Hirdetés

Új hozzászólás Aktív témák

  • Diabolis

    tag

    Lendületből olvastam végig az összes részt, jöhet a folytatás :D

    Pozitív: A hegyi lak mély kivesézése után azt hittem valami posztapo túlélőregény lesz. Nem bánom, hogy nem
    ez lett :D
    Pörgős :D Bár néha sok időt fordítasz a tájleírásokra, utána hirtelen felpörgeted. És nem tudom még, hogy ezt élvezem-e, de egyenlőre inkább igen.
    Negatív
    A karakterek amolyan jól-rosszul vannak kidolgozva, a kapcsolati/rokoni szálak nekem kicsit elnagyoltan zavarosnak tűnnek.
    A fentebb említett tempóváltások.

    Konklúzió: Még! Még! Még!! :D :D

    Ha beülsz a volán mögé, és azt érzed otthon vagy, ne gondolkodj, vedd meg! De ha leparkoltál vele és nem nézel vissza rá, rossz autót vettél.

  • elektrotank

    tag

    Jé, egy írótárs! :D

    Én is szoktam néha írogatni ezt-azt, csak nem teszem ide ki. Sokáig váratott ez a fejezet magára, ahogy látom. Majd igyekszem végigolvasni az előző chaptereket, aztán ezt. Ha végeztem vele, majd idebökök valami véleményt, esetleg privátba. Igaz, belepislantottam (olvastam) már az előzőekbe picit, de végig nem. Kíváncsi vagyok mit alkottál.

    Az a szóbeszéd járja Amerikában, hogy két intelligens faj létezik a földön: emberek és magyarok. - Isaac Asimov

  • e-newsee

    addikt

    Akkor ahogy Meggyi001 írása alatt ígértem, íme a részletesebb véleményem.
    Előljáróban annyit, hogy nem vagyok szerkesztő, nem értek hozzá, csak azon tanácsok mentén emeltem ki pár dolgot, amiket én is megkaptam régebben, és azóta igyekszem figyelni rájuk. Szóval...

    Ami tetszett:
    Továbbra is izgalmas, pörgős és fordulatos. Bár most nincs akkora rejtély a végén, mint az előzőekben (legalábbis szerintem), de így is bőven van mit várni a folytatásban. Nagyon kíváncsi vagyok, mi sül ki belőle. Az első rész bevezetőjében írtad, hogy egyelőre nincs meg a vége a fejedben. Ez úgy érzem, azóta változott. Mintha lenne benne koncepció, hogy merre akar haladni a sztori. A vége alapján is úgy tűnik, hogy már nagyjából tudod, mi lesz a folytatásokban. Ez mindenképpen pozitív, így már célirányosabban lehet írni, nem csak úgy bele a semmibe, oszt majd kifut valahova. :)

    Ami fejlesztésre szorul:
    Azért nem azt írtam, hogy nem tetszett, mert amiket itt majd lejjebb összehordok, azoknak nem a tartalmával van probléma, hanem a formájával. A jó hír, hogy mindegyik orvosolható odafigyeléssel. Azért teszem szóvá, mert nekem, mint mezei olvasónak is szemet szúrtak, hát még, ha egy szakértőbb ember olvassa. A sztori maga egyébként megérdemelne egy szerkesztőt, aki kicsit gatyába rázná, mert van benne lehetőség.
    ---
    Tehát. Nem tudom, mennyi idő alatt írtad, de mintha egy kicsit összecsapott lenne az előzőekhez képest. Nekem kissé kaotikusnak tűnik. Oké, az események is eléggé kaotikusak, de na, érted. Olyan, mintha ihletből gyorsan leírtad volna, és töltötted is volna fel. Ha így volt, legközelebb ne tedd! Inkább tedd félre pár hétre, akár egy hónapra is, majd vedd elő újra, és nyugodtan, kipihenten olvasd át még egyszer! Rengeteg hibát észre fogsz venni benne a helyesírástól a logikai bakikon át a túlírásig. (Ez általános tanács, a későbbi írásokra is nagyon hasznos. Tapasztalatból írom, még ha nem is sokból. :) )
    ---
    Például itt egy kissé túlbonyolított rész:
    "Arról nem beszélve, hogy ha a kibocsátott nyalábok pajzsként löknek el mindent maguktól, nincs okunk hinni, hogy maga az objektum ne volna védett. Már csak abból is kiindulva, ha én hoznék létre egy ilyen eszközt, az lenne az első dolgom, hogy megvédjem. Nyilván ők sem hülyék. És hát nyilván nem, bárkik is ők, hisz itt vannak, bárhonnan is jöttek."
    Az utolsó két mondat elég nyakatekert, de igazából a "…ne volna védett." utáni rész már tök felesleges, mindenki érti, mire gondolsz.
    ---
    Érdemes figyelni a háttérbeli események megmagyarázására, elmesélésére is:
    Van több olyan rész, ahol úgy éreztem, mintha a mesélő kibeszélne az olvasóhoz, hogy megmagyarázza az eseményeket. Ez alapból nem gond, csak akkor azt egyértelműsíteni kell. Sokszor annyira folytatása a gondolat a párbeszédnek, hogy simán a része is lehetne. E/1-es elbeszélésnél általában kétféleképpen szokták elmondani a főszereplő gondolatait. Vagy meghagyják gondolatként, de akkor azt jelölni kell valamilyen formázással. Külön bekezdésben dőlt betűvel, vagy zárójelben, vagy valahogy. A másik módszer, hogy kimondatják a mesélővel, vagyis beépítik a párbeszédbe.
    Pl.:
    "-Mi a fene? – tettem fel a kérdést a sofőrünknek.
    -Új parancs érkezett. Floridába mennek.
    Hogy mi? Egyetlen hely van ahova most ott mehetünk, az pedig a kilövő állomás. Nem sejtek jót. Fogtam a kezemben lévő telefont, és olyat tettem, amit nem sokszor teszek. Hívtam Teddy-t.."

    Esetleg így?
    "– Hé, miért fordulunk meg? – tettem fel a kérdést a sofőrünknek.
    – Új parancs érkezett. Floridába mennek.
    – Mi a francnak? – bukott ki belőlem a kérdés, de mire kimondtam, már tudtam a választ, és nagyon nem tetszett. Egyetlen hely van ott, ahova mehetünk, az pedig a kilövő állomás. Ezek minket akarnak felküldeni! Fogtam a kezemben lévő telefont, és olyat tettem, amit nem sokszor teszek. Hívtam Teddy-t."
    A valóságban te némán elfogadnád a választ, és magadnak tennéd fel a "Hogy mi?" kérdést? Nem, hanem csuklóból visszakérdeznél. Persze közben már azon járna az agyad, hogy miért kell Floridába menni. Szerintem az utóbbi verzió jobban érzékelteti, hogy már a beszélgetés közben jár a főszereplő agya a miérteken.
    ---
    Aztán ami nagyon fontos, hogy az elbeszélés igeideje ne váltakozzon. Ha a történeted a múlt elmesélése, akkor végig múltidőben legyen. Például a tárgyalós beszélgetés. Végig jelen időben zajlik, pedig az egész esemény már lezajlott. A közvetlen utána lévő párbeszéd, amikor élő közvetítésben nézik az objektumot, pedig múltidőben van, ahogy annak lennie kell. Tudom, ha az ember beleéli magát a mesélésbe, akkor akaratlanul is úgy írod le, mintha éppen akkor történne. Pont ezért fontos kicsit félretenni, és később, amikor már nem vagy benne annyira a sztoriban, újra átolvasni. (Ugyanígy jártam én is az inváziós spin-offom következő szakaszával. Ugyanígy átváltottam jelenbe, és nemrég, amikor nyáron újra elolvastam, hogy folytatom kicsit, akkor vettem észre. Azzal a folytatásra szánt kevéske időmet el is vette a korrekció. :O )
    ---
    És végül a realitás. Sci-finél ez furán hangozhat, de ott is vannak olyan dolgok, amikre muszáj figyelni. Ebben az esetben különösen, hiszen a nem túl távoli jövőben játszódik (ha jól sejtem 2043 körül). Addigra a technológia nem fejlődik akkorát, hogy lényegi dolgok változzanak.
    Egy régebbi résznél már szóba került, de neccesek az építési idők. Mindössze 5 nap telt el az objektum landolása óta, de összeraktak már egy prototípust egy ismeretlen hajtóműből, majd fel is lőtték, és elkezdték beszerelni. Értem én, hogy sietős a dolog, de ez kb. lehetetlen lenne. Megérteni a régi terveket, modernizálni, hozzáilleszteni a jelenlegi hajóhoz, modellezni az alkatrészeket, legyártatni, összeszerelni, stb. És ez csak a hardver.
    Aztán Gregor és Meli esete. Túlélik az ütközést, de az, hogy sodródnak, és sikerül őket összeszedni… hááát… nagyon necces. De oké, belefér, végülis Sandra Bullock-ot is begyűjtötték a Gravitációban. :)
    Amit viszont nem értek, hogy később azt írod, a Webb darabjai elkezdtek visszahullani és elégni a légkörben. Ezzel csak egy gond van: a Webb a tervek szerint 1,5 millió km-re lesz a Földtől (L2 Lagrange pont), ami kb. 4x olyan messze van, mint a Hold. Ha ott összetörik valami, az mindenhova megy, csak nem vissza a Föld légkörébe. De ha egy-egy darab el is jut idáig, tuti, hogy nem olyan hamar, ahogy azt a szöveg sejteti. Eleve a Webb is kb. egy hónap alatt fog odaérni. (Amúgy a legújabb tervek szerint idén decemberben lövik fel.)
    ---
    Összegezve…
    Jó lett, fantáziád van, de érdemes lenne kimaxolni a megvalósítási skilljeidet is. :C
    ---
    Pár tipp így a végére:
    Ha gondolod, nézz körül a neten, sok olyan írós blog van, ahol tapasztalt szerkesztők, publikált szerzők írnak le szakmai tanácsokat. Nem mindegyiket lehet azonnal hasznosítani, de sok olyan dologra hívják fel a figyelmet, amit szem előtt tartva hirtelen látványos lesz a javulás. Pl.: konyv.guru, iromuhely blog
    Aztán van olyan oldal is, ahol megint csak szakértők véleményeznek amatőrök által beküldött írásokat. Ilyen a karcolat.hu
    Vagy nem tudom, jelen vagy-e a facebookon? Ha igen, akkor vannak nagyon hasznos írói csoportok, ahol magyar írók gyűlnek össze, és házon belüli játékokkal, mini pályázatokkal szórakoztatják magukat, vagy épp szakmai kérdéseket tesznek fel egymásnak, ha valaki mondjuk egy másik zsánerben szeretne írni valamit. Ilyen helyeken megint csak nagyon sok hasznos infót lehet begyűjteni. Nem kell tartani az íróktól, ők is emberek, általában nagyon segítőkészek a kezdőkkel szemben.
    A begyűjtött tanácsokból akár csinálhatsz is egy csekklistát, amin végigmenve kijavítod a legnagyob hibákat, mielőtt közzé teszed az írásodat.
    Szerintem megéri.

    Ja, és várom a folytatást! :D

    "Csak egy olyan töltött édesség van, ami megoldja az élet problémáit, és az az Oreo." /Sheldon Cooper/

  • Barthezz2

    MODERÁTOR

    válasz e-newsee #5 üzenetére

    Először is köszönöm a tanácsokat és a kritikát :R

    Igen, jól gondolod. Nagyjából már megvan a fejemben a vége. Igazából már az elején volt egy elgondolásom, csak ahogy haladtam, úgy állt egyre jobban össze, mit, merre akarok vinni. Bár a vége megvan, de azért még lesz dolgom vele, hogy össze rakjam a darabkákat, és ne kavarodjak logikai bukfencekbe. Lásd, ahogy írtad, néha most is sikerült..
    És azt is eltaláltad, hogy ezt a legutóbbit kicsit gyorsabban összecsaptam, mint a korábbiakat. Figyelni fogok rá, hogy adjak magamnak időt.

    És valóban, lehet túl gyors a tempó(mármint ahogy dolgok lezajlanak, megépülnek, stb..), ez már előkerült korábbi részek alatt is. De én megadtam az esélyt látatlanban, hogy az akkori kor képes lesz erre, illetve némi írói szabadságnak is betudom :D
    Leginkább az volt a gondom, hogy a "köztes" időt mivel töltsem ki, így igazából nem akartam időt pazarolni a sztori szempontjából lényegtelen dolgokra. Ma már én sem így csinálnám.
    Az, hogy a Webb L2-re megy, az valóban szakmai baki jelen esetben. Megmondom őszintén, nem gondoltam erre.. Ezt lehet korrigálom valahogy, mert ez így tényleg bukfenc. Viszont legalább 2 részt át kell dolgozzak akkor.

    Köszönöm a sok hasznos tanácsot is. Biztosan többször át fogom még olvasni a hsz-ed :R

    Egyébként, nulla írói tapasztalattal, meg bárminemű hozzáértéssel álltam neki az egésznek, és nem volt tervben semmi komolyabb a "mű" kapcsán, tehát az írói hibák, a jelen-múlt váltás, vagy az elmesélés párbeszédek viszonya, stb. én magam is tudom, hogy nem feltétlenül pontos, szövegbe illő, vagy könyvhöz/novellához méltó.
    Saját időtöltésnek, saját magam kipróbálásának indult igazából az egész, csak gondoltam az elején megosztom itt, hogy mégis mennyire vagyok bena :DDD

    De mivel pár ember lekövette, ezért jött a folytatás is :)
    Barátnőm is ütlegel miatta, hogy írjam már tovább :DDD

    Bocsánat a kései válaszért, csak elég mozgalmas hétvégém volt..

    Igyekszem észben tartani, amiket tanácsoltál :R

    [ Szerkesztve ]

    Everybody lies.

  • Joccc07

    addikt

    válasz e-newsee #5 üzenetére

    Nem tudom mivel foglalkozol de szerintem pályát tévesztettél. :P Lektornak kéne lenned. :K

    >Gar taldin ni jaonyc; gar sa buir, ori’wadaasla<

  • Joccc07

    addikt

    válasz Barthezz2 #6 üzenetére

    Dehogy van bukfenc, csak egészitsd ki: "Greg és Meli pedig saját bőrén tapasztalhatta meg eme nemtörődömségünket. Egy újabb objektum érkezett a légkörbe, csak sajnos ezúttal emberi áldozatokkal is járt a dolog. A beérkező röppálya keresztezte a Webb aktuális helyzetét el is tűntetve ezzel a föld színéről és vele együtt az ott állomásozó űrsiklót is, a legénységével együtt."

    Nem volt hosszú életű a Webb pályafutása főleg, hogy csúszott az indítás 22 évet. Még egy nyamvadt fotót sem tudott készíteni máris visszahullott ahonnan indult. :DD:DDD

    [ Szerkesztve ]

    >Gar taldin ni jaonyc; gar sa buir, ori’wadaasla<

  • e-newsee

    addikt

    válasz Joccc07 #8 üzenetére

    Ez sem jó, mert egy korábbi részben már használták a Webbet megfigyelni az ojjektumot. :D

    "Csak egy olyan töltött édesség van, ami megoldja az élet problémáit, és az az Oreo." /Sheldon Cooper/

  • Joccc07

    addikt

    válasz e-newsee #9 üzenetére

    F@xom :(((:DDD

    Akkor legyen így: A Webb sikerén felbuzdulva annak a kiforrottabb, modernebb és fejlettebb távcsővel szerelt változata a Webb2 sajnos nem volt hosszú életű még egy hete sem volt fent és egy nyamvadt fotót sem tudott készíteni máris visszahullott ahonnan indult.

    Már csak a szerzőnek kell átírnia. :D

    >Gar taldin ni jaonyc; gar sa buir, ori’wadaasla<

  • e-newsee

    addikt

    válasz Joccc07 #7 üzenetére

    Nem tévesztettem pályát. Ezek, amiket leírtam, nagyon kis része lehet egy szerkesztő munkájának.
    Itt van egy blogsorozat arról, hogy Mit csinál a hogy is hívják? a kész műtől az eladásig. (Még én sem olvastam el teljesen. :) )
    A legutóbbi írásomban, amit egy "pályázatra" küldtem, mindent megnéztem a fentiek alapján, javítottam rajta egy csomót, erre megnézte egy tényleg hozzáértő, és telepirosozta annak ellenére, hogy azt mondta, azért látszik, hogy próbáltam rendbe szedni. Én meg csak csapkodtam a homlokom egy-két triviális kommentjén. :B

    "Csak egy olyan töltött édesség van, ami megoldja az élet problémáit, és az az Oreo." /Sheldon Cooper/

  • e-newsee

    addikt

    válasz Barthezz2 #6 üzenetére

    Nekem sincs semmi komoly tapasztalatom. Az itt megjelent WoT-os versem előtt a legutolsó írásom, amit több ember látott, az egy Legszebb nyári élményem fogalmazás volt valamikor általánosban. Több, mint 20 éve. :D
    Igazából Meggyi története adta az újrakezdő lökést, aztán egy könyv kapcsán szembejött velem egy írós csoport (értsd: írók által alapított hobbi csoport) a facebookon, és akkor éppen volt is időm foglalkozni a dologgal. Azóta ezek a szép idők elmúltak, és jött helyette egy csomó más, hol szebb, hol kevésbé szebb dolog. Viszont szívesen írnék, csak mostanában esélytelen, így inkább addig is önképzem magam. Egy-egy ilyen bejegyzést hamar el lehet olvasni, és csak megragad valami az emberben. :)

    "Csak egy olyan töltött édesség van, ami megoldja az élet problémáit, és az az Oreo." /Sheldon Cooper/

  • Barthezz2

    MODERÁTOR

    válasz Joccc07 #8 üzenetére

    Egyszerűbben megoldom. Vagyis, oldanám.. Csak ahhoz kevés az idő, már ami a sztoriban van. Bár talán azt is át lehetne variálni.

    Miután megfigyeléseket végeztek vele, az első érkezésénél, utána egy arra alkalmas hajóval visszavontatták alacsony föld körüli pályára, hogy elvégezzék rajta, amit akartak. És itt jött a bumm.

    Everybody lies.

  • e-newsee

    addikt

    válasz Barthezz2 #13 üzenetére

    Én egyszerűen lecserélném a Hubble-re, amit az első észleléskor újra felküldtek, mert az már ott volt készen, nyugdíjazva egy múzeumban. Az még jobban bele is férne egy ilyen szűk időbe, mert eleve Föld közeli pályán van. Ahhoz jóformán csak a neveket kell kicserélni, és kiegészíteni pár mondattal az eredeti szöveget. :)

    "Csak egy olyan töltött édesség van, ami megoldja az élet problémáit, és az az Oreo." /Sheldon Cooper/

  • e-newsee

    addikt

    Errefelé mi a helyzet? A James Webb már küldi a képeket. :D

    [ Szerkesztve ]

    "Csak egy olyan töltött édesség van, ami megoldja az élet problémáit, és az az Oreo." /Sheldon Cooper/

  • Joccc07

    addikt

    válasz e-newsee #16 üzenetére

    Ugyanaz mint a másik topikban. Igen küldi már. Jó képek lettek. :P

    >Gar taldin ni jaonyc; gar sa buir, ori’wadaasla<

Új hozzászólás Aktív témák