Hirdetés

Hozzászólok Aktív témák

  • UnA

    Korrektor

    Gratulálok.

    Ennek ellenére szerintem ez a 100 km már túlzás, és felesleges erőfeszítést ró a szervezetre, még akkor is, ha edzett vagy.

  • ncc1701

    addikt

    Nem piskóta! :)

    Kajára jobban kellene figyelned. A zselé hamar kipörög, ilyesmire nem alapoznék, próbálnék folyamatosan enni valami lassan felszívódó szénhidrátot.

    Én a balaton körbebicajozása alatt szoktam meginni 6-7 liter vizet. :) De az bruttó 10 óra alatt le van tudva.

    [ Szerkesztve ]

  • zoo8800

    addikt

    Gratulálok! :)
    Én a 40-es résztávon mentem eddig, nekem az is elég.

    "nagyon best buy vétel"

  • wetomi

    aktív tag

    LOGOUT blog

    (#1) UnA: Köszönöm! Értem, hogy mire gondolsz a fölösleges terhelés kapcsán, de szerintem ennyire nem rossz a helyzet. Vannak nehezebb túrák is az országban pl a Kazinczy 200.

    Még a Kevélyről csúszkáltunk le Csobánka felé, amikor a mögöttem lévők arról beszélgettek, hogy 2 közül melyik külföldi (valami cseh, és német) túra jobb? Az 1000 km-es csehen csak átlagosan napi ~70 km-t kell menni két héten keresztül és tudsz pihenni, míg az 1200 km-es német (?) versenyen pedig átlagosan ~85-öt. Aztán nagy röhögve abban maradtak, hogy az 1000 eurós nevezés miatt az 1200-as német jobb, ott 1 km-re számolva olcsóbb a túra. Az ilyen elcsípett beszélgetések azért adnak egy hangulatot a túrához.

    Amúgy meg honnan tudnám, hogy hol vannak a határaim, ha nem kezdem el keresni őket?

    (#2) ncc1701: Igen, ha legközelebb ilyen távra fanyalodnék, akkor az étkezést át kell gondolnom. Pénteken pihentem és alaposan betésztáztam. Van némi fölösleg is rajtam, tudtam hol raktározni az energiát :D

    A sima energiagél is gyorsan kipörög, az igaz. Éjszaka viszont nagyon éreztem, ahogy a gyümölcsös zselés cuccokat lapátoltam be magamba egyesével, hogy szinte órát lehetett volna állítani hozzájuk. 20-25 perc után, mintha nem is ettem volna. Amúgy finom, gyorsan felszívódik, szóval gyorsan ad energiát, de hosszútávra más is kell mellé. Most egyszerűen nagyobb falat alig csúszott le.

    (#3) zoo8800: A 40-es is bőven elég tud lenni, olyan egészséges kompromisszum. A Kevélyek, a Pilis és Kesztölc felett a Kétágú-hegy és a lefelé vezető oldal. Gyönyörű a kilátás ezekről a helyekről.

    [ Szerkesztve ]

  • Tothg86

    csendes tag

    Gratulálok és óriási respect érte! Köszönöm az írást, mindig csodálom az ilyen "extrém" túrázókat. Szuper, hogy részletesen leírtad az utat, főleg a fejben lévő történéseket.
    Én is túrázom, de nekem annyi a cél, hogy érezzük jól magunkat, illetve a szép csúcsok tudnak motiválni.
    Miért vállaltad a túrát? Jó érzés gondolom ha sikerül, erre is képes vagyok. Egy időben elég "hülye" dolgok kezdtek ösztönözni. Előttem szóló kollegához hasonlóan én is körbetekertem a Balatont, mondjuk nekem első alkalommal sikerült egyszerre, és persze szép a Balaton, de az igazi örömet az adta, hogy milyen ügyes voltam, újabb szint sikerült magamhoz képest. Hegycsúcsokkal is voltam így, persze gyönyörűek, de valahol mégis az volt a motivációm egyik fő alapja, hogy újabb és újabb, magasabb és magasabb csúcsok sikerültek. Kellett egy idő, mire rájöjjek, magamnak már rég bizonyítottam, másoknak meg nem akarok.

    Kicsit elkalandoztam, a motivációd érdekelne :)
    Gratula még egyszer!

  • wetomi

    aktív tag

    LOGOUT blog

    Mi volt a motiváció? Nehezen tudnám összefoglalni, inkább több különböző hatás eredője, amiből csak párat sorolnék fel:
    Én is akartam valami "őrültséget" csinálni, ha lehet ilyen csúnyán mondani.
    Az idén ez volt a 39 Kinizsi, szóval rajtam kívül már jó sokan megcsinálták. Ha nekik sikerült, nekem miért ne mehetne?
    Nagyon vonzanak a hosszútávú teljesítménytúrák. Futónak dagadt vagyok, de a túrázáshoz nem feltétlenül.
    Nagyon bíztam a fáradtság és az éjszakai monotonitás meditatív hatásában és bevált. Nagy élmény volt!

    Szóval sok minden közrejátszott az indulásban, de a határozott teljesítési vágy segített.

    És itt kiemelném a meditatív szót, amit a bejegyzés írása közben valahogy nem találtam. Most, hogy írtál beugrott. Tavaly júliusban tekertem én is a Balatonkört és annak kapcsán írtál az éjszakai tekerésedről és annak meditatív hatásáról pár szót. Akkor a fejembe vettem, hogy én is tekerek majd éjszaka a Balatonnál:

    Egy július végi péntek este munka után vonatra ültem és éjjel fél 12 körül elindultam Balatonvilágosról az északi partra. Zivatart mondtak éjszakára, ami 20 perc múlva meg is érkezett. Egészen Balatonfüredig áztam éjszaka és alig tudtam haladni. Kenese és Fűzfő között a zárt erdős szakaszon olyan volt, mintha egy alagútban haladnék, Mint a sci-fi filmek a fénysebesség feletti effektje. A fejlámpám megvilágította az esőcseppeket (mint a csillagokat) és azon kívül semmit nem láttam, csak a feketeséget. Szarrá áztam.

    Balatonfüredre érve már világosodott. Felmentem Sajkod felett a kilátóba, aztán Zánka, majd Monoszló irányába fel a Káli-medence felé. A hajnali nyugalomból lassan ébredt a környék, nem volt forgalom szinte még délelőtt sem. Végül Badacsonytördemicnél, 115 km körül döntöttem úgy, hogy nem megyek tovább. Közel 30 órája voltam már akkor ébren, úgyhogy a Szent György-hegy megkerülésével Tapolcán fejeztem be az utat valamikor kora délután.

    Ez is egy olyan helyzet volt, ami a hosszú távú ébrenlét és fizikai munka miatt teljesen más élménnyé formál. Itt is csak mentem és nem gondoltam semmi másra. És ez egy rettentő jó érzés, amikor az ember kiüríti a fejét és kikapcsol. Ezért szeretem a hosszútávú túrákat.

  • Tothg86

    csendes tag

    Meditatív, valóban nagyon jó szó. Sajnálom, hogy nem jött jól össze az a Balaton kör. Jó időben más lett volna. De látom most ez a Kinizsi jól sikerült.
    Nekem is szokott zene részlet járni a fejemben. Nagyon durva, néha órákon át ugyanaz, főleg monoton vagy nehéz szakaszokon. Viszont kétségkívül teljesen más lelki állapot, kiszakadsz időből, nagyon nyugtató és érdekes érzés.
    Ráadásul szuper dolog egy nagy út után azt érezni, hogy enyém a világ, ekkora utat megtettem és még jól is érzem magam. Addiktív :)

  • Kisgépkezelő

    aktív tag

    Én szerintem igazából a fejemben szóló zene miatt szoktam le a túrázásról. :D Pedig régen azért Ilyen 30-50km-es túrákra, teljesen jó voltam, mint mondjuk a Kinizsi Dorogig, a Mecsek 50, Téli Mátra meg ilyesmik. Ott a Mátrában van/volt valami éjszakai túra. Gyöngyösről indult és oda is ér vissza az összes kisebb nagyobb kör. Az nagy élmény volt. Ugyanazt a három gitárriffet hallgatni órákon át, viszont nagyon idegesítő.

    [ Szerkesztve ]

  • Tothg86

    csendes tag

    :DD Vicces ezt hallani másoktól is. Nem csak én vagyok kettyós ezek szerint. Amire nagyon emlékszem (hasonló téma), hogy ástam árkot építkezésnél a gázcsőnek, na ott már rettentő idegesítő volt, hogy ugyanaz a zene megy órák óta.
    Kéne erre valami tréninget csinálni, hogy lehet elérni, hogy legalább valami új riffet be lehessen rakni. Még az is lehet, hogy kereslet lenne rá, ráismernek a jelenségre tömegével a túrázók :DD

  • Kisgépkezelő

    aktív tag

    Magyarul dallamtapadásnak szokták hívni a jelenséget. Mindenféle figyelemelterelő gyakorlatot szoktak ajánlani ellene, de egy végtelen cserjésben állandó ritmusban baktatva, egy csapat szótlan ember közt nincs sokminden ami elterelné az ember figyelmét. Nyilván a legegyszerűbb másik riffeket kivülről bevinni, az un. "fülhallgató"-val, esetleg beszélgetést kezdeményezni valakivel. A legrosszabb amikor társaságban vagyok ezért nem érzem illendőnek bedugni a fülem, de már órák óta mindenki hallgat körülöttem mint a sír. :D

  • wetomi

    aktív tag

    LOGOUT blog

    Nálam este 8-ig 2-3 szöveg nélküli instrumentális zene járt a fejemben. Aztán gondolkoztam, hogy ideje lenne váltani és valahogy egy klasszikus Mennyország tourist ugrott be. Bő egy óráig annak a szövegét toltam magamban, fel is pörgetett, aztán visszatért az előző három a maradék időre :D

    Engem amúgy ez nem zavart, kifejezetten jól esett a monotonitás. Egy túrázó fogalmazta meg utólag nagyon jól azt, amit én is éreztem: Mentálisan jobban feltöltött, mint amennyire lefárasztott a túra.

  • Tothg86

    csendes tag

    Tényleg, ezek szerint dallamtapadásnak hívják, és még némi irodalma is van. Jól elkanyarodtunk, de érdekes egy jelenség, mert tényleg nagyon intenzív tud lenni egy túrán. Néha én barkóbázásra próbálom rávenni a társaságot, vagy a közelgő vacsorát szoktam ecsetelni. De egy jó beszélgetés a legjobb. Igazából elég hasonló egy csúcsmászós túra forgatókönyve így belegondolva, dehat tök jó ez így. A balatonkörön ketten tekertünk, pár holtpontot leszámítva ott buli volt, éneklés meg egyebek. Bár érdekes szófordulatok is be tudnak csípődni pár kilométerre :)

  • Fred23

    veterán

    Gratulálok, és sok kellemes emléket felidéztél bennem! Kisgyóni Nyolcast csináltam meg egyszer úgy, hogy az első 10 percben teljesen átázott a cipőm és a zoknim, és akkor még nem vittem magammal tartalék semmit se, kajám és vizem is minimális volt. Miután végeztem az 50 km-rel, úgy nézett ki a talpam, mint egy múmiának.

    Mostanában már nagyon ritkán túrázok gyalog, inkább a kerékpár, viszont a múltam még ad néha egy-egy szokatlan ötletet, például simán hazagyalogolok valahonnan, ha csak 20-30 km-ről van szó.

    [ Szerkesztve ]

Hozzászólok Aktív témák