Aktív témák

• #7 álomvilág csendes tag

  2008-09-27 06:29:48 #7

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  álomvilág

  csendes tag

  Sok mindenről írtam már. Talán egy valamiről még nem. Picit bajban is voltam vele hogy megírhatom e vagy sem. Úgy döntöttem megírom. Amikor belevetettük magunkat ebbe a gyönyörű szerelembe akkor nagyon hevesek voltunk. Azonnal akartunk mindent. Együtt élni és közös gyermeket. Én akkor még kicsit féltem ettől és óvatosabb voltam. Túl gyors volt nekem egyszerre. Persze Életem húzott magával. El kellett kicsi időnek telnie ahhoz hogy őszintén akarjam én is a gyermekünket. Vágytam rá de nagyon féltem a következményektől. Óvatos voltam. Nem telt el hosszú idő talán néhány nap vagy hét és már én is akartam. Akartam hogy legyen egy olyan gyermekem akire ha rá nézek akkor Őt lássam benne. Mivel nem sokkal később bekövetkezett az hogy fény derült a szerelmünkre így egy pillanat alatt szertefoszlott bennünk ez az álom. Aztán újra lángoltunk néhány hónappal később. Volt néhány randink ami alatt megismertük egymást. Nagyon félénkek voltunk és bár szó került a közös gyermekről (továbbiakban cicus, mert mi így hívjuk) még nem álltunk rá készen csak gondolatban. Vágytunk rá de el kellett jönnie annak a pillanatnak is amikor úgy érezzük felkészültünk rá. Mivel nagyon nehéz nekünk találkoznunk így mindig a szerintünk megfelelő időponta időzítettük a randit. Jött az első kudarc. Éppen az 1 éves évfordulónkon derült ki hogy nem jártunk sikerrel. Nagyon bíztunk benne. Rengeteget utána olvastunk hogy jeleket fedezzünk fel arról is hogy mikor a megfelelő idő és arra is hogy esetleg idő előtt megtudjuk velünk van e már. Sajnos azóta számtalan sikertelen próbálkozáson vagyunk túl. Mindent kipróbáltunk már. Minden segítséget bevetettünk de eddig hiába. Mindent megteszünk érte ami csak tőlünk telhető. Sajnos nem tudjuk lehetővé tenni azt hogy abban az időben többször is találkozhassunk. Havi 1 randi. Ennyi és nem több. Van hogy kapunk a sorstól még ajándék randit de nem az erre megfelelő időben. Eleinte minden hónapban amikor kiderült letaglózott minket a tudat hogy nincs még itt. Többször volt hogy felcsillant a remény hátha mégis. Ilyenkor talán még jobban fájt az elvesztése. Rengeteget köszönhetünk a sorsnak de valahogy a cicust nem akarja megadni nekünk. Még most is fáj ha eljön az idő és csalódnunk kell. Ilyenkor picit magunkba szállunk. Életem nehezebben fogadja el. Kevesebb ilyenkor az üzi és a levél is. Én próbálom támogatni őt amennyire csak tudom. Szeretném biztosítani őt arról hogy nekem Ő a legfontosabb. És hiába mondjuk hogy már nem fáj annyira hiszen számítunk rá. De bizony fáj. Csak megtanultuk kezelni a csalódást. Itt vagyunk egymásnak és tudom hogy megkapjuk ezt a régen vágyott érzést hogy velünk lehessen már. Még várnunk kell. Százszor és százszor elképzeltem hogyan mondom el neki. És szeretném ha újra átélné milyen érzés kézbevenni egy apróságot aki ebből a szerelemből született. Akire ha ránézünk nemtől függetlenül, a másikat látjuk benne. Kellene ennél csodálatosabb érzés? Egy család leszünk tudom. Megfogjuk kapni. Már ezerszer bebizonyítottuk hogy mi egyek vagyunk és mindent megteszünk ezért a szerelemért. Egymásért! Rengeteg megpróbáltatáson túl vagyunk és nem csak a cicus miatt. Mindenért meg kell küzdenünk. A randikról nem is beszélve. A randik 98%-a az utolsó pillanatig bizonytalan. Nekem kicsit könnyebb dolgom van de Életem nagyon sokat kockáztat értünk. Rengeteget köszönhetek neki mert minden erejével azon van hogy eljusson hozzám. Köszönöm neked!
  Biztos vagyok benne hogy ez a sok csalódás meghozza a gyümölcsét. Kérlek bízz bennem!
  Én nem gondolom azt hogy elmúlhat ez az igazán mély érzelem mert nincs cicusunk. Hiszen már régóta együtt vagyunk és folyamatosan mélyül bennünk a szerelem. Ez nem véletlen!
  Az utolsó mélypontunk óta kicsit másképp érezzük a cicus létét. Nagyon vágyunk rá. Mindennél jobban. De sokkal fontosabb hogy mi egy pár vagyunk. Ott vagyunk a megfelelő időben de mégis fontosabbak lettek a beszélgetések és az hogy elsősorban egymásért vagyunk együtt. Mert hiányzik az ölelés, az összebújás. Hiányzik hogy halljuk egymás hagját. Én úgy érzem rengeteg időnk van még és nagyon kitartóak vagyunk. Ezt látva megkapjuk életünk leggyönyörűbb ajándékát. Picit még várni kell rá de bízunk a sorsban. Mint mindig már oly sokszor...

  Kellemes hétvégét mindenkinek!

Aktív témák