Hirdetés
- Akciókamerák
- Elkezdte felszámolni a GPU-s PhysX támogatását az NVIDIA
- Milyen belső merevlemezt vegyek?
- Autós kamerák
- Milyen videókártyát?
- Projektor topic
- AMD K6-III, és minden ami RETRO - Oldschool tuning
- Milyen billentyűzetet vegyek?
- Házimozi haladó szinten
- AMD Ryzen 9 / 7 / 5 9***(X) "Zen 5" (AM5)
Új hozzászólás Aktív témák
-
válasz
pusszycat
#46
üzenetére
Szoktam beszélgetni lányokkal, de ez nem oldja meg azt, hogy nem tudom, hogy pl. melyiknek tetszek és hogy melyik szeretne párkapcsolatot. Ha randira hívok egy lányt, akkor az sem oldja meg a problémát, mert nem tudom, hogy akar-e és ha mondjuk akar, akkor mikor akar például csókolózni. Szavakkal nem szokták közölni, hogy most szeretnének csókolózni és így nem tudom, hogy mikor mit akar. A jelzésesdi nálam nem működik, mert hiába jelezget a lány, nem tudok róla. Jó, látom azt, hogy a lány mit csinál, de ez nem ér semmit: amikor csókolózást kezdeményezett nálam a lány (aki akkor még nem volt a barátnőm), akkor nem tudtam róla, hogy ő csókolózni akar; szóval ha nem kezdeményezett volna, akkor most is ott tartanék, mint azelőtt: nem lett volna soha párkapcsolatom, szóval a soha nem csókolóztam/szexeltem dolog lenne. Mivel a lány bár szavakkal nem közölte, hogy mikor mit akar, de a szabályom ismerte és akkor amit már kezdeményezett, akkor azt én is kezdeményezhettem nála és ha szólt, hogy nem akarja azt csinálni, akkor el kellett mondania, hogy miért nem és akkor ezt megbeszéltem vele. A megbeszélés attól függött hogy mi volt az indoka a nem akarja csinálnira: például amikor először szexeltünk, akkor utána elmondtam neki, hogy közben fájt a fejem, hányingerem volt, egyéb dolog és akkor azt mondta, hogyha tudta volna, akkor nem szexelt volna velem. Erre mondtam neki, hogy akkor soha semmit nem csinálhatnék: például ma GTA-ztam, de attól még közben fájt a fejem, hányingerem volt, fáradt voltam; jó, ez most is megvan, pedig most neked válaszolok. Szóval én nem örülnék annak, ha egy lány azért nem akarna velem valamit csinálni, merthogy nekem pl. fáj a fejem és hogy akkor inkább ne csináljunk semmit. Ja és végül az lett, hogy inkább a jól vagyok szöveget mondtam neki és így akkor nem tudta, hogy éppen mennyire vagyok szarul: ezzel megoldottam, hogy ne tudjon arra hivatkozni, hogy miattam nem akarja csinálni.
-
válasz
pusszycat
#44
üzenetére
Tudok róla, hogy nem látszik az, hogy agykárosodott vagyok. Gyerekkorom óta abba a problémába ütközök, hogy az emberek az alapján várják el tőlem a dolgokat, hogy ránézésre milyennek gondolnak. Például ott van a szorzótábla esete: anyu elvert sokszor, mert nem tudtam a szorzótáblát és először jött a kiabálás, hogy nemigaz, hogy nem tudod megjegyezni, én már kívülről tudom és ha nem mondod jól, akkor jön a fakanál és elverlek. Na szóval végül elvert, mert nem tudtam: ez az emlék a nyári időszakhoz kötődik, mert alsóban megkérte a matektanárnő, hogy tanítsa meg nekem anyu a szorzótáblát, hogy ne a kezemen számoljam ki, hanem fejből tudjam.
· Anyu alsóban veréssel próbálta megoldani, hogy tudjam a tananyagot matek/magyar és egyéb tantárgynál. Felsőben szerintem már rájött arra, hogy veréssel sem lehet megoldani azt, hogy tudjam a tananyagot és így utoljára szerintem 11 évesen vert el, mert 12 éves koromból csak annyi van meg, hogy féltem, hogy el fog verni, de mégsem vert el. Szóval 4.-ben még volt elverés fakanállal/vesszővel, de 5.-ben már nem volt.
Az volt a matektanár gondja alsóban, hogy miért a kezemen számolom ki a szorzást: a szorzásnál összeadtam, az osztásnál kivontam. Végül úgy tudtam megoldani az elverés problémáját, hogy bár nem tudom fejből, de akkor fejben kiszámolom (összeadom vagy kivonom) a szorzást/osztást: persze ezeknél is ott van az, hogy nem mindig jól adom össze/vonom ki a számokat. Ezért ha nem akarok hibázni, akkor számológépen (mobiltelefon, laptop szoftver) kiszámolom. A százalékszámításnál pedig 100-ra szétszedem a számokat és akkor utána összeadom őket vagy kivonom őket, de ott is inkább számológépet használok. A gond alsóban az volt, hogy nem lehetett számológépet használni. Ja és középiskolában meg a matektanárnő nem engedte a függvénytáblázatot használni, hanem azt akarta, hogy fejből tudja mindenki: fejből nem tudtam megfelelően, de a könyv használatával meg tudtam oldani a feladatokat. Szóval így középiskolában az volt, hogy én és az osztálytársaim tudtuk, hogy majd érettséginél lehet használni a függvénytáblázatot, de dolgozatoknál nem lehetett használni, mert nem engedte a tanárnő. Amúgy a matektanárnő mondta nekünk, hogy nála dolgozatnál nem lehet használni a függvénytáblázatot, de majd ha érettségizni fogunk, akkor ott majd lehet használni: szóval 9.-től szarban voltam a függvénytáblázat megjegyzésének problémája miatt. 10.-ben pedig odáig jutottam, hogy az igazgatónő szólt, hogy válasszak: megbukok 10.-ben és újra 10.-es leszek vagy lemegyek a szakmunkásba 11.-be. Ekkor a szakiskolás leszek dolgot választottam, mert tudtam, hogy nem azért nem tudom a tananyagot, mert nem tanulom meg, hanem azért, mert kevés dologra emlékszem belőle. Szakközépiskolába is úgy kerültem be, hogy nem kellett tesztet írnom és a jegyeim alapján sok gyereket megelőztem. Ha bárki megnézi a bizonyítványom, akkor abban nem az látszik szerintem, hogy tanulási problémám van, de ez a naplóhamisítás miatt van. 5.-ben számítástechnikából meg kellett volna buknom: ezt azért tudom, mert az osztályfőnök szólt, hogy félévkor meg fogok bukni. Végül megoldották, hogy ne bukjak meg belőle (ugyanúgy mint a többi tantárgynál is megoldották). Alsóban az 1-esek miatt folyton sírtam: amikor megláttam, hogy egyes lett a dolgozatom, akkor sírtam, mert megtanultam a tananyagot és így a belerakott idő tök felesleges volt. Igazából tanulás helyett játszottam volna, de anyu 1.-től kezdve azt csinálta, hogy előbb a tanulás és utána a játék és így a tanulás miatt kevés időm volt játszani*1*. 12 évesen is még sírtam az 1-esek miatt: ez az 1-esek miatt sírás alsóban-felsőben volt, középiskolában már nem sírtam, de akkor is tök szar volt az 1-es, csak 9.-re sikerült felülírnom a ne sírjak az egyes miatt dolgot. Szerintem felsőben kezdtem rájönni, hogy ciki sírni az 1-esek miatt és akkor megpróbáltam megoldani, hogy ne sírjak miattuk, de ez több évbe telt. 19 évesen is tök szar volt az 1-es, de a szakiskolában sem buktattak meg. Szóval a tanároknak alsóban anyu mondta, hogy megtanította a tananyagot; felsőben/középiskolában már én mondtam, hogy megtanultam a tananyagot: a tananyag megtanulási módszerét elmondtam a tanároknak és akkor megkérdeztem tőlük, hogy hogyan kellene megtanulni, hogy tudjam; végül semelyik tanár nem tudott olyan módszert mondani, amivel meg tudtam volna tanulni megfelelően a tananyagot (úgy, hogy rendesen tudjam). A gépírás tanításánál (9-10. osztály) a tanárnő jött azzal, hogy nem teljesítem a 2-es szinthez szükséges elvásást: ez valami olyasmi, hogy meg volt határozva, hogy mi kell a 2-eshez és azt nem tudtam teljesíteni. Végül a tanárnő megoldotta úgy, hogy nem a tantervi követelmény alapján osztályozott és így nem buktam meg gépírásból. Más tantárgyaknál volt a szóban felelés, írásban 1-es, szóban más jegy (szóban sem tudtam fejből megfelelően, de akkor nem volt arra bizonyíték, hogy mit mondtam), könyvből másolhatok, tanár megmondja a jó választ és azt írom be a dolgozatba. Ja és olyan is volt, hogy bármit csinálhatok dolgozatírásnál, csak csendben csináljam és akkor ott szintén nem 1-es lett beírva.
*1*Szerintem már felsőben magamtól csináltam azt, hogy előbb tanulás és utána játék: középiskolában már teljesen ráálltam arra, hogy előbb a tanulás és utána a játék. Szóval így legnagyobb időm a tanulással ment el és a játék az kevés volt (az időhiány miatt).Az amit írsz, hogy nem ismered fel az embereket, az nekem is van: én még a szüleim/testvéreim felismerésének gondjával is rendelkezek. Szóval simán előfordulhat olyan, hogy nem ismerem fel az ismerőseim, de olyan is van, hogy szarul azonosítok be valakit: azt gondolom, hogy ő az, akit ismerek/aki ismer. Például amikor a buszon köszöntem egy embernek és nem köszönt vissza, ekkor az volt a gond, hogy azt hittem, hogy ő az középiskolai irodalomtanárnő: amikor nem köszönt, akkor gondolkoztam, hogy mi a gond és akkor eszembe jutott, hogy akkor mégsem lehet az, akinek hittem, mert közben beugrott, hogy már meghalt (voltam a temetésén az osztálytársaimmal). Ja és még ott van a legszarabb esemény ezek közül, amikor volt barátnőm és akkor őt sem sikerült beazonosítanom: neki úgy köszöntem, mint más lányoknak. A lány csókolózni akart, de nem tudtam beazonosítani és ezért nem csókolóztam vele: gyerekkorom óta megvan a terv, hogy mit kell csinálni, ha egy lány csókolózni akar, de van barátnőm és akkor hogyan kell megoldani a problémát*1*. Ekkor a lány problémázott, hogy miért nem ismertem fel és akkor mindenféle tippet mondtam, de nem jött be (megkérdezte, hogy mit változtatott magán). Végül szakított velem a lány (ő volt az első és eddig az utolsó lány, aki a barátnőm volt). Amúgy barátnőt is csak úgy tudok találni, ha a lány kezdeményez nálam, mert nem tudom a jelzéseket megfelelően értelmezni (nem tudom, hogy a lány mikor mit akar csinálni): amikor volt barátnőm, akkor a lány kezdeményezte a párkapcsolathoz tartozó dolgokat. Az volt akkor és most is ez a szabály (erről tudott a lány, mert ezt nem szoktam titkolni), hogy amit a lány kezdeményez nálam, azt én is kezdeményezhetem nála és ha nem szeretné, akkor szólnia kell. A lány amikor csókolózást kezdeményezett, akkor a hegyen megkérdeztem tőle, hogy szeretne-e a barátnőm lenni*2* és akkor így lett 23 évesen barátnőm: 24 évesen pedig szakított velem (kb. 2 hónap párkapcsolat volt a barátnővé válástól a szakításig).
*1*Gyerekkoromban nem volt barátnőm, csak a terv volt meg.
*2*A buszmegállóban kezdeményezte a lány a csókolózást és a hegyre menés közben sokszor kezdeményeztem nála és akkor ott a hegyen megkérdeztem és végül igent mondott.[ Szerkesztve ]
-
Nekem meg olyanom van, hogy akit ritkán látok nehezen ugrik be és nem köszönök neki, és panaszkodnak. Nem ugrott be a képed na. De ha van mellette még valami ami hozzá kapcsolható akkor egyből beugrik. Pl. egy tárgy, egy autó, egy személy egy ruha...Ezt arcvakságnak hívják egyébként. Vagy csak nem figyelem az emberek képét folyamatosan, egy boltban én a polcokat nézzem nem azt ki mászkál körülöttem.
Így már értem amit írtál, de semmilyen károsodásra nem lehet következtetni pl. helyesen írsz, nem összevissza meg hasonlok. -
válasz
pusszycat
#42
üzenetére
A mit tud tenni a 6 hetes babával kérdésre röviden a fékezés nélkül elgázolni dolog a válasz.
Nálam az volt, hogy emberek mentek át a zebrán szabályosan és a rendőr alezredes alkoholtartalmú italt ivott és beült az autóba vezetni. Amikor az emberek átmentek szabályosan a zebrán gyalog, akkor a rendőr alezredes nem állt meg a zebra előtt, hanem átment rajta az autójával. Ezért fékezés nélkül több mint 50 km/h sebességgel menve átment az autóval és elgázolta a keresztapám, én ekkor a keresztapám kezében voltam (apu a keresztapám előtt volt már, anyu pedig a keresztapám után volt még; ezért a szüleimet nem ütötte el). Amikor az esemény történt akkor 10 méter repülés után belecsapódtam az aszfaltba és kétoldali darabos koponyatörést és agyzúzódást szenvedtem el. A keresztapám a helyszínen meghalt, mert a mentősök nem tudtak rajta segíteni: az orrából, szájából, füléből folyt a vér. A rendőrség szerint meghaltam (másnap a csecsemő belehalt sérüléseibe) és le lett jelentve a halálom, mert az orvos (házi gyerekorvos) beírta, hogy a rendőrség szerint mi van és azt is, hogy a Városi Tanács Anyakönyvi Hivatalába is a csecsemő halálát jelentették be (ez a csecsemő én voltam akkor).
Nekem végül annyi lett a bajom, hogy 100%-os munkaképesség csökkenésem van 6 hetes koromtól kezdve a baleset miatt: 6 hetes koromtól kezdve agykárosodott vagyok. Ja meg ezért nincs szakmám, érettségim, diplomám; pontosabban a tananyagra probléma emlékezni megfelelően: még a szorzótáblát sem tudom fejből (ennek ellenére nem buktattak meg soha; röviden naplóhamisítás történt). Például a 8 X 8 = 48 jut eszembe szorzásnál, de a verseket sem tudtam jól fejből (túl kevés részre emlékeztem belőlük); szóval már alsóban meg kellett volna buknom, de a szüleim elintézték, hogy ne bukjak meg. -
válasz
pusszycat
#40
üzenetére
Nem milliárdosak a szüleim, hanem a magyar állam fizet nekem pénzt gyerekkorom óta és életem végéig fizetnie kell, mert 6 hetes koromban a magyar államnak dolgozó rendőr alezredes bűncselekményt követett el ellenem. Nekem gyerekkoromban volt autóm*1*, de jogsim soha nem volt (ha akarnék jogsit, akkor sem kaphatnék). Mondjuk gyerekként még azt gondoltam, hogy majd lesz felnőttként jogsim, de ez nem akarat kérdése. Hiába vagyok gyerekkoromtól milliomos, de ez nem elég a jogsi megszerzéséhez: vehetek autót, vagy bármit ha van rá elég pénzem, de jogsit venni az bűncselekmény lenne és ezért nincs jogsim.
*1*Most nem a játékautóimra gondolok, hanem arra, amivel lehet az utcán közlekedni és jogsi kell a vezetéséhez. -
válasz
pusszycat
#37
üzenetére
Én gyerekként a vékony, sovány kategóriában voltam: például 10 évesen 146 cm és 25 kg voltam (ez az adat a 3.-os matek füzetben van). (8 évesen kezdtem az 1. osztályt és ezért voltam 10 évesen 3.-os.) Mondjuk 10 évesen még futkároztam, bicikliztem és nem egész nap az ágyban feküdtem.
Konzerv kajákat eszek és egész nap fekszem az ágyban és a laptopomon olvasok (például informatikai, telekommunikációs, világgazdasági híreket), játszok, filmet nézek, zenét hallgatok, ilyesmi. 0 nap munkaviszonyom van és ezért nem kell dolgoznom (nincs munkahelyi stressz). -
Már hetedikben is 80 kg. voltam, pedig az nem most volt. De voltam 73 kg is mikor futni jártam egy időben. Nem tudom te mit művelsz magaddal.
Most mikor egy összecsukható telefon is 8 mm körül van (na nem a samsung) akkor nem kérek sokat, hogy 6-7 mm telefonom legyen.
Most mondanám, h nőkben is a kecsesebbeket kedvelem, mert praktikusak, könnyű őket tenni, venni, forgatni.
-
#34
Juhaszatti
addikt
Predatorr
#33
Juhaszatti
addikt
válasz
Predatorr
#33
üzenetére
Sokan azt az akkuidőt is kevésnek tartják manapság, ha a telefon tud 5-6 óra kijelzőidőt. Ez azt jelenti, hogy minden nap 5-6 órát tartják a kezükben legalább, de inkább többet. Ekkora időtávban 20-30g-nak is komoly jelentősége van.
Gondolom a bevásárlást nem szoktad minden nap 5 órán keresztül a kezedben tartani. Ha mégis, akkor mea culpa. -
válasz
janeszgol
#30
üzenetére
Nekem nem is a fogással van bajom, hanem a súllyal, meg a vékony telefon eye candy, jó ránézni, futurisztikus, szivdöglesztő.
Ez az esztétikai része a dolognak, a másik amit már a saját bőrömön tapasztaltam, mikor egy 230 grammos + a tok, telefont a polieszter rövidnadrágomba tuszkoltam, egy borz alom volt a sétálás, folyton magamra cibálás.
Fizikai fájdalmat érzek, ha vastag & nehéz telefont kell használjak valamilyen érthetetlen okból.
-
Épp ma olvastam, h a xiaomi , oppo , vivo is készül bejelenteni "thin" extrém vékony telefonokat, de még mielőtt olvastam volna erről már mosolyogtam rajta, h özönleni fognak az air, thin, slim telefonok.
Azt hiszem eljött az én időm. Ez olyan kb. mint a desktop vs laptopEgy vastag telefonra senki sem fogja azt mondani, h wow. Kompromisszum mentesen legalább is biztosan nem.
-
janeszgol
félisten
Akkor pontokban, kicsit szaknaival.
1, 20% és 80% között tartva kora estig kitart, akkor az jó. Innen is látszik, hogy intenzívebb hasznákattal is simán 1 napos az S23.
2, töltési sebesség. Ez valid. Lehetne több.
3, A watch 6 okosóra. A 7-10 napos cuccok meg okos karperecek. A kettő nem ua.
-
Decske
senior tag
Ez ki fog derülni. Valószínűleg ugyan annyi és egy generáció után kukázzák mint az s10e-t.
Szvsz, ha tényleg lenne valós piaci igény kis telefonokra, akkor az Apple sem tudta volna két generáció alatt telíteni a piacot és utána beszántani és sóval behinteni az egész mini szériát. -
Bossyy
tag
Nem a töltési szokásaim miatt csapnivaló az akkumulátor használhatósága, hanem azért, mert egyszerűen gyenge, kevés, csirke, vacak.
Nekem is volt S8 as (sőt a fiókban most is megvan) és az amúgy tovább bírta, mint az S 23.
Ha 100 százalékról indítom a napot, akkor is estefelé sokszor már rá kell tölteni. A 28/80 at csak azért írtam, hogy nem egy széthasznált akksiról van szó. Ráadásul legtöbbször vezeték mentesen töltöm.
Szerintem addig elégedett valaki a Samsung jelenlegi akksijaival amíg ki nem próbál egy min 5000- 5500 as akksival szerelt 100 - 120 wattal tölthető telefont.
Ehhez képest a kereaiak szerint az a helyes irány, hogy vékonyítani kell a telefont. Hát egészségükre :-)[ Szerkesztve ]
-
paatrick
őstag
6 éves az S8-asom, világ életében 100%-ra volt töltve. Semmi baja. Baromság ez a 20-80 közötti tartás, nem tudom ki találta ki anno. Kocsinál még talán van értelme de telefonnál semmi.
Főleg samsungok esetében ahol a lassú töltés miatt még csak túl nagy terhelést se kap az akksi.
[ Szerkesztve ]
-
#12
joey04
titán
Plazmacucci
#6
joey04
titán
válasz
Plazmacucci
#6
üzenetére
+1
-
#11
h4h01
senior tag
Plazmacucci
#6
h4h01
senior tag
válasz
Plazmacucci
#6
üzenetére
Egyetértünk! Eez, hogy egy használati tárgy funkcionalitására menjen rá a dizájn..ami itt abban ki is merül, hogy baromi vékony, az vakvágány! Ha csak nem raknak bele új típusú akksit, ami legalább 5000 mAh-es, és el tudják mondani, hogy nyeeh, mi ilyen fsza gyerekek vagyunk, akkor konkrétan semmi értelme ennek..
[ Szerkesztve ]
-
-
BatchMan
senior tag
Vajon hány ember szeretne vékonyabb telefont, és hányan kisebbet, mint én? S4 mini volt az utolsó használható ilyen darab. Kicsit ducibb nem zavarna.
Azóta úgy vagyok vele, hamár péklapát, legyen hozzá pálca. Innentől csak az a kérdés, hogy 22 vagy 23 vagy 24. A 25-ből már kimaradt a remote BT/akksi
. -
Bossyy
tag
Nem vékony telefont kellene gyártaniuk, hanem normális üzemidővel felszerelt telefonokat.
Az S 23 asom nincs másfél éves, szinte mindig 20 és 80 százalék között tartom a töltöttségét vigyázok rá, de a nyomorult 3900 as akkumulátor úgy merül, mint a nyeletlen balta.
Legtöbbször egy napot sem bír ki, kora este már rá kell tölteni. A második telefonként használt régi, 4 és fél éves Honor View 20 telefonom üzemideje kb a duplája.
A töltési sebességről már nem is beszélek, a régi Honor abban is megeszi reggelire a az S 23 at.
A Watch 6 ommal sem tudok berendezkedni két napos töltési időre, az is baltához hasonlóan merül, miközben a kínaiak gyártják a hetente -10 naponta töltendő óráikat.
Mit akar a Samsung ezzel a vékony telfonjával vajon, jár hozzá alapból majd egy Powerbank amit fixen a hátlapra kell kattintani?[ Szerkesztve ]
-
#6
Plazmacucci
félisten
Ez valami olyan mellékvágány lesz mint a torzszülött galaxy alpha.
-
#5
zzola
titán
Juhaszatti
#4
zzola
titán
válasz
Juhaszatti
#4
üzenetére
Nagyon nem kapkodnak azzal új akkumulátor technológiával. 4-5 éve egyhelyben toporgás van, 25-45W-os töltés a csúcskategóriában (amióta tömegesen kigyulladtak a mobiljaik akkumulátora). A gagyibb gyártók már rég elhúztak, a Samsung csak a kondenzcsíkot láthatja.
[ Szerkesztve ]
-
#4
Juhaszatti
addikt
hdavid1
#3
Juhaszatti
addikt
Valószínűleg ezért fog a dél-koreai szilícium-szén akkutechnológiára építeni a Samsung is. Amin az SK Group is dolgozik, és hozzájuk tartozik a világ egyik legnagyobb akkugyártó vállalata is, többek között.
Meg pl az SK Hynix, ami a RAM-okról, SSD-kről lehet ismerős.
De simán lehet saját Samsung fejlesztés is majd, nagyon sokan dolgoznak ilyen és hasonló technológiákon világszerte.[ Szerkesztve ]
-
#2
LosBlancosRM
őstag
LosBlancosRM
őstag
Edge, ami nem edge, de legalább szinte tökéletes iPhone copy.
Hasizomról, persze. Nem.elég szálkás, h megakadjon.
Vastag és nehéz, ejh... 
Bevásárolni voltál valaha? 
![;]](http://cdn.rios.hu/dl/s/v1.gif)
Új hozzászólás Aktív témák
ma Megfogni nem lehetett, lefényképezni igen.
- GTA VI
- Akciókamerák
- Audi, Cupra, Seat, Skoda, Volkswagen topik
- Nagy "hülyétkapokazapróktól" topik
- Bemutatta az Apple az iPhone 16e-t
- Új design és okosabb AI: megjött a Galaxy S25 készülékcsalád
- Elkezdte felszámolni a GPU-s PhysX támogatását az NVIDIA
- Motorola Edge 50 Neo - az egyensúly gyengesége
- Mibe tegyem a megtakarításaimat?
- Milyen belső merevlemezt vegyek?
- További aktív témák...
