Hirdetés

Új hozzászólás Aktív témák

  • válasz Soká #51424 üzenetére

    Nagyon köszönöm, hogy ilyen részletesen kifejtetted a gondolataidat!

    A fal-bútor találkozásokhoz számoltam takaróelemekkel a kályha nyílásához (a modellen látszik is). Ezeket végül nem raktam fel, úgy gondoltam, ha sokan említik majd, akkor megejtem a korrekciót, de már közben kitaláltam, hogy nem az eltervezett bútorlappal takarok, hanem polisztirol sarokprofilokkal javítom a falat (a praktiban a stukkók között árulják). A lényeg, hogy szép, egyenes sarokprofil, felragasztom a bútorokkal megvezetve/hézagolva, garantálva a párhuzamosságot, majd a falsíkból kiálló részeket levágom, glettelek és festek a meghagyott javításokra eltárolt festékkel a szekrényt jól kitakarva.

    A TV még a szekrény előtt felkerült a helyére fali konzolra. Igazából lehet, hogy a kép csal, mert a legtöbb képen úgy látszik, mintha már-már a plafonig fel lenne küldve. De egyébként szeretjük ott: a szoba szemben lévő végében lévő kanapén fekve így pont nem kell becsípni a tokánk, illetve álló embernek pont szemmagasságban van. A kábelrendező ajtajának a színén én is sokat vacilláltam, végül az a gondolat döntött, hogy minden ami mozdítható, legyen fehérrel.

    kicsit bizonytalan arányúak Na ez volt az, amit néztem a végeredményen, és nem értettem, miért furcsa. A jobb felső polcok ajtói valóban nem azt az arányt kapták, mint a többiek. Itt ugyanis felfelé nyúlik túl az ajtó oldalirány helyett a fogantyútlanságot megoldandó. Ezt a markáns arányosság dolgot jól megjegyzem.

    A fogantyútlanság hátrányát az idő majd kihozza, az is lehet, hogy egyszer majd lecserélem az ajtófrontokat, és akkor már fogantyúval lesznek ellátva. Egy konyhában én sem használnék fogantyú nélküli ajtókat, be is hány-... sírnék, ha az asszonynak fasírtgyúrós kézzel eszébe jutna, hogy kell még egy tál, és a húsosmatyak kötne ki az ajtólapon.

    A többi kommentre pedig:
    Szándékosan kerültem mindennemű összehasonlítást egy megrendelt munkával, a már említett dolgokon kívül a következők miatt:
    - Ha a képek nem is adják át, néhol látni, hogy nem profi munka, ez az amit meg érdemes fizetni, ha az ember nem tud vele élni.
    - November végétől január végéig, azaz kb. két hónapig a nappaliban kerülgettük az egyre fogyó bútorlap kupacot. Ez megint olyan dolog, amit nem mindenki tolerál, vagy egyáltalán tehet meg, ezt is megfizeted, hogy valaki főállásban halad(!) a bútoroddal.
    - A fűszerboltban vásárolt szerszámaimmal, és a tapasztalatlanságommal egyébként is minden legalább dupla ideig tartott, a "kétszer mérj, egyszer vágj/fúrj" jegyében.
    - A tervezéstől a kivitelezésig eltöltött időmennyiséget (bár nem vezettem pontosan) az órabéremmel számolva (úgymond, ha magamnak nem ingyen dolgozom) biztosan többet kerestem volna, mint amennyit spóroltam. Ezért is jegyeztem meg első körben, hogy az alkotás öröme, és a holtig tanulás jegyében csinálom elsősorban magamnak.
    - Az egyik legfontosabb pont, hogy ha az egész hóbelevanc 1-2 hét múlva elvetemedik, felpuffad, csudatudja, akkor mehetek az Istenhez panaszra, vagy legalább is ide segítséget kérni, hogy mit ronthattam el, míg egy megrendelt kifizetett munka garanciás, amivel egy vállalkozónak bele kell kalkulálni az esetleg szükséges javítást vagy utómunkát.

    Szóval inkább úgy fogalmaznék, hogy ha az ember átlátja a kompromisszumokat valamint az esetleges kockázatokat, és hajlandó velük élni, akkor lehet spórolni anyagilag szakemberen.

    Mások számára a kondi fáradós, nekem farad-os...

Új hozzászólás Aktív témák