Aktív témák

• #7 *Ropi* félisten

  2016-12-11 23:46:03 #7

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  *Ropi*

  félisten

  Ha csak az átnézeti keresőben homályos a kép, de exponálás után visszanézve éles, akkor a dioptriakorrekciós tárcsát ellenőrizd, az átnézeti kereső oldalában!

  A téma előtt vagy mögött éles a kép, azaz az autófókusz mellétalál?

  Ha meseszerű a fókuszod (hol volt, hol nem volt), akkor ellenőrizd az autófókusz helyes működését (vagy itt a GhettoCAL )! Olyan esetben, amikor a váz és az üveg is kérdéses (pl. mindkettő friss beszerzés), akkor a duplán keresztbeteszteléses (az obit egy másik vázon + a vázon is egy másik obit) módszer a legcélravezetőbb. Azt érdemes figyelembe venni, hogy az AF mezők nem pontosan oda esnek ahol a keresőben jelölve vannak, így simán meglehet, hogy amikor azt hiszi az ember, hogy pontosan célra állt, akkor esetleg backfocusként a mögötte lévő falat fogta meg annak a függvényében, hogy az adott AF mező alatt lévő AF szenzor éppen a függőleges, a vízszintes, vagy mindkét kontrasztsíkra érzékeny (amikor elé áll be, azt front focus-nak hívjuk). Szóval figyelmesen teszteljünk, mert lehet, hogy nem az üveg / váz hibás, hanem a teszt elvégzése (és az se tévesszen meg senkit, hogy a kontraszt és az élesség nem mindig ugyanoda esik: nem feltétlenül ott a legélesebb optikailag a kép, ahol a legkontrasztosabb - ezt én is elfelejtettem korábban kiemelni, viszont a Camera Kft.-ben beszélgettünk erről is amikor legutóbb ott jártam, és kaptam egy nagyon jó ötletet egy teszthez, amit meg fogok csinálni amint sikerül beszereznem a hozzávalókat, mert a nem hozzáértőknek is maximálisan szemléletesen mutatja meg, hogy miről van szó). AF tesztet nyitott blendével, az aktuális [ekvivalens] fókusztáv 30-50x-esén végzünk a Canon ajánlása szerint (tehát pl. APS-C 17 mm-hez 0.83 méter és 1.3 méter között - 1.62x crop factorral számolva - kellene lennie az AF céljának). A tesztábra síkjának merőlegesnek kell lennie az optikai tengelyre és párhuzamosnak a szenzoréval, ha a decenterességet (a képszéli életlenedést) akarjuk ellenőrizni, egyébként 45 fok az ajánlott (de ez nem lényeges, hogy pontosan annyi legyen). Ha hibázik, akkor mindenképpen érdemes megnézni, hogy csak közelről a végtelen felé fókuszálva csinálja vagy távolról közelre, vagy mindkét esetben? Kézzel tekerd ki a fókuszgyűrűt a közelebbi végállásba, utána 1+ másodpercig tartsd nyomva félig az expógombot, hogy legyen ideje az AF-nek beállni, majd exponálj! Ha bebizonyosodott, hogy mellé lő, akkor két eset lehetséges: a rosszabbik, amikor ötletszerűen mindig máshova áll be: ezt inkonzisztens fókusznak hívjuk, vagyis „afó kusza” : ezen a Camera Kft. tud segíteni, ha lehet (Az egyik 17-55/2.8-amon például nem sikerült, de miután eladtam az új tulaj 40D-jén hibátlan volt, nekem előtt 3 db 40D-n hibázott: X-akták. Amit utána vettem egy másikat, az meg mindhárommal hibátlan volt.). Ilyenkor először mindig az objektívet érdemes beadni hozzájuk és gyári referencia 0-hoz való kalibrálást kell kérni. Azért a váz nélkül érdemes beadni, mert ha a vázon is állítanak, akkor a többi objektívvel nem lesz pontos – ezért első körben ne a kabátot varrjuk a gombhoz! Ha feltétlenül szükséges, mert az objektív önmagában történt fókuszkalibrálása nem járt sikerrel, akkor kell beadni a vázat is mellé, viszont ekkor meg kell fontolnunk, amit az előbb írtam, hogy a többi üveggel nem lesz pontos (ha addig pontos volt velük – ha előtte sem, akkor még helyreállhat). Ha a példának okáért csak a szélső AF pontok nem találnak, akkor szerencsénk van, mert a középső AF pont beállítása mechanikai művelet (a váz megbontásával jár a szenzor felfekvési hézagolásainak megváltoztatásához), a szélsőket már szoftveresen húzzák utána, így olcsóbb. A jobbik eset, amikor mindig ugyanannyival téveszt elé (front focus) vagy mögé (back focus): ekkor, ha van a vázadban AF Micro Adjustment (rövidebben: AFMA), akkor azzal jó eséllyel saját magadnak beállíthatod, így nem kell szervizbe küldened. Az Androidos DSLR Controller AFMA még béta fázisban van, de nagyon ígéretes: az AFMA / MAFA-s vázakat lehet pontosítani vele. A Magic Lanternben pedig ott a Dot-Tune, ami szintén segíthet. Én a Reikan FoCAL Pro-t használom, ami automatikusan beállítja az AFMA / MAFA-s vázakat.

  Az autófókusz működéséről:

  Van egyfelől a fázisérzékelésen alapuló (Phase Detection) AF (ez külön szenzort igényel a tüköraknában és mivel a féligáteresztő tükör veri vissza a képet rá, ezért ha a tükör nem tizedmilliméter pontosan ott áll, ahol kell neki, akkor elhúzza magával a PDAF pontosságát is), és van másfelől a kontrasztérzékelésen alapuló AF (CDAF). Utóbbi, mivel a szenzor maga az AF szenzor is ebben az esetben - 100% pontosságú, viszont mivel értelemszerűen csak felcsapott tükörrel működik, ezért bizonyos helyzetekben egyáltalán nem használható. A MILC-eknél már van fázisérzékeléses AF is a szenzor segítségével, ami elviekben szintén pontos, (a gyakorlatban viszont nem - annyira nem, hogy AF microadjustment van a MILC-ekben is: igaz, hogy ez Nikon, de ami fázisérzékeléses AF-t használ, annál mind kötelező, mert a bajonett vagy az objektív egy lencsetagjának kismértékű ferdesége miatti decenteresség AF hibát eredményez). A Canon a 70D-ben bemutatta a Dual Pixel AF-et, aminek az a lényege, hogy a szenzorban a pixelek effektíve kétfelé vannak osztva, így képesek a fázisérzékelésre, tehát egyesítik az előző két AF rendszer jó tulajdonságait a hátrányaik nélkül. Vagyis csak egyesítenék, mert a 70D az első (reméljük egyben az utolsó) olyan váza a Canonnak, aminek a példányai közül soknak van egy (a Canon által el nem ismert, de egyébként internet szerte köztudott) betegsége, hogy 2.8-as vagy annál jobb fényerejű üvegekkel afó kusza. Emiatt Németországban a felhasználók már petíciót is nyújtottak be a Canonhoz.

  "- Miért mondják azt, hogy az újabban a képérzékelőre rakott AF szenzorok megszüntetik a front és back fókusz problémát?"

  Mert a szenzor alapú AF-nél ki van iktatva a képletből a mérési pontatlanságot okozó mozgó alkatrész: a tükör.

  A gyakorlat viszont nem mindig tud erről a tényről.

  "- Ha ez igaz lenne, akkor az azt jelentené, hogy a PDAF hiba nem a lencse hibája, hanem a vázé, nem?"

  Két ismeretlenes az egyenlet: a sima fázisdetektálásos AF-nél a váz és az objektív is hibázhat. Keresztbeteszteléssel lehet kideríteni, hogy melyik a húnyó: egy másik objektívet kell az adott vázon használni és átmenetileg egy másik vázra kell az objektívet feltenni – amelyik hibázik az a gyenge láncszem.

  "- Ha a lencse rossz helyre állítja a fókuszt, akkor a váz miért fogadja el ezt a rossz eredményt, és miért nem finomít?"

  Az AF célra állása mindig nyitott blendével történik: amikor célra tartva félig nyomod az expógombot, akkor a váz először a legtágabbra nyitja a rekeszt, hogy a lehető legtöbb fényt tudja felhasználni, utána elvégzi a kellő méréseket, beállítja a munkablendét és kiadja a parancsot az objektív AF motorjának (Nikonok esetében a házon belüli AF motornak, ha az van), hogy x mennyiséget z irányban mozdítson a lencsetagon. Nikonnál a lencsetag megállása után még rámér, és ha kell, pontosít, hogy jó helyen állt-e meg (closed loop – zárt hurkú rendszer), Canonnál viszont célzottan teszi oda és nem ellenőrzi vissza. A fentiekből következik, hogy az objektív mindig pontosan tudja, hogy éppen hol áll a fókusza, és ezt jelenti a váznak, a váz csak annyit ad meg, hogy előre x vagy hátra x mm (ez open loop – nyílt hurkú rendszer). Értelemszerűen az előbbi megoldás pontosabb, de lassabb, utóbbi gyorsabb, de pontatlanabb. A szűkebb munkarekeszből adódik a leginkább a nagylátó üvegeknél jelentkező "fókuszdrift" is, amikor a tágabbtól a szűkebb felé haladó blendeállásoknál elcsúszik a fókuszsík: ez a szükséges rossz, ami vele jár. A vázakban lévő AFMA azért nem szól bele a kontraszt-, és a Dual Pixel alapú AF működésébe, mert azok ún. zárt hurkú, önkorrigáló rendszerek, a külön AF szenzort használó, fázis alapú viszont nyílt hurkú, aminek manuális korrigálás kell (a tükör állásából adódó pontatlanság kiküszöbölésére). A tükör nélküliek hibrid AF rendszere abban jobb, hogy először fázis alapúval a cél közelébe rántja, aztán kontraszt alapúval pontosít.

  "- A vázakban lévő AF finomhangolás (AFMA) csak a lencse pontatlanságát, vagy a vázét is tudja korrigálni?"

  A lencsét is beleértve az egész rendszerét korrigálja szoftveresen, a vázban. A mechanikus szenzorkalibrálás a vázaknál csak a középső AF pontot állítja be, a szélsőket szoftveresen korrigálják hozzá. A régebbi vázakon az AF rendszert egyetlen közös korrigáló értékkel lehetett beállítani, azaz feltettek egy referencia objektívet, ráállították a tesztábrára, majd az összes AF pontot addig hangolták szoftveresen, amíg pontos értéket nem adott. A dolog szépséghibája, hogy amikor a váz adott objektív adott zoomértékénél megállapítja a korrigáló tényezőt és azt az objektív végrehajtja, akkor az az érték csak az adott objektív esetében igaz (mondjuk egy 50 mm-esnél), de mondjuk a Te zoomod 100-on áll, ettől a lencsetagok gömbfelületének különbsége miatt eltérés keletkezik, ugyanis az AF az optika széléről érkező fénysugarakat használja). A korrektebb objektívek a referenciaértéket kompenzálják, vagyis hozzáadják / levonják a megfelelő elmozdulási értéket. Régebbi objektíveken ezt 4 lépcsőben lehetett állítani (átkötések létrehozásával/megszüntetésével, lásd pl. 50/1.8 II.), az újabbak már szoftveresen programozhatóak be. Ez a programozott érték azonban a csak a referenciaként használt vázra vonatkozik: ahhoz, hogy máshol is stimmeljen a másik váznak is referenciához hangoltnak kell lennie. A modern vázak dedikált memóriafiókokat tartalmaznak, ahová eltárolják az egyedi eltéréseket (ezek az objektívek sorozatszámához kapcsolódnak, tehát a felhelyezett objektívhez automatikusan a saját beállítása aktiválódik). A Canon jelenleg 1 és 2 pontos AFMA korrekciót használ a vázaiban: az 1 pontos konstans értékkel módosítja az egész fókusztávot, a 2 pontosnál viszont a skála 2 vége külön hangolható, és a köztes értékekre mindkettő hatással van. Az objektívek is csak 2 ponton hangolhatók szoftveresen a Camera Kft. által (legalábbis amikor a 17-55/2.8-am náluk járt, akkor a szervizlapon a két végpont kalibrációja szerepelt). 3rd party gyártóknál (pl. Sigma, Tamron) a gyári szerviz szoftver 30 referenciaponton állíthat élességet, vagy pedig egyszerűsített, 4, ill. 3 pontos kalibrációra is van lehetőség a felhasználók részére (USB-s dokkoló segítségével - a Canon ilyet még nem adott ki, de legalább a vázakhoz adhatnának firmware frissítést, ami támogatja a vázon kalibrálást).

  A Canon AFMA (Auto Focus Micro Adjustment) a váz firmware-jén alapul. Ha egy adott váz + optika kombinációt AFMA segítségével kalibrálunk, akkor azt a kamerán tesszük és az tárolja el ezeket a beállításokat. Lehet az összes lencsére egy közös beállítást használni, vagy a lencséket egyenként, külön beállítani. De minden esetben a fényképezőgép módosítja az objektívnek küldött AF pozicionálási adatokat, nem pedig az objektív korrigál a saját szakállára. Az egyik vázon beállított objektív AFMA értékei nem kerülnek át egy másik vázra, ha az adott optikát a későbbiekben azon használják. A pontos fényképezőgép-modelltől függően előfordulhat, hogy a kameratest nem képes megkülönböztetni ugyanazon objektív két különböző példányát (a régebbi és a belépő szintű vázak, még ha képesek is AFMA-ra, biztosan nem). Az újabb és haladóbb modellek az objektív belső, elektronikus sorozatszáma alapján különféle beállításokat tárolhatnak ugyanazon lencse modell több példányához.

  „- Az ilyen hibák mekkora része adódik a DSLR váz hibája, illetve a lencse hibája miatt?”

  Az attól függ milyen AF rendszert használ (éppen) a váz és milyen objektív van rajta. Jellemzően 3rd party gyártók üvegjeivel vannak problémák (ők nem szeretnek fizetni a váz és az objektív közötti kommunikációs protokoll licenszeléséért, hanem inkább több-kevesebb sikerrel visszafejtik maguknak). Persze gyártóazonos váz-üveg kombinációk anomáliái is előferdülhetnek, mint például a 70D és bármi 2.8 alatt.

  Ökölszabályként elmondható, hogy minél kisebb mélységélességgel fotózunk, annál könnyebb összehozni egy AF hibát (itt már a fotós is belejátszik, ugyanis mondjuk egy 85/1.2-vel fotózva a DOF (Depth Of Field - a mélységélességi sík) csak pár milliméter: abból egy nagyobb levegővétellel is könnyen ki lehet mozdulni. Makrózásnál ugyanez hatványozva.

  Vannak extrém esetek, amikor pl. lötyög egy lencsetag az objektívben és decenteres lesz tőle a kép (a fókuszsík nem merőleges az optikai tengelyre, hanem megdől bizonyos mértékben, így a kép egy része frontos, a másik része backes lesz. Ezt pl. egy falra (sík felületre) függesztett újságlap fotózásával lehet tesztelni. Van ilyen objektív, ami gyárilag, kontrolláltan képes ilyen hatást előállítani: a TS (Tilt-Shift).

  Az olyan 3rd party gyártók, mint a Sigma és a Tamron nagy lépést tettek: kiadták a saját USB-s dokkolójukat, amit számítógéphez csatlakoztatva bizonyos határok között ki lehet velük korrigálni az egyes objektívjeik fókuszának pontatlanságait. Vásárlás után azért érdemes mindenképpen a Camera Kft.-nél kezdeni az objektívek vázhoz hangolását, mert a gyári szervizszoftver (legalábbis a Sigmáé) 30 referenciaponton tud belenyúlni a fókuszba (a dokkoló csak 4-en, viszont jóval finomabban állít). Ha valakinek van dokkolója, akkor némi rutinnal a Sigmánál egy fix obi 4 referenciapontját 1 óra alatt be lehet állítani, a zoomok 16 referencia pontjához arányosan több idő kell (Tamronnál fixeknél csak 3 referencia pont van, viszont a hosszabb zoomjaiknál akár 24 is lehet: a közkedvelt 24-70/2.8 G2-nél pl. "csak" 12 van - a Camera Kft. után még ennyit kellett rajta állítanom). Érdemes a végtelen felől kezdeni és a végén újra ellenőrizni, mert a többit elhúzhatja.

  [ Szerkesztve ]

  Weboldalam: http://karpatisandor.hu

Aktív témák