Hirdetés

Új hozzászólás Aktív témák

  • vicze

    félisten

    válasz Tulku #1820 üzenetére

    Adatmennyiség lényegtelen, 8-10GB nem igazán hat meg manapság senkit, pár éve még lehet számított, de most..

    "100 kHz...mint freki átviteli elvárás fent, bizonyos dB határok között...ha így érthetőbb..."
    A DXD azaz a studio formátum mintavételezése 352kHz, azaz 125kHz ig tud frekvenciát letárolni. A dB-t felbontás határozza meg ami 24bit, azaz 144.49 dB. Most hogy nem tudja valaki leképezni lényegtelen, max. majd a denevér hallgatja. Sony-nak van több fülese is ami 100kHz-ra van hitelesítve, tudjuk, hogy értelme 0, de most ezen lépjünk túl. :)
    A felvételbe nem szeretnék belemenni, mert az egy olyan dolog, hogy egy pont után meg kell álljon az elmebetegség. Maradjunk annyiban, hogy amit felvesznek sose semmilyen körülmények között nem fogja végfelhasználó hallani, csak a hangmérnök talán 1x életében.

    0 kompromisszum = nem kell 5milliós kábel, meg külön földelt fázis, meg külön zenei földcsakrára épített ház. Nem azt hallgatod, hogy hol van jitter, hanem teljesen mindegy hogy mi van az analóg átalakító és megjelenítő előtt, az eredmény egészen a DAC-ig minding tökéletesen ugyan az lesz és sose változik. Persze azt feltételezve, hogy nincs beleszólva a jelbe korában(DSP). Tehát amíg eljut A-ból B-be a jel DSD estében nem változik PCM estében meg bármi lehet belőle végső soron, még szalonna is.

    Az egész digitalis zenehallgatás alap problémája, hogy mekkora jelszint az amit még meg tudunk egymástól mérhetően különböztetni. Nagyon nem mindegy, hogy a rendszer 3V, 5V, 1000V stb. mert minél nagyobb annál könnyebb felbontani.
    DSD-estében ez nincs, mert a jelszínt csak kettő van, így tökéletes digitális átvitelre és tárolásra. Sajnos amíg nem tudunk felvenni benne, marad a PCM-mel való szerencsétlenkedés.
    DSD-nek pont, hogy a hordozható világban van a legnagyobb jelentősége, mert az egész megjelenítési folyamatot 1db DAC-ra csökkenti le. Szerintem ez elég számottevő előrelépés.

    Analóg esetében a tű vastagságát, ugrálását, a barázdák kopását és ilyesmiket hallgatod, digitális estében meg azt, hogy hogyan próbál a rendszer 5V-t(20V-t 1000V-t stb.) felbontani 16millió jel értékre és ezeket megkülönböztetni egymástól, vagy sikerül vagy jitter.
    Kb. ez a két véglet manapság a zene maga technikailag.

    "DVD mint formátum a vietnami háborúban már működőképes"
    Amennyiben az analóg LaserDisc-re gondolsz létezett igen, de annak édes kevés köze van ahhoz, ami a DVD-Videóban megvalósult. Már csak maga az MPEG2 is csak a 90-es évek elején lett megalkotva.

Új hozzászólás Aktív témák