugyanoda jutsz, ahol most vagy.
-
Sir Pocok
őstag
-
Forestjo
senior tag
válasz
Sir Pocok
#224
üzenetére
Így igaz, ő sem tudta teljesen megszokni azt a világot. Nem tudom, hogy milyen indokokat hozott fel erre vagy arra, hogy mégis kint maradt, ugyanis az elejétől, 2009 nyarától kezdtem el olvasni őt is, de ami késik, nem múlik.
Bónakovács már összességében 14 évnél tart, ha jól számolom. Lassan túltesz Steven Segal-on.Ha úgy élsz, ahogy eddig, ha azt teszed, amit eddig, akkor ugyanoda jutsz, ahol most vagy.
-
Üdv!
Forestjo:
"Így - ahogy részletesebben is kifejted - már érthető, kezdem érteni a problémád. Sőt, megértelek! Hát ezzel így tényleg nem sokat lehet kezdeni..."
Igazából, nekem nem probléma. Ilyen bonyolult illemszabályoknak nem tudok, és nem is akarok megfelelni.
Ők is pontosan tisztában vannak azzal, hogy nem vagyok közülük való, és soha nem is leszek az. Én vagyok a külföldi vendég, így nem várnak el semmiféle japán szokást, illemet, ilyesmit. Tom tanít, főleg evéssel kapcsolatban, mit szabad a pálcikával, és mit nem, de mondjuk az üdvözlésre vonatkozóan, hogy mikor mit mondanak, vagy hányszor hajolnak meg, és hogy, nem tudott mit mondani. Egyszerűen, a vérükben van, nem tudatosul bennük a dolog, így nem is tudta elmondani a szabályokat.
Inkább az zavaró, hogy sok kolléga hiába köszönök előre japánul, angolul viszonozza, akármit is csinálok. Nyilván, ezzel is kedveskedni akarnak, de fura. Akkor már köszönjünk egymásnak magyarul. Egyébként, Joe jó munkát végzett, Tom emlékszik a magyar köszönésekre, meg elég sok szóra.Szerintem, Bence sem fogja magát soha japánnak érezni, bár, ezt tőle kéne megkérdezni. Erre születni kell, és egyébként tényleg. Bevándorló, vagy vendég soha nem kaphat japán állampolgárságot, akármeddig él itt, vagy házasodik ide. Az csak japánoknak jár.
Egyik kollégám indiai. Húsz éve él itt, japán felesége van, na, ő már egész tisztában van a szokásokkal, jól beszél, és őt már el tudnám képzelni japánnak, persze, nem a külseje alapján. De, még ennyi én után is azt érzem, hogy őt is vendégként kezelik, még ha nem is tudatosan."De ahogy így olvasgatom (bár több időm lenne rátok!) és összehasonlítom kettőtök élményeit és tapasztalatait, sok hasonlóságot is látok a megélt valóságban"
Egyébként, tényleg. Olvasom az írásait, és sokszor röhögök, hogy jé, én is ezt írtam, ezek szerint, nagy baromságokat nem beszélek. Jó visszajelzés."A konfliktuskerülésről: ezek szerint egy hosszabb japán "kirándulás" kiváló teszt arra, hogy kiben mi lakik."
Egyetértek. A többivel is."Gondolom a japán lélek rejtelmeit sem egyszerű megfejteni."
Nem lehet megfejteni. Ahhoz először japánként kéne gondolkodni. De, az számomra kizárt. Teljesen már értékrend szerint élek.Egyébként, az emberek hellyel-közzel olyanok, mint otthon, csak az arányok mások. Itt is vannak gerinctelenek, és manipulátorok, de talán kevesebben, mint otthon. És, az itteniek többsége, ahogy látom alapvetően jó ember. Csak, nagyon mások. Eddig itt hátsó szándékot, alattomosságot velem szemben, vagy amennyire belelátok ő közöttük nem igazán tapasztaltam.
Sir Pocok: Igen, van egy kis előnye.
Négy hónap nagyon nagyon kevés. Az egy év is az lesz. De, szerintem egy élet se lenne elég. Illetve, nagy előny, hogy itt tanult. Tehát, fiatalabb volt, amikor érkezett, és az egyetem alatt kezdett el beilleszkedni, és aztán dolgozni. Gondolom, az egyetem itt sem csak tanulásról szól, ahogy nézem a medikusokat, nagyon nem arról szól, és a bulik, a kocsmázás nagy segítség a helyi kultúra, és nyelv megismerésében.
Ehhez képest kissé más, amikor megtudja az ember, hogy hat hónap múlva jöhet egy évre Japánba dolgozni. Pár havonta néhány órás közös program nem elég.Icewolf || kósza ||
-
#227
Crystalheart
senior tag
mave13
#226
Crystalheart
senior tag
"Szerintem, Bence sem fogja magát soha japánnak érezni" - Hát még jó, az agyam eldobom, mikor bármely nép bármely tagja elköltözik valahová húsz évre, és azt mondja, hogy ő már ottaninak, tőzsgyökeresnek érzi magát. Pedig ha egy felnőtt magyar elköltözik és élete végéig az USA-ban/Japánban/akárhol marad, ha utálta is ezt a közeget, ő akkor is magyar marad. Az embernek meg kell tartania az identitását, nem kell belesimulnia a tömegbe vagy más népek kultúrájába. Meg kell ismerni, együtt kell működni, részt kell benne venni, de mi akkor is mi maradunk. És pontosan ez az, amit a japánok is - ösztönösen, de talán tudatosan is - tesznek, ha idegen országban élnek.
"Nem lehet megfejteni. Ahhoz először japánként kéne gondolkodni. De, az számomra kizárt. Teljesen már értékrend szerint élek." - Egy nép lelke a művészetében és történelmében rejlik.
Gondolj csak arra, hogy a magyarokat is akkor érthetné meg egy külföldi leginkább, ha tanulmányozná a történelmünket és az irodalmunkat. Mi több, lehetne azt mondani, hogy Magyarország léte leírható e kettővel, és ez mindent hordoz, ami a magyart magyarrá teszi. Egyéni szinten is. A racionális, melankolikus, de soha meg nem alkuvó ember lelke, és az irigy, megkeseredett öregé is. Mind benne van.Namost Japán történelme érdekes olvasmány, kicsit egységesebb, mint a magyar, hiszen nagy részét elzárkózva töltötték. A művészetük ebből a habitusból táplálkozott sokáig. Manapság a legkönnyebben az animeipar művészeti alkotásait érhetjük el, de ott vannak még a régebbi, és jobb japán filmek és a sajátságos, hamisítatlanul keleti nyelvezettel bíró irodalmi műveik, melyekből van magyarra fordítva is néhány, angolra még több.
-
#229
Forestjo
senior tag
Crystalheart
#227
Forestjo
senior tag
válasz
Crystalheart
#227
üzenetére
Én magam "nemzetek feletti" gondolkozásúnak tartom magam. Tisztelem és becsülöm a magyar kultúrát - sőt büszke vagyok a magyarok sikereire idehaza és a világban, de mélyebben nem vagyok hajlandó egyik nemzet oldalán sem elkötelezni magam. Nem tartom pozitív dolognak, ha valaki csak azért ragaszkodik (akár idegen országban élőként is) a tradícióihoz, mert azok vannak. Ha az ember (az egyén és személyesen!) nem válogatja meg igényesen a jó hatású pozitív kulturális szokásait, hanem csak majmolja őket, mert forgalomban vannak, akkor nem tudatosan, szívből és őszintén gyakorolja őket, hanem mert "szokás"! Az egyik legismertebb példa erre a "kényszer-ajándékozás", ami nálunk is gyakori sajnos.
Szerintem sokkal bölcsebb mindenből átvenni a jót, és építőt, aztán alkalmazni a saját életünkben. Akinek olyan "szerencséje" van, hogy közelebbről megismerkedhet különböző kultúrákkal, az nagyon kedvező helyzetben van a tekintetben, hogy ezt megtegye. Valójában mindenkitől lehet tanulni és nem távolságtartónak kell lenni egymással szemben, hanem közeledőnek, megközelíthetőnek. Rossz az a politika, mely az elkülönítésre és távolságtartásra épít - akár úgy is, hogy szélsőségesen hangsúlyozza a nemzeti, faji, elkötelezettséget.
Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy jelen esetben a japán hozzáállás alapjában rossz, mert nem az. Hiszen sok érték, mely ma jellemzi őket, nyilván a kultúrájuknak is köszönhető. Abban sok érték is van, mely valóban pozitív és előre visz. De minden nemzet szokásrendszerében van több-kevesebb hiba, vagyis olyan hagyomány, mely nem éppen elfogadható egy józan és racionális ember számára.Viszont tudjuk, hogy a nemzetek így is-úgy is folyamatosan hatással vannak egymásra és természetesen változnak, átalakulnak mindenféle külső-belső konfliktus nélkül is. E folyamat megállíthatatlanul létezik, és ha diktatórikus eszközökkel ezt egyes fanatikus nemzeti vezetők igyekeznek valameddig megakasztani, annak szörnyű következményei vannak (lásd Észak-Korea).
Ha úgy élsz, ahogy eddig, ha azt teszed, amit eddig, akkor ugyanoda jutsz, ahol most vagy.
-
Sir Pocok
őstag
válasz
Forestjo
#229
üzenetére
Én is telejesn így gondolom. Nem kell majmolni másokat, inkább ki kell venni azokat a dolgokat, amivel többre viheti az ember.
Más:
Az egyik japán ismerősöm mondta (20 éve él Magyarországon), hogy japán és magyar népben egy közös van véleménye szerint: mindkét nép szeret szenvedni.
Az erős embernek nincs szüksége hatalomra, a gyönge jelleműt pedig tönkreteszi.
-
#231
Crystalheart
senior tag
Forestjo
#229
Crystalheart
senior tag
válasz
Forestjo
#229
üzenetére
Ez nem elkötelezés meg nemzetek kérdése. Már csak azért sem, mert (a japánnal ellentétben) a magyar mindig is befogadó nemzet volt, mindenféle népeknek otthont adott az ország, balgaság lenne nemzetieskedni. Viszont kultúra kérdése, és ha valaki felnő az egyik kultúrában, már mindig annak része marad. Egy angolnak, amerikainak, japánnak, orosznak stb. mindig ő lesz "a magyar", és ezzel nincs semmi gond, az volna az álságos dolog, ha ettől szabadulni akarnánk. Én nem nagyon illek bele a "magyar archetípusba", vegetáriánus vagyok, nem szeretem a tömegsportokat, nem szeretem az erős paprikát, nem vagyok különösebben pesszimista sem, de egy adott kultúrához tartozni nem ezt jelenti, és nem a jó-rossz tulajdonságokat. A japán sem azért lesz japán, mert görcsösen ragaszkodik a hagyományokhoz, vagy mert modern kori híve a busidónak, vagy mittudomén.
Egyébként érdekes, hogy kifogásoljuk a japánok néhány dolgát, oszt közben mégis atombomba, vereség, elkülönülés, miegymás ellenére az egyik legsikeresebb, legfejlettebb, és kulturálisan az egyik legmeghatározóbb ország a világon.
Elérték, hogy a keleti kultúrák között ne a régebbi (és akitől a maguk legtöbb elemét átvették) kínai legyen a legdominánsabb a világban, komoly "japanizáció" folyik, és ez nagy szó.[ Szerkesztve ]
-
#232
Sir Pocok
őstag
Crystalheart
#231
Sir Pocok
őstag
válasz
Crystalheart
#231
üzenetére
Én a japánokban azt kedvelem a legjobban, hogy képesek mindenből művészetet csinálni. Még a legalja munkát is képesek olyan áhítatosan, tisztelettel végezni, hogy az hihetetlen.
Az erős embernek nincs szüksége hatalomra, a gyönge jelleműt pedig tönkreteszi.
-
#233
Crystalheart
senior tag
Sir Pocok
#232
Crystalheart
senior tag
válasz
Sir Pocok
#232
üzenetére
Igen, az nem semmi.
A Clannadban (talán top 1 anime) demonstrálták, ahogy a főhős nagy áhítattal és hivatástudattal, meg az egyik karja gyerekkori sérülése miatti permanens fájdalmát palástolva utcai lámpákat villanyszerel, miután kelletlenül sikerült beállnia oda. 
Ezért komolyan tisztelem őket. Én azért nem vagyok ilyen lelkes, mikor ki kell trágyázni az állatokat. -
Sziasztok!
"Namost Japán történelme érdekes olvasmány, kicsit egységesebb, mint a magyar, hiszen nagy részét elzárkózva töltötték."
A történelmül kintről valóban egységesnek tűnik, viszont belülről épp az ellentéte. Hiro mondta nem is egyszer, hogy Japán egy nagyon sok külön kis egységből létrejött ország. Mivel, sokáig nagyon nehéz volt a hegyeken átkelni, az egyes népcsoportok relatíve elzárva éltek egymástól. Ma ez már persze nincs, de a nyelv még mindig nem egységes. Egy északról jött japán nem mindig érti a déliek beszédét, illetve, Hiro nem igazán szereti az Oszaka körül élőket. Szerinte nagyon mások, és túl agresszívak. Illetve, a legdélibb nagyobb sziget, illetve szigetcsoport, Okinava is gyakorlatilag külön terület. Tom szerint nem is igazán Japán, más kultúra, más ételek, más emberek.Forestjo:
"Én magam "nemzetek feletti" gondolkozásúnak tartom magam. Tisztelem és becsülöm a magyar kultúrát - sőt büszke vagyok a magyarok sikereire idehaza és a világban, de mélyebben nem vagyok hajlandó egyik nemzet oldalán sem elkötelezni magam...."
Alapvetően egyetértek, én is így voltam vele, amíg otthon voltam. De itt (és gyanítom mindenhol külföldön) egyből rájön az ember arra, hogy mitől is magyar. Lehet, hogy más, aki itt él, másképp gondolja, de én akármennyi évet eltölthetnék itt, akkor is magyar maradnék, kizárt, hogy japán mentalitásúvá tudnék válni. Talán, ha gyerekként kerül ide az ember, mondjuk 4-5 éves kora körül, akkor még simán lehetséges. De felnőttként kizárt.
Otthon soha nem éreztem szükségét annak, hogy bizonygassam, mekkora magyar vagyok, pedig ez most nagyon nagy divat lett. Itt viszont valahogy más a dolog, a táskámon van magyar zászló, mint az pár képen látszik is, és büszke vagyok rá, hogy magyar vagyok. Tuti, hogyha hazamegyek, ez el fog múlni, és az zászló is lekerül onnan, mint ahogy korábban sem volt.Sir Pocok:
"Én a japánokban azt kedvelem a legjobban, hogy képesek mindenből művészetet csinálni. Még a legalja munkát is képesek olyan áhítatosan, tisztelettel végezni, hogy az hihetetlen."
Igen, ez a tulajdonságuk tényleg fantasztikus. Én inkább úgy látom, hogy mindig igyekeznek a tökéletességre. Akármennyire is legalja munka, az az övé, és azt tökéletesen akarja a végezni. Ez persze már néha művészies irányba megy át. Ilyen téren fanatikusak, bár, azért nem tartom jónak, hogy a munkát minden, és tényleg minden (család, barátok, magánélet stb...) elé helyezik. Már persze ez is változik, de egy japán férfinak a munkája, és a kollégái előbbre való volt, mint a saját családja. Az, hogy saját maga, az már részletkérdés.Még régebben ígértem, hogy írok a japán emberekről, és mentalitásukról. Próbálkoztam becsülettel, de semmi leközölhetőt nem sikerült összehoznom, illetve, még mindig nem tudtam kiismerni őket. Viszont, találtam egy-két rövid könyvecskét, amik nagyon jók, sok mindent megértettem általuk. Úgy érzem, nincs értelme írnom, mert ennél jobban kizárt, hogy el tudnám mondani milyenek a japánok. Igaz kicsit régebbi írások, azóta már sok minden változott, és sok dolog enyhült, de még mindig nagyon illik a helyiekre a könyv tartalma.
Akit érdekel:
Hidasi Judit: Na és, hogy tetszik Japán?
Hidasi Judit: Vissza Japánba
Hidasi Judit: Értékválság és értékváltás JapánbanIcewolf || kósza ||
-
#235
Crystalheart
senior tag
mave13
#234
Crystalheart
senior tag
Nem térbeli egységről beszéltem - bár amennyi különbség ott van, annyi különbség a magyarok, a felvidék, meg Erdély közt is adódik -, hanem kevesebb korszaka, periódusa volt, a fejlődésül elég folyamatos, amit leginkább belviszályok törtek meg. Az utóbbi ezer-néhányszáz évben a sógunátusok harcait leszámítva két-három igen jelentős esemény befolyásolta őket: a Kínával való viszony, melynek nyomán kínai hatású lett az iparművészetük és az írásuk; aztán az első európaiak megjelenése, a kereszténység és a lőfegyverek elterjedése, a szamurájvilág válságának előrevetítése; aztán az amerikai befolyás, a modernkor, a világháború, és ami azóta van. A magyaroknak ezzel szemben, az európai történelemből adódóan évszázadonként két-három jelentős háború is be-becsúszhatott, száz-kétszáz évente más volt a főellenség, stb.
Érdemes kiemelni, hogy talán még inkább homály fedi a történelmük kezdetét, mint a magyarokét, náluk még olyan lábakon álló elméletek sincsenek, mint itt a finnugor-elmélet. Feltételezések szerint a mai Mongólia felől érkezhettek a szigetekre, az őslakosok pedig ma már csak igen kis számban élnek.
-
#236
moonlight115
tag
moonlight115
tag
Most kezdtem olvasgatni a blogodat. Nagyon tetszik, amiről írsz, a stílusod szintén.
Az egyik barátnőm is dolgozott Japánban orvosként, jó pár évvel ezelőtt. Felhívtam a figyelmét a cikkeidre, talán érdekli, mi változott azóta."Holdfényszonátának összedőlt a könyvespolca, mert bétóven sors szimfóniát rakott rá..." /by old rocker/
-
vida14
csendes tag
Sziasztok!
Érdekes amit írtatok. Úgy egész és teljes ahogy van, max csak megismételni tudnálak titeket úgyhogy ehhez most nem tudok pluszt hozzáfűzni. Bár ha külföldön élnék legalább 10 évet, biztos átvennék néhány szokást, de alapjában véve, ugyanolyan lökött magyar-szerűség maradnék mint amilyen vagyok
mave13: Nagyon-nagyon OFF (bocsánat, de máshol nem igazán tudlak elérni és érdekelne a véleményed) : Littmannt, Kawe-t vagy Reistert célszerű beszerezni? A legtöbb ismerősömnek Littmann van, de a másik kettőröl is jót hallottam és elakadtam :S Köszi!
[ Szerkesztve ]
-
Sziasztok!
Crystalheart: érdekes nekik is a történelmük, eléggé más, mint a miénk.
moonlight115: Köszi.
"Az egyik barátnőm is dolgozott Japánban orvosként, jó pár évvel ezelőtt. "
Orvosként dolgozott itt? Azt hogy csinálta? Kuktatóorvos ő is, vagy ösztöndíjas diákként járt erre?
Nekem itt nem ismerik el a diplomámat, tehát hiába vagyok orvos, elvileg nem vizsgálhatok beteget, nem is érhetnék hozzájuk, ha klinikusként lennék itt.
Nem tudom, hogy el lehet-e fogadtatni a képesítést, erre nem tudtak válaszolni, de mivel ők nem nagyon erőltetik a latint, elég meredek lehet a különbözeti vizsga, ha létezik.
Eléggé gyorsan változnak a dolgok, meg az itt élők, a korábbi blogok alapján, de csak bizonyos téren. A legtöbb hagyomány, és szabály még megvan.vida14:
"Littmannt, Kawe-t vagy Reistert célszerű beszerezni?"
Nehéz kérdés, nekem Littmann van, és úgy gondolom, megérte. Igazából mindegy, ha hozzászoksz a sajátodhoz, onnantól nem gond. Littmann talán kicsit könnyebb, meg minőségre jobb, (a hozzá kapott ajándék vérnyomásmérő viszont kuka). Amikor nekem kellett választani (jó régen...), azt kérdezték, hogy milyen orvos akarok lenni. Mert, ha olyan, akinek napi szinten kell használni minden beteghez (pl. belgyógyász), akkor inkább Littman (sebésznek jó bármi. ). Szóval, milyen orvos akarsz lenni? Icewolf || kósza ||
-
#239
moonlight115
tag
mave13
#238
moonlight115
tag
-
vida14
csendes tag
Mave: Köszi!
"Littmann talán kicsit könnyebb" súlyra vagy megszokni? (most kivételesen nem viccelek)
"Szóval, milyen orvos akarsz lenni?" sebész... vágni akarok "sebésznek jó bármi. " ez esetben kilyukasztok két paradicsomoskonzervet, és összekötöm egy madzaggal, jó lesz az felkiáltással (viszont a belgyógyászat is még rajt van a listán...)
"Sikerült egy igazi Naruto Shippuuden maratont tartani, ami két évadon keresztül ívelt, és éjjel kettő körül ért véget" irigyellek
Speciel nem hogy a Narutoval nem haladok (86-nál tartok), de még a Balatonhoz sem jutottam le, ami 15-20 percre van (gyalog...) Egyébként gratulálok a Whiskihez Részemről nem szoktam így piálni, bár a múlt héten egy kispohár limoncselló lecsúszott. Hullámzott is a kép 
"Mostanában mintha alábbhagyott volna a lelkesedésük, megszűntem szenzációnak lenni" Szerintem a világ bármely táján így van ez. A lényeg hogy Tommal, Hiroval meg ha jól vellem ki, a madagaszkárival is jól kijöttök -
Sziasztok!
Bocs, kissé el voltam havazva.
moonlight115:
"Patológus, mikrobiológiai kutatásokban vett részt."
Így már értem. Akkor nem kellett neki elismertetni a diplomáját. Két év nem kevés, le a kalappal előtte.
Talán, majd feltűnik egyszer csak. Én is kíváncsi lennék a tapasztalataira.vida14:
"Littmann talán kicsit könnyebb" súlyra vagy megszokni?
Súlyra könnyebb. Megszokni mindegyiket egyforma szerintem, ha egyszer megtanulod használni a sajátod, akkor azt kell használnod, ha kölcsön is kérsz valakitől, nem lesz az igazi.
Sebészet, és belgyógyászat...
Jól van, látom nem csak én vagyok skizofrén. Nem ikrek vagy véletlenül? Ha érdekel a belgyógyászat, akkor inkább Littmann.Icewolf || kósza ||
-
vida14
csendes tag
Skrizofén? csak néha egy kicsit. "Nem ikrek vagy véletlenül?" Nem, csak egy van belőlem és az is kos
júli.14.: A.J.Cronin: Réztábla a kapu alatt című könyve egész jó, meg Karinthy: Együgyű lexikon -ja. (MEK-en az utóbbi fent van hangoskönyvben is).
Bocs, ha kissé elhanyagolva érzitek magatokat, lesz kárpótlás. A KitKat csokit szeretem
Láttam, rátaláltál a rajzaimra. Örülök, hogy tetszik.
Szia! -
Mister_X
nagyúr
Jó ez, ne aggódj!
Isszuk a szavaidat, ez a lényeg, nem? Arrafelé egy tájfun tombol a híradó szerint, igaz ez?Mostanság művelődtem egy keveset Ázsiáról, hogy lehet nem Japán a legjobb cél. Kína és Taiwan az emberellenes írásrendszerük miatt, Korea az instabil politikai helyzete és a nyelve miatt hasalt el. Hallottál már koreait? Tiszta "nyavajgós" a nyelv, semmi pergés, erős mássalhangzók nincsenek. A japán a legmagyarközelibb, az írásrendszerük nyelhető. Meg az életszínvonal ott a legjobb. Már le tudok írni három kanjit, további négyet meg már meg is ismerek, hiraganákat meg már majdnem tudok hasznáni
"Most kell szerénynek lenni, mert most van mire." --- "All dreams eventually disappear when the dreamers wake."
-
vida14
csendes tag
Mave: júli.15.: "A láda" hát ezt nem nagyolták el. Vajon milyen molekulát rejthettek el benne...
A japán kertek továbbra is szépek. Főleg, hogy inkább követ használnak mintsem betont. Az angol kert még ami szép. A barokk sem rossz, csak nagyon irányítják, hogy mi, merre, hova nőjön. Az egy másféle művészetGyűrűk Ura fan vagy? Állítólag a II. könyvtől már jó... Egyébként van még valami régi magyar könyv. De azt inkább nem ajánlom. Bár nem tűnik rossznak, csak mindig ugyanott szoktam bealudni rajta :S
" Oké, vettem 
Egyébként még mindig több mint 1 hónapos csúszásban vagy. Úgy tűnik, ebbe bele kell törődni 
Ezért komolyan tisztelem őket. Én azért nem vagyok ilyen lelkes, mikor ki kell trágyázni az állatokat.
Új hozzászólás Aktív témák
- Hearthstone: Heroes of Warcraft - free online CCG
- Counter-Strike: Global Offensive (CS:GO) / Counter-Strike 2 (CS2)
- 5.1, 7.1 és gamer fejhallgatók
- Stellar Blade
- Vezetékes FEJhallgatók
- Amlogic S905, S912 processzoros készülékek
- Gitáros topic
- EAFC 24
- Mibe tegyem a megtakarításaimat?
- PlayStation 5
- További aktív témák...
- iPad Air 1 alkatrésznek eladó
- A képen látható PC házak egyikét keresem
- BONTATLAN ÚJ iPad Pro 2021 2022 M1 M2 Chip 11 és 12,9 128-2000GB DEÁK TÉRNÉL AZONNAL ÁTVEHETŐ
- ÚJ Bontatlan Macbook Pro 16 M3 Pro 12CPU/18GPU 36GB/512GB SSD Magyar billentyűzet Azonnal átvehető.
- BESZÁMÍTÁS! GIGABYTE WindForce 2X GTX 960 4GB GDDR5 videokártya garanciával hibátlan működéssel