- Milyen videókártyát?
- Nagy mennyiségben is gyártja új V-NAND dizájnját a Samsung
- Milyen TV-t vegyek?
- Milyen nyomtatót vegyek?
- DVB-T, DVB-S (2), DVB-C eszközök
- Azonnali alaplapos kérdések órája
- Mini-ITX
- AMD K6-III, és minden ami RETRO - Oldschool tuning
- Azonnali informatikai kérdések órája
- Azonnali VGA-s kérdések órája
Hirdetés
-
Megjelentek az első HMD okostelefonok, ezek a magyar áraik
ma Három készülékkel indít saját név alatt a gyártó: Pulse, Pulse Plus és Pulse Pro. Májustól kaphatók.
-
27 hüvelykes, játékra szánt kijelzővel újít az MSI
ph A cég MI-vel kacérkodó megoldásának képfrissítési frekvenciáját 250 Hz-ig srófolhatjuk fel.
-
Mégis megjelenik Switch-re a Deliver Us the Moon
gp Közel négy évvel a hibrid konzolora szánt változat elkaszálása után a készítők úgy döntöttek, hogy mégis megjelenik a Switch verzió.
Aktív témák
-
deadguy
aktív tag
Hmm...nem hittem volna, hogy erre vetemedek, de ki kell írnom magamból. A címről annyit, hogy aki látta Stephen King-től a ''The Stand'' c. filmet, az talán sejti, mire gondolok, illetve mi fogja ''átjárni'' ezt a blogot.
Kegyetlenül magam alatt vagyok. Augusztus 5.-én pénteken 23.35-kor elhunyt az édesanyám. Nyugodjon békében. Szinte közhelynek hangzana minden, amit ennek kapcsán mondhatnék. Még nem tudom feldolgozni valahogy, pedig próbáltam sok mindent az elmúlt 4,5 napban (bár nekem inkább 45 napnak tűnik). A ''mi lett volna ha?'' kérdés felmerül, persze teljesen feleslegesen. Bűnbak keresés? Meglehet. Nem fogom tudni ezt tisztázni, se elfogadni és ez így jó. Azt mondom magamnak: ott ül egy felhő szélén, és lenéz ránk. Azokra, akiket itthagyott. Szép mese, de inkább érzem, mint hiszem ezt. Nem vallási okból, inkább csak hogy ne őrüljek bele.
Mindig azt hittem, hogy amit a filmekben lát (és máshol hall az ember), hogy nem tud enni, nincs időérzéke etc., azt csak úgy mondják. Hát nem. Én se ettem sokat azóta, de nem is kívánom. Kávé és cigaretta, hogy ébren legyek, és ne kelljen álmodnom. Rendszertelenül alszok, és próbálok mást csinálni, de az ember ilyenkor a véletlen asszociációk foglya. Mindenhonnan a rosszat hallja és látja. Persze belegondoltam hogy rosszabbul is viselhettem volna: pl. ha én is követem őt. Igen, megfordult a fejemben a gondolat. De apámnak és a két kutyámnak én maradtam itt, és nem akarnám még jobban elszomorítani őket. Én vettem fel a telefont, amiben közölték a rossz hírt, én mentem el a pathologiai osztályra, hogy kapjak anyám életéért cserébe egy papírt. Mi jöhet még? Ehhez képest rengeteg minden eltörpül... -
deadguy
aktív tag
Furcsa álmom volt. A régi rocker haverjaimmal álmodtam még valamikor a szakmunkás suli idejéből. Vajon mi lehet velük most? Emlékszem, amikor kirúgtak a suliból, mindig ilyesféle álmaim voltak. Nem kell ehez agyturkásznak lennem, hogy megállapítsam: így próbáltam feldolgozni azt, hogy körülöttem mindenki sikereket ért el (suli terén), én meg nem. (Itt megjegyezném, hogy ezekben az álmokban mindig volt egy becsöngetés, amiről én mindig elkéstem vagy csak egyszerűen nem találtam meg az osztálytermet.) Legalább ezt biztosra tudom. Mellesleg mi a fenéért hagytam ott? Most azt mondom, inkább tanulnék, de ugye az időt nem lehet visszaforgatni...
-
deadguy
aktív tag
Remek. Most tudtam meg, hogy örököltem egy 10 milliós lakást. Ilyen áron nem kellett volna... Egyfolytában cseng a telefon, inkább érzem magam telefonközpontosnak, mint egy gyászoló fiúnak. Bár az állam ilyenkor sem hazudtolja meg önmagát: bürokrácia mindenhol. Rengeteg helyre kell még mászkálnom, és mire a temetéshez érünk, nemcsak lelkileg leszek hulla (vagy halott srác), hanem fizikailag is. Persze, mondhatnám jól vagyok, enni is csak azért eszek, mert ez egy emberi szokás, nem mintha élvezném is. Nem volt eddig elég gondom, most még egy lakásnak az ügyei is rámszakadnak. Kellett a fenének...
-
deadguy
aktív tag
Értékelném, ha legalább az eső esne. Szeretem az eső hangát hallani. Ilyenkor mindig azt gondolom, hogy elmos minden rosszat a Földről, hogy csak a jó dolgok maradjanak meg. Amúgy meg fáradt vagyok, nyűgös és várom hogy vége legyen ennek a rémálomnak. Túl messzire ment ezzel a sors...
-
deadguy
aktív tag
Bazz, kikészített a tegnapi ''menjünk-ide-menjünk-oda-ügyintézni'' dolog. Jól be is rúgtam este, pedig nem szokásom. Legjobb barátom átjött (Pók a becsületes neve), vettünk egy-két (tíz-húsz) sört, és hajrá. Végülis azért fura ez, mert én harcoltam mindig apám kvázi-alkoholizálása ellen, erre tessék: majdnem asztal alá ittam az öregemet. Az este hátralévő részében Dungeon Siege 2 ment LAN-on Pókkal (amit ma valószínúleg folytatunk). Jha, én így kapcsolok ki. Nemsokára a temetés is lezárul, és - ha nem is lesz ugyanolyan minden, mint eddig - lezárul egy korszak is. Ahogy szabóandrás mondaná: ez csak egy újabb lépcső a felnőtté válás felé. Most morbid leszek sorry: legközelebb lifttel mennék....
-
deadguy
aktív tag
Iszonyat, mennyire fájt a fejem. Túl aludtam magam, de azért most már jobb egy fokkal. Nemsokára indulok a plébániára, lebeszélni a pappal a gyászmisét. Fogalmam sem volt róla, hogy egy haláleset mennyi ''ügyintézéssel'' jár. Mindenre fizetni kell, mindenhova ilyen-olyan ügyirat kell (IDE eredeti, ODA fénymásolt, de legalább vagy 3 példány). Lassan úgy érzem, mintha valaki másnak a halálát kellene ''intéznem'', nem pedig az anyámét. De ez még mindig jobb, mintha sírnék vagy ilyesmi. Közhely, de az élet TÉNYLEG megy tovább.
Rohadt fejfájás.... -
deadguy
aktív tag
Fejfájás megoldva. Tegnap valami drazsét bevettem (akut migrénes fejfájásra - összetevők: nadragulyalevélkivonat és koffein). Hatott. Aztán ráittam egy sört és kellemesen betompultam. De legalább a fejem nem fájt.
Pár perce olvastam JC-ről a cikket, hogy Xbox 360-ra készül fejleszteni (emellé jön a cikkhez kapcsolódó topic, miszerint a PC gamerek féljenek...). Gáz. Tisztelem JC-t, azért amit tett a PC-ért, és nem lenne kedvem konzolra váltani. Na mind1. Erről meg eszembe jut: itt figyel a polcomon a Doom 3 (eredeti, az ember a kedvenceit tisztelje meg azzal, hogy nem warezol), és még egyszer sem vittem végig, pedig a kieg lemez is megvan (oké, az nem eredeti...). Majd kerítek rá időt valamikor.
Jól megázok kutyasétáltatás közben, de nem gond. A kutyáim viszont igazán ''bűzleni'' fognak
Nem csipázzák, ha esik... -
deadguy
aktív tag
Azt kezdem észrevenni a család egyes tagjain, hogy mindenki a saját szívügyének érzi a temetés ráeső részének lebonyolítását, de közben egyfolytában azt hangoztatják, mennyire szarul ''végzi'' a másik a ''munkáját''. Az egyik ezt mondja, a másik azt. Nekem meg az a szerep jut, hogy (miután meghallgatam mindkét félt persze), sűrűn bólogassak és helyeseljek mindenre. Nem hiszem el, hogy egy ***** temetést nem lehet úgy ''összekészíteni'', hogy a hozzátartozók ne marják egymást. Én is kapom orrba-szájba a telefonokat, hogy: -Tudok egy jó melót, ha érdekel hívj azonnal akár éjjel is!!, meg hogy:-Ha tanulni akarsz, tudok egy jó helyet, csak szólj, elintézek mindent!. És hát PERSZE, hogy mindezt olyanok ígérgetik, akik az elmúlt 26 évben szartak a fejemre, nem is láttam őket, csak elvétve, most meg hirtelen az én életem egyengetése lett az életcéljuk... rühellem az ilyen embereket. Most attól valaki JÓ FEJ lesz, ha oroszlánrészt vállal az ügyintézésből, az anyagi részéből, vagy derekasan helytáll a hozzátartozó mellett??? Undorító, ennyit erről. Az anyám meghalt, de nem egy olyan fiút hagyott itt, aki más segítségére szorul, hanem egy olyat, aki veszi ezt az ''akadályt'' (hisz mi mást tudnék tenni?), még ha nem várt ''akadály'' is ez. Elég lesz nekem figyelnem, hogy apám ne az alkohol felé nyúljon, hanem inkább üljön be hozzám és beszélgessünk (remélve, hogy nem szídni fog mindenkit, akit nem szeret).
'' Élni veszélyes dolog és eddig mindenki belehalt...'' -
deadguy
aktív tag
Ma este (sajnos) összebalhéztam eléggé faterral. Pontosabban összeverekedtünk, és akkor azt gondoltam, meg tudnám ölni. De most meg már sajnálom azt ami történt. Ezért utálom magát az EMBERT, hogy ilyennek teremtették(?), mert a saját érzelmeinek a rabja.... basszus TÉNYLEG majdnem megöltük egymást, és ez a tett vagy az esetleges következményei nagyon is távol álltak tőlünk..... fura dolog embernek lenni, én mondom. Sajnos hülyén hangzik, de van benne igazság: sokkal nehezebb ÉLNI vagy LEÉLNI az életet, mint hinnénk.. Deadguy kikapcs.
-
deadguy
aktív tag
Ma megint megtörtént velem az, ami eddig csak egyszer életemben: sírva keltem fel. Az utolsó emlékem az álomból, hogy a kapualjban összefutottam magával Jimi Hendrix-el, aki megkínált engem cigivel, de nálam meg olyan volt, amit ő szeretett szívni, így hát tőlem fogadta el. Na most ez hülyén hangzik, de megtisztelő élmény volt, hogy a NAGY Jimi Hendrix elfogadott tőlem egy szál cigit. Hajlamos vagyok azt hinni, hogy az álmok tényleg megtörténnek velünk egy másik síkon. És most bármit megadnék, hogy láthassam Jimi-t megint, bár tudom, ebben az életben (vagy ha jobban tetszik, ebben a síkban) nem fogom tudni ezt megtenni. Egy lélekbúvár biztosan tudna rá valamilyen magyarázatot adni, mert nekem nem sikerült. Ki tudja, biztosan fogok még vele álmodni. Reggel kávézás közben meg is néztem róla pár képet a neten. Isten volt a maga nemében, egy igazi legenda...
-
deadguy
aktív tag
Lehet, hogy anyám ''emléke'' jött így elő, bár nem értem mi köze van neki Jimi Hendrix-hez. Néha úgy érzem, hülyeség azzal áltatnom magam, hogy ''jobb ott neki, ahol van'', hiszen ha meghalt, akkor nem érez, nem lát és nem gondol semmit, mert fizikailag megszűnt létezni. A halálát követő pár nap súlyos volt, de ezt felváltotta az ügyintézés sokasága, a kanyargás a bürokrácia útvesztőin.... és mindezek után a temetés megint egy mély apátiába fog sodorni. nem akarom, hogy ott leyen bárki is, jobb szeretnék egyedül elbúcsúzni tőle a magam módján.
Előre látom, ahogy a sok seggfej rokon odajön és részvétet nyilvánít, miközben én azon fogok gondolkodni, hogy vajon tényleg hiányzik-e nekik, vagy csak udvariasságból mondják. Egy nagy közhely lesz ez az egybegyűltek részéről... -
deadguy
aktív tag
Jó reggelt... újabb fura álom, de ebben valahogy több volt a realitás. Egy lakótelepen játszódott, de nem ezen, ahol lakok (soha nem ezen pár kivételtöl eltekintve). Találkoztam egy lánnyal, akit régóta ismerek és már akkor is nagyon tetszett, csak mostanában sajnos elég ritkán látom. Azonkívűl egy amerikai iskolabusz is kigyulladt (bár nem tudom, hogyan került oda), és szokás szerint volt az álomban egy lift. Ez nem meglepő, mivel azokban az álmaimban, amikre később jól emlékszek, mindig van egy lift, ami nem úgy működik ahogy kellene. Ez speciel túl gyors volt és (volt már rá példa) felment egészen a legfelső szintig, pedig csak a 7. en lakok. Még mindig jobb, mint az amelyik anno oldalirányban mozgott...
Ja és online reality formában (vagyis úgy, ahogy valaki egy online játékhoz csatlakozik, ahol látja hogy kicsoda ő és a többiekről is tudja, hogy is hús-vér ember valójában) csatlakoztam egy tucat sráchoz, akik BMX szerű dolgokon száguldottak a lakótelep környékén... előjöttek azok a dolgok, amiket az ember álmában megtehet: lelassulás, nulla gravitáció és ilyenek. Ez kombinálva azzal, hogy egy BMX féleségen ültem: remek volt!
---
Nem is tudom, mire ébredtem fel. De az a lány..... jó érzés volt, hogy ott lehettem mellette, és ő is érzett valami ilyesmit biztosan. Láttam rajta. -
deadguy
aktív tag
Az élet mindig tartogat meglepetéseket... na nem kell aggódni, nem történt semmi ''átlagos'' értelemben vett esemény, csak úgy pár dolog (fogalmazzunk inkább úgy: pár inger felszínre hozott bennem egy-két gondolatot és érzést. Nem, ez így nem elégé pontos: egy távolról ismerős, de mégis felfedezésre váró életfelfogás, világszemlélet az, ami elöntött. Mint amikor az ember eszébe jut egy régóta elfeledett dolog, aminek tudomásra jutása pozitív irányban befolyásolja a hangulatát. Sikerült eléggé körülirnom anélkül, hogy egyszer is a nevén neveztem volna... de hát van neve egyáltalán? Egyszerre van benne a boldogság, a felfedezés érzése, a kiváncsiság, a tettvágy, az önbizalom... Külön-külön van nevük. De együtt.....
-
deadguy
aktív tag
(Folytatás) Persze ez magában hordozza mindazokat az emlékeket, amikre nem vagyunk büszkék, mégis gondolnunk kell rá, hiszen tanultunk belőle valamit. A boldogság szoros velejárója a szomorúság, hiszen e nélkül talán viszonyítani sem tudnánk azt a jót, ami velünk történik. Van kiút mindig, bár kevesek azok, akik meglátják. Hosszú idő és rengeeg befektetett erő kell hozzá... és végülis mindenki döntse el maga, hogy megéri-e. A kisebb csaták, amiken keresztülsodródunk - néha akaratunk ellenére - átformálják azt, amit gondolunk, amit látunk, érzünk vagy hallunk, csak le kell ásni a gyökeréig hogy megértsük. Látni kell.
-
deadguy
aktív tag
Vége. Eltemettük. Nem let senki rosszul, nem ájult el senki (én majdnem), találkoztam rengeteg rokonnal, akiknek a felét nem ismertem, sok év után végre láttam az unokatestvéreimet...
Amikor beletették a gödörbe az urnát, azon gondolkoztam hogy valami örültséget teszek.. valamit odatenni az urna mellé, vagy ilyesmi... mindenesetre nem akartam, hogy a föld alatt legyen. Pont én álltam szembe a kiásott résszel és láttam a kiásott földet, az ásót a sírnak támasztva, a kendővel letakart urnát.... és nem sírtam. Tartani akartam magam és sikerült is, de utólag bánom egy picit. Kellett volna ejtenem egy könnycseppet is? Hiszen engem akkor ért a sokk, amikor a doki közölte velem, hogy aki világra hozott, az nincs többé. Akkor mi rossz történhet még utána? Ha fennt van egy felhőn és csak a testének hamvait helyezték föld alá, akkor az nem is annyira rossz. Én így fogtam fel és ezzel alighanem egyedül voltam a kb. 60 ember közt... és tudom hogy nekem van igazam. Mint például abban is, hogy azok sírtak a legjobban, akik le se szarták (már bocsánat, de tényleg), és évekig felé sem néztek. Nem baj, szenvedjenek csak, megérdemlik. Amikor élt akkor nem érdekelte őket, most meg mint a hiénák itt ólálkodnak és hazugságokkal etetnek engem meg magukat (mondjuk leszarom... TUDOM mi történt, TUDOM mit érzek és ez TÉNY). Valahogy nem ilyen érzésekre számítottam a magam részéről, sőt: nem tudtam, mit is fogok tenni vagy hogyan fogok érezni. Mindenesetre aki akarja, higgye azt hogy ez szomorú dolog, de én hallottam beszélni hozzám a halála után. Néha, amikor egyedül vagyok, hallom őt. És ez megnyugtat. Tudom hogy jól van, csak nem itt. És ez az egyetlen dolog az életemben, amit csak én érzek vele kapcsolatban az egész világon. Szóval ennyi....
[Szerkesztve] -
deadguy
aktív tag
5.-én volt a szentmise. Az első ''élményem'' templomban... most mondjam azt, hogy szép volt? Az lett volna, ha nem azért vagyok ott, hogy anyámat búcsúztassam. Megtörtént, vége. Emlékszem mit írt utoljára: legyél jó. Igyekszem az lenni, de nem is tudom, mit jelent pontosan jónak lenni. Talán azt (is), hogy apám egyre keményebb ivászati problémája ellenére, nem akarok lelépni innen, mert akkor ki törődik vele? Vagy netán azt, hogy mielött mondanék valamit (bármit, bármiről, bárkinek), gondolkozom elötte? Nem tudom, de annyi bizonyos, hogy az emberekkel való kapcsolatomon ez az egész semmit nem javított. Mizantrópnak érzem magam, elnézni a többi embert, akik gondtalanul élik mindennapjaikat. És ez NEM irígység. Csak bassza az agyam, hogy olyan, de olyan vidámak tudnak lenni a velem szemben lévő ülésen, miközben én azt kívánom, bárcsak visszajönne az anyám. Persze, ez nem az ő gondjuk, hanem az enyém. Néha már bánom, hogy ember vagyok. Jobb szeretnék ilyenkor valami más lenni. Virág, szél, villám, BÁRMI más, aminek még annyi tudata sincsen hogy megértse, hogy felfogja mit jelent szenvedni.
----- -
deadguy
aktív tag
Sejtettem, hogy a mai nap gáz lesz. Péntek van ugye, holnap hétvége, nem kell mennie dolgozni... vagyis ivott. Elég sokat. Drága jó apám rámtelefonált valamikor este 7 körül, hogy küldjek egy taxit érte (ez akkor van ha ő is tudja, hogy másképp nem érne haza). Küldtem egyet. Erre 5 perc múlva visszahív, hogy én miért nem mentem... most mondtam volna azt, hogy azért mert nem akarok így találkozni vele. Szídott aztán lecsapta a telefont.
Persze a taxis nem találta a megadott helyen, így most rejtély, hogy mikor bukkan fel. Ahogy megjön, lemegyek a kutyákkal sétálni, és addig leszek lent, amíg érzésem szerint el nem alszik... ááá, fel nem tudom fogni, mi hajta előre az ilyen embereket, hogy igyanak.
26 éves vagyok, de ilyenkor félek tőle. Szó szerint. Hányszor szembeszálltam vele... és majd mindegyik úgy végződött, hogy a legegyszerűbb dolognak az öngyilkosság tűnt. Pont erről írtam egy hsz-el feljebb.. vigyáznom kell rá. Így is. Egy alkesz, de mégiscsak az apám. Tudtam, hogy ha anyám meghal, pokol lesz az életem... és így is lett. -
deadguy
aktív tag
A péntek lezajlott balhémentesen. Bazz, ez az egész olyan mintha új életet kellene kezdenem. Mármint anyám halála.... meg hogy az egész eddigi megszokott dolgok felfordultak. Na meg az álmok is. Nem tudom említettem-e, de gyakran szoktam liftekről álmodni, amik nem űgy működnek ahogyan kellene. A tegnap délutáni álmomban szintén ilyen volt... megnyomtam a 7. emeletet jelző gombot, a lift meg felment a 11.re.... para az ilyen, mert amikor erről álmodok, valahol tudom, hogy ilyenekről szoktam álmodni. Fura.
-----
Ha minden jól megy.... hmmmm... szóval úgy néz ki összejön egy jó kis melóhely, ami nem lenne hátrány, mivel rengeteg kiadás volt mostanában. -
deadguy
aktív tag
Sikerült korán kelnem, bár ennek is csak egy újabb furcsa álom az oka. Részletekben emlékszem csak rá, de mintha valahol Vice Cityben kóvályogtam volna, és a hirtelen váltás megvolt itt is (átlagos belváros után a kubai negyed). A többi kissé homályos, de legalább liftek nem voltak benne.
---
A kutyáim még mindig alszanak az ágyamon
Egyből elfoglalták, ahogy ideültem a gép elé. -
deadguy
aktív tag
Hát az elmúlt majd' egy hónap nem úgy alakult, ahogy akartam. Valahogy nem tudok kijönni a rokonaimmmal... hajlamos vagyok azt mondani, hogy anyám és a két kutyám volt az akik mindig mellettem voltak. Most már csak a két kutya maradt.
Tegnap este is volt apám és köztem egy kis ''beszélgetés'' (már ha a rekedt üvöltözést lehet finoman beszélgetésnek nevezni), és a kutyáim - mintha tudták volna - ott voltak mellettem és nem engedték be apámat a szobába. Meg is dicsértem őket később ezért.
mindegy, feleslegesen nem akarok senkit sem ''untatni'' ilyen dolgokkal.. inkább írok arról, hogy mit szeretnék. Elmenni innen, ebből az országból valahová messzire, ahol nem ismer senki és én sem ismerek senkit. Csak hogy ez még pár hónap legalább.. remélem összejön. -
deadguy
aktív tag
Teljesen össze vagyok zavarodva, már azt sem tudom mikor mit is kellene tennem, mondanom vagy gondolnom. Rémes ez az út amin mindenképp végig kell menem, hogy feldolgozzam anyám halálát. Apámmal is... hát nem tudom, mintha most megállt volna a köztünk lévő szakadék tágulása, de úgy érzem, ez nem maradandó állapot sajnos. Hiányzik az anyám, mert ő volt az aki igazán megértett engem (a kutyáimon kívűl), és rettentő rossz így. Mintha börtönbe dugtak volna, nem látok kiutat, és nem látom ennek az egésznek a végét, csak azt tudom hogy telik az idő, de nem úgy ahogy kellene...valahogy máshogyan.
-
deadguy
aktív tag
Kis idő kimaradt.... mindegy. Az ünnepek elteltek (telhettek volna jobban is, de csoda hogy így anyu nélkül volt kedvünk bármihez is)... Apám és a köztem lévő kapcsolat kissé eldurvult tél elején (na jó, nem kissé, de túlzottan nem akarok belemélyedni a témába), most talán mintha stagnálna a dolog. A Nagy Magyar Munkaerő Piac meg szánalmas számomra, jelenleg épp szabadúszok az árral, remélve hogy találok valamit. A kedvem rémes (annál is rémesebb) szinte semmihez nem nyúlnék legszívesebben, minden olyan üres-szürke-unott lett. Néha beugrik valami (akár a géppel kapcsolatban, akár egy jó könyv, akár csak annyi hogy talán iszok egy kávét) és amilyen hirtelen kedvet kapok bármihez, azon nyomban rá is döbbenek, hogy valójában NEM is akarom azt csinálni. Tiszta letargia. Semmi élet, semmi nyüzsgés... mondjuk az igazsághoz tartozik, hogy nem is ''várhatok'' ilyet, amikor szinte melókeresésen kívűl ki sem mozdulok a lakásból. De. Ott van még a napi 2x kutyaséta. Na, ez egy pozitív dolog: a két kutyám. Őket mindennél jobban imádom, szinte amolyan lelki támaszok lettek nekem. Ezt a blogot is már folytatni akartam hamarabb, de valahogy nem (nem találtam értelmét?) akaródzott... megpróbálom bepótolni. Ha egy picit is jobb hengulatom lesz ettől, akkor azt a pár percet igazán megéri.
-
deadguy
aktív tag
Hello blog.... újra itt. Eltelt egy tavasz azóta, meg hát netem sem volt vagy 1,5 hónapig.
Szóval...ehh.. találtam munkát! Igen, ez egy fontos dolog nálam, mert (ismerem magam), világlusta ember vagyok sajnos. Legalább az anyagi dolgok feletti viták apámmal lezáródtak (csak hát van még ezer más dolog, amiben nem értünk egyet). Meg hát anyu... ezt én még nem tudtam mindig kiheverni (sztem magamban mélyen valahol nem is akarom), de azért már nincs olyan fásultság a család maradék tagjain, mint volt 8 hónapja. Én a mai napig álmodok vele/róla és rossz érzés, mert amikor felkelek, nincsen velem. Szóval ez életem végéig kísérteni fog, de nem (?) baj, mert így legalább biztosan nem fogom elfelejteni.
Nem csipázzák, ha esik...
Egyből elfoglalták, ahogy ideültem a gép elé.Aktív témák
- ZOTAC GeForce GTX 1080 AMP Edition 8GB GDDR5X 256bit
- Filmes gép gyűjtemény
- Nikon D5000 + AF-S DX NIKKOR 18-105 mm
- Bontatlan Seagate & Western Digital HDD-k 3TB - 12TB -ig - Számla + Garancia, Ár alatt! BeszámítOK!
- DJI Mini 4 pro FMC drón - 3 akku, RC2 táv, 2 táska, Filterek, 2025. decemberig garancia, DJI Care