Aktív témák

• #18 thesound őstag

  2022-02-12 22:18:24 #18

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  thesound

  őstag

  Ma hajnalban/reggel 4 különböző álmom volt, de mostanra csak 2 maradt meg belőle. Az elsőben én voltam a "főszereplő", a másikban csak mint kamera, követtem az eseményeket.

  Az első álmomban egy villamoson voltam. Az villamos még külvárosi részen haladt, drótkereítések mellett, amelyek zöld, füves területeket öleltek körül, időközönként egy-egy járdaszigettel megszakítva. Az időjárás 9-10 fok, nem szikrázó napsütéssel, de naposan.
  Télikabátban a jelenlegi télikabátomban álltam az első ajtónál a villamos vezetőnél. Reggeli időszak volt, ezért a villamoson jó nagy tömegnyomor volt, afféle hering-party.

  A következő járdaszigetnél megállt a villamos és mindenki elkezdett leszálni. Látom, hogy a leszálló embereknek ellenőrök nézik a bérletét/jegyét. Minden ajtónál egy-egy ellenőr állt. Nem izgultam, nekem bérletem volt. Mikor én is el tudtam indulni, hogy leszálljak, felmutattam a bérletem az ellenőrnek. Csak nézte a bérletemet pár másodpercig, de nem szólt semmit, majd lassan bólintott. Visszabiccentettem neki és leszálltam a villamosról. Mikor mindenkit leellenőriztek, akkor szólt a villamos vezető, hogy vissza lehet szállni, indulunk tovább.
  Felszálltunk a villamosra -azt néztem, hogy ugyanoda fel tudok-e szállni, az első ajtóhoz vagy máshová férek csak fel-, végül ugyanoda kerültem ahol korábban. Szállt fel a többi ember és egyszercsak megjelent anyukám a valóságos a villamos mellett (ezek szerint ő is azon utazott, csak hátrébb), hogy kérek-e ropit. Miközben ezt kérdezte egy nagy csomag bontatlan ropit nyújtott nekem fel a villamosra. A ropi kék csomagos volt és nagyon hosszú, nem az a hagyományos hosszúság. Mondtam anyukámnak, hogy anyu úgy is tudod, hogy én ezt a ropit nem ehetem meg. Nem szólt semmit -a villamoson a többi utazó ránk sem hederített, avval voltak elfoglalva, hogy felszálljanak a villamosra-, és elkezdte a ropit beletömni az unokatesójának a táskájába aki szintúgy a valóságban is így néz ki, aki már a villamoson ült az egyik ablak melletti széken.

  Felszállt mindenki és indult tovább a villamos. Haladtunk a belváros felé, egy hídon haladtunk át, majd hirtelen egy busz mellé értünk. Egy régi, sárga volán busz mellé. A villamos gyorsabban haladt mint a busz, de a busz olyan közel volt, hogy kb. 2 centire haladtunk el mellette jobbról. Arra gondoltam, hogy ha ez így marad, akkor a busznak és a villamosnak a tükrei össze fognak akadni, amikor eléri a villamos a busz elejét. De ahogy haladtunk a busz szépen kezdett balra húzódni és lefordult.
  A villamos haladt tovább és egy olyan részre értünk, ahol a villamossínek körül már sárga/drapp macsakő út volt. A belvárosnak egy régebbi részén jártunk. A villamos haladt volna tovább, a vezető tudta, hogy be kell hozni az ellenőrzéssel eltöltött időt. De ez a városnak egy olyan része volt, ahol a forgalom a villamossíneken is haladhatott. Egy bukósisakos robogós haladt előttünk nagyon lassan. Akadályozta a villamost, mire a vezető elkezdett dudálni. A motoros ezt meghallotta és elkezdett balra lehúzódni. A motoros végül úgy döntött, hogy mégsem balra megy, hanem elkezdett visszatérni a villamos elé és jobbra húzódni. Amikor kiért jobbra, hogy nem akadályozzta már a villamost, akkor hátranézett a villamosvezetőre és összehúzta szemét, majd visszavágott a villamos elé, előregyorsított farolt egyet és szembefordult a villamossal. Úgy jött szembe a villamossal, hogy mellette haladjon el. Mikor közel ért, akkor a nézésével a motoros majdnem leszúrta a villamos vezetőt, miközben elrobogott a villamos hátulja felé.
  A villamosvezető és én is elkezdtük csóválni a fejünket, hogy mennyi idióta van, aki nem tudja eldönteni, hogy merre menjen és csak akadályoz. Közben beletaposott a vezető, hogy behozzuk a lemaradást. Suhant a villamos a síneken.
  Még mindig tömegnyomor volt a villamoson, de tudtam, hogy hamarosan olyan megállóhoz érkezünk ahol sokan leszállnak. Nem is bántam mert kezdett a villamoson melegem lenni a télikabátban.
  Odaértünk a megállóhoz, sokan leszálltak (közben valahogy a villamosból troli lett az álomban). Elkezdtem bemenni a troli belseje felé, a vezető mögötti részhez, hogy egy ablak mellé kerüljek, amit kinyitok. Mentem az ablakhoz, közben hozzáértem egy utashoz, mormogtam egy elnézését és kinyitottam az ablakot. Mindenki örült, hogy végre nincs tömegnyomor és jön be a troli ablakon a friss levegő. A jármű a középiskolám felé haladt az út végét tényleg troilval jártam középsuliba és az álmomban ugyanúgy a folyópart mellett haladt ugyanazon az úton, ugyanazon házak között, mint a valóságban.
  Zene szólt a trolin. Konkrétan ez Ils - Music (Evil Nine Punk Rocks Mix).
  Nagyon jó kedvem lett, hogy ez egy szép nap, újra megnézem a középiskolám környékét, sétálok majd az előtte lévő parkban, most egy remek zenét hallok amitől mosolyog a lelkem és még a lábamba a bugit is elhozhatja. Aztán látom, hogy nem is a trolivezető "szolgáltatja" a zenét, hanem a jobboldali első ülésen ülő fiatal fiú füleséből halljuk. Úgy tünt a kevés utas is élvezi a zenét. A zenét hallgató fiúra gondoltam, hogy milyen jó, hogy még milyen szabad és milyen jó, hogy igényes zenét hallgat. Előtte állt egy kisgyerek és fülig érő szájjal nézte a zenét hallgató fiút és élvezte a kisgyerek is a zenét. Az anyukája is mosolygott ezen a remek pillanaton.
  Lassan közeledtünk ahhoz a megállóhoz ahol le kellett nekem is szállnom. Picit fejlebb állt meg a troli, mert az építkezések/átalakítások miatt áthelyezték ideiglenesen a megállót.
  Leszálltam a troliról és körbenéztem. Kezdtett borulni, de kb. délelőtt 9-10 óra volt. Nem csúnya borulás, hanem a későtéli/kora tavaszi 9-10 fokhoz tartozó. Mögöttem elindult a troli és folytatta útját, előttem egy sűrű fás, füves park állt. A parkon átláttam, láttam mögötte a középiskolám épületét, jobbra és balra modern téglaépületek, amik újak voltak. Amikor ide jártam középsikolába akkor még nem így néztek ki ezek az épületek.
  Beléptem a parkba és ámultam, hogy az iskola melett micsoda kis elvarázsolt és elszigetelt szentély ez ebben az urbánus környezetben. Sűrű, áthatolhatatlan fák vették körbe a parkot, belül sűrű zöld fű és sötét, mert a növenyzeten nem jutott át a napfény (egyébként is borult). De nagyon hangulatos és biztonságot adó volt. Középiskolás klikkek voltak a parkban szétszórtan. Voltak nagyon magas dombok is a parkban, a dombok tetején hinta és egy sárga szemetes konténer volt. Itt is voltak fiatalok és arra gondoltam, hogy az óra helyett inkább kijöttek a parkba.
  Elindultam a parkon át, mentem az emelkedőn felfelé a vastag, nedves zöld fűben. Itt-ott útként szolgáló kitaposott vékony, saras, földes ösvények vezettek a túloldalra. Arra gondoltam mennyi minden megváltozott, de ez a park egy kicsit furcsa. Megnyugtató és körbeölelő, de furcsa.
  Ekkor eszembejutott, hogy nemrég egy egyik gyerekkori barátom aki szintén valós személy kérdezte, hogy szerintem elhozhatja-e ide a csaját randira. Nem jártam még erre a középiskolás idők óta, így nem tudtam válaszoni neki. Most arra gondoltam, hogy jó-jó el lehet ide hozni, ha nem gondolja komolyan, de azért nem ez a legjobb randihelyszín.
  Elindultam az egyik ösvényen felfelé. Télikabát a jelenlegi kabát volt rajtam, fehér garbó középiskolás koromban volt egy és az óvódás sárga sálam, amibe egy fehér címkén pirossal volt a nevem belehímezve szintúgy valós, még meg is van. Mivel nem volt hideg, a kabátom nem volt behúzva és a sál is csak a nyakamba volt rakva. A sál két vége lebegett mellettem, arra gondoltam, hogy nem annyira jó ez így, inkább a két végét bedugtam a kabát alá, de közben az is a fejembe járt, hogy milyen frankó ez a sál és jó is, hogy picit kilátszik, büszke vagyok rá.
  A parkon túl magasodó épületek látszottak, láttam, hogy hova szeretnék eljutni, de a park nagy és sűrű volt, a széleken főleg. Baktattam fel az ösvényen, menet közben középiskolás klikkek mellett haladtam el. Beszélgettek és a beszédfoszlányok elértek hozzám. Egyrészt nagyon untatott az amiről beszéltek, másrészről írigyeltem őket, hogy ilyen problémáik vannak.
  Felértem az ösvényen egy ház falához, a park szélén lévő bejárathoz. A fehér cipőm picit nedvesen homokos lett és pár bogáncsot is leszedtem a zoknimról. A park széle, ahol úgy gondoltam az épület az a kijárat, szinte egybenőtt a fákkal.

  Bementem a fehérre mesztelt épületbe aminek a tetjét nem láttam a fáktól. Belül egy szürkésfehérre meszelt szobába értem. Ablak nem volt, az ajtótól nem igazán szűrődött be fény, világítást nem láttam, de valahogy ott volt a fény. Picit zöldes fény járt át mindent, a félhomálynál nagyobb intenzitásban és nem mindenhol egyformán világított. Mintha valahonnan jönne a fényforrás és árnyékok is vannak, de fényforrás mégsem volt. Azt tudtam, hogy át kell mennem az épületen és akkor átjutok a középiskolámhoz, ami az egyik úticélom.
  Bementem a következő szobába -máshová nem is nyílt ajtó- ahol a szoba két odalán a szivárnyván színeiben világító, halkan zümmögő, gömb alakú energiamotorok működtek. Innen egy folyosóra nyílt az újabb, egyetlen ajtó. Kiléptem a folyosóra és itt is ugyanaz a zöldes fény világított, látszólag fényforrás nélkül. Az egyik dupla ajótban is világoszöld üveg volt. Valahogy furcsa, leírhatatlan érzés kerített a hatalmába, nem félelmetes, de természetfeletti az biztos.
  Ahogy felmértem a folyosót, távolról hangokat hallottam, mintha valaki lakna ott. Vízcsobogás, tompa hangok, mintha valaki egy konyhában tevékenykedne. Nem tudom honnan, de úgy gondoltam, hogy egy helyi öregasszony lakik ott. Egy külvilágtól elvonult, különös öregasszony. Akár még vén boszorkány is lehet. miközben ezt írom libabőrös lettem Nem lett pánik úrrá rajtam, inkább nyugtalanság.
  A folyosóról beléptem egy másik szobába, pont abba ami az melett volt amelyikből kijöttem. A korábbihoz hasonló szoba volt, aminek a folyosóval átellenbeni végében egy újabb ajtó volt. Kinyitottam.
  Az épület széléhez értem. Nem volt erkély, korlát, egyszerűen az épület oldalában kinyitottam egy ajtót. Ami furcsa volt, hogy 2-3 szinttel feljebb voltam a földszinttől, pedig az épületen belül nem volt lépcső és szintemelkedés sem. Az épületen belül pontosan ugyanazon a szinten voltam ahol bejöttem. Pontosan U alakot jártam be az épületben, az U egyik végén jöttem be a földszinten és most az U másik végén néztem kifelé. Magasról. Amikor lenéztem láttam a parkot, az épületeket körben és a ház mellet a mélyben pedig egy sörfesztiválnak kinéző részt. Pontosabban a backstage-et, a hátsó részt, ahol az ott dolgozók (munka hiányában csak lézengtek ők és a haverjaik, vendég kevés volt) ücsörögtek. Padok, kegek, zöld napernyők.
  Becsuktam az ajtót és arra gondoltam, hogyan kerültem ide, hogy kerül ide a sörfesztivál? Elindultam az U alakon vissza, a szobán keresztül. Arra gondoltam, hogy ez egy labirintus, folyamatosan változik és szépen lassan behálóz a vén öregasszony, akinek a célját nem ismerem. ismét libabőrös lettem ahogy ezt írom Megint hallani véltem a vízfolyást meg a tompa zajokat, mintha a konyhában tevékenykedne.
  Kiértem a folyosóra és az ajtó előtt -amin először kijöttem a folyosóra- egy nagy kakas állt és nézett a félig behajtott ajtóra. Egy nagyon nagy kakas volt, szép fényes, mélybarna tollazattal, néhol zöld árnyalattal a fejrészeken. A hatalmas állat kihúzva magát, a csőrét félig nyitvatartva állt és nézte az ajtót.
  Arra gondoltam, hogy a vén boszorkány házikedvence és várja, hogy az öregasszony kijöjjön a szobából. Pont abból a szobából ahová tartok, ugyanis arra gondoltam, ha pontosan ugyanazon az útvonalon megyek vissza, akkor kijutok az épületből. Ebben az esetben nem fordul el újra a labirintus vagy pontosan ugyanúgy fordul visszafelé, mint amikor bejöttem. Csak ez az egyetlen út úgy gondoltam.
  A kakastól nem féltem és elhatároztam, hogy akkor is bemegyek, ha a boszorkány bent van. Ha bántani akarna, akkor fellököm a vén banyát és a maradék két szobán keresztülfutok vagy a kezem ügyébe került nagyon sima márványkaviccsal megdobom.
  Berontottam a szobába a kakas előtt, aki meg sem mozdult, és láttam a két szines enrgiamotort, ahogy gömb alakjukban működtek a fal két oldalán. Megnyugvás töltött el, hogy jó helyen járok, nem fordult el a labirintus és a boszorkány sincs sehol. Keresztülmentem az utolsó szobán és kijutottam a földszintre pontosan abba a sörfesztivál szerűségbe amit fentről láttam.
  Sétálgattam, arra gondoltam, hogy veszek egy sört és szépen megyek tovább az utamra. Pár ember lézengett, de valahogy álomszerű volt az egész. Hirtelen arra gondoltam, hogy ez is boszorkány csapdájának a része és az egész csak illúzió. Illúzió hogy megnyugtasson, hogy még mélyebbre kerüljek a labirintusában.
  Azt találtam ki, hogy az egyik csapost megdobom a márványkavicsommal és ha átmegy rajta, akkor megbizonyosodtam róla, hogy illúzió...
  Ekkor ébredtem fel.

  A másik álmom sokkal rövidebb és ott csak kameraként követtem a történéseket.
  Egy plázában voltam és éppen ékszerrablók (régimódi, kalapos, fehér öltönyös, Tommy gépfegyveres, börkesztyűs) futottak a szajréval a folyosón. A pláza őrei, biztonsági emberei csak bambán nézték az eseményeket, nem hitték el, hogy ilyen van a valóságban és nem is akartak utánuk menni, hogy elkapják őket. Végül valahogy megfogták őket és visszarángatták a rablókat a folyosóra, a kézfejükre egy nagy példet csavartak az őrök, hogy ne szóródjon szét a felmarkolt ékszer.
  Váltás, a követkekző jelenetben egy lekerekített élű, fehér lakókocsi állt egy füves területen. Előtte egy kis kinyitható kemping asztal, az asztalon kenyérszeletek, tojás, egy villanyrezsó (inkább villany vaslap). Az asztal mögött két alak, az egyik szomorú fejjel forgatta egy trikóban a kenyérszeleteket a tojásban. Afféle kőkazdag bűnöző volt, aki nem tud szabadulni a múltjától és a jelenétől sem, de gazdagsága ellenére egyszerű életet élő ember. Számára a betyárbecsület még jelent valamit.
  A másik ember valamivel magasabb, vastag bajuszos, határozott vonalakkal rendelkező nyomozó. A fehér inge felett huzentróger tartotta nadrágját. Kemény, de igazságos ember érzetét keltette, ahogyan nézte a kenyérszeletek tojásozását.
  Kettő kenyérszeletet a bűnöző rátett a vaslapra és lenyomta őket egy laposvégű kiszedővel. Sercegett a vaslapon sülő bundáskenyér és miközben megfordította őket a nyomozó sóhajtott egyet és azt mondta: "Végül is, amíg nem bizonyított a bírásógon hogy bűnös, addig semmi sem történt." A nyomozó akkurátusan felhajtotta az ingújját, amely így nagyjából a könyöke alá ért.
  Talán ismerte egymást a két ember korábbról és újra összehozta őket a sors, talán nem, de a nyomozó és a bűnöző is élvezte a pillanatot, még akkor is, ha tudták, hogy várhatóan az idilli képnek vége lesz hamarosan.

  A post végére pedig -ha már az első álmomban Ils zenével álmodtam-, akkor
  Adam Freeland - Essential Mix 2003.05.11.
  Minden idők legjobb essential mixei között van, lassan 20 éves, a breakbeat reneszánszából, de még mindig aktuális és még 20 év múlva is az lesz. Olyan bootlegek forognak amelyek mára klasszikussá váltak. Örök varázslat.

  Vannak a léleknek régiói, melyekbe csak a zene világít be. - Kodály Zoltán

Aktív témák