Hirdetés

Új hozzászólás Aktív témák

  • Alchemist

    addikt

    válasz #44630784 #100 üzenetére

    Teljesen jogos meglátások... a marketing-lélegeztető gépről még nem vették le, de jobban elterjedni se fog...

    Éppen olvasok egy érdekes könyvet az antigravitációról... képtelen vagyok lerakni.

  • #65675776

    törölt tag

    válasz access_denied #72 üzenetére

    De, azok is filmek. Csak azok esetében, főleg ha a BBC van a háttérben nem meglepő az igényes munka.

    Az általad felsorolt filmek egy részét láttam moziban. A CapAm-ekben csak kamu a 3D, ahogy az Avengers-ekben is (és úgy általában az összes Marvel filmben, bármelyik stúdió is készítette őket). Láthatóan csak utólag lett odagányolva mindre. Vagy ha mégsem, akkor is csak van, hogy legyen. Mindent lehet mondani, csak azt nem, hogy integráns része ezen filmeknek. Égvilágon semmit sem ad hozzá, főleg nem igazi térérzetet. Semmivel sem rosszabbak 2D-ben sem, az állítólagos 3D elvesztése nem okoz csökenést az élvezeti értékben.

    [ Szerkesztve ]

  • access_denied

    senior tag

    válasz #65675776 #102 üzenetére

    Ez meglehetősen szubjektív vélemény, tehát ezen nem fogunk vitatkozni.

    Annyit fűznék hozza, hogy 10-20 3D filmért is kifizettem volna a 3D plusz költségét (ha lehetne ugyanazt a tv modellt 3D és 3D nélküli változatban kapni).

  • Márton

    nagyúr

    válasz #65675776 #102 üzenetére

    Nna, és akkor most állítsuk szembe egymással a 2 állításod:

    "Az Avatar meg nem az egyik referencia, hanem kb az egyetlen film, amelynél tényleg van értelme a 3D-nek"

    most pedig

    "azok esetében, főleg ha a BBC van a háttérben nem meglepő az igényes munka"

    Tehát elismerted, hogy csak van más filmnél is értelme?..

    access_denied: én is :K

    [ Szerkesztve ]

    Emlékszem, mikor meglátogattam a vidéken élő nagymamámat, azt mondta: "fiam, egy napon még emberek fogják pazarolni az idejüket arra, hogy elolvassák amit írsz"

  • dezz

    nagyúr

    Nem csoda, hogy a Samsung nem erőlteti a saját, aktív megoldását, ráfizetés volt a fillérekért adott aktív szemüveg és nagyon oda kellett figyelnie a panelek reagálási idejére is, továbbá kellő fényerőtartalékra. De ezekről nem a 3D tehet. Végeredmény: a passzív megoldás nyert.

    (#4) tigipuf: Így van... Kár, hogy itt még mindig nincs "like" vagy +1...

    (#100) bendi*R: Amit az első blokkban írsz, az elég hamar megszokható, azaz hozzá tud szokni a szem, hogy ne oda fókuszáljon, ahol a szemtengelyek metszik egymást, hanem végig a megjelenítő síkjára.

    Igaz, egy gyakorlatlan szemnek kicsit sok kapásból 3 óra 3D filmezés (mint amikor először ült be valaki a 3D Avatarra úgy, hogy nem látott még előtte 3D-t), nem csoda, hogy sokaknál fejfájás jelentkezett vagy homályosan látta a képet. Közel 20 évvel ezelőtt, első LCD shutter ("aktív 3D") szemüvegemnél (tartozék volt egy Virge 3D kártyához) még ott volt a user manualban, hogy első alkalommal csak pár percet használjuk, majd ez a további alkalmakkor duplázható. Így néhány nap után már akár egész nap használhattam, sosem fájt tőle a fejem.

    "És itt jön az egész 3D technika legnagyobb hibája: pont a screenplain-nél nincs ugyanis valódi térhatása a képnek, hiszen a két szemedbe érkező kép azon a ponton azonos. Azaz ha nézelődni szeretnél a térben, akkor megfájdul a fejed, ha nem, akkor az egész térbeliségnek nincs semmi értelme.
    Így viszont az alkotók nem tudják művészi eszközként használni a technikát, mert a fizikai korlátok kötik őket."

    Ez tévedés! 1. A pontosan a screenplainra eső pontok vagy felületek sem esnek tökéletesen egybe a két képen, mert eltérő pozícióból vették fel őket (pl. szemtávolság). 2. A térhatáshoz a közelebbi és távolabbi objektumok, részek által képzett képtartalom is hozzájárul. 3. A fentiek miatt a fejfájás sem törvényszerű és a homályosság is csak akkor jelentkezik elkerülhetetlenül, ha kicsi a felvétel mélységélessége, miközben te nagyon máshová akarsz nézni, mint ahová fókuszáltak.

    A (stereo-)3D hátrányát nem kis részben a gyakorlatlan szemű nézők milliói jelentik... Miattuk kell lehetőleg minden témát a megjelenítő síkjára tenni.

    Amit a 2D-nél és a 3D-nél eltérő képkompozícióról írsz, persze igaz, legalábbis sok esetben, de miért ne lehetne megtenni, hogy egyes filmeket kimondottan 2D-re, másokat pedig 3D-re "optimalizálnak"?

    (#59) daa-raa: Melyik (közismert) filmben volt alapelem a bolygószintű idegrendszer, amibe úgymond beköltözhetnek az elhalálozók lelkei? (Nem mintha nem lenne némi ellentmondás a fizikai idegrendszer és a metafizikai lélek fogalom között.) És mióta tesz egy új alkotást (film vagy színdarab) csípőből értéktelenné, ha egy alaptémát (pl. Pokahontas) többször többféleképp feldolgoznak?

    (#23) laleh: Ez büszkeséggel tölt el, vagy miért tartottad fontosnak közölni? :P

    [ Szerkesztve ]

  • #44630784

    törölt tag

    válasz dezz #105 üzenetére

    "A (stereo-)3D hátrányát nem kis részben a gyakorlatlan szemű nézők milliói jelentik... Miattuk kell lehetőleg minden témát a megjelenítő síkjára tenni."

    Ez kb. olyan, mintha azt mondanád, hogy a koccintós is minőségi pia, csak az edzetlen gyomrú milliókat kell hozzászoktatni.
    Ha belegondolsz, sem a hang megjelenéséhez, sem a színekhez nem kellett senkinek hozzászoknia, a film technikai fejlődése új eszközöket adott az alkotók kezébe, amit idővel megtanultak használni. Ha viszont a 3D onnan indul, hogy előbb győzd le a fejfájást meg a hányingert, hogy egyáltalán élvezni tudd, akkor már csak ez az egy érv is elég nyomós ahhoz, hogy kijelentsük, hogy halva született technológia.

    1. " A pontosan a screenplainra eső pontok vagy felületek sem esnek tökéletesen egybe a két képen, mert eltérő pozícióból vették fel őket (pl. szemtávolság)."

    Természetesen a screeplain-re eső két kép sem tökéletesen azonos, de ott a legkisebb az eltérés a két kép között, tehát a térérzet is.

    2. "A térhatáshoz a közelebbi és távolabbi objektumok, részek által képzett képtartalom is hozzájárul."

    Ez így van, de ettől még igaz, hogy nem lehet a térérzetet alkotói szempontból kihasználni, mert a fő témának mindig a screenplain-en kell maradnia, ahol a legkisebb a térérzet. Kicsit olyan ez, mintha egy festőnek kellene úgy szobrot alkotnia, hogy ő megfesti a főtémát, majd egy kőfaragó tőle kb. függetlenül ad némi plasztikát a keretnek, hogy rá lehessen mondani, hogy szobor.

    3. "A fentiek miatt a fejfájás sem törvényszerű és a homályosság is csak akkor jelentkezik elkerülhetetlenül, ha kicsi a felvétel mélységélessége, miközben te nagyon máshová akarsz nézni, mint ahová fókuszáltak."

    Ebben egyetértünk, a fejfájást el lehet kerülni, ha nem _akarsz_ máshova nézni, mint ahova a screenplain-t rakták. Az ügyesebb rendezők így is komponálják a képet. És igen, pont ezért nem használnak kis mélységélességet a natív 3D felvételeknél és ezért lesz videós hangulata aztán a 2D verziónak.

    Természetesen elképzelhető, hogy egy filmet csak 3D-ben forgassanak és ne készítsenek belőle 2D verziót, de ahhoz minimálisan az kellene, hogy legalább _egy_ olyan alkotás szülessen, amiben a 3D olyan extra eszközt ad a történetmeséléshez, amitől maga a film 2D-ben értelmetlen vagy legalábbis kevésbé élvezhető legyen. Eddig viszont egyetlen olyan 3D filmet sem forgattak, amiből a 3D ne lett volna elhagyható.
    (Ezzel szemben elég sok olyan film készült, aminek a 3D verziója rontott a filmélményen a 2D verzióhoz képest.)
    Ehhez képest senkinek nem jut eszébe egy filmet hangos meg néma verzióban is kiadni, mert a hang elvétele az esetek döntő többségében érthetetlenné tenné a sztorit. És nem készül a filmekből színes meg fekete-fehér verzió sem (a 80-as évek illegális 16mm-es kópiáit leszámítva ;] ), mert a szín ugyan kevésbé játszik szerepet a történet érthetőségében, de olyan alapvető alkotói eszközzé vált, amitől a film lényege veszne el, ha elhagynák (pl. a Schnindler listája 99%-ban hiába fekete-fehér, a piros kabátos lány jelenet jelentősége teljesen eltűnne a filmből, ha fekete-fehérben vetítenék.)

  • #65675776

    törölt tag

    válasz Márton #104 üzenetére

    Az első fogalmazás valóban pontatlan volt. Úgy lett volna pontos, hogy az "egyetlen játékfilm". A dokumentum és ismeretterjesztő filmeket mindig is teljesen külön kezeltem, mert szerintem azon kívül, hogy képet jelenít meg, teljesen más világ.

    dezz: Az indiánoknál ez alap dolog...

    [ Szerkesztve ]

  • dezz

    nagyúr

    válasz #44630784 #106 üzenetére

    Pedig az első mozgóképektől sokan rosszul lettek... Főleg, ha mozgott a kamera, miközben ők fizikailag egy helyben voltak: érzékelési disszonancia... A másik éppen a térbeliség hiánya: mozgó, valósnak tűnő látvány, de nem lehet belenézni, mert hogy 2D... Itt is meg kellett szokni, hogy folyamatosan a vászonra kell fókuszálni, ellentétben a való élettel. Ilyen alapon a 2D film is halva szültetett technológia...

    A 3D is ugyanúgy adott egy eszközt a filmkészítők kezébe, amit meg kellett tanulni használni. Egyes filmeseknek jól megy, másoknak nem.

    Nem legyőzni kell a fejfájást és a hányingert, hanem elkerülni, hogy kialakuljon. De a többségnél eleve nem is jelentkezik.

    "Természetesen a screeplain-re eső két kép sem tökéletesen azonos, de ott a legkisebb az eltérés a két kép között, tehát a térérzet is."

    Ennek így nincs értelme. A screenplain egy sík felület, önmagában nyilván nincs térhatása.

    "ettől még igaz, nem lehet a térérzetet alkotói szempontból kihasználni, mert a fő témának mindig a screenplain-en kell maradnia, ahol a legkisebb a térérzet."

    Nem, nem igaz, mert a valóságban is csak azt látjuk élesen, amire fókuszálunk, a közelebbi vagy távolabbi dolgok homályosak lesznek, de attól még térben látunk. Másrészt, még egy abszolút kezdő sem csak pontosan a screenplain síkjában képes élesen látni, hanem ahhoz képest egy némileg beljebb és kijjebb elhelyezkedő sávban (itt még nagyon könnyen rááll a szem a megfelelő beállításra). És az sem baj, ha közben ami jóval közelebb és távolabb van, az homályos, mert hogy a valóságban is az lenne.

    Az utóbbira mondhatod, hogy na de ha te mégis éppen távolabb vagy közelebb szeretnél megnézni valamit. Nos, 2D filmnél ugyanúgy két eset van: 1. kis mélységélesség (ezt általában akkor alkalmazzák, ha kimondottan rá akarják irányítani a néző figyelmét valamire), ilyenkor ugyanúgy nem nézelődhetsz kedvedre; 2. nagy mélységélesség, ilyenkor mindkét válfajnál szabadabban lehet nézelődni. 3D-nél persze kell némi gyakorlat. (De igazából 2D-nél is - ugyanúgy a képernyő síkjára kell fókuszálnod, miközben a "távoli horizontot" szemléled, csak azt sokkal hamarabb megszerezzük...)

    "Ebben egyetértünk, a fejfájást el lehet kerülni, ha nem _akarsz_ máshova nézni, mint ahova a screenplain-t rakták."

    Nyugodtan nézhetsz, az említett második esetben (kivéve, ha nagyon kezdő vagy) -- az elsőben 2D-nél sem nézhetnél.

    "És igen, pont ezért nem használnak kis mélységélességet a natív 3D felvételeknél és ezért lesz videós hangulata aztán a 2D verziónak."

    Nyugodtan használhatnak és használnak is. Nem tudom, honnan veszed, hogy nem használnak.

    "Eddig viszont egyetlen olyan 3D filmet sem forgattak, amiből a 3D ne lett volna elhagyható."

    Ez egyszerűen nem igaz, megint csak. Eleve, egy sor olyan film van, ahol túlzottan is a 3D-re építettek, látványilag, miközben maga a film erősen középszer. És vannak olyanok is, ahol film sem rossz, de szintén meghatározó a 3D (pl. Utazás a Föld középpontjába, 2008.).

    Olyan érzésem van, hogy nagyon kevés 3D filmélményed van... Nyilván eleve nem vagy rá kíváncsi, így távol tartod magad a jobbaktól is.

    (#107) daa-raa: Úgy sem lett volna pontos. (Érdekes a humorod. ;) )

    Tudom, Földanya. Azért ez talán mégsem egészen ugyanaz. Amúgy mindketten tudjuk, hogy nem az a baj az Avatarral, hogy végső soron feldolgozás, hanem az, hogy sokan az eszük és/vagy emberi büszkeségük okán az emberek oldalán állnának, a szívük (még ha adott esetben kőből is van), a másik oldal felé tendál, és ez egyfajta szembenézésre késztetné, amire az illető nem hajlandó.

  • dezz

    nagyúr

    válasz dezz #108 üzenetére

    Kimaradt a közepéről és lejárt a szerk.:

    Egyébként nem feltétlen kell a screenplainen (+/- valamennyi) lennie a cselekménynek, csak a kezdők kedvéért törekednek erre. Nem tömegeknek szánt 3D filmek esetén ez nem kimondott elvárás, sokminden a vászon előtt vagy mögött történik. Vagy egyszerűen csak nincs kiemelt szerepe a vászon tájékának, jóval nagyobb a 3D scene. (Azért az utóbbi évek 3D filmjeiben is vannak ilyen jelenetek.)

    Megjegyzem, én tévén eleve úgy nézek 3D-t, hogy a mozis térhatás megközelítése érdekében (amire eleve készült a film, nem a sokkal kisebb képes megjelenítésre) nagyobbra veszem a parallaxist ("széttartás"), így a virtuális screenplain jóval a valós mögé kerül, miközben kitágul a tér. (És ha azt hiszed, csak én tudom élvezni: párom sem panaszkodott miatta sosem, inkább ő is értékeli a jobb térélményt.)

    Újonnan bekapcsolódóknak: screenplain = a megjelenítő síkja

  • #44630784

    törölt tag

    válasz dezz #108 üzenetére

    "Ez egyszerűen nem igaz, megint csak. Eleve, egy sor olyan film van, ahol túlzottan is a 3D-re építettek, látványilag, miközben maga a film erősen középszer. És vannak olyanok is, ahol film sem rossz, de szintén meghatározó a 3D (pl. Utazás a Föld középpontjába, 2008.)."

    Éppen erről van szó: a térélmény vásári látványosság, techdemó és nem történetmesélési, művészi eszköz. El lehet vele adni amúgy érdektelen tartalmat egy darabig, de amíg a térélmény nem elválaszthatatlan része az adott filmnek, addig az a legjobb esetben is csak marketing eszköz. Ezen az sem változtat, ha léteznek olyan filmek, amik a 3D marketingtől függetlenül is jók.

    "Az utóbbira mondhatod, hogy na de ha te mégis éppen távolabb vagy közelebb szeretnél megnézni valamit. "

    Itt a lényeg. A 2D képnél ugyanis a látvány elválaszthatatlan része a kép éles és életlen része. Azaz nem _kell_ ide-oda fókuszálnod a térben, hogy felfogd a látvány minden részletét. Ha pedig a kép alkotója a kis mélységélesség alkalmazásával eltakarja előled a kép adott részleteit, az része a koncepciónak.
    Ezzel szemben a valódi térérzethez folyamatosan ide-oda kell fókuszálnod, hogy teljes egészében felfogd a teret, azaz ne valami 2.5D látványt, hanem valódi teret érzékelj.
    Nagyon egyszerűen ki lehet ezt próbálni: tedd a szemed elé az ujjad, fókuszálj rá, majd vedd el az ujjad és próbálj ugyanoda fókuszálni egy darabig úgy, hogy a háttér továbbra is életlen maradjon. Mennyi ideig tudod ezt csinálni fejfájás nélkül?
    Márpedig a 3D vetítés pontosan erre próbálja kényszeríteni a szemed: amíg az "ujjat" ott hagyja (azaz a fő téma a screenplain-en marad), addig nincs gond, de amint az "ujj" kikerül onnan, élvezhetetlenné válik a látvány.
    A 2D kép viszont lehet akár teljesen életlen is, nem hogy fejfájást nem okoz, de saját jelentéstartalommal is bírhat.

  • access_denied

    senior tag

    válasz #44630784 #111 üzenetére

    Szerintem teljesen el vagy tévedve. Passzív 3D-nél se fejfájás nincs, se fókuszálási probléma, se egyéb marhaság. Nézed a 3D-t és élvezed a látványt. Szerintem ott a baj, hogy Te ezt nem tudod, de ez nem a 3D jelenlegi megjelenítésének a hibája.

  • dezz

    nagyúr

    válasz #44630784 #111 üzenetére

    "El lehet vele adni amúgy érdektelen tartalmat egy darabig, de amíg a térélmény nem elválaszthatatlan része az adott filmnek, addig az a legjobb esetben is csak marketing eszköz."

    Sajnálatos, hogy vannak ilyenek és az is, hogy eddig csak ilyeneket láttál. Bár kezdem azt hinni, hogy szándékosan csak ilyeneket néztél, vagy még ilyet sem.

    "Ezen az sem változtat, ha léteznek olyan filmek, amik a 3D marketingtől függetlenül is jók."

    És ott vannak azok a filmek, amiknél alapvető elem a térhatás, miközben a film is jó. Éppen ezt írtam az előbb is, még egy példát is megjelöltem. Miért nem akarsz róla tudomást venni? Talán mert felállítottál magadban egy szubjektív véleményen alapuló elméletet és csak ehhez keresel alátámasztást, miközben az ellenkezőjét bizonyító tényezőket figyelmen kívül hagyod. Ez nem korrekt.

    Arról nem beszélve, hogy a térélmény akkor is fontos többletélmény, ha nem "játszadoznak" vele külön, hanem egyszerűen csak szép felvételeket készítenek egy szép nagy rétről, folyómederről, nagyvárosról, stb.

    "A 2D képnél ugyanis a látvány elválaszthatatlan része a kép éles és életlen része. Azaz nem _kell_ ide-oda fókuszálnod a térben, hogy felfogd a látvány minden részletét. Ha pedig a kép alkotója a kis mélységélesség alkalmazásával eltakarja előled a kép adott részleteit, az része a koncepciónak."

    3D-nél ugyanúgy a része lehet.

    "Ezzel szemben a valódi térérzethez folyamatosan ide-oda kell fókuszálnod, hogy teljes egészében felfogd a teret, azaz ne valami 2.5D látványt, hanem valódi teret érzékelj."

    Dehogy kell, nem tudom, hogy ezt megint csak honnan veszed? Akinek rendben van a térlátása, az akkor is térben lát, ha végig egyetlen pontra néz, nem kell ehhez össze-vissza nézelődnie, az agya a két eltérő nézetből látott képből felállítja a térélményt. Nem lehet, hogy nálad ez hiányzik és azért kell össze-vissza nézelődnöd, mert kompenzálásként ebből próbálja az agyad megtenni ugyanazt? (Több-kevesebb sikerrel.)

    Néhány másodpercig simán tudok ugyanoda fókuszálni (és nézni), miközben már nincs ott semmi. De nem releváns a dolog, mert 2D-ben sem tudok felidézni olyan esetet, hogy kis mélységélesség mellett fél másodpercnél tovább maradt volna üresen a kép élesre vett része, és 3D-ben sem fordul ez elő.

  • Alchemist

    addikt

    válasz access_denied #112 üzenetére

    Teljesen mindegy, hogy passzív vagy aktív, ha a film szolgáltatja a szem működésétől idegen látványt, a legtöbb 3D-s film moziban is kiábrándító volt.

    Éppen olvasok egy érdekes könyvet az antigravitációról... képtelen vagyok lerakni.

  • access_denied

    senior tag

    válasz Alchemist #114 üzenetére

    Szem működésétől idegen látványt? Ez úgy hangzott, mintha a 3D nyújtotta élményt kevesebben élveznék. Szerintem erre ne vegyél mérget, hogy így lenne.

  • Alchemist

    addikt

    válasz access_denied #115 üzenetére

    Pl. a Harry Potter utolsó része úgy nézett ki 3D-ben, mint egy tőbbsíkú bábszinház... idegen volt a valódi 3D-s látástól. Ami számomra valamelyest élvezhető volt, azok a jobb 3D-s CGI animációs filmek, mélységélesség és egyéb problémák nélkül.

    Éppen olvasok egy érdekes könyvet az antigravitációról... képtelen vagyok lerakni.

  • access_denied

    senior tag

    válasz Alchemist #116 üzenetére

    Tény hogy vannak kevésbé jól sikerült 3D filmek. A megfogalmazásod azt sugallta, hogy ezek vannak többségben, erre reagáltam. Talán másik topikban írtam, hogy nekem pár (50-100) 3D film élményéért is megérte 3D tv-t vennem.

Új hozzászólás Aktív témák