Új hozzászólás Aktív témák

• #87427 blueboi69 senior tag eattila #87389

  Új Válasz 2021-01-06 14:45:08 #87427

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  blueboi69

  senior tag

  válasz eattila #87389 üzenetére

  El tudja rontani valóban, nem írtam azt, hogy kontroll nélkül össze lehet ereszteni őket.
  De megneveled a gyereket, megneveled a kutyát és nem lesz baj.

  Ha ezek közül csak az egyiket tudod nevelni, akkor nagyobb a kockázat.

  Nálunk a kisebbik kutya már 9éves, ő már kialakult személyiséggel kapta a nyakába a gyereket, és mivel kisebb méretű is, ő inkább fél és menekül, de sosem bántaná.

  A nagyobbik kutya, kölyökként került ide, akkor a nagyobbik fiam már asszem 1.5éves volt, pont gyepálós időszakban. Kutyát is megtanítottuk, hogy ha a kutyával játszom és a fiam odajön hozzám, akkor ő neki ott vége a játéknak és távolabb leül,lefekszik, de hagy távolságot.

• #87626 halapidori tag eattila #87389

  Új Válasz 2021-01-07 10:42:42 #87626

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  halapidori

  tag

  válasz eattila #87389 üzenetére

  Igen, én túlzás nélkül mondom, hogy többszáz kutyát láttam közelebbről a menhelyen. Távolabbról még többet, de nekik nem ismerem a személyiségüket. A legtöbbkutyának ismerjük az előtörténetét, tudjuk, honnan jött. Ha valamelyiknek gyíkja van, az kb. azonnal kiderül, és akkor olyan gazdát keresünk, aki tudja kezelni. Ha szorong, félős, vagy a többi kutyával nem kiegyensúlyozott, akkor nyilván nem kerül majd gyerek, vagy tapasztalatlan gazdi mellé. Ha jó családba kerül az állat (ugye azt mi részletesen csekkoljuk) akkor szinte teljesen kizárt, hogy valami "előtörténeti" nyűg miatt problémája lesz. A kutyák többezer éve alkalmazkodnak az emberhez, és fantasztikusan jól csinálják. Bele van írva a genetikájukba, mert falkaállatok. Ahogy mondtad, a felnőtteknek kialakult a személyiségük, ezért sokkal könnyebb passzoló gazdihoz adni őket. És már nem rombolnak.
  
  Én konkrétan kb. 50 kutyát adtam örökbe, akik vagy ideiglenesen voltak nálam, vagy valamiért jobban ismerem őket. Velük rendszeresen írunk egymásnak. Mindenről tudok, ami velük történik. Még azokról a kutyákról is kapok képet, akik most Új-Zélandon, vagy Ausztriában, vagy Németországban, vagy bárhol vannak. Ők vagy engem, vagy a menhely vezetőjét hívják, ha egészségügyi vagy viselkedési probléma van, amúgy nem szokott ilyen lenni. A menhelyes agarak is egy "család" (jó menhelyeken ez ilyen, névről ismerjük a kutyákat és a gazdikat is) és ha valakinek parája van, eltűnik a kutya, kórházba kerül a gazdi, vagy nem tudja kifizetni a sokszázezres műtétet, akkor segítünk egymásnak. Ilyen egy random helyről befogadott, vagy vásárolt kutyánál nincs. Legalább 15 különböző tenyésztőről tudom, hogy probléma esetén a tőlük vett agarakat egyszerűen nem kérték vissza, letojták, így kerültek a kutyák a fajtamentéshez. Szerintem vérciki úgy tenyészteni, hogy jobb a biztosított háttér, a "szolgáltatás" egy menhelyen. És többezer eurós, fullextrás kutyáknál is van így, nem csak a házilag szaporítottaknál.
  Gyepmesteri telepen, vagy többszázas menhelyen ez nyilván nincs így, de ahol ideiglenes gazdinál, vagy jobb helyen, folyamatosan ember mellett vannak... Ezért fontos, hogy honnan fogad örökbe az ember.
  

Új hozzászólás Aktív témák