Hirdetés
-
Toyota Corolla Touring Sport 2.0 teszt és az autóipar
lo Némi autóipari kitekintés után egy középkategóriás autót mutatok be, ami az észszerűség műhelyében készül.
-
Végre prezentálta a Snapdragon X szériát a Qualcomm
ph Az Elite és Plus sorozat az év második felében debütál az egyes notebookokban.
-
Megjelenési dátumot végre a Men of War II (PC)
gp Többszöri halasztás után végre megkapjuk a régóta várt folytatást.
Új hozzászólás Aktív témák
-
totron
addikt
Nem mindegy a miliő. Hiába több a pénz, ha sikítasz a munkatársaidtól, a mentalitástól, legyen az bármelyik terület, mert hát kinek mi jön be vagy épp mi fáj. De ez is csak egy preferencia részemről, lehet, hogy nálad meg bőven felülírja ezt is a monotonitástól való menekülés.
-
totron
addikt
válasz
vndlczndr
#22
üzenetére
Milyen kötésre és követelményrendszerre gondolsz?
A kérdés az, hogy a háttértudást, a rálátást, a te példáddal élve a tetszőleges nyelven való elboldogulást mennyire fizetik meg. Ha nem vagy számottevően/látványosan nem, akkor tulajdonképpen jogos a felsőoktatás nélkülözhetősége, akár
leszólása, más kérdés, hogy személy szerint nagyon nem értek vele egyet. Minek ölne a pályakezdő éveket és súlyos pénzeket, venne fel diákhitelt, ha amúgy a gyakorlat jobban tanítja, hamarabb, jobban honorálja? Áll-e egyenes arányosságban a magas fokú megértés szükségessége a kifizetett nettóval? Az optimalizáltságot nem ismerő korunk alkalmazásai talán meg is adják a választ, még ha szeretném remélni is az ellenkezőjét. -
totron
addikt
válasz
vndlczndr
#77
üzenetére
Az a baj, hogy hajszál választja el a "szivatás" tényleges szükségességét az alapból akár jellemhibás/tanulási moráljában pocsék diák helyrerakásához, helyes való irányba állításához és a már többetek által ecsetelt, hibás metódus átadását, amiből magába építi mindazt, amit később a munka világában utálunk, teljes joggal. Valahol ott kezdődik talán a probléma, hogy nem kellene menőnek érezni általánosban sem, hogy de jól abszolváltuk a számonkérést, hiszen megírása után nem maradt meg belőle semmi*. Falra mászok ettől a mentalitástól. A baj az, hogy kollektíve van jelen és a birkaösztön belesodorja a jobb sorsra érdemeseket is ebbe. Az ebből kiindult állapotra adott kontra figyelhető meg később, az rákövetkező intézményekben. Szerencsétlenebb esetben az oktató e jogos vagy "jogos" kontra mögé bújva éli ki és kamatoztatja jellemhibáit/embertelenségét, visszaböfögve egyben ugyanazokat, amiket ő is megkapott, bezárul a kör.
Múlt, háttér, személyiségtípus, ezek mindegyike más eljárást, "elbánást" igényel, egyiket bénítja a teher, a másikat spanolja, miben áll az igazság? Miért és hogyan érdemes küzdeni? Mikor kell küzdeni és mikor okosan hajladozni, mint nyárfák a szélben? Feladjuk-e magunkat az ilyen fajta okossággal? Látható, hogy az iskolák csak egy részét tudják megadni ezeknek a válaszoknak, kell az önismeret, egy kiérlelt személyiség hozzá, amiknek alapját viszont részint?/jórészt? az oktatás tudja/tudná helyes mederben tálalni. A szülőpárosnak nem mindig van energiája a megélhetés mellett átvenni az odabent történteket vagy adott esetben ellentartani azoknak.*Az is örök vita tárgya, hogy hány ponton volna szükséges megnyirbálni a nemzeti alaptantervet, mondván szükségtelen elemekkel terhelik a kölköt. Van benne igazság, de akik erre imádnak cuppanni érvként, azok ha rajtuk múlna, rendre semmit nem tanulnának, maradnának a 8 éveseknek szánt videojátékok szintjén. Kell a diverz "haszontalanság"-összesség a fejlődő agynak, különben nem bukik ki érdeklődés, nem alakul logika vagy alapműveltség. Az más kérdés, hogy kinek milyen miliő jut osztálytársak és tanárok szintjén és hogy ebből az egészből mit ért meg, mekkora sikerélménnyel társul az egész folyamat, ami egyben mélyen vésődő gyerekkori élményfolyam is, így alapvetéseiben is meghatározó későbbi, felnőtt énjére nézve.
A feleslegesség hangoztatása mellé szokott társulni még egy számomra legalább ugyanannyira ellenszenves elgondolás, ami pedig a "majd a nagybetűs élet egy huszárvágással megoldja a gondjaimat, kihúz az oktatás rögös csávájából, nem kell nekem tanulni". Mondanom sem kell, hogy számos esetben igazuk is van: megházasodik, haver beviszi a céghez, boldogul tulajdonképpen. Nem mindenkinek a diploma vagy vagy értelmiségi éra van megírva, ennek ellenére csak azt gondolom, kevesebb szar zúdulna a nyakunkba a mindennapokban, ha nagyobb hatékonysággal sikerülne kultúrát, EQ-t vinni az alakítandó személyiségekbe és amire igen, az oktatás hivatott, hiszen a hozott anyagban nem bízhatunk, az csak úgy van, elvan, a maga önigazoló, 8 éves szintjén, ez az alap.k-bali nem tudom hogy értette a szarvletörést, de nagyon nem hangzott jól. Kibontakoztatásra kell törekedni az egyén szintjén, nem lenyesésre, letörésre. Hihetetlen mélységekben része az okításnak már az elejétől kezdve a letörés, erre tesz rá még az alacsony érzelmi intelligencián alapuló, jómagyar prolikultúra, miszerint húzzuk vissza azt, akinél bármi esély felmerül arra, hogy több legyen nálunk, ezt birkaként lemásolja a többi is, kész is a kollektív "csoda". A tanerő meg belehelyezkedik ugyanebbe. Lehet, hogy hozódnak a számok letöréssel is, de a belül alapjaiban más világok keletkeznek ember, mint ember és magánszemély, ember, mint munkavégző és munkakultúra/munkahely terén. Ha nincs kitekintése az embernek pl. más országba kiErasmusolva magát vagy egy még ki nem égett óraadó személyében, fel sem tűnik, hogy ez így nincs jól, nagyon nincs. Hiszen egy komplett rendszer veszi körbe, akár az első pillanattól az utolsóig ha nem jó a lapjárás, ugyanabban az elcseszett szellemben.
Egy ping-pong folyamatot látok, ami szarral kompenzál szart és szerencsésnek, meg eszesnek kell lenni ahhoz, hogy ne zilálja szét egyik állomás sem sem az elhivatottságot, érdeklődést, a gyermeki elánnal való hozzáállást a területhez, az élethez a tanulóban.
-
totron
addikt
A minőségi oktatás folytonosságát nehéz biztosítani. Volt, hogy 1 évad alatt 3 osztályfőnök jutott. Rengeteget számít a jó tanár, egy megszerettetheti a területét egy életre, ugyanígy meg is utáltathatja, s fel sem tűnik talán a szülőnek, a gyereknek, hogy amúgy ő abban jó is lenne, szeretné is, csak hát a kapcsolódás nem sikerült jól, mondjuk így.
(#82) Hi!King, az interaktivitást pártolom én is, ugyanakkor aki hivatásszerűen űzi az okítást, azt mondja, több energiát kíván, így ez egyfajta prémium állapot lehet csak, nem a közoktatásban kamatoztatható. Meg aztán partner is kell az ilyenhez, ahogy dolon75 is rávilágított, valaki mindig ki fog esni, s általában a többség nem vevő erre, így ami alapjáraton x+2 energiát kívánt volna, az össznépi érdektelenség/elutasítás esetén x+22-vel járna, ami meg kinek kell. Ezen a ponton beszúrható az örökbecsű kérdés, vagyis hogy hanyadrészt tükrözi a közreadó tehetségét, elhivatottságát a szakmában az érdeklődés felkeltésének sikeressége. Nincs rossz gyerek, csak rossz tanár? Vagy fordítva? Persze a gyakorlat nem ezekről a végállásokról szól, de nem mindegy mi a fejekben a sorvezető, ami nehéz pillanatokban gellert ad, kitartást hoz.
Az ilyen fajta sikertelenség meg könnyen felkorbácsolja az egót, spirálba küldve tanítót és tanulót, a tanár egyre jobban elvárja az elismerést emberileg, szakmailag, de egyre inkább a sokat markol, keveset fog elve fut csak. Ez pl. gyakran megjelenik úgy a gyerek felé, hogy márpedig az én tárgyamat szeresd, arra készülj a legtöbbet, mi az, hogy vannak más tárgyak, mi az, hogy be kell osztani az energiáidat, az időd. Ez pedig nyilván röhej.
Új hozzászólás Aktív témák
it Egyrészt megtörni látszik az IT-szakok iránti növekvő érdeklődés évtizedes trendje, másrészt továbbra is nagyon magas a lemorzsolódás és az elvándorlás, a tanári szakokra pedig egyre kevesebben végeznek – derül ki az IVSZ szakértői által készített elemzésből.
