Aktív témák

• #1 *Ropi* félisten

  2016-12-11 16:30:08 #1

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  *Ropi*

  félisten

  Ebben a témában főként általam összeállított írások és téma összefoglalók (vagy azoknak egyes, széttagolt részei) vannak, amiknek az a célja, hogy a fórum szakmai témáiban kerüljenek linkelésre: így a gyakran elhangzó kérdésekre válaszként azonnal belinkelhetőek segítve ezzel másokat és persze magamat is, hogy ne kelljen ugyanazt újra és újra leírni a házigazdaként vitt topikjaimban (Adobe Photoshop / Adobe Lightroom / Canon EOS DSLR / Vakuk / YongNuo kiegészítők / Monitorkalibráló eszközök / Esküvőfotózás). Aktív esküvőfotósként az általunk használt eszközök ismerete a mindennapi életem részét képezi: szeretek naprakész lenni velük kapcsolatban (szerencsére a munkám egyben a hobbim is).

  Ezekben az írásaimban "Murphy-re és az egész családjára" felkészülve, tudatosan a legrosszabb esetet veszem alapul: elsődlegesen munkaeszközként tekintek ezekre a dolgokra, ezért elengedhetetlennek tartom a jó hatásfokú, megbízható működést és az adatbiztonságot. Ha tehát nem ajánlok valamit, azt - kizárólag a saját, vagy megbízható kollégáink tapasztalatai(nk) alapján - munka szintű igénybevételre nem ajánlom.

  [ Szerkesztve ]

  Weboldalam: http://karpatisandor.hu

• #2 *Ropi* félisten

  2016-12-11 22:47:31 #2

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  *Ropi*

  félisten

  A cég története:

  A Canon Inc. (キヤノン株式会社, Kyanon Kabushiki Gaisha, vagy ma ismertebb nevén egyszerűen csak Canon) egy Tokiói székhelyű Japán vállalat. A cég jogelődjét 1930-ban alapította Josida Goro, Ucsida Szaburó és Mitarai Takesi Precision Optical Instruments Laboratory (精機光学研究所; Seiki Kōgaku Kenkyūjo; POIL), néven, melynek célja egy 35 mm-es filmet használó, autófókuszos kamera kifejlesztése volt. 1934 júniusában készült el a cég első fényképezőgépe, a Kwanon: ugyan három különböző verzióban is napvilágot látott, de saját fejlesztésű optika híján nem dobták piacra. Több lehetséges megoldás közül végül a vezetőség a „Nippon Kógaku Kógjó”-tól (a Nikon jogelődje) kért segítséget az optika leszálítására, így 1936 Februárjában a POIL piacra dobta a Nikkor optikával (Nikkor 50mm/3,5 lencse) ellátott Kwanon gépét Hansza Canon (ハンザキヤノン) néven: ez volt az első gép, ami kereskedelmi forgalomba került a Canontól. A ma is ismert formájába 1937 augusztus 10-én alakult át a cég, amikor a modernizálás jegyében felvette a napjainkban is használt Canon nevet. Napjainkra a Canon lett az egyik legnagyobb, piacvezető vállalat a képalkotási technológiák szegmensében: a fényképezőgépek mellett nyomtatók, fénymásolók, szkennerek és multifunkcionális készülékek gyártásával, illetve forgalmazásával foglalkozik világszerte. Hazánkban a cég 1958 óta van jelen: elsősorban a kis,- és középvállalkozások igényeit elégíti ki irodatechnikai eszközeivel.

  Látogatás a Canon Utsonomiai gyárában.

  A legtöbb fényképezéssel foglalkozó gyártó kisebb-nagyobb mértékben kiveszi a részét az orvosi eszközök és gyógyszerek fejlesztéséből is, de normál esetben ezekről keveset hallani. Miközben most a COVID-19 járvány miatt a fotóiparnak nehéz periódusa van, addig az élet más területes nem áll meg: a medikai eszközök fejlesztésében őrületes versenyfutás zajlik a vírus megfékezése érdekében.

  A Canon Medical Systems bejelentése szerint benne vannak abban a fejlesztési csoportban, mely az eddigi leggyorsabb koronavírus tesztet szeretné a közeljövőben piacra dobni. A jelenlegi PCR alapú teszt egyik nagy hátránya a lassúsága, míg a most több kutatócsoport közös munkájával fejlesztett LAMP módszert alkalmazó teszt nem csak sokkal gyorsabb lesz, de sokkal olcsóbb és egyszerűen használható is, így a WHO által szorgalmazott tömeges teszteléseket nagyban könnyítené. Örvendetes hír, ahogyan az is, hogy a Fujifilm egyik gyógyszeréről derült ki, hogy hatásos lehet a betegség kezelésében.

  [ Szerkesztve ]

  Weboldalam: http://karpatisandor.hu

• #3 *Ropi* félisten

  2016-12-11 22:57:11 #3

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  *Ropi*

  félisten

  A képfényező gépváz kiválasztása:

  Ahhoz, hogy segíteni tudjunk abban, hogy milyen vázat lenne érdemes venned, az alábbi kérdéseket válaszold meg:

  • Mit fotóznál (családi és portréfotók, turistafotók, természetfotók, sport, más egyéb)? Ha nem tudod eldönteni, akkor linkelj be 5-10 képet, ami tetszik Neked!
  • Van már tapasztalatod képfényező gépekkel? Ha igen milyen(ekk)el?
  • Ha választani kell, mi a fontosabb: képminőség vagy ergonómia (kezelhetőség)?
  • Mekkora a malacperselyt törtél fel (mennyi a keret rá)?
  • Használt váz is játszik?
  A közhiedelemmel ellentétben nincs olyan, hogy „legjobb” modell (az mindig az aktuális csúcsmodell lenne, de): mindenkinek az igényei és a pénztárcája mondja meg, hogy számára mi az ideális választás.

  A többi gyártóval ellentétben a Canon sokáig lusta volt és szenzor téren nem fejlesztett: ugyanaz a 18 MP-es szenzor van a 7D / 60D / 100D / 600D / 650D / 700D / 1200D / 1300D / EOS 4000D / EOS M-ben. Mégis van köztük képminőségbeli különbség: a szenzoron kívül a feldolgozó elektronika és a firmware a két másik szempont, ami legalább annyit nyom a latban – fotóra összességében a 7D a legjobb HW+SW az azonos szenzorral szerelt vázak közül (használtan 150-200.000 Ft állapotfüggően, cserébe nagyságrendekkel jobb az AF rendszere, van benne AF Micro Adjustment, az átnézeti keresője 100%-os lefedettségű, megbízhatóbb CF kártyát használ, a sorozatlövési sebessége gyorsabb: 8 FPS - egyedül a kihajtható kijelző hiányzik belőle, de azt meg könnyű letörni). Gyakorlati összehasonlítás magas ISO-n: 7D vs 5D / jobb APS-C vs fapados full frame - látszik, hogy az 5D szenzora bár régebbi, de olyan erő van benne, akár egy IFA-ban (és használtan egy ártartományban mozog a 7D-vel).

  Használt fényképezőgép váz vételénél ezeket a dolgokat érdemes ellenőrizni.

  [ Szerkesztve ]

  Weboldalam: http://karpatisandor.hu

• #4 *Ropi* félisten

  2016-12-11 23:03:59 #4

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  *Ropi*

  félisten

  Tanácsok használt fényképezőgép váz / objektív / vaku vásárlásához:

  A fotótechnikában nem kell félni a használt termék vételétől, mert bár a DSLR-ekben a közhiedelemmel ellentétben nem csak a zárszerkezet számít kopó alkatrésznek hanem a tükörmechanika és még pár dolog (ha pl. egy 200.000 expós vázban zárat cserélnek, akkor attól a gép többi része még ugyanúgy 200.000 expónyira elhasznált állapotú marad: ezért nem véletlen, hogy a szerviz csak a cserélt alkatrészre és hibajelenségre vállal garanciát, mert a gép többi része ugyanúgy időzített bamba lehet), de egy, a vásárlás előtt szakszervizben átvizsgáltatott váz jó eséllyel csak pozitív meglepetést fog okozni. Az alábbi dolgokat ellenőrizzük:

  • Forrás: szürkeimportos-e vagy legális beszerzésű? A szürkékre vonatkozó bolti garancia minimum kétséges eredetű a gyári garanciával szemben.

  • Expószám: a Canon a termékszegmentáció jegyében négyféle, különböző expószámokra tesztelt zárakat alkalmaz: belépő szinten 50.000, középhaladónál 100.000, professzionális szinten 150.000, a zászlóshajó riportervázak pedig 300.000 expóra vannak tesztelve. Ez nem garantált expószámot jelent, hanem csak annyit, hogy ennyit illik elketyegniük, utána pedig minden expó ajándék (mindenesetre általános ökölszabály, hogy nagyobb fizikai igénybevétel - pl. extrém éghajlati körülmények vagy sok sorozatlövés - esetén hamarabb térdelnek le). Annyira nem szentírás, hogy a zárhibáiról elhíresült 40D-knél az egyik ismerősömé 2500-nál halt meg és mivel ez az expószám kicsit több, mint 1 év alatt lett beletekerve (pont túllépett a garanciaidőn), a szerviz visszadobta...Végül a Canon Europe-al történt levelezés után méltányossági okokból megcsinálták. A Canon DSLR-ekből csak elektronikusan (tehát az internetes expószámot kiolvasó oldalakra feltöltött jpeg képből nem, csak az 1-es sorozat korai darabjainál) olvasható ki az aktuális expószámuk (processzor verzió függvényében más és más programmal: DiG!C3-tól szinte az összessel, előző verziók esetén csak egy-egy megfelelővel), így a vásárláshoz mindenképpen érdemes magunkkal vinni egy Androidos telefont vagy laptopot. A gphoto2 portolva van Windowsra, MAC-re és Linuxra is, az EOSinfo és a Canon EOS Digital Info csak Windowson működnek (Az utóbbi letöltésével vigyázni kell, mert egyes verziói vírusosak!), Mac-re ott az EOS Inspector 2, Androidos telefonon (USB OTG kábellel) a DSLR Controller app használható. Ja és persze magán a képfényező gépen a Magic Lantern. Amikor indítod a programot, akkor kapcsold be a vázat is rá 1 másodpercre! A váz valamelyik kreatív módban legyen (tehát ne "M"-en, "P"-n vagy a zöld kockán)! Fontos tudni, hogy a videós vázaknak kétféle tükörfelcsapási számlálója van, amit külön-külön is ki tud olvasni a Magic Lantern. Van a rendes (fotós) és ami a videózást is számolja, a Live Viewhez rendelt (a LV expók duplán számítanak, mert van egyszer maga az expó meg még az LV tükörmozgása is). Ezért van az, hogy pl. videózásra használt 5D2-ket / 5D3-akat meglepően kevés valós (fotós) expószámmal találni a piacon - mert a nagyja videó módban készült LV-ben, amit a másik (nem annyira közismert) számláló számol. Érdemes tudni, hogy videó módban (olyankor nagyobb előfeszítést kap a szenzor a folyamatos sorkiolvasás miatt, így alapból sérülékenyebb) a szenzor degradációjából először csak a melegedés okozta megnövekedett képzaj látszik - aztán sok kicsi sok(k)ra megy alapon évek múltával -, ahogy egyre többet kap a szenzor már láthatóan csökken a dinamikája. Ahogy a direktben, a szenzorra fókuszált napfénytől gyorsabban, katalizálva zajlik a folyamat: találkoztam már olyan, 3 vagy 4 éves, több százezer expós 1Ds3 vázzal, amit a tulaja szeretett ellenfényben (jellemzően UWA üveggel, direkt napfényben) használni - utána érezhetően hamarabb telítésbe mentek pixelek a szenzornak a nap által többet ért területein. A pixelek öregedésével párhuzamosan az előttük lévő szűrők optikai tulajdonságai is megváltoznak, ezáltal a szenzor érzékelése is megváltozik. Ugyanezen az elven károsítja a szembejövő lézersugár is a szenzort, csak sokkal gyorsabban: videó módban pillanatok alatt felszántja a már korábban is említett folyamatos sorkiolvasás miatti megnövelt előfeszítés miatt. Ha beizzítottuk a megfelelő programot, ellenőrizzük, hogy az expószám a hirdetésben szereplővel nagyjából megegyezzen! Ha nagyon nem stimmel (20-30 expó különbség még belefér próbálgatás címén, de egy komplett esküvőre is elegendő +1000 expó már számottevő különbség), akkor más turpisságok is lehetnek a háttérben. Zárójelben írom, hogy az expószám egy erősen relatív mérce, mert névlegesen 50.000 expóra tesztelt belépő kategóriás vázakat láttunk már bőven 100.000 feletti, többször 200.000 feletti expószámmal is korrektül működni. A Canon eltávolította a 2015-től megjelent vázaiból az expószám publikus kiolvasásának lehetőségét, ezért ezeket jelenleg csak két program tudja kiolvasni: a shuttercount és az eosmsg.

  • A külseje: ha csak kopott / karcos egy váz az nem vészes, mert (főleg a felsőbb kategóriás, magnéziumötvözetből készülő vázak) sokat bírnak, de egy belépő váz műanyag szerkezete is strapabíróbb, mint elsőre gondolnánk. Ha viszont repedt / törött a borítás, az arra utal, hogy a gép már nagyobbat nyelt be az élettől, mint az belefér - ebben az esetben nem tudni, hogy milyen károk keletkeztek benne, így kizárólag egy pozitív eredménnyel záruló, a szakszerviz által végzett, tüzetes belső átvizsgálás és nagyon jó ár esetén érdemes elgondolkozni a megvételén. Ilyen esetre lehet javasolni az eladónak a Camera Kft. előtt való találkozást olyan megegyezéssel, hogy amennyiben olyan állapotban van az eszköz, mint leírta akkor Te fizeted a bevizsgálás költségét (ha jól emlékszem ez 2500 Ft), ha valami egyéb baja is van, akkor pedig az eladó. Ha ez nem tetszik neki, akkor gyaníthatóan vaj van a füle mögött.

  • A bajonett állapota: vizsgáljuk meg, hogy könnyen, akadás nélkül felmegy-e rá az objektív. A kiálló rugós érintkezők épsége és rugalmassága is lényeges!

  • Gumi részek állapota: idővel a szigetelő gumiborítás megnyúlhat. Ezek cseréje a szakszervizben súlyos ezresekbe fáj (csak így őrizhető meg az esetleges garancia folytonossága és a váz időjárás állósága - az 5D3 CF kártya ajtajának a gumi cseréje pl. 15.000 Ft a Camera Kft.-nél), ezért fokozottan figyeljünk rá!

  • Kereső, mattüveg, szenzor tisztasága: a garanciális vázak szenzorát a Camera Kft. ingyen tisztítja, de a keresőbe bejutó szennyeződések eltávolítása, valamint garanciaidőn túl a szenzoré már fizetős mutatvány. A szenzor tisztasága egy homogén, világos felületről (pl. az ég kékje), jól lerekeszelve készített képpel tesztelhető: rekeszprioritásos módban (Av), manuál fókusszal (a közelponthoz tekerve, a zoom állása nem számít), ha nincs homogén kék égbolt akkor az expókompenzációt feltekerjük +1-re és a fehér falról lövünk képeket F11, F16 és F22 rekeszértékeken. Ha a kosz a szenzoron (pontosabban az előtte lévő infraszűrőn) van, akkor a foltok mérete a rekesz növekedésével csökkenni fog.

  • Kijelző: Egyszínű felületet lefotózva kiderül, hogy van-e rajta hibás pixel. Amennyiben kihajtható, hajtsuk ki és tekergessük meg a végállásaiig, hogy kiderüljön: nem kontakt hibás-e a szalagkábel és rendesen pozícióba fordítja-e a képet (nem marad-e fejjel lefelé a kijelző elfordítása után).

  • Autófókusz pontosságának ellenőrzésre: vásárláshoz érdemes laptopot vinni, aminek a kijelzőjén nagyobb méretben ellenőrizhető a fókusz találati pontossága, mint a váz „egérmoziján”. A Canon DPP (Digital Photo Professional) CTRL + L megnyomására kijelzi az aktív AF ponto(ka)t, így láthatjuk, hogy valóban ott éles-e a kép, ahol kell.

  • Hotpixelek kiszűrése: hosszabb expozíciós időnél és magasabb környezeti hőmérsékletnél a szenzoron egyes pixelek beéghetnek. Pár pixel esetén nincs ezzel gond (mondhatni természetes: minden szenzoron van belőle, ráadásul a nyári melegben többszöröse a télinek), de mindenképpen feltűnő jelenség a képen. A szerviz is eltávolíthatja szoftveresen, vagy akár mi is a vázon belül. Ha viszont arányaiban túl sok van belőle, akkor gondoljuk át a készülék megvételét, mert esetleg egy video módban széthajtott szenzorral állunk szemben (ekkor már érdemes a dinamikacsökkenést is figyelni).

  Megkülönböztetjük még a banding noise / pattern noise / color cast jelenségeket, amikor a szenzor önmaga generálja a zajmintákat eléggé látványosan (ennek oka lehet a környezeti hőmérsékletnek - ebből adódóan magának a szenzornak -, vagy pedig a vázon belül egy, a szenzorhoz közel lévő alkatrész hőmérsékletének az emelkedése).

  • Vakupapucs és egyéb érintkezők: lehetőség szerint vigyünk magunkkal USB kábelt, rendszervakut és teszteljük, hogy minden külső perifériával rendben kommunikál-e a váz! Ellenőrizzük, hogy a csatlakozók nem lötyögnek vagy kontakt hibásak-e!

  • Gombok és tárcsák: nyomogassuk és tekergessük végig őket figyelve, hogy rendben működnek-e (különös tekintettel a kétfázisú exponáló gombra)! Legyen meg a határozott nyomáspontja a félállásánál, mert ha ez nincs meg, akkor akár véletlenül is elsüthetjük a gépet (a sok expótól megvetemednek a benne lévő hajszálvékony kontakt fémlemezek: olyankor időszerű a cseréje). Nekem pl. az egyik vázam „szerencsekerekébe” (a hátsó tárcsájába) került bele valahogy egy hajszál, és emiatt több lépést átugrott (a kitisztítása óta már jól működik).

  • Memóriakártya foglalat: a CF kártyák foglalatába érdemes belenézni vásárláskor: az ott található, 50 tű közül a szélsők könnyebben sérülhetnek, ha a kellőnél nagyobb erővel, vagy éppen nem merőlegesen nyomjuk be a kártyát. Nézz bele a kártyafoglalatba, hogy nem látsz-e elváltozást (elgörbült / benyomódott láb – de figyelj, mert a CF foglalat lábai alapból kiállnak a széleken és középen, hogy a 0 érintkezzen a leghamarabb), és ha indokolt, akkor vidd szervizbe!

  • Akkumulátor fiók: nézzünk bele, hogy milyen állapotban vannak az akku érintkezői (nincsenek-e elhajolva) és nincs-e belefolyt folyadék, netán korrózió nyoma! Nem minden vázban, de ha kivehető helyen van, akkor a fő akkumulátor mellett, egy kis fiókban található az RTC - Real Time Clock - gombeleme, ami az óra és a dátum megtartásáért felelős. Ha a névleges 3V alatt van a feszültsége (multiméterrel lehet kimérni), akkor cserélendő.

  • Papírok, doboz: ezek hiányában jogosan merülhet fel az emberben, hogy a váz esetleg illegális módon jutott a jelenlegi tulajdonosához. Ilyen estben ellenőrizzük a gép sorozatszámát az alábbi oldalakon: Regisztráld.hu, Index fórum, Lenstag, STF! Ha lopásgyanús, semmiképp ne vegyük meg - még ha jó áron is lenne - bárki örülne, ha akárhogyan is, de előkerülne az elveszettnek hitt felszerelése.

  Aztán nehogy véletlenül ilyet vegyetek: a szorgos kis Kínaiak másolóipara elkezdte lemásolni a 7D-t, aztán váratlan fordulattal MP3 lejátszót építettek bele, meg az objektívben lapul a hangszóró - elvileg 80 USD körül van az ára. Pontosan merőlegesen kell belenézni, hogy halld a zenét - tudod, ahogy a reklám is mondja: "Kedves rádiónéző gyerekek!"...

  Objektív vásárlásakor (illetve eladóként) érdemes ellenőrizni:

  Ha nem tudod, milyen objektívet szeretnél venni (de azt nagyon ), akkor...

  Vagy csak kattintgasd végig a Neked tetsző képeket és kapsz rá tippet!

  • A külseje: ha kopott / karcos a tubus az kétesélyes, mert a felsőbb kategóriás (L = Luxury), magnéziumötvözet házas objektívek) sokat bírnak, de egy 50/1.8 II plasztik-fantasztik, belépő szintű objektív műanyag szerkezete már attól is szétesik, ha 10 centiről a szőnyegre ejti az ember (csak éppen rossz szögben). Ha repedt / törött a borítás, az arra utal, hogy az optika már több pofont kapott az élettől (meg főképp a betontól), mint az belefér - ebben az esetben nem tudni, hogy milyen károk keletkeztek benne, így kizárólag egy pozitív eredménnyel záruló, a szakszerviz által végzett, tüzetes belső átvizsgálás és nagyon jó ár esetén érdemes elgondolkozni a megvételén. Ilyen esetre lehet javasolni az eladónak a Camera Kft. előtt való találkozást olyan megegyezéssel, hogy amennyiben olyan állapotban van az eszköz, mint leírta akkor Te fizeted a bevizsgálás költségét (ha jól emlékszem ez 2500 Ft), ha valami egyéb baja is van, akkor pedig az eladó. Ha ez nem tetszik neki, akkor gyaníthatóan vaj van a füle mögött.

  • A bajonett állapota: vizsgáljuk meg, hogy mennyire karcmentes, valamint könnyen, akadás nélkül felmegy-e a vázra és le is vehető-e róla! A kiálló érintkezőfelületek épsége, valamint tisztasága, ill. egyenletessége is lényeges! Általában a bajonettbe, vagy a bajonetten belüli szigetelő gyűrűbe szokott lenni beleütve a dátumkód, ami elárulja, hogy az objektív mikor és hol készült. Az újabb optikákon ez már nincs, a sorozatszámuk első két számjegye adja meg az infót.

  • Gumi részek állapota: idővel a zoom-, és a fókuszgyűrű gumija megnyúlhat (tipikus hiba pl. a 24-70/2.8L II-nél - az enyémét is cserélték). Ezek cseréje a szakszervizben súlyos ezresekbe fáj (csak így őrizhető meg az esetleges garancia folytonossága és az objektív időjárás állósága - a 24-70/2.8L II zoomgyűrű gumijának a cseréje pl. 7.000 Ft a Camera Kft.-nél), ezért fokozottan figyeljünk rá! Sufnituning megoldásként kivághatunk belőle egy darabot és a két felet összeragaszthatjuk - de azért ne már...

  • Lencsetagok tisztasága: a frontlencse és a hátsó lencsetag kívülről legyen tiszta és karcmentes! Tisztításukhoz az eredeti LensPent és mikroszűrős körtepumpát javaslok. Az objektívbe bejutó szennyeződések eltávolításával ne foglalkozzunk: egyrészt nem sok vizet zavarnak, másrészt az objektív szétszedése, kitisztítása és összerakása még egy gyakorlott szakember számára is több órás folyamat, ennek megfelelően nem olcsó. Ráadásul egyrészt a szennyeződések valószínűleg rövid idő alatt újra bejutnak, lévén az összes olyan zoom objektív, ami változtatja a hosszát, gyakorlatilag porszívóként működik. Másrészt vannak olyan, fixre összeragasztott lencsetagok, amik sehogy sem, vagy csak speciális kémiai oldószerek és szerszámok birtokában bombázhatóak szét, így eleve esélytelen szakszervizen kívül nekiállni.

  • Lencsetagok állapota: a Canon 24-70/2.8L (Nem keverendő össze a 2x annyiba kerülő II., frissített verziójával, amiről korábban írtam!) a Canon egyik legrosszabb zoomja. Roger Cicada a LensRentals tulaja készített egy felmérést az általuk bérbe adott példányok fókuszának pontosságáról és akkora a gyártási szórás, hogy gyakorlatilag nincsen referencia, amihez mérni lehetne. Alapvető konstrukciós tervezési hibája, hogy a belső tubust vezető görgők idővel elkopnak illetve szétmorzsolódnak, így zoomoláskor a belső tag elmozdulhat, ami decenterességhez és AF hibához vezet (decenternek azt hívjuk, amikor a lencsetag síkja nem merőleges az optikai tengelyre és nem párhuzamos a szenzoréval, így a képszélek erősen lágyulnak).

  A Canon alapvetően 4 fajta fókuszmotort alkalmaz:

  • Mezei micro motor: gyenge, hangos és lassú. A működési módjánál fogva nem lehetséges vele az FTM (Full Time Manual - a menet közbeni kézi fókuszállítás lehetősége) - ezt erőltetve könnyen ledarálható.
  • Sima USM (Ultra Sonic Motor): ez már halk és gyorsabb.
  • Gyűrűs (Ring) USM: ez is halk és a leggyorsabb (tényleg "gondolatsebességű").
  • STM (Stepper Motor - léptető motor): kifejezetten a videózás közbeni fókuszálási hangok minimalizálására fejlesztették, ennél fogva halkabb a gyűrűs USM-nél is (bár annál nem magát a motort halljuk - hiszen az az emberi fül számára hallhatatlan ultrahang tartományban dolgozik - , hanem a mechanikusan mozgó alkatrészeket). Viszont videózás közben a finom fókuszmozgásokra van helyezve a hangsúly, ezért rövid távú pozicionálásoknál bár pontosabb, de kicsivel lassabb annál.

  Képstabilizátor:

  • A stabilizátor a kézremegésből adódó bemozdulást kompenzálja, plusz nem utolsósorban a keresőképet is stabilizálja, ami nagyon hasznos fícsör, főleg a teleobjektívek esetében. A reciprokszabály alapján APS-C szenzoros vázzal a 200 mm-es végén minimum 1/320 sec záridő kell, vagy képstabival a tapasztalatok alapján 1/80 (újabbakkal 1/30) is jó lehet. Azért az nagyon nem mindegy - és nehogy azt hidd, hogy mindig lesz elég fényed: olyan csak a mesékben van.

  • A stabilizátoroknak két féle működési módja van: a teljes és a pásztázó mód (ekkor a horizontális korrekció nem működik, csak a vertikális). Az előbbi az 1-es állás a kapcsolós változatokon, az utóbbi a 2-es állás. Ha nincs kapcsoló, akkor vagy automatán érzékeli az objektív, hogy állványon van, vagy olyan régi, hogy még nem tudja ezt a funkciót. Az állványérzékelés ahhoz kell, hogy ne gerjessze be magát a stabilizátor, mert akkor pontosan ellenkező hatást ér el: nem kiegyensúlyozza a remegéseket, hanem berántja a képet. A pásztázó módot svenkelésnél használjuk (pl. egy autó követése), amikor csak függőleges irányú kiegyenlítésre van szükség.

  Vaku vásárlásakor (illetve eladóként) érdemes ellenőrizni:

  • A Canon az EOS 200D / 1500D / 2000D / 3000D / 4000D vázainál (és úgy tűnik, hogy az utánuk következő XXXXD szériásoknál is) újfajta vakuvezérlési protokollt és vakupapucsot vezetett be (hiányzik a középérintkezője, tehát az olcsóbb, 3rd party villanók használatát el lehet felejteni, mert csak Canon vakukat - 270EX II, 430 EX III RT és 600EX II RT - vezérel, és azokat sem teljeskörűen)! A kézikönyv (272. oldal) annyit ír, hogy minden EX szériás vaku működni fog (feltételezhetően csak ETTL módban), de korlátozottan. TTL-ben nem fognak elvillanni, MULTI (stroboszkóp) módban pedig csak egyszer. Arra vonatkozólag nincs infó, hogy manuálisan beállítva a teljesítményszintet elsüti-e a vakut, vagy, hogy pl. Ext. A / Ext. M módban működik-e az 580EX II és a 600EX[II]. Újabb "jó" hír, hogy tippre az összes rádiós vakuvezérlés is elfelejthető, amíg a Kínából nem érkezik megoldás valamilyen formában (update: a Godox már lépett ezügyben és kiadtak egy firmware frissítést a probléma megoldására). Max. az infrás marad, vagy a 270 EX, ill. a 600EX II.

  Általánosan:

  • az AF segédfény világítson félig nyomott expógombra,
  • az AF segédfénynek legalább a középső pontja fedésben legyen a váz középső AF pontjával (3rd party vakuknál az AF segédfény sokszor hatástalan, rosszabb esetben front / back fókuszt okoz, bár ez inkább a Nikon vázakra jellemző),
  • az expósorozat (expóstabilitás) és WB is stabil legyen,
  • a kihajtható széles látószögű előtét megvan-e és működik-e,
  • a kihajtható névjegykártya méretű derítőlap megvan-e és működik-e,
  • az illesztések, illetve a fej ne lötyögjenek (nehéz diffúzor meglazítja őket),
  • ha tud HSS-t és HSS-ben nincs rajta a képen, az a haldokló cső biztos jele,
  • a Fresnel lencse ne legyen sárgult / barnult (ez a használt vakukra jellemző),
  • az akkutartó rekesz ajtajának érintkezői ne legyenek eloxidálódva ill. elhajolva,
  • az akkutartó rekesz ajtaja ne legyen elrepedve ill. elvetemedve,
  • alvó módból felébreszti-e a váz az expógomb félig lenyomására,
  • a vakutalp kontakthiba mentesen illeszkedik-e a vakupapucsban,
  • a vakutalp rögzítő pöcke biztosan tartja-e a vakupapucsban,
  • a vaku talpának tekerős leszorítója könnyen oldható-e,
  • a vaku talpának gombos zárja könnyen oldható-e,
  • a vaku talpfeszültsége ne legyen több 6-8 voltnál,
  • általánosan minden funkciója működjön a vázaddal.

  • Makró vakuknál és külső gyorstöltőknél különösen fontos, hogy az összekötő spirálkábel ne legyen megtörve vagy sérülve: életveszélyes áramütést lehet tőle szenvedni, mert 300V körüli nagy feszültség van benne!
  • Makró vakuknál a két oldal fényereje (aránya) korrektül szabályozható-e.

  Beépített rádióvevős vaku vásárlásakor (illetve eladóként) érdemes ellenőrizni:

  • friss akkukkal (a vakuban) és alkáli elemekkel (az adóban) teszteljük,
  • minden csatornán és csoportban reagál-e az adó jelére,
  • a leírásban megadott távolságnak legalább a felét átviszi-e,
  • ha a vakurendszer tud HSS-t (a váznak is támogatnia kell: jelenleg minden Canon EOS Digital váz támogatja), akkor amennyiben X-sync felett sötét csík nélkül látható a képen, akkor pontatlan az időzítése (ez egyes kioldók menüjében bizonyos mértékig korrigálható),

  Nagyjából ennyi, amit s.k. meg tudsz nézni és ki tudsz próbálni.

  [ Szerkesztve ]

  Weboldalam: http://karpatisandor.hu

• #5 *Ropi* félisten

  2016-12-11 23:27:11 #5

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  *Ropi*

  félisten

  A vázak jelölése:

  EOS = Electro-Optical System (elektro-optikai rendszer),
  DSLR = Digital Single Lens Reflect (digitális, tükörreflexes).

  Jelenleg három nagyobb csoportba sorolhatóak a Canon DSLR vázak, melyek könnyedén azonosíthatóak a jelölésük alapján. Ez egy számból, majd a végén egy „D” betűből áll, amely a DSLR-re utal (kivéve néhány korai modellt, mint a Kodak által a Canon EOS-1N vázba épített digitális hátfalai: a DCS1 / DCS3 / D2000 / D6000 és a teljes egészében Canon kivitelezésű D30 / D60, amik még a Nikonéhoz hasonló, a mai modernhez képest „fordított” elnevezést használtak). Általánosságban elmondható, hogy minél kevesebb számjegyből áll egy váz neve és azon belül minél nagyobb a száma, ill. annak az alverziója, annál nagyobb tudású váz.

  Egyéb jelölések vázaknál:

  • A: Asztrofotózáshoz átalakított modell, amelyben módosított infra szűrő található.
  • N: No WiFi / GPS, magyarán beépített WiFi és GPS nélküli verzió - lásd 6D (N).
  • S: Stúdió verzió, ami kisebb ráncfelvarrásokat és megnövelt szenzor felbontást jelent: a zászlóshajók privilégiuma.
  • WG: WiFi + GPS - beépített WiFi-vel és GPS-sel rendelkező verzió - lásd 6D (WG).
  • X: X-tended (extended): ez is továbbfejlesztett tudásra utal, szintén a zászlóshajók privilégiuma.

  Az amatőr és profi kategóriák további csoportokra tagolódnak:

  • Belépő szint (3 és 4 számjegyű vázak): pentatükrös átnézeti kereső, ami nem fedi le a teljes képmezőt (0.95%), könnyű műanyag „játékszer” dizájn, APS-C méretű (1.62x képkivágás) szenzor, nincs felső LCD kijelző. Kis kulcsszámú (12-14) beépített vaku, alapesetben ennek a villogását használja kevés fényben az autófókusz beállításához. A 300D és a 400D még CF kártyát fogadott, a 450D-től és a négy számjegyű modellektől kezdve (a külön kategóriát teremtő 100D is) viszont már SD-t. Ezekhez a vázakhoz nincsen gyári portrémarkolat.

  • Haladó szint (2 számjegyű vázak): már pentaprizmás (világosabb) átnézeti kereső (ami még mindig nem fedi le a teljes képmezőt – 0.98%), a műanyagnál jóval ellenállóbb Magnézium ötvözet váz, még mindig APS-C méretű (1.62x képkivágás) szenzor, de már magasabb sorozatlövési sebességgel. Kis kulcsszámú (12-14) beépített vaku, alapesetben szintén ennek a villogását használja kevés fényben az autófókusz beállításához. Ezek a vázak már részleges időjárás állósággal, gyári portrémarkolat támogatással és felső LCD státuszkijelzővel rendelkeznek. A 10D-től az 50D-ig CF kártyát fogadtak, a 60D-től már SD-t. Egyes modellekben már 1 pontos MAFA (Micro AF Adjustment) is van, amivel az élességállítást lehet finomhangolni.

  Ide tartoznak még az asztrofotózáshoz átalakított vázak: a 20Da és a 60Da.

  • [Fél]profi szint (1 számjegyű vázak): a teljes képmezőt lefedő, nagy méretű, világos, pentaprizmás átnézeti kereső, Magnéziumötvözet váz, az APS-C méretű szenzor (7D és 7D2) mellett párhuzamosabban egy komolyabb, full frame szenzoros vonal is elindul (5D variánsok és 6D variánsok - a 6D2 megjelenése azonban sokaknak meglepetést - mondjuk ki: sokkot - okozott, ugyanis a Canon a haladó amatőr kategóriába pozícionálta át: ezt egyértelműen nyomatékosították is a benne lévő szenzorral, ami nagyságrendekkel gyengébb teljesítményt nyújt, mint az előd modellé, sőt egyes APS-C szenzoroknál is gyengébb bizonyos tekintetben). Az APS-C 7D-n és 7D2-őn megmaradt a kis kulcsszámú, beépített vaku, a full frame-ekről viszont már lekerült, előtérbe helyezve a külső, nagy teljesítményű rendszervakuk és [rádiós] vakuvezérlők használatát. Ezek a vázak már komplett időjárás állósággal és gyári portrémarkolat támogatással rendelkeznek. Az 5D1 / 5D2 / 7D1 még csak egy CF kártyát, míg az 5D3 / 5D4 / 5Ds / 5DsR / 7D2 már párhuzamosan egy CF-et és egy SD-t kezelnek (így a biztonsági mentés már a vázban megoldott). Itt összemosódik a határvonal a félprofi és a profi liga közt, mert dupla kártyás biztonsági mentést korábban csak a zászlóshajó modelljeibe épített a cég (a 6D és a 6Dn viszont kilógnak a sorból, mert csak 1 db SD foglalatuk van). A korai modellek kivételével mindben megtalálható a 2 pontos MAFA (Micro AF Adjustment), amivel az élességállítást lehet finomhangolni.

  • Csúcskategória: A teljes képmezőt lefedő pentaprizmás (világos) átnézeti kereső, Magnézium ötvözet váz, beépített portrémarkolat, fokozott időjárás állóság (na ennyire azért nem ), óriási akkukapacitás és akár 14 FPS sorozatlövési képesség jellemzi őket. Az APS-H (1.3x képkivágás) méretű szenzor (1D variánsok) mellett párhuzamosan egy komolyabb, full frame szenzoros vonal is elindul (1Ds variánsok és 1Dx variánsok). Beépített vaku egyiken sincsen: a profi kategóriában megszokottan csak külső rendszervakukkal és [rádiós] vakuvezérlőkkel használhatók. Az első 1D és 1Ds még csak egy CF kártyát, míg az 1D2 / 1D2N / 1Ds2 / 1D3 / 1Ds3 / 1D4 már párhuzamosan egy CF-et és egy SD-t kezel, az 1Dx két darab CF-et, az 1Dx2 pedig már egy CFast és egy SD kártyát (így a biztonsági mentés már a vázban megoldott). A korai modellek kivételével mindben megtalálható a 2 pontos MAFA (Micro AF Adjustment), amivel az élességállítást lehet finomhangolni. Az 1-es szériás vázak privilégiuma a LAN csatlakozás mellett a beállításaik memóriakártyára való mentése, így azok bármikor visszatölthetők, vagy más vázba is átvihetők. A zászlóshajó rangot mindig a legerősebb váz kapja a kategóriában: napjainkban ez az 1Dx2.

  • Külön kategóriát képvisel a Canon termékpalettáján Az EOS-M család: ezek tükör nélküli vázak, így ez a topik nem foglalkozik velük (azért ha kérdés van, tudunk válaszolni). Röviden: 2012-ben kezdte forgalmazni a Canon az APS-C szenzoros Mirrorless Interchangeable Lens Camera (MILC) rendszerét. Az EF és az EF-S objektívek egy EF-->EOS M bajonett adapterrel illeszthetőek az EF-M vázakra.

  A Canon a különböző piacokra (U.S.A., EU és Japán) különböző fantázianeveken értékesíti a vázait, így ugyanaz a modell 3 különböző néven is létezik. Az alábbi táblázat segít ezt áttekinthetővé tenni:

  

  Egyéb jelölések objektíveknél:

  • Dátumkódok: az objektív bajonettjébe ütött, 6 karakteres dátumkód mondja meg, hogy mikor és hol gyártották. Figyelem: a vázak nem határozhatóak meg ezzel a módszerrel!

  • EF (Electro-Focus, bajonett típus): 1987-ben jelent meg, mint a Canon EOS vázak standard bajonettje. A Canon EOS rendszerben a manuális objektívek kivételével minden objektívnek saját, beépített fókuszmotorja van, amit a váz a bajonett érintkezőin keresztül, elektronikusan vezérel). Egy mérföldkő: 2014. Április 22-én gyártotta le a Canon a 100.000.000. EF objektívet. Figyelem: az EF bajonett nem keverendő a Canon EF szériás, manuális fókuszú full frame SLR vázaival, amiket 1973 és 1978 között gyártottak és FD bajonettesek voltak!

  • EF-S (bajonett típus): 2003-ban, az APS-C szenzoros 10D-vel jelent meg, az „S” a „small circle”-re (kis képkörre) és a „short back focus”-ra utal, azaz nem rajzolja ki a teljes 24x36 mm full frame képkockát és a kisebb hátsó lencsetag révén belóghat hátra, a tüköraknába. Az EF-S objektíveknek a kisebb vetített képkör miatti kisebb átmérő adja az alapelőnyét: ezen a bajonetten a széles látószögű és az ultraszéles látószögű objektívek is kialakíthatók kisebb átmérőjű lencsetagokból, ebből adódóan ezek is könnyebbek és fényerősebbek (nem mellesleg olcsóbbak) lehetnek. Habár nem mindegyik EF-S lencse nyúlik be mélyen a tüköraknába, mégsem tehetőek fel a full frame szenzormérethez kialakított EF vázakra az eltérő bajonett kialakítás miatt. Néhány 3rd party gyártónak vannak olyan APS-C szenzormérethez fejlesztett objektívjei, amik szintén nem nyúlnak bele a tüköraknába, de feltehetőek EF bajonettes vázra is: ilyen például a Tokina 11-16/2.8, ami egy ultra nagy látószögű (Ultra Wide Angle - UWA) objektív, de fel lehet tekerni a full frame 5D3-ra is, és tükörtörés nélkül használható (a tüköraknába belenyúló hátsó lencsetagnak ez a veszélye: ha hozzáér a tükörhöz, annak tükörtörés a vége) - ráadásul 14.5 mm-ig kezelhetően vignettál. Az EF objektívek feltehetők az EF-S bajonettes vázakra, de a gyári EF-S bajonettes objektívek nem tehetők fel az EF bajonettes vázakra (na jó, feltehetőek némi farigcsálással, de nem ajánlott a műtét, csak ügyes kezűeknek).

  • EF-M (Electro-Focus, Mirrorless, bajonett típus): 2012-ben jelentette be a Canon az APS-C szenzoros Mirrorless Interchangeable Lens Camera (MILC) rendszeréhez. Az EF és az EF-S objektívek egy EF-->EOS M bajonett adapter segítségével illeszthetőek az EF-M vázakra.

  • TS és TS-E = Tilt-Shift (manuális fókuszú, utóbbi elektronikus rekeszvezérléssel): speciális, műszaki fotózáshoz fejlesztett objektívek, amelyeken szabályozható a perspektívakorrekció és a fókuszsík eltolása. Ezzel a technikával (az optikai tengely eltolásával a tárgyak térbeliségének érzete és az élesség pontja befolyásolható) készülnek a makett hatású képek.

  • MP-E = makró fotózáshoz (elektronikus rekeszvezérléssel, de manuális fókusszal)

  • DO = Diffractive Optics (lencsetag).

  • FTM = Full Time Manual: autófókusz (AF) módban is bele lehet tekerni kézzel a fókuszba, nem sérül meg az objektív kuplungmechanikája. FTM nélküli objektívvel egy lendületesebb mozdulat esetén letörhetnek az átvivő fogaskerekek fogai.

  • IS = Image Stabilizer, képstabilizátor. A Canonnak az objektívjeibe van építve a stabilizátor, ez több szempontból előnyösebb a többi megoldásnál: egyrészt a kereső képe is stabilizált (ami teleobjektíveknél kifejezett előny), másrészt nem zajosodik vele a kép, mint a szoftveres (ISO emeléses) változatnál. Jelenleg a IV. generációs képstabilizátornál tartunk, ami 4 Fe előnyt jelent a használat során 200 (azaz 320) mm 1/ 60-on kitartható APS-C vázon.

  • L = Luxury (a Canon felsőkategóriás objektívjeinek a jelölése, ahogy a piros csík is).

  • STM = Stepper Motor: a Canon videós fókuszáláshoz fejlesztett fókuszmotorja. Lágyabb az AF mozgása és nagyon halk (hogy ne hallatszódjon bele a felvételbe).

  • USM = UltraSonic Motor: kifejezetten fotózáshoz fejlesztve, 3 típusa létezik: a Micro USM I., II., és a professzionális Ring (gyűrűs) USM. Ez utóbbi szinte némán és gondolatsebességgel működik, plusz támogatja a fentebb írt FTM-et is.

  • PF = Power Focus: a videósokra gondolva a fókuszmotor elektronikus vezérlésével lágyabb fókuszmozgást eredményez, mint ha kézzel tekernénk a fókuszgyűrűt.

  • PZ = Power Zoom, lásd: Power Zoom Adapter PZ-E1.

  Példa: Canon EF 16-35mm f/2.8 L II USM. Az EF a bajonett típusa, amelyre készítették (De ugye tudjuk, hogy az EF bajonettes üvegek az EF-S bajonettre is felmennek!). Utána a 16-35 a milliméterben megadott fókuszátfogás: APS-C szenzoros váz esetén ezt meg kell szorozni a crop factorral (a Canon APS-C-nél ez 1.62x), hogy megkapjuk a full frame-re vonatkoztatott, ekvivalens átfogását, ami a reciprokszabály alapján a minimálisan, kézből, berázás nélkül kitartható záridő kiszámolásához kell (16 mm-en 16 x 1.62x = 26, ami biztonságosabbra felkerekítve 1/30-ad záridőt jelent. Ugyanez 35 mm-rel: 35 x 1,62 = 57, ami felkerekítve 1/60-ad.). Az F2.8 az objektív rekeszértéke: ebben az esetben az egész fókuszátfogásán tudja a 2.8-at. Ha mondjuk 3.5 - 5.6 lenne az azt jelentené, hogy a nagylátó végén 3.5-ön a legtágabb, majd ahogy egyre jobban eltoljuk a tele tartomány felé, úgy lesz egyre szűkebb az alap rekesze: a tele végén már 5.6 a minimum. A blende / rekesz után az L betű (ha van) azt jelzi, hogy az objektív a Canon legjobbjai közé tartozik. Utána a Római II-es a verziószám, az USM pedig az autófókusz motor típusát mutatja meg.

  A Canon a 18-55 kit objektív sorozatából több szériát hozott forgalomba nagyon hasonló neveken de elég nagy belső különbségekkel, így ezeket vásárlás előtt érdemes átnézni.

  Ha nem vagy biztos benne, hogy működik-e egy nem Canon EF(-S) bajonettre gyártott objektív a vázadon, akkor itt a rendszerek közti átjárhatóságot megmutató objektív kereső (a tükrösök első oszlopa az EF).

  [ Szerkesztve ]

  Weboldalam: http://karpatisandor.hu

• #6 *Ropi* félisten

  2016-12-11 23:34:16 #6

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  *Ropi*

  félisten

  • Hogyan tároljam a vázat (polcon, táskában)?

  A Canon kétféle tükörmozgatást alkalmaz: az XXXXD és XXXD vázakban rugós, a 40D-től kezdve az XXD és XD vázakban (az 5D1 kivételével) már motoros. Rugósnál a váz tárolása kritikus: ha tüköraknával lefele tárolja az ember (pl. nem veszi le az objektívet a vázról, hanem arra támasztja le), az pár hónap alatt lelazítja a tükröt, mert a gravitáció folyamatosan lefele húzza (a motoros megoldás szerencsére ezt már kiküszöböli). A rugó nem csak mozgatja a tükröt, de egyben előfeszítést is ad(na) neki: ha gyenge, máshova áll végállásba a tükör, mint kellene. Lötyögés alatt 10-ed / 100-ad millimétereket értünk, ami szemmel nem látható, de ahhoz bőven elég, hogy félremenjen az AF (a tükörakna aljában van az AF szenzor - ha nem pontos végállásban áll a tükör, akkor rossz helyre vetíti a képet a szenzoron). Ha felmerül a gyanúja, akkor érdemes a Camera Kft.-vel megnézetni, hogy nem lötyög-e + kalibráltatni az AF rendszert.

  Ezért a vázat az aljával lefelé kell letenni (Tehát a tüköraknával lefelé, vagy az oldalán ne sokat hagyjuk!).

  • Hogyan tároljam az objektíveket (polcon, táskában)?

  Állítva (tetszés szerint frontlencsével lefelé vagy felfelé), mert oldalra fektetve a teflonzsír (ami a tubus és a mozgó tagok kenését biztosítja) idővel lefolyna, és ott összegyűlne, így beragadnának a lencsetagok.

  Vázak és objektívek helyes tárolási pozíciója. Tehát értelemszerűen úgy a legjobb, ha az objektívet levesszük a vázról és külön tesszük el őket, mindegyiket saját igényeinek megfelelően.

  • Hogyan szállítsam a felszerelést?

  A rugós tükörmozgatású vázak kifejezetten nem szeretik a rázkódást, ahogy az IS-es objektívek sem (annak ellenére, hogy kikapcsolt állapotában rögzített állásba kerül a képstabilizálást végző, mozgó lencsetag). Esküvőfotós kollégák számoltak be arról, hogy gurulós bőröndben (pl. Lowepro ProRoller széria) húzva a felszerelést idő előtt elállítódott az autófókusz (pedig jellemzően motoros tükörmozgatású vázakat használnak). Tehát jobb, ha nem tesszük ki a felszerelést intenzív rázkódásnak (amit pl. a kemény gumikerék rosszul illesztett járólapon való döccenései is okozhatnak).

  • Hogyan tároljam télen / nyáron? Mit tegyek, ha beázás gyanús a vázam?

  A Canon háromféle időjárás-viselési képességet biztosít a vázainál: az XXD szériáknál részleges időjárás állóságot (csak a nyitható fedelek szigeteltek), az XD szériák már komplett időjárás állósággal rendelkeznek (a váz illesztései is szigeteltek - kivéve 6D és 6Dn: ezek az XXD szériáét kapták), az 1-es széria zászlóshajói pedig már fokozott időjárás állóságot kaptak (mivel ott a portrémarkolat eleve be van építve, így nincs illesztése, ezért jóval kisebb a pára bejutásának a lehetősége).

  Amikor hidegebb környezetből melegebbe visszük a gépet, a pára lecsapódik rajta (harmatpont: 20 Celsiusos hőmérsékleten, 65% relatív páratartalomnál 13.2 Celsius a páralecsapódási pont). Megelőzni úgy tudjuk, hogy a kinti hidegben nem cserélünk objektívet (így nem engedjük be a tüköraknába és ezáltal a váz többi részébe a párás levegőt), ha pedig bevisszük a felszerelést, fokozatosan hagyjuk felmelegedni, tehát ne vegyük elő rögtön a táskából és ne kapcsoljuk be: min. 30-60 percig hagyjuk akklimatizálódni! Segít még, ha a kinti idegben nem sűrűn nyitogatjuk a fotóstáskánkat, ezáltal nem jut bele pára. Szintén hasznos, ha Silica zselét vagy gyöngyöt teszünk a táskába: az felszívja a levegőben található párát. Két fajtája van: az egyszer használatos és a sütőben kiszárítható, ami utána újra felhasználható. Esős időben használhatunk esővédő huzatot (vagy ha más nincs, egy szimpla nejlonzacskót és befőttes gumikat) is. Van a beázásnak egy durvább fajtája, amikor pl. egy léket kapott búvártokban használjuk a vázat. Ennek megelőzésére használat előtt csináljunk szivárgáspróbát a búvártokon (levegővel tele merítsük egy kád / lavór vízbe és óvatosan nyomjuk össze: ha buborékokat látunk, akkor ne használjuk, mert ereszt! A búvártokok lágy részeit érdemes használat után szilikon olajjal lekenni, ami megelőzi az anyag megtörését. A páralecsapódás és beázás formái eltérőek: van, hogy csak a kijelző ablakában látunk párásodást, de az is lehet, hogy semmit sem látunk mégis furcsán kezd viselkedni a gépünk: ha bármilyen rendellenes működést tapasztalunk beázásra kell gyanakodnunk. Mit tegyünk, ha már megtörtént a baj? Először is vegyük ki az akkumulátort és az RTC elemet (ha van és ha kivehető) a vázból, majd nyitott tüköraknával lefelé tegyük meleg (de nem forró!), jól szellőző helyre, ahol átjárja a levegő és ki tud száradni! Hagyjuk ott 3-5 napig, amíg biztonsággal kiszárad! A bekapcsolásával még véletlenül se próbálkozzunk, mert több kárt tehet az elektronikában, mint gondolnánk! Amikor feltételezzük, hogy kiszáradt, tegyük vissza bele az akkumulátort és próbáljuk meg bekapcsolni! Amennyiben gyanúsan melegszik, vagy furcsa szaga van, bízzuk a Camera Kft. gondjaira! Ha nagy mennyiségű folyadékot kapott a készülék (pl. tengerbe esett), akkor akkukivétel után annyi alkoholba áztassuk, hogy az ellepje (így az alkohol kiszorítja a vizet és lassítja a vízből kicsapódó só és más anyagok által meginduló korróziós folyamatok beindulását, amik egyébként órák alatt szétmarnák a paneleket), majd azonnal a helyi Canon szerviz gondjaira kell bízni: nekik megvan a megfelelő technológiájuk arra, hogy megmentsék ha még menthető.

  Tengerparton (sós, párás levegőben) erre érdemes figyelni:

  • Hordjunk magunknál egy pár centi széles, puha szőrű ecsetet, mert gyorsan letakaríthatjuk vele a laza homokot a felszerelés külsejéről, a ruhákról és a kezünkről. Optikákon természetesen nem szabad használni, mert az ide-oda söprögetett homokszemek megkarcolhatják a lencsék felületét.

  • Ne használjunk sűrített levegőt! A körtepumpa sokkal biztonságosabb, mert gyengébb: egyrészt a nagy nyomású sűrített levegő fagyott jégkristályai karcolhatnak, másrészt egyes sűrített levegős flakonok olajcseppeket is fújhatnak.

  • Ha valamiért le kell támaszkodnod a homokba, akkor ökölbe zárt kézzel tedd: ha telemegy a tenyered homokkal, akkor törölgetheted akármeddig, de úgyis fog belőle a vázra és az objektívre kerülni!

  • Tarts egy jó nedvszívó képességű, száraz törlőkendőt egy nejlonzacskóban: ha sós víz fröccsen a felszerelésre, ezzel gyorsan le tudod törölni megelőzve, hogy a só kikezdje.

  • Akár a strandon mászkálsz akár a vízben gázolsz, az elektronikus eszközöket lehetőleg tartsd mindig minimum derékmagasságban, de inkább feljebb, hogy ne érje őket a felfröccsenő víz! Akár rögzítheted is őket magadhoz ilyen önvisszahúzós fémszállal mint a mágneskártyák tartói, így megelőzve a leejtésüket és elhagyásukat. Rendszeresen ellenőrizd az öveken, a hátizsákokon vagy mellényeken lévő zsebek fenekeit, hogy nem nedvesek-e (ha igen, akkor szárítsd meg)!

  • Próbáld kerülni a nadrágzsebek használatát, inkább mindent tegyél övtartóra, vagy hermetikusan zárt, vízhatlan (ZipLock) tasakokba, és ha máshogy nem megy, akkor tépőzárral vagy más módon zárd és rögzítsd a zsebeidbe, hogy véletlenül se hagyd el őket!

  • Fotózás közben egy jó szögért sokszor fekszünk le a homokba: az átlagos férfinadrágok zsebei (a kúszás-mászás közben) instant homokzsákká változnak felálláskor, ahogy magukba gyűjtötték a homokot. Szóval emiatt is érdemes vagy zseb nélküli, vagy tépőzárral zárható zsebes nadrágot választani.

  [ Szerkesztve ]

  Weboldalam: http://karpatisandor.hu

• #7 *Ropi* félisten

  2016-12-11 23:46:03 #7

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  *Ropi*

  félisten

  Ha csak az átnézeti keresőben homályos a kép, de exponálás után visszanézve éles, akkor a dioptriakorrekciós tárcsát ellenőrizd, az átnézeti kereső oldalában!

  A téma előtt vagy mögött éles a kép, azaz az autófókusz mellétalál?

  Ha meseszerű a fókuszod (hol volt, hol nem volt), akkor ellenőrizd az autófókusz helyes működését (vagy itt a GhettoCAL )! Olyan esetben, amikor a váz és az üveg is kérdéses (pl. mindkettő friss beszerzés), akkor a duplán keresztbeteszteléses (az obit egy másik vázon + a vázon is egy másik obit) módszer a legcélravezetőbb. Azt érdemes figyelembe venni, hogy az AF mezők nem pontosan oda esnek ahol a keresőben jelölve vannak, így simán meglehet, hogy amikor azt hiszi az ember, hogy pontosan célra állt, akkor esetleg backfocusként a mögötte lévő falat fogta meg annak a függvényében, hogy az adott AF mező alatt lévő AF szenzor éppen a függőleges, a vízszintes, vagy mindkét kontrasztsíkra érzékeny (amikor elé áll be, azt front focus-nak hívjuk). Szóval figyelmesen teszteljünk, mert lehet, hogy nem az üveg / váz hibás, hanem a teszt elvégzése (és az se tévesszen meg senkit, hogy a kontraszt és az élesség nem mindig ugyanoda esik: nem feltétlenül ott a legélesebb optikailag a kép, ahol a legkontrasztosabb - ezt én is elfelejtettem korábban kiemelni, viszont a Camera Kft.-ben beszélgettünk erről is amikor legutóbb ott jártam, és kaptam egy nagyon jó ötletet egy teszthez, amit meg fogok csinálni amint sikerül beszereznem a hozzávalókat, mert a nem hozzáértőknek is maximálisan szemléletesen mutatja meg, hogy miről van szó). AF tesztet nyitott blendével, az aktuális [ekvivalens] fókusztáv 30-50x-esén végzünk a Canon ajánlása szerint (tehát pl. APS-C 17 mm-hez 0.83 méter és 1.3 méter között - 1.62x crop factorral számolva - kellene lennie az AF céljának). A tesztábra síkjának merőlegesnek kell lennie az optikai tengelyre és párhuzamosnak a szenzoréval, ha a decenterességet (a képszéli életlenedést) akarjuk ellenőrizni, egyébként 45 fok az ajánlott (de ez nem lényeges, hogy pontosan annyi legyen). Ha hibázik, akkor mindenképpen érdemes megnézni, hogy csak közelről a végtelen felé fókuszálva csinálja vagy távolról közelre, vagy mindkét esetben? Kézzel tekerd ki a fókuszgyűrűt a közelebbi végállásba, utána 1+ másodpercig tartsd nyomva félig az expógombot, hogy legyen ideje az AF-nek beállni, majd exponálj! Ha bebizonyosodott, hogy mellé lő, akkor két eset lehetséges: a rosszabbik, amikor ötletszerűen mindig máshova áll be: ezt inkonzisztens fókusznak hívjuk, vagyis „afó kusza” : ezen a Camera Kft. tud segíteni, ha lehet (Az egyik 17-55/2.8-amon például nem sikerült, de miután eladtam az új tulaj 40D-jén hibátlan volt, nekem előtt 3 db 40D-n hibázott: X-akták. Amit utána vettem egy másikat, az meg mindhárommal hibátlan volt.). Ilyenkor először mindig az objektívet érdemes beadni hozzájuk és gyári referencia 0-hoz való kalibrálást kell kérni. Azért a váz nélkül érdemes beadni, mert ha a vázon is állítanak, akkor a többi objektívvel nem lesz pontos – ezért első körben ne a kabátot varrjuk a gombhoz! Ha feltétlenül szükséges, mert az objektív önmagában történt fókuszkalibrálása nem járt sikerrel, akkor kell beadni a vázat is mellé, viszont ekkor meg kell fontolnunk, amit az előbb írtam, hogy a többi üveggel nem lesz pontos (ha addig pontos volt velük – ha előtte sem, akkor még helyreállhat). Ha a példának okáért csak a szélső AF pontok nem találnak, akkor szerencsénk van, mert a középső AF pont beállítása mechanikai művelet (a váz megbontásával jár a szenzor felfekvési hézagolásainak megváltoztatásához), a szélsőket már szoftveresen húzzák utána, így olcsóbb. A jobbik eset, amikor mindig ugyanannyival téveszt elé (front focus) vagy mögé (back focus): ekkor, ha van a vázadban AF Micro Adjustment (rövidebben: AFMA), akkor azzal jó eséllyel saját magadnak beállíthatod, így nem kell szervizbe küldened. Az Androidos DSLR Controller AFMA még béta fázisban van, de nagyon ígéretes: az AFMA / MAFA-s vázakat lehet pontosítani vele. A Magic Lanternben pedig ott a Dot-Tune, ami szintén segíthet. Én a Reikan FoCAL Pro-t használom, ami automatikusan beállítja az AFMA / MAFA-s vázakat.

  Az autófókusz működéséről:

  Van egyfelől a fázisérzékelésen alapuló (Phase Detection) AF (ez külön szenzort igényel a tüköraknában és mivel a féligáteresztő tükör veri vissza a képet rá, ezért ha a tükör nem tizedmilliméter pontosan ott áll, ahol kell neki, akkor elhúzza magával a PDAF pontosságát is), és van másfelől a kontrasztérzékelésen alapuló AF (CDAF). Utóbbi, mivel a szenzor maga az AF szenzor is ebben az esetben - 100% pontosságú, viszont mivel értelemszerűen csak felcsapott tükörrel működik, ezért bizonyos helyzetekben egyáltalán nem használható. A MILC-eknél már van fázisérzékeléses AF is a szenzor segítségével, ami elviekben szintén pontos, (a gyakorlatban viszont nem - annyira nem, hogy AF microadjustment van a MILC-ekben is: igaz, hogy ez Nikon, de ami fázisérzékeléses AF-t használ, annál mind kötelező, mert a bajonett vagy az objektív egy lencsetagjának kismértékű ferdesége miatti decenteresség AF hibát eredményez). A Canon a 70D-ben bemutatta a Dual Pixel AF-et, aminek az a lényege, hogy a szenzorban a pixelek effektíve kétfelé vannak osztva, így képesek a fázisérzékelésre, tehát egyesítik az előző két AF rendszer jó tulajdonságait a hátrányaik nélkül. Vagyis csak egyesítenék, mert a 70D az első (reméljük egyben az utolsó) olyan váza a Canonnak, aminek a példányai közül soknak van egy (a Canon által el nem ismert, de egyébként internet szerte köztudott) betegsége, hogy 2.8-as vagy annál jobb fényerejű üvegekkel afó kusza. Emiatt Németországban a felhasználók már petíciót is nyújtottak be a Canonhoz.

  "- Miért mondják azt, hogy az újabban a képérzékelőre rakott AF szenzorok megszüntetik a front és back fókusz problémát?"

  Mert a szenzor alapú AF-nél ki van iktatva a képletből a mérési pontatlanságot okozó mozgó alkatrész: a tükör.

  A gyakorlat viszont nem mindig tud erről a tényről.

  "- Ha ez igaz lenne, akkor az azt jelentené, hogy a PDAF hiba nem a lencse hibája, hanem a vázé, nem?"

  Két ismeretlenes az egyenlet: a sima fázisdetektálásos AF-nél a váz és az objektív is hibázhat. Keresztbeteszteléssel lehet kideríteni, hogy melyik a húnyó: egy másik objektívet kell az adott vázon használni és átmenetileg egy másik vázra kell az objektívet feltenni – amelyik hibázik az a gyenge láncszem.

  "- Ha a lencse rossz helyre állítja a fókuszt, akkor a váz miért fogadja el ezt a rossz eredményt, és miért nem finomít?"

  Az AF célra állása mindig nyitott blendével történik: amikor célra tartva félig nyomod az expógombot, akkor a váz először a legtágabbra nyitja a rekeszt, hogy a lehető legtöbb fényt tudja felhasználni, utána elvégzi a kellő méréseket, beállítja a munkablendét és kiadja a parancsot az objektív AF motorjának (Nikonok esetében a házon belüli AF motornak, ha az van), hogy x mennyiséget z irányban mozdítson a lencsetagon. Nikonnál a lencsetag megállása után még rámér, és ha kell, pontosít, hogy jó helyen állt-e meg (closed loop – zárt hurkú rendszer), Canonnál viszont célzottan teszi oda és nem ellenőrzi vissza. A fentiekből következik, hogy az objektív mindig pontosan tudja, hogy éppen hol áll a fókusza, és ezt jelenti a váznak, a váz csak annyit ad meg, hogy előre x vagy hátra x mm (ez open loop – nyílt hurkú rendszer). Értelemszerűen az előbbi megoldás pontosabb, de lassabb, utóbbi gyorsabb, de pontatlanabb. A szűkebb munkarekeszből adódik a leginkább a nagylátó üvegeknél jelentkező "fókuszdrift" is, amikor a tágabbtól a szűkebb felé haladó blendeállásoknál elcsúszik a fókuszsík: ez a szükséges rossz, ami vele jár. A vázakban lévő AFMA azért nem szól bele a kontraszt-, és a Dual Pixel alapú AF működésébe, mert azok ún. zárt hurkú, önkorrigáló rendszerek, a külön AF szenzort használó, fázis alapú viszont nyílt hurkú, aminek manuális korrigálás kell (a tükör állásából adódó pontatlanság kiküszöbölésére). A tükör nélküliek hibrid AF rendszere abban jobb, hogy először fázis alapúval a cél közelébe rántja, aztán kontraszt alapúval pontosít.

  "- A vázakban lévő AF finomhangolás (AFMA) csak a lencse pontatlanságát, vagy a vázét is tudja korrigálni?"

  A lencsét is beleértve az egész rendszerét korrigálja szoftveresen, a vázban. A mechanikus szenzorkalibrálás a vázaknál csak a középső AF pontot állítja be, a szélsőket szoftveresen korrigálják hozzá. A régebbi vázakon az AF rendszert egyetlen közös korrigáló értékkel lehetett beállítani, azaz feltettek egy referencia objektívet, ráállították a tesztábrára, majd az összes AF pontot addig hangolták szoftveresen, amíg pontos értéket nem adott. A dolog szépséghibája, hogy amikor a váz adott objektív adott zoomértékénél megállapítja a korrigáló tényezőt és azt az objektív végrehajtja, akkor az az érték csak az adott objektív esetében igaz (mondjuk egy 50 mm-esnél), de mondjuk a Te zoomod 100-on áll, ettől a lencsetagok gömbfelületének különbsége miatt eltérés keletkezik, ugyanis az AF az optika széléről érkező fénysugarakat használja). A korrektebb objektívek a referenciaértéket kompenzálják, vagyis hozzáadják / levonják a megfelelő elmozdulási értéket. Régebbi objektíveken ezt 4 lépcsőben lehetett állítani (átkötések létrehozásával/megszüntetésével, lásd pl. 50/1.8 II.), az újabbak már szoftveresen programozhatóak be. Ez a programozott érték azonban a csak a referenciaként használt vázra vonatkozik: ahhoz, hogy máshol is stimmeljen a másik váznak is referenciához hangoltnak kell lennie. A modern vázak dedikált memóriafiókokat tartalmaznak, ahová eltárolják az egyedi eltéréseket (ezek az objektívek sorozatszámához kapcsolódnak, tehát a felhelyezett objektívhez automatikusan a saját beállítása aktiválódik). A Canon jelenleg 1 és 2 pontos AFMA korrekciót használ a vázaiban: az 1 pontos konstans értékkel módosítja az egész fókusztávot, a 2 pontosnál viszont a skála 2 vége külön hangolható, és a köztes értékekre mindkettő hatással van. Az objektívek is csak 2 ponton hangolhatók szoftveresen a Camera Kft. által (legalábbis amikor a 17-55/2.8-am náluk járt, akkor a szervizlapon a két végpont kalibrációja szerepelt). 3rd party gyártóknál (pl. Sigma, Tamron) a gyári szerviz szoftver 30 referenciaponton állíthat élességet, vagy pedig egyszerűsített, 4, ill. 3 pontos kalibrációra is van lehetőség a felhasználók részére (USB-s dokkoló segítségével - a Canon ilyet még nem adott ki, de legalább a vázakhoz adhatnának firmware frissítést, ami támogatja a vázon kalibrálást).

  A Canon AFMA (Auto Focus Micro Adjustment) a váz firmware-jén alapul. Ha egy adott váz + optika kombinációt AFMA segítségével kalibrálunk, akkor azt a kamerán tesszük és az tárolja el ezeket a beállításokat. Lehet az összes lencsére egy közös beállítást használni, vagy a lencséket egyenként, külön beállítani. De minden esetben a fényképezőgép módosítja az objektívnek küldött AF pozicionálási adatokat, nem pedig az objektív korrigál a saját szakállára. Az egyik vázon beállított objektív AFMA értékei nem kerülnek át egy másik vázra, ha az adott optikát a későbbiekben azon használják. A pontos fényképezőgép-modelltől függően előfordulhat, hogy a kameratest nem képes megkülönböztetni ugyanazon objektív két különböző példányát (a régebbi és a belépő szintű vázak, még ha képesek is AFMA-ra, biztosan nem). Az újabb és haladóbb modellek az objektív belső, elektronikus sorozatszáma alapján különféle beállításokat tárolhatnak ugyanazon lencse modell több példányához.

  „- Az ilyen hibák mekkora része adódik a DSLR váz hibája, illetve a lencse hibája miatt?”

  Az attól függ milyen AF rendszert használ (éppen) a váz és milyen objektív van rajta. Jellemzően 3rd party gyártók üvegjeivel vannak problémák (ők nem szeretnek fizetni a váz és az objektív közötti kommunikációs protokoll licenszeléséért, hanem inkább több-kevesebb sikerrel visszafejtik maguknak). Persze gyártóazonos váz-üveg kombinációk anomáliái is előferdülhetnek, mint például a 70D és bármi 2.8 alatt.

  Ökölszabályként elmondható, hogy minél kisebb mélységélességgel fotózunk, annál könnyebb összehozni egy AF hibát (itt már a fotós is belejátszik, ugyanis mondjuk egy 85/1.2-vel fotózva a DOF (Depth Of Field - a mélységélességi sík) csak pár milliméter: abból egy nagyobb levegővétellel is könnyen ki lehet mozdulni. Makrózásnál ugyanez hatványozva.

  Vannak extrém esetek, amikor pl. lötyög egy lencsetag az objektívben és decenteres lesz tőle a kép (a fókuszsík nem merőleges az optikai tengelyre, hanem megdől bizonyos mértékben, így a kép egy része frontos, a másik része backes lesz. Ezt pl. egy falra (sík felületre) függesztett újságlap fotózásával lehet tesztelni. Van ilyen objektív, ami gyárilag, kontrolláltan képes ilyen hatást előállítani: a TS (Tilt-Shift).

  Az olyan 3rd party gyártók, mint a Sigma és a Tamron nagy lépést tettek: kiadták a saját USB-s dokkolójukat, amit számítógéphez csatlakoztatva bizonyos határok között ki lehet velük korrigálni az egyes objektívjeik fókuszának pontatlanságait. Vásárlás után azért érdemes mindenképpen a Camera Kft.-nél kezdeni az objektívek vázhoz hangolását, mert a gyári szervizszoftver (legalábbis a Sigmáé) 30 referenciaponton tud belenyúlni a fókuszba (a dokkoló csak 4-en, viszont jóval finomabban állít). Ha valakinek van dokkolója, akkor némi rutinnal a Sigmánál egy fix obi 4 referenciapontját 1 óra alatt be lehet állítani, a zoomok 16 referencia pontjához arányosan több idő kell (Tamronnál fixeknél csak 3 referencia pont van, viszont a hosszabb zoomjaiknál akár 24 is lehet: a közkedvelt 24-70/2.8 G2-nél pl. "csak" 12 van - a Camera Kft. után még ennyit kellett rajta állítanom). Érdemes a végtelen felől kezdeni és a végén újra ellenőrizni, mert a többit elhúzhatja.

  [ Szerkesztve ]

  Weboldalam: http://karpatisandor.hu

• #8 *Ropi* félisten

  2016-12-12 00:14:09 #8

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  *Ropi*

  félisten

  • Az akkumulátorokról:

  • Ajánlott akkumárkák a gyárin kívül: DSTE, Wasabi. Fontos: ha a gyári kapacitásértékénél jelentősen nagyobb kapacitásúnak mondott akkuval találkozunk, akkor ne higgyünk a ráírtaknak, mert adott (cella)térfogatba csak adott töltésmennyiséget hordozó elektrolit zsúfolható bele a szigetelő rétegek nagymértékű elvékonyítása, és az ezáltal előidézett, fokozott tűz-, és robbanásveszély nélkül. Nem véletlenül "csak" akkora kapacitású egy gyári akku: azt hosszú távon is stabilabban tudja, mint a 3rd party gyártmányok (lásd a "modern akkumulátorok trükkjei" c. bekezdés végén).

  • LP-E6 és LP-E6N: alapvetően csereszabatosak, 65 mAh a különbség köztük az "N" javára (1800 vs 1865), valamint az LP-E6N a Japánban bevezetett biztonsági szabályozások miatt más védelmet kapott.

  • Az LP-E6N akkum teljesen lemerülve érkezett: ez normális?

  8 db-ot vettem és mind le voltak merülve a bontatlan gyári csomagolásban (de a vázban / markolatban, feltöltötten hagyva is horpadtra merülnek: leteszteltem, hogy portrémarkolatba egymás mellé téve egy sima LP-E6-ot és egy LP-E6N-t az utóbbi már rég lemerült, amikor a sima LP-E6 még mindig 97%-os töltöttséggel rendelkezett). Egyébként nem probléma, mert a váz bekapcsolásához szükséges feszültségérték (>7.4v) magasabb, mint a 2 cellás Lítium akkuk károsodási értéke (<6.0v): az akkuban lévő BMS (védelmi áramkör) úgyis hamarabb letilt, hogy a cellák túlmerülését megakadályozza - de még úgy is hónapok kellenek hozzá, amíg cellánként (<2.5v) kémiailag véglegesen károsodnak.

  • Az akkut a töltőbe helyezve gyorsan kezd villogni a fénye (hibát jelezve)?

  Vedd ki az akkut 5-10 másodpercre a töltőből, majd tedd vissza! Ha már rendes töltést jelezve villog, akkor hagyd feltöltődni, ha nem, akkor ismételd meg a kivételt és a visszatételt annyiszor (2-3-4) ahányszor csak kell, hogy meginduljon a töltés! Ha nagyon nem akar magához térni, akkor fennáll a lehetősége, hogy hamisított akkuba vagy töltőbe futottál bele: az alábbi linkek segítségével tudod ellenőrizni.

  • Az RTC (Real Time Clock) akku a fő akkuról töltődik, a feltöltési ideje ~8 óra. Teljesen feltöltött állapotból ~3 hónapig képes megőrizni a dátum és idő beállításait. Egyes vázakban a felhasználó által is cserélhető, más vázakba be van építve az alaplapra és csak a váz szétszedésével lehet hozzáférni. Lásd: "Mit tegyek, ha...Elfelejti a vázam a beállított időt és dátumot?".

  • Mit tegyek, ha a vázam kikapcsolva is lemeríti a benne lévő akku(ka)t?:

  • Magic Lanternt használsz?
  • Milyen firmware van a vázon?
  • Esetleg új memóriakártya van benne?
  • Milyen objektív van a vázon, nem vettél mostanában újat? A 3rd party obik (pl. Tami 24-70/2.8 VC USD + 6D / 5D3) híresek arról, hogy horpadtra szívják az akkut.
  • A markolat, ha eddig nem csinálta, nem valószínű, hogy most kezdi el leszívni (elektronikailag). Esetleg a (marcsa) oldalsó bekapcsológombja nem fordult át és letéve nem nyomódik be valamelyik gomb, ami folyamatosan ébresztgeti a vázat?

  Ha az 5D3 váz nem ébred fel alvó módból, vagy nem kapcsol be.

  • A modern akkumulátorok trükkjei:

  • Chipes és chip nélküli akkuk: értelemszerűen az előbbiek kompatibilisebbek (bár ott is lehetnek problémák, pl., hogy az összes akkunak ugyanaz az EID-je (elektronikus sorozatszáma) és a markolatban, ha két ilyen van, akkor amennyiben az egyik lemerül, abban az esetben kikapcsol a váz mert az azonos EID-jük miatt nem tudja megkülönböztetni őket, hogy melyik merült le. A teljes értékűen működő "fully decoded" akkuk mellett vannak félig dekódolt, ún. "not fully decoded" chipes akkuk is (pl. LP-E17-ből), amiket ugyan elfogad a váz, viszont nincsen velük töltöttség visszajelzés és csak a saját töltőjükkel tölthetők. A chip nélküliek ugyan egyre ritkábbak, de mindre jellemző, hogy csak a saját töltőjükkel tölthetők és a váz „communication error”-al visszadobja az ilyen akkukat, meg persze töltöttség visszajelzés sincs velük. A gyárin kívül ajánlott (bevált) akkumárkák: Wasabi, DSTE. A 2013-ban, még az 5D3-akhoz vett Phottix Titan LP-E6-okból az 1600 mAh-saknak egyforma az EID-jük, az 1400 mAh-saknak különböző. De az közös bennük, hogy újonnan is csak 1200 mAh-t tudtak a gyári akkuk 1800-ával szemben (műszerrel kimértem több darabot is). Most, 4-5 év után végigmértem ugyanezeket az akkuinkat, hogy mennyit vesztettek a kapacitásukból: papíron ugye 1400 / 1600 mAh-sak, de élőben már csak 500-700 mAh-t tudnak. Viszont a korábban, még a 7D1-el érkezett, 2009-ben gyártott LP-E6 1813 (!!!) mAh-t tud az 1800 mAh-s (névleges) gyári kapacitásából, pedig már piros: azt hiszem, ez mindent elmond a 3rd party és a gyári akkuk közti különbségekről.

  Az LP-E szériás akkumulátorok bevezetésével a vázakban elvileg csak az eredeti, chipes akkumulátorok használhatóak (a régebbi, BP szériás akkukat ez nem érinti). Ennek egyik oka, hogy a 3rd party gyártók költségcsökkentés okán sokszor kihagynak olyan biztonsági elemeket az akkukból, amik zárlat, alulmerülés és túltöltés ellen védik a cellákat és ezáltal megelőzik azok felrobbanását. A Lítium alapú akkumulátorok 20 és 80%-os töltöttségi érték közt érzik jól magukat (tároláshoz - 24 óra után - 30% környékére jó őket lemeríteni), így nyugodtan rájuk tölthetünk, nem kell lemeríteni őket (Nem is tesz jót nekik a túlmerülés!) - csak ~20 ciklusonként a váz kikapcsolásáig, hogy az elektronika újra megtanulja, hol van az alsó kikapcsolási feszültségküszöb. Viszont 80 és 100% közötti értékre töltve ne maradjanak 24 óránál tovább, mert az árt nekik a legjobban! Nem emlékszem a pontos számokra csak nagyságrendileg, de egy Li alapú akku 50%-ig feltöltve ~2500 ciklust tud, 80%-ig 1500-at, 100%-on pedig csak 500-at! Vannak még külső körülmények, amik befolyásolják az akkuk túlélését: pl. a meleg is káros nekik (A legrosszabb eset az, ha 100%-ra feltöltve bent felejtjük a tűző napsütésben parkoló autódban - ez robbanásveszélyes állapotot is előidézhet!). Ha feltűnő forrósodást, vagy a henger alakú celláknál nem annyira feltűnő, de a lapos, téglalap alakúaknál jól megfigyelhető puffadást (a gázképződés miatt) tapasztalunk, akkor azt az akkut már ne használjuk (Robbanásveszélyes!), hanem tegyük le a veszélyes hulladékok gyűjtőhelyére!

  • A Lítium alapú akkuknak jót tesz az a minimális áramfelvétel, amit a váz a "kikapcsolt" állapotában felvesz (csak látszólag van kikapcsolva, mert egyes áramkörei akkor is áram alatt vannak): így kevésbé degradálódnak kémiailag a cellák, mint teljesen terheletlenül. Ha viszonylag rövid idő (pár nap) alatt lemerül a vázban hagyott akkud az azért van, mert bekapcsolva hagytad vagy a GPS-t és / vagy az automatikus időszinkronizálást, vagy hibás a vázon lévő objektív (pl. Tampon 24-70/2.8 VC USD) vagy pedig a (jellemzően 3rd party gyártó által készített) portrémarkolat hibás. Normális esetben még a váz bekapcsolt (alvó) állapotában is 2-3 hetet minimum bírnia kell, kikapcsoltan pedig még többet. Kapcsolódó olvasnivalók: 5D, 5D3, 500D, 6D, 60D, 600D, stb...

  • A Canon által használt akkumulátorok típusai:

  A Canon négyféle akkumulátortípust használ a digitális tükörreflexes vázaihoz. A legrégebbiek Nikkel-Metál Hidrid (NiMH) kémiájúak, az újabbak már Li-ion (Lítium ion) energiacellákból készülnek. A Li-ion cellák 3x könnyebbek és magasabb a cellafeszültségük (ezáltal az energiahatékonyságuk is), mint a NiMH-knak, ráadásul nincsen memória effektusuk, mint azoknak - viszont tűzveszélyesebbek, így a légitársaságok csak a megfelelő biztonsági szabályok betartásával engedik a repülőgépek fedélzetére őket.

  • NP sorozat: professzionális vázak nagy kapacitású akkumulátora.
  • BP sorozat: régebbi középkategóriás és félprofi vázak Li-ion akkui.
  • NB sorozat: a BP sorozat „light” verziója.
  • LP sorozat: a modern vázak Li-ion akkui.

  BP511: 7.4V, 1100 mAh, Li-ion.
  BP511A: A BP511 1390mAh-s, nagyobb kapacitású változata. Ugyanakkora, mint az 511, csak sima hátlappal, mert camcorderekhez fejlesztették.
  BP512: A D30-ban és a D60-ba nem megy bele a formája miatt, de a többi BP511-et használó modellhez jó.
  BP514: A BP511A újabb, minimálisan nagyobb kapacitású változata.
  NB-2L: 7.4V, 570 mAh, Li-ion.
  NB-2LH: 7.4V, 1390 mAh, Li-ion.
  NB-E3 & NP-E3: 12V, Ni-MH.
  NB-E2: A PB-E2 power drive booster Ni-MH akkuja.
  LP-E4: 11.1V, 2300 mAh, Li-ion.
  LP-E4N: 11.1 V, 2450 mAh, Li-ion. Csak az LC-E4N töltővel ad a teljes kapacitást!
  LP-E5: 7.4 V, 1050 mAh, Li-ion.
  LP-E6: 7.4 V, 1800 mAh, Li-ion.
  LP-E6N: 7.4 V, 1865 mAh, Li-ion.
  LP-E8: 7.4 V, 1120 mAh, Li-ion.
  LP-E10: 7.4 V, 860 mAh, Li-ion.
  LP-E12: 7.4 V, 875 mAh, Li-ion.
  LP-E17: 7.4 V, 1040 mAh, Li-ion.
  LP-E19: 7.4V 2700 mAh, Li-ion.

  • Melyik akkut melyik töltő tölti?

  Akku neve: Töltési idő: Frissítési idő: Töltő típusa:
  NB-2LH: 90 perc - CB-2LW / CB-2LWE (350D: CB-2LT/2LTE)
  BP-511A/514:100 perc - CG-580 / CB-5L (CA-PS400)
  BP-511/512: 90 perc - CG-580 / CB-5L (CA-PS400)
  NP-E3 : 120 perc 510 perc NC-E2
  LP-E4: 120 perc 600 perc LC-E4
  LP-E4N: 120 perc 600 perc LC-E4, LC-E4N
  LP-E5: - - LC-E5
  LP-E6: 150 perc - LC-E6
  LP-E6N: 150 perc - LC-E6, LC-E6E
  LP-E8: - - LC-E8
  LP-E10: - - LC-E10
  LP-E12: 120 perc - LC-E12
  LP-E17: 120 perc - LC-E17
  LP-E19: 120 perc - LC-E19

  • USB-s (nem)töltők...

  Csak azért linkelem, hogy van ilyen is, de a dolog fizikáját tekintve eléggé kétesélyes a működése: egy akku feltöltéséhez a névleges kapacitásánál kb. 1.4x több töltésmennyiséget kell bevinni, viszont mivel a szabványos USB portok (dedikált kommunikáció hiányában) csak 500 mA-t hajlandóak kiadni magukból, így egy 1865 mAh-s LP-E6N feltöltése kb. 2610 mAh bevitt töltést igényel, ami 500 mA-rel kivitelezve több, mint 5 óra. Egy átlag laptop még önmagában sem bír ki ennyit, nem, ha még ez is rá van kötve, szóval inkább powerbankkal érdemes próbálkozni, ha mindenképpen csak ez a megoldás jöhet szóba.

  • Melyik vázba milyen akku és RTC backup elem kell?

  Nem minden vázban, de amelyikben kivehető helyen van, akkor a fő akkumulátor mellett, egy kis fiókban található az RTC - Real Time Clock - gombeleme, ami az óra és a dátum megtartásáért felelős. Ha a névleges 3V alatt van a feszültsége (multiméterrel lehet kimérni), akkor cserélendő.

  1D: LP-E3, CR2025.
  1Ds: LP-E3, CR2025.
  1D2: LP-E3, CR2025.
  1Ds2: LP-E3, CR2025.
  1D2N: LP-E3, CR2025.
  1D3: LP-E4, CR2025.
  1Ds3: LP-E4, CR2025.
  1D4: LP-E4, CR2025.
  1Dc: LP-E4N, CR2025.
  1Dx: LP-E4N, CR2025.
  1Dx2: NP-E19, CR2025.
  10D: BP511, CR2025.
  100D: LP-E12, CR2025.
  20D: BP511, CR2025.
  20Da: BP511, CR2025.
  30D: BP511, CR2016.
  300D: BP511, CR2016.
  350D: NB-2L, CR2016.
  40D: BP511, CR2016.
  400D: NB-2L, CR2016.
  450D: LP-E5, CR2016.
  5D: BP511, CR2016.
  5D2: LP-E6, CR1616.
  5D3: LP-E6, CR1616.
  5D4: LP-E6N, CR1616.
  5Ds, [R]:LP-E6N, CR1616.
  500D: LP-E5, CR2016.
  550D: LP-E8, CR2025.
  6D: LP-E6, CR2025.
  60D: LP-E6, CR2025.
  60Da: LP-E6, CR2025.
  600D: LP-E8, CR2025.
  650D: LP-E8, CR2025.
  7D: LP-E6, CR1616.
  7D2: LP-E6N, CR2025.
  70D: LP-E6, CR2025.
  700D: LP-E8, CR2025.
  750D: LP-E17, CR2025.
  760D: LP-E17, CR2025.
  80D: LP-E6, CR2025.
  1000D: LP-E5, nincs RTC elem.
  1100D: LP-E10, nincs RTC elem.
  1200D: LP-E10, nincs RTC elem.
  1300D: LP-E10, nincs RTC elem.
  D30: BP511, CR2025.
  D60: BP511, CR2025.

  • A külső tápegységekről:

  Sok olyan helyzet van (pl. tárgyfotózás élőképpel), amikor a váz akkumulátora túl hamar lemerül: ennek megoldására készültek a külső tápegységek, amik egy ún. „dummy battery”, azaz akkut imitáló átalakító segítségével csatlakoznak a vázba és azon keresztül látják el kifogyhatatlan energiával (már, ha nincs éppen áramszünet). Az LP-E6 akkukat használó vázakba pl. az ACK-E6 passzol. Természetesen, mint minden mást, ezt is koppintja a Kínai másolóipar: itt is ugyanarra kell figyelni, mint az akkuknál, hogy „decoded” jelzésű legyen, különben nem kommunikál a váz vele (mondjuk ennek ellenére egyes modellek használhatók). Ugye nem kell hangsúlyoznom, hogy amennyiben véletlenül megsüti a vázat, akkor IJ (így jártál)…

  [ Szerkesztve ]

  Weboldalam: http://karpatisandor.hu

• #9 *Ropi* félisten

  2016-12-12 00:48:10 #9

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  *Ropi*

  félisten

  Mit tegyek, ha...?

  • Webkameraként használnám a vázat?

  Telepítsd az EOS Webcam Utility-t! Sajnos csak az újabb vázak támogatottak (1DX3, 1DX2, 5DS R, 5DS, 5D4, R & RP, 6D2, 7D2, 90D, 80D, 77D, 800D, 750D, 250D, 200D, 3000D, 2000D, 1300D, M6-2, M50, M200, PowerShot G5X2, PowerShot G7X3, PowerShot SX70 HS).

  • Karcos a frontlencsém?

  Vegyél egy nagy levegőt, nyugodj meg és nézd meg ezt!

  • Kezd leválni a vázam gumi borítása?

  Ragaszd vissza a 3M 9088 típusú, kétoldalú ragasztójával!

  • Kezd elkopni a fő tárcsa gumi borítása?

  A Camera Kft. 35k Ft-ért javítja, de szerencsére van rá MacGyver-es megoldás.

  Esetleg vehetsz tárcsát és kicserélheted magadnak, ha értesz hozzá.

  • Elfelejti a vázam a beállított időt és dátumot?

  Ilyen esetben ki kell cserélni benne az úgynevezett RTC (Real Time Clock) elemet - már ha van benne, mert nem mindegyikben van (a 3 és 4 számjegyű vázakban általában nincs), vagy ha van is nem mindig hozzáférhető (az egy számjegyű vázakban általában be van építve). A két számjegyű vázakét a legegyszerűbb cserélni, mert a rendes akkumulátor mellett van egy kis fiókban (itt éppen a 7D-é látható, de például az EOS R-és RP-é, az 5D3 és 5D4-é, a 6D és 6D2-é bent van a vázban, így csak megbontás után lehet hozzáférni). A váz kézikönyve ad útbaigazítást az elemmel kapcsolatban.

  • Windows alatt nem látom a képek gyorsnézeteit?

  Win 7-re RAW és TIF előnézethez ezt telepítsd!

  Win 10-re RAW és TIF előnézethez ezt telepítsd, vagy ezt!

  • A vázat a számítógépre dugva nem látja azt, és nem tudom letölteni róla a képeket?

  Először is, ha van benne, akkor a WiFi legyen kikapcsolva, másodszor pedig valamelyik kreatív (P / Tv / Av) módban kell lennie a váznak: kikapcsolt állapotban bedugni a kanócot, aztán bekapcsolni. A Windows 10 előtti oprendszereknél működik megoldásként, hogy ilyenkor ki kell kapcsolni a váz menüjében az MTP / PTP módot (segít a használati utasítás). Egyébként azt a Microsoftnak köszönhetjük, hogy a mai vázakon már nem lehet: ők erőltették a gyártóknál, hogy a Windows fotószerkesztő alkalmazásán keresztül lehessen csak importálni és azt kelljen használni. „B” megoldásként ott a kártyaolvasó, ami annyiból még jobb is, hogy nagyságrendekkel gyorsabb, mint az átlagos vázak USB 2.0-s másolása.

  • Máshogy néznek ki a képek raw-ban és jpg-ben a számítógép kijelzőjén?

  Alapvető dolog, hogy a fényképezőgép vázak kijelzőit sosem kalibrálják gyárilag, mert felesleges: az eltérő megtekintési környezeti fényviszonyok közt úgyis mást látunk rajta mint a valóság (abszolút látása az emberek nagyon kis százalékának van). A váz képstílusai, csakúgy, mint a színtér kiválasztása (sRGB, aRGB) csak és kizárólag a váz jpeg motorja által generált képekre vonatkozik, tehát a raw-ra nem! A képek visszanézésnél a váz a raw-ba épített gyorsnézeti jpeg-et nyitja meg és a hisztogramot is abból veszi, azonban ez a hisztogram (sRGB / Adobe RGB) szűkebb, mint a raw valódi hisztogramja: tipikus példa amikor a (ráadásul 8 Bites jpeg-ből származó) gyorsnézeti hisztogramon egy vagy több színcsatorna kiégett, de külső alkalmazásban (pl. Lightroom-ban), a raw saját hisztogramja (12/14 Bites információkból) még bőven vágási határon belül van: nem véletlenül, hiszen a raw-ban színcsatornánként 64x több információ található. A hisztogram legfontosabb feladata az, hogy a csatornák kiégését ill. bebukását + a vágási határokat megmutassa, amikor egy adott szín már nem fér bele a színtérbe. Régebben azt tanították róla, hogy egy "szürke massza", ami akkor jó, ha középen van. Persze bátran tologatjuk jobbra-balra, viszont azt, hogy a tényleges raw-ot mennyivel lehet eltolni kiégés / árnyalatvesztés nélkül, azt a jpeg szűkebb hisztogramjáról csak megbecsülni lehet. A legtöbben sRGB színteret rendelnek hozzá a vázon, mert ugye a weben is az a szabvány, meg a feldolgozási munkafolyamatuk után ők is abban exportálják a képeket. Azonban a hisztogram szempontjából nézve az Adobe RGB jobb választás, mert az sRGB-nél nagyobb színtér lévén jobban fedi a raw lehetőségeit, így a hisztogramja is közelebb áll a raw hisztogramjához. Lightroomban a gyorsnézetek Adobe RGB-ben vannak renderelve, viszont a "Develop" egy lineáris Gammájú ProPhoto RGB-ben (a hisztogramja ennek viszont "Melissa RGB": szintén ProPhoto RGB, de sRGB-re hajazó Gamma görbével) mutatja a fájlokat. A "Library" modulban 8 Bites (Adobe RGB) jpegeket látsz: így teljesen mindegy, hogy korábban milyen színtér volt kötve a raw fájl gyorsnézetéhez, az csak egy elfelejtendő részlet a végeredmény szempontjából (scenario: a Lightroom a "Library" moduljában, amikor betölti a rawokat, a gyorsnézetek színe és kontrasztja megváltozik: ez akkor történik, amikor a vázban sRGB színteret kapott képeket a saját maga által, a rawokból Adobe RGB színtérben lekonvertált képekkel írja felül - ezzel ugrik egyet a hisztogram is - ugyanez történik a "Develop" modulban, csak ugye ott ProPhoto-ban mutatja a dolgokat). Az újabb DPP-k (a gyári Canon szoftver) képesek rá, hogy a picture style-t importálva ugyanazt a jpeg képet generálják a raw fájlból, mint a váz motorja. A 3rd party képkezelő programok tudtommal nem ismerik a képstílusokat (kivéve a Lightroom-ot, de abban is csak a "faithful" egyezik a gyári képstílus kinézetével, a többi nem - ezt importálásnál át kell állítani, mert alapértelmezetten "Adobe standard"-ra áll be). Mondjuk arra a kérdésre szerintem sokakat érdekelne a válasz, hogy (ha már ennyire antiszabványul működik a Lightroom) miért nem választható kimenetként a Melissa RGB, hogy PS-ben (LR pluginként használva) átalakításmentesen szerkeszthető legyen és a hisztogramot is ugyanúgy lássuk? A PS ugye Gamma-módosított adatot feltételez - sokkal kellemesebb lenne egy 2.2 (sRGB) közeli Gammájú színtérben dolgozni, mint egy 1.8-asban, mint a ProPhoto. A Melissa ugye abban különbözik a ProPhoto-tól, hogy módosított a Gamma görbéje, azonban nem 2.2 mint az sRGB-é, hanem 2.4 körül van ami egy kis előnyt jelent a sötét részek részleteinek visszaadásában. Csak hangosan gondolkodtam...

  • Alulvonással kezdődik a képek neve (_MG_0001)?

  Adobe RGB színtérre van állítva a váz jpeg motorja: sRGB-re téve IMG_0001 lesz.

  • Mit csinál a "Csúcsfény Árnyalat Elsőbbség"?

  A "Highlight Tone Priority, vagy rövidítve: HTP" hasonlóan működik, mint amilyen az analóg filmes korszakban a "push"-olás volt: akkoriban gyakran hívták elő úgy az ISO 100-as filmet mintha ISO 200-as lenne, azaz ISO 100-as film volt a fényképezőgépben és azt állították be a vázon, hogy ISO 200-as. A laborban is ISO 200-ra tolt beállításokkal hívták elő: az optikai tulajdonságai miatt a kiemelt tónusok automatikusan összenyomódtak és megőrződtek (cserébe megnőtt a szemcsézettség vagyis zaj és a kontraszt - viszont a "push"-olásnak megvan az a nagy előnye, hogy gyorsabb zársebesség érhető el vele gyenge fényviszonyok mellett). A digitális, "HTP"-s változatban a váz 1 Fe-el kisebb ISO-nak megfelelő erősítést választ mint amit kijelez (ezért lesz ISO200 a legkisebb kiválasztható) majd a feldolgozás során egy módosított görbével (a sötét-, és a középtónusokat felhúzva) készül el a raw->jpeg konverzió. A raw fájlt annyiban érinti, hogy a "HTP" zászló kapcsolóbitje aktív, valamint a kép 1 Fe-el alexpós.

  • Mit csinál az "Automatikus Megvilágítás Korrekció"?

  Az "Automatic Lighting Optimizer" ezzel ellentétben csak a jpeg képekre hatásos: a raw ---> jpg konverzió során egy alternatív tónusgörbét alkalmazva a teljes dinamikatartományt tömöríti. Én kikapcsolva tartom, mert nagy hátránya, hogy csökkenti a kontrasztot és a sötét részeken zajosodik miatta (Lightroomban, raw fájlból kidolgozva sokkal szebb eredményt lehet elérni).

  • Áttettem egy másik gép kártyáját a sajátomba és magasabb képsorszámot mutat, mint kellene.

  Ez normális, mert a Canon vázak a memóriakártyán tárolt adatokból olvassák be a számláló állását, ha tehát egy 3000 expós vázba beteszünk egy 9000 expós vázból származó memóriakártyát, akkor onnantól már az is 9000 expótól fog számolni (Visszafelé nem működik, tehát nem tekerhető vissza, mint egy kilométeróra. Ja de, viszont azt nem árulom el hogyan, mert akkor mindenki azzal fog játszani. ). Ettől függetlenül elektronikus kiolvasással a helyes expószám (3000) olvasható ki belőlük.

  • Firmware-t frissítenék (ez a gépváz saját vezérlő programja):?

  • FW frissítéshez csak teljesen töltött akkumulátort használjunk, markolat nélkül (kivéve az 1-es szériákat, ahol a markolat beépített, így nincs lehetőség levenni)!
  • Kártyaolvasóval másold az internetről letöltött és *.fir kiterjesztésű fájlt a (régebbi vázak esetén a 2 GB-nál nem nagyobb) FAT32-re formázott kártyád gyökerébe!
  • Tedd át memóriakártyát a fényképezőgép vázba, a menüjében válaszd a „Firmware ver.” menüpontot! Nem szükséges frissítened, ha a neten talált FW verzió ugyanaz, mint amit a vázad kiír: csak akkor érdemes, ha a neten lévő magasabb verziószámú.
  • Az FW frissítési párbeszédablak megjelenik a „Firmware ver”. menüben, ha kompatibilis FW-t tartalmazó kártya kerül a gépe: válaszd az „OK” lehetőséget, majd az „Igen”-t a frissítés elkezdéséhez!
  • Amíg a frissítési folyamatot jelző csík végig nem megy és a váz ki nem írja, hogy végzett, tilos bármilyen gombot megnyomni vagy a memóriakártyát kivenni!
  • Ha végzett, a váz kikapcsolható, majd újra bekapcsolás után a „firmware ver.” menüben ellenőrizhető a frissítés sikeressége (ekkor már az újabb FW verziószámot kell ott látnunk).

  • Firmware-t „butítanék” (firmware downgrade, jellemzően Magic Lanternhez):

  • A 7D1 v2.x.x ---> v1.x.x kivételével lehet downgrade-elni, a firmware frissítésnél említett biztonsági szabályok betartásával.

  • Magic Lantern-t használnék?

  • A Magic Lantern, a Canon DSLR-ek energiaitallal felturbózott Gumibogyó szörpje: a váz képességeitől függően tudja „tuningolni” annak tudását - több mindent hoz ki a hardverből szoftveresen, mint amennyit gyárilag a gyári firmware tud. Mind fotózáshoz, mind pedig videózáshoz érdemes használni az általa elérhető többlettudás miatt, azonban fontos megjegyezni, hogy a Camera Kft. - a Canon hivatalos álláspontja - szerint elronthatja a vázakat. Volt olyan fórumtárs, akinek a 7D-jére konkrétan azt mondta a Camera Kft., hogy az ML okozta a processzor túlterhelését és tönkremenetelét - panelcserével 112.000 Ft volt a javítása - csak azért írom, hogy képben legyetek és gondoljátok meg, hogy felteszitek-e! A többségnek szerencsére hibamentesen működik, persze be kell tartani hozzá a telepítésének és használatának a biztonsági előírásait.

  • USB kapcsolattal vezérelném a vázat a telefonomról / számítógépemről?

  A képfényező gépedhez kapott USB kábellel tudod megtenni és a dobozban lévő CD lemezek egyikén figyelő EOS Utility-vel. Ha nincs meg a CD lemez, akkor töltsd le a netről és tekerj lejjebb az "Internetről letöltött Canon szoftvert telepítenék a gyári CD lemez nélkül" c. részhez! Valamelyik kreatív (P / Tv / Av) módban kell lennie a váznak: kikapcsolt állapotban bedugni a kanócot, aztán bekapcsolni. Az EOS Utility megfelelő verziója támogatja az élőkép átvitelt a raw fájlok számítógépre másolása mellett.

  Az EOS Utility támogatja a Win 10-et is, viszont arra figyeljünk, hogy 3 fajta van belőle: a v2, a v3 meg a WiFi-s. Természetesen nem mindegyikkel megy mindegyik váz.

  • WiFi kapcsolattal vezérelném a vázat a telefonomról / számítógépemről?

  Erre többféle módon van lehetőséged (minimum DiG!C III processzorral rendelkező váz esetén): PC-n és MAC-en a vázba épített WiFi vagy WFT markolat esetén a gyári Wireless File Transmitter (WFT) Utility és az EOS Utility v3, vagy külső WiFi adapter használatával a 3rd party qDSLR Dashboard, Androidos eszközről a DSLR Controller vagy a qDSLR Dashboard - ez utóbbi OSX-et és iOS-t is támogat - segítségével). A qDSLRDashboard + TP-Link TL-MR3040 többet tud, mint a CamRanger (tekintve, hogy a Camranger valójában egy átmatricázott TL-MR3040).

  Ha nem csatlakozik a váz a Camera Connect alkalmazáshoz, akkor reseteld a WiFi beállításait és adj új nevet a fényképezőnek, mielőtt újra próbálnád!

  • EOS M100 WiFi csatlakozási trükkök.

  • Rádiós vagy vezetékes, esetleg infravörös kapcsolattal vezérelném a vázat...?

  Azért hangsúlyoztam ki és vettem külön korábban a WiFi-s távvezérlést, mert az a legsokrétűbb (pl. élőképet is átvisz, az expozíció paramétereit mindenre kiterjedően beállíthatjuk, az elkészült képeket azonnal a számítógépre menthetjük, stb): a többi megoldás valamiben mind gyengébb nála. A legkorábbi és egyben fapadosabb megoldás az infra fénnyel (a gyári kioldók a Canon RC-x sorozata, mint pl. RC-6 vagy a Kínai klónjai) való vezérlés: direkt rálátást igényel a kezünkben tartott adó és a váz között, tehát kb. csak a vázzal szemből működik - ha pl. az objektív kitakarja, akkor az egy gigantikus (lekváros) bukta... A hatótávolsága alapból is csak pár méter, ami kültéren (visszaverő felületek nélkül), napfényben (elfedi az adó gyenge impulzusait) drasztikusan csökken. Nem lehet vele sorozatfelvételt készíteni, és ha egyszer a váz a beállított időn túl készenléti állapotba kerül akkor egyáltalán nem működik (természetesen a váz manuális felélesztése után újra jó). Azokkal a vázakkal működik, amiknek a markolatán egy pici piros ablak látható (nem a Nikonok piros csíkjára gondolok , hanem olyan, mint a TV-távirányítók elején lévő plexi - ha már szóba került: a tanítható és multifunkciós - TV - távirányítókkal és okostelefonos távirányítós appokkal is működik a dolog (De ezeknél arra érdemes figyelni, hogy nem mindig a vázhoz illő távirányító típust kiválasztva megy: pl. RC5 és RC6!), de ha ügyes vagy akár csinálhatsz is magadnak). Infra vevő módban való használathoz át kell kapcsolni a vázat (drive mode: self-timer 10 sec / remote control). Az infra távvezérlés az adó bonyolultságától függően kétféle módban működhet: vagy tud fókuszt is állítani (kétfázisú expógomb az adón) vagy nem (szimpla nyomógomb az adón). További "extra" tudásuk, hogy általában lehet rajtuk késleltetést is állítani egy kapcsoló segítségével. Egy fokkal jobbak (legalábbis hatótávolság szempontjából) az egyszerű rádiós kioldók, amik általában a 433 MHz-es tartományban működnek, ahol a vezeték nélküli telefonok és a kapunyitók is, így elég könnyű bezavarni őket. Ezeknek két fajtája van: az infráshoz hasonlóan buták és az okosabbak: azokban már beépített időzítő van time lapse készítéshez, meg egyéb extrákat is tudnak, mint B záridő, stb. Az újabb, "okos" kioldók már általában a 2.4 GHz-es FSK tartományt használják (ráadásul digitálisan kódoltak), így zavartalanabbul működnek. Viszont közös (és szerintem elég nagy) hibájuk, hogy ha lemerül bennük az elem (pl. egy timelapse sorozat közben), akkor nagyon game over van. Tehát gyakorlatilag kétféle szempont alapján érdemes kioldót választani: vezetékes vagy rádiós és okos vagy buta. Az okos kioldók vezetékes változata (RS-60E3 és TC-80N3) még jobb: ezeket a vázak oldalában lévő (2.5" Jack vagy N3) aljzatba kell bedugni (már, ha van, mert nem mindegyik váz támogatja). A vezetékes okos kioldókban is van elem mert kell a kijelző és az elektronika működéséhez, viszont nagyságrendekkel nagyobb az üzemidejük mint, ha még a rádióadó is lenne bennük - és a legfontosabb, hogy nem zavarja be őket semmi (az EMP-től eltekintve, de az nem életszerű). Ezek közül a legjobb a hibrid okoskioldó, ami tud vezetékes és rádiós üzemmódban is működni, így mindig azt választhatjuk, ami az adott feladathoz éppen megfelel. És végül van egy nagyon "különleges állatfaj" (csak ínyenceknek ): a multifunkciós kioldók, amik szinte bármilyen környezeti változásra képesek reagálni: villámlásra, hangeffektre (pl. egy lufi eldurranása), lézernyaláb megszakadására (fókuszcsapda), stb...Korábban erre külön mikrokontrolleres hardvert gyártottak, aztán valaki rájött, hogy a mobiltelefonok is képesek rá, hiszen megvan bennük minden szenzor (a lézert kivéve) ami ehhez kell, csak a megfelelő appot kellett megírni. Még valami: az újabb vakukioldók egy része (pl. YN RF6xx variánsok, Pixel King variánsok) is tudja vezérelni a 2007 utáni vázakat, de csak elsütni: extra funkciók nincsenek.

  • Internetről letöltött Canon szoftvert telepítenék a gyári CD lemez nélkül?

  Kerülhetsz olyan helyzetbe, amikor hirtelenjében nem találod a vázhoz adott telepítő lemezt, ha újra kell rakni a PC-t: erre született ez a megoldás.

  Csinálj egy új szöveges fájlt (.txt) és másold bele ezeket:

  Windows Registry Editor Version 5.00

  [HKEY_LOCAL_MACHINE\SOFTWARE\Canon\EOS Utility]
  [HKEY_LOCAL_MACHINE\SOFTWARE\Canon\DPP]
  [HKEY_LOCAL_MACHINE\SOFTWARE\Canon\ZoomBrowser EX]
  [HKEY_LOCAL_MACHINE\SOFTWARE\Canon\PhotoStitch]
  [HKEY_LOCAL_MACHINE\SOFTWARE\Wow6432Node\Canon\PhotoStitch]

  Ha kész, mentsd el és nevezd át .reg kiterjesztésűre! Ezután ha duplán rákattintasz, megkérdezi, hogy hozzá akarod-e adni a Windows regisztrációs adatbázisához: erre nyomj igen-t! Gépújraindítás után telepíthetőek a Canon szoftverei.

  • Egy kis trükk, hogyan bírjuk működésre a v4-es Digital Photo Professional (DPP)-t néhány újabb (70D, 100D, 650D, 700D, EOS M) vázzal, amit elvileg nem támogat.

  [ Szerkesztve ]

  Weboldalam: http://karpatisandor.hu

• #10 *Ropi* félisten

  2016-12-12 00:53:40 #10

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  *Ropi*

  félisten

  • ERR… jelenik meg a kijelzőn, és nem exponál a váz: Canon hibakódok.

  Amennyiben az itt felsorolt megoldások nem hoznak eredményt, akkor érdemes a hibát dokumentálni (fotóval, videóval), majd a felszerelést a Camera Kft. gondjaira bízni, esetleg új készülék esetén a vásárlás helyén cseréltetni.

  ERR 01: A kommunikáció a váz és az objektív között hibás - óvatosan tisztítsd meg az érintkezőket mind a bajonetten, mind az objektíven (alkoholos fültisztító pálcával)!

  ERR 02: A váz nem tudja írni / olvasni a memóriakártyát - vedd ki és helyezd vissza a kártyát, ha ez nem segít akkor próbáld megformázni (számítógépen is), ha az sem segít akkor cseréld ki egy másikra! Ha arra is ugyanezt a hibajelzést kapod, akkor nézz bele a kártyafoglalatba, hogy nem látsz-e elváltozást (elgörbült / benyomódott láb – de figyelj, mert a CF foglalat lábai alapból kiállnak a széleken és középen, hogy a 0 érintkezzen a leghamarabb), és ha indokolt, akkor vidd szervizbe!

  ERR 03: Túl sok mappa van a memóriakártyán - formázd meg a kártyát (persze akkor, ha nincsenek pótolhatatlan képek rajta, egyébként mentsd le előtte róla)!

  ERR 04: A képek nem menthetőek, mert tele van a kártya - formázd meg a kártyát (persze akkor, ha nincsenek pótolhatatlan képek rajta, egyébként mentsd le előtte)!

  ERR 05: A beépített vaku nem nyílt ki (néha beragad: ilyenkor kis kattanás hallható a vaku felől, ahogy megpróbálja felnyitni): egy vékony, lapos tárggyal (pl. csavarhúzó) óvatosan próbáljunk segíteni neki felnyílni: ha sikerül utána már magától is megy. Vagy a „B” verzió, amikor kicsit le kell nyomni ahhoz, hogy utána felnyíljon.

  ERR 06: A beépített szenzortisztítás nem lehetséges - megpróbálkozhatunk egy ki/bekapcsolással, ha nem jön be akkor szerviz.

  ERR 10: Adatintegritási hiba / fájlsérülés a memóriakártyán. Lásd ERR 02. Megpróbálható még egy ki/bekapcsolás, de csak akkor, ha már elaludt az írást / olvasást jelző piros fény.

  ERR 20: Mechanikai hiba: próbáltad már kikapcsolni / bekapcsolni?

  ERR 30: Zárhiba – ha ilyet látsz, mint a képeken (hogy leszakadt a zár), azon az akku eltávolításos kikapcsolás / bekapcsolás nem segít, de egyébként meg lehet vele próbálkozni, ha csak alapállapotba kell visszaállítani. Volt akinek az MLU (Mirror Lock Up - manuális tükörfelcsapás), vagy az ultrahangos szenzortisztítás bekapcsolása (ezt nem minden váz tudja) segített ilyen esetben.

  ERR 40: Energiaellátási hiba: próbáltad már kikapcsolni / bekapcsolni (az akku / tápegység és esetleges képstabilizátoros objektív eltávolításával)?

  ERR 50: Elektromos vezérlési hiba: próbáltad már kikapcsolni / bekapcsolni (az akku / tápegység és esetleges képstabilizátoros objektív eltávolításával)?

  ERR 60: Mechanikai hiba az objektívben: próbáltad már kikapcsolni / bekapcsolni?

  ERR 70: Adatintegritási hiba / fájlsérülés az átmeneti tárolóban. Megpróbálható egy ki/bekapcsolás (közben az akku eltávolításával), de csak akkor, ha már elaludt a kártya írását / olvasását jelző piros fény.

  ERR 80: Elektromos vezérlési hiba: próbáltad már kikapcsolni / bekapcsolni (az akku / tápegység és esetleges képstabilizátoros objektív eltávolításával)?

  ERR 99: A 40D-k zárhalálakor vált hírhedtté: ez a rettegett „Jolly Joker”, ami lehet szinte bármi (pl. okozhatja a kártyafoglalatban eltört érintkező is). Egy biztos: makacs fajta, a legtöbb esetben szerviz a vége. Meg lehet próbálni kikapcsolni / bekapcsolni az akku / tápegység és esetleges képstabilizátoros objektív eltávolításával, de csodálkozzunk, ha nem jön be.

  • Gyári típushibák:

  1D3: AF rendszer hiba - a javított, újrakalibrált példányokat kék pöttyel jelölték (a memóriakártya ajtaján belül).

  40D: a 20.000 expó alatt meghaló zárjáról elhíresült széria: az új zárnak (amit az 50D-khez fejlesztettek) ugyanaz a cikkszáma mint az előzőnek, így az alapján nem lehet megkülönböztetni őket. A hozzá tartozó BG-E2N markolatnak könnyen eltört a műanyag betekerő fogaskereke (USA-ból rendelt fémre cseréltem).

  5D1: a segédtükör ragasztása elengedett, így a tükör kiesett - a Camera Kft. garanciaidőn túl is ingyenesen javította, amíg tartott a váz életciklusa (most már nem).

  5D2: a tükör reflexiós rétegének fényvisszaverési problémája és banding. 2019 végén lejárt az 5D2 szerviz életciklusa, így hivatalosan már nincs hozzá alkatrész utánpótlás a Camera Kft.-nél.

  5D3: korai szériáknál fénybeszűrődési hiba a felső státuszkijelző mellett, ami a fénymérést hülyíti meg.

  5D4: a korai szériákban más szenzor volt, ami egyrészt nagyságrendekkel jobban zajosodott, másrészt a hűtése elégtelen volt a folyamatos 4K felvételhez. Szintén egyes korai daraboknál az AF rendszer nem mindig áll a helyzet magaslatán és akárhogyan van kalibrálva, afó kusza marad. A gyári BG-E20 markolat képes viszonylag rövid idő alatt horpadtra meríteni a benne lévő gyári LP-E6N akkukat (természetesen maga a markolat, valamint a vázban a Wi-Fi -, és az időszinkronizálás is ki van kapcsolva). Ugyanazok az akkuk az 5D3 BG-E11 markolatában benne hagyva is merülnek, de nagyságrendekkel kisebb mértékben: úgy 3-4 hónap után is bőven van még bennük szufla.

  6D1: Az első tárcsa gumi borítása megnyúlik, illetve a tárcsa szorul, nehezen tekerhető. A javítása a Camera Kft.-nél cca. 35.000 Ft.

  7D: a váz beépített vakuja nem tud kinyílni. Kézzel segíts rá óvatosan, amikor nyílna! Hallod, ahogy halkan kattan, amikor próbálkozik? Ebben az esetben nyomd meg picit lefelé amikor nyílna, majd utána húzd fel! Ja, és persze a kieső csavar.

  70D, 77D: az F2.8, vagy annál fényerősebb objektívekkel hibázhat az AF rendszere (a középső AF pont különösen). A hibát a Canon nem ismerte el, ettől függetlenül tele van vele az internet: ha Te leszel az 1000-ből pont az az 1 akit érint, akkor nem lesz őszinte a mosolyod - ezért vásárlásnál alaposan teszteld!

  Aztán van még egy, sokkal csúnyább hibája is a 70D-nek: egyrészt videózástól túlmelegszik és megfagy, másrészt esetleg fagyás után, ha visszatetted az akkut (csak akkukivétellel lehet kikapcsolni), soha többet nem kapcsol be. A jobbik fajtája az ERR70 / ERR80: bizonyos esetekben a Camera Kft. ingyenesen javítja.

  [ Szerkesztve ]

  Weboldalam: http://karpatisandor.hu

• #11 *Ropi* félisten

  2016-12-12 01:13:56 #11

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  *Ropi*

  félisten

  Vakus kérdések: mit tegyek, ha...?

  Vaku vásárláskor is légy szemfüles, mert a Canon vakukat (legalábbis az 580EX II-őt biztosan) hamisítják! És itt nem a YongNuo, Shanny, stb. nagyvonalú design másolatokra kell gondolni, hanem tudatosan, aprólékosan lemásolt példányokra.

  • A Canon EX és EZ sorozatú vakui közül csak az EX szériásak (és azok variánsai) használhatóak teljes értékűen a Canon EOS DSLR vázakon, az EZ sorozatúak nem képesek E-TTL rendszerben működni (csak a régebbi A-TTL-t ismerik), így csak sima elsülésre képesek, ha a vakupapucs érintkezőit leragasztjuk (a középsőt meg kell hagyni: annak az egynek érintkeznie kell).
  
  3rd party gyártó által készített vakunál mindig figyelembe kell venni a vaku talpfeszültségét, amit a megfelelő biztonsági szabályok betartása mellett a vakutalpon mérhetünk az oldalsó (testelés) és a középponti érintkező között (Egyes modelleknél alapállapotban nem mérhető, csak az elsütés pillanatában ugrik fel!). Ha a feszültség max. 12V akkor használhatjuk, ha annál nagyobb, akkor ne tegyük a vázra, csak leválasztó áramkör segítségével! A különböző vakuk talpfeszültségei itt és itt is ellenőrizhetőek.

  • Most akkor E-TTL-ben vagy E-TTL II-ben működik a Canon EX [II. és III.] szériás vakum? A kijelzője mindig E-TTL-t ír.

  Megnyugtatlak: téged átvertek. Persze a szó jó értelmében: a Canon EX [II. és III.] szériás vakuk mind automatikusan váltanak E-TTL és E-TTL II közt annak ellenére, hogy a kijelzőjük helyspórolás miatt csak E-TTL-t jelez ki. Az E-TTL II annyiban tud többet, hogy a megfelelő objektívekkel a vakufej automatikusan fókuszál, így energiatakarékosabbá válik a működése, mert mindig csak a kellő területet világítja ki (ehhez az objektívnek közölnie kell a vázzal az aktuális zoomállását és a téma távolságát: ha az objektív tulajdonságainál azt olvasod, hogy "Integration with E-TTL II flash system", akkor nyerő). A másik plusz, amit ad, hogy megfelelő vakuval visszajelzi a váznak a villanás fehér pontját, így konzisztensebb WB sorozatokat lehet lőni.

  • Nem villan el a vázra tett (rendszer)vaku (Live View módban)...

  Keresd meg a váz menüjében a csendes módot és kapcsold ki!

  • ETTL rendszervakut használnék a vázon, de azt írja ki, hogy "Incompatible flash or flash not turned on.", vagy pedig azt, hogy "This menu cannot be displayed. External flash is attached.", illetve a váz beépített vakuja a nem nyílik fel (7D típushiba.)?

  A váz vakupapucsában, oldalt van egy pöcök (mikrokapcsoló): azzal érzékeli, hogy van-e rá vaku téve. Nyomd be és mozgasd meg egy kis csavarhúzóval vagy vékony akármivel, amiatt szoktak ilyen tüneteket produkálni. Vagy még az lehet, hogy a beépített vaku nem tud kinyílni: kézzel segíts rá óvatosan, amikor nyílna! Hallod, ahogy halkan kattan, amikor próbálkozik?

  • ETTL rendszervakut használnék a vázon, de portréállásba fordítva a vázat hol teljes fényerővel sül el, E-TTL-ről TTL-re vált, vagy éppen el sem sül.

  Leginkább az 580EX II-nél találkozhatunk vele, de más vakukkal is előfordul: egyszerű kontakt hiba, ahogy a vakutalp a váz vakupapucsában nem jól illeszkedik - közrejátszik benne az időjárásállóságot biztosító szigetelő gumiharang is: segíthet a levétele. A Canon emiatt kiadott egy új vakutalpat az 580EX II-höz (a régi verziónak hegyesebbek az érintkezői). Egyes szervizesek az "orosz módszerrel" (kalapáccsal) javítják a dolgot: a váz vakusarujának a vezető sínjeit ütik vele szorosabbra (én ezt nem ajánlom).

  • ETTL rendszervakut használnék a vázon, de mindig teljes fényerővel sül el.

  Az 580EX II + Pocket Wizard rádiós kioldó páros használata után találkozhatunk vele: nagy sebességű szinkron (HSS) módban átüt a nagyfeszültség a Xenon cső érintkezése és az árnyékolás között, ettől a csövet meghajtó alkatrész (az IGBT - Insulated-Gate Bipolar Transistor) meghibásodik. Megoldás: a vakufej cseréje, 40.000 Ft a Camera Kft.-nél.

  • A rendszervakum a teszt gombra 2 másodpercig folyamatosan világít?

  Ez normális működés: a tesztfény stroboszkóp üzemmódban működik, C.Fn-ben át lehet állítani 1 villanásosra, ha zavar. Figyelem: a vázba épített vakuk AF segédfényként üzemelve mindig így villognak!

  • A váz vakuja vezeték nélküli vakuvezérléssel belevillog a képbe?

  A váz vakujának a villogása tartalmazza a másik vakut vezérlő jeleket, így villannia kell mindenképpen. Ha el akarod tüntetni, tegyél elé egy darabka előhívatlan filmet, vagy egy leselejtezett távirányító infravörös ablakát (esetleg vegyél rádiós kioldót)!

  • A vakum nagy sebességű vakuszinkron (HSS) módban nem látszik a képen.

  Ezt 3 dolog okozhatja: a jobbik, hogy túl messze vagy a témától (vagy megfordítva: túl kicsi a vaku teljesítménye), a rosszabbak, hogy vagy haldoklik a vakuban a Xenon cső, vagy pedig a váz zárszinkronja el van csúszva a vaku villanásához képest (ez utóbbit okozhatja egy olyan zárcsere, ami után a vázat nem kalibrálják össze az új zár időzítési értékeivel), vagy fordítva: a vaku villanása van elcsúszva a váz zárszinkronjához képest (ez jellemzően a "hackelt" nagy sebességű vakuszinkronnál - Hypersync / Supersync - fordul elő: ebben az esetben a megfelelő vakuvezérlő - YN622 TX, Pixel King Pro - segítségével lehet állítani az időzítés eltolását). A sima vakuszinkron (X-Sync) és a nagy sebességű vakuszinkron (HSS, FP: melyik gyártó hogy nevezi, egyébként az Olympus szabadalmaztatta), meg a speciális rádiós vezérlők és vakuk által támogatott "kamu" nagy sebességű szinkron (a YongNuo-nál Supersync, a Pixelnél Hypersync, stb.) három különböző dolog. A HSS / FP és a HS / SS működése alapjaiban tér el egymástól: HSS / FP esetén a vaku a szemünk a tehetetlensége folytán folyamatosnak érzékelt apró villanások sorozatával (a zárak lefutásához szinkronizált 40 kHz közeli apró villanásokkal) világít, amíg mind a két zár lefut. A HSS/FP sokkal jobban nyírja a Xenon csövet a normál villanásoknál, mert olyankor valójában a max. teljesítménye közelében üzemel, csak a fényveszteség miatt ez nem látszik. HSS-ben kb. a negyedére esik vissza a vaku hasznos fényereje: a téma által visszavert fényének csak kis része jut az érzékelőre a két redőny közti résen, a nagyobb része - 1/500s és alatta már a többség - a redőnyzáron vész el - bár színtiszta energiapazarlás, de életmentő, amikor tűző napon kell deríteni. HSS-nél (ahogy HS-el és SS-el is) figyelembe kell venni, hogy minél nagyobb kulcsszámú vaku kell, hogy legyen miből teljesítményt veszíteni - HS / SS esetén nagyságrendekkel nagyobb a veszteség mint natív HSS / FP esetén, így eleve kompromisszumosan (csak 1:1 teljesítményen) használhatók azok a vakuk is, amelyek képesek a szükséges "kakaó" leadására. Ez azért van, mert HS / SS esetén a villanás már a zár nyitása előtt elindul (ezért kell az okosabb kioldók által kínált állítható eltolású időzítés, hogy a jóval fényesebb t.1 szakasz még a redőnyök által nyitva töltött időszak előtt lefusson és ne égjen be a kép): a Xenon cső villanási görbéjének egyenletesebb t.5 szakaszát kihasználva világítja be a két redőny lefutása közti nyitott szakaszt.

  • A rádiós vakuvezérlőmön több funkció nem működik.

  A 3rd party TTL kioldók (pl. YN622, Pixel King, stb.) a váz vakuvezérlő menüjének (FCM - Flash Control Menu) használatára épülnek: a 2007 előtt gyártott Canon EOS vázakon (lásd a táblázatban) amikben ilyen még nincsen, nem használható ki teljesen a tudásuk.
  
  • Sima 622-essel vagy Pixel Kinggel használva van E-TTL és FEC (Flash Exposure Compensation = vaku expozíció kompenzáció), távvezérelt teljesítményszint állítás, HSS (ha tudja a vaku) és fix eltolású Super Sync / Hypersync,

  • 622TX-szel vagy Pixel King Pro-val (amiknek saját kijelzője és kezelőfelülete van) használva már azok a vakuk is használhatók manuális teljesítményszintekkel, amik a sima 622-esekkel nem tudnak távvezérelt teljesítményszint-állítást, erre a C.Fn.-ben van külön üzemmódja. Van E-TTL, FEB és csoportarány, távvezérelt teljesítményszint állítás, csoportkezelés, kevert csoportkezelés (E-TTL + manuális), időzíthető Super Sync / Hypersync.

  [ Szerkesztve ]

  Weboldalam: http://karpatisandor.hu

• #12 *Ropi* félisten

  2016-12-12 01:16:32 #12

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  *Ropi*

  félisten

  • A portrémarkolatokról, avagy a „portrémarcsákról”:

  Amint azt már írtam: több 4-, és 3 számjegyű vázhoz nincsen gyári „marcsa” támogatás (egyszerűen nem tervezett hozzájuk a Canon portrémarkolatot, csak a Kínai ipar észrevette a piaci rést és megoldotta különböző trükkökkel. Pl.: 100D, 1100D, 1200D, 1300D, stb. Az "accessories" résznél a "Battery Grip - Not available". A vázak exponálása vagy a távirányító csatlakozón keresztül, vagy a portrémarkolat mellett elhelyezett infra érzékelővel történik), a 2-, és 1 számjegyűekhez már van, az 1-es sorozatba pedig bele van építve. A 40D-khez és 50D-khez két fajta markolat is passzol: a korábbi modellekhez kiadott BG-E2 és a dedikáltan a 40D + 50D-hez tartozó BG-E2N (méretben sem egyformák, bár szemre az a 4-5 mm hosszbeli eltérés nem tűnik fel csak fej-fej mellett): vigyázzunk, mert csak az N végű biztosítja az időjárásállóságot a 40D és 50D vázakkal!

  A markolatoknak több előnye is van:

  • 2 db akkumulátort lehet beléjük tenni és így meghosszabbítják az üzemidőt,
  • plusz AA elemes / akkus tálcát is fogadnak, így ha minden kötél szakad, akkor a sarki vegyesboltból is fel tudjuk tankolni a gépet (ekkor viszont biztonsági okokból - a mechanikai sérüléseket elkerülendő - a stabil energiaellátást igénylő funkciókat letiltja a váz: pl. a firmware frissítés, a nagy sebességű sorozat vagy a tükörfelcsapás - MLU - nem működik AA elemekkel / akkukkal) - figyelem: az 5D4 gyári BG-E20 markolata már nem tartalmaz AA tálcát és a váz firmware-je sem támogatja a más tápfeszültséggel való működést, így 3rd party megoldások sem valószínűsíthetők a témában),
  • a plusz funkciógombjaikkal hatékonyabb használhatóságot biztosítanak,
  • a nagyobb kezű felhasználóknak is stabilabb fogást biztosítanak,
  • portréállásban megkímélik a csuklónkat a kifáradástól,
  • kiegyensúlyozzák a vázat (hogy rendszervakuval és nagyobb objektívvel ne annyira legyen „orrnehéz” és „bólintson” le, valamint a holt tömeg növekedésével és a súlypont eltolásával a kézremegésből adódó berázást is csökkentik,
  • biztosítják az időjárás állóságot az időjárás álló vázakkal.

  A 3rd party markolatok nincsenek időjárás állóra szigetelve, viszont 1/4-1/5-ödébe kerülnek a gyári árának. Direkt nem emeltem ki a gyári darabok minőségibb összeszerelését, mert az évek során bebizonyosodott, hogy típushibák ott is előfordulnak: ez alapján nem lehet egyértelműen kijelenteni, hogy minőségibbek lennének (pl.: a 40D / 50D BG-E2N elkopó, műanyag betekerő fogaskereke, vagy az 5D3 markolatának leváló gumi borítása). Nem ajánlott 3rd party markolatok: általánosan a Pixel Vertax (összeszerelési minőségi problémák és sokszor álltában is lemeríti az akkut: én 3 db-ból tudtam egy jót összeszerelni), 5D3-on Meike használatával túlérzékeny lesz, és "megőrül" a joystick. Ha viszonylag rövid idő (pár nap) alatt lemerül a (jellemzően 3rd party gyártó által készített) portrémarkolatban hagyott akkud az azért van, mert a portrémarkolat hibás. Normális esetben még a váz bekapcsolt (alvó) állapotában is 2-3 hetet minimum bírnia kell, kikapcsoltan pedig még többet. Kapcsolódó olvasnivalók: 5D, 5D3, 500D, 6D, 60D, 600D, stb...

  Nálunk a 30%-ra (tárolási módba) lemerített LP-E6N-ek kb. 3 hét alatt merülnek nem bekapcsolósra a gyári BG-E20 markolatokban.

  Van a portrémarkolatoknak egy speciális fajtája, amik beépített WiFi és LAN kommunikációval rendelkeznek: ezek a WFT (Wireless File Transfer) markolatok. Cserébe csak 1 db akkumulátort lehet beléjük tenni és így AA elemes tálcát sem fogadnak, mert az sem fér beléjük. A segítségükkel a kompatibilis vázak Live View élőképét kitehetjük a számítógépünk monitorára, átmásolhatjuk az elkészült képeket a merevlemezünkre, stb.

  [ Szerkesztve ]

  Weboldalam: http://karpatisandor.hu

• #13 *Ropi* félisten

  2016-12-12 01:23:24 #13

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  *Ropi*

  félisten

  • Extenderek (telekonverterek):

  2x extender használatával megduplázódik az objektív leképezési aránya, így a kétszerezővel már feleakkora méretű tárgyat is fényképezhetünk – mindezt úgy, hogy nem változtatja meg az objektív által beállítható távolságtartományt, ezért anélkül növelhetjük meg a leképezési arányt, hogy közelebb kellene mennünk a témához, plusz az extender használata mellett a végtelen továbbra is élesre állítható. De a legfőbb előnye, hogy úgy növeli meg a fókusztávolságot, hogy az objektív mérete és súlya csak minimálisan növekszik. Hátránya a fényerőveszteség (2x esetén 2 Fe, 1.7x esetén 1.5 Fe, 1.4x esetén pedig 1 Fe) és az ebből adódó fokozott berázás veszély mellett, hogy az objektív élességet veszít, hiszen természetesen nem csak a képet nagyítja kétszeresére, hanem az életlenségi körét is - a kétszeres átmérőjű életlenségi körhöz pedig feleakkora élesség tartozik. Extendert ezért csak megfelelően indokolt esetben és csak nagyon jó rajzolatú objektívhez alkalmazzunk és lehetőleg a gyártó által az adott objektívhez javasolt típust válasszuk, hogy a veszteséget minimalizáljuk! A fényerőveszteségből adódik még az AF bizonytalan vagy semmilyen működése: a belépő és félprofi Canon vázak elvileg F5.6-ig tudnak élességet állítani - bár van erre egy MacGyveres megoldás, hogy leragasztjuk a megfelelő érintkezőket, de a használata nem ajánlott mert megterhelő az AF motornak az élesség folyamatos vadászata. Figyelemreméltóak a Kenko extenderei is, amik a Canon I-es és II-es szériáinál jobb képet adnak. Nézhetjük úgy is, hogy egy kisebb teleobjektív + konverter ára és tömege meglehetősen kedvező egy nagyobb teleobjektív árával és súlyával összevetve.

  Extenderek minősége (alul van a leggyengébb láncszem):

  • Canon 1.4x III.
  • Canon 2.0x III.
  • Kenko 1.4x DGX 300 mm alatt + Kenko 1.4x MC4 / MC7 300 mm-től.
  • Kenko DG 1.4x
  • Canon 1.4x II.
  • Canon 2.0x II.

  A gyári Canon TC-k csak EF bajonettes lencsékkel használhatók, a Kenkok EF-S-ekkel is!

  • Makró közgyűrűk, avagy a "Canon levegő":

  A közgyűrű az objektív és a közötti film távolság megnövelésével teszi lehetővé a közelebbi tárgyak élesre állítását. Bajonett érintkezőkkel ellátott kivitelezés esetén előnyük, hogy megmarad az elektronikus kapcsolat az objektív és a váz között, így az automatikus rekeszvezérlés és a fénymérés (a TTL vakufény mérés) is. Plusz előnye, hogy ilyen módon nem iktatunk be további optikai elemeket a fény útjába, így nem romlik a kép minősége. Hátrányuk, hogy fényveszteséggel járnak, így általában mesterséges megvilágítást kell használni velük (erre a célra használhatók a speciális makró vakuk). Egy makró közgyűrű szett általában 3 darabból áll: ezek úgy vannak kitalálva, hogy együttes felhelyezésükkel meglegyen az 1:1 leképezési arány (ugye egy 50 mm-es objektívvel az 1:1-es leképezési arányhoz 50 mm kihuzatnövelés szükséges, 100 mm-hez 100, tehát adott közgyűrű(k) hatása a rövidebb fókusztávolságú objektívvel erőteljesebb). Fontos, hogy a gyári Canon közgyűrűkre csak az EF bajonettes objektívek mennek fel, az EF-S-ek nem! A 3rd party gyártóknál (Kenko, Soligor, stb.) nincs ilyen probléma.

  • M42 adapterek:

  Nagy előnye a Canon EOS rendszernek a bázistávolsága miatt, hogy plusz lencsetag nélkül is megmarad a végtelen élesre állításának a lehetősége az adapterekkel, valamint az úgynevezett „chipes” adapterek használatával a legtöbb manuális objektív fókuszvisszajelzést is ad az élességállításhoz.

  • T2 adapterek:

  Ezekkel az adapterekkel távcsövekhez lehet csatlakoztatni a vázakat, hogy asztrofotókat készíthessünk.

  • Állványgyűrűk (Tripod Mount Ring):

  Jelölésük: az első betű a méretüket jelöli (A: 65-66mm, B: 78mm, C: 82mm, D: 68-72mm), ezután lehet egy esetleges római szám mint frissített verziójelölés, végül a második, zárójelben lévő betű pedig a színüket mutatja (B - Black / fekete, W - White / fehér). Amit érdemes szem előtt tartani eredeti vagy 3rd party gyűrű vásárlásakor: utóbbiakról általában (a költséghatékonyság miatt) "lefelejtik" azt a körbefutó Teflon csíkot, ami megvédi az objektív tubusát a mechanikai sérülésektől, amikor meghúzzuk a gyűrűt szorító csavart - így nagyon könnyen lepattoghat a festés az objektívről, amikor elmozdítjuk rajta a gyűrűt.

  A Tripod Mount Ring A (W) és A II (W) [zsanéros] a 70-200/4L (IS & non-IS verziókhoz is), a 300/4 L, a 400/5.6L-hez jó,
  a Tripod Mount Ring A (B) és A II (B) [zsanéros] a 200/2.8 L-hez, a 200/2.8 L II-höz és a 80-200/2.8 L-hez,
  a Tripod Mount Ring B (W) [nem zsanéros] a 70-200/2.8L (IS & non-IS + IS II verziókhoz), a 100-400/4.5-5.6L-hez és a 300/4L IS-hez,
  a Tripod Mount Ring B (B) [nem zsanéros] a 100/2.8 makróhoz, a 180/3.5L makróhoz és az MP-E65/2.8 makróhoz,
  a Tripod Mount Ring C (W) [zsanéros] a 70-300/4.5-5.6L IS-hez, a 28-300/3.5-5.6L IS-hez,
  a Tripod Mount Ring D [zsanéros] pedig a 100/2.8L IS makróhoz.

  A legtöbb Canon állványgyűrűn van egy zsanér amivel szétnyithatók: így nem kell levenni a vázról az objektívet, ha le akarjuk róla venni az állványgyűrűt. Egyedül a "B" típusú gyűrűkön nincs zsanér: ezeknél a gyűrű eltávolításához le kell venni az objektívet a vázról (a 3rd party gyűrűket gyártják mindkétféleképpen). Van aki a zsanérmentes verziót szereti, mert könnyebb vele átfordítani a felszerelést vízszintesből portréállásba, van aki pedig a zsanérosat (a könnyebb eltávolíthatóság miatt): kinek a pap, kinek a papné...

  A "B" gyűrűt használó objektíveken vannak kiálló bütykök, amik belepasszolnak a gyűrűben futó vájatba, így stabilabban tartják meg egymást.

  [ Szerkesztve ]

  Weboldalam: http://karpatisandor.hu

• #14 *Ropi* félisten

  2016-12-12 01:32:08 #14

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  *Ropi*

  félisten

  A Canon márkaszerviz (Camera Kft.) elérhetősége:
  1085 Bp., Somogyi Béla utca 19. (A Blaha Lujza tér és a Gutenberg tér között.)
  Telefon: +36-1-266-8085, +36-1-328-0691
  Nyitva tartás: hétköznap 9.00-17.00 óráig.
  E-mail: info@camerakft.hu
  Web: http://camerakft.com

  Ha pontatlan a fókuszod és olyan vázad van, ami nem tudja az AFMA-t, akkor a vázzal együtt kell beadnod az objektíve(ke)t, mert az adott vázhoz állítva lesz a legpontosabb (váz nélkül a gyári referencia 0-hoz állítják, ami csak akkor jó Neked, ha a vázad sem driftelt el róla).

  Emlékeim szerint az L-es objektívek kalibrálása 18.000.- / db, a nem L-eseké 11.500.- / db. Expószám kiolvasás nyitvatartási időben megvárható: 2500 Ft.

  Fontos: a Camera Kft. a Canon termékein túl a Pentax, a Ricoh, a Tamron és a Sigma hazai márkaszervize, így pl. a G2, az ART és a Contemporary szériás objektívek fókusz kalibrálása náluk végezhető el (garanciaidőn belül ingyenesen) márkafüggetlenül, tehát Nikon, stb. rendszerben is.

  Garanciális ügyintézés:

  Magyarországon hivatalosan háromféle garancialevelet fogad el a Camera Kft.:

  • A Magyarországon vásárolt termékek dobozában elhelyezett, magyar nyelvű jótállási jegyet,
  • az Europen Warranty System (EWS) garancialevelét (az Európai Unió más országaiból),
  • a megfelelően kitöltött és lepecsételt IWS International Warranty Card-ot.

  Amennyiben az e-Bay-en keresztül, Amerikából vagy Hongkongból származik a termék, a vásárlás előtt érdemes felhívni az eladók figyelmét az IWS Card megfelelő kitöltésére!

  Az IWS International Warranty Card csak

  • objektívekre,
  • vakukra,
  • távcsövekre,
  • és Mobil nyomtatókra vonatkozik.

  Az IWS International Warranty Card EOS Digitális tükörreflexes fényképezőgépekre nem érvényes!

  A jótállási jegy akkor érvényes, ha ki van töltve, a kiskereskedő pecsétjével el van látva, és szerepel rajta

  • a készülék termékszáma,
  • a sorozatszáma,
  • a vásárlás dátuma.

  Figyelem! A Canon 2017.07.01-től 3 év garanciát ad egyes fényképezőgép vázaira és objektívjeire!

  [ Szerkesztve ]

  Weboldalam: http://karpatisandor.hu

• #15 *Ropi* félisten

  2016-12-12 01:46:39 #15

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  *Ropi*

  félisten

  • Szenzorhigiénia, avagy hogyan tisztítsam meg a szenzort?

  Nincs annál lelombozóbb látvány, mint amikor egy képbe belenagyítva egész galaxis méretű foltok válnak láthatóvá. A szenzor tisztasága egy homogén, világos felületről (pl. az ég kékje), jól lerekeszelve készített képpel tesztelhető: rekeszprioritásos módban (Av), manuál fókusszal (a közelponthoz tekerve, a zoom állása nem számít), ha nincs homogén kék égbolt akkor az expókompenzációt feltekerjük +1-re és a fehér falról lövünk képeket F11, F16 és F22 rekeszértékeken. Ha a kosz a szenzoron (pontosabban az előtte lévő infraszűrőn) van, akkor a foltok mérete a rekesz növekedésével csökkenni fog. Az egyes vázakba épített, szenzormozgatásos porlerázáson kívül kétféle szenzortisztítási módszer van: a száraz és a nedves - értelemszerűen ez utóbbi a leghatékonyabb. Előbbit a Lenspen SensorKlear nevű eszközével (Figyelem: hamisítják!), utóbbit Aero-Clipse folyadék és Sensor Swab segítségével szoktam csinálni (a körtepumpával levegőt befújós módszer nem mindig biztonságos: csak az a körtepumpa a jó erre, aminek a hátsó, beszívó nyílásában mikronos porszűrő van (amelyikben nincs, az a nagy sebességgel érkező porszemekkel simán végigkarcolhatja a szenzort). Tisztításhoz először is csapjuk fel a váz tükrét (manuális tükörfelcsapás / manuális tisztítás)! Száraz módszerrel a SensorKlear-rel mindig egy irányban, a szenzor hosszabbik oldalával párhuzamosan haladjunk! Ha végigérünk, felemeljük és "egy sorral" arrébb letéve folytatjuk, amíg a szenzor teljes felületén végig nem mentünk. Nedves tisztításnál csepegtessünk 1-2 csepp Aero-Clipse folyadékot a szenzorméretünkhöz (APS-C / APS-H / FF) vásárolt Sensor Swab-ra (kivéve, ha előnedvesített csomagolásban vettük, mert akkor ez a lépés kihagyható), majd a szenzor szélére helyezve egy határozott mozdulattal húzzuk végig rajta a hosszabbik oldala mentén! Ha megvan, fordítsuk meg a Swab-ot a tiszta felére, majd visszafelé is menjünk végig a felületen! Erre azért van szükség, mert amennyiben a már használt részével próbáljuk újra, akkor az arra feltapadt porszemek megkarcolják a szenzort (Ugyanezért mindig csak egy irányban haladjunk vele és véletlenül se fordítsuk meg menet közben!). Ha nagyon koszos a szenzor, akkor lehet, hogy egy pálca (2 menet) nem elég: két pálca (4 menet) eddig általában lehozott mindent, csak egyszer kellett egy harmadik is.

  Ha már a tisztításnál tartunk: a váz gumi és műanyag részeire nekem a CyberClean zselé vált be.

  [ Szerkesztve ]

  Weboldalam: http://karpatisandor.hu

• #17 *Ropi* félisten

  2017-02-04 15:24:33 #17

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  *Ropi*

  félisten

  • Milyen memóriakártyát tegyek a vázamba?

  Mindenképpen fizikai méretben belepasszolót: az adapterezett megoldások csak az adatmentő cégek zsebét tömik, mert az adapter a kontakt hibát hordozza magában - a kérdés csak az, hogy mikor következik be. Általában hetente olvasni az interneten segítségkéréseket azoktól, akiknek így vesztek el a képei, szóval csak az használjon átalakítózott microSD kártyát, aki 16 golyóval a tárban szeret orosz rulettezni, ugyanis 8 lába van egy átalakítónak, ami ugye 16 kontakt hibalehetőség. A dolog másik oldala, hogy nem mindegy, hogyan formázunk meg egy kártyát: rossz blokkmérettel formázva csigává lehet lassítani (szerencsére ma már egyre több kártya memóriavezérlője figyelmen kívül hagyja a blokkméretre vonatkozó formázási parancsokat, így csak szándékosan trükközve lehet őket rosszul megformázni). Először mindig számítógépen érdemes teljes formázást csinálni (Tehát NEM GYORSFORMÁZÁST: az eszköz alapértelmezett beállításaival, kivéve fájlrendszer, ami exFAT - régebbi váz esetén FAT32 - legyen!), majd utána a fényképező sajátját is, hogy beállítsa magának a könyvtárszerkezetet! Hogy miért? Mert a fényképező alapértelmezetten csak gyorsformázást csinál, magyarán csak a könyvtárszerkezetét törli le a kártyának, de az adatok ugyanúgy rajta maradnak (több más negatív tulajdonsága mellett ettől pl. lassabb is a kártya). Hibásnak gyanított kártyák a h2testw programmal ellenőrizhetők a teljes területük (-1 MB) teleírásával. UHS kategória besorolásnál érdemes szem előtt tartani, hogy a gyorsabb (UHS II és III) kártyák UHS I olvasóban ún. fallback módban működnek, ami a gyakorlatban lassabb, mint a natív UHS I-es kártyák sebessége. Mi is ezért vettünk "csak" UHS I kártyákat, mert a vázban gyorsabb írása jobban számít, mint a PC-n gyorsabb olvasása. A kártyákon mindig a maximális olvasási sebességük van feltüntetve (ami ugye szekvenciális sebesség, tehát nagy - mint egy video.avi - fájlokra értendő, kisebb fájlokkal lassabban olvas és ír). Az írási sebesség pedig a legtöbb esetben ennél kisebb: ezt a netes tesztek alapján lehet belőni, hogy mi jó az adott géphez. Azoknál a vázaknál, amik csak az UHS1-es szabványt (vagy azt sem) támogatják érdemes figyelembe venni, hogy az ő olvasóikban az UHS2-es kártyák lassabban működnek mint a natívan UHS1-es kártyák, mert ún. "fallback" kompatibilitási módba kapcsolnak vissza. Ezért vettem én is a vázainkhoz "csak" UHS1-es kártyákat, mert nekem jobban számít az, hogy a vázban mennyire gyorsan írnak mint az, hogy a PC-re felmásolás közben mennyivel olvasnak.

  D30: max. 2 GB CF,
  D60: max. 2 GB CF,
  1D: max. 2 GB CF (4 GB, ha előformázott FAT16-ként 64K clustermérettel),
  1D Mark II (fw <1.2.6): max. 2 GB SD, max. 8 GB CF (>8 GB ha előformázott),
  1D Mark II (fw >1.2.6): minden CF, SD és SDHC kártya,
  1D Mark II N (fw <1.1.2): max. 2 GB SD, max. 8 GB CF (>8 GB ha előformázott),
  1D Mark II N (fw >1.1.2): minden CF, SD és SDHC kártya,
  1D Mark III: minden CF, SD és SDHC kártya,
  1Ds: max. 2 GB CF (>8 GB ha előformázott),
  1Ds Mark II (fw <1.1.6): max. 2 GB SD, max. 8 GB CF (>8 GB ha előformázott),
  1Ds Mark II (fw >1.1.6): minden SDHC, SDXC és CF kártya (UDMA7),
  1Ds Mark III: minden SDHC, SDXC és CF kártya (UDMA7),
  1Ds Mark IV: minden SDHC, SDXC és CF kártya (UDMA7),
  1Dx: minden CF (UDMA7) kártya,
  1Dx Mark II: minden CFast és CF (UDMA7) kártya,
  5D: (firmware <1.1.1): max. 8 GB CF (>8 GB, ha előformázott),
  5D: (firmware >1.1.1): minden CF kártya,
  5D Mark II: minden CF kártya (UDMA7),
  5D Mark III: minden CF (UDMA7), SDHC és SDXC (UHS-I) kártya,
  5D Mark IV: minden CF (UDMA7), SDHC és SDXC (UHS-I) kártya,
  5Ds: minden CF (UDMA7), SDHC és SDXC (UHS-I) kártya,
  5Ds R: minden CF (UDMA7), SDHC és SDXC (UHS-I) kártya,
  6Dn: minden SDHC és SDXC kártya (UHS-I),
  6Dwg: minden SDHC és SDXC kártya* (UHS-I),
  6D Mark II: minden SDHC és SDXC kártya (UHS-I),
  10D: max. 8 GB CF (>8 GB ha előformázott),
  20D: max. 8 GB CF (>8 GB ha előformázott),
  20Da: max. 8 GB CF (>8 GB ha előformázott),
  30D: minden CF kártya,
  40D: minden CF kártya,
  50D: minden CF kártya,
  60D: minden SD, SDHC & SDXC kártya,
  60Da: minden SD, SDHC & SDXC kártya,
  70D: minden SD, SDHC & SDXC kártya,
  77D: minden SD, SDHC & SDXC (UHS-I) kártya,
  80D: minden SD, SDHC & SDXC (UHS-I) kártya,
  90D: minden SD, SDHC & SDXC (UHS-I) kártya,
  100D: minden SD, SDHC & SDXC (UHS-I) kártya,
  200D: minden SD, SDHC kártya,
  300D: max. 8 GB CF (>8 GB ha előformázott),
  350D: max. 8 GB CF (>8 GB ha előformázott),
  400D: minden CF kártya,
  450D: minden SD, SDHC kártya,
  500D: minden SD, SDHC kártya,
  550D: minden SD, SDHC kártya,
  600D: minden SD, SDHC kártya,
  650D: minden SD, SDHC kártya,
  700D: minden SD, SDHC & SDXC kártya,
  750D: minden SD, SDHC & SDXC (UHS-I) kártya,
  760D: minden SD, SDHC & SDXC (UHS-I) kártya,
  800D: minden SD, SDHC & SDXC (UHS-I) kártya,
  1000D: minden SD, SDHC kártya,
  1100D: minden SD, SDHC & SDXC kártya,
  1200D: minden SD, SDHC & SDXC kártya,
  1300D: minden SD, SDHC & SDXC kártya,
  1500D: minden SD, SDHC & SDXC kártya,
  2000D: minden SD, SDHC & SDXC kártya,
  3000D: minden SD, SDHC & SDXC kártya,
  4000D: minden SD, SDHC & SDXC kártya,
  8000D: minden SD, SDHC & SDXC kártya,
  R & RP: minden SD, SDHC & SDXC (UHS-I) kártya.

  [ Szerkesztve ]

  Weboldalam: http://karpatisandor.hu

• #18 *Ropi* félisten

  2017-04-18 20:08:28 #18

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  *Ropi*

  félisten

  • Miért Canon? Objektíven szubjektív összehasonlítás a 3 versenyzőről.

  Egyetlen indokkal meg tudom magyarázni. Ha nem elég, akkor itt van ez is.

  De bővebben a Canon / Nikon / Sony választáshoz:

  Ami első látásra feltűnő a Nikonokban, hogy hidegebb, harsányabb színviláguk: az ún. "üvegszínek" dominálnak. Pozitívum: belépő és középkategóriában magas érzékenységen jobbak általában, valamint a CLS vakuvezérlésük is magabiztosabb, mint a Canon infrás standardja (de már ez is a Canon javára változott a rádió vezérlésű rendszervakuk piacra kerülésével). Az objektívek és tartozékok arányaiban elég drágák Canonhoz viszonyítva: Canonon (az AF kivételével, a fénymérést "chip"-el meghekkelve) teljesértékűen használhatóak az M42 objektívek, míg a Nikon vázakon a bázistávolság miatt nincs velük végtelen (ez lencsés adapterrel megoldható, de erőteljesen a képminőség rovására megy). A Nikonnál kétféle objektív létezik: a saját AF motoros és a "csavarhúzós" megoldású: abban nincs motor, hanem a vázét használja - ha viszont a vázban nincs akkor bukta - csak kézzel tudjuk tekerni nem csak a zoomot, de a fókuszt is. Ez is a termékskála szegmentációja a Nikonnál, ahogy a nagy sebességű vakuszinkron (Nikon terminológiában FP, Canonnál HSS a neve) hiánya is (ami tűző napfényben vagy tág rekesszel történő fotózásnál életmentő) a D3XXX és D5XXX vázaikban (a Canonnak minden digitális váza tudja, ahogyan minden - nem manuális - objektívjükben van AF motor is). Sarkalatos pontja még a Nikon vázaknak az automatikus fehéregyensúly beállítás: néha egészen meglepő eredményeket tud produkálni, ugyanígy a 3200K környéki műfényre, vagy egyes 3rd party vakukioldók lézeres AF segédfényére konzisztensen fókuszt tévesztő AF rendszerük is. WB-ben vicces a Sony is: pl. amikor a szőke hajú kislány feje búbja kőkeményen citromsárga...

  Canon: melegebb, természetesebb, kiegyenlítettebb színvilág (a vörös csatorna erőteljesebb) - viszont ha kell, ki lehet tekerni belőlük a Nikonok színvilágát is - a Nikonokból csak közelíteni lehet a Canonokét. Mindenkinél egyedi, de szerintem a Canonnál a legkövethetőbb logikájú a kezelés: a Nikon menüszerkezetét, gombkombinációit és ergonómiáját sosem tudtam megszokni. A kifejezetten manuális objektívek kivételével minden objektívben van AF motor, így van AF is. A Canonnál működnek a relatíve olcsó M42 manuális obik fókusz visszajelzéssel, plusz lencsés adapter nélkül is van velük végtelen (Nikonnál csak lencséssel, ami viszont a képminőséget rontja).

  Majdnem kifelejtettem a képstabilizátort: mindenképpen hasznos dolog, de nem mindenható. Fontos tudni, hogy csak a kezed remegéséből adódó elmosódást képes kompenzálni, magának a témának a bemozdulását nem. A Canon és Nikon 2 tengelyes optikai képstabilizátort alkalmaz az objektíveiben, a Sony pedig 5 tengelyes szenzormozgatásost a vázaiban - hozzá kell tenni, hogy ebben a Sonynak van előnye, mert az ő megoldásuk hatékonyabban csillapít. Már amikor működik, mert a Sonyk egyik Achilles pontja a képstabi kiakadása (félrerántja az érzékelőt és elcsúszik a kép): ha az Orosz módszerrel (óvatos ütögetésre) nem javul, akkor sajnos felejtős a javítása.

  Sony: a kijelző folyamatos használata miatt merül mint a Titanic, így raklapnyi akku kell hozzá (az A6300-ban pl. átlag 3 óránként kell cserélni, ha intenzíven használja az ember - ezt egy tulajtól hallottam). A natív Sony objektívek drágák és egyelőre hiányos a fényerős lefedettségi a választék, az adapterezett más gyártók üvegjeivel pedig az AF sokszor bizonytalan. Magas ISO-n a kép ugyanúgy szétesik, mint Canon / Nikon vonalon...A Sony mindig is híres volt az antiszabvány megoldásairól, így pl. a kompatibilis vakuk és TTL-t is tudó, vezeték nélküli vakuvezérlők fellelése nem egyszerű feladat. Tény, hogy vannak előnyeik, mint az egész szenzort lefedő arckövető / szemfelismerő AF, de ez nem elég ahhoz, hogy "szent grál" legyen (csak jól dolgoznak a marketingeseik, lásd AAAAAAAAA). Ingatlanfotózásra / épületfotózásra meggondolandó Sony-t venni, mert a beépített giroszkóp érzéketlen (néhány fokos dőlést még függőlegesnek érzékel - a szerviz szerint ez normális működés) - Jancsó Gergely emiatt váltott vissza Sony A7 III-ról Canon 5D4-re.

  [ Szerkesztve ]

  Weboldalam: http://karpatisandor.hu

• #19 *Ropi* félisten

  2017-07-18 21:57:33 #19

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  *Ropi*

  félisten

  Színhelyesség és színkezelés - nem csak fotósoknak!

  Nem csak a fényképészként elsődlegesen fontos a színhelyesség, de az élet más területein is: pl. a gyógyászatban kiemelt szerepe van, a fodrászok is tudják, hogy mennyire számít (egyes fényforrások komplett színtartományokat nem adnak vissza, vagy nem olyan egyenletes intenzitással, mint ahogyan azt a napfény teszi), még az Aliexpresszes / Amazonos / e-Bay-es eladók is feltüntetik hirdetéseiknél önvédelemből, hogy "due to the different monitor and light effect, the actual color of the item might be different from the color showed on the pictures", mert a megjelenítők különböző beállításai és megjelenítési képességei miatt a képeken látható a színeket mindenki másként látja. Ha túl vagyunk a színhelyesség felé vezető első és legfontosabb lépésen, hogy koloriméter vagy spektrofotométer segítségével bekalibráltuk a monitorunkat, akkor szembesülünk (mondhatni szó szerint is, mert néha szinte már "égeti" az ember retináját ) a problémával, hogy a különböző programok nem egyformán jelenítik meg ugyanazt a képet ugyanazon a számítógépen. Ez azért van, mert ahány féle program, annyi féle színkezelési képesség: a Windows "Birodalmi Jépegetője" (bedrótozott képnézegetője) pl. nem tud színprofilt értelmezni, ahogy a legtöbb böngésző sem. A Firefox az egyetlen, amelyik korrekt színkezelést tud Windowson (Apple-nél a Safari), a Chrome egyes verziói tudják, mások nem (most éppen nem tudom, hogy hol tartanak: PC tulajként nem követem naprakészen). Képszerkesztő programok közül a Photoshop softproofol korrekten (CTRL + Y megnyomására, de előzetesen be kell állítani neki az "Internet standard RGB"-t. Fontos, hogy a megjelenített, visszanézési színtér és a munkaszíntér két különböző dolog: ha PS-ben monitor színtérben dolgozol, akkor csak nálad néznek ki jól a képek, sehol másutt, ezért a kimenethez igazodó munkaszíntérként ProPhoto RGB, Adobe RGB vagy sRGB gamut a nyerő. Bővebben: ha a PS-ben a megjelenítési színteret - tehát pl. a monitor színterét, ami egy egyedi, antiszabvány színtér - állítod be munkaszíntérnek (aminek egy előre definiált színtérnek kellene lennie, hiszen másutt is ugyanahhoz a referenciához igazodva néznék meg), akkor csak nálad mutatnak jól a képek sehol másutt - még akkor sem, ha azt a színprofilt átviszed a másik gépre, ugyanis annak a monitora nem ugyanúgy tér el a referenciától, mint a tiéd.). A Lightroom ilyen szempontból nagyon felejtős, ugyanis a Library modulja Adobe RGB-ben jeleníti meg a dolgokat, a Develop pedig Melissa RGB-ben (ami a ProPhoto egy fajtája sRGB-re hajazó Gamma görbével), viszont egyik sem fordítja át a softproofként beállított sRGB-re (vagy másra) - az "S" billentyű megnyomására elvileg ezt kellene tennie, de nekem még nem sikerült rávennem, csak a hisztogramot változtatja. Az Adobe programok közül a Bridge az egyetlen, amelyik a beállított munka színtértől függetlenül sRGB-ben mutatja a gyorsnézeti képeket, mert helytakarékosság miatt 8 Bites sRGB JPEG-ben generálja le őket a cache számára - vagyis újabban ez sem egészen igaz, mert a napokban a CC2018-as Bridge-nek nem volt kedve átfordítani a képtartalmat a monitor színterébe: kérdés, hogy ez csak átmeneti hiba, vagy hosszú távon feature lesz belőle. A mindenre -is- jó, ultimate képnézegető a Faststone Image Viewer, ami sok év után (a 7-es főverzió óta) végre önmagában is tud rendes színkezelést (ha van kalibrált profilunk és bekapcsoljuk benne). A Fast Picture Viewer, az ACDSee, és az IrfanView szintén kezeli a színprofilokat, de csak akkor, ha feltelepíti melléjük az ember a plugin packot is. Ez utóbbi egyébként egy hibás Windows frissítéstől el tudja felejteni a színkezelést - ráadásul úgy, hogy a beállításai látszólagosan megmaradnak, viszont a Windows-ban a kalibrált színprofil alapértelmezettre való visszaállítása és magának a programnak meg a plugin packnak a legújabb verzióra frissítése helyreteszi a lelkivilágát. Egyébként minimális változást mindig lehet látni a különböző programok interpolálási algoritmusaihoz mérten a színkezelésben, vagy pl. még szembetűnőbb a páratlan pixelhosszú oldallal rendelkező képek megjelenítésénél a részletvesztés / életlenedés, ahogy az egyes programok képesek / képtelenek megjeleníteni - csak 25 / 50 / 75 és 100%-os nézeten aránypontos a (le)méretezés, egyébként a pixel összevonást végző algoritmus veszteséggel dolgozik: pl. 33 vagy 80%-on. Ezért kritikus a képtároló oldalak megjelenítő motorja: a Fl!ckr pl. túlélesít, a Google Drive és az One drive pedig nagy mosógép (már a részleteket illetően).

  A probléma másik oldala, hogy a Facebook egy ideje kigyalulja az EXIF / IPTC metaadatokat a képekből (és ezzel minden azonosítási támpontot): a beágyazott GPS koordinátákat, a szerzői jogi információkat, de még az sRGB színprofilt is - így túlszaturáltan jelennek meg a képek az FB-ről nézve, mert ha jól van beállítva a böngésző, akkor a színprofil nélküli képeket túlszaturáltan jeleníti meg. Németországban összefogtak a Facebook ellen és perre vitték a dolgot, emiatt törvényileg kötelezték, hogy Németországban nem szedhetik ki a metaadatokat. Ebből adódóan érdekes kísérlet lenne egy Német proxyról bejelentkezve feltölteni a képeket - szerintem papíron hirtelen megnőne Németo. lakossága, pont a világ fotósainak a számával.

  A Firefox színkezelés (CMS) beállítása:

  Az about:config-ban kell turkászni:

  Keresd meg (ha nincs még olyan, akkor hozd létre) a "gfx.color_management.enabled" kulcsot, és állítsd "true"-ra az értékét!

  A "gfx.color_management.mode" kulcs értékét 1-re tedd: ekkor csak sRGB színtérben dolgozik (Adobe RGB-t tudó monitoroknál 2-re, így ha Adobe RGB színterű jpeg van a neten az is korrektül jelenik meg).

  0 - színkezelés kikapcsolva.
  1 - színkezelés bekapcsolva.
  2 - színkezelés bekapcsolva, de csak a színprofilt tartalmazó képekre érvényes.

  Keresd meg (ha nincs még akkor hozd létre) a "gfx.color_management.enablev4" kulcsot, és állítsd "true"-ra az értékét! Ha bekékül minden, akkor v2-es profilt használsz (pl. régebbi Spyder koloriméterrel készült): állítsd vissza "false"-ra!

  Keresd meg (ha nincs még akkor hozd létre) a "gfx.color_management.display_profile" kulcsot, és állítsd az értékét "C:\Windows\System32\spool\drivers\color\monitorodkalibráltszínprofilja.icm"-re: ekkor mindazt meg fogja jeleníteni a monitorod, amire hardveresen képes.

  A "C:\Windows\system32\spool\drivers\color\sRGB Color Space Profile.icm"-re állításával (Vagy üresen hagyásával!) a nagy színterű monitorokon is sRGB-ben jelennek meg a képek.

  Keresd meg a "gfx.color_management.rendering_intent" kulcsot!

  0 - "Perceptual". Ezzel a Firefox nem nyúl bele a kép tónustartományába - fotók nézegetéséhez ez ajánlott.
  1 - "Media-relative colorimetric". Ezzel átméretezi a megjelenített színspektrumot úgy, hogy a megjelenítő médium (ebben az esetben a monitor) fehér pontját eltolja a referencia médiuméhoz. Ez abban az esetben hasznos, ha a megjelenítendő színterünk kisebb, mint a referencia médium.
  2 - "Saturation". Ez megőrzi a színek élénkségét a hue pontatlanságának az árán. Ezt olyan alkalmazásoknál érdemes használni, ahol nem feltétel a színhelyes megjelenítés, elég, ha élénkek a tónusok (pl. szemléltető ábrák, statisztikák).
  3 - "ICC-Absolute colorimetric". Referenciapontos megjelenítéshez ezt érdemes használni, amikor egy nagyobb színterű médiumon egy kisebb színterűt szimulálunk (pl. Adobe RGB színterű monitoron sRGB színteret emulálunk).

  • Máshogy néznek ki a képek raw-ban és jpg-ben a számítógép kijelzőjén?

  Alapvető dolog, hogy a fényképezőgép vázak kijelzőit sosem kalibrálják gyárilag, mert felesleges: az eltérő megtekintési környezeti fényviszonyok közt úgyis mást látunk rajta mint a valóság (abszolút látása az emberek nagyon kis százalékának van). A váz képstílusai, csakúgy, mint a színtér kiválasztása (sRGB, aRGB) csak és kizárólag a váz jpeg motorja által generált képekre vonatkozik, tehát a raw-ra nem! A képek visszanézésnél a váz a raw-ba épített gyorsnézeti jpeg-et nyitja meg és a hisztogramot is abból veszi, azonban ez a hisztogram (sRGB / Adobe RGB) szűkebb, mint a raw valódi hisztogramja: tipikus példa amikor a (ráadásul 8 Bites jpeg-ből származó) gyorsnézeti hisztogramon egy vagy több színcsatorna kiégett, de külső alkalmazásban (pl. Lightroom-ban), a raw saját hisztogramja (12/14 Bites információkból) még bőven vágási határon belül van: nem véletlenül, hiszen a raw-ban színcsatornánként 64x több információ található. A hisztogram legfontosabb feladata az, hogy a csatornák kiégését ill. bebukását + a vágási határokat megmutassa, amikor egy adott szín már nem fér bele a színtérbe. Régebben azt tanították róla, hogy egy "szürke massza", ami akkor jó, ha középen van. Persze bátran tologatjuk jobbra-balra, viszont azt, hogy a tényleges raw-ot mennyivel lehet eltolni kiégés / árnyalatvesztés nélkül, azt a jpeg szűkebb hisztogramjáról csak megbecsülni lehet. A legtöbben sRGB színteret rendelnek hozzá a vázon, mert ugye a weben is az a szabvány, meg a feldolgozási munkafolyamatuk után ők is abban exportálják a képeket. Azonban a hisztogram szempontjából nézve az Adobe RGB jobb választás, mert az sRGB-nél nagyobb színtér lévén jobban fedi a raw lehetőségeit, így a hisztogramja is közelebb áll a raw hisztogramjához. Lightroomban a gyorsnézetek Adobe RGB-ben vannak renderelve, viszont a "Develop" egy lineáris Gammájú ProPhoto RGB-ben (a hisztogramja ennek viszont "Melissa RGB": szintén ProPhoto RGB, de sRGB-re hajazó Gamma görbével) mutatja a fájlokat. A "Library" modulban 8 Bites (Adobe RGB) jpegeket látsz: így teljesen mindegy, hogy korábban milyen színtér volt kötve a raw fájl gyorsnézetéhez, az csak egy elfelejtendő részlet a végeredmény szempontjából (scenario: a Lightroom a "Library" moduljában, amikor betölti a rawokat, a gyorsnézetek színe és kontrasztja megváltozik: ez akkor történik, amikor a vázban sRGB színteret kapott képeket a saját maga által, a rawokból Adobe RGB színtérben lekonvertált képekkel írja felül - ezzel ugrik egyet a hisztogram is - ugyanez történik a "Develop" modulban, csak ugye ott ProPhoto-ban mutatja a dolgokat). Az újabb DPP-k (a gyári Canon szoftver) képesek rá, hogy a picture style-t importálva ugyanazt a jpeg képet generálják a raw fájlból, mint a váz motorja. A 3rd party képkezelő programok tudtommal nem ismerik a képstílusokat (kivéve a Lightroom-ot, de abban is csak a "faithful" egyezik a gyári képstílus kinézetével, a többi nem - ezt importálásnál át kell állítani, mert alapértelmezetten "Adobe standard"-ra áll be). Mondjuk arra a kérdésre szerintem sokakat érdekelne a válasz, hogy (ha már ennyire antiszabványul működik a Lightroom) miért nem választható kimenetként a Melissa RGB, hogy PS-ben (LR pluginként használva) átalakításmentesen szerkeszthető legyen és a hisztogramot is ugyanúgy lássuk? A PS ugye Gamma-módosított adatot feltételez - sokkal kellemesebb lenne egy 2.2 (sRGB) közeli Gammájú színtérben dolgozni, mint egy 1.8-asban, mint a ProPhoto. A Melissa ugye abban különbözik a ProPhoto-tól, hogy módosított a Gamma görbéje, azonban nem 2.2 mint az sRGB-é, hanem 2.4 körül van ami egy kis előnyt jelent a sötét részek részleteinek visszaadásában. Csak hangosan gondolkodtam...

  A színterek beállítása a fényképezőgép vázakban:

  • Vázon: raw szempontból mindegy mit állítasz be, mert a szenzorról lejövő rawra nem vonatkozik a beállítás: annak amúgy is jóval nagyobb a színtere, mint a szoftverek által lefedett színterek, tehát a szoftverek szemszögéből effektíve nincsen színtere. A vázon beállított színtér csak a váz jpeg motorjára vonatkozik! Egy esetben fontos, hogy ha nem raw-val hanem váz jpeggel dolgozol: ha internetre, akkor sRGB-t célszerű beállítani neki, ha laboráltatsz akkor a labortól / nyomdától függően sRGB-t vagy Adobe RGB-t.

  • Számítógépen: ketté kell választani szoftveres színtérre (annak emulációjára) és hardveres színtérre (a monitoréra és a nyomtatóéra, ill. a nyomdáéra). Hiába tud a számítógép szoftveresen mondjuk ProPhoto RGB színteret (lásd: Lightroom), mert mindig a monitor és a nyomda a szűk keresztmetszet: csak annyit képesek megjeleníteni a nekik küldött képadatból, amennyire a panel és az elektronika képes a monitorban, illetve a papír és a festék a nyomdában. Ide vágó témák a színhelyesség (bármilyen megjelenítő rendszer színhelyességéről csak hardveres referenciához való kalibrálást követően beszélhetünk), a színcsatornánként 64, 32, 16 vs 8 Bit (16 Biten színcsatornánként 64-szer több információ áll rendelkezésünkre, mint 8 Biten), a különböző médiumok színterei (webes megjelenítésre csak és kizárólag sRGB a szabvány, tehát hiába szerkeszted ProPhoto RGB-ben vagy Adobe RGB-ben a képedet, a végén úgy is le kell konvertálni sRGB-re, hogy a böngészők és a színkezelést tudó programok színhelyesen jelenítsék meg). Ekkor kerülnek képbe (szó szerint ) olyan csúnyaságok, mint a banding, a szolarizáció (amikor annyira túl vannak lőve egy kép csúcsfényei, hogy már szürkék a fehérek) és a poszterizáció.

  • Monitoron: a TN paneles "csodáknak" van a legrosszabb képe (a költséghatékony laptopokat ezzel szerelik): a legtöbb még valós 8 Bites megjelenítést (ami az sRGB előfeltétele) sem tud, csak 6 Bit + AFRC-t (magyarán az utolsó 2 Bitet "kitalálja" a vezérlő elektronika, aztán lesz amilyen lesz). Valós 8 (és több) Bites megjelenítést tudnak már a VA és az IPS panelek, de ezekből is vannak direkt butítottak (pl. az e-IPS = economy IPS). Akkor van a legegyszerűbb dolgunk, ha a monitor hardverből csak az sRGB színtér megjelenítésére képes, mert akkor alapból mindent "lekonvertál" magától és mindent ugyanúgy lát a felhasználó rajta. Ha nagy színterű monitorunk van, akkor vagy hagyjuk a teljes színterében dolgozni, de akkor egy neonreklámot fogunk nézni egész nap (a nagy színterű monitorok zöldben és narancssárgában nagyon élénkek, persze mindettől függetlenül a színkezelést tudó alkalmazások színhelyesen jelenítik meg rajta a képeket, ha jól vannak beállítva). Adobe RGB színterű jpegeket sRGB színtérben megjelenítve könnyű felismerni: kifakulnak és tejfölösen mosott hatásuk lesz.

  • Nyomdában: először is otthoni nyomtatáshoz érdemes tudni, hogy a Windowsnak kétféle (valójában három, de ne bonyolítsuk túl) színkezelő rendszere van: egy a megjelenítéshez, egy pedig nyomtatáshoz. Mindkettő külön kalibrálható a megfelelő célhardverrel (spektrofotométerrel). Most azt ugorjuk át, hogy hogyan kell nyomtatni RGB és CMYK printerrel, mert ez egy külön fejezet lenne: a lényeg, hogy a hazai nyomdák legtöbbje sRGB színterű képet tud fogadni forrásként, így azzal nem nagyon lőhettek mellé. Mindenesetre a tapasztalat az, hogy az olyan laborok mint a CEWE / DM / MM / Porst / stb. is, a kompaktos képminőségre vannak beállva, így a gépeiken előre beállított korrekciók is ehhez igazodnak: ha bead nekik az ember egy normálisan kidolgozott anyagot, akkor azon is automatikusan a csillagos egekig húzzák az élességet és a szaturációt). Egy dolgot lehet tenni: ki kell kötni (a programjukban be kell jelölni), hogy semmilyen képjavító (ez esetben romboló) eljárást nem alkalmazhatnak.

  [ Szerkesztve ]

  Weboldalam: http://karpatisandor.hu

• #20 *Ropi* félisten

  2017-08-15 09:23:51 #20

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  *Ropi*

  félisten

  • Többen szóvá tették már, hogy nem kapnak választ a másoknak írt üzeneteikre - titkolódzik a FB Messenger, ahogy a Gmail is: elrejtik az üzenetek egy részét. Így lehet a körmükre nézni: utóbbinál a "spam / levélszemét" és a "promóciók" mappa okozhat pozitív meglepetést, FB Messenger esetén pedig számítógépen bal szélen felül, a fogaskerék ikonnal az üzenetküldési engedélykérések / szűrt üzenetek közé nézzetek be időnként, mert alapjáraton oda kerülnek az ismeretlenektől érkezők - volt, aki évekkel korábbi, fontos üzeneteket talált így elbújva.

  Telefonon lévő FB Messengerben a képeken zölddel keretezett ikonokra nyomjatok (sorrend szerint) a szűrt üzenetek megtekintéséhez:

  

  

  

  • A Google képkeresés használata:

  Van az úgy, hogy szükségünk lehet rá: amikor deja vue érzésünk van, hogy "mintha már láttam volna ezt a képet" (vagy esetleg azt szeretnénk ellenőrizni, hogy a saját képeink nem bukkantak-e fel az interneten máshol, jogosulatlanul felhasználva). Mozilla Firefox és Google Chrome alatt biztosan működik: először is töltsük le a megfelelő "Right to Click" plugint és a Google képkereső plugint, majd telepítsük őket a böngészőnkbe! Ha megvan és a böngészőt újraindítottuk, akkor abban az esetben, ha az adott weboldalon le van tiltva a jobb gombos (right click) egérművelet, akkor klikkeljünk a böngésző felső vagy alsó menüsorában az újonnan megjelent "Right to Click" ikonra! Ha alapból is működik a jobb klikk mert nincs letiltva, akkor az előző lépés kihagyható és szimplán amikor megjelennek a képek kattanjunk a kívánt fotón a jobb klikkre megjelenő menüben a "kép megjelenítése" lehetőségre! Amikor megnyitotta (van, hogy többféle méretben is fent van és csak egy kicsi bélyegképet nyitunk meg: ilyenkor érdemes megkeresni a legnagyobb verziót, mert több részlet alapján jobban tud keresni az algoritmus), akkor rákattintva a jobb klikkes menüben "google this image" lehetőség: erre meg fog nyílni egy ablak, aminek az első sorában kétféle lehetőséget láthatunk a képek alatt: rosszabb esetben a "nem nyert" változat ("a kép más méretben nem található meg"), vagy pedig, ha van találat a képre, akkor "Összes méret - Nagy - Közepes - Kicsi": ekkor az összes méretre kattintva beadja az összes találatot, amiket végignézve láthatjuk, hogy milyen weboldalakon van fent az adott kép. Nekem már sokszor segített megtalálni a tűt a szénakazalban.

  Update: A Google nemrég egy, a felhasználók legtöbbjét kellemetlenül érintő változtatást vezetett be képkeresője működésében: eltávolította azt a gombot, amivel közvetlenül a megtalált képfájlokat összesítő oldalra ugorhatunk. Így a neten keresgélők mostantól nem kattanhatnak a Google képkeresőjében az egyes képek "View Image" ("Kép megtekintése") gombjára - helyette a "Visit Page" ("Felkeresés") gombbal tudnak utánanézni, ez azonban nem magát a képet, hanem az azt tartalmazó oldalt nyitja meg. A világ egyik legnagyobb stock fotó oldalával (képadatbázisával), a Getty Images-szel együttműködésben kialakított megegyezésük keretében a Google vállalta, hogy eltávolítja a képekre mutató közvetlen linkeket találati listáiról (ezt egyébként már rengeteg fotós követelte tőlük évek óta, mert a funkció megkönnyítette a a laikus felhasználók számára is a képeik ellopását - ahelyett, hogy meg kellett volna vásárolni azokat tőlük). Azért a szemfüleseknek még maradt egy kiskapu: ha a találati lapon a kép előnézetére kattintunk jobb egérgombbal, aztán a megjelenő menüből a "Kép megnyitása új lapon"-t választjuk ki, akkor továbbra is direktben a képfájlhoz teleportálhatunk.

  [ Szerkesztve ]

  Weboldalam: http://karpatisandor.hu

• #21 *Ropi* félisten

  2017-09-17 08:18:54 #21

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  *Ropi*

  félisten

  Monitorok - és más megjelenítő eszközök - kalibrálása dióhéjban:

  Néhány, általam videó-, és fotószerkesztésre jónak tartott (korrektül kalibrálható) monitor (sRGB, REC/BT.709): AOC Q3279VWFD8, Benq PD2700Q, PD3200U és PD3200Q (Az "ikrek" közül az elsőnek IPS létére olyan a képe mint egy AHVA panelesnek, az utóbbi valóban VA paneles!), LG 24UM58-P, Dell U2718Q, EIZO EV2750 (ez gyárilag támogatja a DICOM / GSDF felhasználást). sRGB+: Benq SW2700PT, Dell UP2716D, Dell UP3216Q, Benq EW3270U (VA paneles!), Eizo ColorEdge CG318-4K. Ha pedig megvetted a monitort, akkor a fotószerkesztéshez való kalibrálásáról várjuk a kérdéseidet a monitorkalibrálós szaktopikban!

  A képalkotó eszközök kalibrálása olyan, mint a hangszerek hangolása: ez kell ahhoz, hogy a teljes "zenekar" harmóniában játszhasson az adott "kottából". Képalkotóként az átadott anyagok színhelyessége alapvetően elvárt dolog, hogy bárki a projekten dolgozók közül ugyanazt láthassa, amikor a munkafolyamat során bárhol belenéz: a projektmenedzser, a grafikus, a nyomdász, stb...Ezért meghatározott időnként újra kell "hangolni" a megjelenítő láncot minden résztvevőnél. Mit lehet kalibrálni? Gyakorlatilag mindent, ami képet jelenít meg:

  • Androidos és Apple okostelefonokat,
  • tableteket,
  • PC-t & Mac-et vagy ezek laptop variánsainak monitorát,
  • monitorral rendelkező digitális rajztáblát,
  • LCD és plazma TV-t,
  • projektort,
  • szkennert profilozhatunk,
  • lézeres és tintasugaras nyomtatót is profilozhatunk,
  • fényképezőgép szenzort szintén profilozhatunk,
  • kolorimétert szintén - mert egyes kalibráló eszközöket is szükséges: a gyengébb koloriméterek a kémiai alapú szűrőik öregedése miatt az idő múltán jelentősen eltérnek a beállított referenciától, de szerencsére spektrofotométerrel profilozva őket készíthető egy korrigáló mátrix, ami javítja az eltéréseket. Így fotóink nem csak szépek, de egyúttal színhelyesek is lehetnek.

  Ha nincs hozzá eszközöd, akkor szemre (tesztábrával), de annak nem sok köze lesz a referenciához, csak azt mutatja meg, hogy a Te szemednek mi kellemes (ráadásul az ember szemei közt is van különbség: gyógyászati mérések igazolják, hogy az egyik szemükkel kicsit melegebbnek, a másikkal meg kicsit hidegebbnek látják ugyanazt a dolgot - szabad szemmel akár 150 Kelvines lehet a különbség, de pl. egy rosszul csiszolt, nagy dioptriás szemüveg esetén több is - ennyire lehet megbízni magunkban ilyen tekintetben - a műanyag lencsés szemüvegek pár év alatt sajnos maguktól is "megromlanak"). Ha pedig a monitorodhoz egy másik ugyanolyan monitorhoz (vagy a saját monitorodhoz, de másik videokártyával) készült "konzerv" színprofilt használsz, annak kb. annyi köze van a valósághoz mintha a legjobb barátod harapásmintájából csináltatnál műfogsort magadnak: egyre több gyártó írja bele a megjelenítők felhasználói kézikönyvébe is, pl.: (37.oldal) "a mérések a mérőberendezéstől, a mérés helyszínétől, a rendszerkörnyezettől - pl. számítógép, videokártya, stb. - és további változóktól függően eltérhetnek". Vagy a netről letöltött profiloknál: "I tried ICM files from TFT Central but they didn't bring the monitors even remotely close in terms of colors." - egyrészt a netről letöltött, másik monitorhoz készült színprofil használata feltételezi, hogy a monitor ehhez előzőleg hardveresen be lett állítva (világosság, kontraszt és a színcsatornák ki lettek egyenlítve - ami persze a Tiéden nem történt meg, és szemre, tesztábrákkal nem tudod megtenni), ennek hiányában viszont a profil 99.9%-ban biztos, hogy ront az eredményen, másrészt a kifejezetten a monitorodhoz készült profil esetén is, az idő múlásával és a környezeti viszonyok (pl. hőmérséklet, páratartalom) változásával az alkatrészek bizonyos mértékben önmaguktól is változtatják az elektromos tulajdonságaikat - ugyan minimálisan, de ahhoz éppen elegendően, hogy a kalibráció elcsússzon. Pl. a CCFL háttérvilágítás idővel besárgul és veszít a fényerejéből, illetve a L.E.D.-ek spektrális képe is elcsúszik - ezek minden monitoron eltérő mértékben jelentkeznek, viszont az összes színvisszaadási tulajdonságaikat elhúzzák. Nem, hogy több különböző monitor, de egy adott monitor különböző bemenetei közt is elég nagy eltérés tud lenni, ezért mindig azzal a bemenetével használjuk a monitort, amivel a kalibrálása történt!

  • A monitorom gyárilag kalibrálva érkezett: szükséges rögtön kalibrálnom? Ez egy Dell U2414H gyári kalibrálási riportja, ahogy mellécsomagolják a dobozába: annyit mond, hogy az átlagos DeltaE-je kevesebb mint 4 - igen ám, de a maximum simán lehet több is ennél: a papíron látszik, hogy középtájon a 15-green3 DeltaE-je már inkább 5-ig nyújtózik - és DeltaE 2-től egy laikus gyakorlatlan szemével is látszik az eltérés (egy tréningezett szemű fotós már 1 környékén is kiszúrja). Ráadásul az akkor beállított értékek sokszor már azalatt érvényüket vesztik, amíg a monitor a raktárban állt eladásra várva, magyarán a gyári "kalibrálás" leginkább a "nesze semmi, fogd meg jól" kategória: ha azt szeretnénk, hogy a megjelenítőnk színhelyes maradjon, akkor minimum néhány havonta pontosítani kell. Szerencsére a legtöbbször nagyságrendekkel jobbat is ki lehet masszírozni a gyárinál az adott monitorból: pl. a gyárilag DeltaE 1.87-re kalibrált UP2716D-ből DeltaE 0.04-et (!) hoztam ki, ami gyakorlatilag már mérési hiba kategória (de több példányon is megcsináltam, szóval tényleg annyi).

  Referencia pontoshoz kalibrálni csak műszerrel lehet (egyszerűbb koloriméterrel vagy fejlettebb spektrofotométerrel - a legpontosabb és egyben a leggyorsabb megoldás tapasztalataim szerint a spektrofotométerrel keresztbe profilozott koloriméter: én az X-Rite i1 Pro 2-t és az X-Rite Eye One Pro-t - i1D3 - használom), mert egy alap kalibrálás is több száz referenciaponttal dolgozik színcsatornánként, egy komolyabb kalibrálás esetén pedig ennek a többszöröse (akár több ezer referenciapont) kerül mérésre: ezeket szabad szemmel több ok miatt is fizikai képtelenség végigcsinálni. Ha igazán (referencia)pontos eredményt akarunk elérni, akkor egyben kell kalibrálni az egész rendszert (nem más VGA-val / oprendszerrel / kábelezéssel), mert befolyásolhatják az eredményt - itt csak a VGA változott, mégis szép nagy - és nem lekváros - bukta lett a Gamma görbére nézve, ami a színeket és a kontrasztot is elhúzza magával - tehát mindent is ) és nem a Windowson keresztül kell beadni a színprofilt, mert a külső szoftverek speciális profiljait a saját LUT Loader-ükön keresztül betöltve sokkal pontosabb eredményt adnak (meg még pár dolog, ami rendszerre szabottan egyedi beállítást igényel). Tanmese: csináltam magamnak 2 kábelt (a telefonomat a DAC-al összekötni), zenehallgatáshoz (a kábelek teljesen egyformák, csak a hosszuk különbözik pár centivel) - ugye ezek csak drótok, amiknek az a feladata, hogy a digitális 0-kat és 1-eket elvigyék A pontból B-be. A meglepetés az, hogy az egyik kábel átviteli hibákat csinálva, véletlenszerű pattanásokat okoz a zenében - először ritkábban, majd egyre sűrűbben, végül, amikor hibák száma eléri a hibajavítás tűrését, a DAC elveszti a szinkront és csikorogva megszakad a zene. A másik ugyanolyan kábellel nincs ilyen probléma, azzal órákon keresztül tudom hallgatni pattanások, zajok és akadás nélkül. Tanulság: hiába digitális 1-ek és 0-ák, mert ha egy passzív alkatrész is (mint a kábel) össze tudja őket keverni, akkor az aktív alkatrészek (amik a jelfeldolgozó áramkörökben vannak) még jobban. Ezek után remélem már mindenki el tudja dönteni magának, hogy milyen kalibrálást szeretne - a számítástechnikai boltok kalibrálási megoldásaival nincs semmi baj (az ő célcsoportjuknál), mert a játékosok igényeit tökéletesen kielégíti, csak a fotósokéhoz (színkritikus felhasználásra) kevés (sok számítógépes boltban árulnak kalibrálót, amivel árukapcsolt szolgáltatást is hirdetnek, de a profi eszközzel kalibrálás és a profi kalibrálás közt vannak különbségek: az ISF / DiCOM kalibrátor egy külön szakma). Ha bármi változik a rendszerben, újra kell kalibrálni - egy egyszerű driver frissítés is kukázhatja a beállításokat, tehát érdemes őket inkább letiltani.

  Fontos: kalibrálás után el kell felejteni a monitor [automatikus] fényerő állításának még a létezését is, mert a fényerő változásával minden más is változik! Ugyanígy az energiatakarékos funkciókat is ki kell kapcsolni, valamint a szemkímélő kék fény szűrőt is csak akkor érdemes aktiválni, ha nincs szükség színhelyes megjelenítésre.

  A műszeres kalibrálás két részből épül fel (egyik a másik nélkül nem ér semmit):

  Első lépésként a megjelenítő hardveres beállítása: az optimális fehéregyensúly, fényerő, az ebből adódó maximális kontrasztátfogás meghatározása, valamint a színcsatornák kiegyenlítése: a megjelenítő hardverének a referenciaszínek optimális visszaadásához legközelebbi beállítása. Ezt a monitor / TV / proji normál profilmenüjében vagy akár a szervizmenüjében is el lehet végezni, utóbbinak a hátránya egyben az előnye is: mivel nem könnyen hozzáférhető, ezért utólag csak hozzáértő tudja módosítani (viszont mivel az elállításával a kalibrálás érvényét veszti jobb is, hogy nincs szem előtt. Valamint egy áramszünetkor, vagy a monitor felhasználói menüből történő resetelésekor nem nullázódik, mint a felhasználói profilmenü beállításai esetleg. TV-k és projik esetén valamivel bonyolultabb a beállítás, mert azoknál lehetőség van nem csak 2, de 8 vagy 10 pontos együtt futás beállításra is: ez nagyságrendekkel megnöveli a kalibrálási folyamat pontosságát, viszont ezzel arányosan a rá fordítandó időmennyiséget is.

  Másodjára a szoftveres korrigálás: ez a hardveres beállítás pontatlanságait finomítja a videokártya LUT-ba (Look Up Table) írt korrigáló értékekkel, hogy a lehető legjobb legyen a szín együttfutás és a legkisebb referenciától való eltérés. A kalibrálás pontosságától függően pár száz, vagy akár több ezer referenciapontot is tartalmazhat: minél többet, annál jelentősebben növeli meg a kalibrálás idejét.

  Hozzá kell tennem, hogy hardveres kalibrálás alatt két dolgot értünk: egyfelől, amikor kalibráló hardverrel (koloriméter, spektrofotométer, radiospektrométer) kalibráljuk az adott eszközt (ez terjedt el a köztudatban). Másfelől a gyártók által használt zsargonban a hardveres kalibrálás az, amikor a megjelenítő saját LUT-jában, a megjelenítő szervizmenüjében végzett beállításokkal finomhangoljuk a képet (nem mindegyik képes rá: csak a high-end temékek): ez önmaga színhelyes képet eredményez, bármilyen forrásoldali változtatás nélkül.

  Általános (nem színkritikus) felhasználásra általában 3-6 havonta érdemes ellenőrizni a rendszert és ha szükséges újra kalibrálni. A L.E.D. háttérvilágítású monitorok a technológiájukból adódóan kevésbé "driftelnek": általánosságban elmondható, hogy kb. 2-3x annyi ideig pontosak, mint a hagyományos CCFL háttérvilágításúak. Szintén általános érvényű ökölszabály, hogy a laptopok kijelzői általában instabilabbak a különálló monitoroknál (az akkus tápellátás és az összezsúfolt alkatrészek fokozott melegedése miatt), ezért könnyebben elcsúszik a kalibrálásuk (emellett a laptopokban lévő IGP + GPU öszvér kombinációk a kikapcsolhatatlan IGP miatt sokszor limitáltak: ilyen esetben nem engedik a GPU teljes tudását kihasználni, így nem tudnak 10 Bites színkezelést még külső monitorral sem). Mindentől függetlenül: ha egy kalibrált rendszerben bármi változik (hardver, driver, vagy az operációs rendszer) akkor újra kell kalibrálni az optimális eredményért. Színkritikus alkalmazás (gyógyászati felhasználás, nyomdaipar, fotófeldolgozás, videovágás) esetén van, hogy naponta újrakalibrálják a rendszert, de a pár napos, 1-2 hetes (L.E.D.-es háttérvilágítás esetén hónapos léptékű) intervallumok az átlagosak.

  Mi(ke)t szeretnél kalibráltatni és milyen felhasználásra? Ha több mindent és periodikusan, akkor érdemes megfontolnod egy eszköz vásárlását: korrektebb koloriméterek (pl. a Colormunki Display) már 40-50.000 Ft körül beszerezhetőek.

  • Milyen kalibráló eszközt érdemes vennem?

  Ez attól függ, hogy mit szeretnél kalibrálni: ha aktív (saját fénykibocsájtással rendelkező) megjelenítőt, akkor elég egy koloriméter is, ha passzív (saját fénykibocsájtással nem rendelkező) médiumot, akkor csak spektrofotométer jöhet szóba. A régebbi koloriméterek sem a nagy színterű (pl. Adobe RGB, DCI-P3) megjelenítőket, sem a plazmát, sem a L.E.D. / O.L.E.D. háttérvilágítást, illetve a HDR TV-ket és projektorokat sem támogatják (a L.E.D. háttérvilágításnak a spektrális eloszlása más, a plazmának csak a kontrasztátfogása, a HDR TV-knek pedig a kontrasztátfogása és a fényereje is nagyobb, mint amit a régi koloriméterek le tudnak kezelni). Ezeknek a kalibrálásához minimum ColorMunki Display vagy i1D3, illetve valamilyen spektrofotométer szükséges.

  • Létezik olyan kalibráló eszköz ami minden kijelző típusra megfelelő? Gondolok itt az LCD, Plazma és OLED-re, esetleg projektorra is.

  Az "ultimate kalibráló" ami mindezeket tudja, az X-Rite ColorMunki Display, vagy az X-rite i1 Display Pro (azaz i1D3 és EODIS3 neveken is fut még: ugyanaz a hardver, csak 3-5x gyorsabb a CMD-nél - egyébként jelenleg ez a leggyorsabb hardver, ami kapható - egy combosabb kalibrálásnál akár 3-4, vagy több órányi előnyt is jelent megjelenítőnként). Az i1D3-nak 2017 óta létezik HDR-re egy OEM "Rev. B" verziója és nemrégiben jelent meg az Eye One Display Pro Plus (EODIS3+): ezek már 2000 Nittel is megbirkóznak (az eredeti verzió csak 1000-ig jó). Az Eye One Display Studio pedig a Colormunki Display utóda: szintén lassú, és HDR-t sem tud.

  Egy jó tanács: ne vegyél ezeknél gyengébb eszközt, mert látszólag be fogja kalibrálni a dolgaidat, csak éppen rózsaszínben / zöldben / bíborban / stb. fognak úszni. A korábbi, kémiai alapú szűrőkkel működő koloriméterek nagyon könnyen elpontatlanodtak: 3 évesen már borítékolhatóan eldrifteltek (volt, amelyik korábban is), ráadásul amúgy sincsenek felkészítve a nagy színterű és a L.E.D.-es háttérvilágítású megjelenítőkre. Érdemes tudni, hogy az elcsúszott koloriméterek spektrofotométerrel még korrigálhatóak (ha van értelme), viszont az csak arra a megjelenítőre lesz érvényes, amivel a profilozása történik (bár még mindig olcsóbb, mint egy új eszköz vétele). Pl. a Spyder most az 5-ös hardververziójánál tart, de még az is nagyságrendekkel pontatlanabb a most említett X-Rite ColorMunki Display-nél: egyrészt az összes Spyder (így az 5-ös is) melegebbre kalibrál ~200-250 Kelvinnel a referenciánál, másrészt a sötét tónusok mérése katasztrofális náluk. Egyébként a Spydereknek pontosan a pontosságra való törekvés a hátránya, ugyanis 7 db szenzor van bennük a többi gyártó 3 illetve 4 db szenzorával szemben: a 7 db szenzor leképezése nem az emberi szem karakterisztikáját követi. Régebben nem tudtak mást készíteni, mert a technológia nem volt adott: a kémiai alapú, tristimulus koloriméterekben az abszorpciós szűrő folyadék vagy zselé, ami egy meghatározott hullámhosszt enged át, a többit kiszűri (akkoriban ráadásul még műanyag szűrők társultak mellé, amik idővel szintén megváltoztatták az optikai tulajdonságaikat, hogy teljes legyen a káosz), a modernebb, nem kémiai alapúakban már üveg dichroikus prizmákat / szűrőket használnak.

  • Elavult - kémiai alapú szenzorral rendelkező - koloriméterek:

  Spyder 1-2-3-4-5 szériák, Eizo EX3, Pantone Huey, Gretag-Macbeth / X-Rite DTP-94 [PRO], Eye One Display és Eye One Display 2, Eye One Display LT, ColorMunki Smile, LaCie Blue Eye és Blue Eye 2 + ezek különböző klónjai.

  • Amiről biztosan tudom, hogy nem kémiai alapú szenzorosak:

  X-Rite Colormunki Display, X-Rite Eye One Display Studio, X-Rite Eye One Display Pro [Plus] (i1D3, EODIS3, EODIS3+), BasICColor Discus, Klein K10(a) és K80.

  Egyébként a gyártók nem közölnek információkat, csak a neten keringő szétszedési infók alapján lehet következtetni: a jelenlegi sebességbajnok és egyben az egyik legpontosabb eszköz, az i1D3 szűrői és szenzorai így néznek ki.

  • Ismertebb spektrofotométerek:

  X-Rite / GretagMacbeth i1 Monitor, X-Rite / GretagMacbeth Spectrolino, X-Rite Colormunki Photo, X-Rite Colormunki Design, X-Rite i1 Pro (a klónja: EFI ES-1000), X-Rite i1Pro 2 (a klónja: EFI ES-2000), JETI Specbos 1201/1211, JETI Spectraval 1501/1511. A CM Photo és a JETI-k kivételével mindegyikek van beépített UV szűrős és UV szűrő nélküli verziója is: monitor kalibráláshoz bármelyik használható (az UV szűrőnek azoknál a nyomtatóba való papíroknál van jelentősége, amelyek gyártásánál optikai fehérítőt használtak: szűrő nélkül ez kékbe húzná a mérést).

  • Milyen programot használjak kalibráláshoz?

  Az attól függ, mihez: általában a koloriméterek gyári programjai felejtősek (kivéve, ha HW kalibrálható a monitor vagy pedig a BasICColor Discus, mert azokat csak a saját programjuk kezeli megfelelően): ha be is tudják kalibrálni az adott megjelenítőt, nagyságrendekkel jobb eredményt lehet elérni 3rd party programok használatával. Monitorokhoz általánosan a DisplayCAL, TV-khez és projektorokhoz a CALman és a HCFR, egyéb eszközökhöz pedig a spektrofotométerek saját programjai.

  Csináltam Win-es kezdőcsomagot A DisplayCAL mellett az ArgyllCMS is benne van (32+64 Bit), az egész pakkot a rendszermeghajtó gyökerébe érdemes kicsomagolni, mert ott könnyű megtalálni.

  És egy példa, hogy megfelelő kalibrálással mit lehet kimasszírozni egy elavultnak számító monitorból: a saját Dell 2709-em, amit egy X-Rite i1 Pro2 spektróval különbségi profilozott X-Rite Eye One Display Pro (i1D3) segítségével kalibráltam.

  [ Szerkesztve ]

  Weboldalam: http://karpatisandor.hu

• #22 *Ropi* félisten

  2017-10-08 16:47:48 #22

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  *Ropi*

  félisten

  • Milyen számítógépet rakjak össze Lightroomhoz és Photoshophoz?

  Ezt a témát ma már a lányok is kenik-vágják, így kb. felesleges írnom bármit is. A Lightroomot alapvetően nagy mennyiségű kép gyors feldolgozására találták ki, így az ajánlott konfigurációk is ehhez valók (bár konkrét konfigot nincs értelme ajánlanom, mert mire leírom máris elavult: ezek csak az alapelvek). Ha nem munkaeszközként használod a programot (kevés képpel dolgozol), akkor nem szükséges hozzá "erőmű": elég a 8 GB RAM, egy ár / érték arányban jó MLC SSD. v8.2-ig a CPU-ba épített videokártya is megfelel, viszont v8.2-től, ami mesterséges intelligenciát és gépi tanulást használ, a hatékony (nem lassító) működéshez már minimum GTX 1070 ajánlott (a GTX 1660 Super jobb vétel, mert egyrészt kevesebbet eszik, másrészt B-frame-t is tud tömöríteni, ami NVENC videotömörítésnél azonos minőség mellett kisebb fájlméretet jelent vagy azonos fájlméretnél jobb minőséget).

  Sajnos 2020 január 14-e óta megszűnt a Windows 7 támogatása, így kénytelenek vagyunk Windows 10-et használni. Amennyiben munkaeszközként használnád a gépet, akkor egy megszívlelendő jó tanács: készülj fel mindenre is, mert a Win 10 tud meglepetéseket okozni! Meg ugye egyébként sincs Win 10 hiba nélkül: a sokaknál még fent lévő 1903-ban most éppen a színprofilok betöltése nem működik többeknél hideg indítással, csak újraindítás után (tiszta telepítéssel sem). Elvileg van rá patch, de persze többeknél nem működik mint igen. Érdemes megpróbálni kikapcsolni a Fast Startup-ot: volt, akinél ez hozta helyre. A 1909-ben szerencsére javítva lett ez a probléma, bár nekem ott is volt, hogy percekkel később töltötte be, ha csak kézzel rá nem nyomtam a loaderre. AMD rendszereken a legfrissebb, 2004-es főverzió sem az igazi még, amint látszik.

  Ha a before/after képe üres a Develop menüben, az színprofil vagy VGA driver hiba.

  Ha a akadozik a Lightroom, akkor a topikban válaszold meg ezeket a kérdéseket:

  • AMD processzoros a géped?

  • Milyen oprendszer van a gépen?
  • Milyen videokártya van a gépben?
  • HDD-t vagy SSD-t használsz? HDD esetén töredezettség mentesítetted?
  • LR cache törlés megvolt?
  • Mekkora a LR cache mérete? Amennyiben túl kicsi, a LR esélyesen belassul, amikor a filmcsík lapozgatása közben generálja le a gyorsnézeteket - képmennyiségtől és fájlméretektől függ az optimális cache méret: 50-100 GB-al általában nem szokott probléma lenni, de ez sem megoldás mindenre.
  • A LR katalógus hány képet tartalmaz?
  • Normál katalógussal dolgozol, vagy a "fast preview" is be van kapcsolva?
  • A katalógus gyorsnézeti képeinek méretét állítsd "auto"-ra!
  • A meghajtókon kapcsold ki a "fájltulajdonságok mellett a tartalomindexelés engedélyezése a meghajtón lévő fájlokhoz"-t (jobb klikk a saját gépben a meghajtó ikonján, tulajdonságok...).

  • Mindenekelőtt érdemes előre gondolkozni, hogy a későbbiekben tervezünk-e fényképezőgép váz váltást: a raw állományok méretének növekedésével arányosan több a számítógépek által rájuk fordított feldolgozási idő. Amikor pl. a 16 MP-es vázról egy ugrással 36 vagy 48 MP-re váltunk ne lepődjünk meg, ha az addig kolibriként szárnyaló gépünk hirtelen izzadni kezd és egy nyugdíjas öregúr sebességével csoszog tovább. Egyébként amint megfigyeltem, a Nikon nef-ek kicsomagolása 2-3x időigényesebb, mint egy Canon cr2-é (a raw fájlok a gyártójuk által egyedi tömörítési algoritmust használnak). Ha tehát egy alsó vagy középkategóriás számítógépet veszünk, akkor érdemes számolnunk vele, hogy a következő gépváz vásárlásakor abból is vehetünk modernebbet. Egy csúcskategóriás, minőségi alkatrészekből összeválogatott asztali gép eltart 5-6 évig (de közben 2-3 évente így is vannak alkatrészek amiket cserélni kell bennük az adatbiztonság miatt, pl. az SSD-ket és a RAID tömb HDD-it, meg a szünetmentes tápban az akkukat).

  • Mac vs PC: amióta a Mac-ek is Intel alapon működnek, azóta eltűnt a stabilitási előnyük a PC-kkel szemben: nekik is többféle hardverre kell már drivert írniuk, ami miatt ugyanúgy instabil a vas. Ráadásul a legtöbb Mac laptop alkatrészekből van összelegózva, emiatt ugyanazok a szabályok vonatkoznak rájuk is, mint azokra. Az új Macbook-ok már annyira integráltak, hogy minden az alaplapjukra van forrasztva, így sem az SSD, sem a memória nem cserélhető bennük. Egyébként ár / érték arányban 2-3x jobb PC-t lehet összerakni egy Mac árából. Az Apple egyébként ebben a tekintetben eléggé lemaradt a világtól, mert a High Sierra, mint 2013 óta az összes OSX rosszul kezeli a modernebb, LUT alapú színprofilokat: ebből adódóan az esetek nagy százalékában nem kalibrálhatóak korrektül (az Apple viszont 2013 óta nagy ívben elengedi a füle mellett a problémát: ennyit arról, hogy a MAC-ek grafikai munkára vannak tervezve). Egyébként van még egy-két érdekesség a Mac-ek háza táján: pert is vesztettek miatta. Emellett a rajongók sokszor elsütik azt a viccet, hogy OSX-re nincsen vírus - megnyugtatlak Benneteket: van, és nem kell érte az *ablakon* átnézniük a szomszédba. Attól még, hogy nem észlelhető valami, simán dolgozhat a háttérben (főleg úgy, hogy a legtöbb MAC felhasználó meg van róla győződve, hogy belé nem csap a villám - egészen addig amíg meg nem történik): a legjobb adatlopó programok pont úgy működnek sikeresen, hogy nem fedik fel a jelenlétüket (a brute force módszerekkel dolgozó cryptominereknek pedig teljesen mindegy, azok ajtóstul rontanak a házba).

  • Munkára csakis asztali gép ajánlott: egyrészt a laptop kijelzők 95%-a alkalmatlan fotószerkesztésre a csak 262.000 árnyalatot tudó, 6 Bites panelek miatt (ami még a legkisebb, internet szabvány sRGB színteret sem képes korrektül megjeleníteni - bár vannak drága kivételek és még drágább kivételek) - így egyrészt alapból kell egy jól kalibrálható külső monitor, amivel már eleve bukta a "csak felkapom és viszem magammal" mobilitás és a kis helyigény -, másrészt a laposokban lévő processzorok általában egy osztállyal lejjebbi, középkategóriás asztali CPU szintjét hozzák (pl. i7 ---> i5, az U jelölésűek pedig a leggyengébbek: ULV = Ultra Low Voltage, magyarán feszültségben kiherélt darabok, amik vissza vannak fogva a kisebb hőleadás érdekében - persze ebből is vannak a szabályokat erősítő, drága kivételek és még drágább kivételek ). Másrészt sokan azzal a logikával kezdenek hozzá, hogy a program kezelését elég lesz egy laptopon vagy valami gyengébb vason megtanulni, aztán ha már dől a lé (a munkákból), akkor vesznek komolyabbat. No, ez nagyon nem így van: éppen tanulni sokkal nehezebb egy rossz kijelzős, és / vagy gyenge ergonómiájú gépen! A profi grafikusok elvannak színkódok alapján is (tehát nem kell látniuk a konkrét árnyalatokat ahhoz, hogy tudják mi van ott), és rutinból meg tudják oldani a problémákat. Egy kezdő viszont sokkal nehezebben boldogul egy rossz kijelzőn, rossz perifériákkal - laptopnál pl. az egér használata elengedhetetlen, mert a (t)ouchpad teljességgel alkalmatlan bármire is. Mivel a PS hatékony használatához rendkívül fontosak a gyorsbillentyűk (hot key), annak mennyisége (macro), minősége és felépítése is nagyon lényeges. A laptopok billentyűzete viszont alkalmatlan a hatékony használatra, mind kialakításában, mind elrendezésében, mert a térnyerés miatt nincsen mindennek dedikált gombja, a numerikus billentyűzetet pedig végképp elfelejthetjük (Gondoljunk csak a 2-3 gombos kombinációkkal elérhető lehetőségekre, amik egy profi zongoristának is összekócolnák az ujjait!). Lightroomban, a Develop modulban való matatás közben a VGA folyamatosan dolgozik, mert minden egyes csúszkatologatásra újraszámolja az előnézeti képet (ezért befolyásolja globálisan ott is a sebességet): alul, a filmcsíkon jól látható. Egy középkategóriás VGA már baráti - mellesleg a PS is ezt használja az effektek egy részéhez (pl. blur - nekem egy GTX 1060 6 GB van a gépemben: azzal minden flottul megy). Monitoronként érdemes 2 GB vRAM-ot számításba venni: ezért van 6 GB-os VGA-m, mert 3 db 1920x1200 felbontású monitoron dolgozom. Már elég sok, kifejezetten grafikára kihegyezett munkaállomást javítottam vagy raktam össze fotós kollégák kérésére: ezek tapasztalatai alapján nem szoktam ajánlani az ATI/AMD kártyákat az Adobe termékeihez, mert ahány gépen fagyásos jellegű gond volt az Adobe programok hardvergyorsításával, az mind az ATI / AMD kártyák drivereire volt visszavezethető - nVidiára való váltás után semmi problémájuk nem volt - az ATI/ AMD-nek ideje lenne megtanulnia normális drivert írni. CPU-ból minél izmosabb annál jobb: nálam az i7-nek mind a 8 szálát kihajtja a LR export közben (ha véletlenül nem használná ki a CPU-t teljesen, akkor van egy plusz trükk: az exportálandó anyagot ketté kell szedni és a két fél anyagrészt párhuzamosan exportálni - ekkor biztosan a legjobb hatásfokkal használja a processzort). CPU-ban azért akadnak meglepetések: 8700k vs 2600k - nem mindig jobb (annyival) az újabb. A Ryzen-t pedig döntse el mindenki magának: 1, 2, 3 - szóval Adobe termékekhez csak akkor válaszd a Ryzent, ha a benchmarkok által nem mérhető mikrolagokat és ok nélküli lassulásokat szeretnél! Amennyiben nem Adobe termékekkel utómunkázol, akkor videovágásra a Ryzen jobb választás. A PS CC 2018 és a Lightroom Classic megjelenésével már korrektül skálázódnak a több magos processzorokon is, így a korábbi, magonkénti magasabb órajel előnye mellett már számít a magok mennyisége is.

  • Monitor, TV, (telefon) kijelző: Lehet akármilyen csiribiri, színes-szagos, gamer erőmű egy laptop vagy monitor, ha a kijelzője képszerkesztéshez nudli, mert tükröződős (glossy), és mellé még a legszűkebb, internet szabvány sRGB színteret sem képes korrektül megjeleníteni (az akkumulátoros működés, az alkatrészek zsúfoltsága és hőmérséklet ingadozásra való intenzívebb reagálása miatt alapból sokkal instabilabb, mint egy normál asztali monitor). Pl. én még nem találkoztam olyan laptoppal, aminek minimum plusz-mínusz 15-20 Cd/m2-t ne fluktuált volna a fényereje alapjáraton, erre még rájön az, ahogy melegszik / hűl az idő: ezzel együtt csúszik el a kalibrálásuk is - ezért a laposoknál ajánlott egy korrekt külső monitor használata. Viszont a laptopokban lévő IGP + GPU öszvér kombinációk általában a kikapcsolhatatlan IGP miatt limitáltak és nem engedik kihasználni a GPU teljes tudását (nincs 10 Bites színkezelés még külső monitorral sem, ugyanez vonatkozik az olyan asztali gépekre is, amikben a CPU-ba épített videokártyát is használhatja az alaplap szoftveres átkapcsolással (Virtu MVP, stb.), mert ilyenkor a dedikált VGA képét is azon keresztül küldi ki). Korábban már összefoglaltam a monitor kalibrálást, így most nem megyek bele mélyebben - a lényeg az, hogy a tapasztalatok alapján a desktop monitorok közül sem mind tudja korrektül megjeleníteni akárcsak az internet szabványos sRGB színteret is - és ennél csak nagyobb színterek vannak.

  

  Csak az IPS és a LED? Ne felejts el tovább gondolkodni!

  Megnyugtatlak: az, hogy IPS és L.E.D., nem elég (kb. olyan, mintha azt mondanám, hogy vegyél egy akármilyen piros autót), mert az IPS-eknek sok alfaja van, ami nem képes megjeleníteni / lefedni még a webszabvány sRGB színteret sem. Emellett az IPS-eknek csak egy tejfölös szürke massza van a feketéik helyén, így egy fényképész összességében sokkal többet nyer a VA panelek mélyebb feketéjével és nagyobb kontrasztdinamikájával, mint az IPS-ek minimálisan jobb színhűségével. Tegyük hozzá: fejlődött az IPS technológia is az elmúlt években, mert most már van annyira gyors, hogy játékra is használható, de a konzumer modellek feketéi még mindig nem az igaziak. Ugyanígy a L.E.D. világítás sem mindegy, hogy edge W.L.E.D. vagy backlit RGB. A minimum, hogy 6 Bit + 2 Bit [A]FRC-t tudjon a monitor (de még ez sem az igazi, mert az utolsó 2 Bitnyi árnyalatot csak "kitalálja" a monitor elektronikája az algoritmusától függően jobban vagy rosszabbul), tehát a laptopok 6 Bites (csak 262.000 árnyalatot tudó) paneljei szóba se jöhetnek. Ugyanígy az e-IPS és a Samsung PLS panelek (ez utóbbi az e-IPS megfelelője). Az már jó kezdet a 100% web szabványos színvisszaadáshoz, ha a monitorban lévő megjelenítő panel minimum (natívan) 8 Bites (16.2 Millió árnyalat, mert minimum ennyi kell a web szabvány jpg színhelyes megjelenítéséhez), esetleg tud mellé még FRC-t is (így lesz összesen 10 Bites, ami már 1.07 Milliárd árnyalatot jelent). Amire érdemes figyelni, hogy a gyártók (marketingesek) előszeretettel hangsúlyozzák a monitorok színterének a nagyságát, ami nem azonos a színtér valódi fedésével - és ez utóbbi számít igazán a tónusok megjelenítésének a szempontjából. Képzelj el két, kör alakú halmazt: az egyik a monitor valós színtere (az egyszerűség kedvéért legyen mondjuk 100% sRGB), alája pedig képzeld oda a valódi sRGB színteret. Ha a két halmaz tökéletesen fedi egymást, akkor beszélhetünk 100% színtér fedésről, tehát akkor tudja az sRGB színtér összes árnyalatát valóban megjeleníteni a monitor. Ha viszont a színterének a halmaza valamennyivel kisebb, vagy valamennyire le van csúszva az sRGB-ről, akkor már kevesebb, mint 100% a fedés. Tehát hiába van 100% sRGB-t tudó monitorod, ha mondjuk csak 82%-ot fed le belőle és ezáltal csak annyit tud megjeleníteni belőle. A monitoraim (a fent említett Dell 2709W-k) pl. 155% Adobe RGB-t tudnak, mégis csak 99%-os a fedésük arra a színtérre, tehát csak annyit képesek megjeleníteni belőle. De itt van róluk egy régebbi kalibrálási eredmény (azóta egy pontosabb műszerrel levittem a max. DeltaE-t 0.6 alá): egy korábbi bekezdés végén. Videó vágásához minimum REC/BT.709 színtér fedést kell tudjon a monitor (ez kb. sRGB csak módosított Gamma görbével), vagy komolyabb elvárások esetén BT2020-at, esetleg DCI-P3-at (ez utóbbi kettőt elég kevés monitor tudja még a grafikára ajánlottak közül is: csak a legújabbak). Néhány, általam videó-, és fotószerkesztésre jónak tartott (korrektül kalibrálható) monitor (sRGB, REC/BT.709): AOC Q3279VWFD8, Benq PD2700Q, PD3200U és PD3200Q (Az "ikrek" közül az elsőnek IPS létére olyan a képe mint egy AHVA panelesnek, az utóbbi valóban VA paneles!), LG 24UM58-P, Dell U2718Q, EIZO EV2750 (ez gyárilag támogatja a DICOM / GSDF felhasználást). sRGB+: Benq SW2700PT, Dell UP2716D, Dell UP3216Q, Benq EW3270U (VA paneles!), Eizo ColorEdge CG318-4K. Ha pedig megvetted a monitort, akkor a videó-, és fotószerkesztéshez való kalibrálásáról várjuk a kérdéseidet a monitorkalibrálós szaktopikban! Napjainkban a kerék újra feltalálása a kék fény szűrő: ezt bekapcsolva elszáll a kalibrálás - ez normális jelenség, mivel ugye a kék fény szűrő lényege (mint a nevéből is adódik) az, hogy csökkenti a kék színcsatorna erősségét, így melegebb árnyalatokba húzva a képet. Tehát vagy a színhelyes kalibrálás, vagy a kék fény szűrő (mármint amíg be van kapcsolva a kék fény szűrése, addig értelemszerűen ugrik a kalibrálás), mert egyik a másiknak nem barátja. Külön írok a telefonokról, mert sokan azokon szeretnék ellenőrizni a képeiket: csak akkor tegyék, ha igazoltan referenciahelyes és kalibrált a kijelzője (mint pl. a SAMOLED kijelzős Samsung S7 Edge-emnek, aminek gyárilag van sRGB, Adobe RGB és DCI-P3 módja is, és DeltaE max. 0.3-ra tudtam kalibrálni), mert a legtöbb telefon kijelzője max. a 6 Bites IPS laptop kijelzők szintjét hozza, így felesleges tőlük értékelhető eredményt várni. Ráadásul műszeres kalibrálás nélkül ahány kijelző annyi kép, mert a gyártók eléggé "a szem rágógumijaként" lövik be a beállításokat, hogy azzal adják el a készüléket (ugyanezért tekerik fel az áruházak polcain a gagyibb TV-ken a színeket és a kontrasztot, hogy azt vedd észre és azt vedd meg, mert egyébként eladhatatlanok lennének), így csak magatokat viszitek el vele a málnásba.

  • Lehet-e TV-n fotókat szerkeszteni? Plazmán és O.L.E.D.-en nem ajánlott, mert hamar beégnek a statikus képtartalmaktól. Sima L.E.D. háttérvilágtásún esélyesebb, bár egyes TV-kben vannak olyan kikapcsolhatatlan képmódosító funkciók, amik folyamatosan és ráadásul dinamikusan beleszólnak a képmegjelenítésbe: ilyen pl. a dinamikus kontraszt és a local dimming, ami miatt a TV fekete szint mérésnél leveszi a fényerőt és ez hamis kontraszt, Gamma és egyéb eredményekhez vezet. Ha a te TV-dben kikapcsolhatóak ezek a funkciók, akkor használható (meg persze fogadjon a bemenetén RGB forrást is az YCbCr mellett és tudja legalább az sRGB színtér >98% fedését). A TV-kben is vannak jobb és gyengébb panelek: ennek függvényében ugyanolyan eredményekkel kalibrálhatóak, mint a normál monitorok.

  • 10 Bites (8+2 Bit) színkezelés: többen kérdeztétek, hogy a 10 Bitet tudó monitorok hogyan és milyen videokártyákkal hajthatók meg úgy, hogy a "Deep Colort" kihasználják DisplayPorton. Természetesen a gyártók voltak olyan kedvesek és driverben lekorlátozták a lehetőségét, így csak a drága Quadro / Tesla / Firepro modellekkel megy a dolog. Viszont ami csak szoftveres korlátozás, az könnyen fel is oldható egy kis turkászással a driverben. Ez most az nVidia-féle megoldás, de van ATI/AMD-re is. Aki még CS5/CS6-ot használ, annak itt a bővítés leírása, hogy felismerje a kártyáját és használja a CUDA / Stream funkciót, az újabb (CC) Adobe programokban már menüből kapcsolható a GPU beállításainál.

  • Hogyan csatlakoztassam a monitort a számítógéphez? A 10 Bites témához kapcsolódóan ("Deep Color"): a legjobb, ha DisplayPorton (A 20-as lába ne legyen bekötve!), ha az nincs, akkor HDMI-n, ha az sincs, akkor DVI-n, ha pedig az sincs, akkor (de csak végszükség esetén) SUB-D-n.

  • Memória: minimális feladatokra 8 GB is elég lehet - ha panorámázol, akkor ajánlott a 16. Amennyiben videót is vágsz, legalább 32 GB kell, mert gyorsan elfogy. Minimum kétcsatornás memóriakezelés legyen, a négyes még jobban skálázódik.

  • SSD vs. HDD: annyira számít, hogy sok helyen rendszermeghajtóként HDD-vel szerelt gépet drágábban javítanak, mert arányaiban több idő kell hozzá, mint egy SSD-vel szereltre. Ha van rá keret mind a rendszernek, mind a forrás-, és a cél fájloknak is dedikált SSD-je legyen (összesen 3 db), a véglegesen archivált adatokat pedig nagyobb kapacitású winchestereken tárolhatjuk. A HDD-k (főleg a laptopokban lévők) érzékenyek az ütődésre és rázkódásra (egyébként meg mindenre is): mivel forgó tányérokon tárolják az adatokat, a fej pedig felettük és alattuk lebeg egy emberi hajszál átmérőjénél vékonyabb távolságban, így ha ütést kap, akkor a fej nekicsapódik a lemez felszínének és onnantól ott az adatok egy része már nem olvasható (rosszabb esetben a fej szakad le és azzal az egész HDD használhatatlanná válik). Egészen konkrétan annyira érzékenyek a HDD-k, hogy egy kiáltást is érzékelnek - és ennél egy minimálisan kis ütődésnek is nagyságrendekkel nagyobb az ereje. Vannak különböző védelmi megoldások a laptop winchesterekben ennek megelőzésére (pl. gyorsulásmérő segítségével figyelik a laptop mozgását és ha ütődés éri akkor a HDD kirántja a fejet parkoló állásba - de ne erre bízzuk az adatainkat, mert egyrészt csak nagyon kevés HDD tud ilyet, másrészt pedig lehet, hogy valami hiba folytán éppen nem elég gyors a reakcióideje. Általánosságban elmondható, hogy a laptop HDD-k sűrűbben halnak, mint az asztali gépekbe valók, így (de egyébként is) a fontos adatainkat legalább 3, földrajzilag különböző helyen lévő biztonsági másolatban tároljuk (egy HDD-n megvan nálad, egyen a szüleidnél, egyen meg a legjobb barátodnál)! SSD-ből külön a rendszernek, külön a forrás fájloknak és külön a kész anyagnak (NVMe a nyerő). Fontos, hogy az SSD SLC vagy legalább MLC legyen, mert a TLC-k hamar kivégződnek a LR okozta fokozott írásterhelés miatt (ajánlott: Samsung 850/950/960/970 Pro)! Ez a Kingston (MLC) SSD 2 év masszív Lightroom használatot bírt: ekkor már nem bootolt róla a gép. Kétes hírű gyártók termékeit egyébként sem érdemes venni (még ha feltűnően pénztárcabarát az áruk akkor sem), mert olcsó húsnak SSD-nek híg a leve: ez a Kingston A400 még csak 1 éves, de a tulaja már arra panaszkodik, hogy sokat homokórázik a gépe - az adatokból látszik, hogy olyan lassú, hogy egy átlagos HDD is gyorsabb nála. Az SSD-k élettartamára (ahogy az írási sebességére is) jó hatással van a méretük: minél nagyobbak, annál több NAND flash chip van bennük - ebből adódóan gyorsabban írhatóak párhuzamosan, plusz több írásterhelést is viselnek el. És ha már SSD, akkor az adatbiztonság miatt szünetmentes táp is dukál: olyan 1.5 kVA-s. Ebből mindenképpen tiszta szinuszosat érdemes, ha pedig arra nincs lehetőség akkor olyat, amit élesben leteszteltek a gépben lévő táppal (hogy ne okozzon váratlan meglepetést). Használtan lehet kapni tiszta szinuszos APC-ket: akkut kell bennük cserélni, nagyok és nehezek, a hangjuk mint egy traktoré - de megmentik az ember sejhaját, ha baj van.

  És kérdezz, mindig kérdezz, még mielőtt rosszul döntesz!

  [ Szerkesztve ]

  Weboldalam: http://karpatisandor.hu

• #23 *Ropi* félisten

  2017-10-31 14:14:41 #23

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  *Ropi*

  félisten

  Figyeljetek rá, hogy ne warezoljatok, mert nagyon pórul is lehet járni: egy fórumtársnak minden emlékét letitkosította egy rossz helyről letöltött, zsaroló vírust tartalmazó Photoshop telepítő! Nem olyan drága az a havi 4xxx Ft a Photography Plan-ért. Előzményekben a történet.

  nVidia dVGA-t használók figyelmébe: a 441.08-as WHQL drivertől már a GeForce Experience nélkül is elérhetővé vált az image sharpening szűrő, viszont alapértelmezetten mindenre be van kapcsolva: ki kell kapcsolni az nVidia vezérlőpultban ahhoz, ha nem szeretnénk, hogy a megtekintett képeken -mindenen- is élesítsen (természetesen magukat a fájlokat nem módosítja, csak a monitoron megjelenő képen kerül alkalmazásra).

  • Nincsen Win 10 hiba nélkül: az aktuális 1903-as verzióban most éppen a színprofilok betöltése nem működik sokaknál hideg indítással, csak újraindítás után (tiszta telepítéssel sem). Elvileg van rá patch, de persze többeknél nem működik mint igen. Volt, akinél egy meglepő megoldás hozta helyre: érdemes megpróbálni kikapcsolni a Fast Startup-ot.

  A legfrissebb 1909-ben szerencsére javítva lett ez a probléma, bár nekem ott is van, hogy percekkel később tölti be, ha csak rá nem nyomok manuálisan.

  • PS CC 2018 / 2019 és macOS Mojave 10.14: fekete foltok a képeken...

  • Photoshop CC hibajavítási lista.

  • Ha a PS CC 2019 20.0.0 / 20.0.1 ötletszerűen kiszürkült programfunkciókat ad, vagy pl. a CTRL + J nem működik, akkor nyisd meg újra az adott fájlt! Lehet nem elsőre, de pár alkalom után elvileg jó lesz. Vagy először nyisd meg a PS-t, aztán importáld a képet a LR-ból! Emellett még tudnak kvázi fagyást produkálni, amikor bármilyen művelet közben másodpercekre megáll az élet, majd minden megy tovább, mintha mi sem történt volna - ezeken meglepődni sem érdemes. ha biztosra akarsz menni, akkor downgrade-elj PS CC 2018 v19.1.6-ra!

  • Ha a PS nem menti el a fájlt Windows 10-ben: "A fájl nem található. Ellenőrizze a fájlnevet és ismételje meg a műveletet." hibával, akkor (nem meglepő módon) a Defender blokkolja, vagyis a CFA.

  • Ha valakinek a Lightroom nVidia kártyával a Develop menüben történő képváltásnál bedobja egy pillanatra az előző képet a szerkesztési mezőbe (vagy a crop toolnál), az frissítse az nVidia drivert - "See page 14: Tearing, checkerboard corruption occurs in Adobe Lightroom."!

  GPU (hardvergyorsítás)-hoz kapcsolódó Photoshop problémák megoldásai.

  • Akinek extrémen zajosodik a Lightroom CC Classic 2018 Develop nézete, az kapcsolja ki a GPU HW gyorsítást (a kiexportált képen egyébként nem jelentkezik)!

  • PS CC 2018 Memória gond: a Win10 (Mi más? ) 1803-as frissítése hozta magával. Megoldás: a Regedit futtatása, HKEY_CURRENT_USER\Software\Adobe\Photoshop\120.0 (a verziószám változhat) megkeresése, készítesz egy új duplaszót, aminek a neve "OverridePhysicalMemoryMB", decimális értékként pedig beírod a memória nagyságát, 4 gigánál "4000"-et.

  Vagy "An integer between 96 and 8 is required: Closest value is inserted."...

  • Akinek 1607 hibával nem települ a PS CC 2018 ezt kell tennie:

  1 - VS Revo Uninstallerrel (vagy más registry pucolóval) kigyomlálja az Adobe Creative Cloud-ot a gépéről, de csak azt! Revo Uninstaller "erőszakos eltávolítás"-ban mappa kijelölése: C:\Program Files (x86)\Adobe\Adobe Creative Cloud\ - majd a megjelenő listában az ACC-t (Adobe Creative Cloud)-ot kell kiválasztani, különben lesöpör vele együtt minden más Adobe terméket is! Eltávolításnál válasszuk a "speciális" keresési módot, hogy minden registry bejegyzést megtaláljon! Pár fájlt nem fog tudni törölni, azokat majd a következő rendszerindításnál leszedi.

  2 - Ha megvan, indítsd újra a gépet!

  3 - Miután újraindult, telepítheted először a Lightroomot ---> GOTO 1 ---> GOTO 2 ---> majd harmadikként a Photoshopot is, ha szükséged van rá.

  Ha ezek után valami 0xc000007b hibával nem indul valamelyik program, akkor először próbáljuk a CC 2017 azonos programjának amtlib.dll-jével felülírni a 2018-ét (Azért biztonsági mentés legyen róla!), ha pedig úgy sem megy, akkor pedig a Microsoft Visual C++ dll fájljait érdemes újratelepíteni.

  • Ha a PS CC 2018 Liquify toolja szaggat amikor rajztáblával dolgozol, és aktív az nVidia GPU gyorsítás: itt a megoldás.

  • A digitális rajztábla a képet mozgatja:

  Ez is a Windows 10 hibája, nem a Wacom driveré (a hibajelenség kicsit más, de a megoldás ugyanaz).

  • Ha hiányzik a Bridge CC 2018-ból az "Image Processor":

  Ez ugye a Bridge / Tools-on belüli "Load Files Into Photoshop Layers"-hez kellene: először is töltsd le innen, viszont mellékelt útmutató alapján PS CC 2018-hoz már alkalmazhatatlan, ezért így érdemes.

  • Win 10 alatt minden újraindításnál resetelődnek az nVidia színbeállítások.

  • Ha valaki OSX alatt használ Bridge CC 2018-at két, kalibrált megjelenítővel:

  "Belefutottam ma is egy színtér problémába: Lightroomban belőttem a színeket az eredeti AdobeRGB-s raw fájlon, exportáltam az alkalmazásból sRGB-be és megnéztem Bridge-ben. Totál más színek fogadtak, mint amit Lightroomban láttam, jóval szaturáltabbak lettek. Gondoltam, hogy valami hiba csúszott a folyamatba, ezért Photoshopban megnyitottam az eredeti raw fájlt, konvertáltam sRGB színtérbe (nem volt color shift), majd mentettem .jpeg-be az sRGB színtérrel. Ugyanez volt a kimenete.

  Ebben a másodpercben jöttem rá a megoldásra: macOS alatt egy monitort és egy TV-t használok, általában felváltva. Amelyikkel bekapcsolom a gépet és használom, az alatt az Adobe alkalmazások mindegyike hibátlanul mutatja a színeket, illetve helyesebben: a Bridge is. Ha csak egyszer is váltok mondjuk egyikről a másikra, akkor változik Bridge-ben a nagy kép. Viszont ha a monitor és a TV a Bridge elindítása előtt már be van kapcsolva, ismét nincs gond. Pl. Ha az AdobeRGB-képes monitoromon dolgozom és mozizás miatt átkapcsolok az sRGB-képes TV-mre, akkor a kis bélyegképek hibátlanok, de nagyban fakók! Fordítva pedig túlszaturáltnak fognak tűnni.

  Update:

  Hackintoshom van (desktopnál jött elő), GTX 1050 Ti-n keresztül megy minden, a TV HDMI-re, a monitor DVI-re kötve.

  A hibát akkor generálja, ha csak az egyiket kapcsolom be, mielőtt elindítom a Bridge-t. Ha mindkettő kijelző aktív Bridge indítás előtt, akkor semmi gond. De ha kikapcsolnom az egyiket és mondjuk idő közben elteszem alvásba, majd másik monitoron újra Bridge-t használok, rosszak a színek a fentieknek megfelelően.

  Amit írtak már csak azért sem jó, mert macOS-ben kijelzőnként lehet különböző színteret állítani (ahogy nálam is van), teljesen mindegy milyen a csatlakozó, ugyanis nem az határozza meg, hanem hogy TV, klasszik monitor vagy esetleg projektor van-e rákötve.

  Viszont tegnap a Bridge teljes bezárása után ismét helyesek voltak a színek. Szóval ennek eséllyel semmi köze a csatlakozókhoz és csak azért osztottam meg veled, ha netán valaha is felmerülne hasonló, eggyel több megoldás lehet. "

  [ Szerkesztve ]

  Weboldalam: http://karpatisandor.hu

• #24 *Ropi* félisten

  2017-11-05 23:51:47 #24

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  *Ropi*

  félisten

  • A megfelelő fényforrások és (táv)vezérlésük kiválasztása:

  • Akinek 3rd party vaku használati utasítására van szüksége, az először nézze meg a Mikrosat alkalmazásában: Android / iOS.

  • Folyamatos fénnyel nem lehet mozgást kimerevíteni (tehát videózáshoz használhatóbb: fotózáshoz csak akkor, ha kellően rövid záridőt lehet vele elérni, ahhoz viszont nagyságrendekkel több "kakaó" kell. Viszonyítási alapként: nettó 520W-nyi energiatakarékos fénycsővel, F8-on ISO1600 kell az 1/250 záridőhöz. Egy tagadhatatlan előnye viszont van, hogy valós időben láthatóak általa a vetett árnyékok (ezért is alkalmaznak a vakukban beállítófényt: megmutatja, hogy hova fog esni a villanásának a fénye). Egy ilyen, 90 cm-es softbox, benne egy (nettó) 150W-os fénycsővel (ami ~450W-nak felel meg) kisebb tárgyak fotózására és nem egész alakos portrézáshoz használható, többre nem igazán. A halogén izzókról most nem írok, mert azokat jobb elkerülni: nagyon rossz hatásfokkal működnek, mert az energia nagy részét elfűtik, így a disszipáció egy halogén izzós lámpa esetén (használható teljesítménnyel: 500 - 2000 W) olyan jelentős mennyiségű hőt termel, hogy nyáron használhatatlan hacsak nem szaunát üzemeltetünk, míg egy vaku vagy L.E.D.-es lámpa kis túlzással jégszekrény hozzá képest. Nagyon számít, hogy mekkora helységben van a stúdió: overkill egy 15 négyzetméteres szobába az említett halogén izzókból 2000W-nyit betenni, mert pillanatok alatt 50 Celsius körülre fűtik a szobát, ugyanígy az 1600 Ws-os "ultra-mega-giga" vakuk (aminek csak 1/32-ig szabályozható le a fénye): ilyen kis területen kezelhetetlenül nagy a teljesítményük, ráadásul mindenhonnan visszaverődik a fény.

  • Az energiatakarékos izzók (amik gyakorlatilag CCFL - Cold Cathode Fluorscent Light - fénycsövek) 50 Hz-en villognak (szerencsénkre az emberi szem tehetetlensége miatt ez nem látszik): átlagosan rövid záridővel lefotózva zöld / lila szósszal leöntött képet kapunk attól függően, hogy éppen melyik fázisát kaptuk el. Ha elég hosszú záridőt használunk ahhoz, hogy mindkét ciklusából kerüljön bele - ráadásul egyenlő arányban - akkor jó lesz a kép (viszont úgy sok minden bemozdulhat). Azt érdemes figyelembe venni, hogy a neonok sávos színképét nem szereti egyik gyártó AF-je sem (az újabb vázakban vannak már egész működőképes megoldások amik stabilizálják a fehéregyensúlyt, de ettől függetlenül többen panaszkodtak arra, hogy neonnál nehezebben is talál be és többször is megy mellé a fókusz).

  • A vakukban lévő Xenon villanócsöveknek teljes a színképe (CRI 100+), a villanásuk pedig nagyságrendekkel erősebb az itt felsorolt többi fényforrásénál. A Xenon csövek nem csak a látható tartományban sugároznak: a teljesítményük jelentős részét az ultraibolya és infravörös spektrumban adják le, ezzel jelentős hőmennyiséget továbbítva. A vakuknál általában elsőre mindig azt nézik, hogy "minél nagyobbat durranjon" (vagyis villanjon) - ezért az egyik fő jellemzőjük a kulcsszám (GN, vagyis Guide Number): ez azt mutatja meg, hogy a vaku fénye milyen távolságból mekkora rekesz alkalmazását teszi lehetővé. A kulcsszám tehát a távolság (a téma és a vaku távolsága méterben) és a rekeszszám szorzata, így amennyiben a kulcsszámot elosztjuk a távolsággal, akkor az alkalmazható rekeszértéket kapjuk meg. Vagy fordítva: a kulcsszámot elosztva a rekesz értékével kapjuk meg azt, hogy milyen távolságban lesz helyes az expozíció a vakunkkal. Amikor a vaku teljesítményét leszabályozzuk, természetesen lecsökken a kulcsszám is - ha a vaku teljesítményét megfelezzük, a kulcsszám 1.41-ed részére csökken, ha pedig a teljesítmény negyedét használjuk fel, a kulcsszám megfeleződik. A kulcsszám az érzékenységtől is függ: a vaku műszaki adatainál a kulcsszámot ISO 100 érzékenységre adják meg. Az érzékenység 1 Fe-el emelésekor (megduplázásakor) a kulcsszám 1.41-szeresére nő, az érzékenység megnégyszerezésekor pedig megduplázódik - tehát dupla hatótávolsághoz négyszeres érzékenységre kell váltanunk (ebből adódóan a vakufény erősségét azzal is változtathatjuk, ha vakut a témához közelebb, vagy távolabb helyezzük). A vakuk fényerejét az előtétek ill. fényformálók amellett, hogy szórják, csökkentik is. A mai vakuk fénykibocsájtási látószöge is változtatható, amikor a vaku nagyobb látószöget világít ki, akkor a fényereje illetve kulcsszáma kisebb lesz, ha pedig tele állásba állítjuk akkor a kulcsszám értéke is megnövekszik. A vakuk használatánál érdemes arra figyelni, hogy a vaku ne kisebb látószöget világítson ki, mint amekkora az optika által befogott látószög (modern fényképezőgépek a vaku látószögét zoomoláskor automatikusan hozzáigazítják az alkalmazott objektív zoomállásához, de ha a vaku zoomvezérlése manuálisra van állítva, vagy a vaku nem a fényképezőgépre van téve, akkor érdemes kézi vezérléssel beállítani, különben esetleg nem a kívánt eredményt fogja adni). Ennyit a kulcsszámról, ha azonban olyan stúdióvakut szeretnél ami sokáig kiszolgál, akkor érdemes több paramétert is figyelembe venni és ezek szerint az alapelvek szerint választani:

  • fém házas,
  • ventilátor hűti,
  • jó, ha 1/64-ig leszabályozható,
  • jó, ha legalább 150W-os beállítófénye van, ami arányosan együtt szabályozódik a vaku teljesítményével és emellett még ki és be is kapcsolható,
  • IGBT vezérlésű (szerencsére a legtöbb már ilyen) ami azért előnyös mert teljesítmény leszabályozásakor nem kell elvillannia ahhoz, hogy töltést veszítsen (ez a cső élettartamát csökkenti), általánosan megmarad a kondenzátorában az energia így energiatakarékosabb a működése + gyorsabb az újratöltése is,
  • opcionálisan saját rendszerű távvezérlővel tud TTL-t, csoportkezelést és a teljesítmény szintjeinek a vezérlését,
  • opcionálisan saját akkupakkal rendelkezik, amivel kültérre is vihető.

  A gyengébb minőségű vakuk hibalehetőségei:

  • Ha munkáról van szó, mindig érdemes mérlegelni, hogy megéri-e a kockázatot ha valami (szó szerint) balul sül el (magyarán munkára csak olyan igénybevételre tervezett terméket érdemes használni): pl. a passzív (ventilátor nélküli) hűtésű vakukban csak csipogó van ami a túlmelegedésre figyelmeztet, de mi van akkor, ha elfelejt csipogni és leolvad a vaku? Mi van akkor ha eleve magas környezeti hőmérsékleten fotózol ahol nem tud visszahűlni a vaku és emiatt minden két expó közt várnod kell mondjuk 2-3 percet? A modelled jobb esetben csak el fog aludni, rosszabban körbeposztolja FB-on a barinőinek, hogy egy kétbalkezes fotós (esetleg név szerint meg is említ téged) mellett unatkozik, akinek gagyi a felszerelése. Kettő: a hő nem csak magát a vakut amortizálja (főleg, ha műanyag házas), de a rá tett fényformálót is, mivel jó eséllyel elöl, a csőnél lép ki a vaku testéből - így a softbox (stb.) is sérülhet. A gyengébb vakuk jellegzetessége még, hogy a fényerő változtatásával a WB-jük is elmászik, erre a rossz minőségű fényformálók még rátesznek egy lapáttal, mert általában azok is hidegítik / melegítik pár száz Kelvinnel a WB-t. Szóval lehet, hogy elsőre vonzóbb ajánlatnak tűnik, de amikor már beleugrottál rájössz, hogy a sok hülyesége ami elsőre apróknak tűnnek összeadódva inkább megutáltatja veled a munkát mint megszeretteti. A 3rd party vakukkal jó vigyázni: munkára csak gyáriakat érdemes használni.

  A mobil vakuk kiválasztásához pár gondolat:

  • A Canon EOS 1500D / 2000D / 3000D / 4000D vázaknál újfajta vakuvezérlési protokollt és vakupapucsot vezettek be (hiányzik a középérintkező, tehát csak Canon vakukat - 270EX II, 430 EX III RT és 600EX II RT - vezérel, és azokat sem teljeskörűen)! A kézikönyv (272. oldal) annyit ír, hogy minden EX szériás vaku működni fog (feltételezhetően csak ETTL módban), de korlátozottan. TTL-ben nem fognak elvillanni, MULTI (stroboszkóp) módban pedig csak egyszer. Arra vonatkozólag nincs infó, hogy manuálisan beállítva a teljesítményszintet elsüti-e a vakut, vagy, hogy pl. Ext. A / Ext. M módban működik-e az 580EX II és a 600EX[II]. Újabb "jó" hír, hogy tippre az összes rádiós vakuvezérlés is elfelejthető, amíg a Kínából nem érkezik megoldás valamilyen formában. Max. az infrás marad, vagy a 270 EX, ill. a 600EX II.

  • Ha csak stúdiózol, ahol van időd molyolni kézileg a beállításokkal (közben pedig nem szalad / ugrik / mászik / alszik el a fotóalany), akkor jó a manuális vaku is, meg ha olyan statikus témát fotózol, ahol konstans a téma távolsága és nem kell variálni (pl. tárgyfotózás). Régen a fényképészek elvoltak olyan vakukkal is, amik csak 3-4 munkablendét tudtak, oszt' jó napot kérek...Ma már ez kevés. A modern, dinamikus fotózási stílusok megkövetelik a fotós gyors reagálását: ha olyan témákat fotózol ahol gyorsnak kell lenned, akkor szükséged van az összes automatikára, ami csak létezik egy vakuban - te tudod, hol állsz a skálán ezek közt.

  • Amiket fontosnak tartok egy vakunál, az a gyors újratöltés, a relatíve nagy kulcsszám, az első + hátsó redőnyre való szinkron + HSS, és a dönthető + forgatható fej és a külső (gyorsító) akkupakk használata - és természetesen jó, ha nem csak ezeket tudja. A motoros zoom amiatt fontos, hogy egyrészt koncentrálni tudja a fényerejét amikor az objektívet tele állásba tekerjük, másrészt meg energiatakarékosabban működjön azáltal, hogy a szenzor méretéhez állítja a kivilágított terület méretét. A manuális állítás akkor jön jól, amikor rendszervakut ernyőbe villantod: értelemszerűen úgy érdemes beállítani, hogy az ernyő minél nagyobb felületét bevilágítsa, ezt pedig csak úgy lehet, ha manuálisan visszateszed nagylátó állásba (ha van, még a nagylátó feltétet is rá lehet hajtani). én jobbnak tartom, ha sima AA-s ceruzaakkukról működik egy vaku, mert ha lemerül akkor csak bemész a sarki trafikba és veszel egy-két garnitúra elemet amivel befejezed a fotózást. A saját akkus vakuk igaz, hogy amíg mennek nagyon bikák, viszont ha "game over" van akkor nincs mit tenni, mert egy nagy kapacitású akku feltöltése túl sok(k) óra. A mostani rendszervakuk már önmagukban is teljes funkcionalitásúak, nem feltétlenül kell hozzájuk kiegészítő. Na jó, ez nem igaz: szebb képekért komolyabb diffúzort és rádiós kioldót érdemes venni, hogy a vaku(ka)t a vázról levéve, távolról is el lehessen villantani.

  • Gyorsaság: Ni-MH és Ni-MH akku között is óriási különbség lehet, csak a normál és az alacsony önkisülésű modellek különbségeit alapul véve az 580EX II-nek az újratöltési ideje:

  Duracell 2500 mAh - 3.31 sec
  Varta 2700 mAh - 3.73 sec
  Powerex 2700 mAh - 6.06 sec
  Eneloop 2000 mAh - 1.97 sec
  CP-E4 (8 Eneloop 2000 mAh) + 4 Eneloop 2000 mAh a vakuban - 0.78 sec
  Powergenix Ni-ZN (1.6V) - 1.28 sec - De ezt csak nagyon ésszel szabad használni, mert könnyen megfekteti a vakukat az eleve magasabb cellafeszültségnek köszönhetően.

  Ha a sebesség számít: a 3rd party vakuk közül napjainkban (a 6xx szériájuk óta) a YN vakuk töltenek vissza a leggyorsabban (alapjáraton, külső gyorstöltő nélkül).

  • Tegyünk említést a vakuk gyorstöltőiről: ezek nem szimpla akkupakkok, hanem ugyanolyan nagyfeszültségű transzverter van bennük mint a vaku fejében, így 300 volt körüli nagyfeszültséget küldenek fel direktben a kondenzátorhoz. Az 5xxEX [II]-őknél és a 6xxEX [RT]-knél C.Fn.-ből be lehet állítani, hogy csak a külső akkupakkot használja (olyankor a vakuban lévő akkuk csak a logikai áramköröket táplálják, tehát mindenképpen kell legyen akku a vakuban is) vagy mindkét forrásból egyszerre. Mivel az akkupakkban (legalábbis a normálisabbakban) 2 x 4 db akku van, így a vakuban lévővel együtt 3 x 4 = 12 db összesen. A töltés ezekben úgy működik, hogy felváltva tölt az első négy akkuról majd a második négyről: emiatt gyorsabb is, meg az akkukat sem készíti ki annyira (0.8 másodperc alatt tölt vissza 1:1-re a fehér Eneloopokkal és kb. ~450 képet tud teljes fényerőn - teljes napos esküvőn általában egyszer cserélem őket a vakukban). Az újabb, időjárás álló (5xxEX és 6xxEX) vakuk már csak a CP-E4-el vagy a Kínai klónjaival működnek, a régebbi megoldásokkal (Transistor Pack E, CP-E2, CP-E3) nem. Egy ideje a Kínai 3rd party vakuk egy része is támogatja a külső akkupakkokat, viszont a csatlakozása nem mindegyiknek gyártó kompatibilis: érdemes ellenőrizni.

  • Mindhárom (első és második redőnyre + nagy sebességű) szinkronizálás témafüggő, ahogy a záridő is: első redőnynél a vaku által megvillantott téma előtt van a bemozdulási árnyéka, második redőnynél pedig mögötte. A záridő attól függ, milyen kompozíciót akarsz: ha a vaku a fő fény, akkor jó az 1/200 vagy 1/250 (de vannak olyan vázak is - mint pl. a 6D -, amiknél 1/180-ra van korlátozva). Ha viszont a környezeti fényeket is érvényesülni akarod hagyni, akkor magasabb ISO (1600+) szükséges, vaku pedig második redőnyre szinkronizálva, visszafogott vakukompenzációval picit villan: csak derítesz vele. Ilyenkor nem ritka az 1/30 körüli zársebesség sem. Ha pedig a vakunál erősebb környezeti fényed van (mondjuk nappal szemben derítesz és el akarod nyomni) vagy fényerős objektíved, ami miatt olyan záridőket kapsz, ami már túl van a normál vakuszinkron sebességén, akkor kerül képbe a nagy sebességű vakuszinkron: a HSS / FP / HS / SS - melyik gyártónál hogy hívják). Mára a technika fejlődésével megváltozott a fotózás stílusa is: a magas ISO-t tudó vázak korában nem kell mindent "erőből" telibe vakuzni. Magasabb ISO-val, kisebb vakuteljesítménnyel lehet dolgozni, ráadásul a környezeti fények is megmaradnak, hogy visszaadják az eredeti hangulatot. Lehet még fokozni, hogy mondjuk 2 vagy több vakut tandemben hajtva vagy vakunként fele teljesítménnyel lehet ugyanazt a fényerőt elérni (2x gyorsabb újratöltés), vagy mindkettőt 1:1-ben hajtva 2x akkora fényerőt kapunk. Ez főleg teljesítményigényes alkalmazásoknál (pl. nagysebességű vakuszinkron) hasznos, amikor a cső alapból teljes teljesítményen van hajtva és minden fotont igyekszünk kifacsarni belőle. A lényeg, hogy nem kell mindig csutkán hajtani a vakukat, mert jelentősen növeli az élettartamukat. A legöregebb 580EX II-őm 10 éves és még nem kellett benne csövet cserélnem.

  "Van-e értelme/előnye a stúdióvakunak a rendszervakukkal szemben?"

  Az aktuális fotózandó feladattól függ: egyszerű kis tárgyfotót simán letolsz 1 db rendszervakuval és rajta egy 40x40 cm-es softboxszal, viszont egy 20 fős csoportképhez kell 2 db stúdióvaku 180x60 cm-es softboxokkal.

  • Rendszervaku vs stúdióvaku: a rendszervaku kicsi, könnyű, tud nagy sebességű vakuszinkront (már amelyik), TTL-ben távvezérelhető, külső akkupakkal gyorsítható és növelhető a villanások száma. Ja és bárhol kapsz bele elemet. Viszont körülményes rájuk fényformálókat tenni úgy, hogy meg is maradjanak rajtuk (néhány kivételtől eltekintve). A stúdióvaku nagy és nehéz, a tápellátása problémás (akkupakkokkal is csak 400-1000 1:1 villantást tudnak beállítófény használata nélkül, azt bekapcsolva drasztikusan csökken a villantások száma). Stúdióvakukra sokkal több fényformáló létezik, ugyanúgy lehet színmódosító / polár / ND / stb. fóliázni őket, csak a nagyobb méretek miatt ugye drágább minden. Meg ugye a stúdióvakut valamire tenni is kell: stabil állványok kellenek alájuk, főleg kültéren, hogy ne döntse fel a softbox nem kis felületébe belekapó szél (súlyzsákok is jól jönnek). Egy korrekt boom kar (amivel felülről lehet belógatni a vakut a modell feje fölé) annyiba kerül, mint egy vaku. Szóval a stúdióvakus fotózás sokkal több járulékos eszközt igényel, mint a rendszervakus. Vagy ha darabszámra nem is, de méretben és súlyban mindenképpen. Régebben stúdióvakukkal jártunk esküvőzni, manapság már csak rendszervakukat viszünk tandemben hajtva: sokkal jobban skálázódnak (ha az kell nagy teljesítményem van, ha pedig az kell, akkor gyors újratöltésem). E-TTL rádiós vezérléssel csoportokba rendezve csodákat lehet velük tenni - annyiban jobban kell rájuk figyelni, hogy mivel sokkal könnyebbek egy stúdióvakunál, így kültéri fotózáson mindenképpen le kell őket súlyozni, hogy a szél ne vigye el az egész cuccot mindenestül. Mindenesetre, amióta a studióvakuk tudásban (TTL és HS/SS) és akkumulátoros mobilitásban egyre inkább megközelítik a rendszervakukat, a rendszervakuk pedig a teljesítményüket tekintve átmennek kisebb stúdióvakuba (lásd: Godox AD) jó kis verseny van készülőben, amin mi felhasználók csak nyerhetünk. A technikai fejlődés megengedte, hogy már a rendszervakukkal is viszonylag nagyokat lehessen villantani, azonban egy rendszervakut mégsem lehet egy kalap alá venni egy stúdióvakuval, mert amíg az első effektíve pontszerű fényforrás (a legszűkebb zoom állásában tudja a legnagyobb fényáramot kipréselni magából, tehát nem feltétlenül tud kivilágítani egy nagyobb fényformálót), a második a rátett fényformáló teljes felületén adja le azt, viszont mivel a rendszervakuk a legtöbbször kisebbek és könnyebbek, sokkal flexibilisebb felük a munka. Egyébként a rendszervakukra is kaphatóak softboxok - csak az a kérdés, hogy ki tudják-e világítani. Annak ellenére, hogy a stúdióvakuk jóval hatékonyabbak, belőlük is érdemes kicsivel nagyobb teljesítményűt venni, hogy ne legyenek folyamatosan csúcsra járatva és ne süssék meg az elektronikájukat + a csövet (a korrekt stúdióvakuk ventilátor hűtésűek, de jobb nem kísérteni a szerencsét). Ha csak beltéren és kontrollált körülmények között fotózik az ember, akkor jóval kisebb teljesítmény is elég, bár teljes alakoshoz akkor is 200 Ws felett érdemes gondolkodni (nekem 4 db 300 Ws-os van és néha kevés - ilyenkor befogom a rendszervakukat is hajfénynek vagy díszítőfénynek, stb. - ilyen kisebb feladatokra). Ha viszont kültéren, akkor a sokszorosa kell: ott a minimum az 1200Ws, de inkább 1600, ha nappal szemben kell deríteni. Érdemesebb többfelé (több - esetleg kisebb - vakut véve) elosztani a teljesítményt, mert akkor jobban elosztható, rugalmasabban alakítható (kivéve kültérre: oda "lézerágyú" kell).

  • A vakuk teljesítményét Ws (Wattszekundum: ez a villamos munka mértékegysége, azaz Joule)-ban mérik, ami direktben nem hasonlítható össze a L.E.D.-ek (és a többi folyamatos fényforrás) Lumenben megadott fényáramával. Úgy lehet összehasonlítani, hogy a kulcsszám alapján megnézzük, hogy hány méterig jó és azt hasonlítjuk a L.E.D.-ek munkatávolságához. Persze más a felállás, ha a L.E.D.-ek előtt (mint a vakucsövek előtt) szintén Fresnel lencse van, ami fókuszálja a fényüket, ezzel növelve a vele áthidalható távolságot. Stúdióvakut általában úgy vesznek a kezdők, hogy minél nagyobb szám legyen az oldalára írva (mert akkor biztos nagyobbat durran ), viszont azt már nem nézik (ami legalább annyira fontos paraméter), hogy mennyire szabályozható le a teljesítménye. A stúdióvakuk vásárlásának az az egyik titka, hogy adott helységhez és feladathoz kell választani őket: kis helységben 600 Ws "szolárium", de 300 Ws nagyjából mindenre jó egy átlagos modellfotózásban. Nagy helységben a 300 Ws kevés: oda több kellhet. Ugyanez a méretek variálásával: apró tárgyak fotózásához 1x 300 Ws leszabályozva is elég, viszont egy autó vagy bútorgarnitúra 4-5x 1600 Ws-t is megeszik adott esetben. Sokat segít, ha a vaku minél jobban leszabályozható: nekem pl. 4 db 300 Ws-os stúdióvakum van, amik 1/64-re (-6 Fé) szabályozhatók le maximum. Számolni kell még a fényerőben a vaku(ko)n lévő fényformáló(k) áteresztési veszteségével és fehéregyensúly módosító hatásukkal is: egy dupla diffúzoros box pl. már elég komolyan levesz a fényerőből.

  • Vakut vezérelni kétféleképpen szoktak: a régebbi módszer, hogy egy (vagy több) kondenzátort csak annyira töltesz fel amennyire kell (ez több szempontból rossz megoldás: nincs benne tartalék, lassú az újratöltés és a WB is változik miatta akár expónként a más kisülési feszültség miatt) és egy FET-en át kisütve a cső addig világít, amíg elegendő feszültség van hozzá (a FET önmagától nem tud kioltani, csak ha küszöbszint alá esik a feszültség), vagy az újabb, hogy a kondi(ka)t konstans értékre töltöd és az IGBT lekapcsolásával állítod le a villanást amikor elérte a kívánt értéket. Az első módszernél csak a cső gyújtására kap jelet a vaku elektronikája, a másodikban a kioltására is, de mindegyik esetben logikai szintekkel ill. digitális jelekkel vannak vezérelve, tehát nem egy vakutalpra kötött szimpla ellenállás szintjén van a megoldás: a nagyfeszültségű részt kell átalakítani, ez pedig nem veszélytelen, ezért nem ajánlom!

  • Leírom itt is, mert egy FB csoportban kiderült, hogy sokan hibásan tudják, hogy a csoportba fogott, egy pontba világító vakuknak hogyan alakul az összteljesítménye. Kicsit trükkös a fizikája: az össz kulcsszám 2 (egyforma teljesítményű, egy pontra irányított vaku) esetében az egyik kulcsszáma szorozva négyzetgyök 2-vel. Pl. az 58-as kulcsszámú 580EX II-ből 2 db-ot véve 82-es kulcsszámot kapunk: 1 plusz vaku hozzáadása esetén 1 Fé nyereséggel duplázódik a kraft, viszont a továbbiakban exponenciálisan kell vele számolni a teljesítményveszteség miatt: több vaku esetén az össz kulcsszámuk négyzetgyök (kulcsszám[1]^2+kulcsszám[2]^2+...+kulcsszám[n-1]^2+kulcsszám[n]^2). Tehát amennyiben 1 db vaku 1:1 teljesítményen = f5.6, akkor 2 db vaku 1:1 teljesítményen = f 8, 4 db vaku 1:1 teljesítményen = f11, 8 db vaku 1:1 teljesítményen = f16, 16 db vaku 1:1 teljesítményen = f22, stb.

  "A vaku szinkronizálási idejének a határát tudtommal a zár szabja meg, esetleg a vakukioldó. Vagy van olyan stúdióvaku, amivel nem lehet pl. 200-adot szinkronizálni? Ha műteremben dolgozol velük, miért érdekes egyáltalán a záridő? Nincs besötétítve a műterem? Tudom: a stúdióvakuk fényerejét sokszor nem lehet annyira levenni, hogy nyitott rekesszel is fotózni lehessen velük, ilyenkor viszont lehet ND szűrőzni."

  Kezdjük az elején: van mechanikus (redőny)zár és az elektromos (szenzorkiolvasásos) zár. Előbbinek valahol 1/180 (Canon 6D) és Canonnál 1/250, Nikonnál 1/320 (átlagos DSLR-ek) között van a max. sebessége, utóbbinak jellemzően 1/500 körül van a konzumer DSLR vázaknál.

  Beleszól még a szinkronizációba az átvivő közeg, mint a PC-sync kábel vagy a rádiós kioldó. Az egyszerű kínai kioldók jellemzően nem tudják a specifikációjukban írtakat sem: sok az olyan, ami papíron 1/250-et tud, valójában meg 1/160 felett már kitakar a redőny (sötét csík a kép szélén). Amit most használok (YN622C) 1/8000-en is stabilan szinkronizál. Az újabb, E-TTL-t tudó kínai kioldók (Pixel King, és az említett YN622) pont ebben hoztak változást: a "SuperSync" és "HyperSync" nevű funkcióval a PC-sync aljzatukhoz csatlakoztatott vaku (ez lehet egyszerű manuális, vagy akár stúdióvaku is) elvillantható úgy, hogy nagy sebességű vakuszinkronnál is bevilágítja a képet.

  "Mi kell ahhoz, hogy egy nagy sebességű szinkront is tudó vaku tényleg tudjon nagy sebességen működni a vázzal? Konkrétan: ha adott egy Fuji X-T1 és egy manuális Godox AD600BM, akkor vajon simán tudok 1/4000s záridővel vakuzni? A vaku elvileg tudja, de kell a váz részéről is valami extra tudás?"

  A nagy sebességű vakuszinkron sok helyzetben jön jól, ha az erős környezeti fények igénylik (pl. a Nappal vagy más, nagy erejű fényforrással szemben derítve, vagy a Napot ill. más, nagy erejű fényforrást túlvilágítva a környezetet le akarjuk sötétíteni: ez az amerikai éjszaka néven ismert effekt). Mind a váznak, mind a közvetítő médiumnak (infravörös vagy rádiós kioldó) és a vakunak is ismernie kell a rendszer szintű, nagy sebességű vakuszinkront. Egyébként a normál vakuszinkron (X-Sync), a nagy sebességű vakuszinkron (Canonnál "HSS"- vagyis High Speed Sync, Nikonnál "FP" vagyis Focal Plane Sync, stb.) meg a speciális rádiós vezérlők és vakuk által támogatott "kamu" nagy sebességű szinkron (YongNuo-nál "Supersync", Pixelnél "Hypersync", stb.) három különböző dolog. A HSS / FP és a Hypersync / Supersync működése alapjaiban tér el egymástól: HSS / FP esetén (amit egyébként az Olympus szabadalmaztatott) a vaku *folyamatosan* (a zárak lefutásához szinkronizált 40 kHz közeli apró villanásokkal, amiket a szemünk a tehetetlensége folytán folyamatos fénynek érzékel) világít amíg mindkét zár lefut. A HSS/FP úgy viselkedik az expozíció alatt, mintha egy állandó fényű lámpát tennénk a vaku helyére: a záridő csökkentésével a vaku fényéből is kevesebb jut az érzékelőre. Hypersync / Supersync esetén az a trükk, hogy az egyetlen, nagy villanás már a zár nyitása előtt elindul (ezért kell az okosabb kioldók által kínált állítható eltolású időzítés, hogy a jóval fényesebb t.1 szakasz még a redőnyök által nyitva töltött időszak előtt lefusson és ne égjen be a kép): a Xenon cső villanási görbéjének egyenletesebb t.5 szakaszát kihasználva világítja be a két redőny lefutása közti nyitott szakaszt. A közös bennük, hogy minél nagyobb teljesítményű vaku kell, hogy legyen miből teljesítményt veszíteni (csak kevés fény jut valójában a szenzorra: a nagyobb része a redőnyökön vész el), viszont a HS / SS esetében a nagyságrendekkel nagyobb a veszteség, így eleve kompromisszumosan (csak 1:1 teljesítményen) használhatók azok a vakuk is, amelyek képesek a szükséges "kakaó" leadására, így erre jellemzően a relatíve nagyobb, 600Ws és afeletti teljesítményű, hosszabb t.5 idővel rendelkező vakuk alkalmasak. A Godox X1 kioldója ami rendszerspecifikus TTL + HSS-t tud csak Canon, Nikon és talán Sony rendszerekkel kompatibilis, így azt teheted meg, hogy utánanézel annak, hogy Supersync vagy Hypersync módban használható-e (de akkor meg YN622 vagy Pixel King kell hozzá).

  Fontos még a vaku villanási ideje: a stúdióvakuk jellemzően 1/400 - 1/1700 sec között villannak teljesítmény és vezérlés függvényében. Az újabb, IGBT vezérlésű elektronikák energiatakarékosak: nem hagyják teljesen kisülni a csövet, levágják a villanás végét - így a kondenzátorban megmarad a felesleges energia, ezért a vaku gyorsabban tölt vissza a következő villanásra (ez igaz a rendszervakukra is). Csak a régebbi vakuk (amik nem szabályozzák le a villanás végét) jók a korábban említett "SuperSync" és "HyperSync" funkciós nagy sebességű vakuszinkronhoz, mert csak ők tudják végig világítani mind a két redőny lefutását.

  • "A manuálban való működés azt jelenti, hogy nekem kell kitalálni adott záridőhőz az elvillanás "mikorját"? Bocsi a hülye megfogalmazásért. Az okos vezérlők pedig beállítják maguktól a géphez a megfelelő villantást?

  Az elvillanás mikorját a váz magától tudja a használt váz és vaku tudásától (1. illetve 2. redőnyre vagy nagy sebességű vakuszinkron) függően, manuális fényképezés esetén a vaku villanásának erősségét kell beállítanod a kívánt képi hatás eléréséhez.

  • A vakut fő fényként alkalmazó fotózási stílus bizonyos szempontból más alapokra építkezik záridőkben, mint a csak a rendelkezésre álló fényeket használó, vaku nélküli - jellemzően 3 alapeset van (lejjebb bővebben kifejtem majd):

  1.: A környezeti fény jól használható, vakuval csak derítesz.
  2.: A környezeti fény épphogy csak van vagy használhatatlan spektrumú: ilyenkor a vaku a főfény, környezeti fény csak "derít" (háttérként).
  3.: A környezeti fény túl kevés: "sötét éjszaka" képek, a háttér egy "fekete luk".

  Az 1. és 2. esetben lehet valamit okoskodni a vakus világítás ill. a környezeti fény által adott két expó összehangolására. A 3. esetben nem tudsz mit tenni. 2:1, 1:1 és 1:2-es világítási arányokkal általában tetszetős képet kapunk, érdemes ezekkel próbálkozni a helyzettől függően. A két expó összehangolása (az 1. és 2. esetben) alapvetően a záridővel való játékkal történik. A vaku expója szempontjából mindegy, hogy mekkora a záridő (persze csak a szinkronsebesség alatt, felette HSS-ben nagyon gyorsan elfogy a kraft), tehát a záridő módosításával a környezeti fény által adott expót lövöd be. A vaku fényét pedig a vakuteljesítménnyel (minő meglepetés ). Bele lehet venni még a képletbe az ISO-t és a rekeszt is: ezek egyformán hatnak mindkét expóra.

  • Természetes fénynél történő fotózásnál ugye ott a záridő - blende - ISO "szentháromsága". A műteremben, ahol a fotós kontrollálja a fényeket csak két fontos dolog van. Az egyik a záridő, ha kifejezetten a mozgás elmosódottságát vagy éppen az ellenkezőjét: a kimerevedett mozdulatot akarod megfogni. A másik a blende, ha kis mélységélességgel akarod elválasztani a kép részeit egymástól. Az ISO nem lényeges, mert helyette szabályozható a vakuk teljesítménye. Vegyünk egy alap példát: 580EX II fél teljesítményen 40x40 boxban ~1 méterről ISO 100 1/160 F8 körül ad (mondjuk félalakos portrénál, 1 db 580EX II jobb felülről 45 fokról és 1 db derítőlap alulról: a klasszikus "kagyló" megvilágítás). Ha nem akarsz fülétől a farkáig mindent élesen mutatni, akkor tág blendét kell használnod - ahhoz viszont tekerned kell a záridőn is, hogy ne égjen szét a kép. De mi van akkor, ha eléred a vázad maximum vakuszinkron idejét, vagy azt a határt, ahol a rádiós kioldó késése miatt már belóg a redőny? Akkor jön a nagy sebességű vakuszinkron (HSS / FP / HS / SS), feltéve, hogy tudja a rendszered. Ha nem, akkor marad a vakuk leszabályzása...Ha úgy se elég jó az eredmény, akkor végső elkeseredettségedben ND szűrőzhetsz, vagy távolabb viheted a vakukat.

  • A TTL olyan a vakuteljesítménynek, mint az Av mód a zársebességnek: egy önszabályozó rendszer, amiben a váz méri az expót és mondja meg a vakunak, hogy mekkorát villanjon. Gyorsabb és rugalmasabb a manuális módszernél, viszont kevésbé konzisztens eredményt ad mint az: ha gyorsan változó fényviszonyok között fotózol, akkor érdemes TTL-t használni, ha viszont van időd kísérletezni mert nem olyan lett mint szeretnéd, akkor lehet manuálisan játszani. Adott esetben a TTL ugyanúgy el tud vinni a málnásba mint bármi más - ugyanis az elektronika (még ) nem gondolatolvasó: nem tudja, hogy Te milyen képi hatást szeretnél kihozni a megvilágítással. Magyarán a TTL-t (vaku)korrekciózni kell az aktuális megvilágítás függvényében, ezért a fejszámológépes korrekciót nem tudod megspórolni. Az Av, Tv, P mód a hátteret igyekszik kiexponálni, ezt az expókorrekció befolyásolja, a vaku automata módban a főtémát próbálja helyesen megvilágítani, ennek mértékét meg a vakukkorrekció befolyásolja. Mindkettő középszürkének feltételezi a világot, ezért az ettől eltérő téma becsapja, ezért korrigálni kell. 1 - Állítsd megfelelő módba az E-TTL II fénymérést a menüben: "Evaluative" (kültérre: intelligens mátrix, főleg derítésre meg akkor, ha a vaku nem főfény). "Average" (beltérre indirektben: átlagoló, hátteret is próbálja kiexponálni). 2 - A fénymérés mindent középszürkének feltételez, ha tehát a kép nagy része (vagy legalábbis ott, ahova fényt mértél) világos, akkor a fénymérés megpróbálja lehúzni szürkére, így az egész kép sötét (alulexponált) lesz. Ha pedig a kép nagy része alapból sötét, akkor az automatika felhúzza szürkére, tehát világos (túlexponált) lesz. Ezeket a fotósnak kell korrigálnia: ilyenkor veszed elő a fejszámológéped, és a korábbi tapasztalataid alapján korrigálod a vakut. Ennek a bonyolított változata amikor plafonról vagy falról derítesz, mert ott a fal / plafon színe és távolsága is befolyásolja a korrekciót...Jó játék. Vakuzásnál először is azt kell eldöntened, hogy a vaku a fő fény, vagy a környezeti fényeket is hagyod érvényesülni. A "tartsd alacsonyan az érzékenységet" ökölszabály akkoriban született, amikor még a 400 ASA is "hűha" volt. A mai vázak korában (amiknek az ISO 3200-6400 sem nagy kihívás) bőven fel lehet húzni az érzékenységet: ilyenkor a környezeti fények is szépen megmaradnak, meg a vakunak sem kell nagy teljesítményen izzadnia, ebből következően gyorsabban tölt újra és tovább bírja az akkuja is. A sok előnye mellett egy hátránya van: hogy meg kell tanulni zajt szűrni LR-ban. Ha a vakunak valós indokkal kell x-sync alatt dolgoznia (ő a fő fény) akkor M módban legyél, mert ilyenkor nem a záridő határozza meg a kép világosságát, hanem a vaku és a rekesz. Ha deríteni akarsz, akkor el kell kapnod a környezeti fényeket: Av mód, majd az expókorrekciót mínuszba tekered (mondjuk -2Fé-re), aztán az ISO-t addig húzod fel, amíg megfelelő záridőt nem kapsz. A derítést meg elvégzi a vaku (a vaku normál expón van, a váz meg -2Fé-n). Ehhez két vaku üzemmódot használhatsz: a kiértékelőt és az átlagolót. Az átlagoló módban az egész képet ki akarja exponálni a vakuval, a kiértékelő esetén csak a fókuszban levő témát. Ilyenkor vakuszinkron alatti záridőkkel (nem HSS / FP módban), amikor a zár teljesen nyitva van akkor villan bele a vaku egy rövidet (max. teljesítményen is 1 ms-nél rövidebb ideig), akkor a vaku villanása az ISO-tól és a rekesztől függ (a zársebességtől nem, hiszen akkor villan amikor az első redőny már lefutott, a második meg még nem indult). A fő szabály: magas ISO + tág rekesz = kis villanás. Nagy sebességű szinkron módban (HSS / FP) a vaku *folyamatosan* (40 kHz közeli apró villanásokkal, amiket a szemünk a tehetetlensége folytán folyamatos fénynek érzékel) világít amíg mindkét zár lefut (ez kb. 4ms nagyságrendjében van, kicsit függ attól is, hogy mit tud a váz). Azaz a vaku visszavert fényének csak kis része jut az érzékelőre (a két redőny közti résen), nagyon sok (1/500s és alatta már a többség) fény a redőnyzáron vész el - bár tiszta energiapazarlás, de nagyon jól jön amikor a nyári napon kell deríteni.

  • A L.E.D.-eknek (Light Emitting Diode) spektrálisan sávos és szűk színképe, ezért csak magas CRI értékűt (Color Rendering Index: minél nagyobb ez a szám, annál jobban közelít a fényük spektruma a napfény teljességéhez) szabad venni: CRI >95-nél már korrekt az emberi bőr, viszont az ára is "szisszenős". L.E.D.-ekből vannak a monolight-ok, amiben egyetlen, nagy teljesítményű fénykibocsájtó dióda adja a fényt és vannak az olyanok, amikben sok kicsi fénye adódik össze. A változtatható fehéregyensúlyú L.E.D.-ek vagy RGB diódákból állnak (ezekben 3 dióda van közös tokban: egy vörös, egy zöld és egy kék - ezek fényerejének egyensúlyával állítják be a kívánt színképet). Vagy pedig lehet kétféle diódából összeválogatott armatúra: ebben az esetben egy, a kettő közti fehér pontra lehet a hangolni őket (jellemzően 3200 és 5500 Kelvin közt). A L.E.D.-es lámpák evolúciója fordítva zajlik: alapvetően egyenáramú üzemre tervezték őket, így külső akkupakkal könnyebben csinálható belőlük mobil fényforrás, mint egy váltóáramú stúdióvakuból.

  

  • Infra, vagy látható fénnyel történő [TTL] vakuvezérlés:

  Mára már kihalófélben van: rendszerszintű protokoll, tehát a Canon slave vakut csak Canon Master vaku (vagy a kínai klónja) vagy az ST-E2 vezérlő (vagy a kínai klónja) tudja elsütni. A Canon rendszerű vakuk csak dedikáltan kódolt vezérlő jelére hajlandók elvillanni E-TTL(2)-ben: ez az ST-E2 vezérlő, vagy a master vakuk (550EX, 580EX, 580EX II, 600EX [RT]). A 7D-től kezdve egyes vázakban megjelent az ami Nikonokban, hogy "commander módba" téve a beépített vakut vezérli a többit (ekkor a vaku villanásába van belekódolva a vezérlő jel, tehát ha nem szeretnénk, hogy látszódjon a képen, akkor vagy egy előhívatlan darab filmet kell elé tennünk, vagy pedig pl. SG-31R IR Panel előtétet.

  Kapható olyan vakupapucs, ami fototranzisztor segítségével érzékelve a fényt elvillantja a vakut, de arra figyelni kell, hogy az E-TTL elővillantása (mérővillantás) ne zavarjon be, mert ha már arra elsül a vezérelt vaku, akkor nem lesz ideje újratölteni a fővillantásra, így nem fog semmi látszani belőle a képen. Erre vannak az olyan vakupapucsok amiken állítható, hogy hány elővillantást hagyjanak figyelmen kívül. És persze ezek használata esetén az E-TTLx mód felejthető, csak manuális módban fog működni a vaku.

  • Rádiós [TTL] vakuvezérlés:

  • Megkülönböztetünk "buta" (csak középérintkezős) és x-TTL-t tudó (okosabb) kioldókat, ahogy vannak csak manuális (csak középérintkezővel rendelkező) és TTL-t tudó (több: Canonnál 5, Nikonnál, Panasonicnál és Olympusnál csak 4 érintkező van) vakukat. Bár ez sem minden esetben igaz, mert a kínaiak megbolondították a piacot az ún. "félhülye" vakuikkal, amik ugyan csak középérintkezősek, viszont optikai vagy rádiós slave-ként tudnak TTL rendszervakuként működni, sőt az elővillantást is számolják így sima optikai slave-ként is megállják a helyüket).

  "...És van olyan vaku, ami mindkettőt tudja: a rádiós és az optikai vezérlést is?"

  Vannak már ilyan hibrid vakuk, de kicsit véres a szájuk, meg kilóg a belük... Pl. egy YongNuo 565EX-et (Canon talpas verzió létére) Nikon D700 vázról vezéreltünk CLS-ben. Viszont a gyári Canon ST-E2 infra kioldó jelére se kép, se hang...

  Manuális ("buta") rendszerben elvileg csak 1. és 2. redőnyre való szinkronizálás lehetséges, de némi trükközéssel a nagy sebességű vakuszinkron (HyperSync / SuperSync) is megoldható, ha ért hozzá az ember és támogatja a rádiós kioldója meg a vakuja is.

  E / I-TTL protokollal kommunikáló, dedikált rendszerekben a nagy sebességű vakuszinkron (HSS / FP) már a dobozból kivéve működik, nem kell hozzá mókolni. Ezen kívül a távoli manuális vezérlés, a csoportarányok kezelése, stb...

  Érdemes tudni még, hogy a legtöbb "buta" kioldó 433 MHz környékén üzemel, ami nem túl szerencsés: a régebbi vezeték nélküli telefonok, illetve elektromos kapunyitók is pontosan abban a tartományban sugároznak, így nagy a rádióinterferenciás zavarás lehetősége. Másrészt erre a frekvenciára egy normális méretű antenna 17,5 cm hosszú: láttatok már ekkora antennát kioldón gyárilag? Nem hiszem, viszont ebből következik, hogy mivel nincsen meg az elegendő leadott teljesítmény így eléggé üzembizonytalan a működésük. Én régen a buta kioldóimra építettem külső antennát, onnantól megszűntek az előtte elég sűrűn megjelenő fekete képkockák.

  Az okosabb (TTL-t tudó) rendszerek már 2.4 GHz-en kommunikálnak (ott csak a WiFi zavarhatja, de az sokkal kezelhetőbb zavarszűrési szempontból a digitális kódolásnak köszönhetően). Az összes gyártó a TTL-es kioldóiban gyakorlatilag WiFi modulokat használ (csak saját kommunikációs protokollal), mert az összes 2.4 GHz-es FSK kommunikáció azokon a frekvenciákon működik amin a WiFi, így ezeknek a licenszelése a leggazdaságosabb (nem kellett külön frekvenciaigényt benyújtaniuk, plusz a P2P infrastruktúra adott, lásd: WiFi Direct). Ráadásul a jobbaknál már nincs külön adó és vevő, hanem minden egység adó és vevő is (transceiver) egyben, ami a redundancia szempontjából sokkal jobb (nem kell felesleges biztonsági tartalék adó és vevő sem).

  Érdemes arra is figyelni, hogy a kioldó milyen elemet használ: a buták adójába jellemzően olyan fajta 12 voltos kell, ami az autóriasztók távirányítójába is, a vevőikbe viszont AAA méretű (mikroceruza) cellák. Ezek nehezen beszerezhetőek és drágák. Az okosabb kioldók AA méretet használnak (kivéve Pixel Knight: CR2 az adóban és CR2032 a vevőben ) az adóban és a vevőben egyaránt, így nem kell 2 fajtát tárolni mindenből. (B)A rádiós kioldókat érdemes akkuk helyett alkáli elemekkel használni(/B), mert a Nikkel alapú ceruzaakku cellafeszültsége (1.2V) nagyobb igénybevételnél nem elég az elem 1.5 voltjára tervezett elektronikáknak.

  A leánykori nevén RF622 kioldó (közismertebben a YongNuo YN622: Canon és Nikon változatban is létezik) az egyik legjobb ár / tudás arányú termék a piacon, én is ilyeneket használok teljes megelégedettséggel. Van a régebbi, I-es és az újabb II-es verziója, meg a YN622 TX vezérlő, aminek saját kijelzője van (viszont ebből adódóan nem lehet rajta keresztül a vázra vakut tenni). Egy fokkal modernebb a YN-E3 RT, ami a Canon ST-E3 RT koppintása kicsit továbbfejlesztve: a Canon 600-as rendszerét másolták, így a YN-600EX RT és a YN-600EX II RT vakuk csak azzal a rendszerrel kompatibilisek. A rendszerhez tartozik még a YN-E3 RX vevő, amivel a régebbi TTL vakuinkat illeszthetjük be a rendszerbe jobb-rosszabb kompatibilitással (Más 3rd party gyártók vakuit nem 100%-ban támogatja a YN-E3 RT vevő: erre figyeljünk!). Érdemes odafigyelni a Godox fejlesztéseire: ők komplett rendszerben gondolkodnak és gyártanak "pucér csöves" (bare bulb) rendszervakukat is, amelyek jól használhatóak mobil stúdióvakuként is - viszont a Godoxnál sem minden fenékig tejfel.

  Egy érv amellett, hogy miért jobb a vezeték nélküli vakuvezérlés: mert nem botlasz el a drótban.

  

  [ Szerkesztve ]

  Weboldalam: http://karpatisandor.hu

Aktív témák