Hirdetés

Aktív témák

  • adequate_cou

    senior tag

    válasz Stalker-2572 #33903 üzenetére

    Huhh, megpróbálom átadni valahogy.

    Másfél éve egy kis puhapöcs voltam, akinek az akkori gyógypedagógus barátnője éppen menni akart egy árva gyerekeknek segítő táborba két hétre, én meg mondtam, hogy én annyit nem bírok ki nélküle megyek én is.

    Szóval ott voltunk segítőként, ahogy ez a mostani lány is, emlékszem az első pillanatra mikor megláttam. Szőke, kékszem, kicsit BTK-s beütés, kialakult de semmi lázadó vagy figyelemfelkeltő stílusa volt. Ahogy kötötte össze a haját az ujjnélküli felsőjében pont arra gondoltam, hogy van egy barátnőm, valljuk be bombanő volt, fekete haj, kék szemek, nagy mell, jó segg, de az a kiscsaj ott, az ilyenekben éreztem valamit, hogy egy olyan sosem állna szóba velem, nem kezdene velem semmit soha, nem venne komolyan, nem tudom miért.

    Nos a tábor végére párszor beszélgettünk, utolsó éjszakán ketten voltunk beosztva a gyerekekre ügyelni, ő elaludt a folyosón én meg szépen betakargattam egy asztalterítővel, és ahogy ott szuszogott arra gondoltam, mintha a húgom lenne.

    Szóval a tábor után én barátnő mellett tartottam vele a kontaktust, bár asszony már akkor is féltékeny volt rá, de semmi oka nem volt, egyszerűen elbűvölő volt mint ember, beszélgetőtárs, de mint nő, az életben nem gondoltam volna rá. Végül meg is szakadt a kapcsolatunk, mivel elég szabadelvű volt, nem tartotta problémának ha az ölembe ül, vagy megfogja a kezem miközbe beszélgetünk, én meg ugyebár foglalt voltam, mondtam ez így nem fog menni kislány, szóval megszakítottam vele a kapcsolatot.

    Ami emlékezetes az az első kettesben való találkozás utolsó fél órája, mikor egy füstös kocsma leghátsó sarkában beszélgetve úgy éreztem csak ő van, meg én, körülöttünk minden lebeg, és itt egy olyan ember aki úgy gondolkodik mint én, nem nő, ember.

    Egy példa amellett mennyire nem gerjedtünk egymásra: Volt olyan, hogy egyik délután Tisza partra kiültünk egy üveg ginnel és satu részegre ittuk magunkat, de meg sem érintettük egymást pia hatása alatt sem.

    No ez volt idén tavasszal, közben én elkezdtem diétázni meg edzeni túlsúly miatt, valamint angolul tanulni. Utóbbiban segített, mivel angol szakos, msn-en tartottuk a kapcsolatot és angoloztunk egész nyár elejéig. De onnantól kezdve egy szót sem váltottunk egész októberig, mikor tele lett a faszom a baráti társaságommal, a barátnőmmel aki még mindig ugyanaz volt, a családdal, az iskolával, mindennel. Szóval egy nap mentem ki a suliból villamosmegállóba és megláttam egy szőke göndör hajú lányt, és akkor bevillant, hisz van egy ember aki megért, hogy felejthetted el azt a fél órát a kocsmában? Szaladtam a megállóba, a háttal álló lány elé léptem és ott állt valaki tök ismeretlen.

    Este ráírtam msnen, kiderült kint van angliába, decemberben jön haza három hétre. Onnantól kezdve minden este beszélgettünk, és én így utólag jöttem rá, beleszerettem. Úgy vártam mint a messiára, mint fényre az alagút végén.

    Mikor hazajött volt egy két beszélgetős találkozás, míg megbeszéltük pont karácsony előttre, hogy este mozi és hajnalig iszunk utána, asszonynak mondtam, hogy elmentem pókerezni, és másnap reggelre az új párom karjaiból mentem asszonyhoz, hogy akkor most ezennel vége a dolgoknak. Ő persze összetört, önsajnálat, pedig nem szeretett régóta, mondjuk meg is értem, elég fostalicska voltam mint férfi.

    No ezután január 3ig amíg itthon volt mamájánál és hotelszobákban éjszakáztunk, közben elmenése tudatában készültem a szabad, mindenkit megkúrok életre, tele önbizalommal.

    És elment 3án, én meg rájöttem, hogy szerelmes vagyok, írtam könyörgő emaileket, hogy jöjjön vissza, meghalok nélküle, ez volt másfél hónapja, annyira éreztem, hogy ez a kapcsolat más lesz, meg más, meg más.

    Hát lófaszt, kezembe került egy Csernus könyv, és mindenre ráismertem, ugyanabba a hibába készültem beleesni megint, egy egészségtelen kapcsolatba miben megint én adnék többet ezzel kreálva elvárásokat amiket a csaj nem teljesítve majd elszomorít engem, úgy volt kimegyek hozzá, feladom az életem, de szerencsére egy barátom és a csernus előadások segítettek, és még az elején a kapcsolatnak egészségesebb mederbe tudtam helyezni az egészet.

    Úgy mentem ki most két héttel ezelőtt, hogy nem tudtam, hogy jövök haza, azzal a tudattal, hogy van nekem, mert ő is egészséges kapcsolatot akar egészséges társként, vagy rózsaszín felhő elillan és ráismerek valójában. A tény: szinte lealázott a tudatosságával, tökéletes példája a forró szív-hideg fej kettősnek. Szóval megtaláltam azt a nőt akit annak hatására, hogy egészségesebben állok a dolgokhoz keresek, hatalmas véletlen, és abban a nőben találtam meg azt, akivel még szardarabként jöttem össze, de szerencsére azt akkor a nagy önbizalmi álarcom mögött még nem vette észre és nem ábrándult ki az elején.

    Szóval a szálak, a beszélgetés a kocsmában és rájövés arra azon az októberi napon, hogy ő létezik, a szarságom, hogy nem bírtam ki ex nélkül két hetet megismertette velem, a diéta/edzés miatt még külsőmre is izgul, az angol miatt tartottuk a kapcsolatot mert segített.

    És mi lesz ezután? Három és fél hónap múlva jön haza, már talán annyi sem, és minél hamarabb szeretnénk összebútorozni, a kislánnyal, akire még úgy sem gondoltam, hogy felizgatna, erre meg itt van olyan emberként az életemben, akinél soha nem találnék jobbat, és ez elég félelmetes és szomorú, mivel nem a szerelem mondatja ezt velem, hanem, hogy nem ismerek olyan embert aki egyáltalán a közelébe érne arra való törekvésben, hogy a kapcsolat nem vak szerelem és egymásra támaszkodás legyen, hanem egymással való szenvedélyes, de tudatos és részben független önálló élet, tele bizalommal, és őszinteséggel.

    No de egy kis egónövelő, éppen a tusolóban voltunk UK-ben mikor eszembe jutott, hogy mikor először megláttam arra gondoltam, sose jönne velem össze egy ilyen kiscsaj, sose venne komolyan, miután ezt átgondoltam, szépen rámarkoltam jobban a derekára és kúrtam tovább a gőzben mint a gép, ego maxon :)

Aktív témák