Hirdetés

Keresés

Hirdetés

Új hozzászólás Aktív témák

  • parandroid

    nagyúr

    válasz borix #32438 üzenetére

    Nekem is van egy kis bokasüllyedésem, ahogy utánanéztem, megfelelő edzéssel korrigálható valamelyest, a kulcs azonban itt is a mértékletesség. Tényleg nem játék, és én is inkább fizioterapeutával fogok konzultálni, mielőtt, és ha végre rászánom magam.

    p

    I talked to that computer at great length and explained my view of the Universe to it and then... it commited suicide.

  • parandroid

    nagyúr

    válasz tomcica #32440 üzenetére

    Nekem a múlt hétvégi program egy 10k verseny lett, amit eleve óvatosan próbálgattam csak, de így is összejött egy 48:20-as PB, ami diszkrét javulás az eddigi 49:30-hoz képest, pláne, hogy tényleg igyekeztem nem túltolni. Különösen, hogy előtte megvolt már a két tempóedzés a héten, és igazából nem is készültem rá, csak amúgy ad hoc jelleggel adódott, hogy kéne menni, futni egyet. Jelenleg úgy érzem, hogy rápihenve, felkészülve menne a 4:45-ös tempó 10k-n (57:30).

    Ezt a hetet óvatosabban tolom, hétfőn csináltunk egy hosszabbacska regenerálót (majd 2 óra alatt 18k-t), utána egy pihenőnapot tartottam, mert már megvolt a sorban 10 nap, beleértve a hétvégi versenyt, meg az előtte heti hajtást, mára meg még utolsó erősebb edzésként toltam egy 3k-s fokozót (3km bemelegítés 6-tól 5:45 felé, 3km 5:30, 3km 5:15, 3km 5:00, a maradék meg levezetés, km-enként fokozatosan lassulva vissza 5:40-5:50 környékére 16,5 lett a vége, 5:25-ös átlaggal - nem tudom eldönteni, hogy a meleg fájt-e jobban, vagy hogy nem vittem vizet :U). A hét hátralévő részében pihi (max 10k csüt-pénteken, de szigorúan csak alapozós pulzuson), vasárnap lesz egy félmaraton, megpróbálom km-enként 5:15 alá betolni, a végén szép lenne, ha még 1:50 alatt lenne az óra a célbaérésnél. Aztán lehet is kezdeni a 16 hetes maraton-felkészülést (célidő 4 óra), és ennek hozadékaként év végéig még talán a félmaratoni időből is sikerül letornázni további 5 percet.

    Tudom, bébiszámok ezek, sokan ilyen tempón regeneráltok, de én perpill ott tartok, hogy 1:56 a legjobb félmaratoni időm, még tavaly őszről.

    p

    [ Szerkesztve ]

    I talked to that computer at great length and explained my view of the Universe to it and then... it commited suicide.

  • parandroid

    nagyúr

    válasz tomcica #32443 üzenetére

    Azért jó 'kezdőnek lenni', mert itt még bőven van a szervezetben tartalék, következetes munkával azért szépen lehet fejlődni, egész nagy ugrások tudnak lenni. Amikor már tényleg a határok feszegetéséről van szó, és kb kihoztad magadból a maximumot, és hosszú hónapokat kell küzdeni pár sec javulásért, azt szerintem én már meg sem fogom érni. :DDD

    Bandus: A múlt héten már kaptam tőlük hírlevelet, szóval annyira azért nem új hír, amúgy nagyon keresni sem kell, ha beírod a böngészősávba, hogy nike.com, más sincs a főoldalon, mint ez. Szép lett amúgy, de szokás szerint 120 EUR-ról indul, ami ugyan nem egy különösebben elszállt ár, de nekem ennyit semmilyen cipő nem ér. Jó lesz ez fekete pénteken feleennyiért is, addig kitart még a tavaly olyankor rendelt két pár, meg az utána még hozzávett harmadik. Sőt, még marad is bennük a téli alapozásra, hogy az újakat majd csak tavasszal, az első versenyek előtti felkészülés végén vegyem elő, mint ezeket is.

    p

    I talked to that computer at great length and explained my view of the Universe to it and then... it commited suicide.

  • parandroid

    nagyúr

    válasz margithid #32455 üzenetére

    Szerintem vegyél egy Pegát, és akkor végre arról is hallunk valami rosszat. :DDD Nem tudom amúgy, milyen lábad van, de ha ennyi problémád van minden cipővel, akkor már azt is megkérdezem, milyen zokniban futsz, mert akár ott is lehet a gond. Egy normális sportzokni is max egy ezres, de feleannyi is lehet akciókban, vagy pakkban, lehet, érdemes lenne többfélét is kipróbálni. De ha csak annyiról van szó, hogy itt-ott előjön egy-egy vér-vagy vízhólyag, bütyök, vagy keményedés, vagy ehy jól sikerült verseny után bevérzuk egy körömágy, az ebben a sportban szerintem full normális.

    p

    I talked to that computer at great length and explained my view of the Universe to it and then... it commited suicide.

  • parandroid

    nagyúr

    válasz margithid #32458 üzenetére

    Pár év acélbetkós munkavédelmi cipőzés 10-15k lépéses munkanapokkal rendbetenné, ne félj. ;] Hamar megtanul az ember értékelni egy pihepuha futócipőt.

    p

    I talked to that computer at great length and explained my view of the Universe to it and then... it commited suicide.

  • parandroid

    nagyúr

    válasz bencze #32466 üzenetére

    Amikor tyúkszem lett a bőrkeményedésemből, asszony addig erőszakoskodott, hogy csinált egy időpontot pediátria (nem tudom magyarul mi ez, kb lábápolás, olyan, mibt egy kozmetikai szalon, csak lábra). Ott 2 perc alatt szedték ki a tyúkszemet, további 5 perc alatt pedig rakták rendbe a nagyobb bőrkeményedéseket (nekem a nagy lábujjaim talprésze volt nagyon csúnya. Fizettem érte valami 15 eurót, de minden centet megért.

    p

    I talked to that computer at great length and explained my view of the Universe to it and then... it commited suicide.

  • parandroid

    nagyúr

    válasz inf3rno #32481 üzenetére

    Hülyeségeket beszélek hajnali háromkor még. Eh, természetesen nem pediátria, hanem podológia (podiatry) itt felénk ‘medizinische Fusspflege’ néven kínálják a szolgáltatást. Hetek óta küzdöttem akkor már tyúkszemtapasszal, már nem mertem rátenni újat, mert marta a bőrömet, volt már egy négyzet alakú lyuk a lábamon körülötte, de hiába próbáltam többet is, egyik féle sem hozta ki. Valam speckó fúróval szedte ki a közepét, utána meg egy elektromos csiszolóval (kb mint egy elektromos fogkefe, csak ennek a feje nem rezeg, hanem forog) ledolgozta a bőrkeményedéses részeket. Teljesen fájdalommentes, és pár perc az egész. Mondta a nő, hogy ott valami nyomáspont van, ha nem váltok cipőt, vagy betétet, vissza fog nőni, de szívesen lát majd ismét, ha úgy adódik. Eddig egyébként nem kezdett újra nőni, és a bőrkeményedések is teljesen rendben vannak még - nem tökéletes a bőr, de korábban már úgy el volt szarusodva a nagylábujjaim alja, hogy egyre nehezebben mozogtak, és fájt, amikor ráléptem. Ez is megszűnt. Lehet, hogy hülyén hangzik, de szerintem ilyen futásmennyiségek mellett én legalább félévente visszajárok majd, rakja csak rendbe, egészen más érzés utána, no meg nem kummulálom a bőrkeményedéseket évekig.

    p

    [ Szerkesztve ]

    I talked to that computer at great length and explained my view of the Universe to it and then... it commited suicide.

  • parandroid

    nagyúr

    válasz inf3rno #32486 üzenetére

    Én egy nagyobb pedikűr-szalonban érdeklődnék azért. Ha mást nem, talán segít, hogy merre indulj el.

    p

    I talked to that computer at great length and explained my view of the Universe to it and then... it commited suicide.

  • parandroid

    nagyúr

    válasz margithid #32501 üzenetére

    Félmaratonhoz a mindig 12 km mindig azonos (magas) intenzitással kimondottan szar felkészülési módszer, de te tudod. Persze meg lehet csinálni, meg sokat is lehet majd tanulni belőle, az biztos. Csináltam én is hasonló edzést a ‘karrierem’ elején, annyi különbséggel, hogy nulláról indultam kondíció terén. Nem mondom, hogy az első egy év kidobott idő volt, de mai fejjel tudnék jóval hatékonyabban, gyorsabban, és motiválóbban haladni. Persze én még csak 3 éve kezdtem, szóval van még mit megtapasztalnom, fejlődnöm, és tanulnom, de ha attól tartanék, hogy ki fogok égni a következetes, kitartó, és tervszerű munkától, akkor már most hagynám a csudába az egészet. 3 év után totál kezdőnek érzem magam, és rengeteg fejlődési, fejlesztési területet látok, ezer dolog van, amit ki szeretnék majd még próbálni, ha nagy leszek, de még látom a korlátaimat hozzá az ultrafutástól a trailrunningon át a triatlonig, annyi helyen, versenyen akarok még futni, hogy egy élet rövid lesz hozzá. Persze nem vagyunk egyformák, őszintén örülök, ha ez így jó neked, és boldoggá tesz, csak nem értelek. :DDD

    p

    I talked to that computer at great length and explained my view of the Universe to it and then... it commited suicide.

  • parandroid

    nagyúr

    válasz HarleyCustom #32526 üzenetére

    Sokáig tart, és nagyon vissza lehet esni. De aztán elfogadható időn belül vissza lehet hozni arra a szintre, amin voltál, csak bírd ki fogcsikorgatva addig, hogy nem úgy megy, mint előtte.

    Jan 24-én volt egy mezei bokaficamom, semmi súlyos, járni tudtam, csak bizonyos szögben terhelve fájt, meg ha futottam - de akkor nagyon. 2 nap táppénz után visszamentem dolgozni, a munkavédelmi cipő, meg a napi 8-10 km mászkálás benne azért biztos nem segítetta gyógyulásban. Kb hetente megpróbáltam futni, a 4. héten sikerült először. Néha belenyilallt, de leszartam, másnap volt egy félmaraton, mindenképpen ki akartam próbálni, lemegy-e. Lement, de hogy jót az se tett, az is biztos. 2:15 alá be tudtam tolni, de 170+ átlagpulzussal. A sérülés előtt ott voltam az alapozással, hogy 6-os tempóval ment a félmaraton 145-ös pulzussal. És a bokám még mindig szar volt. Kihagytam még két hetet, utána kezdtem megint felhozni, de már tényleg óvatosan. Másképp nem is ment volna, mert erősebb leérkezésnél (nagyobb tempó) még mindig fájt. Március 11-én Frankfurt félmaraton, némi gondolkozás után csak elindultam. Nem toltam túl, meg is hálálta magát, még mindig fájt néha, de sokkal enyhébben, alapot valamilyen szinten sikerült visszarakni, 1:58 lett a vége. Kardióban volt még benne tartalék, lábam ennél többet nem bírt volna. Ez volt életem harmadik legjobb félmaratoni ideje akkor, valahol 1:55-1:56 fordulóján volt a leggyorsabb, szóval közel volt - persze a téli alapozás még mindig nemigen mutatkozott. Utána vissza az alapokhoz, de már egyre nyilvánvalóbb volt a javulás. Valamikor április közepén tudtam először rendes tempót, illetve intervallumot futni fájdalom nélkül, tehát közel 3 hónap kellett neki. Közben hetente 3x erőedzettem, néha bicajoztam, és próbáltam kocogni, hogy maradjon némi kardió-alap. Pszichésen szarabb volt, mint fiziológiailag, rendesen elvonási tüneteim voltak néha. 3 hónap legalább kiesett, ezt meg kell tanulni feldolgozni, én sem vagyok jó ebben. És ez csak egy szaros ficam volt, futás közben ráléptem egy nagyobbacska kőre, ami megbújt a fűben, ennyi.

    Ja, az új félmaratoni PB a hivatalos idő szerint mától 1:49:28, a Garmin szerint valami 1:50:33, mert futnom kelett még egy tiszteletkört a parkolóban a hiányzó 200m-ért (az erdő, meg a gps még mindig nem haverok). Most asszem lesz pár erősebb résztáv, meg intervallum, hogy sikerüljön a szezon végére tervezett 1:45, de határozottan optimista vagyok.

    p

    I talked to that computer at great length and explained my view of the Universe to it and then... it commited suicide.

  • parandroid

    nagyúr

    válasz HarleyCustom #32595 üzenetére

    Felejtsd el a futást egyelőre. Bicaj, elliptikus tréner (ha megy fájdalommentesen), bokaerősítő gyakorlatok. Teljesen megértelek, de ennek most futással csak ártani tudsz. :( Az én ficamom olyan kis gagyi volt, hogy csak enyhén duzzadt, még csak nem is kékült. Tudom, mi a különbség, 20+ éve volt egy szalagműtétem a jobb bokámon, aztán kb 10 éve ugyanott megint egy enyhe szakadás egy maga alá fordulástól (túlsúly + gyenge boka - akkoriban már vagy 10+ éve semmit nem mozogtam). A mostani kis ficam sehol nem volt ezektől, mégis hónapokig tartott, mire visszaküzdöttem magam. Türelem, kitartás, következetes munka. Tényleg együttérzek.

    p

    I talked to that computer at great length and explained my view of the Universe to it and then... it commited suicide.

  • parandroid

    nagyúr

    válasz margithid #32603 üzenetére

    Én fél háromkor mentem ki. 30+ fok árnyékban, de a második felében semmi árnyék nem volt. 90 perc volt a mai terv, 15,5 km lett nyugodt tempóban, de a pulzusgrafikonom úgy néz ki, mint egy exponenciális függvény. :D Még jó, hogy indulás előtt zsebre vágtam 2,5 deci vizet egy soft flaskben. Utána engedtem a kádba hideg vizet, és elvoltam benne 10 percet. Holnap intervallumtréning, szabadnapos leszek, igyekszem reggel letudni.

    p

    I talked to that computer at great length and explained my view of the Universe to it and then... it commited suicide.

  • parandroid

    nagyúr

    válasz Vertigo18 #32616 üzenetére

    Persze! Ki ne hagyd, ez egy remek kehetőség, hogy megtanuld, hogy kell meghalni. Az a baj, hogy a felfelé futós van először, így nem mondhatom, hogy fe aztán a második gyorsabb legyen ám, mint az első! De lassabb semmiképpen nem lehet még így sem, az milyen lenne már?!? Aztán a videót majd tessék feltölteni!

    Sátán: Ez egy jó alap, futni már tudsz is, meg bírod is, lehet építkezni. Pulzuszónák nekem nem tetszenek, gondolom az app számokta ki, ezért is nem konzekvens. Érdemes lenne egy max pulzust kimérni, aztán első körben utánanézni a Hadd-módszernek (keress rá a topikban a névre, lesz link), és kiépíteni egy stabil alapot. Futással fogyni nehéz ügy, az vagy diéta kérdése, vagy embertelenül sokat kell csinálni (heti 100-150+ km). Gyorsulásnál az a kérdés, hogy milyen távon? 3k? 5k? 10k? Maraton? Félmaraton? Ultra? Mindenképpen lassítanod kell először hozzá az alapozáshoz, akármilyen frusztráló, ráadásul minél hosszabb táv a cél, annál tovább tart az alapot felépíteni. Ha az alap stabil (stabil 140-es pulzussal elfogadható tempóban megy 10k), jöhet a kigyorsító edzésterv. Tempót addig is lehet, és kell is futni, de csak okosan, és nem ez a hansúlyos.

    p

    [ Szerkesztve ]

    I talked to that computer at great length and explained my view of the Universe to it and then... it commited suicide.

  • parandroid

    nagyúr

    válasz Alg #32625 üzenetére

    De a tó túloldalán parkold le a biciklit, hogy meglegyen a triatlon!

    p

    I talked to that computer at great length and explained my view of the Universe to it and then... it commited suicide.

  • parandroid

    nagyúr

    válasz Sátán44 #32649 üzenetére

    Az még mindig gyors lesz egy kicsit. ;] Tessék leejteni azt a pulzust rendesen! Mondtam, hogy nem lesz egyszerű.

    p

    I talked to that computer at great length and explained my view of the Universe to it and then... it commited suicide.

  • parandroid

    nagyúr

    válasz margithid #32713 üzenetére

    Megfogadtam, hogy nem szólok hozzá már ehhez a témához, de még egy utolsó összefoglaló, csak hogy tisztán lássunk:

    - Az év felében sétálsz, a másik felében futsz. A kettő teljesen eltérő terhelést jelent fiziológiailag.
    - Amikor futsz, akkor heti 2-3 alkalomról van szó, egyenként 10-12 km-ről.
    - Amikor futsz, akkor ‘mindent bele’-alapon, sorozatosan a legjobb időidet döntögetve, kvázi versenytempóban teszed. Pontos terhelési szintet nem tudunk, mert pulzusmérés minek, és különben is alig fáradsz el.
    - Regeneráló futásod talán még sosem volt, ha már terheled azt a lábat, akkor jól odacsapkodod, bemelegítés, szoktatás, fokozatosság nélkül.
    - Lábállásvizsgálat, ortopédia, vagy sportorvos a folyamatos panaszaid ellenére sem kerül szóba.
    - Most, hogy már vagy öten javasoltuk, kipróbálsz végre egy másik zoknit.
    - Ugyanakkor minden cipő, amit valaha próbáltál, szar, kivéve egyet, amiről még a múlt jótékony homályába burkolózva ábrándozol néha.

    Kihagytam valamit?

    Amúgy vízhólyagom, bőrkeményedésem nekem is van lábanként vagy 3-3, a nagylábujjam körme akart egy bevérzés is, egy másikon meg túl kicsite vágtam a körmöt, és a cipő nekinyomta a hétvégi hosszú alatt az ujjbegyet, ott lett egy vérhólyag. Volt már a sarkamon is, előfordul. Ez egy ilyen sport, fokozatossággal, ésszel terhelve, és becsületesen regenerálva az esetek többségében ezek bőven elfogadható problémák. Aki meg utál seggre esni, mert fáj a feneke, az ne húzzon korcsolyát.

    p

    I talked to that computer at great length and explained my view of the Universe to it and then... it commited suicide.

  • parandroid

    nagyúr

    válasz margithid #32716 üzenetére

    Tempónál odacsapod. Sokszorosa az igénybevétel bármi máshoz képest. Nekem sem laza alapozó futásoktól lesznek hólyagaim... A pulzus meg úgy jön ide, hogy a kardio és a fiziológia korrelál, ha látod, hogy milyen teljesítményszinten edzel, könnyebb lenne belátnod, hogy a láb sem nyírható akármeddig.

    p

    I talked to that computer at great length and explained my view of the Universe to it and then... it commited suicide.

  • parandroid

    nagyúr

    válasz inf3rno #32762 üzenetére

    Délelőtt nem tudtam futni menni, ebéd után a fenének sem volt kedve tele hassal a tűző napon. Este 7 körül beborult, gondoltam itt az idő. Hosszú futás lett volna a mai program, de tudtam, hogy ehhez nekem már késő van, gondoltam nem erőltetem, majd meglátjuk. Vizet sem vittem, nap nem süt, akkor minek. Amivel nem számoltam, az a 28 fok, és a 90%-os relatív páratartalom. 8k-nál asszony hazaindult, én elmentem még egy körre. 10k körül éreztem, hogy már nem esik igazán jól, de gondoltam, félmaratoni táv már csak meglesz. 16,5-nél leesett a pulzusom, jött a ‘kocsonyában futás’-érzés. Izomból megoldottam, de itt a pulzus már aránytalanul nőtt, az addig tartott tempón az amúgy is sok 150 helyett még 10 ütéssel feljebb állt be. Belesétáltam 4-500m-t, utána sikerült hazakínlódnom magam. Gyönyörű laktátküszöbös iskolapélda. 2 szem dextro, meg fél liter víz ha van nálam, semmi gond, de így minden nélkül fájt. Elfogytam, na. Holnap regenerálok egy rövidet, aztán meglátjuk lesz-e ebből kedden tempótréning (egyelőre nem érzem magam képesnek rá), de simán lehet, hogy szerdára csúszik. Jövő héten amúgy is csak egy gyors nap lesz, mert vasárnap verseny, amit nagyon komolyan nem akarok venni, de hosszú tempótréningnek jó lenne...

    p

    I talked to that computer at great length and explained my view of the Universe to it and then... it commited suicide.

  • parandroid

    nagyúr

    válasz tomcica #32771 üzenetére

    Ó, a szombati munkanapok szépsége, hogy mindig hétköznapra is esik egy szünet. Szerencsére pont ma vagyok szabadnapos, különben nem is mertem volna erőltetni tegnap. Reggel a kellemes hűvösben sétáltam egyet a kutyákkal, délután-este megint megyünk, ha jön az ihlet, akkor lesz még benne valahol egy ultralaza regenerálós 5-7 km 6 perc fölötti tempóval. :U

    p

    I talked to that computer at great length and explained my view of the Universe to it and then... it commited suicide.

  • parandroid

    nagyúr

    válasz #78687232 #32798 üzenetére

    Felénk (Németország) van külön standja a Garminnak, és a Fitbitnek, illetve a Samsung, és Apple okos- és sportóráknak minden Saturnban, és MediaMarktban. Sportáruházakban (nagyobb Intersport, illetve Karstadt Sport) pedig mindig van egy vitrin tele órákkal, itt mindig látok Polarokat is. Általában szokott a népszerűbb modellekből felpróbálható példány is lenni. Na most ezek közül MM és Intersport biztos van itthon is, gondolom, hogy a kínálat is hasonló.

    100k ezekért a középkat. órákért amúgy rengeteg pénz, FR235-öt én két éve vettem 235 EUR-ért, mostanra már mindenhol 200 körül árulják (általában odaírják, hogy 299-ről leárazva, de az csak marketing).

    p

    I talked to that computer at great length and explained my view of the Universe to it and then... it commited suicide.

  • parandroid

    nagyúr

    válasz la_cc #32804 üzenetére

    Az a veszélyes a magas pulzusos edzésben, hogy aránytalanul nagyobb igénybevételnek tesz ki, mint amennyit fejleszt. Sokkal többet fudsz fejlődni a sűrűbb, kisebb intenzitású, gyorsabban kiregenerálható edzésekkel. Persze kell az is, heti 5-7 edzésnél jó, ha legalább 3 többé-kevésbé magasabb tartományokat is érint. Minél edzettebb vagy, és minél gyorsabban ki tudod regenerálni, annál inkább lehet kicsit még hajtani.

    Persze nem alapozásról beszélünk, az megint más, az arról szól, hogy azonos terhelésen lejjebb told a pulzust, hogy fent több legyen a játék.

    p

    I talked to that computer at great length and explained my view of the Universe to it and then... it commited suicide.

  • parandroid

    nagyúr

    válasz #78687232 #32817 üzenetére

    Az optikai pulzusmérés kivételével ugyanaz a két óra. Az én 235-öm egyébként így két év után nagyjából ugyanazt tudja, mint új korában: kb km-enként egy százalék minden bekapcsolt flikkflakkal.

    p

    I talked to that computer at great length and explained my view of the Universe to it and then... it commited suicide.

  • parandroid

    nagyúr

    válasz kk831228 #32830 üzenetére

    Nekem ma adta. A vasárnapi fiaskó után hétfőn még próbáltam regenerálni (rossz nem volt, de nem is segített), aztán inkább megfogadtam tomcica tanácsát, a keddet elengedtem, ma meg nekieresztettem a tempót fokozóra. 15 volt a terv, 17 lett, 5:10-es átlaggal zártam, inkluzíve új 15k, és 10 mérföld PB - baby steps, tudom. Sokat segített, hogy a tegnapi vihar után kellemes 17 fok van, és fúj még a szél, a hosszúujjas póló végig nem tűnt túlzásnak. Hétvégén lesz egy félmaratoni verseny, addig már nem megyek sem egyszerre 10k, sem 140-es pulzus fölé, aztán meglátjuk, mennyire sikerül azt az 5:00-s átlagot megközelíteni.

    p

    [ Szerkesztve ]

    I talked to that computer at great length and explained my view of the Universe to it and then... it commited suicide.

  • parandroid

    nagyúr

    válasz kk831228 #32832 üzenetére

    Gyakorlatilag érzésre végig tudtam volna ma csinálni a félmaratont a kitartott 5:00 körüli tempón, az levett volna még pár másodpercet az átlagból a végére, ezzel meglett volna egy új PB, de egyrészről nem volt nálam megint semmi frissítés, és azért ez így meredek kett volna a 21-edikre, és nem akartam magam megint kicsinálni a hétvége előtt, másrészről olyan jól összejöttek most a dolgok időjárás- és fejügyileg, hogy nem tudom, fogom-e tudni ezt vasárnap megint hozni. Ha igen, az ütős lehet, de ugye a valódi PB-det akkor éred el, amikor sorozatban több versenyen is ahhoz nagyon hasonló időt mész. Tavaly az 1:55-1:56 közti idővel voltam így, az az 5:30-as tempó év végére egészen stabilan ment már, ehhez képest most érzésre már jelentősen gyorsabb vagyok, no meg egyrészt a minapi 1:50 alá csúszó idő, másrészt a mai futás szerint is. Most rápihenek, aztán meglátjuk, mit sikerül még ebből kihozni.

    Ez most az utolsó verseny egy időre, már inkább a maratonfelkészülésben kéne benne lennem, aztán még 7.28-án épp otthon leszünk a soproni félmaratonra, hogy meglegyen az évi egy magyar verseny is (van még valakinek kedve jönni?), és aztán 9.2-án Koblenz Marathon, be kéne férni végre 4 óra alá. Októberben, a Frankfurt Marathon már csak közös örömfutás lesz párommal, az nem időre megy, ebből szerintem hagyományt csinálunk, addig viszont még lesz pár félmaraton az őszi szezonfélben szeptember második, illetve október első felében, szóval van még idő a javulásra.

    p

    [ Szerkesztve ]

    I talked to that computer at great length and explained my view of the Universe to it and then... it commited suicide.

  • parandroid

    nagyúr

    válasz ígyvanferi #32837 üzenetére

    Őszintén szólva fogalmam sincs, csak rákerestem, hogy milyen versenyek vannak a környéken, amikor otthon vagyunk, és ez jött fel. Sajnos a zalaegerszegiről idén lemaradunk, pont utána héten tudunk csak hazamenni.

    Switcx: Én vettem a 235-re egy csomag kijelzővédő fóliát, azt meghálálja. Valami hatos szett volt egy-két euró, legjobb befektetés evör. Maga az óra nem tudom, miből van, a peremét én párszor odavágtam már dolgoknak, van rajta egy egészen apró bevágás, meg volt sok kis karc, és egyszer nagyon durván lekarcoltam egy jó centis területen, aztán én nem tudom, hogy ez hogyan megy, de szerintem ez regenerálódik magától, mert az összes karc eltűnik egy idő után. Olyan, mintha az egész anyagában lenne színezve, és szándékosan koptathatóra lenne csinálva, és mintha viseléstől lepolírozódnának róla a sérülések. Tudom, hogy hülyén hangzik, de más magyarázatot nem találtam egyszerűen... :U

    p

    [ Szerkesztve ]

    I talked to that computer at great length and explained my view of the Universe to it and then... it commited suicide.

  • parandroid

    nagyúr

    válasz la_cc #32864 üzenetére

    Valami népszerű, semleges modellt néz, amit sokan szeretnek, és nagyon le van árazva. Érdemes többfélét hosszabb távon kipróbálni, az viszont csak úgy megy, ha megveszed, és használod. Nike Pegasus ilyen pl, illetve az Asicsnak van rengeteg általános modellje, és ezeket elég gyakran akciózzák is. Ilyen megfontolásból én a 15-18k- s ársávot nézegetném, hogy ne fájjon annyira, ha nem válik be. Persze ha az abc bármelyik betűjével jelölt lábad van, mint az űrhajók szárnya a starwarsban (x, y, o, a, b, mittudomén), illetve lúdtalpad, bokasüllyedésed, kalapácslábad, vagy rendszeresen fájdalmas tyúkszemed / bütyköd / bőrkeményedésed, akkor mindenképpen fordulj szakemberhez!

    p

    [ Szerkesztve ]

    I talked to that computer at great length and explained my view of the Universe to it and then... it commited suicide.

  • parandroid

    nagyúr

    válasz la_cc #32866 üzenetére

    1-2 hét használat után nézz rá, hogy nem kopik-e egyenetlenül a talp, vagy ha mód van rá, valaki, aki látott már egészséges futómozgást, nézzen rád hátulról, mikor futsz.

    p

    I talked to that computer at great length and explained my view of the Universe to it and then... it commited suicide.

  • parandroid

    nagyúr

    válasz inf3rno #32882 üzenetére

    Sehol nem vagyok tőle, sem sebességben, sem megtett távban, hajnalban járok dolgozni, naponta kétszer alszom pár órát, de ha valamelyik nap kimarad a futás, az kimondottan rosszul esik. Csak be kell rá állni pszichésen, onnét már visz a rutin. Meg a függőség.

    p

    I talked to that computer at great length and explained my view of the Universe to it and then... it commited suicide.

  • parandroid

    nagyúr

    válasz sharp4 #32929 üzenetére

    Huaweit felejtsd el! Fenix 3 jó cucc, jó árban, vagy Forerunner 235. Ha találsz akciósan olcsón, akkor bármelyik 35-re, 45-re végződő számú Forerunner. Esetleg kivárni, hogy a frissen bejelentett Fenix 5 Plus mit művel a Fenix 5 jelenleg csillagászati árával.

    Borix: Nekem elég okos már az FR235 is. Sportolni lehet vele, hívásokat, üzeneteket, értesítéseket mutatja folyamatosan, akár sport közben is. Zenét is lehet vele irányítani, lépést számol, mér pulzust (úgy, ahogy), GPS pozíciót, ezekből számolgat mindenfélét. 2-3x ennyi pénzért sem igen kapsz senkitől semmi többet, szóval nem tudom, nálad mit tud egy okosóra. Elmosogat? Megcsinálja a matekházid?

    p

    [ Szerkesztve ]

    I talked to that computer at great length and explained my view of the Universe to it and then... it commited suicide.

  • parandroid

    nagyúr

    válasz sharp4 #32933 üzenetére

    Normál használat mellet (félve írom, hogy okosóraként használva) kibír egy hetet a Forerunner 235 is, aktív sport módban (másodpercenkénti gps, és optikai pulzusmérés, vagy külső öv-kapcsolat), nálam olyan óránként 10% körül merül.

    p

    I talked to that computer at great length and explained my view of the Universe to it and then... it commited suicide.

  • parandroid

    nagyúr

    válasz borix #32936 üzenetére

    Azért ezen az alapon egy nem lte-s tablet sem okos. Vagy egy PC dsl nélkül.

    Személy szerint úgy vagyok vele, hogy az óra-formátumnak megvannak a korlátai. Internetezni, telefonálni eszembe sem jutna róla, de a tevékenység kiértékelése is nagyságrendekkel hatékonyabb egy mobil appon (számítógépről nem is beszélve). Épp ezért, nekem a mobil hiányzik, ha nincs velem akár sport közben is, bár nagyon ritkán használom, inkább csak a ‘kötelező’ futós szelfihez a végén.

    A most integrálni próbált nfc-t viszont jó ötletnek tartom, és a közeljövő másik nagy ötletét, a kütyükbe integrált miniatűr sim-kártyát is örömmel fogadom, bár én inkább adatforgalomban, vagy akár automatikus segélyhívásban látom értelmét.

    p

    I talked to that computer at great length and explained my view of the Universe to it and then... it commited suicide.

  • parandroid

    nagyúr

    válasz Exodius #32942 üzenetére

    De mit vársz attól, aki lúdtalpbetétek gyártásából él? Valszeg még fejfájásra is lúdtalpbetétet javasolna. Ami amúgy egy hasznos dolog, csak na...

    p

    I talked to that computer at great length and explained my view of the Universe to it and then... it commited suicide.

  • parandroid

    nagyúr

    válasz Alg #32948 üzenetére

    Én nemrég léptem át M35-ből M40-be, fel kell kötnöm a gatyámat, ebben a korcsoportban ugyanaz az idő jelentősen rosszabb helyezésekre elég csak. :U

    p

    I talked to that computer at great length and explained my view of the Universe to it and then... it commited suicide.

  • parandroid

    nagyúr

    válasz dragonfx #32962 üzenetére

    Ennyire nem vagyunk kemények, még tomcica sem, nekünk csak perc / km -ben mérhető a tempónk.

    Sokra amúgy nem mész a válasszal, edzettségtől, terheléstől, távtól, edzés típusától függ. Nyilván teljesen más egy regeneráló 10-15k tempója, mint egy résztávé, vagy intervallumedzésé. Versenytávot versenytempóban futni hétköznapi edzés(ek)en (mármint hogy ennyiből áll az összes edzésed, és kész) meg nettó hülyeség, csak kicsinálod magad, és nem bírsz regenerálni, ez kb a legkevésbé hatékony módja az edzésnek. Persze ezen is át kell esni, nekem is sikerült anno.

    p

    I talked to that computer at great length and explained my view of the Universe to it and then... it commited suicide.

  • parandroid

    nagyúr

    válasz kk831228 #33002 üzenetére

    Én is csak 5k-t bírtam regenerálni, aztán ment 4k fokozóra, meg egy laza tempó még a végére. Jól esett a hűvös végre. Holnapra 3000-s nap lesz, 3k bemelegítés, 4x3k tervezett FM tempó (ezres pihenőkkel), 3k levezetés. Remélem, marad ez a fincsi ~18 fok.

    p

    I talked to that computer at great length and explained my view of the Universe to it and then... it commited suicide.

  • parandroid

    nagyúr

    válasz tomcica #33017 üzenetére

    Arról nem is beszélve, hogy vagy nagyon fiatalnak kell lenni hozzá, vagy nagyon edzettnek. Azért 40 felé / fölött ez még max pulzusnak is durva, nemhogy átlagnak. Huszonévesen, sok év edzéssel meg igazából tök normális az a 10-15 ütés többlet.

    Tényleg, kéne mérnem max pulzust (ha már a zónák is szóba kerültek). 185-tel szoktam kalkulálni, de attól tartok, az utóbbi időben ment ez lefelé....

    p

    I talked to that computer at great length and explained my view of the Universe to it and then... it commited suicide.

  • parandroid

    nagyúr

    válasz emvy #33026 üzenetére

    Ahhoz a maxhoz stimmelnek a számok. Nálam kb minden olyan 15 ütéssel rendben van. 3 év sportmúlttal, 40 fölött ennek is örülni kell. Nyilván sok aktív év hozzá tud ehhez tenni, de önmagában ez is csak egy szám, sokat magában állva nem mond, kontextusba helyezve azért beszédesebb.

    p

    I talked to that computer at great length and explained my view of the Universe to it and then... it commited suicide.

  • parandroid

    nagyúr

    válasz tomcica #33031 üzenetére

    Én nem bírok sehol eredményt nézni, minden platform halott. Melyik német csávó? Moritz, vagy Flo?

    p

    I talked to that computer at great length and explained my view of the Universe to it and then... it commited suicide.

  • parandroid

    nagyúr

    válasz tomcica #33033 üzenetére

    Köszi megvan. Florian ‘Run with the Flow’ Neuschwander a helyi celebritásunk itt a városban. Nagyon kenényen készült. Egyelőre hatodik.

    p

    I talked to that computer at great length and explained my view of the Universe to it and then... it commited suicide.

  • parandroid

    nagyúr

    válasz margithid #33037 üzenetére

    “Úgy látszik, hogy fogyni jobban lehet a hosszabb időtávú alacsony intenzitású mozgástól.“

    Ez már párszor elhangzott a topikban - kvázi alapelvként-, de a saját felfedezés mindig értékesebb...

    p

    I talked to that computer at great length and explained my view of the Universe to it and then... it commited suicide.

  • parandroid

    nagyúr

    válasz emvy #33039 üzenetére

    Annyiban mindenképp, hogy magas intenzitáson hobbifutó nemigen fog a fogyáshoz eleget futni. Előbb lesz túledzett, ég ki pszichésen, vagy sérül le. Valamiért a nagyok is regenerálnak, még ha az ő regeneráló tempójuk gyorsabb is, mint amivel én akár 10k-t tudok futni.

    Amúgy mindegy is, ha valaki heti 2-3x fut egy órát, akkor már célszerűbb nyugodtabb tempón csinálni, legalább nem állsz neki zabálni utána. Akármilyen intenzitáson is történik ez, nagyságrendi eltérés nem lesz a ledobott kalóriákban, egy jó vacsi utána gyakorlatilag többet visszatölt. Akkor már inkább egy nyugodt tempós 90 perc, el sem fáradsz annyira, kalóriát is többet égetsz, és a zabálást is könnyebb megállni, ráadásul gyorsabban regenerálod, meg könnyebben iktatsz be gyakoribb edzéseket.

    p

    I talked to that computer at great length and explained my view of the Universe to it and then... it commited suicide.

  • parandroid

    nagyúr

    válasz emvy #33044 üzenetére

    Viszont rengeteget tud segíteni benne.

    Amúgy nekem most az utóbbi két hónap heti 8-9 órányi futása látszik a testsúlyon, trendszerűen megindult azért kicsit lefelé.

    p

    I talked to that computer at great length and explained my view of the Universe to it and then... it commited suicide.

  • parandroid

    nagyúr

    válasz inf3rno #33057 üzenetére

    Rengeteg tényezőtől függ (testtömeg, edzettség, intenzitás, időjárás), de nagy átlagban jó lesz az óránként feleannyinak is... Itt egy kiszámoló hozzá, nyilván nem orvosi alaposságú, de jó kiindulópont: [link]. Érdekes, hogy 5 kg pluszt beadva jóval nagyobb kalóriafogyasztást hoz, mint ha 2 kmph-val gyorsabban futod ugyanazt a távot. Végülis, jogos, nem véletlen, hogy az első 10 kg-t könnyebb leadni, mint az utolsó 2-3-at...

    Ráadásul ahogy a szervezeted egyre jobban megtanulja az adott mozgást, úgy egyre hatékonyabban is végzi.

    A Garmin amúgy a mai futásomra 717 kalóriát mond, 11,5 km lett 1:14 alatt, 140-es átlagpulzussal (volt az 136 is, de az első km-en szórakozott velem az öv, és 175-180 közti értéket mért). 72 kg-hoz ez nagyon hasonló szám, mint amit az rw kalkukátora kiszámolt, plusz ugye az alacsony intenzitással korrigálva.

    A tegnapi elég intenzív, 1:52-es félmaratonomra sem számolt 1400-at sem. Még egy kiadós evéssel is vigyázni kell, mert az gyorsan vissza tud jönni. :U

    “Amúgy olyan 10kg plusz, ami már látszik a hasadon, én most kb. ott tartok.”

    Bárcsak annyi kéne. Én 175 cm-hez vagyok 72 kg most, de olyan gusztustalan úszógumim van körben, hogy pfuj. Persze ez is egyénfüggő, hogy ki hova hízik.

    p

    [ Szerkesztve ]

    I talked to that computer at great length and explained my view of the Universe to it and then... it commited suicide.

  • parandroid

    nagyúr

    válasz bencze #33068 üzenetére

    Most csak mobilom van, azzal megy (safari), de keress rá a Runners World Calories Burned Running Calculator kifejezésre. Amúgy nyilván van egy rakás másik hasonló kalkulátor is, érdekes lenne párat összehasonlítani.

    Biztosan számít az intenzitás, azért az nem szabad, hogy mindegy legyen, hogy 180-as, vagy 130-as átlagpulzussal tolod végig az egy órát. Ellenben pont azt néztem, hogy + 5kg testtömeg még ennél is többet ér.

    Na ja, neki kéne állni megint futás mellett valami hiit saját testsúlyos edzésnek, vagy nagyobb súlyokkal tolakodni napi fél órákat...

    p

    [ Szerkesztve ]

    I talked to that computer at great length and explained my view of the Universe to it and then... it commited suicide.

  • parandroid

    nagyúr

    válasz Sátán44 #33195 üzenetére

    Atyaég, van egy monotonitás-tűrésed, azt megmondom... :DDD

    p

    I talked to that computer at great length and explained my view of the Universe to it and then... it commited suicide.

  • parandroid

    nagyúr

    válasz mukibuci #33201 üzenetére

    * Nyolcan. És további 5 kolléga 700 fölött, hobbifutóknak az szerintem egy teljesen vállalható mennyiség - sőt, szerintem évi 1000 km környékén már bárki büszke lehet magára (élethelyzettől függően akár kevesebbel is nyugodtan). Az emberek nagy része csak egészségmegőrző jelleggel eljárogat futni heti 2-3x, nincs ezzel semmi baj, sőt, ez a normális. Az ennél többhöz azért már kell egy bizonyos szintű megszállottság.

    Magamon veszem észre, hogy kezdek függővé válni, szarul érzem magam, frusztrál, ha nem megyek el futni, vagy nincs meg a tervezett mennyiség, vagy tempó. Az utóbbi két hónapom 300 km fölött volt (333, és 345), közte több 5, 10, és 21,1k PB is, valamint egy rakás tempóedzés, meg intervallum. Ez a 700+ km ahhoz képest rengeteg, hogy egész életemben eddig összesen 6000 km-t futottam (tehát ennek 11-12%-át most két hónap alatt).

    Szeptember 2-án maraton, a felkészülés félidejénél vagyok, most jutottam el oda, hogy kőkeményen vissza kell vennem, és csak és kizárólag az edzésterv szerint futni, és nem többet, mert ez a túlterhelés nagyon hamar az eredményesség rovására megy. Egyelőre még csak itt fáj, ott fáj, néhol kicsit érzékenyebb, meg minden kicsit lassabban regenerálódik, de nem tudom nem észrevenni a figyelmeztető jeleket.

    Persze mára az edzésterv szerint 2 óra volt előírva 145 alatti pulzuson, 16 km-nél meg elgurult a gyógyszer, csak beletoltam 3 gyorsabb km-t, utána meg már persze a pulzust sem lehet visszatolni, ráadásul ráhúztam fél órát a ‘csak még ezt megkerülöm’ elv alapján...

    Ja, ráadásul tegnap találtam az Asics outletben egy GT2000 4-et 69 eur-ért, ami fasza, csak hát a stabil cipő azért ezen a távon megkínozza a beesni próbáló sarkat. :D Volt GT1000 is 59-ért, de csak nagyon kicsi, és nagyon nagy méretben, vettem egy nyári futógatyát 19-ért, meg 17 eur-s futópólókból még lejön darabonként 6 eur, ha párban veszed, szóval bevásároltam kicsit.

    p

    I talked to that computer at great length and explained my view of the Universe to it and then... it commited suicide.

  • parandroid

    nagyúr

    válasz IMIIKE1998 #33205 üzenetére

    Erőedzés nélkül nemhogy erősödni nem fogsz, de a szervezet takarékossági okokból konkrétan minden izmot leépít, amire nincs szüksége (azaz nem edzed). Persze van az a szont, amikor a futás már akkora igénybevétel a teljes testnek, hogy a felsőtest is izmosodik, szálkásodik valamennyire, de kétlem, hogy a közeljövőben te heti 150-200 km-nyi távokkal fogsz dobálózni. Szóval vagy terem, vagy valami saját testsúlyos projekt, de ha erősödni, formásodni szeretnél, a futással önmagában nem mész semmire - az tény, hogy nélküle sem.

    p

    I talked to that computer at great length and explained my view of the Universe to it and then... it commited suicide.

  • parandroid

    nagyúr

    válasz borix #33218 üzenetére

    Hát, én úgy kezdtem a fogadalmat anno, hogy minden nap pontosan annyit fogok mozogni, amennyit szabadidőmben gép előtt ülök, legyen az egy nagy séta a kutyákkal, egy kör bicajjal, vagy edzőterem. Aztán mostanra szabadidőmben már egyáltalán nem ülök gép előtt (hálistennek a rohadt wow-ról is sikerült lejönni, a mobil persze azért egy más kérdés), a 10 óra sport hetente viszont gyakorlatilag minden héten megvan. Aminek még a rovására megy, az a sorozatnézés, régebben 8-10+ sorozatot is követtem hetente, mostanra talán ha 3-4 érdekel, de azojat is inkább egyben darálom pár részenként pihenős délutánokon. Valahogy ezt is túlélem.

    p

    I talked to that computer at great length and explained my view of the Universe to it and then... it commited suicide.

  • parandroid

    nagyúr

    válasz tomcica #33222 üzenetére

    Ha ezt a kurta mobiltelefont is le tudnám rakni, szóselmédiástul, fórumostul (hehe, ezt bírnátok, mi? ;] ), hírszájtostul, és azt mind futásra / sportra fordítanám, akkor pár év múlva rólam beszélgetnétek itt, nem Jim Walmsleyről. Vagy még előtte meghalnék végkimerülésben, ami még valószínűbb. De szerencsére ez a veszély nem fenyeget.

    Apropó, Walmsley: Florian ‘Run with the Flow’ Neuschwanderünk elkészült végre a beszámolójával élete első brutál ultratrailjéről, amit a hősies, és egyáltalán nem szégyellnivaló 25. helyen zárt 20 óra 20 perc körüli idővel. Németül van, ha van rá igény, a lényeget összefoglalhatom magyarul.

    p

    I talked to that computer at great length and explained my view of the Universe to it and then... it commited suicide.

  • parandroid

    nagyúr

    válasz tomcica #33224 üzenetére

    Na, tehát a továbbiakban Flow beszámolója a Western States 100 mérföldes versenyről, de csak röviden, tömören, mert így is tl;dr. Érdemes amúgy kattintani, mert a képek is lenyűgözőek, és nemcsak a hangulathoz, de magához a beszámolóhoz is sokat hozzátesz.
    Elöljáróban annyi, hogy azért nem kezdő a csóka, 10k-t 31 perc körül tud, félmaratont 1:07, maratont 2:25 táján, és túl van pár ultrán, szóval aszfalton kb mindent elért, amit amatőrként el lehet érni. 18k km-e van straván, de szerintem ő már akkor is futott, amikor a strava még nem is létezett.

    A felkészülést februárban kezdte, 12 hetet tolta itt Frankfurt környékén, aztán elugrott a Sean O‘Brien 100km-re Malibura, hogy megszerezze a kvalifikációt a WS100-ra. Nagyon nem volt kemény a telünk, de azért 0 fok körülről hirtelen 28 fokban futni, azért önmagában is kemény. Ja, megnyerte, 8:48-at ment. Aztán edzőtábor Mallorca-n, és utána egy második hely a Wings for Life World Run-on Münchenben (73,9 km-t ment, mielőtt uolérte a söprőautó). Nagyjából ennyi volt az éve eddig.
    Június 18-án utazott, egy stábbal, mert a szponzorok filmet szerettek volna a dologról, és ott már nem si volt edzés, minden időt elvitt a szervezés (plusz az időeltolódás), szóval csak reggeli rövid körök mentek. Plusz meglátogatta otthon Gordyt, akinek az agyából kipattant az őrültség, hogy ezt az egészet futni kéne – korábban lóverseny volt... Hétfőn érkezett, pénteken regisztráció, és eligazítás – ott állt a színpadon a 15 legjobbal (Francois D‘Haene (háromszoros UTMB győztes), Jim Walmsley (no comment), Karl Meltzer, Tim Freriks, Ian Sharman, stb). Sikerült Jim Walmsley-t személyesen meggyőznie, hogy adjon egy interjút a készülő filmhez, szóval ő is benne lesz.

    A verseny szombat reggel 5-kor kezdődött, szóval 2-kor ébresztő. A stáb egy része ment vele a starthoz, a többiek elindultak a 40 km-es frissítőponthoz. 5-kor startpisztoly, és kezdődött az emelkedő. Az első 6 km végig felfelé megy kifelé a Squaw Valley-ből, amíg el nem éri a pálya legmagasabb pontját (ca. 2800m). Mivel utál power hike-olni, ezért laza tempóban kezdett futni, ezért szerezte meg a vezetést az elején. Nem érzi utólag sem hibának, tényleg igyekezett minél visszafogottab tempót menni. A 12. km-nél érték utol a nagyok (Erik Clavery, Jim Walmsley, Francois D‘Haene). Sok sikert kívántak egymásnak, és mentek előre. A terv szerint a tapasztaltabb futókkal futott volna együtt, mint pl (Jeff Browning, vagy Ian Sharman – aki idén 4. lett). Nagyon technikás, nehéz volt a terep, ami nem feküdt neki, többször is megbicsaklott a lába a köveken, de ezzel együtt egész jól futható volt az első 40 km.

    Aztán jött az első frissítőpont, ahol várta a stáb. Eddigre alaposan meggyötörte magát a tereppel, kétszer lépett flre, és a job bokája már aggasztotta, úgyhogy itt kapott rá jegelést, és ment tovább.
    A következő szakaszon, a Robinson Flat (50 km) felé sikerült kétszer is elesnie, és megzúznia a jobb sípcsontját (fel is repedt a bőr). Tovább tudott futni, de ez látszott a tempón, illetve itt már bizonyos hágókon át kellett gyalogolni, ami megint nem tett jót az időnek.

    Ezena részen előzte meg az első, és a második nő. Elképesztő, hogy a hosszabb, technikásabb szakaszokon mennyire kijön a nők fölénye, vannak 100 mérföldes versenyek, amit összesítésben is képesek nyerni. Az első nő, Courtney Dauwalter, ezt a versenyt 17:27-tel, a 12. helyen zárta (Walmsley ugye 14:30-as pályacsúcsot ment).
    Összességében, ami őt illeti, a 40-50. km-ek között már határozottan nem érezte magát fittnek. Borzasztó kemény volt a lábának a talaj, szóval az 50-es pihenőponton cipőt váltott Brooks Pure Grit-ről Caldera-ra a csillapítás miatt (a Brooks az egyik szponzora, nyilván).

    Ezután ismét ’futhatóbb’ km-ek következtek, kicsit jobban is ment. Az 50. km-nél nem sokkl volt a 10. helytől lemaradva. Ez aztán egészen a keményebb kanyonokig jgy si maradt. A hőséget egészen jól bírta, a lejtők viszont teljesen kikészítették a combjait. 3-4 alkalommal ereszkedtek le folyóvölgybe, ahonnét aztán rögtön vissza is kellett mászni, és mindezt még a Devils Thumb előtt, aminek a neve magáért beszél. Ezzel együtt is optimista volt, a terv szerint a Foresthilltől (100km) vissza tudja majd szerezni az elveszett időt, de odáig még el kellett jutni. 90 km-nél már a feladást fontolgatta, annyira készen voltak a combjai a emelkedőktől-lejtőktől. 100 km-nél csatlakozott hozzá haverja, Moritz (Moritz von der Heide, azaz a Moritz a Hegyről – a mai napig nem hiszem el, hogy embernek tényleg lehet ez a neve), akinek jóval nagyobb tapasztalata van hegyfutással, és besegített kicsit a tempótartással (pacer-ként). Attól mindenesetre nem kellett tartani, hogy nem fogja bírni a tempót, akár saját jogon is itt lehetett volna. A szabály szerint bárki futhat a versenyzővel, de semmiféle segítséget nem nyújthat – vizet is csak a frissítőpontokon lehet vételezni. A következő szakasz remekül ment a Rucky Chucky Rivercrossing-ig (ca. 124 km). Végig tudott futni, de lassan. Értsd: nagyon lassan. Rendesen 4:00- 4:30 min./km tempóval futna ilyesmit, de itt már erről a tempóról szó sem volt. A folyón átkeléshez be kellett öltözni mentőmellénybe, és búvárok vigyáztak a futókra, de akárhogy is: a hideg víz abban a 35 fokban azért bizosan jólesett. 3 km volt a következő frissítópontig még, de végig hegyre fel. Itt le lehetett cserélni a nedves cipőt/zoknit. Eddigre a lába már úgy megdagadt, és eldeformálódott, hogy a váltócipője kicsi volt rá, kb 20 perc kellett, mire betört annyira, hogy futni tudjon benne – kishibás könnyelműség, pedig nem ma kezdte az ipart a srác.
    Itt már kezdett sötétedni, szóval az eredeti cél ellenére, hogy még világosban beérjen, elő kellett szedni a fejlámpát is. Ereje eddigre már semmire nem nagyon volt, egyre több lett a séta, és a kocogás, szerencsére Mo mellette maradt, így együtt tudtak menni. Kicsit ijesztő az erdő arrafelé éjszaka, totál be voltak szarva a pumáktól, kojotoktól, meg minden ilyesmitől (mint később kiderült, Walmsley is vesztett némi időt egy mackó maitt). Eddigre 15:00 min./km-es tempóban haladt, azzal együtt, hogy továbbra is próbált futni, de neigen került 9:00 – 10:00 min./km fölé. Mo, a pacer ekkor már csak mögötte sétált. Teljesen új tapasztalat volt, nem gondolta volna, hogy lehetséges ilyen sebességgel futni, de mostanra elmondhatja, hogy 2:40 – 15:00 min./km között már mindent kipróbált.
    135 km-nél volt a következő frissítőpont, aztán 144-nél még egy. A feladás itt már nem volt alternatíva, egyszerűen túl sok energia ment bele az egészbe, szóval végig kellett csinálni, hiába nem volt már hozzá a legkevésbé sem kedve, vagy ereje. Jól bevacsorázott, és nekiindult az utolsó 16 km-nek. Már amikor bírt futni. Mo győzködte hogy na még egy kicsit, na még egy kicsit fussunk! Ekkorra már egyetlen célja volt csak, hogy 24 óra alatt beérjen, és megkaphassa a sub-24h érmet. 150 km-nél várta a stáb egy frissítőponton (ezek is sűrűsödnek a végére, ahogy nézem). Itt már tényleg csak az volt a cél, hogy valahogy be kell esni a végén. A fásultság vitte előre, úgy futotta le az utolsó 10 km-t, csak az utolsó emelkedő a No Hands Bridge-ig volt még a szokásosnál is keményebb. Aztán hirtelen kiértek az erdőből, az utolsó 2 km-t a célig már utcán kellett futni, még ha enyhe emelkedőn is. Aztán már csak 1 km! (Én szoktam számolgatni az ilyesmit, de a fene sem gondolta volna, hogy azok, akik már 4 alkaoholmentes sörön, két interjún, és egy eredméynhirdetésen is túl vannak akkor, amikor én beérek egy maratonon, szintén át tudják ezt élni.) Az utolsó 300m-en a stadionban mindenesetre már újra volt kedve futni. Legalább megmutatni, hogy még tud. De befejezte.

    Persze rengeteget tanult belőle, elsősorban azt, hogy ehhez a szinthez azért az a felkészülés, amit ő csinált, bizony kevés volt. Ha még egyszer meg szeretné próbálni a WSER-t, mindenképpen technikásabb terepen kell edzeni, downhill-eket fejleszteni, és a power hike-ot gyakorolni. Roppant praktikus, hogy a Taunus ott magaslik a város szélén, de az USA hegyeihez, vagy az Alpokhoz képest még csak nem is hegy. A résztvevők nagy része specifikusan erre a 100 mérföldre készült, neki pedig ez egyelőre csak egy egyszeri kísérlet volt. Mehetett volna jobban is, és beleférhetett volna az eső 10-be, ha midnen összejön, de nem így történt. Lehet, hogy csak rossza napot fogott ki, de az is igaz, hogy aki ilyen versenyre készül, annak a hegyek között kell edzenie, rengeteget túráznia, és megtanulnia, hogy milyen érzés napokon keresztül talpon lenni. Neki az eddigi leghosszabb futása 9:15 h volt a Transvulcania-n, még 2014-ben. Ezen a versenyen több, mint 2x ennyi időt volt úton (20:22 óra), és ehhez nagyon nem volt hozzászokva. Szóval a 100 mérföldes versenyekhez még soka teendő. Akár extrém hosszú kerékpártúrák is szóba jöhetnek, hog szokja a tartós terhelést. Felszerelsé, ellátás tekintetében is van még mit fejlődni. A 25. hellyel a kvalifikáció sem jött össze a következő évre, szóval még a jövő kérdése, hogy innét merre tovább.
    Az biztos, hogy rengeteg tapasztalatot gyűjtött, és sokat tanult a versenyből. Kemény volt, de mindenképpen megérte. Most pedig egy 4-5 hetes szünet, és némi nyaralás következik...

    p

    I talked to that computer at great length and explained my view of the Universe to it and then... it commited suicide.

Új hozzászólás Aktív témák

Hirdetés