Hirdetés

Hirdetés

Új hozzászólás Aktív témák

  • Syl

    nagyúr

    Háát, amelyik kapcsolatért "dolgozni kell".... :U

    Never let your sense of morals prevent you from doing what's right.

  • CsiguszMaxim

    senior tag

    válasz Syl #1 üzenetére

    Nem kell, nem kötelező, de szerintem ez is egyfajta rendszer ami akkor eredményes ha működteted. Mint a bicikli, az is csak akkor gurul ha tekered. Számomra a "dolgozni" kifejezés nem jelent negatívat. Az viszont rossz, ha valamiért nagyon dolgozol és nincs eredménye.

    [ Szerkesztve ]

    Best teaparty evaaaaaaaaa!

  • 7

    addikt

    válasz CsiguszMaxim #2 üzenetére

    Veled ertek egyet; egy kapcsolatert tenni kell, idot es energiat forditani ra.

    Kivulallokent nem latok sokat, es lehet, hogy hulye is vagyok, de nem lehet megoldas, hogy kevesbe porogtok ra arra, hogy az eskuvo korul minden "tokeletes" legyen, es inkabb magatokkal foglalkoztok? Nagyon sokszor latom azt, hogy egy par teljesen kikeszul, mire eljut a tenyleges eskuvoi lagziig; ertem, hogy fontos, hogy jo legyen, de kerdes, hogy mennyire fontos. :)

  • Redneck

    veterán

    Előre is elnézést kérek ha megbántalak, de csak őszintén tudom leírni amit gondolok. :R

    Az egészet elolvasva az az érzésem van, hogy nő írta a bejegyzést.

    "Párom", "önismereti csoport", "minőségi idő egymással" és úgy általában az egész sítlusa ezt sejteti. Ilyeneket egy férfi ismerősömtől sem hallottam.
    Hasonlóakat egytől, de ő legalább 15 éve házas, és az asszony dirigál, ő egy puhapöcs.

    "Mint a víz, mikor utat tör magának és alámossa az utat, pont úgy történt nálunk is a minőségi idő szükségletének térnyerése. Esténként mikor ágyba kerültünk (22-23-00) még jócskán próbáltunk beszélgetni, problémákat megoldani, legalább az intézni való dolgokban közös álláspontra jutni"

    Ennyi idő után az ágyban nem ezt kéne előadni :( . Ezeket a témákat amúgy sem célszerű a hálószobába vinni. Nem lehet hogy egy kicsit túlbonyolítod a dolgokat? A szöveg alapján olyan típusnak tűnsz aki a kevésbé céltudatos nők agyára megy a folyamatos "beszéljük meg" dumával. Lehet a lány ettől olyan bizonytalan és bátortalan.

    1.5 év nem sok, most még tényleg nem késő kiszállni. Ha ennyi idő nehezen ment, nem jelent túl jót a jövőre nézve. Az hogy most visszakoztál és meg próbáljátok oldani, dícséretes, de a másik nővel ugyanúgy együtt kell dolgoznod. Hidd el ismerem a dörgést, imádják :U ...

    A nagy döntésekre mindenképp érdemes rápihenni, és hideg fejjel gondolkodni. :K

    [ Szerkesztve ]

    Play Hard GO pr0! - A bugfix, a hiba véglegesítése a programban. http://steamcommunity.com/id/redneck026/

  • CsiguszMaxim

    senior tag

    válasz 7 #4 üzenetére

    Teljesen jót mondasz. És nem csak az esküvőről van szó, hanem eleve mindketten olyanok vagyunk akik könnyen ráhangolódnak mások igényeire és tudattalanul mindig próbálunk minden külső elvárásnak megfelelni az élet más területén is. Ezeket kell tudatosan kezelnünk és tudnunk nemet mondani bizonyos dolgokra, hogy magunkra is jusson időnk és energiánk.

    Best teaparty evaaaaaaaaa!

  • petipetya

    nagyúr

    válasz CsiguszMaxim #6 üzenetére

    Pont a nyelvem hegyén volt az elvárás szó. Tojjátok le mások elvárásait az esküvővel kapcsolatosan, mert különben megőröl titeket ez a malom.

    "nincs rá lezsóidő"

  • ->Raizen<-

    veterán

    Éljen a MGTOW. :D Én a 2. szinten vagyok aki elutasítja a tartós kapcsolatot. Valljuk be a mai nők túlnyomó többsége a média által agymosott feminista elveket szerető, "majd családot alapítok 40-45 évesen addig ráérek bulikázni meg lehetek cégvezető" kvázi elférfiasodott egyének. 4 év alatt nem találtam egy házias, családcentrikus nőt sem. Az is kezd kimenni a divatból hogy tudjanak főzni. Úgy vagyok vele akkor inkább egyedül. :D Kalandokat azért nem vetem meg. :DDD Nem véletlen van japánban sem az a sok "fűevő". Ott már durva méreteket ölt a "sexodus". A nők meg nem akarnak családanyaként ott működni mert "rabszolga létnek" élik azt meg, karrieristák akarnak lenni.

    [ Szerkesztve ]

  • 7

    addikt

    válasz Redneck #5 üzenetére

    Ne haragudj, hogy rakontrazok, de erdekel a relevans tapasztalatod; meg tudod esetleg osztani velunk, hogy mennyi hosszutavu kapcsolaton vagy tul, es azok tenylegesen milyen hosszuak voltak? Esetleg ha van jelenlegi kapcsolatod, az mennyi ideje tart, es hogyan lendultok at a problemakon?

    Azert kerdezem, mert a hozzaszolasodbol (tovabbra is minden sertes es tamadas nelkul) azt latom, hogy inkabb elengedned az egeszet; viszont a sajat tapasztalataimmal utkoztetve (miszerint egy hosszu kapcsolatnak ohatatlanul lesznek komolyabb hullamvolgyei is) ez a mentalitas azt jelentene, hogy ohatatlanul szakitassal vegzodne barmelyik hosszu kapcsolat.
    Ugyanakkor elek a gyanuperrel, hogy te is valos elettapasztalatok alapjan irod azt, amit, es epp ezert erdekel, hogy neked ez mikeppen mukodik.

  • Feruendios

    aktív tag

    Esküvő... Annyi szart amit a szervezes alatt egymashoz vagnak az emberek.

    Sajnos mar nincs magyar billentyuzetem :(

  • ->Raizen<-

    veterán

    válasz Máté94 #10 üzenetére

    Nem ezt látom, Amerikában divat a másikat meghurcolni főleg a férfiakat, kis semmiségért is már mehet a per nemi erőszak címszóval. Itt is látom a megunt palikat akik aztán nem bírva a nyomást, ami egy válóper után történt miszerint akkor fizessen gyerektartást, a házat kocsit asszony elvitte, és még asszonytartást is fizessen, utcára kerül és aztán végez magával. Tisztelet a kivételnek de a mai modern nő a puncin kívül nem tud nyújtani semmit.

  • Redneck

    veterán

    válasz 7 #9 üzenetére

    Az előző kapcsolatom 2 évig tartott, de más irányt képviseltünk. A mostani több mint 6 éve tart és rengeteg problémán lendültünk túl. :R

    Play Hard GO pr0! - A bugfix, a hiba véglegesítése a programban. http://steamcommunity.com/id/redneck026/

  • CsiguszMaxim

    senior tag

    válasz Redneck #5 üzenetére

    Rengeteg minden írtál. Igyekszem mindre reagálni.

    Örülök hogy őszinte vagy az fontos és nem bántasz meg.

    Párom", "önismereti csoport", "minőségi idő egymással" és úgy általában az egész sítlusa ezt sejteti. Ilyeneket egy férfi ismerősömtől sem hallottam.
    Hasonlóakat egytől, de ő legalább 15 éve házas, és az asszony dirigál, ő egy puhapöcs.

    Van igazság abban amit írsz, néhány téren. talán főleg érzékenység és érzelmek terén nőiesek a jellemvonásaim. Viszont szerencsére nem mindenben, így nem lettem puhapöcs :D De rinyálni és hisztizni pont úgy tudok, mint egy nő. Nagyon sok nő dobott ki emiatt (sőt a legtöbbel el se jutottam idáig), és sok idő kellett mire rájöttem, hogy hogyan legyek úgy férfi, hogy közben ne hasonuljak meg magamhoz. Bizonyos tekintetben nálunk fordítva működnek dolgok, de nem úgy hogy egy elcseszett magából kifordult kapcsolat legyen belőle mint ahol a férfi egy papucs.

    Az önismeret és a minőségi idő pedig nemtől függetlenül fontos dolgok talán max. a nők többet beszélnek róla.

    Ennyi idő után az ágyban nem ezt kéne előadni :( .

    Ebben egyet értek, de a lepedőakrobatika akkor lesz jó élmény ha teljesen ott vagy testben és lélekben nem csak két élettelen valami reszeli egymást. Pont ebből (is) volt a baj, hogy erre se került sor.

    Ezeket a témákat amúgy sem célszerű a hálószobába vinni.

    Jogos. De ha máshol nem jut rá idő hát ide szorul. Tény, hogy az ilyesminek nem itt van a helye.

    Nem lehet hogy egy kicsit túlbonyolítod a dolgokat?

    De, amióta az eszemet tudom. Szerencsére egyre kevésbé. Dolgozom rajta, hogy változzon, ezért kell az önismeret.

    A szöveg alapján olyan típusnak tűnsz aki a kevésbé céltudatos nők agyára megy a folyamatos "beszéljük meg" dumával. Lehet a lány ettől olyan bizonytalan és bátortalan.

    Ez is egy jó meglátás. A jelen esetben azért jött ez ennyire ki, mert az a normális mértékű problémakezelés ami minden kapcsolatban szükséges se volt meg. Ezért került be a hálószobába is. Régebben tényleg olyan voltam, mint amit írsz. :)

    1.5 év nem sok, most még tényleg nem késő kiszállni. Ha ennyi idő nehezen ment, nem jelent túl jót a jövőre nézve. Az hogy most visszakoztál és meg próbáljátok oldani, dícséretes, de a másik nővel ugyanúgy együtt kell dolgoznod. Hidd el ismerem a dörgést, imádják

    A realitás híve vagyok és ha ennyi idő alatt nem javult volna a helyzet jelentős mértékben a kezdetekhez képest akkor azt mondanám felesleges erőltetni. De mivel tudom, hogy ez egy hullámvölgy volt amit nagyrészt a saját viselkedésünk és döntéseink okoztak ezen könnyen lehet változtatni. Sőt a jelenlegi esetből rengeteget lehet tanulni és fejlődni.

    A nagy döntésekre mindenképp érdemes rápihenni, és hideg fejjel gondolkodni.

    100%-ban egyet értek. És most hogy kipihentük magunkat és leesett a nyomás is, egészen másképp látjuk a helyzetet. Nem rózsaszínben, csak reálisan :)

    Köszönöm a hozzászólásodat

    Best teaparty evaaaaaaaaa!

  • Máté94

    addikt

    válasz ->Raizen<- #12 üzenetére

    Én inkább a régi, hagyományos elveket valló, család-centrikus nők hiányára gondoltam. :B

  • ->Raizen<-

    veterán

    válasz Máté94 #15 üzenetére

    Hát igen lehet kompromisszumot kötni, vannak a top kategóriás csajok, de azok többsége minden csak nem családcentrikus, vagy vannak az enyhén szólva nem túl dekoratív elhanyagolt nők akik kompenzálnak azzal hogy "hűségesek" családszeretőek és az elvárásaik nem a plafont verdesik. Leadtam a "szintet" de aztán arra is rájöttem hogy ebben a kategóriában meg sok a lelki sérült. Így letettem a társkeresők használatáról. :DDD

  • Syl

    nagyúr

    válasz Máté94 #3 üzenetére

    Szerintem mindegy minek nevezzük, nem jobb. Ha egy kapcsolat "nem megy magától", akkor ott baj van. Ahogy a szerzőnél is. Amint nem jut idő a "megbeszélésre" máris krízis alakul ki. Ez szerintem semmi jót nem vetít előre.
    Nem akarok senkit megbántani a nézetemmel :N csak az élettapasztalatomat írom le. Én mondjuk hasmenést kapok ezektől a modern hollywoodi fogalmaktól, mint a "beszéljük meg", "előbb karriert kell építeni", "nem szabad kimondani, hogy szeretlek" stb., stb.

    (#11) Feruendios

    Az esküvő-szervezéstől csak egy nagyobb kapcsolatgyilkos létezik: házépítés :B

    [ Szerkesztve ]

    Never let your sense of morals prevent you from doing what's right.

  • 7

    addikt

    válasz Redneck #13 üzenetére

    Na jo, de hogyan kezelitek a hullamvolgyeket? Ezek a kerdesek fontos reszei voltak a hozzaszolasomnak, es ha figyelmen kivul hagyod oket, akkor teljesen hiaba irtam. :)

  • Máté94

    addikt

    válasz Syl #17 üzenetére

    Azért a "beszéljük meg"-től nem kellene már egyből a vécére rohanni... :DDD

    Alapvető szerintem, hogy egy normális dialógus kialakul és van a partnerek között, ahol megvitathatják a gondolataikat és jobban megérthetik egymást átérezve egymás problémáit. Ha ez nem lenne, mindenki csak érezné a problémákat, de nem merne beszélni róla, míg a végén ez egyszerre csak kitör mindenkiből, és megy a vagdalózás. :)

  • Redneck

    veterán

    válasz 7 #18 üzenetére

    Elnézést! Még korán van... :DD

    Természetesen megbeszéljük, általában este, de semmiképp sem a hálószobában. :N

    Play Hard GO pr0! - A bugfix, a hiba véglegesítése a programban. http://steamcommunity.com/id/redneck026/

  • Csapoati

    nagyúr

    Na nekem pont ezért nem lesz klasszikus esküvőm. Szerencsére a barátnőm is ilyen és utálja a felhajtást, szóval a miénk így fog kinézni: család előtt ceremónia a házasságkötőben, aztán közös ünneplés valahol, aztán a barátokkal külön egy jó kajálás és utána buli.

    tehát a két csoportból a lassabbik legjobb idővel rendelkezőben lévők közül az ötödik legjobb időt futó indul majd a poleból.

  • CsiguszMaxim

    senior tag

    válasz Syl #17 üzenetére

    Ha egy kapcsolat "nem megy magától", akkor ott baj van. Ahogy a szerzőnél is. Amint nem jut idő a "megbeszélésre" máris krízis alakul ki Ez szerintem semmi jót nem vetít előre..

    Ezzel én is egyet értek, az utolsó mondatot kivéve.
    Viszont sajnos a realitás az, hogy nagyon kevés az olyan párkapcsolat (ha egyáltalán létezik) ahol nincs egy idő után baj. Ez a nagyon szerencsés eset szerintem akkor következik be, ha két teljesen önmagát és a másikat is ismerő ember kerül össze. Ehhez viszont rengeteg tapasztalat és idő kell.
    Mit teszel akkor ha te a többséghez tartozva a húszas éveid végén fingnyi élettapasztalattal hozol egy döntést miszerint egy másik emberrel éled majd le az életed, és egy idő után kiderül, hogy baj van?
    Vagy lelépsz, vagy megoldod. Mostanában a statisztikák szerint általában lelépnek az emberek.
    Az, hogy nálunk probléma van abból, hogy valaki tapasztalatokat szerez az élet dolgait megélve és igénye van arra, hogy ezt a másikkal megossza és erre egy hónap alatt nincs alkalom, az tény. Viszont ez nem vetít előre semmit. A jövőnk, olyan lesz amilyennek mi tudatosan felépítjük. Ha baj, van megkeressük az okát és megjavítjuk. Időt és energiát teszünk bele és ettől válik értékessé. Az hogy baj van, még önmagában nem baj :) A kérdés az ki mit kezd vele.

    A bejegyzést azért is írtam, mert nekem nagyon jó volt mások hasonló tapasztalatait olvasni és azt, hogy hogyan oldották meg ezeket a dolgokat. Hazudnék ha azt mondanám, nem esett jól ki is írni magamból az elmúlt hetek történéseit de ezt nézzétek el nekem :)

    A házépítés meg az esküvőszervezés pedig jó esetben közös feladatot jelentenek amiket elsülhetnek nagyon jól és nagyon rosszul is, de ez is csak a részvevőkön múlik.

    [ Szerkesztve ]

    Best teaparty evaaaaaaaaa!

  • ->Raizen<-

    veterán

    válasz gygabor88 #23 üzenetére

    A huffnágel az nem létezik sosem látták, pont mint a mézga családban. Én valahol a huffnágel, és a puzsér között vagyok félúton. :))

  • Sethdobaloah

    senior tag

    válasz Syl #1 üzenetére

    Édesanyám most érettségizteti az első olyan osztályát, ahol nincs egyetlen gyereknek se "teljes" családja. (értsd: kivétel nélkül elvált szülők gyerekei)
    De, kell tenni egy kapcsolatért, vagy nem lesz hosszútávú. Ha ez nem zavar, nem baj. Mások vagyunk.

    ...csak én vagyok helikopter?

  • Syl

    nagyúr

    válasz Sethdobaloah #25 üzenetére

    Ez a te véleményed. Az enyém meg az, hogy amelyik kapcsolatért dolgozni/tenni kell, azzal eleve baj van.

    Never let your sense of morals prevent you from doing what's right.

  • RexMaximus

    aktív tag

    válasz Syl #1 üzenetére

    Masfel eves kapcsolat, amiben az eleje ota problemak vannak. A kulonut kerdese is visszater igy vagy ugy. Oszinten, mirol beszelunk? Nincsenek alapok amire barmit is epiteni lehetne.

    Igazabol ilyenkor meg inkabb a "lepedoakrobatikaval" kene foglalkozni.

    Becsomagolhatjuk, de ez kinlodas. Kinlodast is vetit elore, nem minosegi idotoltest. Mar amig tart.

  • nemlehet

    őstag

    válasz Syl #26 üzenetére

    Szerintem ez már csak azért sem igaz, mert az ember személyisége és céljai bizony változnak az élete során. Nagyon kevés ember marad pont ugyan olyan mint ahogy mondjuk 10-15 éve megismerted. Ez pedig egy kapcsolatban is probléma, amin dolgozni kell. Tipikusan ilyen a test elhagyása mind a két részről, hiszen már nem kell tip-top formában lenni hiszen nem ez lesz az értékmérő.
    Vagy mondjuk ennyi idő alatt egy diplomás simán feljebb lép a munkájában és vezetőként teljesen másképp gondolkodik sok mindenben a saját életében is. Megváltoznak a lehetőségei a magasabb anyagi juttatások miatt, ezért sok dolog elveszti a varázsát, hiszen bármikor megengedheti magának.
    De tegyük félre a személyiségbeli változásokat. Megváltozik az ember környezete. Pl a szülei megöregednek, sokkal több segítséget igényelnek és bizony amikor ez elkezdődik nagyon sok családi ellentét kibukik. Ez majdnem mindig visszagyűrűzik a saját kapcsolatba is.
    Egy csomó ismerős pörög bele a babaprojectbe különböző kimenetelekkel. Ez nagyon komoly ellentéteket tud szülni. Tesóméknak már volt 2 gyereke amikor úgy igazán beindult a babagyártás a környezetükben és bizony ez nagyon komoly vitákat szült náluk. A férje az örök elégedetlen folyton azt látta, hogy az ismerősök mit csinálnak jobban, ő meg folyton azt látta, hogy milyen szerencsések mert se születési rendellenesség nem volt, se komoly betegség.

    Szóval rengeteg dolog van ami miatt dolgozni kell egy kapcsolaton. A "csak magától működik" mondjuk az első 2-3 évben várható el, amikor még dúl a szerelem és a love.

    Nokia 3310->3410->3100->6500 Slide(RiP Nokia)->Acer Liquid Metal ->Xiaomi Hongmi-> Xiaomi Redmi Note 3

  • RexMaximus

    aktív tag

    válasz nemlehet #28 üzenetére

    Mi tobb mint 10 ev utan se "dolgozunk" a kapcsolaton.

    Par dolog adja az alapjat. Megvannak a celjaink es ezek osszeegyeztethetoek. Igy legalabis egy jo ideig nem novunk szet. A masik szerintem ami fontos - rengeteg embernel azt lattam, hogy a parkapcsolatot erinto dolgokat nem az erintettel beszelik meg hanem a haverokkal. Lehet ferfi vagy no az illeto mindegy. Ertelmetlen.

    Ha valami van az erintettel egyeztetunk. De igazabol ha egyutt eltek akkor folyamatosan kommunikaltok is. Nem kell erre kulon alkalom. Ha megis akkor jo kerdes, hogy mirol beszeltek amugy :).

    Mondjuk a bejegyzesironal se nagyon ertem ezt a reszt. Erre se jut ido? Napi par mondatos limit van? Vagy folyamatossan ugyanarrol beszelnek de nem a megoldasrol? Ugy tunik mar a kommunikacio szintjen is gondok vannak az egyuttmukodessel.

  • Vakegérke

    veterán

    Alapjában Syllel értek egyet. "... amelyik kapcsolatért dolgozni/tenni kell, azzal eleve baj van."
    Egy kapcsolat vagy működik önmagától, vagy nem. Utóbbi rossz hasonlattal olyan, mint egy gép, amin mindig van valami javítanivaló. Kérdés, hogy meddig működik még.

    Ami az írást illeti, van benne pár dolog, ami elgondolkodtató.

    Minek jár egy fiatal ember önismereti csoportba? Miért van rá szüksége? Talán nem képes önmaga lenni? Ha nem, akkor miért nem? Miféle nevelést kapott? Törődtek vele egyáltalán a szülei, vagy csak eltartották?

    "A hétvégék pedig folyamatosan rokonlátogatással, esküvővel kapcsolatos dolgokkal teltek, de sosem olyasmivel amiből egy párkapcsolat a mi esetünkben töltődni tud."
    Nekem úgy tűnik, hogy megfelelési kényszer is van az íróban, meg talán a párjában is. Juj, menni kell a rokonokhoz, mert mit szólnak, ha nem... Nálam, vagyis nálunk ez végtelenül egyszerű volt. Ha nem volt kedvünk hozzá, jeleztük az érintetteknek, és csináltunk magunknak olyan programot, ami jó volt, vagy rendeztünk egy gyertyafényes, palacsintás vacsorát.
    Ami az esküvőt illeti, nem azért van, hogy kikészüljünk az előkészületekben. Az az ifjú pár örömteli eseménye kell, hogy legyen, nem pedig kényszerű döntések, cselekmények végeredménye.

    RexMaximus is észrevette, én is felfigyeltem rá, nincs egymásra ideje a párnak. Nagy kár. Ebben a korban, ilyen esemény előtt, (meg talán utána is) ők kellene, hogy a legfontosabbak legyenek egymás számára. Ehelyett mi van?
    "A párkapcsolat kezdte egy vállalat képét festeni, ahol mindenki a két dolgozón kívül főnök a világban és ahol a két ember csak arra koncentrál, hogy minden jó legyen kifele, egymással pedig nem foglalkoznak."
    Már megint a másoknak megfelelés kényszere. Muszáj? Ki kényszerít erre titeket?

    Ami a kolleginát illeti, érzéseket váltott ki belőled. Állítólag szereted a párodat. Mi lesz később, amikor már nem lesz olyan szép, kívánatos, mint most?

    Nem bántani akarlak, pusztán leírtam azt, amire gondolok. Az én kapcsolatom, reakcióim mások voltak, de ugye nem vagyunk egyformák.

    Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

  • Fr0z3n

    őstag

    Kend el a száját a kolleginának, akkor megnyugszol. Más részt Vakegérkének, Sylnak és Rexnek maximálisan igaza van. Kényszeres másoknak megfelelés, ha már most bajok vannak később se lesz jobb. Sőt... Igaz hogy mindenhol vannak hullám völgyek de nem az hogy szinte folyamatosan van valami. Valahogy azt érzem, hogy nincs vér a pucádban. Ha ilyen kis tesze-tosza az asszony, legalább te ne legyél az. És továbbra is azt mondom, kend el a kolleginának a száját meg egyéb testrését. Aztán szúszá

  • Viszlát

    addikt

    válasz nemlehet #28 üzenetére

    Szóval rengeteg dolog van ami miatt dolgozni kell egy kapcsolaton. A "csak magától működik" mondjuk az első 2-3 évben várható el, amikor még dúl a szerelem és a love.

    Szerintem akkor is csak akkor ha nincsenek nagy elvárások egymással szemben. Alapvetően azok a kapcsolatok működnek így ahol nincs túl sok igény felszínes dolgoknál többre és nagyon sokan teljesen boldogok így, szóval nincs is ezzel baj. Csak nem szabad általánosítani, hogy márpedig amelyik kapcsolaton dolgozni kell az rossz, ez szimpla szűklátókörűség, semmi más.

    "How a government taxes its citizens is a direct declaration of a country's values."

  • nemlehet

    őstag

    válasz RexMaximus #29 üzenetére

    Olyan nincs, hogy semmi probléma sincs egy kapcsolatban. Aki ezt állítja az szimplán hazudik.

    Ha pedig vannak problémák azon dolgozni kell.

    Nokia 3310->3410->3100->6500 Slide(RiP Nokia)->Acer Liquid Metal ->Xiaomi Hongmi-> Xiaomi Redmi Note 3

  • RexMaximus

    aktív tag

    válasz nemlehet #33 üzenetére

    Van e olyan dolog nalunk amit konkretan probelamanak neveznenk? Nincs. Piszlicsare dolgokat meg nem soronek ide.

    Alapvetoen maga az ember nem nagyon valtozik. Megismeritek egymast, tudjatok mivel szamolhattok. Tudsz olyan protokolt epiteni a mindennapokba pl, hogy este levid a szemetet, vagy a kulcsokat ne az asztalra tedd hanem a helyere (bar nekem ez a mai napig nem megy :) ).

    De nagyon ritka az, hogy valaki megvaltozik. Pl. nem tud celokban gondolkodni akkor majd fog. Ha alapvetoen nem kolerikus alkat, nen fog azza valni. Vagy aki nem tud megallapodast betartani majd fog, stb.

    Itt ez az eset. Igazabol mindketto valami mast (is) akar. Kb kapcsolat eleje ota fenall ez a bizonytalan allapot. Ami az post alapjan egyik felnek se igazan jo. Elmondta mind a ket fel, hogy mit szeretne a masiktol. De nagyon ugy tunik ezt nem tudjak biztositani.

    Oszinten, mi a kerdes itt? Min lehet itt "dolgozni"? Szetforgacsolodnak de kozben megy az ido is.

    Nem lehet veleltlen az sem, hogy ket forumtag akikrol ugy tudom, hogy idosebbek a kozzoseg atlaganal (meg nalam is) hasonlokeppen latjak (Syl es Vakegérke). Tapasztalatuk ezt mutatja.

  • TheLázs

    csendes tag

    "kapcsolatotok fájánál"

    Na, jó kis analógia. Most eldöngheted, hogy benzin és gyufa, hogy aztán sóval behintsd a helyét, vagy pedig öntözgetés szentelt vízzel. Egy pár "Puzsér sor" jutott az eszembe, mi szerint a párok két és fél-három év alatt felélik, elhasználják egymást. Mint az élethosszig tartó tanulás, élethosszig tartó udvarlás is létezik. A szüleimen látom most is, ~50 és rettenetesen aranyos.

    "Annyi mindenféléhez nem értek, hogy az már sokoldalúságnak számít” – Örkény István

  • Viszlát

    addikt

    válasz RexMaximus #34 üzenetére

    Nem lehet veleltlen az sem, hogy ket forumtag akikrol ugy tudom, hogy idosebbek a kozzoseg atlaganal (meg nalam is) hasonlokeppen latjak (Syl es Vakegérke). Tapasztalatuk ezt mutatja.

    Semmit nem jelent. Nagyon szűk merítés egyrészt, másrészt semmit sem tudunk sem róluk sem a másik félről. Olyan ez mint az evés, hogy egy egyszerű analógiával éljek. Van akinek megfelel állva, épp csak összedobva valamit, csámcsogva, mellkasra folyósan enni, aztán van aki meg inkább ülve, szépen elrendezgetve mindent, amennyire csak lehet hangtalanul szereti elfogyasztani az aprólékos gondossággal elkészített ételt. És a két véglet között meg ezerféle egyéb, kinek ez kinek az, éppen ezért rendkívül káros és egyben használhatatlan is amikor valaki a saját vagy 1-2 ember példájából általánosít. Egyrészt nem vezet megoldásra mert mindössze annyi kell, hogy egy más véleményen lévő valaki hasonló vehemenciával állítsa a saját kis általánosítását és máris egy feloldhatatlan ellentét alakult ki ami nem vezet sehova.

    Az én szüleim 43 éve házasok és mindamellett, hogy még mindig élvezik egymás társaságát és nem kérdésés, hogy szeretik is egymást, nem csak megszokásból vannak együtt, mindkettőjük álláspontja az, hogy folyamatosan dolgozni kell a kapcsolat különböző aspektusain. Na most érthető módon én inkább nekik hiszek mint két ismeretlennek az interneten, ahol mindenki azt mond amit akar. És akkor hogyan tovább most? :)

    "How a government taxes its citizens is a direct declaration of a country's values."

  • RexMaximus

    aktív tag

    válasz Viszlát #36 üzenetére

    Rendben, elfogadom. Nem eleg nagy a minta amire hivatkoztam. Ha a hiteleseget kezdjuk el boncolgatni, akkor amit irtal ugyanugy igaz itt mindenkire. Ezzel egycsapasra okafogyotta tehetjuk az eszmecseret :)

    Szemlelteteskent a szuleid peldajat hoztad fel. Viszont az alltalad irtak alapjan nem sok hasonlosagot velek felfedni a ket eset kozott. Az egyik mukodik, a masik meg nem.

    Sokan emlitik azt, hogy dolgozni kell egy kapcsolaton. De senki se irja le, hogy ez esetukben mit is takar.

    Te mit ertesz az alatt, hogy dolgzoni egy kapcsolaton? Peldakkal szemleltetve.

  • CsiguszMaxim

    senior tag

    válasz TheLázs #35 üzenetére

    Ez jó. Én is úgy gondolom, hogy egy párkapcsolat nem egy konstans valami. Két ember alkotja és mindig olyan amilyenek az összetevői. Nagyon sok mindent írtatok, olyat is ami pozitív illetve ami negatív is az én nézőpontomból, viszont mindkettőben voltak hasznos dolgok. A nagyon kriktikus és kijelentő jellegű hozzászólások valószínűleg amiatt vannak, mert ez a bejegyzés egy kis szegletét mutatja a nagy egésznek és azt az ember plusz információ hiányában a saját tapasztalatival egészíti ki. Abban viszont igazuk van, hogy ezt jajjveszékelős rinyálós hozzáállással nem lehet csinálni.

    Leegyszerűsítve azért, nem olyan katasztrofális a szituáció amilyennek itt néhányan látjátok. Mi az elején tudtuk, hogy mit vállalunk a másikkal. Azt is, hogy nehéz lesz. De egyikünk sem megalkuvó fajta és hajlandó is tenni azért, hogy egy minőségi kapcsolatban éljen. Ehhez hozzátartozik a személyiségfejlődés (ha úgy tetszik megváltozás).

    Egy hasonlattal élve úgy képzeljétek ezt, hogy vannak az emberek között olyanok akik egész életükben csak a Kékes-Tetőt mászták meg és boldogok úgy. Kis kihívás az élet "hegymászós" területén és mellette profin szörföznek vagy épp mesterszakácsok. Aztán vannak akik oxigén palack nélkül mennek a himalájára, mert ez élteti őket. Tudom perverzül hangzik de mi mindketten azt tűztük ki célul, hogy a család és a párkapcsolat megvalósítása minél tökéletesebb legyen. És ez nem megfelelési kényszer. Ezért hajlandóak vagyunk tenni és áldozatot hozni.

    A bejegyzés azért született, mert az elmúlt hónapban rengeteg rossz döntést hoztunk ami aztán kudarchoz vezetett. Ha valaki nagyot álmodik, törvényszerű hogy nagyot is fog onnan néha néha bukni. A kérdés az, hogy onnan valaki feláll vagy feladja.

    Mindannyiótok hozzászólását köszönöm, mert mindegyik vagy megerősített abban, hogy jó úton járunk, vagy épp rávilágított arra, hogy azon mit teszünk rosszul.

    Best teaparty evaaaaaaaaa!

  • mephi666

    nagyúr

    válasz Vakegérke #30 üzenetére

    szerintem jó kapcsolatban túl tudnak együtt lendülni a problémákon nem pedig a kiutat keresik a problémák elől :K

    hú, ez az esküvő téma: mi jól lerendeztük... nem akartunk felhajtást, milliós kiadást, 100 vendéget meg semmit... csak összeházasodni :K megterveztünk egy 1hetes (majdnem 1500km-es) utat az országban, minden este máshol aludtunk (lepukkant kempingtől kezdve panzión át drága szállodáig mindenhol) és jól éreztük magunkat... elindultunk egy hétfő reggel kecskemétről, kakasd-on összeházasodtunk még délelőtt (lényegében ott találkoztunk először a tanúkkal, rajtuk meg anyakönyvvezetőn kívül csak 1 nő volt még, aki zenét kapcsolt a szertartás alatt... átöltözést a hivatal melletti cukrászda mosdójában ejtettük meg, hogy azért ne farmerban meg pólóban legyünk :D ), majd villány, keszthely, esztergom, noszvaj, telkibánya, berettyóújfalu, kecskemét... vasárnap délután értünk haza millió emlékkel gazdagabban...

    ...volt előtte kis sértődés, hogy így intéztük az esküvőt, de ez a mi dolgunk: a "hívjuk meg a közeli családot" nem működik, mert akkor "ha őt meghívjuk, akkor a másikat is kell" és ott vagyunk, hogy 60-70 ember helyből... és amúgy sem a flancos esküvőn múlik igazából, hogy milyen lesz a házasság... mindketten úgy gondoltuk, hogy ennek rólunk kell szólnia és mi így szeretnénk :K

    [ Szerkesztve ]

    "Kis lépés az emberiségnek... hosszú lépést a férfiaknak..." ++++++++++++++ BattleTag: mephiHUN#2258 ++++++++ A kígyó veszélyes állat mert harap, de a takarítónő még veszélyesebb, mert ő Maris

  • CsiguszMaxim

    senior tag

    válasz RexMaximus #37 üzenetére

    "Sokan emlitik azt, hogy dolgozni kell egy kapcsolaton. De senki se irja le, hogy ez esetukben mit is takar.

    Te mit ertesz az alatt, hogy dolgzoni egy kapcsolaton? Peldakkal szemleltetve."

    Igazából a megfogalmazásom abból a szempontból rossz, hogy nem a kapcsolaton dolgozol, hanem magadon.

    A saját esetemet tudom felhozni. Amikor belekezdtünk az egészbe én olyan jellembeli hiányosságokkal rendelkeztem a gyerekkorból hozott komplexusmintázatok miatt amik hosszútávon alkalmatlanná tettek egy párkapcsolat fenntartására. Ilyen dolog pl a szeretetmohóság aminek röviden megfogalmazva az a lényege, hogy az ember akkor sem érzi, hogy szereti a másik ha az tényleg úgy van. Ezért úgy viselkedik, hogy előbb utóbb elkezdi kizsegerelni a másikat érzelmileg mert semmi sem elég neki. Bekorlátozod a másikat és elvárod, hogy minden pillanatban, minden formában bebizonyítsa hogy szeret. Mindezt azért, mert gyerekkorodban amikor igazán fontos lett volna nem kaptad meg megfelelő formában és mennyiségben a szeretetet.

    Ahogy úgy éreztem a kapcsolatban, hogy elfogadnak egyből nekikezdtem a parazita viselkedésemnek. Aztán rájöttem, hogy ez így nem fenntartható és, hogy bennem van a hiba nem a másikban. És változtattam rajta. Iszonyatosan nehéz volt és kicsit olyan ez mint az alkoholizmus. Sose gyógyulsz ki belőle de lehetsz tünetmentes.

    Számomra ilyet jelent az hogy dolgozok a kapcsolaton. Sőt nem is a kapcsolaton, ez így rossz. A kapcsolatért és magamért egyszerre.

    Tény, hogy tré alapokra nem lehet építeni, de mit teszel akkor ha egy kapcsolatban kiderül, hogy te vagy a "tré alap". Viszont a másik szeret annyira, hogy esélyt ad arra, hogy változtass a viselkedésen és feljlessz magadon. Vagy maradsz lesüllyedve a saját kényelmes kis sz@rodban vagy, belátod, hogy van egy lehetőséged kimászni belőle és kihasználod. Valaki írta, hogy az asszony mimóza. Szerintem meg pont tökös, mert teljesen tisztában volt azzal, hogy velem együtt mit vesz a nyakába és mégis bevállalta. Nem pedig keresett valaki mást.

    [ Szerkesztve ]

    Best teaparty evaaaaaaaaa!

  • Vakegérke

    veterán

    válasz mephi666 #39 üzenetére

    "... mindketten úgy gondoltuk, hogy ennek rólunk kell szólnia és mi így szeretnénk :K"

    Így van ez jól, kérem szépen. :)

    [ Szerkesztve ]

    Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

  • Syl

    nagyúr

    válasz CsiguszMaxim #40 üzenetére

    :R

    Így már mindjárt más!
    Az hogy egy párkapcsolatban észreveszed magad és "csiszolsz" magadon, az teljesen normális.
    De ha megpróbálod a másikat "csiszolni", saját képedre/igényeidre alakítani, (márpedig a "beszéljük meg" dolognak általában ez a célja), azt megette a fene.

    [ Szerkesztve ]

    Never let your sense of morals prevent you from doing what's right.

  • CsiguszMaxim

    senior tag

    válasz Syl #42 üzenetére

    Na pont ezért fontos számomra a "beszéljük meg" ami ebből a fórumbeszélgetésből is kisült. Mert kellett legalább 3 hsz váltás mire kiderült, hogy tök másról beszéltünk de ugyan arra gondoltunk.

    Szó sincs arról, hogy a másikat akarom megváltoztatni. Azt persze szeretném ha ő is fejlődne és ebben próbálom támogatni. De ha valamit mindketten rosszul csinálunk akkor szükség van rá, hogy ezt valamelyikünk felismerje megfogalmazza és kitaláljuk, hogyan változtassunk rajta. Ehhez viszont nekünk mindenképpen szükségünk van bizonyos mennyiségű nyugodt időre. Ennek folyamatos hiánya szülte tulajdonképp a bejegyzést.

    [ Szerkesztve ]

    Best teaparty evaaaaaaaaa!

  • kwzatz

    őstag

    válasz Máté94 #10 üzenetére

    Egyre kevesebb a házasság és több a válás. Nem ebbe az irányba megy? :D

  • Viszlát

    addikt

    válasz RexMaximus #37 üzenetére

    Én nem hoztam párhuzamba a két kapcsolatot, amire reagáltam az az a kijelentés volt, hogy amelyik kapcsolaton dolgozni kell az már régen rossz.

    Példák: változó személyiségek, körülmények, nehézségek, egymás segítése és még sok minden más amikor nem lehet hátradőlve lábat lógatni egyik félnek sem. Szüleim eseténél maradva egy konkrét példa: édesanyám rettenetes, hogy mennyire nem tud bánni a pénzzel, nincs se érzéke se türelme hozzá. Édesapám mesélte, hogy fiatalon próbálta megtanítani, illetve rávenni, hogy fektesse bele a szükséges energiát, de a rövidtávú sikerek is keserű szájízzel jöttek csak össze. Pár év után rá kellett jönnie, hogy ez csak úgy fog működni ha magára veszi ennek a teljes felelősségét és anyura is ő vigyáz, ami értelemszerűen egy olyan extra teher amit nem egyszerű évtizedekig a válladon hordani, de a kapcsolat érdekében muszáj. Persze nem ilyen egyszerű a dolog, mert a hozzá nem értés mellett azért anyukámban mocorgott az önérzetesség is, főleg ahogy a rendszerváltással megváltozott a világ, a nemek viszonya, szeretett volna több önállóságot, úgyhogy meg kellett találják közösen azt a kompromisszumot ami mindenkinek megfelel és közben a család sem megy csődbe. Ez kemény meló és a majd 4.5 évtized alatt különböző formában és időben okozott feszültséget és problémát. Elmondásuk szerint és magam is úgy látom, hogy a lényeg az, hogy soha egy pillanatra sem merült az fel, hogy kész, nincs tovább, menjen mindenki a maga útjára. Ahogy anyukám mondja mindig, egyszerűen nem opció, szeretik egymást és megesküdtek, ha ezt sem veszi komolyan az ember akkor akár fel is köphet és aláállhat.

    Személy szerint még nem adatott meg a házasság áldása, persze komoly kapcsolataim voltak és mindegyiknél ugyanazt tapasztaltam. Egyetlen dolog van ami után viszont egy percet sem vagyok hajlandó vesztegetni az illetőre akárhol is tart a kapcsolat, ez pedig a hűtlenség.

    [ Szerkesztve ]

    "How a government taxes its citizens is a direct declaration of a country's values."

  • CsiguszMaxim

    senior tag

    válasz Viszlát #45 üzenetére

    Elmondásuk szerint és magam is úgy látom, hogy a lényeg az, hogy soha egy pillanatra sem merült az fel, hogy kész, nincs tovább, menjen mindenki a maga útjára. Ahogy anyukám mondja mindig, egyszerűen nem opció, szeretik egymást és megesküdtek, ha ezt sem veszi komolyan az ember akkor akár fel is köphet és aláállhat.

    Szívemből szóltál.

    Best teaparty evaaaaaaaaa!

  • CsiguszMaxim

    senior tag

    Majdnem egy év távlatából visszaolvastam a bejegyzésem és a következőkre jöttem rá.

    Akkor fingom nem volt az életről. Most is csak egy kicsit kezdem kapizsgálni, de a fantáziám még mindig elég élénk és nem feltétlenül szereti a valóságot.

    Az elmúlt egy év tapasztalata pedig dióhéjban annyi, hogy rengeteg dolog olyan az életemben, amit nem úgy szeretnék ahogy van és ebből egy csomó olyan amin már változtatni sem fogok tudni.

    A tavalyi bejegyzés mögött egy olyan "én" volt, aki félt az élettől, attól hogy megvalósítsa önmagát és kiálljon az elveiért és azért ami számára fontos. Igazából megértem ezt az embert, mert ahhoz hogy elinduljak az úton amin egy embernek végig kell menni az élete során, ez egy megkerülhetetlen lépcső.

    Szerencsére valami sugallat vagy belső hang esetleg a kezdeti felismerés csírája nem hagyta, hogy ennek a ráeszmélésnek egy első házasság legyen a tanulópénze.

    TLDR: Értékelve az elmúlt fél évet, minden frankó és életem egyik legértelmesebb döntése a feleségem volt.

    [ Szerkesztve ]

    Best teaparty evaaaaaaaaa!

  • CsiguszMaxim

    senior tag

    Jön a gyerek! :C

    És igen, régen meg akartam változtatni.

    [ Szerkesztve ]

    Best teaparty evaaaaaaaaa!

Új hozzászólás Aktív témák