Hirdetés

2019. augusztus 22., csütörtök

Hozzászólások

(#1) álomvilág


álomvilág
(csendes tag)

Köszöntöm minden olvasóm!

Ezt a blogot azért nyitottam mert van az életemben egy olyan dolog amit nem oszthatok meg senkivel. Ez egy érzés ami maga az álomvilág. Már régóta szerettem volna kiadni magamból de nincs olyan ember a környezetemben akiben őszintén megbíznék. Egyenlőre...
Már ért bennem a gondolat hogy ide talán leírhatnám de nem volt még merszem hozzá. Vártam. Hogy mire? Talán a bátorításra amit meg is kaptam. Attól az embertől aki a legfontosabb az életemben. Tulajdonképpen rólunk szól ez a napló.
Magamról nem sokat írnék mert itt inkább az érzelmek azok amíről szívesen írok. Én egy családanya vagyok. Van egy gyönyörű gyermekem. TizenX éve élek párommal és abból a felét már házasságban. A szerelem elmúlt de nem élünk rosszban. Nincsenek vitáink csak néha-néha a gyereknevelés az amiben különbözik a véleményünk. Amikor még csak vártuk a gyermekünket úgy gondoltuk mi egy tökéletes család vagyunk. Egyetlen hangos szó nélkül éltük az életünket. A terhességem végén megismerkedtem valakivel. A neten. Beszélgettünk és jól éreztük magunkat. Ha azt mondom szerelem volt első szóra akkor most biztosan sokan kinevetnek. Több emberrel beszélgettem már msn-en de akkor amikor Ő rám köszönt a szívem óriási kalapálásba kezdett. Izgultam mint egy gyermek. Éreztem azonnal hogy Ő nem közömbös a számomra. De hisz nem is ismerem! Akkor mi ez az izgatottság? Az első beszélgetésünk olyan kis visszafogott volt. Amolyan ismerkedés. Aztán jött a többi. Napi szinten kezdtünk beszélgetni és egyre mélyebb dolgok kerültek elő. Néha kicsit tolakodó volt de olyan kis édesen pimasz ami nagyon tetszett nekem. Ha nem tudtunk beszélni hiányzott. Picit még szomorkodtam is. Persze ezt bevallani még magamnak sem mertem nemhogy neki. Ő is kereste a társaságom és éreztem hogy jól érzi magát velem. Ha nem volt velem akkor ingerültebb voltam mert nehezen viseltem a hiányát. Ha velem volt akkor izgatott voltam és hevesen vert a szívem. Néhány hét múlva azon kaptam magam hogy folyton RÁ gondolok. Próbáltam magam csitítani hogy ezt nem szabad. Itt a férjem és várjuk a gyermekünket. És NEKI is családja van. Egyikünk sem keresett kapcsolatot mégis az lett belőle. Hónapok teltek el úgy hogy nem mertük felvállalni egymás előtt az érzelmeinket. Napi szinten beszélgettünk. És rádöbbentünk hogy ha együtt vagyunk akkor mások vagyunk mint amilyennek a külvilág ismer minket. Végre magunkat adhattuk. Őszintén tudtunk mindenről beszélni. Olyan dolgokról is amikről még a párjainkkal sem. Úgy szerettünk egymásba hogy nem is láttuk egymást. Csak jóval később jöttek az első képek. Mi elsősorban egymás lelkébe szerttünk bele. Hamar kiderült mennyire egyek vagyunk szinte mindenben. Mivel mindkettőnknek családja van ezért a sűrűsödött beszélgetéseinket nem nézték jó szemmel. Ez érthető is volt. Viszont nem tudtuk már nélkülözni egymást így elkezdődtek a titkos beszélgetések. Hónapok óta már tapogatóztunk. Sokszor rákérdeztünk hogy mi az ami közöttünk lehet de bevallani nem mertük egymásnak. Aztán volt 2 apróbb összezörrenésünk. Inkább úgy mondanám hogy én durcás lettem. Ő érezte hogy lehet ez veszélyt jelentene ránk ezért lépett. Azonnal. Olyan módon kért elnézést hogy abból igazán éreztem hogy sokat jelentek neki. Másnap úgy adta a sors hogy megbeszélhettük. Túl mélyre sikerült a beszélgetés. Napok óta kavargott bennünk a vallomás de kimondani nem mertük. Én voltam az aki rákérdezett. Elhangzott a bűvös mondat ami azóta is meghatározza az életünket: szerelmes vagy? Néma csend. Jött egy válsz: lehetek az?
Ebbe beleőrölök!!! Ez nem válasz. Bátorságot vettem és kértem hogy mondja meg őszintén. Szívem őrülten dobogott és jött a válasz: igen
ÓÓÓ most én voltam az aki hallgatott. Meghatódva ültem a gép előtt mert elakadt a szavam. Összeszedtem magam és megírtam hogy én is így érzek. Kimondani egyikünk sem merte azt a szót amit éreztünk egymás iránt. Ez a mai napig nehezen jön belőlünk mert a szívünk legmélyén van. Éreztetni csodálatosabb érzés. És mi éreztetjünk minden pillanatban amikor együtt lehetünk.

Így kezdődött a szerelmünk amiről nem is sejtettük mennyi csodával jár... Ennek pontosan ma 2,5 éve. 2006. március 20-án egy új világ nyílt meg előttünk. Egy álomvilág...

Örülök hogy elkezdhettem megírni a mi világunkat! Elsősorban NEKED köszönöm hogy erőt adtál! :B
Reménykedem benne hogy aki olvassa az megért engem és ami bennem zajlik nem pedig rossz szemmel tekint rám azért mert későn találtam rá az IGAZIRA.

Szép hétvégét kívánok!

(#2) álomvilág


álomvilág
(csendes tag)

Folytatnám...

Meglepődtem hogy milyen sokan néztek be ide hozzám. Tisztában vagyok vele hogy ez még nem jelent semmit. Akinek tetszett talán látogat később is. Gondolom akinek nem nyerte el a tetszését úgysem fogja tovább olvasni.

Picit még visszakanyarodnék a kapcsolatunk előtti időszakra amikor még csak beszélgettünk. Én szülés után 2 héttel nagyon megbetegedtem. Ő volt az első aki másnap reggel azonnal az állapotom felöl érdeklődött. Majd Ő volt az egyetlen aki minden reggel megkérdezte hogy vagyok?. Igazán jól esett és talán akkor döbbentem rá hogy alakul közöttünk valami. Még magunk sem tudtuk mi. Talán csak sejtettük de nem mertük felismerni. Mivel mindketten nagyon zavarban vagyunk telefonálásnál ezért üziben tartottuk a kapcsolatot. A gép elé nem nagyon tudtam ülni mert vagy időm nem volt rá a pici mellett vagy azért mert nem éreztem jól magam. Itt kezdődött el az üzenetváltás. Eleinte néha-néha egy üzi. Aztán volt egy találkozásunk is. Érdekes volt. :) Nem kettesben voltunk. Én a családommal Ő pedig a párjával. Rettentő zavarban voltunk mindketten. Szinte nem is pillantottunk egymásra. Ha megemlékezünk erről a találkozásról a mai napig jókat derülünk rajta. Ő csak úgy emlegeti hogy akkor kapta élete leggyorsabb pusziját. :B Mi akkor találkoztunk először. Ő már képen látott engem de én nem láttam Őt soha. Persze a szívem őrülten kalapált amint megpillantottam. Végre láthattuk egymást még akkor is ha nem mertünk egymáshoz szólni. Innentől sokasodtak meg igazán az üzik száma. És itt kezdődtek igazán a nagyon mély beszélgetések...
Miután végre megvallotuk milyen érzelmek vannak bennünk nagyot fordult velünk a világ. Hirtelen újra tininek éreztük magunkat. Kivirultunk és semmi nem tudta lombozni a hangulatunkat. Hirtelen elkezdünk ábrándozni a közös jövőről. Én egy kicsit visszafogottab voltam. Túl gyors volt nekem minden. Mindketten nehezen tudtuk kezelni a külvilággal szemben ezt az érzést. Elkezdődött a szerelmes levelek időszaka is. Nem törődve semmivel és senkivel minél több időt akartunk egymással lenni. Persze csak így a távolból. Mi ugyanis messze lakunk egymástól. Minden nap beszéltünk és olyan hirtelen elszaladt az idő mintha csak perceket lettünk volna együtt. Néha virágnyelven kommunikáltunk hogy csak mi értsük miről is beszélünk. Az érzéseinkről. És hogy mennyire boldogok vagyunk együtt. Csodálatos érzés volt vele beszélni. Amint egymásra köszöntünk fáztam az izgatottságtól és hevesen vert a szívem (ez az érzés a mai napig tart :B ). Szeretem ŐT! És végre elmondhattam neki minden nap. És nem csak kimondhattuk de éreztethettük is egymással. Nincs is annál szebb érzés amikor érzed hogy fontos vagy valakinek és érzed mindent megtesz azért hogy veled lehessen. Biztos vagyok benne hogy sokan megkérdeznék ha ennyire őszinték és erősek az érzelmeink akkor miért nem élünk együtt?. Erre is van válasz. Mindketten nagyon családcentrikusak vagyunk. Családunk van és nem szeretnénk nekik fájdalmat okozni. Ők nem tehetnek aról hogy mi egymásba szerettünk. Nekünk ők is fontosak hiszen tizenéveket nem lehet csak úgy elfelejteni és félretenni. Maradunk titokban boldogok csak őket nem szeretnénk bántani. Természetesen tudjuk hogy ha egyszer kiderül akkor vállaljuk a következményeket.
Történt is már ilyen a kapcsolatunk elején...

Kellemes napot mindenkinek!

(#3) álomvilág


álomvilág
(csendes tag)

Tegnap ott hagytam abba hogy a kapcsolatunk elején volt egy alkalom amikor kiderült...

Kereken 2 hónap után azt hittük hogy akkor vége. Nem folytathatjuk tovább. Kiderült a szerelmünk. Kaptam egy üzenetet amiben az állt hogy be kell fejeznünk. Akkor azt hittük mindketten hogy soha többé nem hallhatunk egymás felöl. Kaptam egy búcsúlevelet de a végén a levélben ott állt hogy szeretné ha továbbra is írnék az érzéseimről. Picit féltem ettől mert nem akartam hogy még nagyobb legyen a baj. Félve írtam le minden szót. Éreztem hogy vár rám és szüksége van arra hogy ő is kiadja azt ami benne van. A levelekben és üzikben visszafogtuk magunkat egy kicsit de belül őrölt minket hogy vissza kell folytanunk az érzéseinket. Nagyon nehéz helyzetben volt és próbáltam neki segíteni mindenben. Éreztetni akartam vele hogy én mellette állok bármi is legyen a döntése. Borzasztó időszak volt de nem tudtunk elszakadni. Beszélgetni nem tudtunk. Még a legelején kaptam tőle egy ajándékot. Postán adta fel mert találkozni nem tudtunk. Egy olyan tárgy ami mindig nála volt addig. Azt hiszem ez igazán bizonyítja hogy mennyire fontos vagyok neki. Teljesen meghatódtam. Ebben a nehéz időben sokszor elővettem és olvasgattam az a levelet amit az ajándékkal együtt adott fel. Minden sora csodálatos volt. Tudat alatt talán éreztük hogy nem szabad és nem is tudjuk lezárni ezt a szerelmet. Szép lassan arra döbbentünk rá hogy átvészeltük együtt ezt a keserves időszakot és újra kimondhatjuk nyíltan egymásnak hogy mit érzünk. Újabb 2 hónap után tudtunk beszélni. A sors segített nekünk ebben. De legfőképp NEKI köszönhettük ezt a beszélgetést mert minden erejével azon volt hogy létre jöjjön. Ez a beszélgetés indított el minket újra. De most teljesen más volt ez a szerelem. Sokkal érettebb lett. Megtanultuk kezelni. Sokkal óvatosabbak lettünk a külvilág felé. Ő is nagyon sokat változott. Máshogy áll az emberekhez. Itt arra gondolok hogy főleg a gyerekekhez és a nőkhöz. Figyel mindenkire. És próbálja nyugodtabban viselni a gondokat bármilyen téren. Érdekes mert nem akartam megváltoztatni mégis változott. Mindketten változunk folyamatosan. Csiszolódunk egymáshoz annak ellenére hogy szinte mindenben egyek vagyunk. Ő egy picit pimaszabb volt régebben de én így szerettem belé. :B Most sokkal szelídebb lett. Talán ebből is adódik hogy miután volt ez a pici eltávolodás közöttünk utána sokkal mélyebb lett a kapcsolatunk. Csak ritkán tudtunk beszélni de akkor nagyon sokat segített nekünk az együtt lét. Nem engedtük el egymás kezét. Újra boldogok lettünk. Jöttek a titkos beszélgetések amikor mindketten szinte kiugró szívvel hallgattuk a másikat. Közben cseperedett a gyermekem is és Ő őszintén örült velem ha valami újdonságot meséltem róla. Sajnos itthon kezdett a nézeteltérések száma növekedni. Természetesen gyereknevelés ügyben. Párom szerint túlságosan anyás lett a gyerek és ez az én hibám. Párom családjában is vannak gyerekek és ők nagyon jól elvannak a nagyszülőkkel. A mi gyermekünk pedig nem szívesen van távol tőlünk. Ez a mai napig így van. Bevallom ez engem cseppet sem zavar. Az én gyermekem és nekem jó érzés hogy ennyire ragaszkodik hozzám. Ebből érzem hogy szüksége van rám. Nagyon szoros a kapcsolatunk és én ennek örülök. Ezt igazán egy anya tudja megérteni. Félreértés ne essék nem bántom ezért az apukákat. Csak rosszul esik amikor a szememre vetik hogy túl anyás.
Szóval kezdődtek a gondok ahogy nőtt a gyermek. Mégsem voltam kikészülve ettől mert tudtam hogy a másik oldalon megértenek engem. Ő mindenben támogatott és támogat a mai napig ami a gyerekkel kapcsolatos. Régebben írt egy levelet amiben megírta ha találkoznánk és ott lenne az én gyermekem akkor hogyan játszanának együtt. Akkor ezt még megmosolyogtuk mert mindketten tudtuk ő nem közeledik a gyerekekhez. Szereti őket de nehezen tudna feléjük közeledni. Ebben rengeteget változott. Nagyon jóban van a gyermekemmel. És mindketten élvezik egymás társaságát.
Persze ez nem volt mindig így....

Kellemes napot mindenkinek!

(#4) álomvilág


álomvilág
(csendes tag)

Fél év telt el mire az első randinkat átéltük. Nagyon hirtelen jött pedig már hónapok óta készültünk rá. Egyszer majdnem sikerült egy találkozás szinte azonnal miután válaltuk az érzelmeinket. Azóta a megnem történt randiként emlegetjük. Akkor még nagyon hevesen adtuk ki az érzelmeinket és nem is számoltuk azzal hogy ez meghiúsulhat. Megbeszéltünk egy napot és én várni fogom egy adott helyen. Már éppen készülődtem hogy indulok a megbeszélt helyre amikor telefonált. Nem tud jönni mert nem engedik el. Akkor nagyon nehezen fogadtuk el hogy nem sikerült. De később beláttuk nagyon korai lett volna és valószínű nem mélyült volna el ennyire a kapcsolatunk. A sors ismét segített nekünk. Mint oly sokszor. Amikor fél évvel később megtörtént az első randi ott éreztük először igazán hogy mi mennyire egymásé vagyunk. Aznap reggel megkérdezte hogy otthon leszek e. Épp nem volt dolgom tehát igent mondtam. Azt mondta majd később meg mondja miért kérdezte. Természetesen üziben értekeztünk mivel a telefonálás nem az erősségünk. Délelőtt jött a várva várt üzi. Elkirándulnék e a kicsivel hogy megöleljen engem. ÓÓÓ lehetett erre nemet mondani? Olyan régen vártuk már ezt a pillanatot. Nagyon izgatott lettem. Alig bírtam magammal. Tisztára olyan voltam mint egy kisgyerek aki tudja most kapja meg régen megálmodott játékát. Soha egyik randira sem készültem mert azt szerettem volna ha úgy lát és ismer meg amilyen valójában vagyok. Amikor éppen szálltunk le a villamosról akkor írta hogy ő már megérkezett. Egyre hevesebben dobogott a szívem. Mivel a gyermekem még kicsi volt ezért babakocsival mentünk. Ahogy közeledtem a megbeszélt helyre egyre jobban izgultam. És végre ott álltunk egymás előtt. Ő csak ennyit szólt: megölelhetlek? ÓÓÓ szóhoz sem jutottam csak odabújtam hozzá. Mindketten éreztük a szívek heves dobogását. Csodálatos volt. Csak öleltük egymást majd belecsókolt a hajamba. Csók nem volt. Ahhoz nagyon félénkek voltunk még. Sétáltunk a parkban. nem mertünk egymás szemébe nézni. Felváltva pillantottunk egymásra lopva. Megláttunk egy játszóteret és bementünk. Volt egy kis hinta-palinta mi meg közben ismerkedtünk. Beszélgettünk és nagyokat hallgattunk is. Zavarban voltunk. Leültünk egy padra. Közben gyermekem megéhezett és vágyott egy kis közelségre is. Majszolt és az ölembe bújt. Ott ültünk egymás mellett és borzongtunk. Majd átölelt és a hosszas nekifutásra megtörtént az első csók. Húúú azt a borzongást! Igazi szerelmes csók volt. Nagyon rég vártunk már erre. Persze utána lesütött szemekkel ültünk egymás mellett és zavartan babráltuk egymás kezét. Sajnos az idő elszaladt így visszakísértük az autóhoz. Kicsikém kezdte megunni a helyzetet és jelezve azt hogy már menne sírni kezdett. Ölbe vettem de ez sem segített. Méregetve tekintett ránk végig. A búcsú rövid volt mert a sírás kicsit megzavart minket. Azért egy nagyon szenvedélyes csókkal és öleléssel lezártuk ezt a randit. Erre a randira azóta is úgy tekintünk vissza hogy itt dölt el hogy mi együtt maradunk. Szükségünk van egymásra. Ezután a randi után volt még 2 ami gyorsan követte egymást. Ugyan azon a helyszínen. Maradjunk "parkban". A második randin már oldottabbak voltunk. De a csók itt is váratott magára. Sőőőt a mai napig perceknek kell eltelnie hogy megtörténjen. Igazán belülről jön nálunk. Szóval a második randin már nem volt sírás. Sőőőt kicsi játék is volt. Mindhárman játszottunk. :B Mint egy család olyanok voltunk. Bár gyermekem még kicsit visszafogottabb volt. Megértem. De már megengedte hogy az ujjára puszit kapjon. Ez nála nagy szó mert nagyon tartózkodó másokkal szemben. Lassan közeledtek egymáshoz. Életem tudta hogy csak úgy lehet a bizalmába férkőzni a gyermekemnek ha lassan közeledik felé. Mindig tudta hogy mennyit léphet előre. Soha nem is tett több lépést. Mivel a kicsi beszélni még nem beszélt így csak játszottak. Ezután mindig magammal vittem mert jó volt nézni ahogy alakul a kapcsolat közöttük. Egyetlen olyan randi volt ami rosszul érintett eleinte. Végig sírt. És nem tudtam megnyugtatni. Lehet hogy az új helyszín miatt. Mert 2 szokott helyünk van. A park és a rét. A réten először voltunk amikor csak sírt. Mindent megpróbáltam de nem segített semmi. Életem nagyon megértő volt. Egy cseppett sem haragudott vagy nézte rossz szemmel. Mindig azt mondta ha sírt hogy ő még gyerek. És változni fog. Milyen igaza lett. Már régóta nincs sírás. Sőőőt örül hogy találkozhatnak.

Kellemes napot mindenkinek!

(#5) álomvilág


álomvilág
(csendes tag)

Nagyon sok randin túl vagyunk már. És minden randi más volt. Egyre hamarabb oldódunk fel és egyre többet tudunk beszélgetni olyan dolgokról amik személyesen még nehezen mennek. Az érzelmeinkről. Mivel nagyon szégyenlősek vagyunk ezért inkább gép előtt nyílunk meg jobban ezekről. De már sokszor szóba kerülnek a randik alatt is. Sajnos a randik mindig rövidek de soha nem panaszkodunk hiszen örülünk hogy együtt lehetünk. Volt már megható, esős, vígasztalós, sírós, szenvedélyes, játékos randi. Ha egy szóval kellene jellemezni őket akkor azt mondanám hogy CSODÁLATOS! Egytől-egyig! Azt hiszem nem árulok el titkot ha azt mondom hogy azok a randik ahol kettesben voltunk azok picit többet jelentettek. Akkor csak rá figyelhettem és többet tudtam átadni magamból. Amikor picinyami (mert Életemmel így hívjuk a gyermekem) velünk van teljesen más a hangulat. Volt egy olyan randi ahol annyira összejöttek nekem a dolgok hogy kiborultam. Együtt vígasztaltak engem. Nagyon megható volt. Emlékszem arra a randira amikor esett az eső. Beültünk az autóba és ott beszélgettünk. Amikor búcsúzni kellett kiszálltunk. Érdekes mert akkor nem éreztük az esőt. Ott álltunk öleltük egymást és a csók közben esett ránk az eső. Mi ebből semmit nem éreztünk csak egymást. Gyönyörű érzés volt ahogy megszűnt kötülöttünk minden. Csak mi voltunk ott. Semmi mást nem éreztünk csak a szerelmet. Nálunk nem számít hányszor hangzik el AZ a szó. Az sem baj ha elmúlik randi nélküle. Sokkal fontosabb az hogy érezzük. Volt olyan randi hogy nem tudtam kimondani. Illetve próbáltam. Kimondtam csak éppen hang nem jött ki a torkomon. Néma volt. Nem is volt szükség rá hiszen érezte. Eleinte bűntudatom volt hogy nem mondom eleget. De rájöttünk nincs rá szükség. Egy érintés néha sokkal többet jelent mint maga a szó. Ahogy érzed mikor átölel és ő is beleremeg. Vagy ahogy megcsókol és mindkettőtök ajka remeg. Ezekre az érzésekre nincs is szó. Itt az érzések beszélnek helyettünk. Régebben azt gondoltam csak filmekben van olyan hogy mindent elsöprő szerelem. Az igazi egymásra találás. De nem! Igenis létezik ilyen. Sok fájdalom akadt már a kapcsolatunkban és semmi nem tudja megszakítani a szerelmünket. Óvjuk mindentől. Havonta minimum egyszer tudunk talákozni. Nyáron van hogy többször is. Ilyenkor 1-2 óra az amit eltölthetünk együtt. Nagyon kevés de feltöltődünk. :) Ilyenkor napokig csak ábrándozunk. Érdekes mert a randik után el kell telnie pár napnak hogy igazán értékelni tudjuk az együtt töltött idő minden pillanatát. Elsősorban azért megyünk hogy megöleljük egymást. Minden más csak utána jön. :B Az elején mindig picit hallgatagak vagyunk mert fel kell fogni hogy mi ott vagyunk. Teljesen elveszünk egymásban. Ha picinyami velünk van akkor hamarabb ébredünk. Jelzi hogy ott van és játszani szeretne. Fokozatosan alakult ki a kapcsolat közöttük. És ez elsődlegesen Életemnek köszönhető. Minden találkozásnál érzi mi az amit megengedhet a közeledés érdekében. Eleinte több percnek el kellett telnie hogy elfogadja most mi itt vagyunk együtt. Majd közös játékba kezdtek és én csendben figyeltem őket. Néha belevontak engem is de hagytam őket inkább. Szerettem volna látni ha úgy alakul hogy együtt éljük tovább az életünket akkor nyudogt lehetek abban hogy elfogadták egymást. Soha nem vártam el Életemtől hogy a gyermekemmel együtt kell elfogadnia. Ő az első perctől kezdve egynek tekintett minket. Régebben soha nem tudta elképzelni magáról hogy más gyerekét is a magáénak érezheti. De ez most megtört benne. Nagyon sokat számított az is hogy a gyermekem olyan mint mi. Szelíd, csendes, és nagyon bújós. Ő mutatta meg nekem igazán hogy mennyire szoros az anya-gyermek közötti kapcsolat. Amióta megölelt azóta másképp ölelem a gyermekem is. És nem csak máshogy de többet is. És ez már most benne van picinyamiban. Ha látja valami bánt akkor odajön és ölel. nagyon megtudok hatódni tőle. Főleg úgy hogy tudom ezt az érzést az Életemnek köszönhetem!

Kellemes napot mindenkinek!

(#6) álomvilág


álomvilág
(csendes tag)

Ma olyan dolgokról beszélek amiket nehezen éltünk meg. Volt egy két mélypont a kapcsolatunban de soha nem gondoltunk arra hogy ettől még véget érhet. Kivéve a legelsőt amiről már beszéltem. Kb. 8 hónappal a kapcsolatunk megkezdése után egyeztettünk hogy délután beszélgetünk. Kicsit összejöttek a gondjai és szerette volna kiönteni nekem a lelkét. Vártuk már a pillanatot de közbejött valami. Nekem. Nem tudtam vele lenni és nagyon bántott a dolog. Ráadásul péntek volt ami azt jelentette hétvégén esélyünk sincs beszélgetni. Este úgy adódott hogy tudtam írni pár sor levelet. Láttam hogy írt de semmi bíztatót. Nagyon fájt és elsősorban azért mert számított rám és én cserben hgytam. Egész hétvégén egy sort sem kaptam tőle. Borzasztó érzés volt. Marcangolt a bűntudat és a fájdalom hogy elveszítem az Életem. Én írtam neki a kétségbeesett leveleket de nem jött válasz. Biztos voltam benne hogy akkor ennyi. Nincs tovább. Vasárnap este kaptam egy üzit. Remegtem annyira féltem megnézni. De ami benne állt az megnyugtatott. Nem bírja tovább nélkülem. A sors engedélyezett nekünk néhány perc beszélgetést. Veszélyes volt a szituáció de akkor nem számított semmi! Másnap találkoztunk. Igazán akkor nyugodott meg a szívem amikor átölelt. Kölcsönösen elnézést kértünk egymástól hol ott nem volt rá szükség. Éreztük hogy nem számít mi volt hiszen itt vagyunk. És boldogabbak vagyunk mint valaha. Csak ez számított. Ezek után nagyon óvatos voltam minden előre megbeszélt együttléttel. Nem bírtam volna ki még egy ilyen fájdalmat. Sajnos utána pár hónapig nem randiztunk. Nem volt rá alkalmunk. Viszont 3 hónap után minden hónapban együtt tudunk lenni. Talán az elmúlt 1,5 évben 2 hónap lehetett amikor nem randizhattunk. Azt a mélypontot átélve sokkal szorosabb lett a kapocs közöttünk. Megtanultuk értékelni az egészen apró beszélgetéseket is. És rájöttünk hogy valójában mennyire fontos nekünk a másik. Kisebb magunkba fordulások akadtak még. De egy-egy beszélgetés ezeket megoldotta. Hihetetlen mennyire megnyugtat minket néhány együtt töltött perc is. Most tavasszal volt a következő mélypontunk. Közöttünk nem volt semmi probléma. Magán jellegű dolgok voltak amik közbeszóltak. Életemnek nem alakultak úgy a dolgok és nagyon el volt keseredve. Érezni is lehetett szinte minden beszélgetésnél hogy egyre mélyebbre húzzák a gondjai. Próbáltam éreztetni vele hogy minden rendben lesz. Sokat írtam neki és amikor csak tudtunk beszélni vele voltam. Ilyenkor általában én beszéltem mert nehezen tudott elszakadni a gondoktól. Egyik reggel benéztem a levelekhez és az várt rám hogy ne írjak neki. Se levelet, se üzit. Semmit. Szeretné tisztázni magában a dolgait és ezért magányra van szüksége. Pillanat alatt összeomlottam. Éreztem hogy bajban van de azt nem gondoltam hogy velünk is baj lehet. Kétségbe estem. Azt hajtogattam magamban hogy miért nem kér belőlem? Miért nem engedi hogy segítsek? Gyermekem volt a vígaszom. Öleltem őt és mondtam neki hogy Életem most nem kér belőlem és nem tudom mi lesz velünk. Átölelt a kicsi karjaival és puszilgatott. Elmondani nem lehet hogy egy ilyen kicsi emberke ennyire értsen ahhoz hogy mit kell átadnia ahhoz hogy az ember lelkén és szívén egyaránt segítsen. Csodálatos érzés volt! Másnap megint benéztem a levelekhez. Semmi. Természetesen nem bírtam ki és megkérdeztem hogy ma sem írhatok? Válasz nem jött. Délelőtt kaptam egy üzit. Egyetlen betű állt benne. A mi titkos betűnk amiből tudom hogy szeret de nem tudja átadni. Én akkor megírtam neki hogy ha elég erős lesz ahhoz hogy olvasni tudjon akkor lépjen be az én fiókomba és olvassa el a piszkozataimat. Ott vezettem egy kis naplót az érzéseimről. Mert megkért hogy ne írjak de nem tudtam megtenni. Szükségem volt arra hogy kiadjam magamból minden fájdalmet, együttérzést, szerelmet... Akartam hogy később tudja én mellette voltam akkor is amikor úgy gondolta egyedül van. Eltelt még egy nap. Még mindig semmi. megint kaptam az üzit. Ugyan azt mint előző nap. Boldoggá tett mert éreztem hogy nem lesz gond csak idő kell hogy újra egyek lehessünk. Jött a hétfő. Megengedte hogy írhassak de ő még nem tudta megtenni. Majd másnap már kaptam tőle pár sort. És szerdán minden rendeződött. Elrendeződni látszottak a dolgai és ettől megnyugodott. Szép lassan újra ott voltunk ahol a problémák előtt. Jött egy újabb randi és megint arra döbbentünk rá mennyire közelebb húzott egymáshoz minket ez a pár nap különlét. Fájdalmas volt de túljutottunk rajta és ismét önfeledten szerethettük egymást. Sajnos nemsokára újra gondok jöttek. Megint sorra omlott össze nála minden. Ráadásul én nem voltam otthon. Nyaraltunk és nehezen tudtam vele lenni. Esténként tudtam néhány sort írni neki és reggelente beszélni tudunk egy picit mielőtt elindult otthonról. Esténként szomorú leveleket kaptam. Most ez történt, most az történt és csupa bánat volt. Szomorú voltam hogy nem tudok mellette lenni igazán. Amikor hazamentünk másnap úgy adódott hogy találkozhattunk. Ott azt éreztem hogy ehhez a randihoz most nem igazán van kedve. Eljött mert hiányoztam neki de nem volt nagyon boldog. Picit oylan érzésem volt mintha teher lenne számára. Úgy voltam vele addig amíg ő nem mondja hogy múlóban a szerelem benne addig nem kell félnem. Volt néhány beszélgetésünk ami alatt szinte meg sem szólalt. Elkezdtem érezni rajta a távolodást és ez megijesztett. Egy-egy ilyen mély pontnál mindig volt valami amivel nagyon meghatottam és segített hogy felépüljön lelkileg. Mert itt elsősorban a lelki dolgok azok amik közbeszólnak. Volt hogy egyetlen szó a megfelelő pillanatban vagy éppen egy kép ami rávilágította hogy nincs egyedül. Én mindig itt vagyok és fogom a kezét. De most nem jött semmi. Mindent megtettem de most először éreztem azt hogy többet nem tudok tenni. És ekkor kimondta amitől féltem. Ha ezek a beszélgetések továbbra is így alakulnak akkor lehet hogy lassan elmúlik benne a szerelem. Összetörtem. Elmondtam neki hogy ezt érzem már. Ezzel ki is mondtam a bűvös szót. Villámcsapásra megváltozott minden. Szóhoz sem jutottam. Csak beszélt. Nem érezhetem ezt hiszen ő szerelmes belém. És szó sincs elmúlásról. Mintha eddig nem is ő lett volna. Mindketen a könnyeinkkel küszködtünk. Szerencsére elég sok időnk volt és megtudtuk beszélni. Biztosított a szerelme felől és nem volt többé aggódalom bennem. Soha nem éreztem még ilyen erősnek a szerelmünket és ezzel Ő is így volt. Nemsokára találkozni is tudunk. Azt a randit valahol újrakezdésnek vettük hol ott soha nem is szakítottunk. Amikor ott álltunk és sokáig csak öleltük egymást akkor éreztük igazán hogy ennek soha nem lehet vége. NEM! Mi egyek vagyunk és mindig is azok leszünk. Mi mindig ott fogjuk egymás kezét és egy pillanatra sem engedjük el. Ha mondhatok ilyet akkor azután a randi után még szerelmesebb lettem BELÉ. Ezt az érzést nem lehet leírni. Amikor átölel minden megszűnik. Megszűnik a világ. Nagyon megható volt az a találkozás. Ott álltunk egymás előtt elérzékenyülve. És most nem csak azért nem tudtunk megszólalni mert egészen mélyről jön belőlünk az érzés hanem azért mert ha megszólalunk akkor könnyek szöknek a szemünkbe.
Mindig megállapítjuk ezeknél a mélypontoknál hogy ha együtt élnénk akkor ezek meg sem történnének. Másnak nem tudjuk elmondani csak egymásnak. De nem mindig adódik erre lehetőség és csak gyűlik bennünk. Ha együtt lennénk sokszor egy pillantás vagy egy érintés elég lenne ahhoz hogy tudjuk mire van szüksége a másiknak. Magányra vagy éppen arra hogy beszéljen a másik. Nekem is voltak nehéz időszakaim. Nemrég úgy éreztem hogy a gyermekem kezd elszakadni tőlem. De Életem biztosított felőle hogy rosszul érzem és tegyem amit tennem kell. Öleljem többször és beszéljek vele többet. Ez így is lett. Mostanában kevesebbet látják egymást. Többnyire kettesben találkozunk már. Amikor picinyami velünk van akkor napokig nagyon ölelgetős. Látja rajtunk hogy mennyire szép dolog és csodálatos érzést nyújt. És ő is szeretné ha ezt érezném később is. De most hogy kevesebbet van velünk már nem ölelget úgy és annyit. Ebből adódott a félelmem. Életem meggyőzött hogy nekem kell fenntartanom ezt és hidjem el picinymaiban benne van mert ő olyan mint mi. Igaza lett. Újra visszatalált hozzám és nagyon boldog vagyok. TŐLÜK!

(#7) álomvilág


álomvilág
(csendes tag)

Sok mindenről írtam már. Talán egy valamiről még nem. Picit bajban is voltam vele hogy megírhatom e vagy sem. Úgy döntöttem megírom. Amikor belevetettük magunkat ebbe a gyönyörű szerelembe akkor nagyon hevesek voltunk. Azonnal akartunk mindent. Együtt élni és közös gyermeket. Én akkor még kicsit féltem ettől és óvatosabb voltam. Túl gyors volt nekem egyszerre. Persze Életem húzott magával. El kellett kicsi időnek telnie ahhoz hogy őszintén akarjam én is a gyermekünket. Vágytam rá de nagyon féltem a következményektől. Óvatos voltam. Nem telt el hosszú idő talán néhány nap vagy hét és már én is akartam. Akartam hogy legyen egy olyan gyermekem akire ha rá nézek akkor Őt lássam benne. Mivel nem sokkal később bekövetkezett az hogy fény derült a szerelmünkre így egy pillanat alatt szertefoszlott bennünk ez az álom. Aztán újra lángoltunk néhány hónappal később. Volt néhány randink ami alatt megismertük egymást. Nagyon félénkek voltunk és bár szó került a közös gyermekről (továbbiakban cicus, mert mi így hívjuk) még nem álltunk rá készen csak gondolatban. Vágytunk rá de el kellett jönnie annak a pillanatnak is amikor úgy érezzük felkészültünk rá. Mivel nagyon nehéz nekünk találkoznunk így mindig a szerintünk megfelelő időponta időzítettük a randit. Jött az első kudarc. Éppen az 1 éves évfordulónkon derült ki hogy nem jártunk sikerrel. Nagyon bíztunk benne. Rengeteget utána olvastunk hogy jeleket fedezzünk fel arról is hogy mikor a megfelelő idő és arra is hogy esetleg idő előtt megtudjuk velünk van e már. Sajnos azóta számtalan sikertelen próbálkozáson vagyunk túl. Mindent kipróbáltunk már. Minden segítséget bevetettünk de eddig hiába. Mindent megteszünk érte ami csak tőlünk telhető. Sajnos nem tudjuk lehetővé tenni azt hogy abban az időben többször is találkozhassunk. Havi 1 randi. Ennyi és nem több. Van hogy kapunk a sorstól még ajándék randit de nem az erre megfelelő időben. Eleinte minden hónapban amikor kiderült letaglózott minket a tudat hogy nincs még itt. Többször volt hogy felcsillant a remény hátha mégis. Ilyenkor talán még jobban fájt az elvesztése. Rengeteget köszönhetünk a sorsnak de valahogy a cicust nem akarja megadni nekünk. Még most is fáj ha eljön az idő és csalódnunk kell. Ilyenkor picit magunkba szállunk. Életem nehezebben fogadja el. Kevesebb ilyenkor az üzi és a levél is. Én próbálom támogatni őt amennyire csak tudom. Szeretném biztosítani őt arról hogy nekem Ő a legfontosabb. És hiába mondjuk hogy már nem fáj annyira hiszen számítunk rá. De bizony fáj. Csak megtanultuk kezelni a csalódást. Itt vagyunk egymásnak és tudom hogy megkapjuk ezt a régen vágyott érzést hogy velünk lehessen már. Még várnunk kell. Százszor és százszor elképzeltem hogyan mondom el neki. És szeretném ha újra átélné milyen érzés kézbevenni egy apróságot aki ebből a szerelemből született. Akire ha ránézünk nemtől függetlenül, a másikat látjuk benne. Kellene ennél csodálatosabb érzés? Egy család leszünk tudom. Megfogjuk kapni. Már ezerszer bebizonyítottuk hogy mi egyek vagyunk és mindent megteszünk ezért a szerelemért. Egymásért! Rengeteg megpróbáltatáson túl vagyunk és nem csak a cicus miatt. Mindenért meg kell küzdenünk. A randikról nem is beszélve. A randik 98%-a az utolsó pillanatig bizonytalan. Nekem kicsit könnyebb dolgom van de Életem nagyon sokat kockáztat értünk. Rengeteget köszönhetek neki mert minden erejével azon van hogy eljusson hozzám. Köszönöm neked! :B
Biztos vagyok benne hogy ez a sok csalódás meghozza a gyümölcsét. Kérlek bízz bennem!
Én nem gondolom azt hogy elmúlhat ez az igazán mély érzelem mert nincs cicusunk. Hiszen már régóta együtt vagyunk és folyamatosan mélyül bennünk a szerelem. Ez nem véletlen!
Az utolsó mélypontunk óta kicsit másképp érezzük a cicus létét. Nagyon vágyunk rá. Mindennél jobban. De sokkal fontosabb hogy mi egy pár vagyunk. Ott vagyunk a megfelelő időben de mégis fontosabbak lettek a beszélgetések és az hogy elsősorban egymásért vagyunk együtt. Mert hiányzik az ölelés, az összebújás. Hiányzik hogy halljuk egymás hagját. Én úgy érzem rengeteg időnk van még és nagyon kitartóak vagyunk. Ezt látva megkapjuk életünk leggyönyörűbb ajándékát. Picit még várni kell rá de bízunk a sorsban. Mint mindig már oly sokszor...

Kellemes hétvégét mindenkinek!

(#8) álomvilág


álomvilág
(csendes tag)

Eltelt ez a hétvége is. Már vártam. Kicsit nehezen élem meg ezeket a napokat. Bár sokat változtam ez ügyben de még mindig nem tudok nyugodt lenni. Eleinte nagyon fájt hogy nélkülöznöm kell Életemet. Ott volt az egész hét amikor minden nap vele lehettem levélben, üziben vagy épp beszélhettünk de hétvégén szinte semmi. Épp csak néhány sort tudok írni. Nekem nagyon fontos hogy tudassam vele hogy nagyon sokat gondolok rá és hogy nagyon hiányzik. Szinte ninc solyan perc hogy ne rá gondolnék. Mindenről Ő jut az eszembe. Legyen az bármi. Főzés, vásárlás, sétálás, mosogatás és még egy-egy játéknál :B is RÁ gondolok. Régebben hisztis voltam a hétvégén. Kerestem az alkalmakat hogy lopva írhassak neki és amikor nem tudtam egyszerűen elkapott a hiszti és persze kin töltöm le ezt? Naná hogy a családomon. Szegények pedig nem is tehetnek róla. Mostanában inkább magamba fordulok és csendben vagyok. Néhány hónapja elkezdtünk reggelente beszélni. De csak egyszer-egyszer. Néhány hete azonban naponta tudunk beszélgetni. Általában 1 órát de van hogy hosszabban. És persze van hogy csak néhány percet. De olyan is volt hogy elaludtunk. Főleg én szoktam. A család alszik (már ha alszik) így nyugodtan beszélgethetünk. Azért fél füllel figyelek a gyerekszoba felé. Emlékszem volt olyan is hogy nem bírt visszaaludni a kicsim és kihoztam őt is. A karomba fektettem és így visszaaludt. Én meg beszélgettem közben. ;) Mindent megteszünk hogy együtt lehessünk. Amikor elkezdtünk beszélgetni még 3,5 éve nem gondoltam volna hogy ennyi mindenről lehet beszélgetni. Érdekes mert én amúgy egy hallgatag ember vagyok. Csendes és visszahúzódó. Ha itthon beszélgetünk többnyire párom az aki beszél és én csak egy-két szót fűzök hozzá. Életemmel nagyon jól elbeszélgettem már az elején. Igaz nagyon sokszor Ő volt az aki kérdezgetett és én szívesen válaszoltam mindenre. Emlékszem voltak kínos kérdései is de egy kis huza-vona után megnyíltam és olyan dolgokról is beszéltem vele amikről soha senkinem nem. Vannak dolgok amiket még párom sem tud rólam. És vannak dolgok amikről nem tudok mással beszélni csak Életemmel. Vele önmagamat adhatom. Teljesen más vagyok ha vele lehetek. Csodálatos érzés hogy nem megfelelni akarok valakinek hanem megmutatni az igazi énemet. Egy kapcsolatban általában a felek megpróbálnak megfelelni a másiknak. Szeretne olyan lenni amilyennek a másik szertné hogy legyen. De nálunk erről szó sincs. Amikor megismertük egymást rögtön magunkat adtuk. Igaz Ő picit másabb volt de ezt nem is leplezte. Nekem tetszett az az éne is hiszen bele szerettem. Megváltozott de nem miattam. És nem is én változtattam meg hanem a szerelem. Jobban megnyílt előtte a világ és észre veszi az apróbb örömöket is. Néha arra gondolok ha most beszélgetni fogunk vajon lesz mit mondanunk egymásnak az érzelmeinken kívül? És mindig van. Mindent megtudunk beszélni és ezzel sokat segítünk egymásnak amikor éppen gondokkal küszködünk. Sokkal könnyebb lesz a lelkünk ha kiadhatjuk magunkból ami bánt. És mivel mással nem tudjuk megosztani mivel senki nem értené mi zajlik bennünk ezért különös nyugalom száll ránk ilyenkor. Természetesen a problémák sajnos nem oldódnak meg de nem marcangol bennünket annyira. Érezzük hogy mellettünk van az az ember aki a legfontosabb nekünk és így sokkal könnyebb. Együtt vészeljük át a nehézségeket. Már nagyon sokszor megbeszéltük hogy ha együtt élnénk nem lennének ilyen gondjaink. Vagyis lennének gondok mert az élet sajnos magával hordozza de éreznénk hogy hogyan segíthetünk hogy könnyebb legyen. Még így a távolból is érezzük hogy mire vágyik a másik. Sokszor elég egy szó vagy a randinkon egy pillantás vagy érintés és máris jobb. Van hogy beszélgetünk és egyszer csak meglátjuk hogy mindketten szóról-szóra ugyan azt írtuk. Szavak, mondatok, gondolatok. Hihetetlen! Iylenkor csak ülünk és megszólalni nem tudunk a meghatottságtól. Ott van az az ember a túloldalon aki egy veled. És abban a pillanatban vágysz rá hogy összebújj vele. Csodálatos egy érzés. Ezt leírni sem lehet. Nagyon szeretem ŐT!
Ha nagyon magányos vagyok akkor előhalászom a kézzel fogható emlékeket. Ezek levelek vagy apróbb tárgyak. A harmadik randinkon gesztenyét szedtünk. Picinyamink élvezte a gesztenyézést. Ők ketten eljátszottak én meg figyeltem őket csendben. Néha belevontak engem is. Ez a gesztenye azóta is meg van. Kincsként őrzöm. Vannak levelek amiket Ő írt nekem kézzel. Ezek felbecsülhetetlen értékek számomra. Egyszer én is írtam neki de mivel én nem tudom elküldeni ezért egy randin adtam át neki. Hááát azok a pillanatok! Egy pillanat alatt sokkal mélyebbre zuhant a szerelmünk. Nem tudtam mi áll a levélben mert csak írtam és írtam ami jött belőlem. Abban biztos voltam hogy az érzelmeimről szól. Azt mondta csodálatos. Átölelt és megcsókolt. Mindketten elérzékenyültünk.
4 hete nem találkoztunk és már nagyon hiányzik. Naponta beszélünk de ez nem pótolja az ölelését. Nagyon izgatottak vagyunk minden randi előtt. Régen várjuk a pillanatot hogy megérintsük egymást. Abban a pillanatban ahogy összeérünk minden megszűnik. Talán szerdán újra átélhetjük ezt a varázslatot....

Kellemes napot mindenkinek!

(#9) álomvilág


álomvilág
(csendes tag)

Már csak egyet kell aludni és újra VELE lehetek. Ha minden igaz...
Ma reggel beszéltünk és úgy nézett ki hogy most több az esély arra hogy randizhatunk mint arra hogy nem. Nagyon izgulok. Ilyenkor napokkal előtte már izgatott vagyok de előző nap és aznap reggel pedig be vagyok zsongva teljesen. Ilyenkor nagyon fázom és szinte remegek. Jéghideg kezem-lábam. Persze enni sem tudok rendesen. Összeszűkül teljesen a gyomrom. Még ennyi idő után is annyira izgulok mintha az első randira készülnék. Sajnos az utolsó pillanatban is eldölhet. Lehet amint odaérek szól hogy nem tud eljönni. Reménykedem hogy a sors újra mellénk áll mint már oly sokszor. Reggel felvetődött még 2 randi lehetősége. Persze ez fokozza bennem az izgalmakat. Nagyon hiányzik már nekem! :B
Tegnap óta vidámabb vagyok. Már jól indulnak a reggelek itthon is. Reggel beszélek Életemmel utána végre nem nyűgösen kel a gyermekem. Vidáman indulunk az oviba. Amikor megyek érte akkor is vidám. Annyira édes ahogy magyaráz. Neki még újdonság. Most kezdte és talán már kezdi megszokni hogy neki itt a helye. Láthatóan jól érzi magát és ettől én is boldog vagyok. Eleinte furcsa volt a csend itthon. Csak ültem és hiányzott a 2 legfontosabb ember nekem. Olvasgattam a régebbi leveleket és volt hogy csak bámultam magam elé és azon tanakodtam vajon mi történhet most a gyermekemmel. Eddig soha nem volt idegen környezetben nélkülem. És sírva ott hagyni az kész rémálom. Az ember szíve szakad meg amikor arra kér ne hagyd ott. Sajnos ez az élet rendje. Ő most lépett be az életbe. Még csak a kis betűs életbe. :) A mai és a tegnapi nap elég bíztató volt. Remélem ez így is marad.
Az már biztos hogy bárhogy is alakul a mai nap én éjjel nem fogok sokat aludni. Mégis édes fáradtság lesz hiszen találkozom azzal az emberrel akit szeretek. Nagyon hálás vagyok neki hogy minden erőfeszítésével azon van hogy velem lehessen. Várom a holnapot!

(#10) álomvilág


álomvilág
(csendes tag)

A mai napom az valami hihetetlenül gyönyörű. Igazából tegnap késő délután kezdődött. Tudtunk picit titokban beszélni Életemmel és biztosított arról hogy ma mindenképpen lesz randi. Persze ezzel fokozta az amúgy is izgatott lelkiállapotomat. Nagyon jót beszélgettünk. Egy olyan téma került elő amiről még soha nem beszéltünk. Illetve felszínesen már szóba került de akkor én picit úgy gondoltam nem most van itt az ideje ennek a témának. És milyen jól tettük hogy nem akkor beszéltük meg. Ennek most volt itt az ideje. Egy csodálatos beszélgetést varázsoltunk pillanatok alatt. Máris jobb lett a kedvünk. Nyugodtan feküdtünk le mert tudtuk hogy ma mindenképpen átöleljük egymást. Természetesen kevesebbet aludtam mint általában. Én olyan 10-fél 11 körül szoktam lefeküdni és mivel reggelente beszélgetünk ezért igyekszem nem elaludni. Minden éjjel felébredek valamikor 3-4 óra körül. És ilyenkor az esetek 99%-ában már nem merek visszaaludni. Van hogy vissza alszok de akkor későn ébredek már. És nem akarok lehetőséget elpuskázni. Tehát nem alszok valami sokat de ehhez már hozzászoktam. Sok kisgyerekes anyuka biztosan tudja hogy egy gyerek mellett nagyon nehéz igazán mélyen aludni. Arról nem is beszélek hogy sokat sem lehet. Persze kivételek vannak...
Szóval reggel felébredtem és Életem már várt rám. Ahogy leülök a gép elé és meglátom bejelentkezve azonnal elrepül az álom belőlem. Köszönünk és én gyorsan elolvasom az előző napi és a reggeli olvasni valókat tőle. Mire visszatérek hozzá már ellágyulva beszélhetek vele. Érdekes hogy nálunk a reggeli beszélgetések azok amik nagyon mélyen bennünk maradnak. Ilyenkor még nincs semmi stressz ami napközben elér minket. Nyugodtak vagyunk. Ez ma sem volt másképp. Egy nagyon gyönyörű beszélgetés lett a mai mint minden reggel. Mondhatni ráhangolódtunk egymásra és a randira. Nem mintha szükségünk lenne az egymásra hangolódásra. :) Én persze a végén kicsit pimaszkodtam hogy még jobban várja a randit. Életem elindult dolgozni én pedig visszafeküdtem. Aludni nem tudtam. Hogy is alhattam volna hiszen lélekben már ott jártam nála. Reggel oviba elvittem a gyereket és utána indultam is HOZZÁ! Meglepően jó volt a forgalom. Pedig készültem rá hogy lépésben haladok majd. Kicsivel több mint 1 óra múlva már öleltük egymást. Én értem oda előbb mert így beszéltük meg. Amikor megérkezett azonnal azzal fogadott hogy nagyon várta már a hívásomat. Megöleltük egymást és megszűnt a világ. Szerelmes sóhajtások törtek ki belőlünk. Majd hosszú pillanatok után megtörtént a várva várt csók. Az hogy szeretlek csak nagyon sokára jött belőlem mert annyira megható volt újra vele lenni. Nem is volt rá szükség. Minden porcikámmal jeleztem hogy mit érzek iránta. És Ő ezt érezte. Picit sétáltunk majd leheveredtünk. Szorosan egymásba bújtunk nem akartunk elválni egy pillanatra sem. Majd jó sokat beszélgettünk. Minden randi előtt elhatározom hogy annyi ölelést gyűjtök be amennyit csak tudok. De rá kell döbbenem mindig hogy ez képtelenség. Itt ülök és máris hiányzik. Alig 2 órája váltunk el. Sokszor úgy érzem ha együtt élnénk sem tudnék betelni vele. Nagyon szeretem ŐT! :B
Szerencsére úgy alakult hogy most picit több időnk volt egymásra. Beszélgettünk mindenről. Annyira boldoggá tesz hogy olyan dolgokról is tudunk nyíltan és fesztelenül beszélni így szemtől-szemben. Ezt elmondani sem tudom. Egy kis szerelmes civakodás is volt. Szerintem aranyos volt. Egy olyan dolgoban próbál támogatni ami nekem picit kellemetlen. És mindig zavarba hoz vele. Ehhez soha nem is fogok hozzászokni. Persze mindig Ő az erősebb. :) Imádom!
A búcsú is valami káprázatosan szép volt. Hosszú forró ölelések és apró de annál inkább érzelmekkel teli csókok. Mindig volt egy utolsó ölelés. Nehezen válunk el egymástól. De ez érthető is. Ha minden igaz nem kell 1 hónapot várni a következő randiig. Azt tudom hogy akár mikor találkozunk legközelebb az is rettenetesen hosszú idő lesz. Meg is beszéltük hogy ha hetente egyszer találkoznánk akkor is hosszú időnek éreznénk a távollétet. Már most várom ŐT vissza. Addig nézegetem a fényképeinket amiket ma készítettünk. ÓÓÓ minden ránk van írva. Egy-két kép nagyon izgi lett. :D
Ma már biztos csak ábrándozni fogok. Egy ilyen randi után nincs olyan dolog ami elvenné a boldogságom! Köszönöm neked hogy eljöttél hozzám! :B

További kellemes napot kívánok!

(#11) álomvilág


álomvilág
(csendes tag)

Én még mindig álomvilágban vagyok. :)
Tegnap este még tudtunk beszélni pár percet. Folytattuk amit a randin abbahagytunk. Akkor érezzük teljesnek a randikat ha megtudjuk beszélni még. Jó érzés meghallgatni a másikat hogy Ő hogyan élte meg. Eszünkbe jutnak aprók de annál fontosabb dolgok amiket még nem említettünk. Csodálatos nap volt a tegnapi. Késő este picit lelohadt a kedvem de nem tartott sokáig. Nem veszekedtünk itthon. Sőőőt igazából még vita sem volt csak valahogy nyűgnek éreztem valamit amihez nem volt kedvem de rámerőltettek. Éjjel sokszor fennt voltam. Jöttek elő a randi pillanatai és mindig felriadtam. Csalódtam hogy álmodom és már nem egymást öleljük. 2 óránként felébredtem és mivel amúgy is keveset alszok ezért most picit álmos vagyok. Persze ennek reggel fél 6 kor nyoma sem volt. Életemmel beszélgettünk. Ilyenkor kicsattanok a boldogságtól. Mivel tegnap nem volt alkalmam sokat egyedül lenni ezért néhány rész kimaradt neki a levelemből. Ő pedig nem nagyon tudott írni nekem így nagyon gyönyörű reggelünk volt. Próbáltunk kiemelni valamit a randiról de nem tudtunk. Úgy ahogy volt maga volt a csoda. És tökéletes volt. Sokat számít hogy kettesben lehettünk és nem volt velünk picinyami. Persze a csacsogása néha hiányzott. :) De kettesben jobban elmélyülünk egymásban és teljesen áttudjuk adni magunkat. Az érzelmeinket. A közös reggelek nagyon sokat segítenek hogy nyugodtan vágjunk bele a napba. Már most hiányzik... :B
Itthon kicsit nyűgősen indult a nap. A gyerek taknyos mint mindig. Csak nyáron egészséges. Tegnap amikor mentem érte saz oviba szinte az összes gyerek ott krahácsolt. Ma reggel is ment a köhörészés bennt. Régebben ezt nehezen fogadtam el de most hogy ovis az én gyermekem is megértem hogy csak a legvégső esetben maradhat otthon a gyerek. Csak orrfújás miatt nem tarthatom itthon. A közérzete jó, nem köhög, nem lázas. Ha itthon maradna meggyógyulna de 2 nap ovi után ugyan ott tartanánk. Számítottunk is erre hogy eleinte többet lesz itthon mint bennt. Eddig jól állunk. És egy ideje már nem sírva indulunk el. Nekem is jobb érzés így otthagyni. Még mindig nem szoktam meg hogy egész nap egyedül vagyok itthon. Teszek-veszek mert mindig van mit pakolni a gyerek után de a csend az nagyon szokatlan még. Örülnék már nagyon egy baba hangicsálásának....

Kellemes napot mindenkinek!

(#12) álomvilág


álomvilág
(csendes tag)

Tegnap még el voltam merülve a randi emlékében. Na nem mintha mára elfelejtettem volna. :) Délután kaptam 2 üzit Életemtől amivel teljesen levett a lábamról. Több napja nem volt alkalma írni üzit ezért nagyon meglepett amikor megkaptam. Csodálatos üzik voltak. Az egyiket szívesen beszúrnám ide de nem merem. Pedig nagyon édes. Hihetetlenül szerelmes vagyok. :B Sokszor megdöbbenek hogy ennyi idő után még mindig fokozódik bennem ez az érzelem. És halkan súgom meg hogy nem csak bennem. Úgy érezzük minden randi hozzá tesz a kapcsolatunkhoz. A szerdai nappal is előrébb léptünk. Sétálunk kéz a kézben néha meg-megállva hogy átöleljük egymást. Egyenlőre nem látjuk az út végét. És soha nem is szeretnénk meglátni.
Tegnap sajnos az itthoni dolgok nem úgy alakultak. Akadályoztak a házimunkában késő estig. Ez már pár napja így megy és jó lenne már ha a ház megoldaná a problémákat. Este rosszul lettem. De muszáj volt bepótolnom az elmaradt dolgokat. Nagyon vártam már hogy lefekhessek aludni. Előbb is fektettem le a gyereket. Mivel az oviban alszik így korábban kel fel délután mintha itthon aludna. Így nem volt gond az elalvással. Rekord idő alatt bújtam ágyba. 10 óra előtt már aludtam. Ez nálam nagy szó amióta megszületett a gyermek. Éjjel nem aludtam valami jól. Pedig a rosszullét elmúlt. Minden felriadásnál az órát néztem hogy hátha reggel van már és jöhetek Életemhez beszélni. Az egyik ilyen óranézésnél kicsit álmosabb voltam. Úgy láttam hogy 16 óra 32 percet mutat. Nyugtáztam hogy még korán van és visszafeküdtem. Majd akkor jöttem rá hogy ezt elnéztem. Kicsit erősebben nyitogattam a szemem és akkor láttam hogy még csak 3 óra van. Visszaaludtam és 5 óra 22 kor ébredtem. Ilyenkor törvényszerű hogy ha kiakarok jönni a géphez akkor mindenki mocorog. Én meg sem merek moccani nehogy felébresszem őket egészen. Kivárom a sorom és amikor nyugi van kiosonok. Most is így történt. Benyomom a gépet és abban a pillanatban hívott a gyerek. Na tessék. Megyek hozzá majd megvárom míg visszaalszik. Sajnos már nem akart nagyon aludni. Kb.20 pec után mégis szundikált. Legalábbis azt hittem. Újra leülök a gép elé. Megnyitom a leveleket. Olvasok, közben elolvadok a szerelmes soroktól és elkezdem írni a levelet. Sajnos beszélni nem tudtunk mert Ő nem tudott bejelentkezni. Már kezdtem belemerülni a levélírásban amikor hallom hogy újra hív a gyerek. Ez nem lehet igaz. Ijedtemben kinyomtam a gépet. Természetesen mindenki ébren volt és már nem volt alvás. Elmentünk oviba és alig vártam már hogy újra leülhessek. Nehezen viselem ha megfosztanak TŐLE. Ilyenkor elég ingerült vagyok. Csak akkor vagyok igazán nyugodt ha együtt lehetünk. Érdekes hogy ha valamin nagyon felhúzom magam és van rá lehetőség hogy beszéljünk akkor abban a pillanatban ahogy rámköszön minden teljesen nyugodt bennem. Olyankor nem érzem hogy bármi probléma lenne. VELE lehetek és ez nekem maga a megnyugvás. Ahogy beszél hozzám és ahogy meghallgat! Erre nincsenek szavak.... Nagyon hiányzik! És most hétvége jön ami elszomorít picit.

Kellemes napot kívánok!

(#13) álomvilág


álomvilág
(csendes tag)

Tegnap picit zavaros lett az álomvilág. Ezt Életem is szóvá tette. Olyan lett a blog amilyen a hangulatom. Vagy az állapotom? Rettenetes nap volt. Megfigyeltem ha reggel nem tudunk beszélni akkor az egész napom egy csődtömeg. Sajnos gyermekem is rendesen strapálta az idegeim. Érdekes hogy mégsem borultam ki. Talán éreztem hogy ma még történet valami. És történt! Délután bepótoltuk a reggeli beszélgetést. Elmondani nem lehet mennyire megnyugodtam tőle. TŐLE! Egy csodálatos órát együtt töltöttünk. És nagyon jól sikerült a beszélgetés. Az elején inkább Ő mesélt aminek nagyon örültem. Imádom hallgatni. És számomra jó érzés hogy megosztja velem is a hétköznapjait. Szükségem van rá. RÁ! A beszélgetés vége felé kicsit elcsúsztunk az intimebb témák felé. :B És annyira jó volt hogy ezekről őszintén, nyíltan és fesztelenül beszélgetünk. Mindkettőnknek egyformán fontosak ezek a dolgok és fontosnak tartjuk beszélni is róla. Nincs olyan téma amiről ha beszélünk akkor kellemetlenül érezzük magunkat. Még az elején nekem ez furcsa volt mert elég zárkózott vagyok és nehezen nyíltam meg. De Ő segített nekem hogy legyőzzek magamban minden gátat. Sikerült. És egyedül Ő az akivel mindenről beszélni tudok. És akarok! Ő a mindenem és egy álom vele az élet. Ma már biztosan szép napnak nézek elébe. Egy szerelmes reggel van a láthatáron...

Kellemes hétvégét mindenkinek!

(#14) álomvilág


álomvilág
(csendes tag)

Tegnap reggel csodálatos beszélgetést éltünk át. Maga volt a gyönyör. :B Sokáig együtt tudtunk lenni és sok mindent megtudtunk beszélni. Sok fontos dolgot. Elmondani nem tudom mennyire jó érzés hogy mindenről nyíltan és feszengések nélkül tudunk beszélni. Ő a tökéletes számomra minden szempontból. :B De ezt még nem tudja elhinni. Én azon vagyok hogy segítsek neki ezt bebizonyítani. És nem csak Ő tökélets hanem minden amit vele együtt élhetek meg. Az első csók, első kimondott szeretlek. ÓÓÓ emlékszem az első randi előtt már ezerszer megálmodtuk hogyan is fognak ezek megesni. Egyre gyönyörűbb álmot szőttünk ezekkel kapcsolatban. És amikor eljött a pillanat megdöbbentő volt hogy ezek minden álomnál csodálatosabbak. Sokszor elképzelünk dolgokat hogy így meg úgy lenne csodás. De ez soha nem így van. A sors és a pillanat közös játéka ezerszer szebbre varázsolják ezeket az álmainkat. Csodálatosan szép VELE az élet! Egyszerűen oda vagyok érte! Természetesen így hogy vele lehettem reggel egész jó napom lett. Még az sem érdekelt hogy hideg van és esik az eső. Tegnap vendégségben voltunk amihez nem volt sok kedvem. De gyermekem nagyon jól érezte magát és ezt jó volt látni. Mióta ovis azóta nyitottabb és bátrabb az emberek felé. Sajnos mára megbetegedett így nagy valószínűséggel egész héten nem lesz ovi. Pedig már sikerült végre beszoknia.
Tegnap kaptam két szerelmes üzit Életemtől. Nagyon boldog voltam. Este már kezdett rámtörni a hiánya és nem láttam esélyt arra hogy levelet olvashassak és írjak. Elég necces volt a helyzet de végül megoldódott. :) Jeleztem neki hogy nagyon szeretem és szó sincs arról hogy nem gondolok rá. Remélem ma reggel is válthatunk pár szót. Hiányzik minden pillanatban amikor nincs velem.

További kellemes hétvégét!

(#15) álomvilág


álomvilág
(csendes tag)

Tegnap reggel is együtt tudtunk lenni egy órácskát. Annyira jó VELE ! Nem lehet szavakba önteni mennyire szerelmes vagyok. :B Ez már nem a kezdeti szerelem amikor hirtelen minden belobbant bennünk. Ez egy nagyon mély és érett szerelem. Sőőőt több mint szerelem. Sok mindent meg kellett élnünk ahhoz hogy most ezt érezzük. Meg kellett tanulnunk kezelni a külvilág felé is ezt a csodálatos érzést. Ma reggel sajnos nem tudtam jönni hozzá. Gyermekem nincs jól és mellette kellett hogy legyek. Viszont így sem nélkülöztük egymást teljesen. Mivel nem aludtam szinte egész hajnalban így bekapcsoltam a telefonomban a rezgést. Éreztem hogy jönni fog hozzám. Nagyon sokszor van hogy megérzek egy-egy üzit hogy Ő most fog írni. És töbször előfordult hogy egy azon pillanatban írunk egymásnak. Ma is volt egy ilyen pillanat. Ezt el sem lehet mondani mennyire jó érzés. Kalapál a szívem és nagyon izgatott vagyok. Beleborzongok annyira csodás. Miután bekapcsoltam a telefont nem is kellett sokat várnom rá. Hallottam hogy megérkezett. Egy gyönyörű szerelmes üzivel ébresztett. Miután megírtam neki hogy nem tudok hozzá kijönni még visszaírt és küldött picinyaminknak gyógyölelést. Éjjel próbáltam úgy alakítani hogy kijöhessek hozzá. De nem úgy alakult. Rosszabb lett az éjszaka mint amire számítottam. Szomorú voltam hogy itt a beteg gyermekem és Életem is vár rám. Megértette hogy most nem lehetünk együtt és mellettem volt. Nagyon jó érzés érezni hogy itt volt velünk. Miután megnyugdtam hogy elmondtam neki miért nem tudok menni és ne aggódjon, elnyomott az álom. Ő kellett hozzá hogy visszaaludjak. Azóta már váltottunk üziket és kivételesen nem élem meg nehezen hogy ma reggel nem lehettünk együtt. Reménykedem hogy mihamarabb a gyógyulás útjára lép a kicsi gyermekem és újra oviba mehet. Nagyon jót tett neki az ovi. Sokkal nyitottabb az emberek felé. Ma sűrű lesz a program. De most mindenek előtt megírom Életemnek hogy szeretem. :B Biztos vagyok benne hogy érzi de tudom hogy jó hallani is. És néha egy kis huncutságot is bele lehet csempészni az üzikbe hogy érezze minden rendben van. Szerintem ezt fogom tenni most is. ;)

Legyen mindenkinek kellemes napja!

(#16) álomvilág


álomvilág
(csendes tag)

Tudtam hogy nem reggel kell megírnom a blogot. Mintha éreztem volna hogy valami történni fog. Ez amolyan női megérzés biztos. :D
Picit szomorkásan indult a nap mert ma sem tudtunk reggel beszélni. Éreztem rajta hogy már nehezen viseli hogy nem lehetünk együtt. Aztán nemsokára küldött egy üzit amiben megkérdezte randizhatunk e szombaton. Ettől már boldogabb lettem. De aztán jött nem sokkal később egy másik üzi amiben az állt hogy akár ma is randizhatunk. Egy pillanatig sem gondolkodtam azon hogy válasszak a két randi között. A mai randin gyermekem is ott lehet vagy szombaton kettesben. Én azonnal menni akartam hozzá és tudtam azt is hogy semmi kifogása nem lenne ha picinyami is velünk lenne. Imádja őt is. Mivel egy ismeretlen helyen randiztunk így telefonon megbeszéltük hogy hol és mikor találkozunk. Mi azonnal útnak is indultunk. Szerencsére a forgalom nem volt nagy így hamar odaértünk. Pár perc múlva Életem már ott is volt. Először ők üdvözölték egymást. Életem azonnal ölbekapta picinyamit és ő mosolyogva hagyta magát szeretni. Jó volt rájuk nézni. Én csak később következtem. Összeborultunk és hosszú pillanatok után az üdvözlő csók is megérkezett. Csodálatos érzés volt újra a karjában lenni. Beültünk a kocsiba és elgurultunk egy nyugis helyre. Picinyami azonnal játékba kezdett így mi csak egymásra figyelhettünk. Persze mint mindig most is egymásnak estünk. :) Hosszú forró csókok és simogatások következtek. Imádom ahogy hozzám ér. És amikor úgy csókol meg hogy épp csak a számhoz ér óóó attól teljesen elolvadok. Azért előfordul hogy az épphogy csókból vad és szenvedélyes csók kerekedik. És élvezem minden pillanatot amikor elkalandozik a keze vagy a szája. Vagy épp mindkettő egyszerre. :B Aki most azt gondolja pikáns ágyjeleneteket is megosztok az téved. Mi ugyanis soha nem bújtunk még ágyba. :P Van élet az ágyon kívül is. Mi már csak tudjuk... ;)
Nagyon nem tartott sokáig a heves szerelmeskedés és még ez is félbe-félbe maradt mert gyermekem jelezte hogy már szívesen játszana velünk ő is. Én ma picit háttérbe szorultam amit nem bántam. Boldogan néztem őket ahogy játszanak. Mostanában nagyon ritkán találkoznak így külön öröm volt látni milyen jól elvannak együtt. Életem még mesét is olvasott neki ami külön megható volt számomra. Csodálkozva hallgattam hogy pontosan úgy mesél ahogyan én szoktam. Párom csak monoton hangon végig meséli a könyvet. Én kicsi hangszínt is beleviszek ezáltal picit bele is élem magam a mesélésbe. És Életem pont úgy mesélte a mesét ahogyan én szoktam. Ma inkább a csendé volt a főszerep bennem. Többynire csak néztem Életem és szívtam magamba a szerelmet ami áradt belőle. Csodálatos érzés érezni hogy szeretnek. Megbeszéltük félig-meddig a nehéz pillanatokat amiket most élünk mert nem tudunk beszélni. Reménykedem benne hogy ezzel a mai nappal picit enyhíthettem a szívén hogy kevésbé fájjon neki hogy nem lehetünk együtt. Nekem is nagyon nehéz és próbáltam éreztetni vele hogy minden erőmmel azon vagyok hogy mihamarabb újra jöhessek hozzá. Mint kiderült a szombati randi még esélyes. Nagyon boldog lennék ha újra vele lehetnék. És akkor kettesben lehetnénk tehát jobban tudnék rá figyelni. Nekem nagyon fontos hogy ha együtt vagyunk akkor csak RÁ tudjak figyelni. És kettesben szabadabban is mozoghatunk. :B
Most még érzem magamon az illatát. Imádom ŐT!!! Most megpróbálok minél többet elraktározni az illatából. Remélem szombatig kibírja. Most eszembe jutottak pillanatok a mai randiról és beleborzongtam. Ahogy átölel és megcsókol! Ezeket nem lehet leírni. Érezni a másik szerelmét. Ennél nincs gyönyörűbb érzés. Általában szégyenlősek vagyunk és nem nagyon merünk egymás szemébe nézni. Vagy ha mégis akkor csak rövid időre. Ma sokat néztem a szemébe és éreztem rajta hogy mit érez irántam. Ez az érzés igazán megnyugtató. Oda vagyok érte! Csodálatos életünk lenne közösen. Ezt mindig megállapítom ha picinyami is velünk van. Nyugodt szívvel tudhatom azt hogy remekül kijönnének egymással. Nem lenne gond az elfogadással mert már most elfogadták egymást. Ez elsősorban Életemnek köszönhető. Remekül megérti picinyami nyelvét. Úgy közeledik hozzá mintha a saját gyermeke lenne. És nem is tekint rá máshogyan. Picinyami olyan mint mi. Félénk, bújos. Ilyenkor picit egy család lehetünk.
Ez a nap egy csoda volt. Szeretnék minden nap ilyen csodát megélni. Ma már biztosan édes lesz az álmom. Egy ilyen randi után nem is lehet más.

Legyen mindenkinek szép estéje!

(#17) álomvilág


álomvilág
(csendes tag)

Nagyon édes álmom volt éjjel. Köszönhető a randinak de legfőképp Életemnek.
Ma a tegnapi randi fájdalmait hordozom magammal. Egyik lábamon szereztem egy csinos foltot ami fáj, izomlázam is van és megcsípett egy méhecske. :) Természetesen ezek mégis kellemes emlékek. Mint maga az egész randi. Sajnos még ma sem tudtunk beszélni de holnap reggel nagy esély van rá. Már nagyon hiányzik hogy megbeszéljük a tegnapot. És randi ide vagy oda már Életem is hiányzik. Ma egy olyan üzit írt nekem reggel amilyet még soha. Ennél szebb ébresztőt még nem kaptam tőle. Annyira szeretem ŐT! Nem véletlenül álomvilág az álomvilág. VELE már nagyon sok álmom megvalósult és ha együtt lehetünk akkor egy teljesen más világ nyílik meg előttünk. Egyetlen olyan álmunk van még ami nem valósult meg de nagyon szeretnénk. És biztos vagyok benne hogy számtalan olyan meglepetés vár ránk az életben ami még szebbé teszi ezt a kapcsolatot. Minden randin történik valami ami közelebb húz minket egymáshoz. Amikor azt hisszük ennél mélyebbre már nem kerülhetnek az érzelmeink akkor valami történik és újabb fény jelenik meg. Csodálatos VELE az élet! A tegnapi randi engem nagyon meghatott. Nem is tudom pontosan hogy mi volt az ami nagyon megfogott mert bennem most csak az lebeg hogy összebújunk és nagyon szeretjük egymást. Életem a gyermekemmel való kapcsolatot érezte most nagyon fontosnak és a leveleiből is éreztem hogy ragaszkodik hozzá. Ma a kocsiban picinyami elkezdett a tegnapról mesélni és elég zavarba ejtő volt hallgatni. Csak az igazat mondta... :D
Amióta nem jár oviba azóta kicsit szétszórtak a napjaim. Nem érem utol magam. Ha minden igaz hétfőtől újra minden a régi. Sajnos a szombati randi most úgy néz ki erősen bizonytalan. Mégsem leszek csalódott ha nem sikerül hiszen itt volt a tegnap ami még ég bennem. Bennünk. Remélem holnap reggel tudunk beszélni és akkor élőben is kiadhatjuk magunkból a tegnapi nap csodáit. Tökéletes volt a randi minden szempontból. Voltak érzékenyebb pillanatok de voltak viccesek, vidámak és izgalmasabbak is. Vágyom arra hogy kettesben legyek VELE. Gyermekem tegnap megsúgta nekem hogy milyen aranyos volt Ő. És hogy mennyire szeret VELE játszani. Jó érzés volt ezt hallani tőle. A randik után amikor picinyami is velünk van akkor ő is megváltozik. Velünk változik. Látja és érzi rajtunk mennyire jól esik egymás ölelése. És ilyenkor napokig ölelget engem magától. És közben apróbb puszikat szór szét rajtam. Általában hozzá teszi hogy szeretlek. Ilyenkor ne olvadjon el az ember? Amikor sűrűbben találkoztak akkor szinte randitól-randiig tartott ez az ölelgetős korszak nála. De mivel nagyobb és egyre veszélyesebb már vele ezért ritkábban jön velünk. Csak akkor ha nem tudom őt elhelyezni. És néhány nap után már nem ölelget úgy vagy annyit mint a randi után. Én persze ölelem őt és probálom szinten tartani ezt a kapcsot közöttünk. Van hogy engedi van hogy nem. Erőszakos nem vagyok. Érzem hogy én vagyok számára a legfontosabb és ez nekem elég. Amikor nagyon magányos vagyok mert úgy alakultak a dolgok hogy nem tudunk Életemmel beszélni vagy történt olyas valami ami picit fáj nekünk akkor előfordul hogy nehezen élem meg ha a gyermekem elfordul tőlem és nem engedi meg hogy szeressem annyira amennyire én szeretném. Most boldog vagyok!!! Tegnap álomvilágban jártunk és félig még ott vagyunk. Ez az álomvilág maga A szerelem!

További kellemes napot mindenkinek!

(#18) álomvilág


álomvilág
(csendes tag)

Reggel végre tudtunk beszélni. Már nagyon hiányzott. Érdekes mert nem is annyira a randit beszéltük meg. Inkább adott dolgokhoz kapcsolódó érzéseket és érzelmeket. Sokat beszéltünk picinyamiról. Mindkettőnk számára még szokatlan érzés hogy ennyire ragaszkodik Életemhez. Illetve ez nem is ragaszkodás hanem elfogadás. Teljes elfogadás. Vannak emberek a környezetünkben akikkel gyermekem jóval sűrűbben találkozik és mégis többet enged meg Életemnek mint bárki másnak. Olyan dolgokat kért tőle picinyami amit mástól nem szokott csak tőlem. Ezek nagyon meghatóak mindkettőnk számára.
Természetesen megbeszéltünk apróbb de annál fontosabb pillanatokat is. Ezek többnyire azt éreztették hogy mennyire egyek vagyunk. És hogy mennyire áttudjuk adni egymás iránti érzelmeinket akár egy pillanat alatt. Kétszer is előfordult hogy egyszerre ugyan azt írtuk mint a másik. Csak ültem kalapáló szívvel és nem tudtam megszólalni. Teljesen elérzékenyültem. Még akkor is ha a téma éppen kicsit pikáns volt. :B Sajnos előkerült egy olyan dolog is amiben nagyon szégyellem magam. Életem nem bánt ezért csak finoman jelzi hogy elfelejtettem valamit. Másodszor fordult elő hogy nem vettem a lapot. És reggel abban maradtunk hogy legközelebb sem fog szólni érte csak jelezni. Én mindenesetre igyekszem odafigyelni arra hogy ne bántsam vele de félek hogy elfelejtem. Elveszi az eszem teljesen! Sokszor olyan dolgokat művelek hogy csak nevetek magamon. Folyton Ő jár a fejemben és képtelen vagyok oda figyelni arra amit éppen csinálok. Még most is így 2,5 év után. Egyszerűen oda vagyok érte. Ma ismét meglepett egy nagyon édes üzivel. Imádom ezeket a versikéket. Ilyenkor percekig olvasgatom és fülig ér a szám. Közben hevesen ver a szívem mert annyira izgatott vagyok. Esténként lefekvésnél olvasgatom az aznapi üziket. Ha éppen pár napig nem tud úgy írni akkor régebbi elmentett üziket olvasgatok. Nálam ezek az esti mesék. Szerintem nem tudja mennyire sokat jelent nekem Ő maga. Sokszor van hogy nagyon kevésnek érzem azt a mondatot hogy szerelmes vagyok Belé. Ennél sokkal de sokkal többet érzek iránta. Emlékszem még mielőtt feltárult a szerelmünk már erősen tapogatóztunk. Kérdezgettük mi lehet ami közöttünk van?. Mit érzek, ki Ő nekem? És csak össze-vissza beszéltem zavaromban hogy a legjobb barátom meg hasonlók. Közben a szívem ordított hogy ez nem igaz! Szereted ŐT! Itt az alkalom és be kell hogy valld! Nem tudtam. Úgy érezzük mindketten hogy tökéletesen időzítettük a vallomásunkat. Ezt a mai napig így érezzük. Minden nagyon fontos dolog tökéletes időben történt. Volt ugye az elmaradt randi ami pár héttel volt csak a kimondott szavak után. Most is azt gondoljuk hogy túl korai lett volna és hálásak vagyunk a sorsnak hogy közbe szólt. Sok minden más is akkor történt meg amikor megérettünk rá. Lehet hogy a kapcsolatunkra az a mondás illik leginkább hogy lassú víz partot mos? Talán... Nem kapkodunk el semmit. Itt vagyunk egymásnak és egyre boldogabbak vagyunk. És ami ennél is fontosabb hogy egyre jobban szeretjük egymást. Határozottan érezhető minden beszélgetés és randi alatt. Csodálatos VELE az élet!
Nagyon bízom benne hogy holnap ismét VELE ébredhetek. Nagyon hiányzik minden pillanatban amikor nincs velem.

Kellemes napot mindenkinek!

(#19) álomvilág


álomvilág
(csendes tag)

Tegnap nagyon sokat dolgoztam és elfáradtam estére. Az éjszaka újra nyugodtan telt. Reggel tudtunk beszélni de csak keveset. Közbeszóltak... Az a pár perc amit együtt lehettünk, nekem az is maga a csoda volt. Imádok vele lenni. Szóba került a holnapi nap. Ha minden igaz ma fog eldölni hogy tudunk e találkozni. Remélem hogy kedvezően alakulnak a dolgai és velem lehet. Nekem nincs akadálya hogy eljussak hozzá. A keddi randihely bevált nekünk így oda beszéltük meg a holnapot is. Most kezdtem el izgulni. Édes izgalom lesz ilyenkor úrrá rajtam.
Ma megint kaptam versikét. Erre ébredtem. Miután visszamentem a reggeli beszélgetés után picit visszaaludtam. Édes volt az ébredésem VELE. És kaptam egy nagyon édes üzit is. Éppen az utcán voltam amikor érkezett és mosolyogtam rajta. Nem érdekelt hogy mit gondolnak mások. Egyszerűen nem bírtam ki nevetés nélkül. Sokszor előfordul hogy viccelődünk a randin és olyan jókat nevetünk együtt. Általában pikánsabb dolgokon szoktunk nevetni és mivel nem szoktam hozzá hogy én ilyenekről beszélek ezért többnyire zavarba jövök még. Jó szorosan az ölébe bújok hogy csillapodjon a zavartság bennem. Ezt Ő is tudja ezért ölelget és apró puszikat szór rajtam szét. Soha nem él vissza azzal ha elpirulok. És én sem éltem vissza a helyzettel amikor Ő pirult el. Annyira jó VELE! Már most hiányzik. Hiába találkoztunk pár napja. Nekem a nap 24 órája is kevés lenne ahhoz hogy beteljek vele. :B
Remélem holnap reggel többet tudunk beszélni. És ha tudunk találkozni akkor ráhangolódunk így a randira. Ha randi előtt beszélünk akkor mindig egy nagyon szerelmes beszélgetés kerekedik ki. Arról nem is beszélve amikor utána beszélgetünk. ÓÓÓ ahogy jönnek elő a közös pillanatok. Na ezt nem lehet szavakban elmesélni. Úgy tervezzük hogy most többet fogunk beszélgetni. A múltkori randin nagyon hallgatag voltam. Életem kicsit megijedt hogy esetleg van valami baj. Pedig semmi baj nem volt. Hiszen ott voltunk együtt. Ráadásul hárman és nagyon csodálatos volt. Nehezen tudtam megszólalni annyira elérzékenyültem attól amit láttam és éreztem. Egy igazi álom volt az a pár óra. Most biztos nem lesz sok időnk. De ez egyáltalán nem számít ilyenkor. Nekem pár perc is maga a mennyország ha VELE lehetek. Nekem Ő az életem!

Kellemes napot mindenkinek!

(#20) álomvilág


álomvilág
(csendes tag)

Újra itt. :)
Hétvégén sajnos nem volt alkalmam írni. Pedig lett volna mit. :B
Szombaton randiztunk!!! Reggel beszéltünk és kellő képpen ráhangolódtunk a randira. Nekem délelőtt volt egy kis dolgom de aztán rohantam hozzá. Én értem előbb a megbeszélt helyre. Tulajdonképpen nagyon tetszik ez a hely. Igazán nekünk való. Amint megérkezett kiszálltam és úgy öleltük egymást mintha hetek vagy hónapok teltek volna el az utolsó randi óta. Pedig csak 4 nap telt el. De nekünk ez is a végtelenségnek tűnt. A forró üdvözlés után beültünk a kocsiba és beszélgettünk. Kettesben voltunk így csak egymásra figyelhettünk. Nagyon sok minden szóba került. Voltak vicces és megható dolgok is. Sokat meséltem neki picinyamiról. Elmeséltem neki milyen sokat ölelget engem amióta újra velünk lehetett a randin. Ilyenkor egy ideig naponta kényeztet engem a gyermekem az ölelésével és a hozzátartozó puszikkal. Egyik este mesét olvastam neki az ágyon. Közben persze járt a szája. Rengeteget csacsog. Majd odafordultam hozzá és megkérdeztem tőle nagyon halkan hogy tudja-e hogy én mit szeretnék?. Tudta. Megölelt és kaptam egy puszit. Elolvadtam tőle. Megkérdeztem hogy tudod ki szokott így ölelni?. Halkan súgta hogy igen. És ki? Mondta hogy pocica (picinyami így hívja Életemet). Én visszakérdeztem még hogy szereted amikor megölel? Ő csak szégyenlősen lesütötte a szemét és mosolyogva bólogatott hogy igen. Még megkérdeztem azt is hogy jól esik amikor megölel? Erre is csak szégyenlős mosoly és bólintás volt a válasz. Ezek után én öleltem meg szorosan. Nagyon meghatódtam tőle. Tegnap reggel elmeséltem Életemnek és Ő is nagyon elérzékenyült. Ezek a másnak aprónak tűnő dolgok nagyon mélyen érintenek meg minket. Csodálatos érzés mindkettőnk számára hogy picinyami így viszonyul hozzánk. Nincs ellenünk pedig biztosan tudja hogy amit teszünk azt nem lenne szabad.
Visszatérve a randira...
Sok minden szóba került. Igaz általában én beszéltem. Báár volt a legelején amikor belekezdtem valamibe de nem tudtam folytatni mert ahányszor belekezdtem Életem mindig közbevágott. Hol szóval, hol tettel. :) Ha olyan helyen érint meg ahol érzékeny vagyok akkor elakad a szavam. Ilyen pl. a fülem, a nyakam, a vállam...
Most rengeteg olyan csók volt ahol éppcsak összeért a szánk. Nagyon érzéki. Sokszor tudtam bújni hozzá mert nem volt akadálya. Elmondani nem tudom milyen jó érzés megbújni benne. Ahogy magához húz gyengéden de mégis szorosan. És amikor beszélek érezni lehet rajta hogy élvezi minden szavamat. Ha pár másodpercig csendben vagyok akkor követeli hogy beszéljek. Bármit. Én pedig imádok beszélni hozzá. Meghitt randi volt a mostani. Mindig ilyen ha kettesben vagyunk. De valahogy mégis ez a szombati nagyon megfogott engem. Tegnap még mindig nem tudtam felfogni hogy valóban megtörtént. Csodálatos volt vele! Megemlítette hogy talán a héten is találkozhatunk. Ez még nem biztos. Én nagyon örülnék neki mert máris hiányzik. És mivel újra kettesben lehetnénk így még jobban vágyom a randira vele.
Volt egy pillanat amikor előhozakodtam egy kérdéssel és Életem zavarba jött. Annyira édes volt ahogy meglepődött. Persze megadtam neki a lehetőséget hogy mondhat nemet is de úgysem hagytam volna. ;)
Szükségünk volt egy ilyen randira ahol végre sokat beszélgethettünk. Többnyire nagyon kevés időnk szokott lenni. Igaz most sem volt sok időnk de mégis rengeteget beszéltünk. Nagyon jó érzés hogy fesztelenül tudunk bármiről beszélgetni. Ez fontos is. Nem hallgatok el előtte semmit. Vannak dolgok amiket nem azonnal hanem csak később mondok el neki mert úgy érzem nem a legmegfelelőbb az időzítés. Valahogy mindig megérezzük mit mikor kell megbeszélnünk. Hihetetlen számunkra mennyire egyek vagyunk. Szinte mindenben. Akkor döbbenük meg igazán ezen amikor a gép előtt ülünk és egy adott időben ugyan azt gondoljuk és ezt ki is mondjuk. Erre az érzésre nincsenek szavak. Mint a mi kapcsolatunkra sem. Ez egy álom...
Remélem soha nem ébredek fel belőle. Én félig még mindig ott vagyok vele a randin. Nem tudok betelni vele. Készítettünk közös képeket és azt nézegettem. Ránk van írva a szerelem. Mosolygunk és csillog a szemünk. Az életem TŐLE gyönyörű!

Mindenkinek legyen kellemes napja!

(#21) álomvilág


álomvilág
(csendes tag)

Reggel nem voltam abban az állapotban hogy írni tudjak. Az embernek nagyon fáj ha a szemére vetik hogy rossz anya. Az a probléma hogy túl szoros a kapcsolatom a gyermekemmel. Nem értem ez miért bűn? Talán irigység lenne? Ááá azt nem hiszem.
Ma ismét Életemmel ébredtem. Csodálatosat beszélgettünk. Igaz picit rövid volt de már hiányzott. Minden percben hiányzik amit nem VELE töltök. Fontos dolgokról beszélgettünk. Természetesen a holnapi napról ugyanis újra randizunk!!! Húúú teljesen elkényeztet ezekkel a sűrű randikkal. És úgy néz ki most megint picit hosszabb időnk lesz egymásra. ÓÓÓ úgy várom már. Van egy problémám amit mindenképpen élőben is szeretnék vele megbeszélni. A probléma az ami miatt ma nem tudtam korábban írni. Levélben és üziben már beszámoltam neki róla és mellettem van. Mint mindig. Köszönöm neked! :B
Holnap megyek elé és várni fogok rá. Megbeszéltük kinek mi lenne a legjobb. És hogy lehetne a legjobb. ;) Hosszú lesz ez a mai nap és ráadásul nagyon nem várom a mai estét. Én a holnap reggelt várom!!! Nagyon! Szükségem lesz a forró ölelésére. Jobban mint valaha. És jól tudom hogy nem is kellene kérnem. Holnap amint megpillantjuk egymást én úgy érzem a legbensőségesebb ölelést fogjuk átadni egymásnak. Ez a randi is más lesz mint a többi. Sokat fogunk beszélgetni. Az izgatottság már belém költözött. Ma még nem is nagyon ettem. Egy bögre forró ital a kedvencemből és ennyi. Muszáj lesz ennem valamit mert kikapok. :) Randi előtt soha nem tudok enni. De megígértette velem Életem hogy minden randi előtt ennem kell!!! Eszek de azt soha nem merem bevallani neki hogy mit és mennyit. Ő is tudja hogy nem elegendő a mennyiség de soha nem bánt érte. Ő annyira megértő. Miért van hogy ennyire messze van tőlem? Persze. Hálás vagyok a modern világnak hogy napi szinten tarthatjuk a kapcsolatot. Vagy így-vagy úgy. De a közelsége az ami a legjobban hiányzik. Hogy ránézzek és érezzem mi az amire az adott pillanatban vágyik. És azt megadjam neki. Nem kérne semmit és nem is kellene hiszen minden rezdülését ismerném. Mert annyira szeretem ŐT!

Várom hogy holnap legyen...

További kellemes napot mindenkinek!

(#22) álomvilág


álomvilág
(csendes tag)

Egy kis technikai szünet volt. :U
Ott hagytam abba hogy itthon zűrök voltak. Nem voltam jó anya de szerencsére ez csak 1 napig tartott. Párom este elnézést kért a viselkedéséért és azért amiket a fejemhez vágott. Az nem derült ki mi volt az oka a hirtelen felindultságának. Bevallom nem is kérdeztem. Túlléptünk bár én nehezebben emésztettem meg. Azóta helyre állt a béke.
Ami nagyon fontos hogy újra randiztunk!!! Szerdán. Sajnos az égiek nagyon ellenünk voltak. Hihetetlen akadályokon kellett átlépnünk hogy egymással lehessünk. Gyermekem beteg lett így ovi nem volt. A városban araszolás. Az városon kívül baleset ami megbénította az odafele vezető utat. 1 órás késéssel ott voltunk. A randi csodálatos volt de volt szomorú része is. Újra csalódnunk kellet hogy várnunk kell a szerelmünk gyümölcsére. Életem vígasztaló ölelései rengeteget segítettek. Akkor és úgy ölelt ahogy vágytam rá. Szükségem volt rá és nem kellett kérnem. Rámnézett és érezte mi az amire igazán vágyom. Picit meg is tudtuk beszélni ami külön jól esett. Nem szabadott volna hazacipelnünk kimondatlanul. Azért voltak vidám pillanatok is. Például amikor picinyami meglátta közeledni Életemet majdnem kiugrott a bőréből. Soha nem láttam még ennyire örülni őt. Egyetlen egy dolog van aminek mindennél jobban örül de ahhoz csak ritkán jut hozzá. Embernek még nem örült így, még nekem sem. Igaz hogy keveset vagyunk távol de sikítozni még nem sikítozott a látványom miatt. Nagyon jól eljátszottak újra. Megint háttérbe szorultam amit nem bántam. A közös képek készítésénél szabályosan picinyami kitúrt Életem öléből. Ő akart beleülni. Ez nagyon jó érzés ám a szívemnek! Mindketten nagyon fontosak a számomra.
A jövő héttől kicsit megváltozik az életem. Picit nehezebben fogunk kommunkikálni 1 hétig. Utána beáll egy rendszer és remélhetőleg minden szépen alakul majd. Nehéz lesz a jövő hét de nem fog kifogni rajtunk. Mi egymás kezét fogva tapossuk az útunkba álló ágakat. Közben szorosan öleljük egymást hogy éreztessük szerelmünk töretlen. Sőőőt egyre erősebb!
Addig ha minden jól alakul akkor vasárnap újra átölel engem. Én pedig forró csókkal viszonzom neki hogy lehetőséget adott egy újabb összebújásra. Ez még alakul de most óriási szükségünk lenne egymásra. Szükségünk van arra hogy erőt adjon nekünk mert mostanában rossz dolgok is érintettek minket. Ezek nem a kapcsolatunkra értendőek. Szóval a vasárnap egy szerelmes nap lesz. Reményeink szerint.

Most aludnom kellene.
Szép álmokat!

(#23) álomvilág


álomvilág
(csendes tag)

Eltelt a hétvége és most nyugalom vesz körül. Rég volt már ekkora csend körülöttem. Ezen a héten sajnos nagyon ritkán fogok tudni írni. Új élet kezdődik számomra és nem nagyon fogok tudni gépközelbe kerülni. Ez aggaszt is rendesen Életem miatt. Hiányozni fog nagyon. Bááár szerintem reggelente tudunk beszélni. Csak az a helyzet hogy nekem fontos hogy levelet is írhassak. Meg itt lesz a 4 napos ünnep. Vagyis nekem nem lesz csak 1 nap. Vagy ki tudja.... Rejtély számomra ez a hét. :( Szombaton reggel sajnos nem nagyon tudtunk beszélni. Csak pár percet ugyanis az a mocsok msn kivágott és nem bírtam visszalépni. Nem volt elérhető a messenger... pedig napok óta nem beszéltünk és már égtünk a vágytól hogy végre egy picit dorombolhassunk. Mivel Életem dolgozott így üziben legalább együtt lehettünk. Viszont!!!! Tegnap randi volt!!! És nem is akármilyen. Kettesben voltunk és életünk egyik legcsodálatosabb randiját éltük át. Még reggel megbeszéltünk mindent. Egy órácskát tudtunk beszélni ami pont elég volt arra hogy a megfelelő hangulatban érkezzünk meg egymáshoz. Én szokatlanul hamar odaértem és vártam rá. Nem kellett sokat várnom már ott is volt. Kiszállt Ő is a kocsiból és már össze is borultunk. Húúú mennyire dobogott a szívem. Újra csak néhány nap telt el de mégis annyira hiányzott már. Beültünk az autóba és beszélgettünk picit. Oldódtunk. Rengeteget beszélgettünk ami különösen fontos és jó érzés volt mindkettőnk számára. Mind a ketten sokat beszéltünk. Inkább hétköznapi dolgok kerültek szóba és az érzelmeket inkább kimutattuk mint kimondtuk. Nem is volt szavakra szükség. Egymás pillantásai és érintései mindent elmondtak helyettünk. Elmeséltük a hétköznapi problémáinkat amiket levélben és msn-en már megbeszéltük de mégis teljesen más volt így szemtől-szemben. Úgy jöttünk el otthonról hogy nem ettünk csak egy-egy falatot. A végén már nagyon éhesek voltunk főleg amikor szóba került egy-két finomság. Igaz ami igaz én azért pár falatot randi alatt is nyamiztam. Életem most picit beteg volt és egy picit szomorú voltam miatta. Persze nem mutathattam hogy mennyire sajnálom mert ezt nem szereti. Itt azért megsúgom hogy a szívem szakadt meg érte. Volt sokszor hogy végre úgy bújhattam az ölébe hogy nem zavart meg senki és semmi. Erre vágytam igazán. Egy csendes szerelmes randira ahol csak mi vagyunk. Megszűnt körülöttünk a világ. A többi randihoz képest rengeteg időnk volt. 3,5 óra. Ez már soknak számít nálunk az átlagos 1-2 órához képest. Mindenre jutott bőven időnk. Még egy gyönyörű szeretkezésre is. :B Tökéletes volt. Igaz egyszer megzavartak telefonon minket de ilyen a mi formánk. :) Nem szegte se a kedvünket sem a vágyunkat. Újra valóra vált egy álmom VELE. Régebben volt egy álmom a szeretkezéssel kapcsolatban és egyedül VELE élhetem át. Biztos vagyok benne hogy a szerelem az ami segít nekünk ebben. És mivel egyre erősebb a szerelmünk ezért egyre többször élhetjük át. Ez egy külön csoda. És a tegnapi nap nekünk egy gyönyörű ajándék volt. Megszoktunk emlékezni a hónapos fordulónkról. És ma 31 hónapja hogy vállajuk egymás előtt a szerelmünket. Ezért a tegnapi randit ajándékként éltük meg. Még mindig ott vagyok és bújok hozzá mert annyira elvarázsolt magával. Tegnap kevesebb meghitt dolog került szóba. Inkább a hétköznapok voltak amik előtörtek bennünk. És volt egy nagyon vicces eset is. Ilyen önfeledten soha nem nevettünk még. Nagyon boldogok voltunk. Egyszerűen nem tudok VELE betelni. Ő a TÖKÉLETES számomra. Hihetetlenül szerelmes vagyok Belé. Imádom ŐT!
A hazafele úton csak mosolyogtam magamban folyton. Kiült a szerelem az arcomra. Készültek közös képek és azokat nézegettem itthon amikor lefeküdtem. VELE aludtam el. Nagyon édes álmom volt tőle. Ma reggel megbeszéltük a randit. Mindketten egyformán éltük át minden pillanatát. Még úszunk a boldogságban amiben tegnap megfürödtünk. Még érzem az illatát magamon és érzem az érintését. Ahogy ölel, ahogy csókol, ahogy beszél hozzám.... Ő egy csodálatos ember aki az enyém egészen. Hálás vagyok a sorsnak hogy összehozott minket és ígérem örökké megbecsülöm ŐT. Hiszen a legdrágább kincsem lett. Szeretlek Életem!

Mindenkinek kellemes napot kívánok!

(#24) álomvilág


álomvilág
(csendes tag)

Sajnos a tegnapi nap és a mai nem alakult valami fényesen. Beteg vagyok én is és a gyereknél sincs javulás. Úgy mentem dolgozni tegnap egész nap hogy éjjel csak 2-3 órát aludtam. Ma éjjel már jobb volt viszont elég ramaty állapotba kerültem. Még jó hogy ma csak később dolgozom egy keveset. Ha néhány szóval jellemeznem kéne az állapotom azt mondanám hogy álmos, fáradt és beteg vagyok. Egyetlen egy dolog van ami jó érzéssel tölt el. Szerelmes vagyok! :B Életem mellettem volt tegnap és ma is. Tegnap reggel tudtunk picit beszélni. Ma sajnos nem tudtunk. Remélem holnap menni fog. Igaz akkor nagyon titokban. Ez nem is fog számítani csak vele lehessek. Nagyon hiányzik.Szeretném megköszönni neki azt a rengetek levelet és üzit amiben átsegített a nehéz pillanatokon. Tegnap olyan volt a helyzet hogy nem tudtam neki sok üzit és levelet írni. Ma picit kedvezőbb lett a helyzet de egyáltalán nem vagyok elégedett. Az elkövetkezendő 4 nap még húzós lesz. Még magam sem tudom hogy alakul a munkám. Remélem a betegség nem terül szét jobban bennem. Ha megtehetném biztosan beteget jelentenék most. Nem vagyok az a lógós fajta. Én csak akkor nem dolgozom ha már tényleg nem tudok felkelni az ágyból. Vajon mitől van hogy a gyerekek rengeteg energiával lábalnak ki a betegségből? A hangulatokon észre sem lehet venni hogy éppen most 39 fokos láza van. Na a panaszkodásnak ezennel vége.
Úgy vettem észre hogy többen olvasgatják már a blogomat. Örülök neki. Örülök hogy megoszthatom másokkal is ami bennem van. Be kell valljam hogy a lelkemnek is könnyebb így. Valahogy nyugodtabb lettem. Nem terhel már belülről az hogy csak mi ketten tudunk erről a gyönyörű kapcsolatról. Jó érzés megosztani másokkal. Mivel olyan emberekkel nem oszthatom meg akik közel állnak hozzám így nyugodt szívvel tárom ki itt az érzelmeimet. Nem is tudom eljön e az az idő amikor beavatok egy igazán közel álló személyt a mi titkunkba. Igazság szerint egy olyan ember lenne akiben 100% ig megbíznék de tudom hogy benne rossz érzést keltenék. És tudom hogy megérte de izgulna miattam. Féltene és azt nem akarom. Ő a testvérem aki egy nagyon jó ember. Picit visszahúzódó és ezért nem mondaná el hogy valójában mit is gondol. De ismerem annyira hogy érezném a véleményét. Soha nem bántana meg engem.

A mai bejegyzés picit felemás lett. Olyan amilyen az állapotom. Remélem hamar össze szedem magam és újra minden a régi lesz. Illetve egy valami biztosan változni fog. A szerelmünk. Napról-napra erősebb és ez csodálatos érzéssel tölt el.

További kellmes napot nektek!

(#25) álomvilág


álomvilág
(csendes tag)

Lebetegedtem. 2 éjszaka is betegen dolgoztam. Érdekes mert ehhez képest nagyon jól bírtam a munkát. Lehet hogy a munka csodákra képes? :F Nem is tudom. Inkább a szerelem. Az mindenre gyógyír. Életem itt volt velem minden nap. Nem hagyott magamra. Aggódott értem de nem volt miért. Tegnap délután már elszégyeltem magam mert folyton csak arról tudattam milyen az állapotom. Igaz hogy ha nem említettem akkor kérdezte. De én nem akartam magam sajnáltatni. Nem szokásom. És nem akartam benne aggódalmat kelteni ezért este tudtam neki írni pár sort amiben meg sem említettem hogy vagyok. Ahhoz képest hogy egész éjjel nem aludtam nem vagyok álmos. Persze.... hogyis lennék amikor itt az alkalom hogy vele lehessek. Sajnos beszélni nem tudunk de legalább írhatok neki. Nem kell titokban nézegetnem körbe mikor lépnek be a szobába. Most jó ez a nyugi. Vágytam már rá. Ha minden jól alakul akkor a jövő héten hétköznap újra minden a régi lehet. Naponta többször elmondhatom neki hogy mennyire szeretem és hogy egyre jobban hiányzik. Az elmúlt 2 hétben sok randink volt. Na nem úgy sok csak magunkhoz képest. Rendesen elkényeztetett. És most eljutottam arra a pontra hogy én már most azonnal átakarom ölelni. Szeretnék hozzábújni és csak hallgatni amint kalapál a szíve. Néha lehajolna és a fejemre nyomna egy apró csókot. Óóóó nagy szükségem lenne rá.
Itthon mindenkit levert a betegség. A gyerek bírja. Fáradhatatlan. :) Jót tenne már neki egy kis közösség de amíg nem gyógyul meg addig esélytelen. Remélem hamarosan kilábalunk ebből a nyavajából. Sajnos ez mind az oviból van... Úgy látszik nem csak a gyerek immunrendszerének kell beszoknia hanem a miénknek is hozzá kell szokni. A legjobban azt utálom amikor egy belső láz kicsattan valahol rajtam. Naná hogy a számon. Illetve a számban. Nem elég hogy nem érzek se illatot se ízt annyira náthás vagyok de még a szám is fáj. Neee most nézem mennyit panaszkodom. Pedig nem is akartam.
Jó lenne ha a belső órám visszaállna a régi időre. Ébresztene reggelente amikor Életem vár rám. Hiányzik hogy beszélhessek hozzá és ő meghallgatna. Érezni innen a távolból is hogy érdekli amit mesélek. És imádom ŐT is hallgatni. Mert ŐT imádom! :B Amikor meglátom azonnal kalapál a szívem. Kell néhány perc mire visszatér a normál ütemre. Illetve megközelíti a normál ütemet. Ezt az érzést nem lehet szavakba önteni. Csodálatos érzés kerülget amikor VELE lehetek. Most nagyon nagyon hiányzik. Szomorú vagyok hogy nem tudom mikor tudunk legközelebb beszélni. Félő hogy átfogom aludni a lehetőséget. Szurkoljatok nekünk.

Mindenkinek kellemes pihenést a hétvégére!

(#26) álomvilág


álomvilág
(csendes tag)

Ennek az átkozott betegségnek köszönhetően fogytam 1,5 kilót. Tudom most sokat gondoljátok hogy na és? Ez nem sok. Na igen. Csak hogy én azon küzdök hogy magamra szedjek nem pedig hogy fogyjak. Életemnek kb. 2 éve megígértem felküzdöm a súlyom 48 ra. Ez még nem jött össze. Most kb. 1 hónapja végre elértem a 47 kilót. Ma ráálltam a mérlegre és 45,5 kilót mutatott. Igazából a súlyom drasztikusan visszaesett miután Életemmel szerelmet vallottunk. Akkor nem sokkal szülés után 52 voltam és egyik pillanatról a másikra 46 lettem. Azóta próbálkozom hízással. Pedig édesszájú vagyok. Imádom az édességet. Főleg a fincsi sütiket és csokis dolgokat. Magát a csokit annyira nem de a csokis finomságok levesznek a lábamról. És a legédesebb csemegét mindig Életemtől kapom. :B
Sajnos most nem érzem az ízeket ezért lehet hogy kevesebbet eszem. Úgy vagyok vele hogy kár belém... nem is kívánom az ételt hiszen nem is érzem.
Tegnap beszéltünk mégis!!! Miután a blogot megírtam utána írtam még neki egy kis locsi-fecsi levelet. Imádja olvasni én meg imádok neki írni. Aztán visszafeküdtem az ágyikóba. Sinte abban a pillanatban jött az üzije hogy vár a hálóban. Kiugrottam és már itt izgultam. Egy végtelenségnek tűnt az az idő amíg bejött a rendszer. Hihetetlen állapotba kerültem pillanatok alatt. Olyan izgatott voltam mint az első beszélgetésünk alatt. Remegtem a boldogságtól. Ha itt lett volna és átölel biztosan könny szökött volna a szemembe. Örömkönnyek lettek volna annyira boldoggá tett. Nem sokat beszéltünk de ez most a MINDENT jelentette nekem. Mert Ő maga számomra a minden! Csodálatos volt VELE!!! Még most is boldog vagyok. Teljesen bezsongtam. Voltak pillanatok amikor elolvadtam annyira megható volt vele. és volt hogy csak nevettem mert éppen annyira pimasz volt. Imádom ŐT! Imádok vele lenni!
Sajnos ma reggel több oka is volt annak hogy nem beszélhettünk. Pedig Ő várt rám. Én elaludtam és ha felébredek sem tudtam volna kijönni. Holnap reggel ha törik ha szakad én jövök hozzá. Valahogy be kellene állítanom a belsőmet mert most kicsit össze vagyok zavarodva. Szükségem van RÁ!
Ma 1 hete találkoztunk utoljára de olyan mintha hetek-hónapok teltek volna el. Nagyon hiányzik nekem. Rettenetesen vágyom arra hogy újra átöleljen. Elképesztő nyugalom vesz körül ha vele lehetek. Akkor érzem azt igazán hogy VELE minden perc egy igazi csoda. Egy álom. Ezt az érzést nem is lehet leírni. A leggyönyörűbb érzés ami csak létezik a világon. És egyenlőre nem tudom mikor érezhetem ŐT legközelebb. Picit vígasztal az hogy a jövő héten végre nyugodtan írhatok neki. Erre nekem is nagy szükségem van. Az elmúlt napokban írtam neki leveleket de valahogy nem éreztem egyikban sem hogy áttudtam adni a valódi érzelmeimet iránta. És tegnap az a pár perc beszélgetés segített ebben. Szinte szóhoz sem jutott. Végre megtudtam nyílni neki. És átadni azt ami valóban bennem volt. Az őszinte és egyre mélyebb szerelmem. Fontos hogy éreztetni tudjam VELE hogy mennyire szeretem ŐT!

További kellemes hétvégét mindenkinek!

ÓÓÓ jut eszembe nagyon nagy örömmel tölt el hogy átléptük az 1000. lekérést. Nagyon kiváncsi lennék vajon ki lehetett az 1000. olvasónk. Szeretném megkösszönni hogy ellátogattok hozzánk! Igazán boldog vagyok hogy érdekel embereket a mi szerelmünk története.

(#27) álomvilág


álomvilág
(csendes tag)

Tegnap is csoda történt. Beszéltünk!!!
Nem is akárhogy. Az én helyzetem elég necces volt de megérte. ;) Sőőőt bármit megadtam volna azért a pár percért. Amikor leültem levelet írni neki elolvastam az addig kapott sorokat tőle. Azt írta 3 óra körül betudna lépni msn-be. Ránéztem az órára és láttam fél 3 múlt. Esélytelennek ítéltem meg a helyzetet. Mivel nem voltam egyedül a szobában kicsit gyanus lettem volna azzal hogy mit írogatok ilyen sokáig. Így titokban írtam neki levelet és még nagyobb titokban írtam meg álomvilágot. Épp a blogot írtam amikor bejelentkezett Életem. Húúú a szívem a torkomban dobogott. Beszéltünk néhány mondatot és befejeztem a blogot. Ha párom egy picit is oldalra fordította volna a fejét itt mellettem akkor meglátta volna hogy blogot írok és beszélgetek. Totál bukás lett volna. De a szerelmem nem ismer határokat. Mivel reggel nem tudtunk beszélni így mindenképp Életemmel akartam lenni. Kaptunk kb. 20 percet. Szerintem soha ilyen izgatott még nem voltam beszélgetés alatt. Érezte is rajtam. Reménykedem abban hogy azt szűrte le ebből hogy mindent megteszek érte és értünk. Nagyon fontos Ő nekem! Az a rövid idő az egy álom volt. Csodálatos minden Vele töltött pillanat.
Úgy néz ki a gyógyulás útjára léptem. Már annyira nem vészes a helyzet oda bennt. Szerintem 1-2 nap és újra egészségesnek mondhatom magam. Főleg hogy dolgozom is. Meglepően jól viseltem a múlt héten is a munkát pedig éppen akkor tetőzött bennem a nyavaja. Úgy néz ki gyermekem is kezd kilábalni a náthából. Illetve nem is tudom mi az amiben ő benne volt. Talán ovi-kór. :D Elképesztő hogy alig tud óvodába járni. Pedig szeret. A kezdet nehéz volt de mostanra végre nyugodt szívvel hagyhatom ott reggel. Tudom hogy nagyon sokan vannak így kezdő ovisként.
Ma reggel sikerült felébrednem. Hurrá!!! :DD Álmosan de boldogan botorkáltam ki Életemhez. Sajnos sokat nem tudtunk beszélni mert csak később tudott belépni. De így is gyönyörűen indult Vele a nap. Megemlített egy lehetséges randit erre a hétre de minden nagyon bizonytalan. Neki is és nekem is. Meglátjuk mi lesz belőle. Remélem egy csodálatos együtt lét. :B Nagyon vágyom már arra hogy újra átöleljen. Melengesse a jéghideg apró kezem az Ő nagy meleg kezeivel. Eleinte nagyon sokat mosolyogtunk a kéz méreteinken. Szinte elveszek benne. De a legjobban arra vágyom hogy öleljen, öleljen, öleljen és öleljen. Nagyon hiányzik nekem. Talán a fülébe súghatom újra hogy szeretem. De az sem baj ha nem fog menni. Biztos vagyok benne hogy érezni fogja rajtam. Tegnap ahogy itt titokban beszélgettünk nehéz volt semleges arcot vágni. Többször azon kaptam magam hogy mosolygok és majd kiugrom a bőrömből miközben írok neki. Teljesen elvesztem a fejem ha Vele lehetek. Utána pár percig még ültem a gép előtt mert össze kellett szednem magam. Mosolyogva merengtem magam elé a boldogságtól. Ez mindig így van ha hazafelé tartok tőle. Csak ülök a kocsiban és mosolygok. Egyszer volt olyan randi ahol sírva mentem haza. Akkor velünk volt picinyami is. Először randiztunk a régi helyünkön és lehet ez volt szokatlan a számára. Még pici is volt akkor. Csak sírt. Semmivel sem tudtam megnyugtatni. Emiatt nagyon kétségbeestem. Életem nagyon megértő volt. Próbált mgnyugtatni és megértetni velem hogy picinyami még kicsi és nem lehet ezért haragudni rá. Nem is tudom mit éreztem igazán. Talán nem haragot hanem csalódottságot. Nem tudtam vele foglalkozni és nem tudtam átadni azt amiért ott voltunk. Együtt! Naná hogy előtte nem mertem sírni. Hazafelé kitört belőlem. Félre is álltam hogy összeszedjem magam. Napokig nem mertem elmondani neki. Aztán egyszer csak megtettem. Mert el kellett mondanom. Mindent megosztok Vele mert ez nagyon fontos a kapcsolatunkban. Nem hallgatunk el semmit. Ott már baj lehet ha valamit eltitkolunk. Mindent megtudunk beszélni és ez csodálatos dolog. Lehet hogy nem azonnal kerülnek elő de később mindenképpen elmondunk mindent. Nem jó érzés sokáig tartogatni valamit mert az felemésztene minket belülről. És nincs is mit titkolnunk. Őszinte szerelem a miénk.

Mindenkinek kellemes napot kívánok!

(#28) álomvilág


álomvilág
(csendes tag)

Nagyon nehéz éjszakán vagyok túl. Én kis naív azt hittem ha már lázam nincs akkor végre kifelé lábalok a náthából. Na persze... :( Szinte semmit nem tudtam aludni. Tegnap még dolgoztam. Igazából ott még nem is volt gond. Bár éreztem hogy még bennem van a nátha. De amikor lefeküdtem akkor jött elő egészen. Szinte szétrobbant a fejem az orrfújástól de akkor sem tudtam elérni hogy levegőt kapjak az orromon. A gyerek úgy néz ki rendbe jött többé-kevésbé. Ennek nagyon örülök.
Sajnos a mai beszélgetés reggel elmaradt. Átaludtam a lehetőséget. Köszönhető a bennem lappangó nyavajának. Ma még dolgozom aztán 2 nap pihi. Remélem visszarázódom a kerékvégásba mert fel fog őrölni ha Életemet nélkülöznöm kell. Nem tudok létezni nélküle. Szükségem van RÁ! Este egy csodálatos levéllel lepett meg. Úgy adódott hogy csak ma reggel tudtam elolvasni. Ő mindig nehezebben tud írni ezért külön meglepetés volt hogy most egy hosszabb levelet kaptam tőle. Erősen dobogott a szívem ahogy olvastam minden szavát. Érezni lehette rajta hogy Ő is mennyire örült a leveleimnek. Imádom ŐT boldoggá tenni. :B Ez közös öröm. Hiányzom neki én is. Tegnap szerettem volna képet küldeni neki de közbeszóltak. Érezni lehetett rajta hogy csalódott volt. Ma ezt mindenképpen pótolom. Szeretném ha örülne mert akkor én is nagyon boldog vagyok. VELE! Vannak pillanatok amikor egy-egy szó olyan mély hatással van rám. Valahogy mindig megérezzük hogy mikor van a legnagyobb súlya annak a szónak vagy mondatnak ami bennünk van egymás iránt és a megfelelő pillanatban kiadjuk magunkból. Ilyenkor nagyon meghatódunk. Voltak randik is amikor olyan szavak hangzottak el amiket kimondani még nem mertünk csak leírni. Kimondva élőben teljesen más hatása van az érzelmeknek. Amikor ott állunk és nem merünk egymás szemébe nézni de érezzük valami most történni fog. Érezzük hogy most történnie is kell. Nagyon megható pillanatok ezek. Emlékszem amikor először a fülembe súgta ezt a mondatot: szerelmes vagyok beléd! ÓÓÓ én szólni sem tudtam. Odabújtam hozzá és szorosan öleltük egymást. Nekem szinte könnybe lábadt a szemem a meghatottságtól. Mivel szünni nem akaró ölelésbe merültem halkan megkérdezte minden rendben van e. Én csak bólintani tudtam. Éreztem ha megszólalok akkor elerednek a könnyeim. Tudom hogy nem kellett volna szégyelnem a könnyeimet de valahogy mégis úgy érzem így jobab volt. Szebb volt. A tökéletes pillanatban mondta ki. Számtalan ilyen elérzékenyült pillanatunk volt már. És biztos vagyok benne hogy lesz is. Mindig van! És itt nem csak szavakról van szó. Egy kép, egy mozdulat... bármi ami még szebbé teszi ezt a gyönyörű szerelmet. A mi szerelmünk tényleg egy álom.

Mindenkinek legyen kellemes napja!

ÓÓÓ újra érzek ízeket. :K Éppen a kedvenc forró italomat szürcsölöm és újra érzem a selymes ízét. Hmmm nagyon fincsi. Ezek szerint mégis gyógyulgatok. Hurrá! :)

(#29) álomvilág


álomvilág
(csendes tag)

Tegnap annak örömére hogy újra érzem az ízeket egy sütivel leptem meg magam.
Hosszú napom volt. Este Életemtől nem kaptam meg a hazaindulós üzit és 6 órakor már komolyan aggódtam érte. Se levél, se üzi. Kezdtem picit befordulni. Ilyenkor ingerültebb vagyok egy picit. Aztán fél 7 előtt jött a levél hogy rendben hazaért csak nem tudott üzit írni mert fogyóban a telefonja. Megnyugodtam. Hihetetlenül tudok aggódni érte. Féltem ŐT! Egész jó estém volt. A munka könnyen ment. Ahhoz képest hogy szinte semmit nem aludtam tegnap, meglepő volt hogy nem vagyok fáradt. A munka végén azért éreztem hogy most már kezdek lassulni. Vártam már hogy lefeküdjek. Aztán amikor végre lefeküdtem nem tudtam aludni. Szoknom kell hogy amint befekszem az ágyba azonnal kapcsoljam ki az agyam és ne rágjam át az aznapi munkát. Hiszen ráér reggel átgondolni hogy mi is történt. Remélem menni fog mert az éjszaka nem túl hosszú.
3 óra alvás után sikerült felébrednem Életemhez. Nagyon örültem hogy nem aludtam el újra. Kijöttem és vártam rá. Sajnos nem sokat tudtunk együtt lenni de nekem ez is elég volt. Érezhettem hogy szeret és én is elmondhattam neki hogy mit érzek. Sőőőt lehet hogy holnap át fog ölelni. Ez még egyáltalán nem biztos. Még szerveznie kell. Én nagyon reménykedem benne hogy sikerülni fog. Menni fogok érte. Szeretem amikor beül mellém a kocsiba és úgy vezetek. Ilyenkor simogat amitől persze elvesztem a fejem. De nagyon élvezem. Ő is tudja hogy zavarba hoz vele de nem hagyja abba. Sőőőt. :D Annyira imádom ŐT! Boldog lennék ha holnap ezt éreztetni tudnám Vele. Rettenetesen hiányzik már. Kettesben randi lenne ami lehetőséget nyújtana egy meghitt randira. Báár szerintem sokat fogok beszélni. Így lehet inkább csacsogósra sikeredne. Azt sem fogjuk bánni.
Tehát ha holnap délelőtt nem jövök akkor randi.
Ma viszont nagyon sok dolgom van. Elsősorban meg kell írnom Életemnek hogy szeretem!

Mindenkinek kellemes napot kívánok!

(#30) álomvilág


álomvilág
(csendes tag)

Mint ahogy azt említettem tegnap, ma lehetőség adódott egy randira. Természetesen mint mindig az utolsó pillanatig bizonytalan volt minden. Reggel sikerült elaludnom és amikor felébredtem mindenki felkelt. Nem is értem miért kukorékolt ma a család ennyire korán. Ez picit bosszantott mert kellett volna beszélnünk. Szerencsére az eső végül elállt ami nagyon bolygatta a randi esélyét. Nyugodtan eltudtam itthon készülni. Irány az ovi utána be az autóba. Sütött a nap aminek nagyon örültem. Persze a városban dugó mint mindig. De már előre bekalkulálom mert kiszámíthatatlan a városi forgalom. Elképesztő hogy hétköznap és hétvége között 1 órás különbséggel teszem meg az utat. Útközben eleredt az eső és attól rettegtem jön a telefon hogy fordulhatok is vissza. Már a célvárosban jártam amikor megnyugodtam. Innen már nem fogok visszafordulni. Ha kell egy ölelést mindenképpen kicsikarok! Leparkoltam és megírtam hogy én már a helyszínen szeretem. Nem telt bele 2 perc és már láttam is Életem közeledni. Megpróbáltam visszatartani a szívem igencsak heves dobogását de nem sikerült. Kiugrottam a kocsiból és már öleltük egymást. Én zavaromban valamit kérdeztem. Talán azt hogy nem lesz a e problámája abból hogy esik az eső. Nem volt. Jött a mindent elsöprő csók is. Másfél hét telt el az utolsó randi óta de egy örökkévalóságnak tűnt mindkettőnknek. El is indultunk a helyünkre. Természetesen voltak ott. De mi nem zavartattuk magunkat. Megálltam és összeborultunk. Úgy csókolóztunk mint egy igazi szerelmes pár. Mert hát azok is vagyunk. Olyan igazi lágy de mégis szenvedélyes csókok voltak. Közben beleheltük a kocsit így nem lehetett se ki-se be látni. Újabb csók következtében Életem keze már el is kalandozott. :B Na itt vesztettük el a fejünket. Aztán a nagy lendületben kifáradtunk és megpihentünk egy kicsit. Beszélgettünk. Imádok hozzá beszélni. És imádom ahogy figyel rám. Néha pimaszul közbevágott de élveztem minden vele töltött pillanatot. Nem is emlékszem rá mennyi időt voltunk ott. Talán másfél órát. Sokat beszélgettünk amire mindkettőnknek nagy szüksége volt már. Nagyon megnyugtató érzés hallani a hangját. Bezsebeltem tőle egy kis emléktárgyat is. Kicsit hevesek voltunk és leszakadt egy gombja. :D Eltettem emlékbe. Megy a féltve őrzött kincsek közé. Készült közös kép is. Sajnos úgy néz ki most egy jó darabig nem tudunk találkozni. Erre már készítem is magam egy ideje. De nem szomorkodom nagyon hiszen tudom hogy annál édesebb lesz a következő randi. Hiányozni fog nagyon de nem fogjuk nélkülözni egymást teljesen. Hiszen itt lesznek a reggelek. Mondom én aki mostanában mindig elalszik. :( Ma megállapítottuk hogy elalvásban is egyformák vagyunk. Amikor munka után lefekszem szükségem van időre hogy kikapcsoljam nem csak a testem de az agyam is. Életem ugyan ilyen. Elmondta hogy neki mi az ami segít. Lehet megfogadom a tanácsát. Felborult az életem de igyekszem rendszerré alakítani. Remélem hamar belejövök mert nagyon rossz így nélküle. Sokkal vidámabb és nyugodtabb a napom ha reggel Vele ébredhetek. Annyira hiányzik! Mert annyira szeretem ŐT! Ezt a napomat is igazi álommá varázsolta. Neki köszönhetem hogy ma együtt voltunk. Rengeteget tett a mai randiért amiért nagyon hálás vagyok neki. Remélem éreztetni is tudtam vele hogy mennyire sokat jelent nekem. Hihetetlen hogy mennyire elszakadunk a külvilágtól ilyenkor. Ma például arra lettem figyelmes ahogy pihegtünk egymás karjában hogy elmegy mellettünk valaki és nézelődik. És amikor hátranéztem akkor láttam hogy megállt mögöttünk egy kisteher szinte közvetlen a kocsi fenekénél. Semmit nem észleltünk belőle. Annyira elmerültünk egymásban. :B Ilyenkor csak MI vagyunk. Nem létezik a világ. Egyetlen világ létezik csak. Ahol ketten vagyunk. Ma már biztos hogy egész nap úszom a mámorban. Édes lesz az álmom is mert itt lesz mellettem. Ma még érezni fogom azt ahogy megérintett. Ahogy megcsókolt és ahogy a fülembe suttogta hogy imádlak életem. ÓÓÓ nem tudok elszakadni még a randitól.

További szép napot kívánok mindenkinek!

(#31) álomvilág


álomvilág
(csendes tag)

Tegnap nagyon boldog voltam és ez ma is folytatódik. Köszönhető Életemnek! :)
Éjjel nagyon nyugodt álmom volt és ennek köszönhetően majdnem el is aludtam. Picit később mint gondoltam de felébredtem hozzá. Majdnem fél órát így is tudtunk beszélni. Illetve Ő beszélt. Csodás dolgokat mondott amiknek a felismerése tényleg megdöbbentett. Jó értelemben. Elmesélte mi az amire felfigyelt a randik során. Vannak dolgok amiket szép csendben elhagyunk de jönnek helyettük újak. Amik pontosan annyira csodálatosak mint a régi dolgok. Talán ezért is nem érzékeljük a hiányukat csak akkor amikor ránk tör hogy ez meg az milyen régen volt már. Ilyen volt tegnap például a hosszú szerelmes csók. A randi elején az ölelés után következik a hosszú üdvözlő csók. És utána inkább az apróbb csókok jönnek elő bennünk. Én tegnap egyszer odahajoltam hozzá egy apró csókért de hirtelen vágyat éreztem egy hosszú csók iránt. Először sok apró lett belőle és nem értette miért vagyok ennyire telhetetlen. :) És elmondtam neki a vágyam. Megkaptam. ;) Aztán búcsúzásnál megkért hogy forduljak neki háttal mert szeretne hátulról is megölelni. Imádjuk a hátulról ölelést mégis ritkán tesszük. Az a baj hogy a rövid időbe nem fér bele minden. Ezért is maradnak el dolgok. Mégsem vagyunk elégedetlenek. Sőőőt mint mondtam folyamatosan újabb és újabb dolgokat élünk át. Ezek többnyire intim dolgok. :B Rengeteget változtunk. Sokkal nyitottabbak és bátrabbak vagyunk. Most visszagondoltam az első randikra és mosolygok. Nem mertünk egymás szemébe nézni. Ma reggel beszéltük hogy ebben is változtunk. Nagyon mély dolgokról még mindig nem tudunk úgy beszélni hogy egymásra nézünk. De egyre többször gyönyörködünk egymás szemében. Gyönyörű szeme van. És mindig csillog amikor velem van. :B
Ma sokat ábrándoztam még a tegnapról. Fel kellett dolgoznom mert nagyon sok pillanat csak később jön elő. A reggeli beszélgetés is nagy hatással volt rám. Meghatározta a mai napom hangulatát. És a hab a tortán az hogy nemrég ismét beszéltünk. Most főleg én. Meséltem neki régebbi és mostani érzésekről. Amiben változtam. Először a nézetem változott meg és utána én is. Életemnek köszönhetem ezt is hiszen Ő vezet mindig a legjobb útra. Húz maga felé. És jó úton haladok affelé hogy egyek legyünk egy olyan dologban ami mindkettőnk számára egy külön csoda. Ma azt mondtam Neki hogy azt a szót hogy "szeretlek" túl kevésnek tartok ahhoz amit érzek iránta. Hihetetlen mélypontra jutott bennem a szerelem. Ez a randi annyira szép és tökéletes volt. Tudom tudom... mindegyikre ezt mondom. De nem tehetek róla hogy még mindig egyre jobban belehabarodok. Elképesztő ahogy finoman magához húz. Én nagyon szeretem ŐT! Nagyon bízom abban hogy ezt éreztetni tudom Vele. Szükségem van rá!
Most hétvége jön. Kis pihi. Már most várom a hétfőt. Remélem azért reggelente felébredek hozzá mert akarok Vele lenni!!! Hiányzik minden pillanatban amikor nem lehet velem. :(

Legyen mindenkinek kellemes a hétvégéje!

(#32) álomvilág


álomvilág
(csendes tag)

Kellemes napot mindenkinek!

Nekem az volt. ;) De ne szaladjunk ennyire előre.
Itt volt a hétvége. Iszonyatosan hosszú volt. Szombaton reggel beszéltünk Életemmel. Hiányzott már nagyon. Még tudtunk a csütörtöki randiról beszélni és ez csodálatos volt. Még égett bennünk az emlék. A napom elég unalmas volt. Csak ritkán tudtam jönni hozzá levelet írni és akkor is csak 1-1 mondatot. Aztán tegnap reggel is tudtunk beszélni de csak icipicit. Gyermekem keresztül húzta a számításainkat. Nem haragudtam rá egyáltalán. Életemmel még az előző randin beszélgettünk hogy mostanában nagyon nehéz lesz találkoznunk. Sőőt lehet nem is fogunk tudni hetekig. Elfogadtam és úgy gondoltam ebbe bele is nyugodtam. Felkészítettem a szívemet és kivárom a soromat. Addig úgyis itt vannak a reggelek és levelet is tudok írni neki. Meg az üzik is maradnak. De egy randi az mégis csak randi. Nem tudom miért de tegnap délelőtt egyik pillanatról a másikra magamba roskadtam. Talán eljutott az agyamig hogy most egy darabig nélkülöznöm kell ŐT. Hihetetlen mennyire lehangolódtam. Először nem is értettem magamat. Tulajdonképpen még most sem igazán tudom az okát ennek. Néha letudtam ülni a gép elé lopva és tudtam volna írni egy keveset de nem ment. Csak a fájdalom dőlt belőlem. Nem akartam kiadni magamból mert nem akartam hogy Életem azt gondolja hogy hisztizek. Pár szóban elmondtam neki ami bennem volt de bővebben nem írtam az érzéseimről. Érezte hogy hiányzik nekem és hogy picit bánt valami. Életem ellátott mindenféle fincsi levélkékkel. Imádom amikor olyan kis őrült és pimasz. Egyszerűen oda vagyok érte! De sajnos a levelei sem segítettek igazán.
Ma reggel sikeresen elaludtam. Még pár perc volt életem indulásáig így ágyban maradtam. Megvártam azt az időpontot amikor indulni szokott mert olyankor kapok egy üzit hogy onnantól nyugodtan írhatok. Ránéztem a telefonra és láttam hogy 2 üzi is vár. Megnéztem és láttam hogy az elsőben vár rám a hálóban. A második pedig 1 perce érkezett hogy elindult. Megírta hogy vár engem egy meglepi. Nekem sem kellett több. Óvatosan kiosontam a géphez és kerestem a meglepit. De nem találtam. Minden lehetséges helyen néztem de sehol nem találtam meglepire utaló jelet. Meg is írtam neki hogy nem találom. Akkor utalt rá hogy másfelől kell keresgélnem. Nekem elsőre egy randi lehetősége villant fel de mivel beszéltük hogy erre nem sok esély van így félve említettem neki a gondolatomat. Jött a válasz hogy jó helyen keresgélek. ÓÓÓ egy randi!!! Azonnal készülődni kezdtem. Nagyon izgatott lettem pillanatok alatt. Szerencsére a gyerek is elég korán kelt így nyugodtan készülődhettem. Ovi után irány a randi. Picit közelebb volt most a randi és ráadásul a város is szépen járható volt így hamarabb ölelhettem meg Életemet. Amint átölelt átfutott rajtam hogy igen! Ő hiányzott ahhoz hogy helyre billenjek. Éreznem kellett ŐT ennyire közelről. Picit hosszúra sikeredett az ölelés amire nekem óriási szükségem volt. Csak öleltem, öleltem és öleltem. Jött a csók. Forró és szerelmes mint mindig. Beültünk az autóba és beszélgettünk. Vidámak voltunk. Én újra rengeteget beszéltem. Főleg picinyaminkról. Sok sok érintéssel egybekötött beszélgetés volt. Sokszor bújtam hozzá. Persze egészen közelről is öszebújtunk. :B Ismét valóra vált a most már közös álmunk. Elmondani nem lehet hogy mennyire boldoggá tesz minket ez az érzés. Hihetetlen összhangban vagyunk egymással. Én csak ültem az ölében és ráborultam. Apró csókokkal kényeztetett. Imádom. Felszabadultunk teljesen. És nagyon természetesen tudtunk beszélni bizonyos dolgokról. Ezek többnyire itthoni dolgok. Nagyon jól esett Vele megbeszélni a családi dolgokat is. Majd újra picit magamba zuhantam. Igazából nem is szomorú lettem hanem van egy vágy bennem ami egyre erősebb az idő haladtával. És ezt meséltem el neki. Azt hogy mennyire hiányzik az hogy nap mint nap hozzá bújhassak. Az hogy egy pillantásból, egy mosolyból vagy akár egyetlen szóból is megértenénk a másikat. Most is így történt. Volt egy elengedett mosoly amiből ő tudta mire gondolok. Ezekre nincsenek szavak! Szükségem van RÁ! Vele mindent meg lehet beszélni. Megért és mellettem van. Én szintúgy. Nem kell elhallgatni semmit egymás előtt. És természetesen szóba került a közös gyermek is. Hogy mennyire akarom már. És mennyire fáj hogy még nem lehet velünk. Nem is az a fontos hogy már a kezemben tarthassam hanem az hogy tudjam már velünk van és növekszik. Csak telik az idő és egyre erősebb bennem a vágy. Nagyon régóta próbálkozunk és nagyon irigykedem a terhes ismerőseimre. Én érzem hogy megkapjuk csak még várnunk kell rá. De meddig?
Miközben én csak lesütött szemmel meséltem a fájdalmaimról Életem finom simogatásokkal és apró bújásokkal jelezte hogy semmi baj nincs. Ő mindig itt van mellettem. Többször is nagyon meghatódtam a mai randi alatt. Az egyik ilyen akkor volt amikor kérte hogy bújjak oda hozzá. és volt amikor kérte hogy csókoljam meg. De a hangja ahogy kérte... Elérzékenyültem. És amikor azt mondta nekem hogy szeretlek édes. Na ott majdnem könnyekig hatódtam. És akkor is amikor már búcsúztunk és azt mondta szeretlek. Ezt nem is lehet leírni. Gyönyörű pillanatok ezek. Biztos sokan gondolják miért hatódom meg ennyire ha azt mondja nekem hogy szeret. Azért mert Életem ezt ritkán mondja. Többnyire azt mondja hogy imádlak. A szeretlek túl mélyen van benne és akkor jön ki amikor nagyon mélyre kerülünk érzelmileg. Ezzel én is így vagyok. Talán jó ha 2× kimondtam neki ezt a legszebb szót. De nincs is rá szükségünk. Érezzük hogy mit jelentünk a másiknak. És ez minden szónál fontosabb.
A búcsú is nagyon megható volt. Percekig tartott mir eelengedtük egymást. Soha véget nem érő ölelésekkel búcsúztunk. És mindig volt egy utolsó csók. :)
A rengeteg beszélgetés alatt szóba kerültek intimebb dolgok is. Jó volt róla beszélni. Fontos is hogy megbeszéljük ezeket is. Talán egyszer majd írok erről is ide. De most még nem menne. Nagyon megváltoztatott engem a szex iránti nézetemben. És jó irányba mozdított. Egy álom Vele az életem! Most újra a felhők közt szárnyalok annyira csodálatos volt vele ez a nap. Nagyon hálás vagyok neki a mai randiért és mindenért amit Tőle kapok! De lehet hogy a sorsnak kell a nagyobb köszönetet mondanom amiért összehozott minket. Köszönöm!

További kellemes napot!

(#33) álomvilág


álomvilág
(csendes tag)

Bevallom őszintén én még mindig a tegnapi randi hatása alatt vagyok. Gyönyörű randi volt. Végig nagyon meghitt pillanatok voltak. Az egész napom hangulatát megalapozta ez a találkozás. Boldog voltam és ez látszódott is rajtam. Érdekes hogy a randik után mindig picit különbnek érzem magam. Én magamat nem tartom szépnek. De randi után mindig szebbnek érzem magam. Mert érzem Életemen hogy őszintén mondja amit mond. Eleinte nehezen fogadtam el hogy Ő másképp lát. Szépnek talál. Picit zavarba jöttem mindig amikor belesúgta a fülembe hogy gyönyörű vagy. Soha senki nem mondta még nekem és én érzem rajta hogy Ő tényleg őszintén így lát. Ez csodálatos érzés. Este vártam hogy hazaérjen de sajnos nem tudtam megvárni. Szeretem tudni hogy rendben hazaért e. Meg is írta csak akkor én már nem tudtam bekapcsolni a gépet. Este egy gyönyörű szerelmes levelet írt amitől egészen elolvadtam. Ma reggel. Mert sajnos csak ma tudtam olvasni. Éjjel fél 3 fele felébredtem. És annyira izgatott voltam hogy ma reggel beszélnünk kellene hogy nem tudtam visszaaludni. És persze attól is féltem hogy nehogy elaludjak. Sajnos csak nagyon kevés időnk volt. Jó ha volt negyed óránk. A randiról sajnos nem tudtunk beszélni mert arra már nem volt időnk. Pedig mindig akkor érezzük teljesnek a randikat ha utána megtudjuk beszélni közösen. Reggel szinte csak én beszéltem. El kellett mondanom neki egy változást bennem ami nagy fordulatott vett az életemben. Erről most még nem beszélhetek. Túl intim. :B Maradjunk annyiban hogy egyre nehezebben teljesítem a házastársi kötelezettségem. :U
Ma nagyon kis vidám üziváltások mennek közöttünk. Épp most írta meg hogy simán többet érek mint egy jó pc. :) Ez igazán jó hír. Régebben beszéltük hogy ha összekerülnénk akkor is fontos szerepet töltene be az életünkben a gép. Az msn-nel kezdődött minden. Nagyon hiányozna nekünk. És hát a rengeteg szerelmes levél!!! Közel tízezer levél fejenként. Szerintem ha együtt élnénk is biztosan meglepném ŐT néha egy-egy levéllel. Meg az is valószínű hogy az üziváltások is megmaradnának. Biztosan csökkennének de megmaradnának. Szükségünk lenne rá továbbra is.
Reménykedem abban hogy holnap reggel tudunk beszélni. Hiányzik már most. Vele teljes az életem és ha nincs velem akkor az fáj. Most még enyhe a fájdalom mert még érzem magamon a tegnapi randit. Még érzem az illatát és a borzongását amikor megcsókolt. Ezekre nincsenek szavak. Várom a holnapot hogy újra Vele ébredhessek. Lehet hogy nem mellette ébredem reggelente de az biztos hogy minden nap Vele ébredem. Ő az első gondolatom és Ő az utolsó amikor este álomra hajtom a fejem.

Mindenkinek kellemes napot kívánok!

(#34) álomvilág


álomvilág
(csendes tag)

Tegnap nagyon felborult napom volt. Egy káosz volt az egész. Ma is kicsit mozgalmas lesz. A legnagyobb probléma az hogy nem igazán tudok pihenni. Nincs rá időm. Attól félek ha tornyosulnak a nem alvások akkor egyszer csak felborulok. Remélem nem a munkahelyemen jön rám. Talán holnap sikerül aludnom egy nagyot és akkor picit billen a mérleg a jobbik irányba.
Sajnos Életemmel nem tudunk beszélni. :O Elkerüljük egymást. Én akkor jövök haza amikor Ő már nem tud gép előtt lenni. Ma lehetett volna alkalmunk de elaludtam. Borzasztóan érintett a felismerés. Legalább csak annyira kitudtam volna jönni hogy elmondjam élőben neki hogy szeretem. Miközben a szívem kiugrik a helyéről az izgatottságtól. De ezt most elszalasztottam és ki tudja mikor lesz rá lehetőségem. Rettenetesen hiányzik. Próbálom tartani magamban a lelket mert ha kiborulok az egyikünknek sem jó. Nagyon sokat segít nekem a szebbnél szebb szerelmes üzikkel. Az egyik mai üzije nagyon eltalálta a szívemet. De az összes üzijéből árad az érzelem. Néha pimaszkodik ami különösen jól esik. Imádom ŐT! :B
Sajnos tegnap kiderült hogy gyermekemre vár egy kisebb műtét. Rutin műtét de egy picit sokkolt amikor rádöbbentem hogy kórházba kerül. Számítottunk rá és azzal nincs is gond hogy megműtik inkább maga az hogy kórházba kerül. Ez egy pici műtét de egy anyának borzasztó érzés lehet tehetetlenül és elesetnek látni a gyermekét. Ő még annyira kicsi. Elsírtam bánatom Életemnek aki azonnal megvígasztalt. Megnyugtatott és éreztette velem hogy semmi baj nem lesz. Ő itt van mellettünk. Igen! Ezt érzem is. Nehéz lesz az a pár nap. Most próbálok még nem gondolni erre mert még odébb van. És lehet picinyami könnyebben fogja viselni mint ahogy azt elképzelem. Bárcsak így lenne...

Az étvágyam kezd visszatérni csak az a baj hogy nagyon rendszertelenül eszem. Tegnap 1 órakor ettem először egy túró rudit. Egy óriásat az "igaziból" :) Utána csak 5 kor tudtam enni legközelebb. Viszont 7 kor szépen bevacsiztam. Remélem visszaszedem az elvesztegetett súlyt. Na most hogy így beszéltem róla megéheztem. Megyek és eszek valamit. Az biztos hogy a nagy bögre forrócsoki ott lesz mellette. De mindenek előtt Életemnek jelzem hogy szerelmes vagyok. :)

További kellemes napot nektek!

(#35) álomvilág


álomvilág
(csendes tag)

Tegnap egy nagyon érdekes dolog történt. Telefonon beszéltünk. :) Tudom hogy ez önmagában másoknak cseppet sem érdekes. De nekünk különös volt. Tudni kell rólunk hogy mi mindketten rettenetesen zavarban vagyunk ha telefonálni kell. Itt nem is csak rólunk van szó. Ha másoknak kell telefonálni egyszerűen zavarban vagyunk. Most gondoljatok bele hogy mennyire izgultunk tegnap mindketten. Amúgy is elég szégyenlősek vagyunk hát mégha telefonon beszélünk. Szeretett volna megkérni valamire hogy a neten nézzek meg valamit mivel Ő nincs gépközelben. Boldogan segítettem neki. Éppen vásárolni voltam és már a vége felé tartottam amikor jött az üzije. Abban a pillanatban befejeztem a vásárlást. Nem akartam megváratni. Hazaértem és ki sem pakoltam hanem eldobtam mindent a kezemből, cipő le és már nyomtam is be a gépet. Természetesen remegtem az izgatottságtól. Megkerestem neki amit szeretett volna és felhívtam. Érezni lehetett mindkettőnk hangján hogy izgulunk és nagyon zavarban vagyunk. Voltak pár másodperces hallgatások de csodálatos érzés volt hogy vele lehetek. Persze mindketten csak hebegtünk-habogtunk. Ő megkérdezte van e velünk valami. Én nagyon boldog voltam hogy érdeklődött felőlünk. De Életem ezért a kérdésért ostorozta magát amit a mostani pillanatig sem értek. :F Nagyon keveset beszéltünk mert neki dolgoznia kellett és amúgy sem nagyon tudtunk élni a lehetőséggel hogy beszélhessünk. Mi ehhez túl szégyenlősek vagyunk. Valahol nem is bánjuk hogy ilyenek vagyunk. Sokkal mélyebben megérint minket ha a randikon úgy hallhatjuk egymás hangját hogy közben érintkezünk. Egy-egy bátorító simogatás mindig jól jön.
Holnap reggel lehet hogy lehetőség adódna egy beszélgetésre. Már most rá vagyok stresszelve nehogy elaludjak. Félő hogy elfogok. Nagyon nagyon hiányzik már! Szükségem van rá!
Ma is kapom a sok-sok szerelmes üzit. Hihetetlenül sokat segít nekem a napokban hogy mellettem van. Amikor esténként hazafelé tart mindig az egyik randihelyünk mellett halad el. Mindennap kapok tőle onnan is egy szerelmes üzit. Ilyenkor kiugrom a bőrömből a boldogságtól. Én annyira szeretem ŐT! :B
Most hétvége jön de talán most nem lesz annyira hosszú...

Kellemes napot kívánok!

(#36) álomvilág


álomvilág
(csendes tag)

Ma csodálatosan indult a napom. Végre beszélhettünk!!! :K
Én tegnap este addig nyomogattam a telefonom amíg sikerült elfogadható megoldást találnom arra hogy egy halk ébresztőt beállítsak. De valahogy mégsem hagyott nyugodni a gondolat és attól féltem mégis felébred rá a család. Nagyon sokára tudtam csak elaludni és 3 órakor pedig már ébren voltam. Nem mertem visszaaludni mert nem akartam hogy elaludjak és a telefont se halljam meg. Így ébren vártam azt az időpontot amikor úgy gondoltam most már kimehetek és hamarosan végre szólhatok Életemhez. Picit várnom kellett rá de megérte. Mindig megéri várni RÁ. Kb. úgy izgultam mint az első beszélgetésünkkor. Elképesztő izgatottság költözött belém. Szinte gyermeki izgatottságban beszéltem hozzá és én is hallgattam ŐT. Picit nehézkesen indult részemről mert fel kellett oldódnom. Megbeszéltük hogy a telefonon beszélgetésre kicsit edzeni kellene mert nagyon jó volt egymás hangját hallani ennyi egymás nélkül töltött idő után. Majd gyakoroljuk.
A ma reggeli beszélgetésnek köszönhetően az egész napom boldog lett. Annak ellenére hogy iszonyatosan fáradt voltam és nem pihenhettem mégis a lelkem tele volt energiával. Sajnos ma nagyon kevés üzit tudtam neki írni. Reggel sokáig vártam az üzijét de végre megérkezett. Ha nem beszéltünk volna reggel akkor biztos aggódtam volna már hogy lehet nem is szeret már. :) De erről szó sem volt! A reggelünk nagyon szerelmesre sikerült. Volt benne minden. Szerelem, vidámság, meghatottság, izgalom és persze szex is. Csodálatos volt Vele! Nagyon hiányzott már és mindketten igazi gyönyört éltünk át most. :B
Elmesélt egy történetet aminek az eleje nagyon megható volt. Az elképzelt első ölelésről szólt amit szeretnék Vele átélni. Úgy ahogy elmondta. De ahogy magunkat ismerem nem bírnánk ki hogy nem esünk egymás karjába az első pillanatban.
Ma felvetett nekem egy kérdést hogy mit szólnék egy hét eleji randihoz?. Mit szólnék? Örömmel állok elébe. Hiányzik nekem és szeretnék Vele lenni újra. Részletet nem tudok de azt hiszem ez számít a legkevésbé. Ha csak 5 percről lenne is szó repülnék hozzá. Nagyon nagyon hiányzik az ölelése. Ő maga nagyon hiányzik! Remélem hamarosan újra beszélhetünk és újra elmerülhetünk az érzelmeinkben.

Szép álmokat!

(#37) álomvilág


álomvilág
(csendes tag)

Sajnos régen jártam erre.
A helyzet a következő. Vasárnap egész nap aludtam. Illetve délelőtt beszéltünk Életemmel. Teljesen feldobott az álomkórból. Én már jöttem volna hozzá reggel is de ágyba parancsolt. Mivel éjjel dolgoztam így munka után szerettem volna Vele lenni de nem engedte. Megbeszéltünk egy időpontot hogy akkor várni fog rám. Ez így is lett. Az álom hamar elszállt belőlem. Nagyon boldog voltam hogy együtt lehettünk. Úgy érzem egy nagyon jó kis beszélgetés volt. 1 órát tudtunk beszélni mert fáradt volt. Megbeszéltük hogy mindenki teszi a dolgát és egy óra múlva ismét beszélgetünk. Na ez nem jött össze. A köszönésig jutottunk és megzavartak minket. Mivel este újra dolgoznom kellett így visszafeküdtem még aludni. Egész nap aludtam. Az étvágyam nagyon lecsökkent. Illetve átalakult. Este eszek egy keveset majd legközelebb munka után vagy ha itthon vagyok akkor ébredés után megveszek a hamiért. Ilyenkor általában édességet falok. Majd legközelebb 2 óra fele kezdek éhes lenni. Után amegint csak este... Picit felborult az étkezési szokásom. De legalább nem fogyok. :)
Tegnap délelőtt szintén aludtam de utána itthon volt a gyerek. Vele is aludtam egy keveset. De valahogy ez a pár óra alvás még rosszabbat tett. Lefekvésig álomkórban szenvedtem. És most jön a lényeg!
Ma randiztunk!!! Kivételesen előre tudtuk. És azt is tudtuk hogy hármas randi lesz. Életem nagyon örült ennek. Jó volt látni és érezni hogy örül. Sajnos most picinyami nem volt annyira engedékeny. Vagy csak nő már és nem szereti ha fiúk puszilgatják. :D Gyakorlatilag a randi végén engedte meg Életemnek hogy megölelje. Amikor odaértünk picinyami már várta. Én is. :B És amint meglátta nagyon örült neki. Széles mosollyal jelezte hogy várt rá. Volt egy szomorú dolog is. Életem beteg egy picikét és zavarban voltam hogy mit szabad és mit nem. Természetesen "vitatkoztunk" hogy most aggódhatok e érte vagy sem. És hogy mennyire súlyos az állapota. Szerintem egy nagyon aranyos vita alakult ki közöttünk. Arra már nem emlékszem hogy ki került ki győztesként. Ölelésben és apró csókokba folytottuk a vitát. :) Picinyami aranyos volt. Volt amikor nem tűrte hogy nem figyelünk rá. Egy-egy csóknál közölte hogy fúúúj. Jót nevettünk. Volt meseolvasás is. Közösen meséltünk Életemmel neki. De volt hogy nem figyelt és akkor egymásnak meséltünk. Picit bánom hogy nem tudtam 100%-ig Rá figyelni. De picinyami mellett ez lehetetlen. Ez nem panaszkodás mert csodálatos volt a randi! Az elejétől a végéig. Voltak gyengéd pillanatok is. A meghittség most hiányzott. Ahhoz arra van szükségünk hogy ketten legyünk. Készültek képek is. De csak egy ami igazán jó. A többin picinyami nem látszódik és vannak képek amiket ő csinált. Ott gyakorlatilag csak a szánk látszik. :) Szerintem aranyos amikor egy gyerek próbál fotózni.
Amit nagyon sajnálok még az az hogy keveset tudtunk beszélgetni is. Néha adódott alkalmunk de hamar félbeszakadt. Ez a randi most többnyire picinyamiról szólt. Nagyon édes volt mert amikor látta rajtunk hogy közelségre vágyunk akkor elfoglalta magát és csendben játszott. Nagyon hálás voltam ezért neki. Életemmel jót huncutkodtak. Harapdálta a fenekét és csikizte. Picinyami meg élvezte. Nagyon édesek voltak együtt. Jó volt nézni őket. Amikor mesét olvastunk neki közösen olyanok voltunk mint egy igazi család. Nekünk ilyen életünk lenne. Közösen játszanánk vele.
Boldogok voltunk ma és szerelmesek. Végig ott volt bennünk ez a csodálatos érzés. A búcsúzás is nagyon csodás volt. Elkísértük az autóhoz és integettünk neki. Közösen megöleltük egymást. Csodálatos volt Vele!

Ez egy szép nap volt nekünk.
Nektek is legyen szép napotok!

(#38) álomvilág


álomvilág
(csendes tag)

Hogy ma micsoda napom volt...
A reggel gyönyörű volt. Sikerült nem elaludnom és felébredtem Életemhez. Csodálatos beszélgetés volt. Igazság szerint meg kellett beszélnünk a tegnapi randit hogy igazán értékelni tudjuk. Mivel mostanában kettesben szoktunk randizni így arra számítottunk annak ellenére hogy picinyami is velünk lesz hogy egy igazi családi meghitt randi lesz. Voltak ilyen pillanatok is de valahogy mégsem úgy alakult szinte semmi ahogy terveztük. Illetve nem terveztük csak gondoltuk. Számtalan apró öröm és csoda volt a tegnapi napon de be kellett érnie. Tegnap még mindketten "csak" egy csodás randiként gondoltunk rá de ma egy gyönyörű randira emlékeztünk vissza. Előjöttek azok a dolgok amiket így a beszélgetés során tudtunk igazán felidézni és értékelni. Nagyon jó volt beszélgetni erről. Mindketten ezt éreztük és szükség volt nekünk erre a reggelre. A beszélgetésnek köszönhetően nagyon meghitt érzés kerített hatalmába minket. Így igazán szépen indult a napunk.
Sajnos ez a mámorító érzés nem sokáig tartott nekem. Ma el kellett intéznem valamit ahova vinnem kellett a gyereket is. Órákat álltunk sorba mire elfogyott a türelmem és megkérdeztem hogy sorra kerülünk-e ma még. Kiderült rossz helyre igazítottak minket. Hurrá! A szemben lévő épületbe kellett volna mennünk csak ezt a kedves recepciós elfelejtette. Amikor átmentünk úgy kedvem lett volna beolvasni a néninek de nem vagyok az a veszekedős. Inkább magamban tomboltam. Gyermekem nagyon jól viselte a várakozást. Egy időszak volt amikor már mindketten szenvedtünk de túllendültünk rajta. A másik helyen kiemelt figyelemmel foglalkoztak velünk és nagyon mérgesek voltak az előző helyen dolgozó recepciósra. Sajnos jó híreket nem kaptunk de jó úton járunk ahhoz hogy picinyamink végre folyamatosan oviba járhasson. Talán a műtéttel megszűnik a folyamatos betegsége.
Ezzel a remek kis ügyintézéssel teljesen elment a napunk. Hazaértünk és már feküdtünk is le. Most állok majd neki rendbe szedni a dolgokat. Talán holnap végre nyugi lesz. Vágyom már egy kis szusszanásra. Talán éjjel...
Ma szegény Éltemnek panaszkodtam. Folyamatosan tájékoztattam a helyzetünkről de mivel nem volt jó kedvem így ma a szerelmes üzik helyett szinte csak sopánkodást hallott tőlem. Most szégyellem magam igazán. Amint hazaértem levélben megírtam neki a bánatom. Ígértem neki hogy ezentúl ma semmi panaszkodás csak szerelem fog áradni belőlem. Most hogy kialudtam magamból a mérget talán teljesíteni is tudom. :) Nagyon hiányzik még akkor is ha tegnap randiztunk. Szívesen bújnék most hozzá. Remélem ma már jobban van. Életem még mindig beteg és akármennyire nem szeretné én igenis aggódom érte. Mert nagyon szeretem! Minden pillanatban Rá gondolok. Mindenféle gondolataim vannak Vele kapcsolatban. :B Gyönyörű mellette az életem!

Legyen szép estéje mindenkinek!

(#39) álomvilág


álomvilág
(csendes tag)

Ismét szépen indult a mai nap. Ha rajtam múlt volna valószínű megint elalszom. :U De picinyami negyed 6 kor ébresztett hogy szomjas. Gyorsan visszaaludt én pedig kiosontam. Reménykedtem benne hogy lesz néhány lopott percünk. Lett is. ;) Közel 1 órát tudtunk beszélni. Annyira jól esett mindkettőnknek. A vége felé érdekes téma került szóba. A féltékenység. Szerencsére teljesen bízunk egymás érzelmeiben így nem vagyuk féltékenyek. Isemrjük egymást egészen ahhoz hogy tudjuk nincs mitől vagy kitől tartanunk. Egyszer volt bennem egy kis félsz. Ezt akkor is és most is megemlítettem. Akkor Életem nagyon messzire ment volna dolgozni és nem biztos hogy tudtunk volna érintkezni naponta. Ez annyira befordított engem hogy elkezdtem félni. Nagyon. De a sors megszánt és úgy alakult mégsem kell elmennie. Életem tett azért hogy a közelemben maradjon és ezért nagyon hálás voltam neki. Úgy gondolom hogy amíg ennyire erősnek érezzük a másik szerelmét addig nincs okunk a féltlkenységre. Már pedig mi egyre erősebbnek érezzük. Nagyon hosszú idő óta meg sem fordult a fejemben mi lenne ha mégis megtörténne. Számomra ez elképzelhetetlen a jelen helyzetünkben.
Igazán szép beszélgetés volt a ma reggeli is. Annyira gyönyörű vele az élet. Erre nem is találok szavakat!
Sajnos ma vetődött egy kis árnyék is a szerelem mellé. Aggódtam egy nagyon közeli családtagomért. Egy komoly beavatkozást kellett végrehajtani rajta és benne volt az is hogy bekövetkezik a legrosszabb... De szerencsére minden rendben volt. Épp most telefonált nekem. Nagyon örülök hogy jól van. :)
Próbáltam lefoglalni magam hogy ne gondoljak mindig rá de nagyon nehéz volt. Picinyami is érezte hogy most mire lenne szükségem és ölelget meg puszilgat engem. Annyira édes. Életem vezette rá hogy mennyire fontos ez a szoros kapocs. Az ölelés. Minden randi után sokat ölelget a gyermekem és ez nekem végtelen boldogságot okoz. Főleg úgy hogy tudom ezt az érzést Életemnek köszönhetem. Csodálatos ember! Határtalan szerelmet érzek iránta.
Remélem holnapra már jobban lesz. Ma még beteg de javulgat. Innen küldök neki sok-sok gyógyölelést. :B
Most hogy nyugodt vagyok újra csak boldogság lakik a szívemben. Életem most olyan helyen dolgozik ahonnan nem nagyon tud üzit írni. Ezért különösen nagyra értékelem minden egyes titkos üzijét. Annyira örülök amint meghallom hogy írt. Ilyenkor a szívem nagy dobbanásokkal jelzi hogy még mindig izgatottá tesz hogy gondol rám.

Most meg kell etetnem egy éhes méhecskét... ;)
Mindenkinek kellemes napot kívánok még akkor is ha az időjárás igen csak szomorú!

(#40) álomvilág


álomvilág
(csendes tag)

Tegnap nem voltam abban az állapotban hogy egy renden bejegyzést írjak. Semmi nem úgy alakult ahogy szerettem volna. Reggel természetesen elaludtam és ez elég komolyan kezd már aggasztani. Ma reggel is elaludtam és a legszomorúbb az hogy Életemen is érzem hogy csalódott. Vannak biztos jelek amik arra utalnak hogy bántja valami. És ez most velem kapcsolatos. Azonnal ki kell találnom valami megoldást arra hogy felébredjek hozzá reggelente. Nekem ugye olyan módszerhez kell folyamodnom ami halk de felébreszt. Szerintem jobban beleásom magam a telefonom használatába mert abban kell lenni a megoldásnak.
Tegnap délután kaptam egy levelet ami azonnali gyógyír volt az egésznapos leharcolt lelkemre. Életem olyan megnyugtató sorokkal lepett meg hogy rögtön segített oldani bennem a feszültséget. Igazából ezek a reggeli beszélgetések segítenek igazán de miattam mostanában elmaradnak. Egyre fájóbb Életem hiánya. Sajnos neki nem nagyon van alkalma se üzit se levelet írni. És ha ehhez hozzá jön az is hogy reggel nem tudok vele lenni akkor sajnos egy idő után kezd felemészteni a hiánya. Sokáig bírom mindenféle hiszti nélkül mert nekem óriási megkönnyebbülés hogy én leírhatom mit érzek. Most reggel borult fel bennem minden mert úgy érzem az elmúlt napokban nem tudtam eléggé átadni neki a szerelmemet. Többet beszéltem neki a hétköznapokról mint az érzelmeimről és lehetséges hogy nem ment át neki hogy valójában mit érzek a szívemben. Kevésnek tartom azokat amiket adtam neki a héten. Pedig én annyira szeretem ŐT! Rettenetesen hiányzik nekem és nagyon félek hogy most neheztel rám. Nem akarom hogy azt érezze nem fontos nekem. Ő mindennél fontosabb!!!
Annyira boldog vagyok amikor Vele lehetek. Szinte kiugrik a szívem az izgatottságtól. Ha gondjaim vannak akkor vágyom egy szerelmes ölelésre ami olyan érzés mintha megvédene engem a világtól. Tegnap délután pontosan ilyen ölelést éreztem a leveléből. Van egy megszólítása amit régen mindig használt. Édesnek hívott. Nagyon sokáig. És ezt felváltották egyéb kedves becézések. :B Mostanában akkor használja amikor tudja és érzi hogy nagyon eltalálja vele a szívemet. Amint megláttam tegnap hihetetlen jó érzés áradt bennem szét. Csodálatos mellette az élet!
Remélem hamar rendbe jönnek a dolgok és akkor újra érezni fogja hogy megőrülök érte! Akarom hogy érezze szerelmes vagyok Belé!

Hosszú lesz a hétvége de reménykedem hogy valamilyen módon sikerül meggyőznöm Életemet hogy Ő a legdrágább kincs számomra...

Kellemes hétvégét mindenkinek!

(#41) álomvilág


álomvilág
(csendes tag)

Ismételten régen jártam erre. :B
Sajnos a hétvége rettenetesen hosszú volt és szomorú. Illetve a szombat volt szomorú. Mint említettem Életem nagyon csalódott lett a sok kimaradt beszélgetések miatt. Igazság szerint teljesen megértettem ŐT. Nagyon hiányzik nekem is. A beszélgetések és Ő maga is. Szombaton egész nap próbáltam vele éreztetni hogy nekem mennyire fontos. Érezte is hogy szeretem de mégis nehezen tudta túltenni magát. Aztán jött a csoda késő délután. Éppen akkor ébredtem fel. Kellemes ébredés volt így. Nagyon féltem megnézni a telefonom. Féltem hogy mégsem Ő lesz. És féltem hogy olyan fog benne állni ami még jobban elszomorít. De nem! Egy csodaszép üzi érkezett ami maga volt a szerelem. Igaz nem nekem címezte hanem picinyaminknak így még meghatóbb volt számomra. Elkezdett a mázsás kő legördülni a szívemről. Izgatott lettem és kezdtem feloldani hogy talán hamarosan rendbe jön minden. Újra teljes erővel lángolhatunk. Ezek a hullámvölgyek újra és újra megerősítenek minket. Ezek nem azt jelentik hogy ilyenkor kevésbé szeretjük egymást. NEM! Erről szó sincs. Csak magunkba fordulunk mert túl kevés az amit az élettől kaphatunk egymásból. Néha én néha pedig Életem borul ki. Ilyenkor támogatjuk a másikat mert az segít igazán ha érzzük itt van mellettünk a másik és szorosan fogjuk egymás kezét. Én a hétvégén dolgoztam így szombat este nem tudtam megnézni hogy mi állt a levélben. Esetleg elmesélte-e pár szóban hogy mi is zajlott benne. Legközelebb csak vasárnap reggel tudtam nézelődni de amit ott láttam az cseppet sem nyugtatott meg. Ugyanis nagyon pici levelet kaptam és nem voltam meggyőződve arról hogy valóban helyre jött a lelke. Éppen akkor írt nekem üzit és elmondtam neki hogy megijesztett a levelével. Ekkor elmondta hogy igazán csak most jött helyre. Ezért nem beszélt a történtekről. Megijesztett egy mondatával amiben az állt ha az utolsó randin nincs velünk picinyami akkor lehet hogy másképp alakultak volna a mostani dolgok. Ezt nem értettem pontosan. Mindenféle gondolatok kavarogtak bennem. Talán elhagyott volna? Talán nem szeretett volna már? Persze ez így utólag butaságnak tűnik hiszen a szerelem nem múlik el egyik pillanatról a másikra. De ilyenkor én képes vagyok a legrosszabb dolgokat is elképzelni. Ráadásul a mi érzelmeink időről-időre nem csökkenek hanem épp ellenkezőleg. Egyre mélyebb és szorosabb. Vasárnap kaptam tőle levelet amiben megírta hogy mire is gondolt pontosan. Megértettem. Azt szerette volna kifejezni hogy akkor lehet annyira mélyen lett volna lelkileg hogy nagyon sok időbe telt volna kijönnie belőle. Még úgyis ha érzi a szerelmemet. De visszagondolt az utolsó randinkra és ez segített neki. Voltak nagyon megható pillanatok amik picinyamihoz köthetőek. És így kezdett rendbe jönni a lelke. Tegnap reggel végre beszélhettünk. Igaz nem is készültünk rá de úgy adódott hogy együtt lehettünk. Szükségünk is volt a sorsra hogy segítsen nekünk mert minél előbb meg kellett beszélnünk az elmúlt napokat. Egy csodálatos beszélgetés lett belőle. Mindketten nyugodt szívvel vetettük bele magunkat a tegnapi napba. Boldogok lettünk és délelőtt még egyszer tudtunk beszélni. Igazi gyönyör volt mindkettőnknek. :B Egy álom volt Vele! Nagyon szeretem ŐT!
Természetesen egy rossz hír ismét majdnem a mélybe taszította Életemet. A szerencse az volt hogy ma tudtunk beszélni és így nem hagytuk hogy újra magával rántsa. Sikerült! És annyira boldog lettem. Egy nagyon jó kis beszélgetés volt a mai is. Az elején megbeszéltük a gondokat és utána oldódtunk. Picit kevesebbet beszéltünk mint gondoltuk mert picinyami közbeszólt. De így is tökéletes volt Vele! A mai üziken érezni hogy rendbe jött és ennél fontosabb most nincs is. Azért egy ölelés nagyon jól esne most. :U Elképesztően hiányzik.
Este beállítottam a telefonom hogy csak rezegjen. Felébredtem 4 óra előtt és nem mertem visszaaludni nehogy a rezgésre párom felébredjen. Mert akkor lőttek a beszélgetésnek. Most ugyan ezt elfogom játszani. Szükségem van a reggeli beszélgetésekre. Szükségem van Életemre! Ő a mindenem!

Kellemes délutánt és szép estét mindenkinek!

(#42) álomvilág


álomvilág
(csendes tag)

Tegnap újra éreztem magamon a megfázás jeleit. Annyira nem örülök neki. Estére be is lázasodtam egy picit. Azonnali gyógyszerezés következett. Éjjel arra ébredtem hogy csurom vizes vagyok. Mára picit jobb a helyzet. Igaz estére szokott rosszabb lenni. Remélem ma nem így lesz mert dolgozom. Meglátjuk...
A testem lehet hogy beteg de a szívem és lelkem az teljesen jól van. Még este tudtunk beszélni Életemmel. Picit szomorú volt egy-egy rész. Van egy dolog ami nem hagy nyugodni minket. Körülöttünk olyan emberek kapják meg az élettől azt amire mi igazán vágyunk, akik nem is akarják. És ezt nehezen tudjuk feldolgozni. De ma reggelre aludtunk rá egyet és egy igazán csodálatos beszélgetés volt. Húúú micsoda reggel volt. ;) Szerencsére most volt 1 órácskánk. Sőőőt ha jól belegondolok volt az 1,5 óra is. Annyira repül az idő ha együtt vagyunk. Régebben mindig aggódtam a sok beszélgetések előtt. Annyi minden szóba került már, vajon lesz miről beszélnünk? És mindig van. Úgy néz ki picinyaminak készül egy kis ajándékkal. Gyermekem egyik kedvenc meséjét írja ki nekünk. Már most tudom hogy egész nap ez a mese fog menni. Erről jut eszembe! Ma éppen pakolásztam amikor oda jön picinyami és mondja hogy eltűnt a barna ceruza. Kérdem hol veszett el?. Elveszett a dvd-ben. Kikerekedett szemmel tekintettem rá. Ugye nem azt akarod mondani hogy beleraktad a dvd-be? Szégyenlősen, lesütött szemmel közölte hogy de igen. Kinyitottam és megnéztem hogy valóban ott van e. Sajnos ott volt. :Y Viszont nem tudtam kivenni. Nem akartam tönkretenni a lejátszót sem azzal hogy belenyúlkálok valami hoszú tárggyal ezért lecsavaroztam a tetejét. Nehezen de sikerült kibányásznom. Utána finoman megdorgáltam hogy ilyet azért nem lehet csinálni. Remélem megértette. Érdekes hogy picinek eszébe se jutott hogy belerakjon valamit a lejátszókba. Tulajdonképpen már kezelni is tudja ezért nem értettem hirtelen miért tette.
Ma gyönyörű üziket kaptam Életemtől. Ami különösen maghatott az az hogy eszeébe jutott a holnap. Majd holnap kiderül miért...

Kellemes délutánt és szép estét!

(#43) álomvilág


álomvilág
(csendes tag)

Minden hónapban 20.-án megemlékezünk picit a kapcsolatunkról. Így ma is. Számunkra ez egy gyönyörű nap. Igaz hogy mindkettőnkben régóta ott kavargott az érzés de ma 32 hónapja hogy megvallottuk egymás előtt. Hosszas vívódás után megkérdeztem Életemtől hogy mit érez. Mindketten rettenetesen zavarban voltunk. Én oly annyira hogy nem mertem kimondani hogy szeretem csak annyit hogy én is úgy érzek mint Ő irántam. :B Ma már jókat mosolygunk a kezdeti zavartságunkon. Nagyon izgatottak lettünk egy pillanat alatt. Azóta egyre szebb és szebb élményekkel ajándékoz meg minket a szerelem. Soh anem gondoltam volna hogy lehet valakit így és ennyire szeretni. Csodálatosan szép érzés. Most már mindig ezzel az érzéssel szeretnék ébredni. És úgy tűnik ez a vágyam egyenlőre teljesül. Nagyon nagyon szerelmes vagyok! :B
Tegnap este beszélgettünk egy keveset. Meglepődtem hogy várt rám. Igazán nagyon jól éreztem magam Vele. Teljesen nyugodt vagyok ha együtt lehetünk. Tegnap és ma is azt álmodtam hogy randiztunk. Már hihetetlenül hiányzik nekem. Régen találkoztunk. Hiányzik az ölelése. Főleg az ölelése. Na jó. Nem csak az ölelése. :) Ma egy csodálatos levéllel várt reggel. Teljesen meghatódtam tőle. Pontosan olyan volt a levél mint mi magunk. Nagyon nagyon eltalálta vele a szívemet. Imádom!
Sajnos ma keveset tudtam vele lenni. Mozgalmas napom volt és még nincs is vége. Holnap reggel lesz vége a napomnak de akkor újra kezdődik a holnap ami szintén véget nem érő nap lesz. Lehet hogy fáradt leszek de a szívem örökké vad kalapálással jelzi hogy ő egy cseooet sincs elfáradva. Rengeteget gomdolok Életemre. Szinte nincs olyan pillanat még munka alatt is amikor nem RÁ gondolok. Minden pillanatban velem van.
Azt hiszem ezt most ki is fejtem neki levélben...

Kellemes esét és szép álmokat!

(#44) álomvilág


álomvilág
(csendes tag)

Tegnap este is tudtunk beszélni. Imádok Vele lenni! Volt egy időszak amikor az esti beszélgetések picit nehézkesre sikeredett. Mára már csak emlék. Már régóta minden Vele töltött pillanat maga a csoda! És mindketten kiélvezzük a lehetőséget arra hogy minden apró percet is a lehető legcsodálatosabban töltsünk el. Most is beszéltünk! Én egy picit fáradt vagyok, ezért ma Életem beszélt többet. Az igazat megvallva nem is kicsit vagyok fáradt. Nem is kellett kérnem hogy most inkább Ő legyen az aki beszél. Úgy éreztem szívesen beszél a munkájáról én pedig élveztem minden szavát. Szeretem hallani ahogy mesél arról amivel foglalkozik. Számomra nagyon érdekes. Néhány képet is küldött róla. Amit bántam hogy egyiken sem volt rajta. Régen kaptam már képet tőle saját magáról. Mostanában közös képeken szerepelünk ami különös melegséggel tölti el a szívemet. Ránk van írva a szerelem. Sugárzik rólunk és ezt mindenféle túlzás nélkül állíthatom. :B Nagyon hiányzik már nekem. A sors nagyon kedvez nekünk ezen a héten. Ugyanis reggelente nem tudunk beszélni. Ő már elindul amikor én géphez jutok. Picit szomorú is voltam ezért a hét elején. Aggódtam hogy fogjuk viselni hogy nem tudunk beszélgetni. De a sors kegyes hozzánk és esténként összehoz minket. Nagyon hálás vagyok ezért!
A mostani beszélgetések nagyon sok oldalúak. Minden téma előkerül. Van benne szerelem, vidámság, szomorúság és pimaszság is. A pimasz részét különösen élvezzük. Nagyon fincsi témák kerülnek elő. :B
Ma minden olyan lassan történik velem. Le vagyok merülve pedig a napom csak holnap reggel ér véget. Kemény lesz az éjszaka. Majd sokkal többet gondolok Életemre hátha ezzel előre tudom zavarni az időt. Bár azt nem tudom hogy lehet ennél többet RÁ gondolni. :U Oda vagyok érte!
Most ennem kellene valamit. Piszok éhes vagyok. Éhezem... bizonyos esetekben nagy étvágyú vagyok. :D

Kellemes hétvégét kívánok!

(#45) álomvilág


álomvilág
(csendes tag)

Már megint rég jártam erre. Szinte csak alszok és dolgozok. És ez most egy darabig így is lesz. :( Pénteken este annyira csodálatos beszélgetésünk volt. Mindketten kicsit túlfűtöttek voltunk érzelmileg és hááát nagyon mélyen belementünk a beszélgetésbe. Felidéztünk régi randikat is. Elképesztő mennyire sokat változtunk. Életemnek is feltűnt hogy a lassan 3 év alatt mennyire érett és bensőséges lett a kapcsolatunk. Aztán a beszélgetés vége felé picinyami idejött és gyakorlatilag kitúrt a helyemről. Látta hogy Életemmel beszélek és teljesen lázba jött mert ő is szeretett volna írkálni. Életem küldött neki sok-sok animációt amin jókat szórakozott. De ütögette a billentyűt is szorgalmasan. Amikor ide akartam merészkedni hogy én is szóljak pár szót hááát szó szerint bírkózni kellett érte. Ő erőszakosan hesegette a kezem és közölte most ő beszél és én nem gépezhetek. Nagyon jól szórakoztunk. Életem is élvezte persze a helyzetet hogy 2 csaj megverekszik érte. :D Ez így volt szombaton is. Sajnos délelőtt nem tudtam Vele lenni mert annyira mélyen aludtam hogynem hallottam meg az üzinek a jelzését. Pedig lehet hogy pár percünk lett volna. De este kaptunk lehetőséget. Mindketten titokban beszéltünk ami különös izgalommal töltött el engem. Ilyenkor ugye nagyon fülelni kell hogy ne kapjanak rajta. Az elején úgy beszéltem Életemmel hogy közben a gyerek fülesen beszélt a nagyszülőkkel. Majd kb. fél óra múlva átvettem a fülest de képtelen voltam odafigyelni a beszédre. Életemre koncentráltam. A csevegést hamar be is fejeztük és beszéltünk tovább. Picinyami ismét lecsapott és újra harcba szálltunk az imádott férfiért. :B Megint nagyon jól szórakoztunk. Csodálatos este lett. Egy pillanat alatt elmúlt a fáradságom. Tegnap délután végre nyugoban beszélhettünk. Nem sokat és azt is több részletben. Nagyon izgatott lettem mert felmerült egy randi lehetősége. Még mindkettőnknek szervezkednie kell de azon leszünk hogy együtt lehessünk. Nagyon hiányzik nekünk az ölelés és az összebújás. Hiányzik hogy hallhassam a hangját. Hogy belenézzek a szemébe ami szerelmesen tekint rám. Természetesen amint kiolvasnám belőle mit érez azonnal lesütném a szemem mert zavarba ejt ami árad belőle. Én nagyon szeretem ŐT! :B Rettenetesen hiányzik már! A randi sajnos időjárás függő is. Ha az útviszonyok nem lesznek valami jók akkor nem ülhetek autóba. Ez Életem kérése. Vagyis kikötése. Ezért reménykedem hogy a sors mellénk áll most is. Szükségünk lenne a feltöltődésre. Nagyon régen nem érintettük már egymást. És a munkám miatt kevesebbet is tudunk beszélni. Érdekes de ezáltal viszont sokkal többet adunk ki az érzelmeinkből ezeken az alkalmakon. Egyre csodálatosabb az élet Vele!

Mindenkinek kellemes napot kívánok!

(#46) álomvilág


álomvilág
(csendes tag)

Tegnap nagyon sűrű nap volt. Délelőtt Életem ébresztett hogy vár rám. Természetesen rohantam hozzá. Szeretett volna visszazavarni az ágyikóba de nem hagytam magam. :D Biztos tudtam volna aludni azzal a gondolattal hogy itt a lehetőség és nem használjuk ki. Csodálatos délelőtt volt. Kezdtünk ráhangolódni a mai randira. Mert hogy randi lesz!!! Este még egyszer tudtunk beszélni. Akkor itt volt mellettem picinyami is és megsúgtam neki átölelve hogy ma találkothatnak. Látni kellett volna mennyire örült. Most is már várja hogy ott lehessünk. Ez most egy délutáni randi lesz. Sajnos nem kezdődött zökkenőmentesen. Majdnem elmaradt a találkozás. Én ma már megtettem a hidegben egy jó kis utat azért hogy Életemmel lehessek. Nagyon vágyom már az érintésére. Eszméletlenül hiányzik! Végre a fülébe súghatom újra amit érzek iránta. Szeretem! És nem csak hogy belesúgom de éreztetni is fogom Vele. Mindkettő nagyon fontos! Talán az hogy éreztetni tudom az fontosabb. Már be vagyok zsongva. Holnap elmesélem mi történt a mai nap. Biztos vagyok benne hogy ez a randi is egy álom lesz Életemmel!

További kellemes napot!

(#47) álomvilág


álomvilág
(csendes tag)

Tegnap későn értünk haza így nem tudtam még melegében írni nektek a randiról. Ha azt mondom csodálatos volt lehet sokaknak unalmasnak tűnik. Hát nem az! Egy cseppet sem az!! Sőőőt! Egyre csodálatosabb! Már reggel kezdődött az izgalmakkal hogy lehet közbeszól a sors. De mellénk állt és ezért nagyon hálás voltam. Végre elindultunk és szerencsésen tudtunk haladni a városban is. Éppen egy régebbi randihelyhez közeledtünk amikor Életem telefonált hogy a megbeszélt hely nem éppen alkalmas most. Így abban maradtunk hogy maradunk a régi bevált randihelyünkön. Nem is emlékeztünk mikor jártunk ott utoljára. Talán nyáron mert ott kiszoktunk ülni piknikezni. És utoljára az rémlik a helyről hogy kinnt voltunk. Tulajdonképpen nem is számít mikor voltunk ott. Mindig maga a csoda ha együtt lehetünk bárhol is randizunk. A lényegen nem változtat hiszen együtt vagyunk és ennél fontosabb nincs is. Amikor odaértünk még pár percig elszöszöltem az autóban. Most hideg volt a piknikhez így maradtunk a meleg kocsiban. Picinyami folyton kérdezgette mikor jön Életem. Amikor meglátta nagyon izgatott lett. Én kiszálltam üdvözölni és ő addig bennt integetett. Életem hozott egy kis meglepit picinyaminak amitől szerintem zavarba jött a gyerek. Még megköszönni is csak jóval később köszönte meg. Nem engedte magát megölelni de amikor Életem huncutkodott vele lopva akkor jókat kacarászott. Picit oldódtunk. Beszélgettünk és játszottunk. De már hiányzott az összebújás. Nagyon! Jót mulattam azon hogy Életem egyre türelmetlenebb. Olyan kis édesen célozgatott mindig. Amikor már kellőképpen feloldódtunk picinyami elvonult és mi kettesben lehettünk. Nem kértük hogy hagyjon magunkra minket de külön jól esett ez nekünk. Soha nem zavarnánk el azért hogy picit egymásra is figyelhessük.Persze mi azonnal egymásnak estünk mint 2 éhes vadmacska. Szinte felfaltuk egymást a csókjainkkal. Hát igen! Éheztünk egymásra hiszen régen érintettük már egymást. Egy-egy harapásánál nem is tudom hogy mitől szisszentem fel jobban. A kéjtől vagy fájdalomtól. Gyönyörű volt Vele! Amikor kellőképpen elaléltunk egymástól akkor csak öleltük egymást és szabálytalan lihegésünk jelezte hogy hihetetlen magas volt a vágy bennünk. És mi kiadtuk magunkból. Természetesen teljesen nem lehet kiadni. A szerelem nem képes betelni azzal akit ennyire szeretsz. Egy egész nap kevés lenne ahhoz hogy elegendő érzelmet elraktározzunk egymásból. Miután felébredtünk picinyami is visszatért hozzánk. Játszottunk vele. Olvastunk neki közösen mesét a kedvenc mesekönyvéből. Gondosan kiadta hogy melyik oldalt ki olvassa. Mi pedig élveztük. Volt gumimaci evés is ami szintén nagyon szórakoztató volt. És volt hiszti is. Picinyami megütötte magát de a hiszti nagyobb volt mint a fájdalma. Ez tisztán érezhető volt. Érdekes volt mert Életemről tudtam hogy nem igazán tűri meg a hisztit. Kicsit aggódtam is hogy ki fog akadni de még jobban viselte mint én. Illetve nem is hogy jobban viselte de egyáltalán nem láttam jelét annak hogy zavarná. Annyira csodálatos Vele az élet! Tegnap igazi család voltunk. Játszottunk, huncutkodtunk, nevetgéltünk és szerettük egymást de nagyon! Gyönyörű nap kerekedett. Hamar elszaladt az idő mint mindig. A búcsúra már épphogy csak maradt idő. Én elkísértem őt és szerelmesen elbúcsúztunk. Megköszöntem neki a lehetőséget hogy itt lehettünk. Egy álom volt!
Este amikor hazaértünk már türelmetlenül várta a levelem. Olyan izgatott volt. Sokáig írtam a levelet mert volt mit. De csak a ma reggeli beszélgetéssel lett teljes a randi. Tudtunk beszélni és az apró részletek is előjöttek. Fontos hogy megtudjuk együtt beszélni. Van hogy a levelek nem elegek. Az azonnali válaszokkal még szebbé varázsoljuk ezt az amúgy is meseszép randikat. Ez ma reggel is így volt. Sajnos ma nagyon kevés üzit tudtam neki írni. Le fog merülni a telefonomról az összeg és tartogatnom kell amíg nem tudok újratölteni. De így is többet írtam a tervezettnél. Egyszerűen képtelenség megállni. Bennem tombol a szerelem és nem engedhetem ki annyiszor ahányszor csak akarom. Ez picit nyomasztó érzés. Viszont az vígasztal hogy Életem érzi így is hogy mit érzek iránta. Szerelmes vagyok Belé!!! :B

Nagyon kellemes estét kívánok mindenkinek!

(#48) álomvilág


álomvilág
(csendes tag)

Kellemes estét!

Nekem mindenképpen az van. :B
Tulajdonképpen ma reggel már kellemesen indult a napom. Ahhoz képest hogy éjjel nem sokat aludtam mégis gyönyörű volt a reggel. Igen, igen! Beszéltünk Életemmel. Nem is keveset. Sikerült 1,5 órát együtt lennünk. Még mindig akadtak pillanatok a randiról. És úgy idéztük fel mintha csak órák teltek volna el a randi óta. Még ott öleljük egymást és nem szabadulunk a helytől. Még tegnap este is tudtunk beszélni pár szót. De az tényleg csak pár szó volt. Sajnos részemről szomorkás lett a vége mert Életem felvetett egy lehetőséget hogy talán a jövő hét szerdán is találkozhatnánk. De nekem olyan dolgom van ami halaszthatatlan. Ráadásul picinyamival kapcsolatos. Sajnos túlságosan vágyom arra hogy újra együtt legyünk így nehezen tudom feldolgozni hogy miattam marad el randi. És nekem már most is hiányzik hiába találkoztunk tegnap előtt. Az már ezer éve volt! :U Reggelre picit túltettem magam azon hogy akkor mégsem talizunk. Ma viszont megint beteg lett a gyerek így lehet mégis tolódik a szerdai ügy. Most beszéltünk Életemmel és felvetette hogy ha úgy alakul akkor én dönthetek a randi sorsáról. Nem is tudom minek örülnék jobban. Egy részről szeretném lezárni végre picinyaminál a beteges korszakot. Ha minden igaz ezzel a beavatkozással végre elindulnánk az egészségesebb élet felé. Viszont őrülten akarom Életemet. Meglátjuk mit hoz a sors. Az esetek 98%-ában a legjobbat nyújtja nekünk. Reménykedem benne hogy ez most sem lesz másképp. Nagyon nehéz hét elé nézek. Illetve nézünk a gyermekemmel. Inkább őt sajnálom mint én magamat. Mit fog számítani hogy napokig nem fogok aludni. Az a fontos hogy vele minden rendben legyen és érezze ott vagyunk mellette a nehéz pillanatokan is. Nekem mindketten egyformán fontosak de vanak pillanatok amikor az egyik több szeretetet és gondoskodást igényel. Én meg is teszem nekik szívből. A legféltettebb kincseim! Nem hagyom hogy bármelyiküknek is baja essen.
Ha minden igaz ma még pár percet tudunk beszélni. Ha mégsem így lenne én akkor is elégedett vagyok a mai nappal. Életem bearanyozta nekem ezt a napot és semmi vagy senki nem tudja elvenni tőlem!

Nagyon kellemes és szép hétvégét mindenkinek!

(#49) álomvilág


álomvilág
(csendes tag)

Nagyon hosszú hétvégét tudhatok magam mögött. Szombaton este tudtunk picit beszélni és gyakorlatilag ennyi volt a lehetőség a két nap alatt. Én dolgoztam és többnyire aludtam. Nagyon fáradt vagyok. Kicsit most ki is merültem.
Pénteken csodálatos napot töltöttünk el. Igaz csak így a távolból de aznap többször is beszéltünk. Én szombaton még tudtam leveleket írni de tegnap szinte a nullával volt egyenlő a teljesítményem. Ilyenkor estére ingerült leszek és mardos a bűntudat. Életem ellátott mindenféle fincsi csemegével. Imádom az aprócska levélkéit amiből csak úgy árad a szerelem. Egy-egy mondatok de mégis akkora örömöt okoz a szívemnek. Tegnap este és ma reggel viszont nagyon gyönyörű meglepit kaptam tőle. Régóta nem kaptam hosszabb és érzékenyebb leveleket. Igazából én ezért soha nem neheztelek rá hiszen tudom hogy nagyon fáradt amikor géphez ül és alkalma sem nagyon van arra hogy hosszabban írjon. De most volt és amikor reggel megpillantottam őket háááát a meghatottságtól alig tudtam megszólalni. Szinte egyszerre jelentkeztünk be reggel és én ilyenkor olvasgatom az előző esti és aznap reggeli leveleket. Elolvadtam a gyönyörűségtől. Káprázatosan szép levelek voltak!!! Csak ültem meghatódva és fülig ért a szám a csodától. Már hiányzott hogy beszélni tudjak hozzá. Többnyire a munkámról beszéltem. Érdekes hogy vannak dolgok a munkahelyen amit kizárólag Életemnek tudok elmesélni mert itthon párom félreértené. Életemnek viszont szívesen mesélem mert Ő érti igazán mit szeretnék kifejezni. Állítása szerint jókat mosolyog ezeken aminek nagyon örülök. Bízik bennem és a szívét biztonságban érzi. Akárcsak én az enyémet nála! ÓÓÓ én annyira de annyira szerelmes vagyok belé!
Sajnos nem tudom hogy mikor tudunk beszélni legközelebb mert ezen a héten fontos dolgok akadnak. Ez nem jelenti azt hogy Ő nem lenne fontos!
Hogy mi is fog történni erről majd később beszélek. Remélem minden rendben lesz picinyamival...

További kellemes napot nektek!

(#50) álomvilág


álomvilág
(csendes tag)

Nagyon nehéz nap volt a mai. Életem tartotta bennem a lelket. Tegnap este nyugodtan hajtottam álomra a fejem mert beszélhettünk. És milyen jó is volt!!! Szükségem volt a bátorítására. Vagyis lehet inkább a nyugalomra ami árad belőle. Tegnap lélekben készülődtem a mai napra. Annyira nem is izgultam de ahogy reggel felkeltem akkor hasított belém hogy ajjaj ma mi is fog történni. Ma olyan szörnyű érzésekben és látványban volt részem amit senkinek nem kívánok. Gyermekem egészségéről szólt a mai nap és nagyon nehéz volt tartanom magam. Én nem is tudom hogy bírtam volna lelkileg ha Életem nem támogat. Természetesen Életemért is aggódtam hiszen olyan áldozatot hozott értünk ami nagyon megható volt. Én kértem hogy ne tegye de nem hallgatott rám. Elképesztő zavarba hozott azzal amit értünk megtett. És ha jól értelmeztem következményekkel is járt. Most az Ő egészsége miatt is nagyon aggódom. Már most érzem hogy komoly bűntudat lesz bennem ha valami baja lesz.
A mai napról kicsit később beszélnék. Kicsit tisztulnia kell bennem az eseményeknek. Fel kell dolgoznom a mai napot és egyenlőre ez még nem megy. Voltak pillanatok amikor úgy éreztem hogy kiszakítanak belőlem egy darabot. Fájdalmas pillanatokat éltem meg. Éreztem Életemen is hogy komolyan aggódik picinyamiért. Mindig Életemnek számoltam be először az eseményekről.
Köszönöm hogy segítettél nekünk azzal hogy Veled lehettünk!
Ha minden igaz reggel tudunk beszélni. Remélem Ő is jól van. Nem szereti ha aggódom érte de nem tud ellene tenni. Ugyanis az én szerelmes szívem félti és óvja ŐT!

Szép álmokat mindenkinek!

Copyright © 2000-2019 PROHARDVER Informatikai Kft.