Hirdetés

Hozzászólok Aktív témák

  • Tomaaasz

    aktív tag

    Velem is volt ilyen, azt hittem életem szerelme, velem élem le az életem,... de vége lett. Még ma is eszembe jut, pedig 2 hónapja már.

    Ne csinálj hülyeséget, menj szórakozni, keress hobbit, felesd el. :R

    Oda mentem, ahol vagyok!

  • _tamas_

    csendes tag

    Üdv Szöcske!

    Nem igazán tudom mit írjak. Rólad hallva nekem legelőször mindig a régebbi emlékek ugranak be. A régi nagy összejövetelek, focizások ( kis túlzással most nevezzük annak amit műveltünk ), a biciklitúrák, amikor defektes kerékkel kellett hazáig tekernünk Vépről, és mindhármunknak keringési elégtelenség lépett fel a lábaiban mire hazaérkeztünk. A közös Futrinkás/Escobaros italozások, Tankcsapda koncert, a végén elnyúlva a a piros textilen, nyolc napon túl gyógyuló sérülésekkel, azon töprengve hány doboz cigarettát kell még elszívnunk, mire olyan hangunk lesz mint Lukácsnak.

    Most nem fogok azzal jönni, hogy az öngyilkosság nem megoldás semmire, néha igenis tud az lenni, bizonyos helyzetekben végül is jelenthet megoldást az, ha a válasz keresése helyett inkább elfelejted a kérdést. Ellenben nem hinném hogy ez ilyen helyzet lenne. Nem hinném hogy húsz évesen egy a távolságtól idealizálódott lány jelentené az élet kizárólagos értelmét, az egyetlen kiutat abból a helyzetből ( értve itt anyagi, családi, miegymás ) amibe kerültél. Nem lehet nyom nélkül eltűnni. A barátságok amik szövődtek, a családi kötelék, mind-mind olyan kapcsolatok, amikből nem lehet csak úgy, egyszerűen kilépni. És ha tetszik, ha nem, felelősséggel tartozol ezekiránt az emberek iránt, és ennek mindig eszedbe kell jutnia ha ilyeneken agyalsz, mert nem lesz rá alkalmad sosem hogy ezért bocsánatot kérj. Nincs mennyország, tartja a mondás.

    Az öngyilkosság a gyenge ember menedéke. És én nem ilyen embernek ismertelek meg. Küzdj! Mi mindenképpen melletted állunk.

    vassté

    [ Szerkesztve ]

  • The DJ

    addikt

    Furcsa érzések kavarogtak bennem a bejegyzésed olvasása közben. Egyrészt azért, mert emlékeztetsz a pár évvel ezelőtti önmagamra sok mindenben, másrészt pedig az járt a fejemben végig, hogy nagyon sok mindent kell még tanulnod az életről.

    Tudom milyen az, mikor elveszíted azt a lányt, aki minden téren az életed értelmét jelenti. Tudom mennyire fáj. Ki akarod tépni a fájdalmat a szívedből, felejteni akarsz, semmissé tenni. Vagy jöjjön rendbe minden és legyen olyan, mint régen, vagy az összes dolog, ami hozzá köt és rá emlékeztet tűnjön el örökre. Csak ne fájjon ennyire és ne legyen minden ilyen értelmetlen és üres. Tudom. Been there. Nem számít, hogy te mondtad ki, hogy legyen vége. Amint ráébredtél, hogy mit is jelent ez a szó egyből beléd hasított egy érzés, hogy nem engedheted el, nem lehet vége. És ilyenkor jön az, ami csak újabb tőr a szívedbe. A próbálkozások, az elkeseredett próbák arra, hogy visszaszerezd. A megaláztató beszélgetések, telefonon, interneten, személyesen.

    Most őszinte leszek, mert engem is az tett helyre régen. Nem akarlak megbántani, sőt, segíteni szeretnék, szóval így tekints a következő mondataimra. Tudod miért viselkedett így veled? Tudod miért érzed azt a szíved mélyén hogy vége? Próbálod leplezni, palástolni, elméleteket gyártani, hogy tévedsz, de ez nem igaz. Ennek valóban vége. Kiadtad magad teljesen. A szerelmeddel megfojtottad. Nem hagytad levegőhöz jutni. A végén pedig, azért viselkedett így veled, mert a szemében már nem voltál férfi. Öngyilkosság? Depresszió? Magadba fordulás? Gondolj bele... Te szeretnél egy ilyen nővel járni? Szeretnéd úgy élni az életed, hogy megijedsz, amikor megcsörren a telefon, hogy vajon a rendőrség vagy a kórház az? Persze, hogy nem. A nőknek férfi kell. Lehetsz romantikus, érzelmes, lehetsz az, aki vagy. De sosem szabad hagynod, hogy ennyire megtörjenek a gondok. Férfinak kell maradnod, hogy érezze, rád számíthat. Erősnek kell lenned a legnagyobb gondok közepette is, hogy erőt nyerhessen belőled. Sosem baj, ha sírsz mert úgy érzed ki kell adnod magadból. Én is sírok, mindenki sír olykor. De utána mindig fel kell állni, leporolni magad és menni és küzdeni tovább. Az élet erről szól. Ha eleget és elég erősen küzdesz eléred, amit akarsz. Ha feladod és csak az önsajnálat marad, akkor sosem éred el a célod. Ugyanígy éreztem régen a szakításom után, mint most te. Azzal a különbséggel, hogy én sosem akartam megölni magam, mert tudtam, hogy SOHA SENKI NEM ÉR ANNYIT, HOGY MIATTA FELÁLDOZD AZ ÉLETED! Tudod mi történt utána? Pokoli nehéz volt, hónapokig csak lézengtem a nagyvilágba érzések és célok nélkül. De túléltem! Újra szerelmes lettem egy évre rá. Boldogabb voltam, mint valaha. Csodálatos időszak volt. És bármilyen meglepő ugyanaz lett a vége. Annak is eljött a vége. Szenvedtem megint, de már azzal a tudattal, hogy csak ki kell tartanom, és hamarosan minden könnyebb lesz. Neked is vége lesz. Csak napról napra kell élni. Ha egy napnak elértél a végéhet, akkor egy nappal közelebb vagy a kiúthoz. Mert MINDIG van kiút.

    Az emberi ego legnagyobb hazugsága az a mondat, hogy "nélküle nem tudok élni" vagy hogy "nélküle semmit sem érek". A valódi igazság az, hogy amíg nem tudsz egyedül, a magad lábán boldog és teljes életet élni, addig mással sem fogsz tudni. Ne mástól várd a boldogságot, mert az maximum csak ideiglenes lehet. A másik mellett csak kiteljesedhetsz, de a valódi boldogság csakis belőled fakad majd. Ehhez pedig tudnod kell egymagadban boldogan megélni a napjaid és a pillanataid. Hidd el, ha ez sikerül, akkor rád talál majd a boldogság is. Ott vár valamelyik sarkon, neked csak meg kell találni a megfelelő utat. Fiatal vagy még, nem adhatod fel. Ott vannak a barátaid, a családod. Meríts belőlük erőt, ha másból nem tudsz. Emlékezz a szépre, a rossz dolgokat pedig pakold el a lelked egy magas polcára. Szűrd le a tapasztalatokat, tudatosítsd a hibáidat. Ha sikerül őket felismerned, akkor az már fél siker. A jövőben talán már odafigyelsz ezekre és nem követed el őket újra.

    És tudd: A csalódások által leszel több, a fájdalmak által leszel tapasztaltabb, a fájdalmak mutatják meg, hogy milyen jó, amikor boldog vagy. Tudni kell milyen lenn, hogy igazán élvezhesd a szárnyalást a magasban.

    Ne add fel, hidd el, megéri küzdeni!
    Én szurkolok és követni fogom a bejegyzéseidet ;)

    https://wpszaki.hu - Minden, ami WordPress, cikkek kezdőknek és haladóknak. || http://kepfeltolt.es - A kedvenc képfeltöltő oldalad a weben!

  • Gergő_

    őstag

    :(
    Remélem még itt vagy közöttünk.Tudom furcsán hangzik de neked időre van szükséged amíg rendeződnek belül a dolgok. Ehhez pedig rengeteg alvás szükséges.Vegyél ki egy hét szabadságot amit pihenéssel tudsz tölteni. És adj magadról valami életjelet itt a PH-n.

  • drizzt1666

    tag

    Szia Thomas!

    Sajnálom, h megijesztettelek, meg minden. Gyógyuló félben vagyok. 3 napja eltemettem mindent, ami az övé volt, vagy rá emlékeztetett egy ládába, amit mélyen eldugtam a szekrényem mélyén. Megtartom ezeket a dolgokat. Nem akarok emlékezni most, de felejteni sem.S bár tudom, nehéz elképzelni hogyan működhet egy ilyen kapcsolat, de amit éreztem, az őszinte volt iránta. Azóta sokat olvasok, (rengeteg a szabadidőm) napi átlag 100 oldalt. Próbálom elérni, h keveset gondolkodjak, ezért leginkább alszom. Úgy néz ki, idáig működik ez a módszer (Bár egy kicsit megmozdított benem valamit a te és a többiek kommentje). Talán tényleg túlreagáltam. Egy ideig nem akarok most nőkön agyalni, ez viszont biztos. Regenerálódnom kell. Furcsa, de kezdem egy kicsit objektívebben látni a dolgokat, és egy csöpp szánalmat érzek most magam iránt emiatt az írás miatt (meg amúgy is :) )

    (Visszakanyarodva hozzád)

    Mi van veled ember? Igencsak eltűntél a homályban. Amennyire én tudom, Miska sem tud rólad semmi érdemit. Egyszer összefuthatnánk még ameddig tart a szünet. Régen láttuk egymást. A vendégem vagy egy sörre :K [De versenyt nem iszunk :B ] Majd MSN-en megpróbállak elérni. Üdv.

    [ Szerkesztve ]

    Az álmaim rabja vagyok, de tetteimben szabad ember...

  • Fuji91

    újonc

    Átérzem a helyzeted...:( nekem is volt már gy, sőt van is--- :O

Hozzászólok Aktív témák