Hirdetés
-
Egyelőre nem tarolja le a piacot a Vision Pro
ph Az Apple állítólag meg is felezte a várakozásait, hogy igazodni tudjanak a valós igényekhez.
-
iD@Xbox showcase érkezik a hónap végén
gp Érdemes lehet nézni a jövő héte elejére tervezett műsort, ahol számos indie alkotás tűnik majd fel.
-
A Coca-Cola következő nagy újítása az AI
it 1,1 milliárd dolláros üzletet kötött a Coca-Cola és a Microsoft, hogy előbbi használja majd a redmondi felhőt és AI-t.
Új hozzászólás Aktív témák
-
félisten
Én csak annyit kérdezek miért nem ír ide senki semmit. Azért amiért én sem és ti sem. Csak felhívtam a figyelmet rá.
-
Egorov
aktív tag
Ha lenne facebook ökkáúntom, akkor megosztanám és "lájkolnám".Ihn nikho! Mahna nikho mha nahna e rei!__....Ͼʘ.ʘϿ....__Mha nahno mha nah rikho! Ihni Kohei!
-
Crystalheart
senior tag
Összemosod a lángoló (viszonzott) szerelmet és a szeretetet.
-
moonlight115
tag
Szerintem a beteljesületlen szerelem a legfájóbb. A " de jó lett volna,ha..." és a " mi lett volna,ha..." Nehéz lemondani róla, de a legnehezebb elfelejteni, ami meg sem történt.
Tetszik, amit írtál.
"Holdfényszonátának összedőlt a könyvespolca, mert bétóven sors szimfóniát rakott rá..." /by old rocker/
-
Crystalheart
senior tag
válasz moonlight115 #5 üzenetére
Te pedig a beteljesületlen vagy viszonzatlan szerelmet mosod össze az elmulasztott esélyek latolgatásával, holott nem feltétlen jár együtt e kettő.
-
moonlight115
tag
válasz Crystalheart #6 üzenetére
Arra gondoltam, mikor a szerelem viszonzott, de a körülmények, tehát mindkét ember élethelyzete olyan, hogy latolgatni sem érdemes, mert racionálisan megítélve tudják, hogy nincs megoldás. Minden út zsákutca. Na ez az, ami nagyon tud fájni.
Omnia vincit amore? No."Holdfényszonátának összedőlt a könyvespolca, mert bétóven sors szimfóniát rakott rá..." /by old rocker/
-
Crystalheart
senior tag
válasz moonlight115 #7 üzenetére
Omnia vincit amor - Shakespeare Rómeó és Júliájának premisszája: "Az igaz szerelem még a halált is legyőzi".
Amúgy ez is hozzáállás kérdése, de persze értem, mit mondasz.
-
The DJ
addikt
válasz Crystalheart #4 üzenetére
Nem is nagyon lehet különválasztani őket. Ahol (igazi) szerelemről beszélünk, ott a szeretet is jelen van. Különválaszthatatlanok. Egy ilyen kapcsolatban a párom a szeretőm, a barátom és a védelmezőm is egyben, aki olykor nevel, tanít és mindig jobbra sarkall, akár egy szülő, máskor pedig olvas a gondolataimban és tökéletesen kiegészít, mint a lelki társam. Ami meg csak fellángolás és tiniszerelem (ahol röpködnek a valódi tartalom nélküli "szeretlekek") az messze nem ugyanaz a dolog, amiről ez az írás szól.
(#5) moonlight115:
"Szerintem a beteljesületlen szerelem a legfájóbb."
Nagyon fájhat, való igaz. De talán nem is maga a tény fáj, hogy nem tudott kibontakozni a kapcsolat, legtöbbször talán azt fájlaljuk, hogy feladtuk, nem tettünk meg mindent, amit lehetett volna. És akkor megjelennek a "mi lett volna, ha" és a "bárcsak" kérdések is. Mindig van mit tenni, de ahogy telnek az évek egyre kevésbé maradunk kitartóak és merészek. Feladni és a racionális érvekre hallgatni mindig könnyebb. De ott marad az a fránya szív, ami ennek a totál ellenkezőjét fújja.
[ Szerkesztve ]
https://wpszaki.hu - Minden, ami WordPress, cikkek kezdőknek és haladóknak.
-
Domxc
senior tag
válasz Crystalheart #8 üzenetére
A fordítás pontatlan. Helyesen: "A szerelem mindent legyőz".
Merthogy nincsen az idézetben sem "mortem" (halál), sem "etiam" (még/is), sem "verum" (igaz) szó.Ha jól tudom az idézet, pedig Vergiliustól származik.
Mindenkinek megvan a maga véleménye. Csak épp a te véleményed hülyeség!
-
Crystalheart
senior tag
Nem fordítottam én semmit, azt tegye, aki nem ismerné az idézet jelentését; hanem kapcsoltan megemlítettem Shakespeare művét, mely egy hasonló premisszán alapszik. Bár talán valóban félreérthető volt.
The DJ: Nem erre gondoltam. Az igazi szerelem és a szeretet természetesen elválhatatlanok, ám te viszonzott, beteljesült szerelemről beszélsz végig. Szó mi szó, ha magadból kiindulsz, a legtöbb embernek igazat mondasz, de vannak különcök, akik egészen másként élik ezt meg. Gondoljunk csak pl. az Asperger-szindrómásakra, vagy az olyan elvetemültekre, mint jómagam. A magány egy állapot, se jó, se rossz, csak a hozzáálláson múlik az egész.
-
LadyLorien
tag
válasz Crystalheart #11 üzenetére
... csak némi mellék kérdés, hogy jutott eszedbe pont az Asperger szindrómát felhozni?
Persze jogos, amit írsz, csak érdeklődök... személyes tapasztalat?[ Szerkesztve ]
Torpenyuszik.hu - A nyuszigazdik kisokosa!
-
Crystalheart
senior tag
válasz LadyLorien #12 üzenetére
Nem, csak egyszer összetalálkoztam a nevével a neten, és elolvastam róla pár oldalt, hátha jól jön még egy karakterhez később. Nagyon érdekes pszichológiai vetületei vannak. Miért kérded?
moonlight115: Feladás vagy elengedés, nem ugyanaz, de mindkettőre lehetőség adódik egy ilyen helyzetben.
[ Szerkesztve ]
-
LadyLorien
tag
válasz Crystalheart #14 üzenetére
... csak érdeklődés szintjén. Van egy közeli ismerősöm, aki Asperger szindrómás.
[ Szerkesztve ]
Torpenyuszik.hu - A nyuszigazdik kisokosa!
-
Crystalheart
senior tag
válasz LadyLorien #15 üzenetére
Értem. FB-on mesélhetnél róla pár dolgot, én személyesen még nem találkoztam olyannal, akiről ezt tudnám. Illetve jómagam mutatom néhány tünetét, de sok a kizáró tényező, úgyhogy szerencsémre (?) nekem elvileg nincs ilyen problémám
-
LadyLorien
tag
válasz Crystalheart #16 üzenetére
Tulajdonképpen mindenkinél máshogy nyilvánul meg. Két ugyanolyan nincs ebből sem.
Van, akinél durvább tünetei vannak, van, akinél enyhébb... van, akit simán csak félrediagnosztizáltak. Na és persze van az a csoport, aki beletörődik, a másik pedig nem és inkább fejleszti magát, tanul.Szakembert lenne érdemes megkeresni és személyiségvizsgálatot kérni.
Torpenyuszik.hu - A nyuszigazdik kisokosa!
-
moonlight115
tag
válasz Crystalheart #14 üzenetére
" Tempora tempore tempera " - ebben lehet csak reménykedni...
"Holdfényszonátának összedőlt a könyvespolca, mert bétóven sors szimfóniát rakott rá..." /by old rocker/
-
Crystalheart
senior tag
válasz moonlight115 #18 üzenetére
Nem tudom. Én még soha nem reménykedtem abban, hogy az idő begyógyítja a sebeket. A sebek segítenek emlékezni mindarra, amin átmentünk.
-
moonlight115
tag
válasz Crystalheart #19 üzenetére
Pedig begyógyítja, csak ki kell várni. Én ebben bízom. Idővel már csak sajogni fog, aztán csak az emléke marad. Ez a tapasztalat. Ha minden seb ugyanúgy fájna, mint keletkezése pillanatában, abba bele lehetne őrülni.
"Holdfényszonátának összedőlt a könyvespolca, mert bétóven sors szimfóniát rakott rá..." /by old rocker/
-
Crystalheart
senior tag
válasz moonlight115 #20 üzenetére
Sokan bíznak a fájdalom múlásában, pedig sokkal egyszerűbb volna, ha már a seb keletkezésekor is feldolgoznák. Ekképp nekem pont jó úgy, amilyen a keletkezéskor.
Néha pedig jó dolog elmerengeni és hullajtani néhány szomorú könnycseppet, még akkor is, ha olyan dolgot képzeltünk el, ami meg sem történt velünk. Például mikor kitalálom egy írásom befejezését - általában a kezdés előtt -, ez szinte egy teszt: akkor jó, ha lehet rajta sírni. Ha már úgyis drámai az élet, élvezzük a tragédiát, melynek felvonásait magunk is írjuk.
-
moonlight115
tag
válasz Crystalheart #21 üzenetére
Erre jó a művészet. Könyv, zene, film. Nálam ez a sorrend.
És a játékról se feledkezzünk meg!Eddig látens grafomániámat kiélhetem az :L topikban.Sokan lenézik, pedig játszani jó!
"Holdfényszonátának összedőlt a könyvespolca, mert bétóven sors szimfóniát rakott rá..." /by old rocker/
-
Crystalheart
senior tag
válasz moonlight115 #22 üzenetére
Beletrafáltál, az életem az, hogy tragédiákat vagy keserédes, melankolikus történeteket írjak - és bízom benne, a jövőm, hogy filmre is vigyem őket. Ezek mellett az ember saját kis tragédiái szinte eltörpülnek, súlytalanná válnak. Ámde mind nagyon jó alapanyag, amiből építkezhetünk, és valami sokkal fájóbbat, valami sokkal több jelentéssel bírót kreálhatunk. Az egyetlen igazi válság eztán az marad, amikor akadályoztatva vagyunk az alkotásban.
-
moonlight115
tag
válasz Crystalheart #23 üzenetére
Good luck!
Én nem vagyok akadályoztatva, a munkahelyemen is alkotok, itt meg csacskaságokat írok. Főleg az :L topikba. Ritkán szólok hozzá komoly dolgokhoz.
"Holdfényszonátának összedőlt a könyvespolca, mert bétóven sors szimfóniát rakott rá..." /by old rocker/
-
Domxc
senior tag
válasz moonlight115 #22 üzenetére
Könyöröm, hagyd már abba az :L topik fényezését, mert a falra mászok ettől. Egy mondatod sincs, amiben nem említenéd meg.
Szerintem elég feltűnő ahhoz, hogy ne vegye észre, miután még csak 3 éves az a bejegyzés és nem mellékesen 6 éves a tag.[ Szerkesztve ]
Mindenkinek megvan a maga véleménye. Csak épp a te véleményed hülyeség!
-
The DJ
addikt
válasz Crystalheart #11 üzenetére
Áhá, értem, való igaz, hogy te tényleg különcnek számítasz ezen a területen, legalábbis volt jó néhány hozzászólásod, amiben erről a témáról írtál és tényleg nem voltak hétköznapi gondolatok. Persze ezzel sincs semmi baj, minden ember más és nem lehet mindenkire ráhúzni ugyanazt a sablont.
A magány egy állapot, ezt nagyon jól leírtad. Azonban én úgy gondolom, hogy ez az állapot nem tartható fenn örökké és senkinek nem célja az, hogy ez így is maradjon hosszútávon. Elmehetünk biológiai irányba és kijelenthetjük, hogy belénk van kódolva a párkeresés, az utódnemzés és a génjeink továbbörökítésének igénye, ugyanakkor nézhetjük a szentimentálisabb oldaláról is a dolgot és mondhatjuk, hogy mindannyian vágyunk egy társra és az igazi szerelemre. A lényeg az, hogy a magány egy olyan állapot, amit tudnunk kell a saját hasznunkra fordítani és termékenyen eltölteni, bármeddig is tartson. Sokan megrettennek ettől és belemenekülnek egy kapcsolatba csak azért, hogy legyen mellettük valaki. Azt hiszik (tévesen), hogy ez majd megold minden problémát és gondot, de ez az egyik legnagyobb tévedés. Mindig azt szoktam mondani, hogy az embernek tudnia kell egyedül is boldognak lennie, tudnia kell rendet tenni a fejében és a szívében mielőtt bármilyen kapcsolatba is kezdene. Egy párkapcsolattól várni a nagy boldogságot és a felgyülemlett problémák megoldását... nos ez oltári nagy felelőtlenség és még nagyobb butaság.
(#13) moonlight115:
"Van, amikor muszáj feladni."
Nevezz szentimentalista romantikus baromnak, de... ha valamiről az egész lelkeddel tudod és érzed, hogy valódi, akkor azt soha nem fogod feladni igazán. Elengedni talán. Feladni soha. Lehet ez szerelem, de lehet ez bármi más is. Tudom, hogy ez furcsán hangzik és hihetetlennek is talán, de létezik ilyen.
Fájdalom, idő, hegek: Az idő nem gyógyítja be a sebeket magától. Nem elég csak ülni és várni, hogy majd jobb lesz. Te gyógyíthatod be a saját sebeidet. Idővel. (Ha akarod.) A hegek viszont örökre ott maradnak majd, hogy mindig emlékeztessenek arra, hogy hol hibáztál és mit tanultál. És ez így is van jól. Az emberek mindig felejteni akarnak, a szőnyeg alá söpörni a rosszat, holott ezek azok, amik visznek előre és ezek tesznek minket jobb emberré.
https://wpszaki.hu - Minden, ami WordPress, cikkek kezdőknek és haladóknak.
-
moonlight115
tag
-
The DJ
addikt
válasz moonlight115 #27 üzenetére
Szerintem viszont van különbség, még ha árnyalatnyi is. Ha feladod, akkor sem az érzéseid sem a kitartásod sem a hozzáállásod nem volt az igazi. Ha viszont elengeded, az nem feltétlenül okoz az érzéseidben minőségi vagy mennyiségi változást, de meghozol egy döntést és képes vagy önzetlenül cselekedni a másik fél boldogsága érdekében. Ha ez éppenséggel azzal jár, hogy el kell engedd, hogy mással legyen vagy, hogy a saját útját járja, hát akkor ezt is képes vagy megtenni érte. Pont azért, mert szereted. Na ehhez kell csak igazán értelmi és érzelmi érettség. Való igaz, hogy ez ritka. Feladni könnyebb. (Viszont én erre képtelen lennék, úgy érezném, hogy önmagamat köpném szembe. Ez meg az én furcsaságom. Ha kimondom azt a nyolc betűs szót, akkor az örökre belém ivódik, hiába telnek is el közben évek.)
https://wpszaki.hu - Minden, ami WordPress, cikkek kezdőknek és haladóknak.
-
moonlight115
tag
Van olyan helyzet, mikor nem a hozzáálláson vagy a kitartáson múlik, hanem a körülményeken. Mikor az elengedéstől senkinek nem lesz jobb, vagy rosszabb, egyik fél se boldog, csak belátja, hogy nincs kiút. Értelmetlen bármerre is indulni. Ezt a legnehezebb feldolgozni.
"Holdfényszonátának összedőlt a könyvespolca, mert bétóven sors szimfóniát rakott rá..." /by old rocker/
-
The DJ
addikt
válasz moonlight115 #29 üzenetére
Úgy érzem saját tapasztalat van a gondolataid mögött.
https://wpszaki.hu - Minden, ami WordPress, cikkek kezdőknek és haladóknak.
-
AusWolf
őstag
Teljesen együtt tudok érezni veled. Nagyon tartalmas írás.
Én, szintén saját tapasztalatból kiindulva, azt hiszem, hogy a legmegfelelőbb hozzáállás az, amikor az ember nem akar semmit az élettől. Ezt nem úgy értem, hogy mindenről lemond, és nem tesz semmit a dolgai érdekében, hanem inkább úgy, hogy megteszi, amit tud, de nem várja el, hogy eredmény is legyen a végén. Nem csak a cél érdekében járja az utat, hanem inkább az utazás öröméért. Gyakorlatiasra fordítva a szót, nem azért beszélget az ember egy csinos és intelligens nővel, hogy összejöjjön vele, hanem mert beszélgetni jó.
Van olyan, hogy az ember az úton sokáig nem kap semmit, máskor jut egy pici jó is, de ha nem elvárással közelít az ember a jó dolgok felé, akkor azoknak minden apró cseppje ajándék lesz. Néha tényleg egy röpke hullócsillag a boldogság, máskor meg talán a nap ragyog rád. De mindez nem számít, mert ha nem vársz az élettől semmit, csak teszed, amit tenned kell, amit helyesnek érzel, ami számodra örömöt szerez, akkor a magány sötétjében is a helyeden leszel, sőt, te leszel a fény, ami beragyogja az éjszakádat. És ez nem egoizmus, hanem csak a tény, hogy megtanultál önálló emberként a saját lábadon állni. És ahogy te is írtad, ekkor jöhetnek az élet egyéb örömei.
Azt mondják, hogy a boldogság olyan, mint egy pillangó. Ha az ember a kezei közé akarja szorítani, akkor elrepül. Ha viszont leülsz és vársz, akkor egyszer talán rád száll.
Köszönöm az élményt, amit az írásod adott!
Az önvezető autó olyan, mint az önmegivó sör.
-
The DJ
addikt
Ezt a gondolatsort nagyon eltaláltad, de tényleg. Egy az egyben leírtad az életfilozófiámat, ráadásul sokkal összeszedettebben is, mint ahogy nekem sikerült legutóbb.
Elvárások nélkül élni nehéz, ráadásul piszok hosszú és göröngyös az ide vezető út, de ha egyszer sikerül, akkor kitárul az élet és egy teljesen más világ jelenik meg az ember szeme előtt. Nem mondom, hogy én már elértem idáig, mert hazudnék, ha ezt így kijelenteném, de úgy érzem jó úton haladok, ha pedig néha mégis letérek az ösvényről, akkor szerencsére mindig sikerül visszatalálnom.
Tudni kell megélni a pillanatot, meglátni az élet apró csodáit, észrevenni a boldogságot, ami folyamatosan körülöttünk van... mindezeken túl pedig nem csak a célt hajszolni, hanem boldognak lenni utazás közben is. Na ezek az igazán fontos dolgok.
[ Szerkesztve ]
https://wpszaki.hu - Minden, ami WordPress, cikkek kezdőknek és haladóknak.
-
Wictor
senior tag
Nem éri meg szeretni. Nem fogok mélyenszántó gondolatokat ide vésni, aki (valóban) ismer, az úgyis tudja, mi a véleményem erről a dologról.
[ Szerkesztve ]
-
Crystalheart
senior tag
"és senkinek nem célja az, hogy ez így is maradjon hosszútávon." - Ám nem lehet minden magányos célja, hogy ez ne maradjon így hosszútávon. Azon túl a magányosság is nézőpont kérdése, például lehet, hogy ugyan nem élettárs, de van olyan családtag - gyermek, testvér, stb. -, akiről gondoskodhatunk, és ez sokáig leköt. Nekem van egy aranyos tizenkét éves kishúgom, akivel nem tudnék ennyit foglalkozni, ha közben egy párkapcsolatra kellene koncentrálnom. (És végképp nem tudnék vele egy ágyban aludni ) Ezért más az a magány, mikor magában, elhagyatottan kénytelen élni valaki, mint mikor egyszerűen nincs párja.
Egyébként nagyrészt egyetértek minden egyébbel.
moonlight115: "Mikor az elengedéstől senkinek nem lesz jobb, vagy rosszabb" - Nézőpont kérdése, de minden döntés, így az elengedés is javít vagy ront a helyzeten. Olyan nincs, hogy nem, hiszen az azt jelentené, hogy nem változik semmi. Talán egy kissé programozó-logika, de így van.
AusWolf: Veled is egyetértek, többé-kevésbé. Egy végső cél mindenképp kell, vagy jobban mondva egyáltalán nem árt és nem baj, ha van. Csak tudni kell a helyén kezelni, és nem Dunának menni, ha nem jön össze. Irgalmatlan, már-már teljesíthetetlen elvárásokat állítottam föl magammal szemben, de mellette abszolút jól érzem magam.
-
The DJ
addikt
válasz Crystalheart #36 üzenetére
Te aztán tényleg nem vagy egy hétköznapi figura.
Ezért szeretem a logoutot, annyi különböző embert lehet itt megismerni.
https://wpszaki.hu - Minden, ami WordPress, cikkek kezdőknek és haladóknak.
-
The DJ
addikt
válasz Crystalheart #38 üzenetére
Ez most csak úgy kibuggyant belőlem, de úgy am block, az eddigieket alapul véve
https://wpszaki.hu - Minden, ami WordPress, cikkek kezdőknek és haladóknak.