Új hozzászólás Aktív témák

• #46017 Soká senior tag MrThompsoN #46011

  Új Válasz 2018-12-11 00:07:49 #46017

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Soká

  senior tag

  válasz MrThompsoN #46011 üzenetére

  OFFba teszem inkább, mert ez már nem igazán fás téma. És én is hályogkovács-szakértő vagyok.

  "de egyelőre nem találtam olyan eszközt, ami elég pontos lenne mintának."

  Nagyon ráéreztél ám a lényegre!!! Mosolygok is magamban, amikor valaki azt mondja, hogy az ő derékszöge mennyire tuti, mert igazából minden derékszög addig derékszög, amíg az ellenőrzés feloldóképessége nem elég részletgazdag .
  Asztalos szinten megfelel az a teszt, amit Pacman is mutatott a múltkor, hogy egy egyeneshez illesztve a derékszög mentén húz egy vonalat, majd átfordítja a vinklit és egy másikat vonalat húz mellé. Ha a két vonal párhuzamos, akkor ugyebár jó a vinkli.
  Ez a módszer persze kellően korlátos, függ a ceruza hegyének vastagságától, függ a ceruza tartásától és persze a "szemüvegünk" minőségétől is.
  Ugyanez a módszer már egy fokkal finomabb megoldást ad, ha ugyanezt egy jó minőségű karctűvel egy fémen ismétled meg és a tizedmm-es vonalak kellően közel vannak egymáshoz s nagyító alatt ellenőrzöd a távolságokat.
  Aztán a következő lépés az, amikor van egy élvonalzód, amivel ellenőrzöd, hogy a kitüntetett él, ami mentén forgatod a vinklit, mennyire egyenes. Az élvonalzós módszer már az ellenfényes áttekintésről szól, ilyenkor, a résen átszűrődő fényből már az ezredmm-es eltérések is detektálhatók. Ebben a kategóriában - az én tapasztalatom szerint - már leginkább azt fogod tapasztalni, hogy ahány vinkli, annyi féle
  Én a szerszámkészítő keresztapámtól örököltem egy rakás finom vinklit, de ha nagyító alatt nézegetem, akkor azt tapasztalom, hogy nem egyformák. Így én, jobb híján kineveztem a Mitutoyo élvonalzómat és vinklikészletemet etalonnak (a legnagyobb is elfér a tenyeremben) és ezeket használom viszonyítási alapnak.
  (az ilyen eszközöket egyébként illik hímes tojásként kezelni, fém a fémmel szinte csak hangtalanul érintkezzen, nem dobáljuk, nem hagyjuk napon, stb.) Egyébként is olyan szép, amikor egy ilyen idomszeren se karc, se ütésnyom, semmi, csak a finom köszörülésnyom. Persze, amiről most én beszélek, az nem a lakatosüzem, de még csak nem is a forgácsolóműhely, hanem egy svájci óramanufaktura, ahol maszkos urak pormentes környezetben méricskélnek

  Visszatérve a földre:
  szerintem a mi asztalos dolgainkhoz egyáltalán nem lehetetlen magunknak elkészíteni egy vinklit. Még etalon sem kell hozzá. A lényeg inkább az, hogy kellően nagy méretben szerkesszünk, mert akkor a hibaforrások minimálisra redukálhatók. Kell egy jó minőségű egyenes. Hogy ez egy precízen húzott alu profil vagy egy acélvonalzó, akármelyik is lehet, lényeg, hogy érdemes a vonalzóinkat ellenfényben összeilleszteni és megnézni az átszűrődő fényeket. Látni fogja az ember, hogy van-e eltérés. Ezek után egy triplex kartonra az ember felszerkeszti egy jó körzővel az általánosban tanult módon a derékszöget. Tanácsként annyit tudok mondani, hogy csak jól kihegyezett cerkát, még inkább karctűt használjon az ember. Én nagyító alatt szúrom be például a körzőt, aminek persze függőlegesre illik beállítani a tűjét és a jelölő végét is. Finoman kell használni, erőkifejtés nélkül. Ha szórakozásból négyszer körbe felméred a derékszöget, akkor azt is fogod látni, hogy milyen pontatlansággal dolgoztál, mert elvileg ugyebár ugyanabba a pontba kellene visszaérned...
  Megfelelő gyakorlattal egy snitzerrel ki tudod vágni a kartonból a remélt derékszöget, ami megteszi egy sablonnak, ami alapján elkészítheted valamilyen tartósabb keményfából a mindennapi használatra szánt vinklit, vagy ami alapján megcsiszolhatod a megvett, de esetleg pontatlan alu vinklit.
  Persze, vállalom, hogy én most túlbonyolítom a dolgot, lehet ezt sokkal egyszerűbben is. Például a múltkor kísérleteztem egy kicsit a sima A4-es nyomtatópapírral és azt állapítottam meg, hogy meglepően pontosan vágják! Legalábbis azt, ami éppen a kezemben volt...

  "Ha szóba került a talpas derékszög, van esetleg tapasztalatod Helios Preisser márkával?"

  Az az igazság, hogy nincs. De két dolgot tudok mondani:
  1. az ára alapján ez olcsónak számít ( egy Mitutoyo mérőeszköz ennél egy nullával drágább is lehet...)
  2. Nagy valószínűséggel megfelelne az elvárásoknak.
  Lehet, hogy én naiv vagyok, de azt feltételezem, hogy síkköszörült idomszert csak az gyárt, akinek a szaktudása és a megfelelő gépesítettsége is megvan hozzá. Ez azért nem egy fröccsöntött alkatrész, aminek a szerszáma jó esetben tényleg derékszög a belőle kieső végtermék viszont csak vinklinek kinéző könyvtámasz...
  Igazából egy bizonyos minőség felett már csak az számít, hogy a síkköszörülés nyoma mennyire finom, hogyan vannak az élek "elsimítva" mennyire kezelték a darabokat fogásnyomok nélkül. És persze a MEO szigorúsága.
  Szóval én meg merném venni ezt a Helios Preissert, de akár a kínai klónját is (szerintem a fotó ugyanaz...)
  csak miután nem igazán olcsóbb és messziről jön, sőt reklamálni sem lehet, így egyszerűbb itthonról. És ha már itthonról, akkor érdemes kérni 2-3 darabot és a helyszínen összehasonlítani őket. Ki fog derülni, hogy egyformák vagy különböznek-e?
  Egyébiránt érdemes kétféle vinklit beszerezni. Az egyik ez a sima talpas vinkli, a másik, ami élben végződik, mert ez alkalmas igazán arra, hogy a fényrés alapján ellenőrizzen az ember.

  Az ilyen szerelt vinklikkel szemben kicsit fenntartással viseltetek, van néhány pontatlan darabom...

  [ Szerkesztve ]

Új hozzászólás Aktív témák