Hirdetés

Új hozzászólás Aktív témák

  • #65675776

    törölt tag

    válasz bteebi #16 üzenetére

    Mármint miben van benne? Abban, hogy 2,2GHz felett kezdett versenyképes lenni? Abban alapvetően az van benne, hogy a NetBurst arra lett tervezve, hogy magas órajelen legyen jó a teljesítménye (speed runner). Elvégre az intel 10GHz-ig tervezte elvinni. Ehhez képest érdemben csak a harmadát sikerült elérni, ér már ott is kazánkovács kellett a gép építéséhez, nem informatikus. OK, volt 3,8GHz-es példány is, de ritka volt, mint a fehér holló. És elméleti szinten 4 GHz-es is, de arról még az intel oldalán is csak kb egy lábjegyzet van, annyira tömegtermék volt.

    A ,18 -> 0,13 mikronos váltás pont azért is volt nélkülözhetetlen, mert a nagyon fejlett intel gyártástechnológiával nem lehetett 0,18-on 2 GHz felé vinni szegény procit. Ott meg még az SDR SDRAM-mal körített Athlon-ok is simán jobbak voltak, ahogy a Tualatinok is. Utóbbiaknak ehhez persze 1,2-1,4 GHz is elég volt és fele- / harmadannyi energia. Szóval kényszer volt ott bőven. Ahogy 3 GHz környékén már a 0,13 is elfogyott, kénytelenek voltak az intel valahavolt legjobb gyártástechnológiáját, a 90nm-t bevetni. Annyira jó volt a gyártástechnológia, hogy nem is ment sokkal fentebb az órajel. Ellenben a fogyasztás! Mire kijött a Cedar Mill és a 65nm, addigra meg már senki sem vette komolyan az egészet. Meg ugye addigra teljesen versenyképtelenné vált a NetBurst.

    Az L2 cache növelése meg azért (is) volt fontos, mert ha az kicsi volt, akkor a NetBurst finoman fogalmazva gyík teljesítményt mutatott fel (lásd cerkák) még magához képest is, ráadásul a kis cache jelentősen növelte a környezetre való érzékenységet.

    De azért biztos jó procik voltak a P4-ek és a Pentium D-k...

Új hozzászólás Aktív témák